Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-09 / 133. szám
WT5. Jrafői w. 'tmzm-w&sTK&Gt&Mm * e«M Ne hívjuk — menjünk! A GYAKORLAT AZT MUTATJA, hogy a mezőgazdaság területén működő pártszer- vezetek jelentős hányada a téli időszakban intenzívebb politikai tevékenységet folytat — mind a szervezeten belül, mind a pártonkívüliek között —. mint a mezőgazda- sági munkák dandárjában. Kétségtelen, hogy a falusi emberpek a téli hónapokban több a szabad ideje, könnyebben mozgósítható, szívesebben látogatja az összejöveteleket Mindenképpen politikai hiba lenne a* téli időszak nyújtotta kedvező lehetőséget a párt- szervezeteknek kihasználatlanul hagyniuk. Ugyanakkor legalább ilyen káros annak a szemléletnek elfogadása — akár kimondva, akár kimondatlanul —, hogy télen politizálunk, nyáron pedig dolgozunk, a mezőgazdasági munkát végezzük. Ez a szemlélet ugyanis éppen (a politikai munka fontosságát tagadja, azt, hogy a politikai tevékenység elengedhetetlen feltétele a jobb, az eredményesebb munkának. Ebben a kérdésben is, mint minden más esetben annak felismerése és elfogadása a*fontos, hogy politikai munkára, — agitációra, tájékoztatásra stb. — az év minden szakában szükség van. A politikai munka végzésében azonban figyelembe kell venni a körülményeket. Napjainkban például azt. hogy a mezőgazdasági dolgozók többsége napközben a földeken tevékenykedik, későn és fáradtan tér ,haza. Annak ellenére is így van ez. hogy ma már mind több a géo a szántóföldeken, gyümölcsösökben, kertészetekben. A munka legnehezebbjét napjainkban a gépek végzik, de ezeket emberek működtetik, s gyakran nem éppen a legjobb, íegked- > vezőbb feltételek között. Például az aratás, a gabona betakarítása már nem igényli az egész falu anraia-nagvja keze munkáját, annak gondja 10 —15 kombá.inosra. ugyaneny- nyi vagy valamivel több gépkocsivezetőre, kisegítő személyzetre hárul, de leginkább ők a megmondhatói annak, hogy a betakarítás néhány hete milyen óriási erőfeszítést, helytállást kíván tőlük. Ez a példa egyben utal arra is: ebben az időszakban a betakarítás területén dolgozók minden szempontból — így politikailag is — különleges elbánásban kell, hogy részesüljenek. AMfG TEHAT a téli időszakban a pártszervezetek , „hívták” az embereket — oktatásra. gyűlésekre, rendezvényekre —. rddig a kammmy- m"nkák idején „menni” kell hozzájuk. A politikai munka helve tehát áttevődik, s ez egvben a munkamódszer megváltozását is igénvli. A téli Időszak politikai munkájára a nagv tömegben, vagy a nagyobb embercsoportban végzett tevékenység a jellemző. A mezőgazdasági munkák időszakában több okból sem célszerű egyszerre — s több ízben, — sok embert összehívni. Egyrészt ezzel sok embert vonnjak el a pártszervezetek egyidőben a mezőgazdasági munkától, másrészt a szervezésre fordított energia is többnyire csak kisebb hányadában hasznosul, ugyanis kevesen jelennek meg, s éppen azok maradnak távol, akikhez a pártszervezetek leg- inkább szólni akarnak. Célravezető viszont a kisebb csoportokkal — munkahelyek, brigádok, munkacsapatok — való foglalkozás. Számos előnye van az ilyen kiscsoportos formának. Többek között: könnyebben biztosítható az egy-egy munkahelyen dolgozók, vagy azonos munka- folyamatot végzők megjelenése; a politikai mondanivalóban nem kell differenciálni, mert általában azonos szintű, foglalkozású, érdeklődési körű és anyagi érdekeltségű emberekhez kell szólni; az ilyen összejövetelek, megbeszéljek időtartama is rövid. A MUNKAHELYI — elsősorban a határban, a nem „tető” alatt végzett — politikai tevékenységnek nemcsak a résztvevők száma, időtartama szerint kell a körülményekhez igazodnia, hanem a tömegmunka „műfajában” és tartalmában is. Így — az előbbiről szólva — előtérbe kerül ebben az időszakban a tájékoztatás, a tsz-tagság. az állami gazdaság dolgozóinak informálása a politikai eseményekről, a napi jellegű politikai és gazdasági problémákról. A termelőszövetkezetnél maradva tagságának nem csupán a téli időszakra szól az a joga. hogy tájékozott legyen a közös gazdaság ügyeiről. Csak a megfelelően tájékozott szövetkezeti tag érez mély felelősséget szövetkezete gazdálkodása iránt. Kivételes esetben, elemi csapás vagy károk esetén is csak úgy,várható el az egész tagságtól az egységes helytállás, ha olyankor is felkeresik a gazdasági vezetők, a pártaktivisták, amikor rendben mennek a dolgok. Egy-egy ilyen beszélgetés szorítkozhat az ebéd időtartamára is. Nem az idő hosszúsága a lényeges, hanem maga a tájékoztatás ténye. A politikai munka tartalmának is igazodnia kell a mezőgazdasági munkák időszakában a körülményekhaz. Mi legyen a politikai munka tartalma? Ezt szövetkezete, mezőgazdasági üzeme válogatja. A pártszervezetek vezetőségei számára ennek meghatározásában a mindennapi problémák gondos elemzése jelentse az „iránytűt”. A téli Időszakban például bőven volt rá idő, hogy a tervkészítés során mérlegeljék, milyen célokat tűzzenek maguk elé. Ekkor mélyen, a gazdaságpolitika összefüggéseinek ismeretében mérlegelték és döntöttek a vezetők, majd a tagok. A határban erre nincs mód és lehetőség, de arra igen, hogy felhívják egy-egy kollektíva figyelmét munkája fontosságára, a munkavégzés idejenek lecsökkentésére stb. Az előbbi esetben is gazdasági érdekről volt szó, ez utóbbi esetében is: minél nagyobb jövedelmet biztosítani. Ilyen vonatkozásban lehet a politikai munka tartalmát a napi problémák alapján megközelíteni. A MEZÖGAZDASÄGI MUNKÁK e fontos időszakában is a legnagyobb hatású az élőszó. A csoportos beszélgetések, tájékoztatók olyan előnnyel is járnak, hogy a dolgozók is nyilváníthatják véleményüket. Felhívhatják a vezetőség figyelmét a munka- szervezés hibáira, a munkakörülmények javításának szükségességére és még sok mindenre. Nem szabad azonban lebecsülni az írásos tájékoztatást sem. Számos gazdaságban adnak ki havonta, kéthetente üzemi híradókat. Hangsúlyozni szükséges: az írásos tájékoztatóban nem a híradó kivitelezése, oldalszáma a fontos. Ezeknél lényegesebb követelmény a gyorsaság és az aktualitás. Lehet, egy tájékoztató csupán egyetlen oldal, de ha a '""'ontosabb kérdésekről tájékoztatják benne a dolgozókat és idejében, politikaigazdasági haszna nagy. A POLITIKAI TÖMEGMUNKÁVAL kapcsolatban feltétlenül szólni kell arról is. hogy ki, illetve kik végezzék azt. Ebben a tekintetben nincs szükség olvan változta t-sm mint a módszereket illetően. Valamennyi gazdaságban kialakult az a politikailag képzett vezető gárda, aktíva- és agitációs csoport, amelynek tagjai képesek a nyári időszakban is megoldani az agitáció és tájékoztatás feladatait. Alapvető követelmény azonban, hogy az ő tájékoztatásuk igen alapos és sokoldalú legyen. De bázisai lehetnek a politikai munkának a pártcsoportok vagy a szocialista brigádok is. Ebben a tekintetber üzemenként más-más megoldást alkalmaznak. A lénye? minden esetben az, hogy / üzem dolgozói kellő tájékoz tatást kapjanak a politikai gazdasági eseményekről, f ugyanezen a csatornán a vezetőség is tájékozódjon a dolgozók hangulatáról, véleményéről. Mihók Sándor Primitív kritika Nagyon valószínű, hogy mar a barlangjában békésen ücsörgő ősembert is érte kritika. Ősemberünk zord kritikusa a neje lehetett, aki így förmedt rá: „Olyan vagy Ki-ki, mint egy rakás tömegszerencsétlenség! Itt ülsz, ahelyett, hogy feltalálnád a tüzet! Kezd már unalmas lenni az örökös hideg koszt!” Ki-ki tehát feltalálta a tüzet, mellékesen rajzolga- tott is barlangja falára, s mikor az egész falat telepin- gálta, barlangtárlatot nyitott. (Ebből fejlődött ki később a pinceszínház). A tárlaton az őslakosság mély betekintést nyerhetett az ősember küzdelmes életébe, személyes gondjaiba. Ki-ki óvatos ember lévén, műveit két csoportra osztotta. Az egyikbe tartoztak a világos, érthető s nagyon kifejező barlangkarcok, kőgrafikák tpld. „A vadászat”, „Ünnepen” stb.), a másikba pedig az enyhén szólva absztrakt karcolmányok és nonfiguratív csontszobrok („Agyarvá- go tőnézetből”, „Hevített jégkorszak” és „Bőrszőrme surcogtatva” stb.) Ezek után rajta már semmi nem múlott. Mert ha a fősámánnak, aki másodállásban a Köművészeti és Kikészítő Bizottság elnöke is volt, tetszettek a művek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy szerencsés vadászatról tért haza embereivel (megkergettek egy mammutot), a kezdő művész pályája meredeken felfelé ívelt. Ha viszont az alkotások nem nyerték el a fősámán tetszését (a mammut őket kergette meg), akkor egyes szépérzékkel bíró törzstagok, a kritikusok engedélyt kaptak arra, hogy az ifjú titánt a Hossz Szellem bérencének titulálják, vagy a latban sokat nyomó és súlyos érveket jelentő ökölkövekkel lepocskondiázzák. Szükségtelen bizonygatni, hegy túlzott érvelés esetén, a pályakezdő hamar kilehelte a lelkét __ Teljesen megbízható és mégis hiteles források szerint több őskori művész is sikerrel debütált a kritikusok előtt, ezek közül egy lángész, a többi a fősámán rokona volt. Ez utóbbiakat a kritikusok kivétel nélkül főfő posztimpresszionistáknak nevezték ki, rövid szónoklat kíséretében, melynek lényege az volt, hogy az új, paleó-primitív festészeti stílus győzött a környék egy- hatodán, de győzni fog az egyötödén, egynegyedén, sőt egy harmadán is! Ettől kezdve a már elismert művésznek joga volt olyan alkotásait is bemutatni a nyilvánosság előtt, melyek láttán a közönség több tagja eltöprengett azon. hogy a kéz megjelenése vajon nem hátramozdítója lett- e az emberi fejlődésnek? Szilas Janos TALPRA ÁLLÁS DEFICIT UTÁN Export Be reg gyárából ötvenszázalékos termelésfelfutás. — Sikeres kezdés, megszűnik a ráfizetés. Néhány évvel ezelőtt, még a jelentős mennyiségű fűrészáruimport mellett is, mintegy húszezer köbméter faforgácslapot vásárolt külföldről a magyar fa- és bútoripar. A népgazdaságnak is jelentős devizakiadás csökkentésére és a hazai faipari hulladékanyagok haszHasítására alapozva épült meg Vásárosnaménvban a termék előállítására alkalmas gyár. Tekintettel arra, hogy az eredeti elképzelések szerint a gyár vékonyabb méretű lapok előállítására volt hivatva, a jelenleg igényelt vastagabb termékből is csak azonos mennyiségű áru előállítására volt alkalmas. A kényszerhelyzet akadályozta a termelés volumenének a növelését, a vékonyabb méretű faforgácslapok eladására nem volt meg a lehetőség. így vált végső so- ron deficites üzemmé a mintegy 150 millió forint beruházással felépült vásáros- naményi faforgácslapgyár. Hasznos befektetés A gyárat — többszörös gazdacsere után 15-ös számú egységeként — jplenleg az ÉRDÉRT Vállalat üzemelteti. Már az átvétel utáni gazdaságossági számítások kimutatták, hogy a deficitet csak a termelés felfuttatásával. a gépek jobb kihasználásával lehet megszüntetni. Nagy előnyt jelentett ehhez, hogy a mintegy százmillió forint értékű vezérgépegység kapacitása elbírná akár a háromszoros teljesítményt is. Továbbá az. hogy a piac újabb igényekkel jelentkezett, s még külföldi igényekre is volt kilátás. Érdemes volt tehát a vállalatnak be- fektetni, növelni a 150 millió® beruházás mellett alapjában véve nem nagy értékű gépek kapacitását. Az első lépcsőben sorra kerülő beruházásokra — saját rezsis kivitelben — tizenkét és fél millió forintot „kért” a tervezés, amelyből félmilliót meg is „spóroltak”, Ebből vásároltak két aprító- és egy szárítógépet. A szerelést és a többi járulékos berendezés előállítási munkáit a karbantartó műhely végezte el. így készült el a pneumatikus szállítóberendezés — ventillátorok, leválasztó ciklonok, csőrendszerek — és az iparvágány is. A munka volumenére jellemző, hogy a beruházott értéknek ez tette ki mintegy háromnegyed részét. Évi SO ezer köbméter A munka alig egy hónapja fejeződött be és már javában tart a próbaüzem. A régi, 21 ezer köbméter évi kapacitás helyett ezzel a gyár már 30 ezer köbméter faforgácslap előállítására alkalmas, A közel ötvenszázalékos termelésfelfutás már elegendő nemcsak a hazai igények kielégítésére, hanem lehetőség nyílik az exportra is. Úgy tervezik, hogy a gyártott mennyiségnek legalább egy- harmadát sikerül a külföldi szabvány minőségi követelményeinek megfelelően elkészíteni. Vagyis minden harmadiknak exportminőségűnek kell lenni. Az első üzletfél az NSZK és Jugoszlávia, ahova összesen hétezer köbmétert szállítanak ez évben folyamatosan. E* azonban még csak a kezdet. Ha a második lépcsőben tervezett újabb fejlesztést is elvégzik, — vagyis tovább bővítik az aprító, szárító és egyéb járulékos berendezés kapacitását — elérhetik akár az 50—55 ezer köbméteres évi kapacitást Is a vastagabb méretű lapok gyártásával. Ezzel pedig már nemcsak több jut exportra, hanem megfelelő hasznot hajt a vállalatnak és a népgazdaságnak is az ÉRDÉRT Vállalat Vásárosnaménvi 15. számú Gyáregysége Faforgácslapgyár. Szigorúbb ellenőrzés Az exportmínőségű termékek gyártását jelentő szigorúbb meózásra kedden álltak át. A nagyobb követelményeknek ugyanis nem minden lap felel meg. Míg a belföldi osztályos árunál a vastagság méretben a hattized milliméteres eltérés plusz-mínuszban még megengedett, az exportkövetei- mény ezt az ingadozást már felére csökkenti. Az igyekezet sikerrel biztat. Az első „exportos nap” első műszakjában legyártott 130. egyenként tíz négyzetméteres nagyságú lapból már ötven darab, vagyis több, mint a tervezett egyharmad vizsgázott kitűnőre. Biztató kezdet a további sikerekhez. Tóth Árpád Dolgozni az üzemért —I Hogy bírja? — Megfeszítő erő kellett, hogy talpon álljak. Most már könnyebb. Takács Józsefné törékeny, szemüveges asszony. Két műszakban dolgozik a Kőolaj- vezeték Vállalat nyíregyházi pb-gáztöltő üzemében. Egyedül neveli kilencéves kislányát, s a napokban készült el teljesen az a háromszobás családi ház, amelyet OTP- kölcsönnel épített. Az üzemen belül brigádvezető, de van társadalmi munkája azon kívül is — éppen vasárnapra. Mégpedig egy nőnél meglepő elfoglaltság: labdarúgó-játékvezető. A nyíregyházi ■- járási bajnokságban „fúj”, s nem csak a kispályás női meccseket, hanem a férfiak mérkőzését is vezeti. Takácsné ötödik éve dolgozik a gáztöltő üzemben. — Amikor idejöttem figyelmeztettek, borzalmasan el leszek keseredve, hogy ezt a munkát nem lehet kibírni. Most meg álmomban sem gondolok arra, hogy itthagy- jam. A töltőben javarészt lányok, asszonyok dolgomak.- Egy-egv gázpalack súlya I megtöltve közel van a húsz I kilóhoz, s ezeket könnyű-1 szerrel mozgatják, gurítják ■ odébb, jeszik rá a mérlegre. I — És naponta, ha lemér j 900 palackot, ahhoz kell egy ' kis gyakorlat — magyarázza Bicsér György üzemmérnök. Az asszonyok naponta váltják egymást a munkahelyeken. Az egyik tölt — rácsavarja, lecsavarja a töltőpuskát a palackra — több száz ismétlődő mozdulat. a következő az ellenőrzést végzi — vízzel teli hordóba buktatja a palackot, hogy megnézze nem szivárog-e a gáz, a harmadik a szelepsapkákat csavarja rá a palackokra és így tovább. — összeszoktunk — mondja Takácsné — mintha mind 18 évesek lennénk. Az összeszokás nemcsak arra vonatkozik, hogy egyik sem boldogul a másik munkája nélkül. A hangulatot, az üzemi légkört jellemzi. Ahogy az üzemvezető, Cseh Gyula látja: — Amikor már csend van, szaladok oda, mi a baj. Mert énekelnek, fütyülnek, jókedvűek, amikor dolgoznak. S arra is futja, hogy néha egy kicsit többet dolgozzanak. — Bejöttünk, hogy a fogyasztóknak ne legyen problémájuk a gázzal — összegzi egyszerűen egy másik fiatalasszony, Ábrahám Lászlómé. Pedig ez a bejövetel nem egyszerű túlórát jelentett. Három műszakban dolgozik a töltőállomás (állandó éjszakás műszak is van), ezért csak a szabad szombatot, vagy a vasárnapot lehet feláldozni. Húsvétra és a május elsejei kettes ünnepre készültek fel, hogy április 15- én és közvetlenül a húsvét előtti szabad szombaton is dolgoztak. Nem mintha lemaradtak volna a korábbi hetekben, hanem mert az ünnepekre való készülődés, a sok sütés-főzés azt is jelentette, hogy gyorsabban cserélték a háziasszonyok a gázpalackot a csúcsban hirtelen több kellett, mint máskor. A május 9-ép kezdődött és június 9-ig tartó béke- és barátsági hónap rendezvény- sorozatán megyénkben is több tízezer dolgozó vett részt. Kiemelkedő vált a záhonyi békenagygyűlés, a megye községeiben béke- és barátsági esteket, politikai vetélkedőket, gyűléseket tartottak. Az előadók, a felszólalók méltatták a helsinki találkozó jelentőségét, szóltak napjaink békemunkájá- nak feladatairól. A béke- és barátsági hónap záró nagygyűlését június 8-án délután fél 3 órakor tartották Nyíregyházán a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára nagytermében, amelyen a szomszédos papírgyár és a Takácsné volt az egyik, aki szervezett a plusz műszakra. — Azért. mert tudom, hogy ilyenkor tényleg milyen jó, ha van otthon gáz, aztán nálunk a vezetőség is olyan, úgy megérti a problémáinkat, hogy mondtam az asszonyoknak, ha szólnak, szükség van a munkánkra, akkor jöjjünk be. Nem könnyű a munka a töltőállomáson. Bár igaz, hogy a gyakorlattal, az apró kis fogások elsajátításával szinte gyerekjátéknak tűnik egy-egy palack elforgatása, mozgatása. A keresetek viszont a munka nehézségéhez is igazodnak. Az órabérek inkább tíz forint felett vannak. mint alatta, ráadásul ha teljesítik a tervet — « ezt mindig megtették — akkor 10 százalék prémiuhiot is kapnak rá. Nem sokan, alig százan dolgoznak a gáztöltő üzemben. Viszont három megye, Borsod. Hajdú és Szabolcs- Szatmár háztartásainak gázellátásáért felelnek. S az itteniek úgy dolgoznák, hogy tudatában vannak ennek a ténynek. Lányi Botond vasnagykereskedelmi vál-* lalat dolgozói is részt vettek. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Abarl Attila, az SZMT titkára, a Hazafias Népfront alelnöke, Albert Antalné, az Országos Béketanács tagja. Ünnepi beszédet drf Csonka Tibor ezredes, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárhelyettese mondott. Méltatta az előadó a béke- és barátsági hónap jelentőségét, a dolgozók részvételét, aktivitását a békerendezvényeken, s többek között beszélt a béke és honvédelem kölcsönhatásáról, a szocialista ha- zafiság és hazaszeretet elmélyítéséről. A nagygyűlés után az elnökség megtekintette a HAFÉ nyíregyház telepét. A béke- és barátsági hónap alkalmából Békenagygyűlés a HAFE-nél
