Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
9 9. olüá RÍX£T-MÁ5YA19ííS5A<5 Wfí. Közlemény az MSZMP és a Finn KP küldöttségeinek tanácskozásáról A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására 1973. június 6— 12 között látogatást tett Finnországban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége. A magyar pártküldöttséget Biszk.u Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezette, tagja volt Katona Imre, a Közponi Bizottság tagja, az MSZMP budapesti bizottságának titkára és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége megbeszéléseket folytatott a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségével, amelyet Arne Sari- nen, a párt elnöke vezetett, tagjai Arvo Alto főtitkár, Annalisa Hyvönen, Oiva Lehto, a politikai bizottság tagjai, Laura Kanto- la, a központi bizottság tagja, Ossi Nurminen és Olavi Poikolainen. a központi bizottság osztályvezetői voltak. A magyar pártküldöttség meglátogatta a Finn Kommunista Párt helyi szervezeteit Lapföldön, Helsinkiben és Usima megyében, megismerkedett azok tevékenységével és találkozott a párt helyi vezetőivel, aktivistákkal. A két párt képviselői a megbeszélések során kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik társadalmi, politikai helyzetéről, s véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. r A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége kifejezte a magyar kommunisták szolidaritását a finn kommunisták harcával. A magyar pártküldöttség kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Finn Kommunista Párt a 16. kongresszus határozatainak egységes és következetes végrehajtásával tovább erődíti a párt sorait, ideológiai, politikai, szervezeti és cselekvési egységét. A Finn Kommunista Párt képviselői elismeréssel szóltak a magyar dolgozó népnek. a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocializmus építése terén elért eredményeiről. Hangsúlyozták, hogy a szocializmus építésének magyarországi vívmányai segítik a Finn Kommunista Párt harcát is. A finn pártküldöttség kifejezte a finn kommunisták jókívánságait a magyar kommunistáknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, s további sikereket kívánt a magyar népnek a szocializmus építésében. A két párt képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy kedvezően fejlődnek a magyar—finn kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvei alapján. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Finn Kommunista Párt képviselői a tárgyalások során megállapították, hogy kedvező fejlődés tapasztalható a nemzetközi, életben. Üdvözölték a vietnami nép nagy győzelmét, szolidaritásukat nyilvánították az imperialista agresszió és a neokolonialista törekvések ellen küzdő népekkel. Támogatásukról biztosították az arab népeket a közel-keleti válság igazságos rendezéséért, s az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata teljes végrehajtásáért vívott küzdelmükben. A két párt képviselői kifejezték reményüket, hogy á ■ július első napjaiban összeülő európai biztonsági konferencia eredményes munkájával megkezdi az európai tartós béke- és biztonsági rendszer alapjainak lerakását. A magyar és a finn párt képviselői elismeréssel nyilatkoztak Finnországnak a biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében játszott pozitív szerepéről. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Finn Kommunista Párt küldöttségei hangsúlyozták a tárgyalások so- ráh, hogy pártjaik nagyra értékelik a Szovjetunió békepolitikáját és támogatják az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram következetes és sikeres megvalósítását. A magyar és a finn párt képviselői fontosnak tartják a társadalmi erők tevékeny szerepét mind az európai, mind a világbéke megőrzésében. Ezért messzemenően támogatják az európai népek brüsszeli közgyűlése munkájának folytatását és a béke- szerető erők ez év októberben összeülő moszkvai világkongresszusát. A küldöttségek egyetértettek abban, hogy a kommunista és munkáspártok 1969. évi tanácskozásának dokumentumai hozzájárultak a mozgalomnak a proletár internacionalizmus elvei alapján álló egysége megerősítéséhez. Az imperializmus elleni küzdelem, a népek nemzeti felszabadításáért, a társadalmi haladásért és a szocializmusért folyó harc megköveteli a világ összes haladó erőinek összefogását, a kommunista és más imperialistaellenes erők akcióegységének megerősítését. Mindkét párt határozottan elítéli a kommunistaellenes, a szovjetellenes megnyilvánulásokat, valamint fontosnak tartja a marxizmus—le- ninizmustól idegen revizionista és dogmatikus nézetek elleni harcot. A magyar és a finn pártküldöttség találkozói és megbeszélései a két párt kapcsolataira jellemző nyílt, baráti és elvtársi légkörben zajlottak le. A magyar pártküldöttség átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívását a Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága küldöttségének magyarországi látogatásra. A meghívást köszönettel elfogadták. * Az MSZMP küldöttsége kedden hazaérkezett. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára fogadta. Ma újra tárgyal Le Dúc Tho és Kissinger Le Dúc Tho, a demokratikus Vietnam képviselője és Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden a Párizs környéki Saint- Nom-la-Breteche-ben több mint négy órán át tárgyalt a vietnami béke-megállapodás végrehajtásáról. A két politikus megbeszélése 12,30 órakor kezdődött és 16,45 órakor fejeződött be. Kissinger a konzultációról távozóban kijelentette: „szerdán délben Gif-Sur-Yvette- ben ismét találkozunk”. Az újságírók minden egyéb kérdéseire lakonikusan azt válaszolta: „semmit sem mond hatok”. Kommunista gazdasági vezetők értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) ges értelmezése és alkalmazása. A törvényeket személyre és beosztásra való tekintet nélkül mindenkivel szemben egyformán kell alkalmazni. Állandó figyelemmel kell kísérni a jogszabályok és az általuk szabályozott társadalmi viszonyok összhangját, a jogszabályok érvényesülését és társadalmi hatását. Indokolt esetben kezdeményezni kell az elavult, vagy helytelennek bizonyult rendelkezések' felülvizsgálatát, új jogszabályok előkészítését. Elő kell segíteni a szocialista szervezetek és az állampolgárok körében az együttműködés követelményeinek' érvényesülését, az állampolgári fegyelem és a társadalmi fegyelem szabályainak megtartását. A megyei főügyész tájékoztatóját hozzászólások követték, majd dr. Tar Imre foglalta össze a tanácskozáson elhangzottakat. Elmondta: gazdaságirányításunk mai rendszere néhány év alatt is nagy eredményeket hozott. Megfelelő politikai munkára van szükség ahhoz a továbbiakban, hogy a gazdasági élet minden területén világossá váljanak céljaink, hogy például megértessük: az anyagi érdekeltség és az anyagiasság neffl ugyanaz. A gazdasági és politikai munka egységéről szólva a megyei pártbizottság első titkára kifejtette: a gazdasági vezetők a maguk területén felelősek a párt politikájának megvalósításáért, a politikai hangulatért. Meg kell javítani a gazdasági és a politikai vezetők kapcsolatát is. A politikai vezetők szerepét az adott közegben elvi alapon kell biztosítani és segíteni, hiszen ez a jobb munka feltétele. Hangsúlyozta dr. Tar Imre: a társadalmi tulajdon fokozott védelméért megyénkben is sok a tennivaló, e kérdést minden munkahelyen napirendre szükséges tűzni. Nagyszerepe van az előrelépésben az alaposabb, átgondoltabb kádermunkúnak. Bátran vezetői tisztségekbe keil emelni a szakképzett, politikánkat támogató, tehetséges fiatalokat és a nőket. Több figyelmet kell fordítani a belsőellenőrzésre. Segítenünk kell annak a felfogásnak az érvényre jutását, amely az ^ellenőrzési tevékenységet hasznosnak és jónak ítéli meg. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a Politikai Bizottság említett határozatát tanulmányozzák, vitassák meg, s vonják le abból a maguk munkaterületére vo- natkozó tanulságokat. Befejezte látogatását Kínában a VDK párt- és kormány- küldöttsége Hanoiban és Pekingben kedden közös közleményt höztak- nyíl válságra, a VDK párt- és kohnánykül- döttségének kínai --látogatásáról. A delegáció a Kínai KP Központi Bizottsága és a kínai kormány meghívására. Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkára ésPham Van Dongnak, a VDP Politikai Bizottsága tagjának a VDK miniszterelnökének vezetésével június 4-e és J1-« között hivatalos baráti látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. A VDK küldöttségét fogadta Mao Ce-tung elnök. A delegáció a Csou En-laj miniszterelnök vezette kínai küldöttséggel tárgyalásokat folytatott a kétoldalú kapcsolatokról, a vietnami nép forradalmi harcának eredményeképpen kialakult új helyzetről és más. közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A közös közlemény méltatja a hős vietnami Inép harcát, amelynek eredményeként az Egyesült Államok kormánya kénytelen volt aláírni a háború befejezésére és a vietnami béke helyreállítására vonatkozó megállapodást. A két tárgyaló fél a közleményben rámutat, hogy ezt a megállapodást nem hajtották teljes mértékben végre, mivel az Egyesült Államok és a saigoni rendszer szakadatlanul, rendszeresen és durván megsérti a megállapodás fontos cikkelyeit, amelyekben kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a vietnami nép alapvető nemzeti jogait. A kínai fél nagyra értékelte a DIFK-nek a párizsi megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseit és szilárd támogatásáról biztosítja a DIFK 1973. április 25-én előterjesztett hatpontos javaslatát. A tárgyaló felek rámutat - tak, hogjr jelentős változások történtek Indokínában és ez kedvező helyzetet teremt a három indokínai nép számára. A dokumentumban üdvözlik és támogatásukról biztosítják a laoszi és a kambodzsai nép felszabadító harcát. A VDK küldöttsége e tárgyalások során köszönetét mondott az országának nyújtott kínai segítségért és támogatásért — olvasható a közös közleményben. Lemondott az olasz kormány Kedden lemondott az olasz kormány. Elhatározása megfelelt annak a helyzetnek, amely két héttel ezelőtt alakult ki a kormánytöbbség felbomlásával, valamint annak, hogy a vezető kormánypárt, a kereszténydemokrata párt vasárnap véget ért kongresszusán úgy határozott, hogy irányt változtat és a szocialista párttal alakít kormányt. Andreotti kormányfő elnökletével kedden összeült a hivatalban lévő kabinet. A miniszterelnök a pártvezetőkkel folytatott előző napi megbeszélései alapján javallta a kormány lemondását: a javaslatot egyhangúan elfogadták. Andreotti ezt követően közölte lemondását a Quirinale-palotában, Leone köztársasági elnökkel, majd a képviselőház elnökével. Délután személyesen jelentette be a képviselőházban — megelőzve ezzel a bizalmi szavazást, amely mindenképpen a kormány vereségével és lemondatásával járt volna. Ezzel lezárult a konzervatív ún. jobbközép kormányzás válságos időszaka és az újabb kormányválsággal kezdetét vette egy újabb politikai szakasz Olaszországban. A szocialista párt részéről az első állásfoglalás úgy értékeli a fejleményeket, hogy a kereszténydemokrata kongresszus irányváltozást hozott — annak megfelelően, amit a baloldali ellenzék következetesen sürgetett. Az Olasz Kommunista Párt ugyancsak pozitívan értékeli azt, hogy a kereszténydemokrata párt kénytelen volt kongresszusán beismerni a konzervatív politika kudarcát és irányváltozást volt kénytelen elhatározni. Amerika útjain 5. Mibe kerül egy vakbélműtét? A vakbélgyulládáí általában a „legjobbkor'' szokott jönni. Amerikába kellett volna repülnöm, Washingtonból azonban telefont kaptam barátomtól, hogy utazásomat egy héttel halásszam el, mert vakbélgyulladása van. A repülőjegy kicserélése nem egy körülményes dolog, de vajon mi a helyzet ott Washingtonban egy vakbélműtéttel ? Négy nap múlva már a beteg telefonált. A következő beszélgetés zajlott le közöttünk : — Már otthon vagy? — Itt gyorsán gyógyítanak. — De mégis? — A részletekét majd itt Amint megérkeztünk Washingtonba első kérdéseink barátunk egészségi állapotára vonatkoztak. — Minden rendben. De nézd C6ak ezeket a papírokat. .. A papírok arról szóltak, hogy Mr. Sztrelnyikov átfu- ródott vakbelét eltávolították. Egyikünk életében először látott effajta papírosokat. Rendkívül érdekes volt számára. „Vérvizsgálat — 25 dollár. Vizeletvizsgálat — 22 dollár. Különféle vizsgálatok — 35 dollár. A sebész honoráriuma — 200 dollár. Kórházi kezelési költségek naponta — 200 dollár. Televízíóhasználat — napi 3 dollár.” Mr. Sztrelnyikovnak 6sz- szesen 1112 dollárjába került vakbelének eltávolítása. Ebben az összegben benne van a diagnózist megállapító orvos honoráriuma, a fiziológiai oldat ára, a varratok eltávolításának díja. Ha Mr. Sztrelnyikov a szovjet kórházakban rendszeresített hét napig marad kórházi ápolás alatt, akkor a számla összege legalább 50 százalékkal emelkedik. Természetesen Mr. Sztrelnyikov, aki egy olyan ország állampolgára, ahol az orvosi ellátás ingyenes, nem saját zsebéből fedezte a kórházi ápolás költségeit. Az állam fizetett helyette. A kórházban viszont csak négy napot töltött, mint hasonló műtétnél az amerikaiak általában. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az operációt egy nagyon jó kórházban végezték. New Yorkban, miközben azon vitatkoztunk, hogy az amerikai átlagembernek mennyibe kerül a szülés, a gyógykezelés és a halál, betértünk egy szerényebb kórházba. Ennek a kórháznak szülőosztálya is volt, és mi — két izgatott apa képében — feljutottunk a harmadik emeletre. Vastag üvegablak mögül, akár egy akváriumból, mutogatták a szülésznők a boldog apáknak a fehér pólyába csavart egy-, de legfeljebb kétnapos apró amerikaiakat. Amikor az illendőség által megengedett közelségbe kerültünk, egy 20 esztendős fehér angyal megkérdezte, mi miért nem kérjük ivadékaink megmutatását. Azt válaszoltuk, hogy szeretnénk valamelyik orvossal egy fél órát elbeszélgetni. Az angyal, név szerint Elizabeth, odavezetett bennünket az orvosokhoz. Rendkívül érdekes sétát tettünk a folyosókon és a szobákban. Az orvosok, fiatalok és öregek, miután megtudták, miről van szó, különösen viselkedtek. Az egyik sebésznek sürgős ope- rálnivalója támadt. A másik kijelentette, hogy ő ebben a kórházban új emben- A harmadik valami olyasmit mondott, hogy az Orvosok is betegek. Illetlenség lett volna ezeket az embereket sírba kergetnünk. Elizabeth, aki a szülészeti osztály, titkárnője volt, megszimatolta, hogy egy nem akármilyen esemény kellős közepébe pottyant, s nevetni kezdett. Végül az egyik szobában egy testes, vastag dioptriás szemüvegű 45 év körüli 'orvos „igazított el” bennünket. — Tudom, hogy az urak milyen kérdéseket fognak feltenni. A földszinten rendelkezésükre áll egy úr (megmondta a vezetéknevét, a keresztnevét és a beosztását). Viszontlátásra, uraim! Minden komolyabb ameri* kai intézményben — akár magáncég, akár állami hivatal — feltétlenül van egy ember, aki a sajtóval tartja a kapcsolatot. Az újságírók ugyanis fecsegő természetűek. Ezt ennék az embernek kell kivédenie. Ez az ember tudja, hogy mit mondhat és mit nem, mit mutathat meg és mit nem. Nos, beszélgetésünk olyan természetű volt, hogy ezt a sajtóembert csak A. úrnak nevezhetjük. Széles mosollyal fogadott bennünket és kitűnően „előrecsomagolt” tájékoztatóval szolgált. íróasztala tele volt brosúrákkal, röplapokkal es a kórházi szolgáltatások árjegyzékeivel. Minden analí- zisnak, kardiogramnak, diagnózisnak, a gyógyítás idején a konzultációnak — szabott ára volt. Külön kérdés a műtét, magyarázta Mr. A. Itt az árban a beteg négy- szemközt egyezik meg az orvossal. Rendszerint az történik, hogy a beteg annyit fizet, amennyit a sebész kér. Egy szokványos vakbélműtét ára rögzített — 150 dollár. A műtét utáni gyógykezelés ára naponta szintén 150 dollár. Ily módon egy vakbél eltávolítása 700 dollárba kerül. Körülbelül ugyanennyibe kerül egy szülés, ha az normális lefolyású, ha nem, akkor 90 doilár a felár. A szép kivitelű nyomtatványok az emberről és a betegségekről úgy emlékeznek meg, mint ahogyan például egy televíziós készülék javítási árjegyzéke hangzik: képernyő — ennyi és ennyi, lámpacsere — ennyi és eny- nyi, — forrasztás, beállítás — ennyi és ennyi. Sajtóemberünk megértette az árjegyzék kegyetlen ridegségét és sietett megmagyarázni, hogy Amerikában vannak eszközök, amelyekkel csökkenteni lehet annak a csapásnak az erejét, amely az embert olyankor éri, amikor éppen segítségre lenne szüksége. Beszélt a biztosító társaságokról, az ingyenkórházakról, a jótékonysági intézményekről. Mi udvariasan hallgattunk, je- gyezgettünk, kérdéseket tettünk fel, azután elhallgattunk. Rágyújtottunk, áttértünk más témára. És ekkor a fizetendő orvosi ellátásban érdekelt emberünk panaszkodni kezdett a májára és pontosan az ellenkezőjét mondta annak, amiről 10 percen keresztül beszélt. — Egyébként isten őrizz a betegségtől ‘Amerikában. Nálunk nagyon félnek az orvosoktól. Utcai rosszullétek vagy utcai segélynyújtások esetén a paciens első kérdése: ’’csak nem akar kórházba vinni?” V. Peszkov B. Sztrelnyikov
