Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
4 M " SÄtET-MIgTASORSZAa f9T3. jűüűs HL Í ■' < HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter tárgyalásai Prágában a csehszlovák vezetőkkel. — Munkástüntetés Montevideóban az elnökitábornoki diktatúra ellen. KEDD: Kádár János Jugoszláviába utazott. — A Szovjetunió és a VDK vezetőinek tárgyalásai Moszkvában. SZERDA: Átadták Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-bé- kedíjat. — Szadat nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban amerikai vezetőkkel konzultált. — Nixon elnököt tüdőgyulladással kórházba vitték. PÉNTEK: Kádár János befejezte megbeszéléseit Tito elnökkel. — Campora argentin elnök nyilvánosságra hozta lemondási szándékát, hogy Peront visszasegítse az elnöki székbe. SZOMBAT: A szovjet—vietnami tárgyalások befejezése. — El Zajjat egyiptomi külügyminiszter bécsi megbeszélései után Párizsban ismerteti a kairói elképzeléseket. Elmozdul-e a közel-keleti probléma a holtpontról? — ez a kérdés foglalkoztatta a héten a nemzetközi élet megfigyelőit, hiszen nap mint nap egész sor diplomáciai tárgyalás, hivatalos és félhivatalos nyilatkozat híre érkezett az érdekelt országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktívabb. Hafz Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába utazott, hogy a szovjet—egyiptomi együttműködésről tárgyaljon a szovjet vezetőkkel s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcstalálkozón a Közel-Keletről elhangzottakról. Az egyiptomi diplomatát — s ezt a tényt érdemes aláhúzni — fogadta Leonyid Brezsnyev is. A kairói külügyminiszter, El Zajjat ugyanekkor Belgrádban és Becsben folytatott eszmecserét, majd Párizsba utazott. A jugoszláv fővárosban teljes rokönszenvre találhatott, Bécsben pedig közvetítői készségre. Az osztrák kormány emlékezetes módon egy úgynevezett „szakaszos” tervet dolgozott ki s ezt ajánlja elfogadásra Izraelnek és az arab országoknak: eszerint a megszállók fokozatosan ürítenék ki az arab területeket, illetve lega'ábbis Ígéretet tennének a kiürítésre. Golda Meir izraeli miniszterelnöknek közismerten jó kapcsolatai vannak Kreiskv osztrák kancellárral, legutóbb a Szocialista Xnternacionálé egv összejövetelén találkoztak. Az arab világ monarchikus és nyugatbarát felében is van uozgolódás. Erre vall Husz- ;zein jordániai király londoni útja. és Fejszál, szaud- arábiai uralkodónak az a feltűnő nyilatkozata, hogy Európa közvetíthetne a közel-keleti válságban. Az arab világ másik feléből idézhetjük Buteflikn algériai külügyminiszter véleményét: Izraelnek mindenekelőtt — palesztinokkal kell tárgyalnia, úgy. mint annak idején Franciaország tette, amikor megbízottait elküldte az Algériai Nemzeti Felszanadítási Front képviselőihez. (Buteflika ezt a kijelentést Párizsban tette, ahol felúlította az utóbbi években akadozó francia— algériai „párbeszédét” és új alapokra segítette a két ország együttműködését.) A diplomáciai aktivitás annak előjele lenne, hogy a Közel-Keleten valóban a kibontakozás felé indulnak el • válság résztvevői? A magam részéről ezt kétlem. Visszaemlékszem arra a helsinki beszélgetésre, amelynek során, a világsajtó egyik legtekintélyesebb közel-keleti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és „sztárdiplomatája” még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti iratcsomót... Az említett szakértőnek Kissinger azt mondta,' hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bizonyos amerikai „lobby” nyomásától, akkor látna hozzá a közel-keleti kusza szálak kibogozásához. Ebben pedig burkoltan található annak közlése, hogy bizonyos amerikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék íz- raeltől s közeledjék az arab országokhoz. A közel-keleti válság annál plasztikusabban rajzolódik ki a nemzetközi horizonton, mennél jobban látszik az európai enyhülés, mennél inkább mutatkoznak pozitív jelenségek a világ más tájain is. Helsinki visszhangja átterjedt az elmúlt hétre. Az európai fővárosokban sorra- rendre elemezték a Finlan- dia-palotában, a biztonsági és együttműködési értekezlet első szakaszán történteket. Általános volt a vélemény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együttműködési készség a nézetek különbözősége ellenére is meghatározó jellegű az európai kapcsolatokban. Nem kell már attól tartani, hogy a „helsinki szellem” majd csalódást hoz, mint ahogy egy-mósfél évtizede a „genfi szellem” majd a „Camp Davld-i” szellem, az enyhülés Ígérete után politikai-diplomáciai összecsapásokhoz vezetett. E sorok írója is ott volt Helsinkiben, s hallgatva a külügyminisztereket, akik egymás után tettek hitet a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata mellett, eszébe jutott, hogy 15 éve még a NATO folyosóján Spaak, az akkori NATO-fő- titkár egyenesen „ördögi találmánynak'” nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet „a szovjetek a nyugat éberségének elaltatására agyaltak ki...” Mekkora változás ment végbe Európában! Ázsia és az indokínai félsziget problémái kerültek előtérbe a szovjet—vietnami legmagasabb szintű tárgyalásokon. Le Duan es Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában. Leonyid Brezsnyev leszögezte, hogy miután a háború idején meggyőzően érvényesült a szov- j'et—vietnami barátság hatékonysága és ereje, most, a béke napjaiban tovább erősítik a két nép testvériségét. A • Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész eddigi segítsége, amit a VDK-nak nyújtott, térítésmentesnek tekinti, azaz ajándékként adja Vietnamnak. A héten a dél-amerikai események is magukra vonták a világ figyelmét. Uruguayban még tart az erőpróba: Bor- daberry elnök és a hadsereg reakciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjogokat, de a dolgozók nagy tömegeivel találják magukat szemben, akik általános sztrájkot hirdettek és tüntetéseken fejezik ki tiltakozásukat. A kis Uruguay mellett a hatalmas Argenti- na is (harmincszor akkora, mint hazánk!) mozgalmas napokat él át. Dr. Hector Campora az új köztársasági elnök, alig két hónapja vonult be a rózsaszín házba, váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átadhassa ' helyét Juan Domingo Peronnak, Argentina volt diktátorának. Most már látszik, hogv valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom átjátszása a 77 esztendős tábornoknak, aki madridi számkivetésében 17 éven át. várt erre a pillanatra. A rövidesen kiírandó elnökválasztáson Peron már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélvtárs a radikális oárt vezetője lesz alelnökiként jelölttársa... Argentína gazdasági gondiai és társadalmi bajai indokollak, hogv a ..gondviselés küldöttéhez” Peronhoz folyamodjék az uralkodó osztály. Egv kevéssé ismétlődik meg nmi Párizsban 195S- ban De Gaulle hatalomra kerülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai látogatása, Tito elnökkel folytatott megbeszéléssorozata volt. Elsősorban a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfejlesztése adta meg az eszmecsere jelentőségét, különös hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nemzetközi munkásmozgalmi helyzet áttekintésére is. A két vezető tévényilatkozatai — a közös közleménnyel együtt — jól tükrözték a megbeszélések baráti, elvtársi jellegét. Páífy József Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok (3) A jó partnerhez visszatérnek A gazdasági együttműködés jelzi: a kapcsolatok átszoviK mindkét ország iparát. Az elmúlt évek szerződéseit áttekintve szembetűnik, hogy mind több a tartós kapcsolatot feltételező szerződés. Nemcsak közös vállalatokról van szó, hanem állandó kereskedelmi kapcsolatról. Nagyban is áll a tétel: a jó partnerhez visszatér a megrendelő. Néhány példa különböző területekről. Lengyelország egyebek között jelentős kén- vagyonnal is rendelkezik, ráadásul kitűnő tapasztalatokra tettek szert kénsavgyárak építésében. így szinte természetes volt: a magyar szakemberek a lengyel partnert választották, amikor elhatároz- ták a Tisza menti Vegyiművek kénsavgyárának építését. Szolnokon az első, évi 100 ezer tonna kapacitású lengyel kénsavüzemet rövid idő múlva követte a második, immár 200 ezer tonna kapacitású. A magvar ioar nemcsak a korszerű gyárakat vásárolta meg: lengyel részről kormányegyezménv- ben kötelezettséget vállaltak a kénsavgyárak termeléséhez szükséges alapanyag hosszú távú szállítására. A szolnoki szakemberek véleménye mind az építkezésről, mind a folyamatos kénszállításról, a partnerek rugalmasságáról egyaránt jó. Ennek a beruházásnak a nem. zetközi ipari-kereskedeiml kapcsolatok terén újszerű vonása volt, hogy a lengyel fő szállító szocialista együtt- működési megállapodást kötött a beruházóval, amely kimagaslóan jó gyártási, szállítási és szerelésvezetési tevékenység kialakításával já- rult hozzá a magyar beruházás sikeres megvalósításához. Egy másik terület magyar szállításokat érint. Lengyel- ország jelenlegi ötéves tervében az életszínvonal jelentős emelését tűzte célul, s a terv egyik vezető gondolata, hogy a piacot a legkeresettebb, legnagyobb tápértékű élelmiszercikkekkel ellássa. Csak egy példa: az egy lakosra számított húsfogyasztást az 1970. évi átlagos 53,1 kilogrammról 1975-re 63 kilogrammra kívánják növelni. Ez sok fontos intézkedéssel jár együtt, de a jelentős fizetésemelések hatására a kereslet máris meghaladja a kínálatot, s a kereskedelem nem tud elegendő húst adni. Ugyanakkor már tart annak az intenzív húsprogramnak a megvalósítása, amelyet javarészt magyar partnerek bevonásával végeznek. Érdeklődnek a magyar szakosított szarvasmarZbigniew Bryczkowski: Kémek, ügynökök Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából 17. Nehéz lenne kikutatni azt, hogy mi volt az oka az ilyenfajta válasznak. Talán már ekkor érdeklődés ébredt az NSZK-ban Aftyka személye iránt és elhatározták, hogy bizonyos célokra felhasználják őt? Valószínűleg ez így is van. Mindenesetre Aftyka e válasz birtokában energikusan hozzáfog kiutazásának elintézéséhez. Bátyja, Georg Dressier Nyugat-Németor- szágban él, de számos más rokona is van ott. A kiutazás oka tehát megvan. Az útlevélhatósággal közli még azt is, hogy valamilyen női betegségét kívánja gyógyíttat- ni. 1961 elején megkapja útlevelét és április 6-án átlépi a német határt. A Szövetségi Köztársaságban bizonyos időre unokatestvérénél, Gustaw Sírunknál száll meg, Bottrop- ban. Unokatestvére alkalmi munkát is kerít neki — kezdetben a „Westag” fémművekben, majd a „Fürst und Hülst” autógyárban. Hilda segédmunkásként dolgozik. Elégedett, hogy egy kis pénzt félre tud rakni és lesz mivel hazatérni, ugyanis hozzátartozói nagylelkűségére nem számíthat. Nem is sejti még, hogy bizonyos emberek, akik mindeddig háttérben maradtak, más „kereseti” formát is szántak neki. 1961. májusában unokatestvére lakására eljött egy férfi, néhány szót váltott a házigazdával, majd beszédbe elegyedett Aft> kával. Kikérdezte családi és anyagi helyzetéről, lengyelországi munka- és életkörülményeiről. Hilda A gdynal hajókikötő. hatelepek iránt, már előrehaladott állapotban van Dél- Lengyelországbm az első, magyar eljárás alapján épülő 30 ezer sertést befogadó hizlalda építése, s Észak-Len- gyelországban megkezdték a következő építését is. A Bábolnai Állami Gazdaság 15 komplett baromfitelepet szállított, atnclyeket Lengyelor- szág hat körzetében helyeztek el. Az egyenként ezer négyzetméter alapterületű épületek technológiai berende- zéseit is magyar szakemberek készítették, s az első műszaki átadásokra már májusban sor került. A témák további szélesítése egy sajátos ágat érint, a tengerhajózást. A lengyel szakemberek pontosan számon tartják, hogy a Magyar Népköztársaság tengerentúli áruforgalma évi hárommillió tonnát tesz ki, s a magyar tranzit negvven százalékát lengyel kikötőkben rakják át. A lengyel kikötőkön keresztül, lengyel hajókkal fuvarozott tranzitszállítmányok húsz százaléka magyar áru. 1966 és 1971 között több mint kétszeresére növekedett a lengyel kikötők magyar áruforgalma. Nagy ütemű beruházásokat végeznek jelenleg a lengyel kikötőkben. A lengyel kereskedelmi flotta űrtartalma a jelenlegi ötéves tervben megkétszereződik. Bővítik a kikötőket A fő beruházás az északi kikötő építése Gdanskban (évi 70 millió tonna kapacitású és már az építés első szakaszában 140 ezer tonna hordképességű hajók fogadására is alkalmas lesz). Bővítik a swinoujseie-i kikötőt. Gdyniában konténerátra- kodó bázist, - Gdanskban kompátkelő forgalmat hoznak létre. Mindezekkel további magyar áruforgalmat is akarnak vonzani. A lehetőség kínálkozik is, hiszen a modernizálás, a konténerforgalom, a kompjárat éppen a legtöbb gondot okozó átrakást, raktározást szünteti meg. s jelentősen gyorsítja a forgalmat. A lengyel szakemberek remélik, hogy a magyar tranzit és a lengyel tengeri gazdálkodás között a kooperáció aránylag rövid idő alatt ki- szélesíthető és hatékonyabb lesz, ha a lengyel kereskedelmi flotta és a kikötők magas szolgáltatásokat, az áruk modern szállítását és raktáro- zását szavatolják. Ebben az esetben pedig a növekvő magyar tranzit a lengyel tengeri gazdálkodás további eredményeihez járulhat hozzá. Marik Sándor (Folytatjuk) úgy vélte, hogy unokatestvére ismerőse az illető és több mint tíz percig társalgott az ismeretlennel. Másodszor ugyanez a férfi, — akit az unokatestvér Er- nestnek nevezett — júliusban jelent meg. Ezúttal nem egyedül, hanem két egyénnel, akik elég jól beszéltek lengyelül. Banálisán hangzó néhány mondat után megegyeztek Hildával, hogy a legközelebbi vasárnap találkoznak egy parkban. Aftyka azt hitte, hogy mint nő keltette fel e férfiak érdeklődését. És mivelhogy szeretett tetszelegni a férfiaknak, vasárnap felvette legszebb ruháját, nem spórolt a partfőmmel és megjelent a találkán. A három férfi egy pádon várt rá. Csakhogy nem az időjárásról, de nem is a szerelemről kezdték a beszélgetést. Ernest tüstént kirakta kártyáit az asztalra. — A nyugatnémet hírszerzés munkatársai vagyunk és régóta érdeklődünk ön iránt. Tudjuk, hogy a háború idején nagy szolgálatot tett a hazának. Igaz, most béke van, de Lengyelországban vannak olyan dolgok, amelyek bennünket érdekelnek, amelyekről tájékoztathatna minket. A munka könnyű, biztonságos és jól jövedelmező. Na és azt is vegye figyelembe. hogy legközelebbi hozzátartozói itt élnek. Az ön beleegyezésének, vagy elutasításának számukra is meglehet a maga jelentősége. Az efajta érvelés ellenére Aftyka elvetette a kémajánlatot. A felhajtok arra a következtetésre jutottak, hogy még „nem érett meg” az el- határözásra. Úgy döntöttek, hogy a bátyján keresztül puhítják meg. Augusztusban Ismét beszélgetésre került sor ugyanerről a témáról. Ezúttal még a bátyja és a sógornője is érvelni kezdtek a lengyelországi kémtevékenység elvállalása mellett. — Ne légy ostoba! Dolgozgatsz egy kicsit, keresel és visszatérsz * ide. Kellemetlenségeink lehetnek, ha nem egyezel bele. — Könnyű nektek beszélni, mert itt vagytok. Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem magatok csináljátok? (Folytatjuk) fj
