Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

4 M " SÄtET-MIgTASORSZAa f9T3. jűüűs HL Í ■' < HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter tárgyalá­sai Prágában a csehszlovák vezetőkkel. — Munkástüntetés Montevideóban az elnöki­tábornoki diktatúra ellen. KEDD: Kádár János Jugoszláviába utazott. — A Szovjetunió és a VDK vezetőinek tárgyalá­sai Moszkvában. SZERDA: Átadták Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-bé- kedíjat. — Szadat nemzetbiztonsági tanács­adója Moszkvába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban amerikai vezetőkkel konzul­tált. — Nixon elnököt tüdőgyulladással kór­házba vitték. PÉNTEK: Kádár János befejezte megbeszéléseit Tito elnökkel. — Campora argentin elnök nyil­vánosságra hozta lemondási szándékát, hogy Peront visszasegítse az elnöki székbe. SZOMBAT: A szovjet—vietnami tárgyalások befejezése. — El Zajjat egyiptomi külügyminiszter bé­csi megbeszélései után Párizsban ismerteti a kairói elképzeléseket. Elmozdul-e a közel-keleti probléma a holtpontról? — ez a kérdés foglalkoztatta a héten a nemzetközi élet megfigyelőit, hiszen nap mint nap egész sor diplomá­ciai tárgyalás, hivatalos és félhivatalos nyilatkozat híre érkezett az érdekelt országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktí­vabb. Hafz Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója Moszkvába utazott, hogy a szovjet—egyiptomi együttműködésről tárgyaljon a szovjet vezetőkkel s egy­ben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcsta­lálkozón a Közel-Keletről el­hangzottakról. Az egyiptomi diplomatát — s ezt a tényt érdemes aláhúzni — fogadta Leonyid Brezsnyev is. A kai­rói külügyminiszter, El Zaj­jat ugyanekkor Belgrádban és Becsben folytatott eszme­cserét, majd Párizsba uta­zott. A jugoszláv fővárosban teljes rokönszenvre találha­tott, Bécsben pedig közvetítői készségre. Az osztrák kor­mány emlékezetes módon egy úgynevezett „szakaszos” tervet dolgozott ki s ezt ajánl­ja elfogadásra Izraelnek és az arab országoknak: esze­rint a megszállók fokozato­san ürítenék ki az arab terü­leteket, illetve lega'ábbis Ígéretet tennének a kiürítés­re. Golda Meir izraeli mi­niszterelnöknek közismerten jó kapcsolatai vannak Kreiskv osztrák kancellárral, legutóbb a Szocialista Xnternacionálé egv összejövetelén találkoz­tak. Az arab világ monarchikus és nyugatbarát felében is van uozgolódás. Erre vall Husz- ;zein jordániai király londo­ni útja. és Fejszál, szaud- arábiai uralkodónak az a feltűnő nyilatkozata, hogy Európa közvetíthetne a kö­zel-keleti válságban. Az arab világ másik feléből idézhet­jük Buteflikn algériai külügy­miniszter véleményét: Izra­elnek mindenekelőtt — pa­lesztinokkal kell tárgyalnia, úgy. mint annak idején Fran­ciaország tette, amikor meg­bízottait elküldte az Algériai Nemzeti Felszanadítási Front képviselőihez. (Buteflika ezt a kijelentést Párizsban tette, ahol felúlította az utóbbi években akadozó francia— algériai „párbeszédét” és új alapokra segítette a két or­szág együttműködését.) A diplomáciai aktivitás an­nak előjele lenne, hogy a Közel-Keleten valóban a ki­bontakozás felé indulnak el • válság résztvevői? A ma­gam részéről ezt kétlem. Visszaemlékszem arra a hel­sinki beszélgetésre, amelynek során, a világsajtó egyik leg­tekintélyesebb közel-keleti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója és „sztárdiplomatája” még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti iratcso­mót... Az említett szakértő­nek Kissinger azt mondta,' hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bi­zonyos amerikai „lobby” nyo­másától, akkor látna hozzá a közel-keleti kusza szálak ki­bogozásához. Ebben pedig burkoltan található annak közlése, hogy bizonyos ame­rikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék íz- raeltől s közeledjék az arab országokhoz. A közel-keleti válság annál plasztikusabban rajzolódik ki a nemzetközi horizonton, mennél jobban látszik az európai enyhülés, mennél in­kább mutatkoznak pozitív jelenségek a világ más tá­jain is. Helsinki visszhangja átterjedt az elmúlt hétre. Az európai fővárosokban sorra- rendre elemezték a Finlan- dia-palotában, a biztonsági és együttműködési értekezlet el­ső szakaszán történteket. Ál­talános volt a vélemény, hogy jó rajtot vett a konfe­rencia. Az együttműködési készség a nézetek különböző­sége ellenére is meghatározó jellegű az európai kapcsola­tokban. Nem kell már attól tartani, hogy a „helsinki szel­lem” majd csalódást hoz, mint ahogy egy-mósfél évti­zede a „genfi szellem” majd a „Camp Davld-i” szellem, az enyhülés Ígérete után politi­kai-diplomáciai összecsapá­sokhoz vezetett. E sorok író­ja is ott volt Helsinkiben, s hallgatva a külügyminisztere­ket, akik egymás után tettek hitet a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata mel­lett, eszébe jutott, hogy 15 éve még a NATO folyosóján Spaak, az akkori NATO-fő- titkár egyenesen „ördögi ta­lálmánynak'” nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet „a szovjetek a nyugat éber­ségének elaltatására agyaltak ki...” Mekkora változás ment végbe Európában! Ázsia és az indokínai fél­sziget problémái kerültek elő­térbe a szovjet—vietnami leg­magasabb szintű tárgyaláso­kon. Le Duan es Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában. Leonyid Brezsnyev leszögezte, hogy miután a háború idején meg­győzően érvényesült a szov- j'et—vietnami barátság haté­konysága és ereje, most, a béke napjaiban tovább erősí­tik a két nép testvériségét. A • Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész eddigi segítsége, amit a VDK-nak nyújtott, té­rítésmentesnek tekinti, azaz ajándékként adja Vietnam­nak. A héten a dél-amerikai ese­mények is magukra vonták a világ figyelmét. Uruguayban még tart az erőpróba: Bor- daberry elnök és a hadsereg reakciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjogokat, de a dolgo­zók nagy tömegeivel találják magukat szemben, akik álta­lános sztrájkot hirdettek és tüntetéseken fejezik ki tilta­kozásukat. A kis Uruguay mellett a hatalmas Argenti- na is (harmincszor akkora, mint hazánk!) mozgalmas na­pokat él át. Dr. Hector Cam­pora az új köztársasági elnök, alig két hónapja vonult be a rózsaszín házba, váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átadhassa ' helyét Juan Domingo Peronnak, Argenti­na volt diktátorának. Most már látszik, hogv valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom átjátszása a 77 esz­tendős tábornoknak, aki mad­ridi számkivetésében 17 éven át. várt erre a pillanatra. A rövidesen kiírandó elnökvá­lasztáson Peron már biztosra mehet azért is, mert a koráb­bi vetélvtárs a radikális oárt vezetője lesz alelnökiként je­lölttársa... Argentína gazdasá­gi gondiai és társadalmi ba­jai indokollak, hogv a ..gond­viselés küldöttéhez” Peron­hoz folyamodjék az uralkodó osztály. Egv kevéssé ismétlő­dik meg nmi Párizsban 195S- ban De Gaulle hatalomra ke­rülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai látogatása, Tito elnökkel folytatott meg­beszéléssorozata volt. Első­sorban a két ország és a két párt kapcsolatainak tovább­fejlesztése adta meg az esz­mecsere jelentőségét, különös hangsúlyt kaptak a gazdasá­gi kérdések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nem­zetközi munkásmozgalmi helyzet áttekintésére is. A két vezető tévényilatkozatai — a közös közleménnyel együtt — jól tükrözték a megbeszélések baráti, elv­társi jellegét. Páífy József Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok (3) A jó partnerhez visszatérnek A gazdasági együttműködés jelzi: a kapcsolatok átszoviK mindkét ország iparát. Az el­múlt évek szerződéseit átte­kintve szembetűnik, hogy mind több a tartós kapcsola­tot feltételező szerződés. Nemcsak közös vállalatok­ról van szó, hanem állandó kereskedelmi kapcsolatról. Nagyban is áll a tétel: a jó partnerhez visszatér a meg­rendelő. Néhány példa különböző területekről. Lengyelország egyebek között jelentős kén- vagyonnal is rendelkezik, rá­adásul kitűnő tapasztalatok­ra tettek szert kénsavgyárak építésében. így szinte termé­szetes volt: a magyar szakem­berek a lengyel partnert vá­lasztották, amikor elhatároz- ták a Tisza menti Vegyimű­vek kénsavgyárának építé­sét. Szolnokon az első, évi 100 ezer tonna kapacitású lengyel kénsavüzemet rövid idő múlva követte a máso­dik, immár 200 ezer tonna kapacitású. A magvar ioar nemcsak a korszerű gyára­kat vásárolta meg: lengyel részről kormányegyezménv- ben kötelezettséget vállal­tak a kénsavgyárak termelé­séhez szükséges alapanyag hosszú távú szállítására. A szolnoki szakemberek véleménye mind az építke­zésről, mind a folyamatos kén­szállításról, a partnerek ru­galmasságáról egyaránt jó. Ennek a beruházásnak a nem. zetközi ipari-kereskedeiml kapcsolatok terén újszerű vonása volt, hogy a lengyel fő szállító szocialista együtt- működési megállapodást kö­tött a beruházóval, amely ki­magaslóan jó gyártási, szál­lítási és szerelésvezetési te­vékenység kialakításával já- rult hozzá a magyar beruhá­zás sikeres megvalósításá­hoz. Egy másik terület magyar szállításokat érint. Lengyel- ország jelenlegi ötéves ter­vében az életszínvonal jelen­tős emelését tűzte célul, s a terv egyik vezető gondolata, hogy a piacot a legkereset­tebb, legnagyobb tápértékű élelmiszercikkekkel ellássa. Csak egy példa: az egy lakos­ra számított húsfogyasztást az 1970. évi átlagos 53,1 ki­logrammról 1975-re 63 ki­logrammra kívánják növelni. Ez sok fontos intézkedéssel jár együtt, de a jelentős fi­zetésemelések hatására a ke­reslet máris meghaladja a kínálatot, s a kereskedelem nem tud elegendő húst adni. Ugyanakkor már tart an­nak az intenzív húsprog­ramnak a megvalósítása, amelyet javarészt magyar partnerek bevonásával vé­geznek. Érdeklődnek a ma­gyar szakosított szarvasmar­Zbigniew Bryczkowski: Kémek, ügynökök Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából 17. Nehéz lenne kikutatni azt, hogy mi volt az oka az ilyen­fajta válasznak. Talán már ekkor érdeklődés ébredt az NSZK-ban Aftyka személye iránt és elhatározták, hogy bizonyos célokra felhasznál­ják őt? Valószínűleg ez így is van. Mindenesetre Aftyka e válasz birtokában energiku­san hozzáfog kiutazásának elintézéséhez. Bátyja, Georg Dressier Nyugat-Németor- szágban él, de számos más rokona is van ott. A kiutazás oka tehát megvan. Az útle­vélhatósággal közli még azt is, hogy valamilyen női be­tegségét kívánja gyógyíttat- ni. 1961 elején megkapja útlevelét és április 6-án át­lépi a német határt. A Szövetségi Köztársa­ságban bizonyos időre uno­katestvérénél, Gustaw Sírunknál száll meg, Bottrop- ban. Unokatestvére alkalmi munkát is kerít neki — kez­detben a „Westag” fémmű­vekben, majd a „Fürst und Hülst” autógyárban. Hilda segédmunkásként dolgozik. Elégedett, hogy egy kis pénzt félre tud rakni és lesz mivel hazatérni, ugyanis hoz­zátartozói nagylelkűségére nem számíthat. Nem is sej­ti még, hogy bizonyos embe­rek, akik mindeddig háttér­ben maradtak, más „kerese­ti” formát is szántak neki. 1961. májusában unokatest­vére lakására eljött egy férfi, néhány szót váltott a házigaz­dával, majd beszédbe ele­gyedett Aft> kával. Kikérdez­te családi és anyagi helyze­téről, lengyelországi munka- és életkörülményeiről. Hilda A gdynal hajókikötő. hatelepek iránt, már előre­haladott állapotban van Dél- Lengyelországbm az első, magyar eljárás alapján épülő 30 ezer sertést befogadó hiz­lalda építése, s Észak-Len- gyelországban megkezdték a következő építését is. A Bá­bolnai Állami Gazdaság 15 komplett baromfitelepet szál­lított, atnclyeket Lengyelor- szág hat körzetében helyez­tek el. Az egyenként ezer négyzetméter alapterületű épületek technológiai berende- zéseit is magyar szakemberek készítették, s az első műszaki átadásokra már májusban sor került. A témák további szélesíté­se egy sajátos ágat érint, a tengerhajózást. A lengyel szakemberek pontosan szá­mon tartják, hogy a Magyar Népköztársaság tengerentúli áruforgalma évi hárommillió tonnát tesz ki, s a magyar tranzit negvven százalékát lengyel kikötőkben rakják át. A lengyel kikötőkön keresz­tül, lengyel hajókkal fuvaro­zott tranzitszállítmányok húsz százaléka magyar áru. 1966 és 1971 között több mint két­szeresére növekedett a len­gyel kikötők magyar árufor­galma. Nagy ütemű beruházásokat végeznek jelenleg a lengyel kikötőkben. A lengyel keres­kedelmi flotta űrtartalma a jelenlegi ötéves tervben meg­kétszereződik. Bővítik a ki­kötőket A fő beruházás az északi kikötő építése Gdansk­ban (évi 70 millió tonna ka­pacitású és már az építés el­ső szakaszában 140 ezer ton­na hordképességű hajók fo­gadására is alkalmas lesz). Bővítik a swinoujseie-i kikö­tőt. Gdyniában konténerátra- kodó bázist, - Gdanskban kompátkelő forgalmat hoz­nak létre. Mindezekkel to­vábbi magyar áruforgalmat is akarnak vonzani. A lehető­ség kínálkozik is, hiszen a modernizálás, a konténerfor­galom, a kompjárat éppen a legtöbb gondot okozó átra­kást, raktározást szünteti meg. s jelentősen gyorsítja a forgalmat. A lengyel szakemberek re­mélik, hogy a magyar tran­zit és a lengyel tengeri gaz­dálkodás között a kooperáció aránylag rövid idő alatt ki- szélesíthető és hatékonyabb lesz, ha a lengyel kereske­delmi flotta és a kikötők ma­gas szolgáltatásokat, az áruk modern szállítását és raktáro- zását szavatolják. Ebben az esetben pedig a növekvő ma­gyar tranzit a lengyel tenge­ri gazdálkodás további ered­ményeihez járulhat hozzá. Marik Sándor (Folytatjuk) úgy vélte, hogy unokatestvére ismerőse az illető és több mint tíz percig társalgott az ismeretlennel. Másodszor ugyanez a férfi, — akit az unokatestvér Er- nestnek nevezett — július­ban jelent meg. Ezúttal nem egyedül, hanem két egyén­nel, akik elég jól beszéltek lengyelül. Banálisán hang­zó néhány mondat után megegyeztek Hildával, hogy a legközelebbi vasárnap ta­lálkoznak egy parkban. Aftyka azt hitte, hogy mint nő keltette fel e férfiak ér­deklődését. És mivelhogy sze­retett tetszelegni a férfiak­nak, vasárnap felvette leg­szebb ruháját, nem spórolt a partfőmmel és megjelent a találkán. A három férfi egy pádon várt rá. Csakhogy nem az időjárásról, de nem is a szerelemről kezdték a be­szélgetést. Ernest tüstént ki­rakta kártyáit az asztalra. — A nyugatnémet hírszer­zés munkatársai vagyunk és régóta érdeklődünk ön iránt. Tudjuk, hogy a hábo­rú idején nagy szolgálatot tett a hazának. Igaz, most bé­ke van, de Lengyelországban vannak olyan dolgok, ame­lyek bennünket érdekelnek, amelyekről tájékoztathatna minket. A munka könnyű, biztonságos és jól jövedelme­ző. Na és azt is vegye figye­lembe. hogy legközelebbi hozzátartozói itt élnek. Az ön beleegyezésének, vagy elutasításának számukra is meglehet a maga jelentősé­ge. Az efajta érvelés ellenére Aftyka elvetette a kémaján­latot. A felhajtok arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy még „nem érett meg” az el- határözásra. Úgy döntöttek, hogy a bátyján keresztül pu­hítják meg. Augusztusban Ismét beszélgetésre került sor ugyanerről a témáról. Ezúttal még a bátyja és a sógornője is érvelni kezdtek a lengyelor­szági kémtevékenység el­vállalása mellett. — Ne légy ostoba! Dolgoz­gatsz egy kicsit, keresel és visszatérsz * ide. Kellemet­lenségeink lehetnek, ha nem egyezel bele. — Könnyű nektek beszél­ni, mert itt vagytok. Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem magatok csináljátok? (Folytatjuk) fj

Next

/
Thumbnails
Contents