Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-18 / 166. szám
lim július TSA megye közművesítése a további fejlődés alapja Interjú Szilágyi Lajos építési és városfejlesztési miniszterhelyettessel Hétfőn a megyei tanácson tárgyalt Szabolcs-Szatmár párt- és tanácsi vezetőivel Szilágyi Lajos építési és város- fejlesztési miniszterhelyettes. Ebből az alakalomból kértük meg, hogy útjáról, tapasztalatairól, néhány, a megyét érintő kérdésről tájékoztasson bennünket. — Hogyan látja Sza- boIcs-Szatxnár építőipari helyzetét? —1 Ellenmondásos ez a megye. Az alapvető dolog az ipari beruházások kérdése volt. A IV. ötéves terv indításakor nagy beruházási igény merült fel, ennek folytán a fő kérdés az lett, hogyan sikerül a megfelelő építőipari kapacitást biztosítani. Jelenleg viszont bizonyos 1 egyensúlyi helyzet kezd kialakulni. Most végre rendezni lehet a különböző szektorok szerinti profil kialakítását. például hogy a szövetkezetek, a mezőgazdasági építőipari szervezetek a megfelelő helyre kerüljenek. — A megye a IV. ötéves tervben 21 800 lakás felépítését tervezte. Az első két évben több mint 9700 lakás készült el. Ezeknek a számoknak a tükrében hogyan látja a lakásépítés helyzetét? — Az országos lakásépítési terv végrehajtása sikeresen ment végbe. A múlt évben 90 ezer lakást építettünk. Sza- bolcs-Szatmárban pedig a lakásépítésnél látszik' a jártás tanácsi szervek nagy"aflírása. Egyes megyéinknél — köztük itt is — nagy-nagy súlyt helyeznek az előkészítésre, a mozgósításra, hogy teljesüljön a lakásépítési program. Mi az eredeti elképzelés szerint csak 18 ezer lakás építését vártuk a megyétől, s hogy ettől is na- ' gyobb tervet állapítottak meg önmaguknak, amit teljesítenek is, az hallatlanul pozitív és dicséretes dolog. Felméréseink szerint 1975-re a megye 23 500 lakást fog építeni. tt úsz éve elmúlt, hogy-*-1 betegeket látogat. Többnyire gyalogosan, a távolabbi utcákba busszal. Néha késő este kerül haza. Maga sem tudja, hogyan is kezdődött. Rég volt. Természetes, hogy az ember meglátogatja a munkatársát, ismerősét, ha kidől a sorból. Mindenkinek jólesik, ha valaki rányitja az ajtót, elbeszélget, megkérdezi miben 6zorul segítségre.,. Aztán az alkalmi beteg- látogatásokból szabályos „menetrend szerinti” látogatások lettek, a szakszervezeti bizottság felkérte Szabó Sándort, hogy társadalmi munkában vállalja ezt a fárasztó, de szép emberi kötelezettséget. Vállalta. Egyedülálló ember, nincs családja. Talán ezért? Lehet, hogy egyébként is hajlott volna a megbízatásra? Olyan alkat, aki jól megvan a maga kialakított magányában, könyveivel. festményeivel, folyóirataival, szereti a tárlatokat, a hangversenyeket,’ az országjárást. Meglenne > ő magának a szű. kebb bolti kollektívával, ugyanis egy nagy textilboltban eladó, helyettes boltvezető. de amikor szóba került. hogy nem nagyon akad vállalkozó a beteglátogatásokra. úgy találta, ez neki való elfoglaltságnak ígérkezik, Tudta, hogy nem jár érte fizetség, legfeljebb az évek során egy-egy köszönő szó, oklevél, csekély jutalom, mentes a lakásépítés. Véleménye szerint hol kell előrelépni? — Feszítő probléma itt is, mint másutt, a közművesítés. A vízellátás, csatornázás és energiafejlesztésben a megye ellátottsága igen gyenge, egyike a legelmaradottabbak- nak ilyen vonatkozásban. Az elkövetkezendő időszakban a minisztériumnak az Országos Vízügyi Hivatallal és a tanáccsal együttműködve na" gyón sokat kell tenni, mert a közművek hiánya gátja lesz nemcsak a lakásépítésnek, hanem a megye ipari és mező- gazdasági termelőerői fejlesztésének is. A megbeszélésen is kicsendült, hogy itt mennyi tennivaló vár mindenkire. A legfontosabb, hogy már az V. ötéves tervre előkés^'"-’e megalapozott kon- cepc alapján történjen a közművesítés kialakítása, hogy a megye többi területéhez hasonlóan itt is dinamikus legyen a fejlődés. — Hogyan halad a felkészülés az V. ötéves terv lakásépítési programjára? — Elsődleges, hogy a városokban a tényleges szükségleteknek megfelelően kerüljön meghatározásra a lakás- építési terv. Az illetékes szakigazgatási szervekkel augusztusban fogjuk megbeszélni a terveket. A költségek megállapításánál figyelembe kell venni a közműve. sítés, energiaellátás minden költségét, nehogy olyan helyezet SÍI jón elő. mint napjainkban*,amikor a tanácsok cél- csoportos lakásépítési terveinek megvalósítását sok esetben a drága közművesítés akadályozza. — A megye most és a közeljövőben is rendelkezik ipartelepítésre alkalmas területekkel és szabad munkaerővel. Hogyan segítheti a minisztérium a beruházók irányítását? — A szabad ipari telephelyek felmérését a megye nagyon gondosan és lelkiisDe akiket meglátogat, sokáig emlékeznek majd rá. Mert a beteg ember, még ha nincs is nagy baja, nem csak a gyógyszertől gyógyul. Sokszor a jó szó, megértés, a bátorítás hatásosabb gyógyszer. Voltak magányos, egyedül, áliló vállalati dolgozók, akiknek a családtagot pótolta a szakszervezet megbízásából kopogtató Szabó Sándor. Néha csak any- nyit segített, hogy a pincéből felhozta a szenet, beíűtött. Máskor a gyógyszert váltotta ki, jártkelt a kórházba, gyógyüdülőbe utalás ügyében. Néhol emberi gondokat, családi problémákat is megosztottak vele. Ma már mosolyogva emlékszik az ötvenes évekre, amikor a szerény ajándékot átadva, a betegtől átvételi elismervényt is kellett kérnie. így írta elő a szabály. Azóta ez már a múlté, s olyan eset is rég fordult elő. hogy a beteg inkább szívesebben vette, ha az ajándék ellenértékét, a húsz forintot kapja kézhez, mint a szokásos édességet. Ilyenkor a beteglátogató képet alkothatott a család körülményeiről is. a lakás rendje, tisztasága, vagy éppen a rendeUenmeretesen készítette el. Vállaljuk, hogy telephely forgalmazási központunk súlypontként fogja kezelni a megye ipartelepítésre alkalmas körzeteit. Egyébként is azoknak a megyéknek a problémái kerülnek előtérbe, ahol a munkaerő-kínálatnál feszített helyzet van, s ugyanakkor jó ipartelepítési adottságokkal rendelkeznek, mint Szabolcs-Szatmárban is. Ahogy élénkül a beruházási szféra, úgy lehet számítani újabb jelentkezőkre. — A települések fejlesztésének alapja, hogy megfelelő általános és részletes rendezési tervvel rendelkezzenek. Miben nyújt itt segítséget a minisztérium? — Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor és Fehérgyarmat rendezési tervének költségeit közösen fedezzük. Előkészületben van Záhony térségének a terve is. Ugyanakkor kézbe fogjuk venni a csengeri térség községeinek rendezését is, hogy a jogos Igényeknek megfelelően tudják a fejlesztést mindenütt végezni. — Milyen tapasztalatokat szerzett látogatása során? — Nagyon remek dolog, hogy a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat már; az indulásnál bizonyítani tudott. A-haft újonnan alapított, közművállalat közül ez érte el :a legjobb-eredményt, 1975-re el fogják érni a „bűvös” 500 milliós termelést. Erre alapozva a kelet-magyarországi közművesítéseknek nem lesz akadálya, sőt a vállalat még a borsodi térségbe is be tud majd segíteni. — Nagyon tetszett az új lakótelep. Jósaváros is. Elképzelem, hogy ha itt parkosítanak, rendbe hozzák az utakat. elkészül minden, akkor Nyíregyháza egyik legszebb része iesz — fejezte be nyilatkozatát Szilágyi Lajos. ott élőkről. Nagy ritkán olyan is előfordult, hogy a beteg pityó- kás hangulatban fogadta. Egyesek pedig úgy vélték, ellenőrizni jön, hátha szimulál a beteg. Egy kicsit pedagógusnak, pszichológusnak is érezte magát a látogató, aki a beteg lelkiállapotát is meg kell hogy értse, nem szabad könnyen sértődni ... Volt olyan év. hogy száz, százhúsz beteget meglátogatott Szabó Sándor, otthonukban, a kórházban. Kétezer lakost kitevő falu lakosságánál fordult meg a húsz. huszonkét év alat. Alig van olyan utca Nyíregyházán, ahol ne járt volna. De állandó belépője van ma is a kórházba, műtét előtt és után a hozzátartozókon kívül ő volt az első. aki a biztatást hozta kintről, az egészségesek, a munkatársak köréből. Soha nem félt, hogy közben elkapja a betegséget. Sokan ezért nem vállalták a beteglátogatást. És nem akarták feláldozni a pihenőidejüket, a vasárnapot, mások féltek a beteg ember panaszaitól ... Szép ötvösmunkával készült szelencét őriz Honvéd utcai otthonába«!. 1970-ben Csarodaiséta Valamelyik ősmagyar, aki már fáradt volt a Vereckétől végiglovagolt út után, egy este megállt. A Csorna Voda, vagy ha úgy tetszik Csaronda mentén kigyult a tábortűz. Aztán volt, aki továbbment, volt aki maradt. Néhányan elpo- roszkáltak félórai járásra egy számukra furcsa vandáltelepet nézegetni, ahol korhadt facölöpön még álltak a házak, matattak cserép- és edénydarabok között, mások kis mokány lovukon nézegették, van-e itt rét, van-e erre legelő. Utak találkozása Hogy így volt-e vagy sem, ki tudja már. így beszélik Csarodán. Két kilométernyi tó (és milyen gyönyörű tó!) övezi a falut, füzekkel, ős- fákkal, ligetekkel, kis vízmosásokkal, apró gyűjtőgödrökkel. Védett és védhető, két nagy út közepén, ahol úgy lapul a térképen kicsiny jelzőpontja, mint a célkereszt tizes száma. Nyugatról keletre, északról délre mégy át a kőpálya, és még mintha ma is hangsúlyozni akarná: itt nem egyszerűen egy kis faluról van szó, itt utak találkoznak, kereskedőnek, turistának, régésznek, kíváncsinak, hivatali ügyben utazónak. Távol a városoktól, messze a dinamikus élet megannyi látványos eseményétől ez a falu mégse oly egyszerű képlet. Itt még ma is akad öreg, aki honfoglaló magyar módjára szigonnyal húzza ki a tavirózsa közötti iszapban megbúvó csukát, itt még ma is áll a Csaronda partján az ősi módon faragott ladik, itt ma is él a régi vadászó, halászó, madarászó történelem előtti alakja. A faluközpont ma is a dombon emelkedik, ahová századok óta nem hatolt fel a víz. Büszkén áll a harangtorony és mellette az 1200-as években épült templom, melyhez fogható a Tiszántúlon sehol sem található. Falai, meszelései, vakolatai alól lassan bukkannak elő a sok száz éves freskók még mindig élénk színei. Úgy falu karrierje Hallgatom Kosa Tibort, a községi tanács igazgatási szakemberét. Ő is, mint a tó kapta, amikor húszéves évfordulóját ünnepelte a magyar társadalombiztosítás. Társláda — ez a neve a sze_ lencének, ez áll rajta és a régi ínséges időkre emlékeztet, amikor a munkások ilyen ládákba gyűjtötték a filléreket beteg társuk megsegítésére. Jól tudjuk, ma már a társláda csak jelkép, emlékeztető. A betegellátás, gyógykezelés ingyenes, a ráp szorulók segélyben is részesülnek. De az emberi szót, a beteg ember gondjaiban való osztozkodást nem pótolhatja az intézményes és anyagi gondoskodás. Szabó Sándor ma már kevesebbet látogatja a betegeket, jórészt a brigádok tagjai végzik ezt, de még a múlt héten is járt az egyik munkatársánál. Felkérés, hi- vátalos megbízás nélkül is. Sajnálkozva jegyezte meg, néha előfordul, hogy a beteg kolléga már felgyógyul, dolgozik, akkor kapnak észbe a látogatásra beosztottak és adják át az ajándékot. Pedig ebben a látogatásban nem a néhány forintos dessert, édesség a fontos, hanem más. Észrevenni az embert, akkor is, ha beteg. Mert — ahogy Szabó Sándor, az iparcikk-kiskereskedelmi -általat dolgozója mondta — ahol a beteg embert nem értékelik, ott meglehet, az egészségesek sem részesülnek különb ellátásban e. partján pecázó legény, hely- történész. Büszkén mondja a múltat, érezni, gondolatban ott lovagol Árpád valamelyik csapatában, ott verekszik a jobbágytelekért, elindul Eszével szabadságharcot vívni. De ő már a ma embere. A falu múltja neki csak keret. Csak levegő, amely ma is kuruc- kemény embert nevelt, jobbra vágyót, erőset. A lényeg neki azonban már a ma. Rost kad a súly alatt, amíg kiszedi a szekrényéből a falu fejlődésének távlati tervét. Úgy igazodik kóták. számok, körök, sraffozott területek között, mint egy műszaki. És már nemcsak egy falu távlatában gondolkodik. Az ő számára, és mondjuk százak számára itt már .együtt jelentkezik Tákos, Fejércse, Hete és Csaroda. Mint egy sorsú, egy lelkű, egy jövőjű, egy indulatú emberek egymásra utalt nagy közössége. Mert Csaroda előrelépett. Központtá vált. Természetes központtá. Innen és ide futnak az iskolai buszok, ide járnak a bölcsődések, itt egyesül az az erő, amely a sokszoros területrendezési bigámia édes gyermekét, az igazi beregi kisközpontot szüli majd világra. Négy község, 2156 ember Csarodai utamon kalauzomnak szegődik Baráth Gusztáv. Az őshonos csarodai, aki vargabetűk után, honvágytól űzve jött haza. Árnyatlan utcákon, naptól égetően meleggé hevült aszfalton járunk, ösvényekre tévedve, a tó partján keresvén üdülést. Míg nézek jobbra és balra, hallom, mint sorolja hűségesen és pontosan azt, amit tudni illik: A négy községben 2156 ember él. Munkaképes 1103. Nem dolgozó gyermek és öreg 408. Csarodán lakik 813 ember. A lélek- szám csökken. Az évi születés mind kevesebb. Jelenleg a községben három asszony jár terhesgondozásra. A felmérések birtokában már tudják, hogy hat év múlva csupán 9 elsős gyermek áll tanítója elé. A négy faluban 4300 holdon gazdálkodik a két tsz. Hogy meddig kettő, és nem egy, az csak a józan rációtól függ. A tsz-ekben 4—500 ember dolgozik, de nagy részük feleslegesen, hiszen a technika kiszorítja őket. A perspektíva: 100—200 munkáskéz elég lesz. Csaroda és a három község népe mégse siratja magát. Mi az, ami ídeköt? Miben remélnek? Mitől hiszik, hogy 2000 körül többen lesznek mint ma. hogy a négy község valami olyanná válik, amire érdemes odafigyelni. „Itt nem lesz Gyűrűfű...w A népfront járási titkára valahogy így fogalmazott: itt nem lesz új Gyűrűfű, amely, eltűnik a térképről. Ezeket a falvakat sosem szántják fel és sosem hintik be sóval. Itt1 évezred tanította meg a népet, hogy mindig megtalálja a legjobbat, a megélhetést, a jövőt. — Itt már ma tervezik az optimalizált mezőgazdaságot. Csaroda már most készül, hogy nemzetközi útvonal mentén idegenforgalmi látványosság legyen, ahol érdemes megállni, nem csak egy órára. A mi községeink arra szoktatnak és oktatnak, hogy ki-ki hozzánk a legközelebb eső helyen keresse kenyerét. Mi a végsőkig elmegyünk azért, hogy’ a sikertelenül felbillentett vízgazdálkodást helyrehozzák, hogy dúsabb legyen a rét, hogy gazdagabb legyen a föld, hogy javuljon az éghajlat. Mi nem sajnálunk 107 ezer forintot egy olyan tanulmánytervre, amely a mai faluból modem települést formál. Nemcsak azért akarunk: itt élni, mert megszoktuk. Nekünk ezek a falvak jelentik a hazát. Járjuk a falut. Pallai József, a műemlékvédelmi felügyelőség építésvezetője arról győz meg, hogy a templomot ősi állapotban kell megóvni, még a villanyvezetéket is el kell dugni. Baráth Gusztáv az új, bér egyetlen boltot mutatja, a leendő takaréképület helyét méregeti szemével, egy bekötő utat mutat, amely majd alkalmas, hogy a turistabusz itt megforduljon. Kosa Tibor a régi. homogén 1’alu erkölcsiségét dicséri, a hagyomány mellett esküszik, összeköti a múltat a mával. Beszélnek leendő vízműről, de az öreg paraszt azon sír. hogy ha három veder vizet kimer a jószágnak a kútból, a negyedik már nem jön. A tanító arra büszke, hogy felsőseit iskolabusz hozza a csarodai anyaiskolába, a sofőr a sok kilométer és a ke. vés pénz miatt panaszkodik. Bölcsőde az udvarházban Egy almáskerten indulunk át. Onnan az út elkeskenyedik és krumpliföldön visz az ösvény. Majd buckák jönnek, régi. senkitől nem ápolt sírok. Aztán még pár lépés és ott a bölcsőde. Húszán alszanak a kis ágyakon. Húsz parasztgyerek. 1959 óta tudj’ isten hányadik nemzedék. Rájuk már Király Istvánné vezető ügyel, étkezésük gondját dr. Koncz Pál vállalja, szellemi és emberi fejlődésüket modern emberek irányítják. Ök a mosdottak, a főzeléket evők, az igényesek, az iskolába magasabb szinten lépők, a leendő csarodai, hetei. tákosi. fejércsei emberkék. Álmuk nyugodt és csendes. Levegőjük a volt udvarház erődvastagságú falai között hűs és friss. Tálán ők lesznek azok, akik befejezik ászt, ami ma kezdődött. Borget Lajos Marozsán György, a kisvárdai öntöde munkása a kánikulai melegben elsősorban nem a nap melegétől izzad. A 40—50 fokos meleget az izzó vas leheli, (Hamme! József ftbrckM — A szép eredmények mellett sem problémaBeteglátogatóban ség sok mindent elárult az L. B. Falu a dombtetőn
