Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
- "-v I o!3af fflfS. jMtts 1; KOMMENTÁR A polgárháború harsonásai Újra riasztó hírek érkéz, nek Chiléből. A jobboldal akciói most már távolról sem merülnek ki a nemzet, gyűlésben és a gazdasági élet számos szektorában fo. lyamatosan elkövetett aknamunkában, egyre gyakoribb az olyan támadás, amelynek egyetlen jellemzője a meztelen fizikai erőszak. Reakciós csoportok a legutóbbi órákban egyszerre intéztek nyilvánvalóan szervezett, összehangolt támadásokat a Chilei Kommunista Párt székhaza, az országos televízióhálózat központja és egy baloldali, a népi kormányt támogató rádiótársaság. a Corporacion stúdiója ellen. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jobboldal vezérkara abbahagyta a politikai és gazdasági szabotázst. erről is éppen elég jelentés érkezik, nem utolsósorban a rancaguai rézbányák munkásai között tervszerűen végzett demagóg lazításról. Az új fejlemények azonban azt mutatták, hogy a reakció a polgárháborúval való fenyegetőzés útjáról szemmel láthatólag rátér a polgárháború kiprovokálásá. nak útjára. Dr. Salvador Allende haladó kabinetje eddig is sok veszéllyel nézett szembe. Chile jelenlegi vezetői megszokták, hogy életük éjjel és nappal szüntelen, nem is kockázatmentes harc. Máris félreérthetetlenné tették, hogy szembenéznek az új kihívással is. Csak éppen nem úgy. ahogy azt a reakció szeretné: nem a polgár- háború tüzének fellobban- tásával. hanem a parázs elfojtásával, higgadt, de elvi alapokon álló, határozott vonalvezetéssel. Jogos a kérdés, miért tért rá a jobboldal a fizikai erőszak fázisára? Azért, mert minden nehézség ellenére megszilárdulóban vannak a népi egységkormány pozíciói, nem utolsósorban a latin- amerikai szubkontinens általános változásai miatt. Argentína új elnöke pénteken jelentette be, hogy Chilébe látogat, Rogers látványosnak szánt latin-amerikai körútja eredménytelen maradt, nem is olyan régen azok. akik most Chilében polgárháborút szeretnének kirobbantani, éppen ezzel vádolták a haladó erőket. De miután a né. pi egységfront két választáson is győzött és minden más eszközük csődött mondott, ők kapkodnak fegyver után. Ez az idegesség jele. A felismerésé, hogy a talaj kicsúszik a lábuk alól. hogy az idő ellenük dolgozik. Koszigm-— Cedenbal tanácskozás Moszkvában Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben találkozott Jumzsagijn Ce- denballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárával, a mongol minisztertanács elnökével. Cedenbal átutazóban tartózkodik Moszkvában, ahonnan Prágába utazik, a KGST tanácsának ülésszakára. A szívélyes elvtársi hangulatú beszélgetés során megvitatták a szovjet—mongol baráti együttműködés kérdéseit, valamint a két ország részvételét a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításában. Befejeződött a Nixon— Pompidou-megbeszéBés Pénteken délelőtt harmadszor is négyszemközti megbeszélést tartott Reykjavik- ban Nixon amerikai elnök és Pompidou francia államfő. A másfél órás tanácskozás után a két államfő és kísérete plenáris ülésen vonta meg a kétnapos amerikai—francia csúcstalálkozó mérlegét. Az ülés után Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kijelentette: „a találkozónak nincs győztese és nincs vesztese". Pompidou francia elnök az ülésről távozóban újságírókkal közölte, hogy a találkozóról közös közvéleményt nem adnak ki. „Mindent megvitattunk — mondotta később, sajtóértekezletén — de nem hoztunk határozatot. Meg kellett állapítanunk, hogy a nagy problémák egy részében egyetértünk, másokban nem, végeredményben azonban több kérdésben vagyunk azonos állásponton, mint ahányban nem”. Reményét fejezte ki, hogy a megbeszélések hatása a jövőben mutatkozni fog, s megerősítette, hogy őszre Párizsba várják az amerikai elnököt. Bár megfigyelők véleménye szerint a csúcstalálkozón az amerikai fél nem érte el legfőbb célját: nem sikerült elfogadtatnia az őszi amerikai—nyugat-európai csúcstalálkozóra vonatkozó tervét, amerikai részről mégis „igen konstruktívnak” minősítik az eszmecseréket. Nixon amerikai elnök a kora délutáni órákban elutazott Reykjavikból, s Pompidou francia államfő is még a nap folyamán visszarepül Párizsba. II Szovjelunló washingtoni nagykövetségének nyilatkozata A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége nyilatkozatban leplezi le azokat az amerikai sajtókoholmányokat, amelyek szerint „a Szovjetunió részéről valmiféle tómadás fenyegeti Kínát”. . A szovjet nagykövetség nyilatkozata így hangzik: „Az utóbbi napokban néhány amerikai lapban olyan állítások láttak napvilágot, amelyek szerint állítólag, az Egyesült Államok diplomáciai beavatkozása hárította el a Szovjetunió egyébként elkerülhetetlen nukleáris támadását a Kínai Népköztársaság ellen. Figyelemre méltó, hogy az ilyenfajta állítások egybevágnak azokkal a kijelentésekkel, amelyeket egy magas rangú pekingi vezető tett a napokban amerikai tudósítóknak adott interjújában. A Szovjetunió washingtoni nagykövetségét felhatalmazták annak'kijelentésére, h<jgy hazug az az állítás; amely szerint Kínát a',/SzoVj'étüníó valamilyen támadása fenyegetné. Kínát nem fenyegette és nem fenyegeti ilyen veszély. Az említett provokációs közlemények terjesztése ellentmond a tényeknek, és semmi köze a nemzetközi feszültség enyh’ nek és a béke megszilárdításának érdekeihez.” Újabb SALT-tárgyalás A stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség vezetője pénteken Genfben újabb ülést tartott. Johnson amerikai nagykövet és Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes két óra hosszal tanácskozott. A megbeszélő sek tartalmáról ismét nem hoztak semmit sem nyílva nosságraHazaérkezett Varsóból az MS1MP küldöttsége Pénteken délelőtt hazaérkezett Varsóból az MSZMP küldöttsége, Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Katona István, a KB tagja, az agitációs és propagandaosztály vezetője, akik a Lengyel Egyesült Munkáspárt A dr. G. S. Dhillonnak, az indiai népi kamara elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó india' parlamenti küldöttség pénte ken délelőtt a Finommecha nikai Vállalathoz látogatott A küldöttséget elkísérte dr Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. A ven. dégeket, alsó- és felsőházi képviselőket Láng Géza vezérigazgató tájékoztatta a gyár tevékenységéről, a maKözponti Bizottságának meghívására május 30 és június 1. között tartózkodtak Lengyelországban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Övári Miklós, az MSZMP KB titkára fogadta. Jelen volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. gyár híradástechnikai ipar indiai kapcsolatainak alakulásáról. A Finommechanikai Vállalat igen jelentős, több, nint 6 millió "dolláros indiai megrendelésnek tesz eleget, s 3zt nem pusztán áruszállí. :ásnak, hanem az indiai és a magyar híradástechnikai ipar kooperációja megindításának is tekintik. Az indiai küldöttség elismerően nyilatkozott a látottakról, a megtekintett berendezések magas műszaki színvonaláról. A Skylab programja A Skylab amerikai firla. boratórium energiaellátási problémái miatt egyre többet foglalkoznak a napenergia felhasználását biztosító, napelemeket tartalmazó beszorult „szélmalomszárny” kiszabadításával és üzembe helyezésével. Következő lépésként a Skylab egyik légkamráján át ki fognak dugni egy televíziós kamerát, és ennek segítségével kívülről fogják tanulmányozni, mit lehetne tenni a szárny kiszabadítása érdekében. A műveletet péntekre tervezték, később azonban „felkészülé. sí problémákra” való hivatkozással későbbre halasztották. A pénteki napot így az űrhajósok pihenéssel és „háztartási teendők” ellátásával töltötték. Legnagyobb örömükre a pénteki nap programjában kiadós zuhanyozás is szerepelt. A három űrhajós az elmúlt hét során jó párszor megizzadt a rendkívül magas belső hőmérsékletű űrlaboratóriumban, de mostanáig csak különleges szappan' és mosdókesztyű se. gítségével végezhettek kisebb mosakodásokat Az indiai parlamenti delegáció pénteki programja Indokína Pusztulástól az újjáépítésig I. Hétmillió tonna bomba? Vietnam két részében és Laoszban már béke van, ha törékeny is. Kambodzsában még ez is csak álom, de hamarosan ide is el kell jönnie a békét hozó fegyvernyug- vásnak. Korai lenne tehát még vógr.ö mérleget készíteni arról, hogy mit is okozott Indokína népeinek az Egyesült Államok háborús kalandja. De az amerikai pusztítás körvonalai, a második vliagnaooru tntini időszak legvéresebb, leghosszantartóbb konfliktusának következményei kezdenek kirajzolódni. Halottak és sebesültek milliói, szétrombolt falvak és városok, lebombázott gyárak, hidak, iskolák, kipusztított erdőségek — ezek dióhéjban a földfelperzselés módszerének „eredményei.” Az amerikai szenátus menekültügyi bizottságának bevallása szerint az 1965 januárjától 1972. októberéig tartó időszakban csak Dél-Vietnamban másfél millió polgári áldozatot (halálos és sebesült) követeltek a harci cselekmények. A Pentagon által kiszivárogtatott adatok szerint az említett időszakban hétmillió tonna bomba zúdult Indokína földjére. Hétmillió tonna bomba? Számos nyugati lap szerint tudatosan kis számot adtak meg az amerikaiak. Annyi bizonj’os, hogy csak a Vietnam területére ledobott bombamennyiség háromszorosa a második világháborúban az európai hadszíntérre hullott bombák mennyiségének. És Kambodzsában még ma is rendre felszállnak a B—52-esek... A bombázások milliókat tettek földönfutóvá, családok, közösségek tízezreinek életét bolygatták fel. Dél-Vietnam 17 millió lakosából 6 millió, Kambodzsa 6,4 millió lakosából 2 millió, Laosz 3 millió lakosából 1 millió kényszerült otthonának elhagyására. Az indokínai agresszió, pusztítás amennyire céltalan, értelmetlen volt, annyira drága. Az amerikai hatóságok szerint a vietnami háború költségei 137 milliárd dollárra rúgnak. Ez fölöttébb szerény összeg, nincs benne a háborús veteránokkal kapcsolatos kötelezettség 50 milliárd dolláros tétéle. Hogy morálisan, politikailag milyen rombolóan hatott az indokínai háború az Egyesült Államok tekintélyére, ezt fölösleges részletezni. Megtépázta azonban gazdasági tekintélyét is; legalábbis egyik előidézője volt annak- az átrendeződési folyamatnak, amelynek eredményeképp az Egyesült Államok és a dollár elvesztette hegemon szerepét a tőkés világ- gazdaságban. — Amerika kivonul Vietnamból, de Vietnam még hosszú ideig itt marad Amerikában — állapította meg találóan James Reston, a New York Times neves publicistája a vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötését kommentálva. Persze ennek a háborúnak is megvoltak a haszonélvezői. A Thieu-rendszer kisstílű hivatalnok üzletelőitől kezdve a japán nagytőkéseken át az amerikai óriásmonopóliumokig sokan húztak sápot Washington agressziójából. A sokat szenvedett Indokína végre hozzákezdhet a romeltakarításhoz, a kiláboláshoz, újjáépüléshez. A béke, a helyreállítás megannyi bonyolult gazdasági problémát vet fel, melyeket Indokína saját erejéből végtelenül hosszú idő alatt tudna csak megoldani. A külföldi segítség létfontosságú. Az Egyesült Államoknak pedig aligha vitatható erkölcsi kötelezettsége hozzásegíteni Indokína államait a háborús sebek begyógyításához. Washington, amely meglehetős precizitással vette számba saját emberi és anyagi veszteségeit, ugyanezt nem tartotta fontosnak Indokína esetében. Nixon az év elején egyszerűen bejelentette, hogy kérésére számadást készített az AID (Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség), amelyben 7,5 milliárd dollárra becsülte az indokínai félsziget négy .országának újjáépítéséhez szükséges hitelek összegét. Ennek kétharmad részét kereken 5 milliárd dollárt kapna Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz, a fennmaradó 2,5 milliárd dollárt pedig a VDK-nak juttatná. Washington szemmel láthatóan kevésbé nagyvonalú az újjáépítés támogatásában, mint az agresszió pénzelésében: az indokínai háború amerikai költségeinek alig tizenötöd részét hajlandó Indokína újjáépítésére fordítani. Indokína újjáépítése egyébként egyfajta kollektív nemzetközi vállalkozás lesz. Nagy aktivitást mutat Japán, hozzájárulását jelentette be Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, Svédország és még jó néhány állam. A VDK, ahogy a háború idején, úgy a béke beköszöntekor is számíthat a szocialista világ, mindenekelőtt a Szovjetunió széles körű támogatására. Az amerikai légierődök néhány év leforgása alatt megingatták Indokína gazdaságának alapjait, a regenerálódáshoz hosszú, szívós munkára van szükség. Az újjáépítés Indokína minden államában a sajátos társadalmi-gazdasági viszonyoknak és a politikai helyzetnek megfelelően megy majd végbe. Győri Sándor Francra atomf©gyver-kisér?e*ek Ausztrália, Űj-Zéland és más államok tiltakozása ellenére Franciaország nyilván eltökélte, hogy mégis elvégzi a régóta bejelentett atomfegyver-kísérleteket a Muru- roa-korallszigeteken. Az ausztráliai szenátus előtt Arthur Gieczelt szenátor pénteken bejelentette, Franciaország figyelmeztette a nemzetközi légiforgalmat, tartózkodjék a kísérleti terület feletti repüléstől helyi idő szerint szombat hajnalról vasárnap hajnalig. 1 Mint ismeretes, Ausztrália és Üj-Zéland nemrégiben a hágai nemzetközi bírósághoz fordult a francia atomfegyver-kísérletek betiltását sürgetve. 23. — Hamukázol. Engem biztos nem engednek ki. — Kiengednek, na. Mert azt mondom majd Petterson- nak: te nagyon klasszul belejöttél a mázolásba. De ha akarod, bunyózhatunk is. Melyik jobb? — Miért jó az neked, ha én jövök ki segítségnek? — Miért jó az neked, hogy ennyit kérdezel? ígérd meg, hogy nem arénázol és kész. — Majd meglátjuk. De ha átejtesz, kinyírlak. És jó, ha tudod: télakkolni se akarok. Januárban szabadulok. Szeretnék egy nagyot szunyálni az otthoni ágyban. Aztán meglátjuk, mi lesz. Délután Petterson néz be. Mintha csak véletlenül járna erre. Látja, az alapozás- végig elkészült. A falak rendesen lekaparva, a rések, repedések eltömködve, simítva, nem akar hinni a szemének. — Ezt mind ti csináltátok? — kérdezi Kapellárót. — Ezért Drémium jár! — Megelégednénk mi egy kis eltávozással is — mondja Kicsi. — Azt elhiszem — nevet Petterson — majd annak is eljön az ideje. — Jó lesz ez a szín Petterson úr? — kérdi Kapelláró, s a felügyelőt odavezeti ahhoz a falrészhez, ahol egy-egy ecsetvonással négyféle árnyalatú festéket raktak fel. Petterson azt kéri, inkább egy kicsit csontszínöre keverjék. — Dolgozzatok csak nyugodtan — biztatja a fiúkat, — nem hátramozdító akarok lenni. — Parancsol egy ecsetet felügyelő úr? — szemtelenkedik oda Kicsi és mint egy virágcsokrot, úgy nyújtja át a legnagyobb ecsetet. — Na kopj le, de gyorsan — kiabál rá Kapelláró és Kicsi mókás komolysággal elsompolyog távolabbra. — Jó, hogy azt nem kp red, hogy én húzzam meg a csíkot — szól Petterson béküléke- nyen Kicsi után. — A csíkot? — kérdi Kés. Azt éppen nekünk is jó lenne meghúzni. Vagy inkább el. A kiscsajok nagymamák lesznek Petterson úr, mire mi megint lemehetühk a térre. — Majd lesz unokájuk — üti el Petterson. — Elfelejtjük, hogyan kell megfogni, hogy ne üssenek a kezünkre. — Majd megtanítanak rá megint, ne félj. — Igaz. Legfeljebb különórát veszünk — szól közbe Kicsi. Kapelláró már a meszelésnél tart, Petterson felügyelő a három fiúval távolabbról figyeli, amint Kapelláró belefelejtkezik a munkába. Boldog ember lesz — állapítja meg magában — szeret dolgozni, szereti a munkáját. — Látjátok-? — szól halkan a másik háromhoz — ettől az embertől tanulni lehet. Nézzétek a keze mozgását. Figyeljétek a kezét. — Nem is tudtam, hogy te asebes is voltál Kapelláró — megy a létrához Kicsi, amikor Petterson távozik. — Miért, te hülye? — Petterson azt mondta, figyeljük a kezed. — Nem tudom, mivel nyaltad be magad nálá ennyire — óbégat Bika — maholnap te leszel itt a börtönigazgató, — Lesz a rosseb. Na, elég % szájtátásból srácok, fogjuk meg és vigyétek — nógatja őket Kapelláró erős hangon, de nincs ebben harag, egy szikra sem. — Ami pedig a nyalást illeti. Hát ide figyelj — péz Bikára — azért azt ne gondold, hogy Pettersonnak nyalni kell ahhoz, hogy elismerje az embert. És különben is; akinek szakmája van és normálisan melózik. annak van becsülete, tudod? Kell, hogy legyen. És ha te csak. tengsz-lengsz a nagyvilágban, mindenki beléd törülheti a cipőjét, mert aki nem ért semmihez, azzal azt csinálnak, amit akarnak. — Na jó, jó, láttam én olyan muksókat, akik Semmihez sem értenek, mégis autón járnak, még sofőrjük is van. — Na látod, azoknak tényleg arra van a nyelvük, hogy nyaljanak. (Folytatjuk) Imre László: Kisregény
