Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

TiTnTús To. TTT T\f AGY Í.»«#k'í ff Öf f ofSgi A képesség szerint — SZERINTEM SZAK­KÖZÉPISKOLÁBA iratkoz­zék a gyermek. Érettségizik, szakmát tanul és ha valami­kor meggondolja, továbbta­nulhat egyetemen, főiskolán. Ha pedig nem. könnyebben elhelyezkedhet, mint a gim­náziumi végzettséggel... — Én a gimnáziumot ajánlom. Általános művelt­ségben a legtöbbet a gimná­zium adja. Igaz ugyan, szakmát, vagy szakmai elő­képzést nem nyújt, de aki tovább akar tanulni. na­gyobb a lehetősége az egye­temi, főiskolai felvételre... Ha pedig szakmát akar ta­nulni. azt is rövid idő alatt megszerezheti... A párbeszéd valqszínű is­merős. Több ezer szülő és gyermek tette fel a kérdést a közelmúltban, amikor választani kellett, gimnázi­umban. vagy szakközépisko- Iában tanuljon a fiatal. Nem könnyű határozni, hi­szen nemcsak a gyermek ér­deklődését. képességeit kell nézni, hanem a tényleges to­vábbtanulási lehetőségeket is, A megyében az általános iskolát az idén elvégző fia­talok szép arányban. 88 szá­zalékban jelentkeztek to­vábbtanulásra. A tanulást a középiskolában folytatni akarók között azok vannak többen, akik a szákközép- iskolát választották. Nem mutatható ki. hányán dön­töttek így saját elhatározás­ból. hányán a szülők rábe­szélésére vagy osztályfőné- ^ kük. szaktanáruk biztatása- ra. Tény viszont, hogy az elsősorban egyetemi, főisko­lai továbbtanulásra előkészí­tő gimnáziumokkal szemben évek óta a szakközépiskolák népszerűsége a nagyobb. Egyszerű lenne azt monda­ni. általában a szülők hatá­sa ez a praktikus szempont, amely arra buzdítja a to­vábbtanuló fiatalokat, olyan iskolát válasszanak maguk- nak. amely után el is he­lyezkedhetnek. kereshetnek. Aliéba lenne értelme tagad­ni. hosv van ilyen szülői szemlélet, amelyet a fiata- lók.is gyakran elfogadnak, KINEK NEM IMPONÁL a közelebbi távlat hogy anya­gilag is a saját lábára áll­jon. kedve és igénye szerint öltözködjék. alapozza meg életét. A négv_öt éves egye­temi. főiskolai tanulást túl soknak tartják, s eleve a középiskola elvégzését tűzik ki célul. így esik a válasz­tás. a már nevében is szak­mával kecsegtető szakközép- iskolára. amelytől sokan azt váriák. könnyebben elvé­gezhető, mint a gimnázium. Kudarcok, csalódások döb­bentik rá a rosszul mérlege­lőket a valóságos tényekre: a szakközépiskola nem könv- nvű. a követelmények na­gyok. s elvégzésük után senkinek nem kínálják tál­cán a jobbnál jobb munka­helyeket. Tegyük hozzá, akt dolgozni akar. nem marad munka nélkül, de nem biz­tos. hogy az előképzettsége szerinti szakmában kap munkalehetőséget. Erről a problémáról kevesebb szó esik, szülők, fiatalok között, s ha igen akkor sem az elhamarkodott szakközépis­kolai jelentkezést tartják perdöntőnek, hanem szub­jektív okokat keresnek a balsiker magyarázására. Több esetben a szakközép- iskolák szakmai jellegének nem eléggé átgondolt kiala­kítása is ludas ebben. Kiesi az ipari háttér és elhelyez­kedési lehetőség a megyében például a finommechanikai és műszeripari szakmában, mégis évek óta az egyik szakközépiskolában ilyen képzéssel bajlódnak, több­kevesebb sikerrel. Remélhe­tő, hogy az időszerűvé vált szakmai „profiltisztítás”. a reális igényektől eltérő kép­zési formák felcserélése jók- ra, qz oktatáspolitikai * hatá­rozat szellemében sorra ke­rülő tantervi, tan an y a g mó­dosítások megszüntetik az ilyen visszásságokat. NEM OLDHATJÁK MEG viszont a "választás gondjait, amit gyermeknek, szülőnek, nevelőnek együttesen kell el­dönteni : milyen típusú kö­zépiskolában tanuljon to­vább a fiatal. A társadalom fejlődése, közismert, mindig több és több felsőfokú vég­zettségű szakember kikép­zését kívánja meg. Ez csak ügy lehetséges, h^ a jelenle­ginél több fiatalban érlelő­dik meg az elhatározás az egyetemi, főiskolai tanulás iránt. Hogy valóban megér­lelődjön, a legtöbb az isko­lákon múlik. Már az általa­nos iskolában, ahol az isko­lai munka ma még gyenge pontja a pályairányítás. a pályaválasztás segítése. Nem lehet a nyolcadik osztály első hónapjaiban, vagy a v fél év előtt elkezdeni, s nem is elegendő, ha egyedül az osztályfőnök tartja köte­lességének. Külön társadalompolitikai jelentősége van a fizikai dol­gozók gyermekeivel vqló tö­rődésnek. A középiskolákban hatvan-hetven százalékos a fizikai dolgozók gyermekei­nek . aránya. A tapasztalatok szerint főként a fizikai dol­gozók és gyermekei idegen­kednek a gimnáziumoktól, választják inkább a szak- középiskolát. Az idősebbek a régi időkből tudják, a nép­pel együttérző tanítók min­dent .elkövettek, hogy a te­hetséges munkás-, paraszt­gyermek ne kallódjon el, be­jusson a középiskolába, on­nan tovább. Ma sem csupán pedagógiai, lelkiismereti ügy is ez. A szülök, a gyermekek meggyőzésében g meeve pe­dagógustársadalma, a kom­munista nevelők ma is sokat fáradoznak de még többre van szükség Nem kioktatás­ra. hanem józan érvekre, a gyermekben lévő értékek megmutatására, ösztönzésre. örülünk annak, hogy a megyében néhány százalék­kal minden évben több a to­vábbtanulásra jelentkező általános iskolát végzett fia­tal. Az is jó. hogy népszerű­vé váltak a szakközépiskolák, amelyeknek nagy szerepük van a középfokú szakem­berképzés megalapozásában, a termelőmunkába való gör­dülékenyebb beilleszkedés­ben. A szakközépiskola töb­bet nyújt, mint egy szakmá­ra való képzést. A végzett tanúlók olyan általános szak­mai képzettséget kapnak. amelyek birtokában egy ro­kon szakmacsoport feladatai­nak ellátására is alkalmassá válnak. További erősítésük, korszerűsítésük mellett azon­ban a közvéleménnyel job­ban meg leéli ismertetni a gimnáziumok szerepét ' is. Ebben is főként az általános iskolában dolgozó nevelők tehetnek sokat. Több esetben a pedagógusok sem tájéko­zottak eléggé a két középis­kolai típus legfontosabb dol­gairól. Már az alsó tagozat­ban kialakul a két tábor, lábra kap a helytelen ..mi­nősítés”. hogy a gimnázium ma már nem ér semmit... Még a főiskolai, egyetemi ta­nulásra készülők is gyakran a gimnázium helyet, a szak­középet választják. Olyan alapon. hátha nem sikerül az egyetemre bejutni. a szakközéppel hamarabb munkába állhatnak. Ezzel együtt olyan intéz­kedések életbe léptetésével, mint a tanulói ösztöndijak, juttatások, diákszociális kedvezmények. A nevelők­nél a pályaválasztási munka rangjának, értékének elisme­rése. anyagi és erkölcsi ju­talmazása. Hogy ne a divat, a szülők vagy a gyermekek néha megalapozatlan. elsietett döntése, hanem a valóságos képességek döntsék el. me­lyik fiatal számára alkalma­sabb forma a gimnázium, s kiknek célszerűbb hajlamúk, tudásuk szerint a szakközép- iskolában tanulni. S -idetar­toznak a látószögből rre? gyakran kívül eső szakmun­kásképző iskolák, amelyek nem zsákutcái oktatási rend­szerünknek. Mind szerve­sebb tartozékai a középfokú oktatásnak, ahonnan lehető­ség van a középiskolai to­vábbtanulásra. a tehetség kibontakoztatására. Páll Géza AKIK KORÁN KELNEK Ingé zó munkásnők a konzervgyárban Ingázó munkásnők. Ponto­san nem tudják a Nyíregy­házi Konzervgyár vezetői, mennyien lehetnek. Nyolc- kilencszázra saceolják szá­mukat. Negyven-ötven kilo­méteres körzetből lá'rnak be. Vonattal, autóbusszal, kerék­párral, gyalog. Vannak kö­zöttük kisvárdaiak. namé- nyiak, s közelebb lakók is. Zöme segédmunkás. Több­nek nincs meg még a nyolc általánosa sem. A gyár veze­tői ezen segítenek. Kihelye­zett - iskolát szerveznek. Könnyíteni akarnak helyze­tükön, előbbre jutásukon. Ezt , viszont nehezíti a három műszak, sokuknál a gyere­kek, az otthoni gondok is. Alig van ezeknek az ingázó munkásnőknek szabad ide­jük. Krrékpáron négy évig Hamvai Józsefné is eléggé megtört asszony. Nyírturáról jár be. Mindennap. Rajta fehér kötény, fityula, gumi- csizma. Üvegfet mos. míg a szezon nem kezdődik. — Nem nehéz — mondja — csak veszélyes. Töréskor könnyen baleset éri az em­bert. ha nem vigyáz. Ma is történt egy. Fábián Marika belenyúlt a kádba, nem lát­ta az üveget és csúnyán el­vágta a kezét. ő 1965. augusztus 13. óta dolgozik a konzervgyárban. — Jeles nap volt. amikor ide bekerülhettem. Akkori­ban nehezen állandósították az embert — magyarázza. — Három gyerektől! Kiskorú mind. S bizony vasárnap is jönni kellett, ha a munka kívánta. Most is jövünk, ha szükséges. Kezdetben nehéz volt a bejárás. Nem volt autóbuszközlekedés. Éjjel- nappal kerékpárral jártam. Négy esztendeig. Sokszor kérdezték a .szomszédok: nem félsz, jó asszony? Kel­lett a kenyér. Sok gonddal neveli gyere­keit, férj nélkül. Reggel már fél négykor talpon van min­dig. Műszak után haza. El kell látni a gyerekeket, jó­szágot. — Van egy kis bérelt föl­dem is. Kétezer-kétszáz öl. Egy kis krumpli, zöldségféle megterem. Kénytelen vagyok erre, mert amit itt keresek a gyárban, az még kevés. Most havi 1800—2000 forint, plusz a családi pótlék. Ezt pótolni kell. Szabad jdeje nincs. Csak munka, munka. A gyárban, a földön, a ház körül. Esetleg egy-egy óra műszakkezdés előtt, vagy uán. Régebben ott ácourogtak a gyár előtt. Ültek a lépcsőkön, a fűben. Vonatra. műszakkezdésre vártak. — Égető gond volt. már ez. Meg is szóltak. bennün­ket — mondja Paílagi La­josáé könyvtáros. — Végre tavaly októberben sikerült enyhíteni a helyzeten. Kü*c«öQzéfai püilekeo Megnyílt a könyvtár, vá­róval. Előszór csak egv elvá­lasztott rósz volt. Függöny takarta el. Később bővült. És most itt. kulturált körül­mények között várakozhat­nak gz ingázók. — Van 3200 kötetes könyvtáruk, évente folyóiratokra, újságokra 5 ezer forintot biztosít az szb. És szépen gyarapszik a be*- járd olvasói* ez ima. Van tv*-kászülék» játékok. Kultur rált környezet, ahol el tölthe­tik a szabad időt. A könyv- tár g műszakoknak megfe­lelően tart n.vitva. Pénteken a leglátogatottabb. Ilyenkor kölcsönzi!* a legtöbb könyvet. Innen visznek a család ré­szére is olvasnivalót. Jakab Ilona Js a klub­könyvtárba tér be, ha Nyír­egyházára érkezik. Alig ti- zenhéj esztendős. Segédmun­kás, nyolc általánost vég­zett. — Nem volt lehetősévem. hogy tovább tanuljak. Hár­man vagyunk testvérek. .Egyikünket sem tudták ta­níttatni a szüléink. Apám beteges, kórház, orvos. Nyír- bogdánybó! járok be vonat­tal. De az állomás tőlünk két kilométer. Ide kerékpárral jövök. Mindennap. Három műszakban dolgozom. ö fiatal. Bírja, nem pa­naszkodik. — Ha éjszakás vagyok, megérkezem a gyárba már este fél 7-kor. Egyenesen a klubkönyvtárba megyünk. Akik így járunk be. legtöb- .ben itt tartózkodunk. Ol­vasunk, van tv. lehet szóra­kozni. Keresetével elégedett. 1800—2200 között kap ha­vonta. De a bejárásra pa­naszkodik. Ezt tartja a leg- fárasztóbbnak. Kevés a szam­bád ideje. Nyáron, szezon­ba különösen, amikor még vasárnap is dolgozni kell. Ellátni a családot — A három műszak nehéz- Ha könnyítenének. akkor lenne kedve az embernek tanulni is. Erre azonban így, bejárással, három mű-. szakkal nincs idő. Fárasztó. Éjszakás héten például este hétkor érkezünk. Tízkor kezdődik a műszak. Reggel hatig dolgozunk, a vonat * óra öt perekor indul. Ne, gyed tízkor vagyok Bog. dányban, s innen kerékpár­ral haza. Elfecsérelt percek. órák. Ez az ingázás álka. Jámbor Józsefné is ezt vallja, pedig ő csak a Szélső-bokorból jár dolgozni. Kilencedik esz­tendeje. — kerékpárral. Té, len, nyáron. Nem bírja a szervezete az autóbuszt. — Két évig voltam szer, ződött munkás. Utána állan, dósítottak. Két kislányon) van, férjem a vasútnál dől, gozik — mondja. Köszmétét töltöget üvegekbe az aszta. Ion. Gyors munka, gyakor­lottságot kíván, Az üvegeidet viszi a szalag, a gépsor, t mikorra ódáéi’, meg kell tol, ten(. Évek óta ezt csinálja. Mór nem unalmas, megszok­ta, megszerette. Tudják, pre- eiz munkásnő, s már csak ide osztják be. — Otthon is el kell látni a munkát. És meg is szapo­rodtunk. A nagyobbik Iá­nyom férjhez ment. Ott lak­nak. Dolgozik a kisebb ie, « csak nekem kell ellátnom az egész nagy családot. Fér­jem mondja is. Fogd be őket segíteni. Tetszik tudni, hogy van ez. Egy anya csak kikíméli a gyerekeit. Férjem segít, de így is nehéz. Főleg az ingázás, a kerékpározás. Fájnak a lábaim. És megpa­kolva megyek haza. Innen viszek árukat a háztartás- ■ hoz. Van úgy, hogy kétszer is megjárom a várost. Elégedett a keresetével. — Most jobban keresünk, mint az előző években. Több az éjjeli pótlék is. Béreme­lés is volt. 4,20-as órabérrel kezdtünk, s most 7,2Q.as az órabérem. De én segédmup, kás vagyok. Ezt tessék néz­ni! Elégedett, de szabad ideje nincs! Valamikor lám- korá­ba n volt moziban. Olvadás­ra nincs ideje. Van tv-ké- szülékük, de csak akkor ül eléje, ha gyerekei rábeszé­lik. Ilyenkor helyettük dől, gozik. — Tetszik tudni, van egy kis szőlőnk is. ott is sok a munka. Ingásó munkásnők. Anyák vagy leendő anyák. Ok sokszorosan helytállnak. Valami történt már azért, hogy gondjaikon enyhítsünk, de még nem elég! Farkas Ráírná» Hárman beszélnek ELSŐ Ismerősöm, aki az egyik nyíregyházi intézmény veze­tője, panaszolja, mi történt vele a minap. „Volt egy megbeszélésünk, ahol a jobb munkához kértem javaslato­kat. Nem divatból, hanem mert nagy szükség van rá­juk. És ,kaptam is rendesen. Különösen két munkatársam készült fel alaposan a meg­beszélésre. s őszintén feltár- V ták. hogyan, s1 mit lehetne másképpen csinálni, mint eddig tettük. Mondhatom, ittam a mondanivalójukat hiszen régen kellett volna már az ilyen javaslatok se­rege. A megbeszélés után ha­zamentem. számba vettem a lehetőségeket és elhatároz­tam. hogy az említett hoz­zászólók minden javaslatát elfogadom. Ám. mi történt? Másnap kopogtatnak a szo­bám ajtaján, s bejön az egyik javaslattevő. Nehezen kezd hozzá a mondanivaló­jához. zavarban van. s a vé­gén kiböki. hogy ő is gon­dolkodott a dolgon az éjjel. És nem is tudott aludni. Ezek ■tán szánta rá magát, hogy bejön reggel és megkér, ne haragudjak. Tegnap túlságo­san meggondolatlan volt, el­ragadtatta magát, amiért most elnézést kér. s a „bí­rálatát” visszavonja. Miért bántson meg. amikor soha nem volt egymással semmi bajunk...?” . Azt mondja, hogy egy vi­lág dőlt össze benne. Szür- csöli a kávéját, s hozzáteszi, hogy nem érti azt az embert. Jó dolgokat mond. okos em­ber. javaslatai tele vannak rációval. És hogy mi történ­hetett. vele. hogy most min­dent visszavon? „De még aznap délután bejött a másik. Bocsánatot kérni tőlem, hogy idegen résztvevők előtt bírálta az itteni állapotokat. Nem sok híja volt, hogy azt ne mondjam neki. miért ez a megbánás, talán lakájok let­tünk?” Ki érti ezt? — folytatja ismerősöm, s kérdezi. mit szólok én ehhez. Helyesen tette-e, hogy önuralommal csak annyit válaszolt: „Nézd. kartárs. a javaslataid jók. s azokért nincs mit elnézést kérni. Sőt! Akkor sincs er­re szükség. ha netán nem lenne igazad. Vagy akkor sem. ha tényleg bíráltál vol­na. S még azt, hogy ez egy­általán nem szokás a mi kö­rülményeink között...” Megkérdezi, hogy jól vá­laszolt-e? Maga is tudja, hogy igen. MÁSODIK „Minálunk pedig végtele­nül sok az értekezlet. A fő­nök szereti hallani a hang­ját, s lépten-nyomon össze, hívja az embereket. Már a hideg ráz, ha a titkárnője beszól telefonon. Éppen egy fontos elemzést készítek. semmi sem indokolja, hogy összehívjon minket, de ott ülünk hosszú félórákat. Tű­kön. Mert tudom, hogy az egésznek semmi teteje. S a főnök közben arról szónokol, hogy milyen fontos a mun­kaidő jó' beosztása, a fegyel­mezett. tervszerű tevékeny­ség és egyebek...” A barátom, aki mesél, bosszús. Mondja is. hogy ő már csak ilyen. Dolgozhat­na azért a három és félért •úgy is, hogy nem szól. Megy az idő és ha a nagy óra kis­mutatója eléri a négy és fe­let, akkor úgy is hazamehet. Mert vége a napnak akkor is, ha ezen mérgelődik, meg akkor is. ha nem. S ha nem, ak­kor még hamarabb vége. így . viszont otthon odaver a gye­reknek. összevesz az asz- szonnyal. „Nem tudok szó nélkül hagyni ilyesmit. Meg is mondtam, hogy mire ez az örökös összeröffenés. amikor nincs semmi mondani való. S mit gondolsz, ezzel jobb lettem g főnöknél? Ne ta­lálgass. Azóta engem nem küld Pestre anyagért, pedig a beszerzés az én szakmám. S azelőtt azt mondta. hogy Kiss kartárs már tizennégy éve dolgozik egv helyen be­csülettel. megérdemelné, hogy kiváló dolgozó legyen. El­találtad: nem lettem az­Már nem érdemiem meg...” — De hát — fejezi be — ha csak azért kaphatok elisme­rést. mert hallgatok, akkor inkább,ne kapjak. Igaz? A társaság bólint. HARMADIK — És minálunk? — ve­szi át a szót a harmadik. — Termelési tanácskozásra hívtak a múltkoriban. Be­zárom a műhelyt, ott hagyok csapot-papot, pedig olyan­kor délelőtt a legforgalma­sabb. és siete!: a színhelyre Mire odaértem — pontos voltam — már ott ült min­denki a helyén. Várjuk, hogy kezdődjék a beszámoló. El­telik öt perc, tíz, húsz, fél óra, a vezérkar nines. Már zúgunk, hogy mi lehet itt, nekünk sok ügyfelünk van, azok i nem érnek rá úgy, mint az igazgató kartárs, meg az emberei ott a folyó, són Még várni kell. közli a mellettem Ülő, aki nem bírta cérnával ég elment érdeklőd­ni. Mire? —. kérdezem. Hogy jöjjön ipszilon , kartárs a központból. Hát neki nem akkor kezdődik a mi tanács­kozásunk, amikor nekünk? Dehogynem, nyugtat meg * szomszédom. Csakhogy a ve­zetőség addig nem kezd, míg ő nem jön. Miért? Mert nem kezd. Mert nem illő. És nekünk illő itt ülni és vár­ni. míg ő egyedül leméltózta. tik fáradni a központból? Szó. ami szó, háromne­gyed órát vártunk, de a köz­pontból nem jött senki. Az tehet róla, aki nem jött? Nam. Az, aki várta. Akinek kellett az önmutogatás, meg a dicsfény. Ami hál’istennek. ez esetben elmaradt. De ki fizeti meg 3 sok várakozó ember órabérét? Kopka Jane»

Next

/
Thumbnails
Contents