Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

?973 július 15, KELET-MAGYARORSZÁ® 3. óláé. NJEHÉZ DÖNTÉS ELÉ KE­RÜLT Korábban a megye ta­nácsa és a megyei népfront­bizottság. A faluszépítési és fejlesztési versenyben két község érte el a legkiemelke­dőbb eredményt. Ha csupán a végzett munka értékét nézik, nem lett volna vitás, me­lyiknek ítéljék oda az első dí­jat. Az egyik község csupán az óvoda bővítésénél majd­nem annyi társadalmi hozzá­járulást tudott felmutatni, mint amennyit a másik köz­ség az egész falufejlesztésben produkált, a parkosítástól az iskolák patronálásáig. De amíg az első községben a közületek, szövetkezetek ado­mányozása biztosította a sí­iért, a másik községben a La­tosság bevonásával, tevékeny cözreműködésével érték el a jó eredményt. A megyei ve­tőtök végülis ezt a munkát ér­télkelték magasabbra, mivel több energiát, erőfeszítést igé­nyelt mind a lakosságtól, mind a helyi vezetőktől. A társadalmi munka meg­ítélésénél előforduló ilyen ese­tek reális összehasonlító módszerek kidolgozását sürge­tik e tevékenységek nyilván­tartásában és értékelésében. Ezt a munkát a Hazafias Népfront vállalta a tanács- akadémia tanácsigazgatási szervezési intézetéinek közre­működésével. Az irányelvek, amelyeket ezekben a hetek­ben vitatnak meg a népfront­bizottságok, hangsúlyozzák: ha egy létesítmény építésénél a lakosság társadalmi mun­kát végez, azt a kivitelező kö­teles járandóságcsökkentő té­nyezőként szerepeltetni. Min­den munkát, amely forintban mérhető, nyilván kell tartani az érvényben lévő ár- és bér­normák alapján. AHOL A MENNYISÉGI TELJESÍTMÉNYT nem lehet feltüntetni, ott órabérben kell a társadalmi tevékenységet „elszámolni”. A társadalmi munka nyilvántartását úgy kell vezetni, hogy minden egyes lakó, minden kollektí­va, üzem és gazdaság láthas­sa, mikor, mennyivel járult hozzá a közös cél megvalósí­tásához. Ez fokozhatja a tett- rekészséget, s megszünteti an­nak lehetőségét, hogy azok kapják az elismerést, a dicsé­retet, akik csak beszéltek, de keveset cselekedtek. A ver­seny értékelése ezután is a közhasznú társadalmi tevé­kenység egy lakosra vonat­koztatott értéke alapján tör­ténik. Az irányelvek nem érintik a különböző társadalmi szer­vezetekben, bizottságokban — tanácstagként, népi ellenőr­ként, vöröskeresztes aktíva­ként stb. — végzett társa­dalmi munkát. Csak a tár­sadalmi munka „klasszikus formájáról” van itt szó, amely értékelhető fejlesztésekkel függ össze. A társadalmi munka szervezésében köve­tendő gyakorlat, hogy lehető­leg mindenki a maga szak­májában dolgozzék. A fizikai társadalmi munka területei általában ismertek. A szelle­mi foglalkozásúak az eddigi tapasztalatok szerint főleg: a tanulmánytervek. előzetes költségvetések, kisebb kiviteli tervek készítésében, műszaki ellenőrzésben, művezetésben, szaktanácsadásban működ­hetnek közre. ÖSZTÖNÖZNI KELL az olyan bevált kezdeményezé­sek térhódítását is, amikor a tanács vállalattal, szövetke­zettel közösen valósít meg fejlesztéseket. Az ilyen segít­ségért a gyárakat, a szövet­kezeteket az erkölcsi elisme­résen túl rendszerint azzal is jutalmazzák, hogy figyelem­be veszik dolgozóik érdekeit bizonyos döntéseknél: meg­határozott számú férőhelyet biztosítanak például az óvo­dában, napköziben, előnyben részesítik az üzem munkásait, a házhelyek, a hétvégi tel­kek parcellázásánál. A társadalmi munkát vég­ző egyének és kollektívák er­kölcsi, anyagi elismerése te­Az elmúlt év szeptembe­rében nyitotta meg kapuját Debrecenben a gyengén lá­tók általános iskolája és ne­velőotthona. A több megyé­ből érkező gyerekeket már az intézetben várta minden — kereskedelmi úton besze­rezhető — felszerelés és szemléltetőeszköz. A speciá­lis feladatokat ellátó inté­zetben az általános iskolá­sok részére gyártott eszközök azonban csak részben voltak használhatók. így például nem bizonyultak minden esetben kielégítőnek az olva­sás tanításában nélkülözhe­tetlen kézi nagyítók sem. Ezen a gondon enyhítettek a MOM mátészalkai gyárá­nak KISZ-fiataljai, amikor kinfetében is kialakult az egy­séges álláspont. A fő mód­szer az erkölcsi elismerés, amelyhez jól felhasználható a kitüntetések jelenlegi rend­szere, az emlékplakettől a kormánykitüntetésekig. A népfront V. kongresszusa ha­tározatának megfelelően pél­dául az idén augusztus 20-án adják át első ízben a nép­frontmunkában, a társadalmi akciókban kiemelkedő mun­kát végzőknek a Hazafias Népfront Országos Elnöksé­gének kitüntető jelvényét. Egyes kitüntetések elnyeré­sének a feltételei azonban még tisztázásra szorulnak. Mód van az anyagi elisme­résre is, ezt azonban főleg közvetett formában célszerű alkalmazni, amilyen például a jutalomüdülés, a külföldi utazás A TANÁCSOK A NÉP- FRONTBIZOTTSAGOK az utóbbi években megkülön­böztetett figyelmet fordíta­nak a hatékonyabb társadal­mi munkára. A fizikai tár­sadalmi munka értélke orszá­gosan évente megközelíti az egymilliárd forintot. Dina­mikus fejlődést, dicsérendő eredményeket jelez ez a szám, de ha lebontják városokra, községekre, akkor kiderül, nagyok itt még a tartalékok. Az értékelés, a nyilvántartás és az elismerés új irányelvei, módszerei ennek a tartalék­nak a kiaknázását célozzák. t. E. vállalták az igény szerinti 25 nagy felületű nagyító elké­szítését. A múlt hónap vé­gén adták ét a mintegy 10 ezer forint értékű nagyítókat a gyengén látó gyerekeknek. Ezzel nagy segítséget adtak tanulásukhoz. Az „Egy üzem — egy is­kola” mozgalom keretében létrejött kapcsolat következő eseményére szeptemberben kerül sor, amikor a patroná­lok találkoznak az intézet ta­nulóival, kölcsönös látogatá­son. Ez bizonyára meghatá­rozza majd több tanuló pá­lyaválasztását is, de megis­merteti a felnövekvőket az üzemi' élettel, a munkás hét­köznapok alkotó szépségével és gondjaival. A MSZfiatalok segítsége BIKAVIADAL A zápor még a szomszédos falu határát paskolfa. Alig gömbölyödtek odább a fellegek, máris úgy perzselt a nap, hogy a könnyű inget is nehéz volt elviselni. Az emberek hazafelé mentek a határból, mert az eső miatt megszakadt a munka, hagy­ták, hadd szikkadjon a föld. Az elnök a komphoz vezető járón, a gát tetején várta őket és terelt rpindenkit az alsó major feló. — Gyerünk emberek! Aki kíváncsi — menjen az alsó majorba. Bikaátadás lesz! Nem egy, hanem ötvenöt jól megtermett, erős, kihíz- lalt fiatal bikával folyt az üt­közet. Ráadásul csak úgy, Jcard, pika, lasszó, háló és in­gerlő piros köpönyeg nélkül. Már a tizenhetedik bikát vezették elő, de még mindig jöttek az emberek. Kimond­hatatlanul nagy volt a hő­ség, mintha nem is egy órá­val azelőtt járt volna arra a zápor. Mi, nézők is izzad­tunk, hát még a viadorok. Végre megérkezett az elnök is. Akkor vezette egy legény a huszadik bikát. Egy iramo- dás előre, hirtelen vissza, a bika fejével jobbra, majd bal­ra csapott s már csúszott is a legény, mintha korcsolyáz­na. Az emberék kiabáltak, ne­vettek, élvezték , a mókát. Egyébként nem értettem, mi­től vadultak meg azok a gyö­nyörű, emberi eledelnek ne­velt jószágok. Talán a közel­gő vesztüket érezték. De az is lehetséges, hogy az idő­sebb emberek kék sureai ha­tottak vadjlólag rájuk, mert Szatmárban még ma is kék surcot viselnek az idősebb férfiak. A bikaótadásra meg különösen sokan összegyüle­keztek az idősebbek közül, mert ezek a szelíd öregek fe­lettébb kedvelik a virtusko­dást. Napfénytől hunyorog­va, kicsit távolabbról figyel­ték a viaskodást és minden bika elővezetésekor saecol- gattak: — No, megvadul, vagy nem vadul? Ügy látszik, a bikák na­gyon viccelődő kedvükben voltak, vagy az öregeknek akartak tetszeni, mert meg­vadult az mind. A mesebeli sárkányok se tudnának félel­metesebb táncot járni. To­pogtak, nekiiramodtak, sze­müket forgatták, bőgtek, fúj­tak, de a legények bátran viaskodtak velük, míg végül mázsára vonszolták a beste állatokat. A huszonötödik bi­kánál két fiú feladta a har­cot. — Nem bírjuk tovább, el- nö kelvtárs. Kimerültünk — mondták lihegve. — Ki képes erre? — kér­dezte az egyik ember. — A spanyolok? Jöjjenek ide és mutassák be a tudományu­kat. — A spanyolok — szólt fitymáló hangon egy másik. — Hát már azok is értenek a bikához? Néhányszor már láttam őket a tv-ben. Kecske­bakokkal verekednek, nem bikákkal. Ami igaz — az igaz: a magyar bikák három­szor akkorák, mint a spa­nyol, vagy déi-amerikai faj­ta... Az elnök is megértette a fiúkat, hiszen úgy lihegtek, mint pulikutya a tűző napon, és úgy csurgott róluk a verí­ték, mintha zuhany alól lép­tek volna ki. — Pihenjetek — szólt ezek­hez az elnök, majd a többi­ekhez fordult. — No, legé­nyek, ki folytatja? Ezután következett Csáti Miska, a nap hőse. Magas, szőke legény, miként mond­ták, motorosként is híres a faluban. A Karcsi nevű bikát vezette — egyedül. A közön­ség felmora.ilott. Erre várt mindenki. Ismerték a Kar­csit. Tudták, hogy ez a leg­huncutabb. Állítólag már szo­pós borjú korában is fellökte a gondozóját. A bika ohrában karika lógott, azon a kötél. De csak egy ugrás és volt karika — nincs karika. A bika orra kiszakadt és vérzett. Ez a leg­veszedelmesebb dolog. A seb­zett, vérző orrú állat szök­kent egyet, felbődült, kéit hát­IKARUSZ HELYETT VEGYIGÉP Az emlier és a gép nem állhat Egy sikeres átállás története a oagvkállói gépjavítóban Kissé váratlanul jött a be­jelentés, hogy az IKARUSZ nem újítja fel a kooperációs kapcsolatot és július elsejétől megszűntnek tekinti az autó- öuszoldalvózak gyártását Nagykállóban. Történt mind­ez nem is év elején, hanem márciusban, alig egynegyed éves rátartással. S ha mind­ehhez hozzávesszük még, hogy a MEZŐGÉP nagykállói gyáregysége évek óta szinte már az IKARUSZ leányvál­lalataként működött — mi­vel a teljes évi kapacitásá­nak megfelelő mintegy hat- , vanmilliós termelési érteiket ennek a terméknek sz.entelte — akkor érthetővé válik; mi­lyen nehéz helyzetet idézett elő a partneri kapcsolat meg­szakadása. A gyáregység „szerencséje“ Szerencse, hogy a július el­sejéig terjedő féléves termi­nusban a gyárnak még 30 milliós értéket kellett oldal­vázból elkészíteni, ami az éves termelési érteiknek a fe­lét adta. A másik „véletlen”, hogy a vállalathoz befutott megrendelések között volt ép­pen egy VEGYIGÉP-es, amely a maga 23 milliójával éppen fedezni tudta a. kiesést. A még fennmaradó 7 milliót pe­dig a Komplex Külkereske-. delmi Vállalat megrendelése egészítette ki, mégpedig a Vállalat által már úgy is gyár­tott istállóberendezés és egyéb tevékenység révén. Felkészültek az új munkára Talán a véletlen is „hozta”, hogy a VEGYIGÉP-es mun­ka — a pozsonyi cementmű egy űj gyáráról van szó — ki­mondottan vasszerkezeti jel­legű, s itt is feltétel a védő- gázas hegesztés, amelyre már még az oldalvázak gyártásá­nál berendezkedtek. Ennyi előnyük — ha akarnák, ha nem, el kell ismerni szár­mazott az IKARUSZ-koope- rációból. Az, hogy ilyen, spe­ciális vasszerkezeti munkákat ma már „rizikó” nélkül el­vállalhatnak: megvannak hozzá a jól képzett szakem­berek, a berendezések, a mű­szaki felkészültség és a szak­mai gyakorlat. Végső ^oron meg kellett ér­teni az IKARUSZ érvelését is: só lábára ágaskodott és egye­nesen neki Miskának. Akko­rát lökött rajta, hogy a fiú repült vagy tíz métert. De ez nem voit elég — a bika meg is taposta. De Miska viador a javából. Felugrott, elkapta a bika szarvait és többé nem eresztette el. A bika forgott, pörgette a fiút s irtóztató táncba kezdtek. Az öregek meg kiabáltak: — Ne hagyd magad, Mis­ka! Szédítsd el! Markold el a torkát! Jó tíz percig tartott a vias- kodás. A fiú pörgés közben csomózta fel a kötelet a szarvakra, de hiába húzta, a bika nem hátrált. Ekkor el­kapta Miska a torkát. Bele­markolt, majd pillanat alatt a jószág nyakán termett. Ez­után már ment minden, mint a karikacsapás. A bika nyaka lehajtott Miska súlya alatt és az imént még toporzékoló ál­lat úgy ment a mázsára, mint­ha idomítva lenne. Megtudtam, hogy így van ez mindig. Negyedévenként legalább egyszer, olykor sű­rűbben is. A szövetkezet sok fiatal bikát nevel és hizlal. A bikaátadás látványnak se rossz, mert izgalmas, de pénzt is hoz. Ez a bikaviadal is azzal végződött, hogy majdnem egy- millió forintot írtak jóvá a szövetkezet számláján. Az­után az elnök meghívta a via­dorokat. Jó hideg sörrel eny­hítették a fáradalmakat és a test hevületét. Szén drei József túl sokba került az oldalvá­zak anyagának 6s a kész ré­szeknek ilyen nagy távolság­ba való szállítása. Az évi többmilliós fuvarozási többlet pedig — a partnerek bárme­lyike is vállalja magára — egyaránt luxust jelentett vol­na, végső soron a népgazdaság számláját terhelő kiadások egyike. Mint ahogy problé­mát jelentett a nagy számú, közúti szállítást biztosító, jár­műpark fenntartása is. Ennek ellensúlyozására, illetve meg­szüntetésére készült e! egy új csarnok az IKARUSZ-ban, ahol már egyébként is az új típusú autóbuszok oldalvázai­nak sorozatgyártására ren­dezkedtek be. Megkímélve a nagykállóiakat is egy újabb átállás problémáitól és több­letkiadásától. A részegységgyártó csar­nokban már júniusban meg­kezdték az átállással járó elő­készületeket. Megkezdték a szükséges felújításokat, tata­rozásra került sor, a munka jellegének megfelelően áthe­lyezték a gépeket. Július első napjaiban itt már a VEGYI- GÉP váltotta az IKARUS-t. S hogy meddig marad part­ner? Az már, vagy még a jö­vő titka. Attól függ, hogy tud-e folyamatosan, előre munkát biztosítani. Egyelőre ez az első... Nullszéria az AGROKER nek A gyáregység már stabil alapokra építhet, amelyről végső soron a vállalat gondos­kodik. A speciális vasszerke­zeti munkák mellett ugyanis folyamatosan átallnak a sajat tervezésű és fejlesztésű gé­pek és berendezések gyártá­sára. Ilyen például a bála­bontó és szecskázó gép, ame­lyet a központban kísérletez­lek ki és szabadalmat kapott. Az új profilt jelentő gének nullszériájának a gyártása már a negyedik negyedévben megkezdődik, s az első tétel tizenöt darabját az AGRO- KER-nek szállítják. Ugyan­csak a gyáregység kapta meg az új rendszerű sertésönetetó és a trágyárács gyártását. Ez utóbbira már exportmegren­delés is van. Ezek a munkák előreláthatóan jövőre már szinte teljes mértékben lekö­tik a gyáregység kapacitását, s később volumenében is nö­vekvő tendenciát jeleznek. Végeredményben az átállást a gyáregységoen sikerrel ol­dották meg. A szerkezeti munkát nagyobb volumenű gépgyártás követi. Több, na­gyobb képzettségű szakem­berre van máris szükség, s az össziétszám jelentős emelése is előtérbe kerül. Huszonhá­rom dolgozót például már ko- ráhban elküldték tapasztalat­cserére az NDK-ba, hogy ta­nulmányozzák a mezőgazda- sági gépgyártást. Ezek az em. berek október elsejétől már mint jól képzett szakmunká­sok állnak munkába, hogy részt vegyenek egy vállalati, saját tervezésű gépgyártási program megvalósításában. Amely egyben a gyáregység jövőjében is jelentős lé pás lesz előre. Tóth Árpád Városlakók A statisztikai hivatal adatai szerint 1965-ben 63 ezer 700, 1970-ben már 73 ezer lakója volt a megyeszékhelynek. Két év alatt két közepes nagyságú falu költözött Nyíregyhá­zéra' 1972 vegén 77 ezer 20ű-an lakiunk a városban Van, akit a kényszer hajt a városba: mert itt .i munka­helye és nem szeret naponta ingázni. Sok család a nagyobb szórakozási lehetőségek miatt válik városlakóvá, de sokan azért költöznek ide, mert vonzónak, szépnek találják a vá­rost. Az utóbbi években látták a város rohamos fejlődését, s tudták, hogy olyan helyen vehetnek lakást, ahová közel a bolt, ahol még tiszta a levegő, ahol megtalálható a természe­tes környezet is, ahová közei van a csendet árasztó, a pihenést nyújtó Sóstó. Egy nyugdíjas házaspár tavaly Vásárosnamény- ból a Tisza partjáról Költözött városunkba. Döntésüket rövi­den így indokolták: „Nyíregyházáról Szerencsem még hiá­nyoznak a nagyváros hátrányai, de még megtalálhatók a kis­város előnyei.” Egy család a szomszédos megyében lévő To­kajból költözött Nyíregyházara — az elmúlt napokban. Miért vásárolták meg itt a nem eppen olcsó OTP-lakást, miért hagy­ták el ennyi év után a folyót, s a világhírű szőlődombokat? El­mondták. hogy szeretik ezt a várost. Sóstó többet ér számok­ra a kincseket hozó Tokaji-hegynél, nagyobbik lányuk érett­ségi után a tanárképzőn akar tanulni, kisebbik (ényuk előtt is nagyobb lehetőségek vannak Itt, mint Tokajban. Beszélgettem még Kótajból, Pátyodról és más közsé­gekből ide települt családokkal is 'Elmondták, hogy a ké­nyelmesebb, a kulturáltabb élet hozta ide őket. S még vala­mi: városlakónak lenni rangot is jelent. És azt is hangsúlyoz­ták. hogy a rang kötelezi őket. Másként kell itt öltözködniük, viselkedniük. Vigyázniuk kell a város tisztaságára, s ha a zsú- > folt 8-as buszon valakinek a lábára lépnek, „pardon"-t kell mondaniuk. Mert mások a társadalmi követelmények, a tár­sadalmi szokások a városban, mint a falun. Meg kell szokniuk a városi közlekedést, a türelmes sorban állást, meg kell is­merniük a város múltját és jelenét. Az új városlakóknak be­szélgető partnereim szerint tájékozottabbá kell válniuk. Ha 'óbban tájékozottabbak, akkor könnvebben be tudnak illesz­kedni a munkahely, vagy a lakótömb kollektíváiéba. Tehát gazodniuk kell az úi környezethez, mert a beköltözéssel még nem váltak igazán városlakóvá Az új városlakók között sokan vannak olyanok, akik­nek ragaszkodása nemcsak szavakban nyilvánul meg. Elsők között ragadtak tollat, csákányt, vagy lapátot, ha a városért 'enni kell valamit. Társadalmi munkában valósítják meg azo­kat a feladatokat, melyeket a városi tanács anyagi fedezet hi- ínya miatt nem tud megvalósítani S hogy munkájukért, ra­gaszkodásukért mit várnak? Azt, hogy a falusi baromfiudvart pótolják a húsboltok, a kiskerteket, a háztájiakat pótolják a 'öldségboltok, a gémes kutakat mielőbb pótolja a Vízmű II. Vagyis, hogy az illetékesek vegyék figyelembe: megsza- riorodott a város lakossága, s biztosítsák például a zökkenő- mentes ellátást. A városi tanács a távlati tervek elkészítésénél számba vette a városba áramlást is. Nemcsak új munkahelyek várják faluról ide költözött családokat, hanem új iskolák, új óvo­dák, új bölcsődék ős új áruházak is. A most ide költő .'itt csa-' tudóknak sokszor várniuk kell, hogy minden szf fsukat megtalálják. A város vezetői azonban felkészültek í később jövők fogadására is. A jövőre, vagy az 1975 után (.öltözőket már városiasabb élet várja Nyíregyházán. Nábt'id a,J09 Becsülni, ösztönözni..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents