Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

S. oldal

KELET-MÄ'&FäRORSZAG

f973. ftnlris f.

«Folytatás ia 1. oldalról)

Pénteken délután hazaérkezett Prágából a magyar küldöttség, aijnely a Kölcsönös Gazdásági Segítség Tanácsának 27. ülésszakán vett részt. A delegációt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezette. A küldöttség tagja volt: Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság KGST-képviselője, Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, Keserű Jánosáé könnyűipari miniszter, Szita János miniszter- helyettes, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője és Papp László, a Magyar Népköz- társaság KGST-képviselőjé- nek helyettese.

A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Marjai József külügyminiszter-helyettes, valamint Fran- tisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete.

Fock Jenő nyilatkozata

Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a KGST XXVII. ülésszakán részt vett magyar delegáció vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának.

— Milyen kérdésekről tárgyalt a KGST XXVII. ülésszaka?

— A KGST-országok és a

KGST szervei immár két éve a szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásán

munkálkodnak, amelyet a XXV. ülésszak fogadott el. Ez áll figyelmük középpontjában, s így lesz ez az elkövetkező években is.

— A komplex program megvalósításáról tárgyaltunk. A vita alapjául a KGST végrehajtó bizottságának jelentése szolgált. A beszámoló egyéves időszakot ölelt fel és számot adott a tavalyi ülésszak óta megtett útról, az eredményekről és gondokról egyaránt.

— A végrehajtó bizottság jelentését néhány beszámoló egészítette ki. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy a helyzet általános áttekintése mellett egyes kérdésekre célszerű külön is figyelmet fordítani. A tanácsülés négy területről kapott kiegészítő beszámolót: a tervezési, a gépipari, a könnyűipari együttműködés kérdéseiről, valamint a környezetvédelmet érintő problémákról.

— Milyen kérdéseket

tart legfontosabbnak

r Fock elvtárs az ülésszak vitáiból?

— Nagyon fontos az 1976— 1980-as évekre szóló nép- gazdasági tervek koordinációjának előkészítése. Bár még 1973_at írunk, de a tervek összehangolását már most erőteljesen elő kell készítenünk. Mindenekelőtt azokra a kérdésekre kell különös figyelmet fordítani,_ amelyek megoldása jelentősen befolyásolja a KGST- országok népgazdaságának tervszerű, arányos és biztonságos fejlődését, a gazdasági hatékonyság növelését. A magyar népgazdaság fejlődését jelentősen befolyásolja az alapvető nyers- és fűtőanyag-, az energiaszükségletek kielégítése. Azt csak a baráti országok segítségével, velük szoros együttműködésben tudjuk megoldani. Természetesen hasonló gondjai más KGST-országoknak is vannak, ezért érthető, hogy a nyersanyag- és energia- gondok megoldására minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk már a tervkoordináció előkészítő szakaszában. Kézenfekvő. hogy a közös gond

megoldásából minden KGST. országnak ki kell vennie a részét. Azok az országok, amelyek jelentős energia- forrásokkal rendelkeznek, segítik a hiánnyal küzdőket, másoknak viszont — amelyek természetes energia- forrásokkal nem vagy csak kevéssé rendelkeznek — az energia-kitermelés és -szállítás korszerűsítésében kell nagy szerepet vállalniok.

— Az ülésszak nagy figyelmet fordított a tagországok földgáz- és kőolajellátásának problémáira és megbízást adott arra, hogy a következő hónapokban gyorsított ütemben tisztázzák a felmerült megoldási lehetőségeket. Mindezek mellett szükség van az atomenergia felhasználására. Nem lehet csak a Szovjetuniótól várni, hogy mindannyiunk számára gyártson és szállítson. Nagyon komolyan meg kell vizsgálni nekünk is. mit tudunk szállítani, hogy gyorsabban és több atomerőmű épülhessen.

— A magyar ipar a gáz- és olajvezetékekhez szükséges távközlési berendezésekből és automatikából korszerű gyártmányokkal rendelkezik. Bejelentettük, hogy további fejlesztést kívánunk végrehajtani, figyelembe véve a baráti országok szükségleteit is.

— A nyersanyag- ésener- glaproblémák mellett ugyancsak , nagy figyelmet kell fordítani a tervkoordináció során a szakosítás és a kooperáció fejlesztésére a feldolgozó iparágakban, amelyek szerkezetének kialakításánál kölcsönösen alkalmazkodnunk kell egymás igényeihez.

— A tervek koordinációja a KGST-országok gazdasági együttműködésének alapvető módszere, amelyet a változó körülményeknek megfelelően szüntelenül fejlesztenünk kell. Ez vezette az

ülésszakot, amikor elhatározta. hogy a népgazdasági tervekbe szervesen be kell építeni azokat az intézkedéseket, a közös szállításokból és vállalkozásokból eredő kötelezettségeket, amelyeket a KGST-országok a komplex program értelmében előirányoznak.

— Egy másik fontos kérdés a gépipar ügye. A gépipari együttműködés fejlesztésének jelentősége rendkívül nagy. Következik ez abból. hogy a gépiparnak meghatározó szerepe van! az általános gazdasági fejlődésben, döntően befolyásolja valamennyi népgazdasági ág műszaki színvonalát. Ennek ellenére a KGST-országok közötti gépipari együttműködés előrehaladásával még korántsem lehetünk elégedettek. Kétségtelenül értünk el egyáltalán nem lebecsülendő eredményeket, hiszen hosszú évek óta .széles körű szakosítási tevékenység folyik a gépiparban, de sajnos. ennek ellenére az országok gépiparában nem csökkent, hanem növekedett a párhuzamosság. Több fontos termék szakosításában nem sikerült megállapodásra jutni, másoknál vontatottan halad az előkészítés. Lassan fejlődik a részegység- kooperáció, holott számos területen ez igen kézenfekvő és hasznos lenne. Gondot okoz az is, hogy a gépipar műszaki fzÍT.vorytl4 nem fejlődik megfelelően. A gépek és berendezések jó része még elmarad a vtlágszínvo- naltól. Mindezek alapján — és erre mi is nagy nyomatékkai hívtuk fel a figyelmet — erőfeszítéseinket az elkövetkező időkben az olyan belső és nemzetközi gazdasági feltételek létrehozására kell összpontosítani, amelyek elősegítik, hogy a gépipar korszerű gépekkel és berendezésekkel lássa el a felhasználókat.

— Hogyan összegezné

Fock elvtárs az ülésszak

vitáit?

— Az ülésszak eredményes és hasznos volt. bár látványos határozatok nem születtek. Ez érthető is, hiszen az integrációs komplex program megvalósításának első szakaszában vagyunk. A haladás általánqs iránya jő. jóllehet az előrelépés néhol gyorsabb is lehetne. Az egészséges türelmetlenség nyilvánult meg valamennyi KGST-ország részéről, kifejezésre juttatva azt az eltökéltséget, hogy a szocialista gazdasági integráció komplex programjában megfogalmazott céljainkat együttes erővel mihamarabb valóra váltjuk.

— Az egész ülésszak munkáját mélységes politikai

felelősség hatotta át. Az elmúlt időszakban növekedett a világban az érdeklődés a KGST iránt. Ennek csak egyik megnyilvánulása a KGST és Finnország között létrejött egyezmény, amelyet az ülésszak most megerősített. A tanácsülés megelégedéssel vette tudomásul, hogy a végrehajtó bizottság kidolgozta azt az eljárási rendet, amely szabályozza, milyen módozatokban és formákban alakítsák ki kapcsolataikat a KGST_vel a nem tagországok. Ez min- den bizonnyal megkönnyíti a további tárgyalásokat. Az érdeklődés ugyanis tovább nő. Ebben véleményem sze- rint két tényező játszik szerepet: a KGST-országok

megnövekedett gazdasági

ereje és a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődésének kedvező politikai légköre. A folyamatot tovább kell erősíteni, és következetesen kell munkálkodni a KGST-országok gazdasági együttműködésének fejlesztésén, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásán.

— Végezetül megemlítem, hogy az ülésszak alkalmával lehetőségem nyílott arra is, hogy a hivatalos napirenden kívül megbeszélést folytassuk a . KöST-országok dele- gációvezetőlvel több. az együttműködésünket érintő kérdésről. így külön megbeszélést folytattam Koszigin elvtárssal, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökével, valamint Jarosaewicz elvtárssal. a lengyel kormány elnökével az országaink közötti kétoldalú gazdasági kapcsolatok néhány időszerű kérdéséről. valamint a KGST-beli együttműködés egyes problémáiról.

Közlemény % Magyarország és Csefsszlcwákia közötti személyi és áruforgalmi koriátozások megsziiiefetéséröl

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányainak megbízásából a két ország illetékes szervei megállapodtak, hogy az országaik között korábban bevezetett személyi áruforgalmi korlátozásokat 1973 június 9-én 0 órától kezdődően megszüntetik. Ennek megfelelően a két ország közötti valamennyi határátkelő hely egyéni és csoportos utazásra egyaránt igénybe vehető.

A két ország közötti személyforgalomban a fertőző állatbetegségek fellépésének megelőzése érdekében a következő intézkedéseket határozták el:

1) Az utasok élő állatot, húst, húskészítményt, tejterméket nem vihetnek magukkal. Amennyiben a vámhatóságok ilyen terméket találnak, azt ellenérték nélkül elkobozzák és megsemmisítik. Az állati eredetű termékek közöl kizárólag konzervek vihetők.

2) Turisták csak a helyi hatóság által kijelölt helyeken kempingezhetnek. Mindkét fél megfelelő intézkedéseket tesz járványos állat- betegségek ez úton történő hurcolásának megelőzésére.

3) A személyi forgalomban résztvevők kötelesek alávetni magukat az illető ország állategészségügyi rendelkezéseinek.

27.

Kés az éjjeliőr kutyájával kötött barátságot, mindenki) odahívott. nézzétek, meg is 5rülök, ez a puli röhög rám. teli szájjal vigyorog, gyere, fogjunk csirkét, zabáid meg, ássuk el a tollát, na melyikünk éri utói a másikat hirtelen megállt. a kutya ugyanúgy lestoppolt, csak a farkát mozgatta sebesen, majd a füleit hátracsapva nekilódult a mezőségnek, hátra-hát- ranézve. mintha most 6 hívná

Kést, gyere, nézzük, melyikünk bírja tovább? Bika odament a rossz gémeskút- hoz, tempósan megvizsgált mindent, a legnagyobb részletességgel, csak úgy kedvtelésből felhúzott legalább húsz vödör vizet, azután arcát, fejét megmerítette a vályú melletti hordóban, srácok, ez halál! jó. ez több a jónál, levetkőzött derékig meztelenre, csapkodta magára a vizet. Ka- pelláró bejárta hirtelen az egész majorságot, kisborjak nyalogatták a kezét, birkák

néztek és bégettek rá bután és ő roppantul élvezte az egészet, elment a szénakazlakig, majd vissza, az épületek árnyékába, de ott se bírt megállni, hajtotta, űzte valami, most nem tudott volna fölmenni a létrára, nem tudott betelni a nyár eleji nap fényével, amely felszikrázott az ablaküvegeken.

— Maga mit keres itt? Kicsoda maga és hogy kerül ide? — rezzentette föl egy női hang az egyik majorszéli épület bejáratánál. Az ajtó nyitva volt, fehér köpenyes tizenhétévesforma lány állott előtte. Hosz- szú, szőke haja lófarokban hátrakötve, csupa habzó tisztaság, szabályos, kerek arcában kék szemek, száz nyárra elég kékség. Akaratos álla , fölött kissé lehajtó alsóajak, természetes pirösság, bele kellene harapni. Hosszú lábszárán a tél hótiszta fehérsége, amit a piros szandál hangsúlyozottá tesz. Kicsit elálló lábujjaival, erős térdeivel mintha kitárulkozna előtte, hangja csengése azonban idegenebb az idegennél, a teste hív, a szava eltaszít, elszédül aki látja, hallja. Kapelláró alig tud megszólalni,, hebeg, nem talál szavakat.

— A festés .. mi vagyunk a festők. Csak mielőtt nekikezdünk. Gondoltuk, körülnézünk egy kicsit. Ott... A többiek is ott vannak. Olyan Jó itt. Tudja, városi srácok vagyunk. Meg amúgy is; hiányzik a friss levegő.

A lány arca némileg megenyhül.

— Mondták az irodán, hogy

festés lesz — csicsergi valamivel barátságosabban. — Hát akkor csak fessenek nyugodtan. De aztán szép legyen ám! Mert a csúnyát azt nem szeressük.

(Folytatjuk)

Amerika útjain

3. Családi farm

Bárhol a világon érdekes elbeszélgetni a földművesekkel. Amerikában azonban ez nem olyan egyszerű. A farmer szögesdróttal zárja el földjét. Ez az állatok számára áthághatatlan akadály, az emberek számára pedig jelzés, hogy itt kezdődik a magánbirtok...

Wisconsin államban negyven kilométernyire Madison várostól mégis rászántuk magunkat, hogy megsértjük a szent határt. { Nadrágunk épségét veszélyestetve átmásztunk a szöges dróton. Behatolásunkat nyomban észrevették. Egy asszony jött a kerítéshez — kissé tétova udvariassággal és kérdőn felhúzta szemöldökét. Fiai testőrökként kísérték. Köszöntünk és bemutatkoztunk. Az amerikaiak arcára kíváncsisággal vegyes aggodalom ült ki, amikor közöltük, beszélgetni szeretnénk velük.

— Warren! — kiáltott az asszony és kezével intett.

A kiáltásra vetőgépvontató traktor állt meg a barázdában. Warren odajött hozzánk. Tenyerét nadrágjába törölte. Szalmakalapot viselt, markáns arca csupa por. Hatalmas termetű, erős kezű, szőke hajú férfi. Kissé meg volt illetődve.

— Kérem, üljenek le.

így ismerkedtünk meg Warren Miller farmer családjával. Az asszony, Jois, szintén farmercsaládból származik. Negyven körüliek mind a ketten. Fiai. a tizenöt éves Joe a kilencedik osztályba jár, Jimmy pedig tízesztendős. Millereknek napszálltáig nagy mennyiségű kukoricát kell elvetniük. Tizenhárom éves lányuk, Margaret közben ebédet főz.

A farmerház a dombon áll. Mikor az ebéd elkészül, Margaret megkondítja a ház falán függő gongot. A Miller család négy tagja ekkor beül a dzsippbe és egy pillantást vetve a közeli réten legelésző tehenekre, ebédelni indul. Ebéd után mind a négyen sötétedésig folytatják a munkát. így megy ez mindig, nemcsak a vetés idején. Ugyanígy dolgozott ezen a földön Warren nagyapja ég apja is. Ugyanígy tanítja most az apa munkára a fiait. Az iskolából autóbusz szállítja a gyerekeket a farmokra. Hazaérkezésük után két órát tanulnak, majd munkához látnak. A munkából ugyanis

mindenkinek kijut. Jimjny- nek például ötéves korától az volt a feladata, hogy a baromfira ügyeljen. Most. miután már tízéves, traktort is vezethet. Az idősebb fiú, Joe, minden olyan munkát elvégez, amit az apja.

Milleréknek háromszáz acre (kb. 120 hektár) földjük van. A traktor hatezer dollárba került. Van harminc tehenük és ötven ju- huk. A szomszéd farmerektől eltérően Millerék húsra nevelik a teheneket. (A gazdának ugyanis gyermekkorában megsérült a keze ég így nem tud fejni.) A birtokon annyi szénát, silót, zabot és cukorrépát termesztenek, amennyi a jószágnak kell

— Nehéz?

— Nehéz. Évek óta azt se tudjuk, mi a mozi. Nem emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára vendégségben. Legföljebb televíziót nézünk esténként. Munka és munka... Életünk minden napja egyforma: ötkor kelünk és csak éjfélkor kerülünk ágyba.

Millerék a tojáson kívül mindent vásárolnak: kenyeret, tejet, zöldséget, húst, gyümölcsöt („birkát vágni, vagy paradicsomot termeszteni... — erre nem jut erőnk’"). A Miller-féle farm közepesnek számít. A termékekből befolyó jövedelem évi 10 ezer dollár.

— Vannak-e gazdag farmok a környéken?

— Hogyne. És ezek mo6t még gazdagabbak lesznek. Ha viszont a jövedelem a mienkénél alacsonyabb, akkor a birtoknak vége. Sok földet eladtak már errefelé Mi még tartjuk magunkat.

Az amerikaiak természetüknél fogva nem szeretnek panaszkodni Akármilyen

rosszul megy nekik, azí mondják: nem baj, megélünk valahogy. Nem lett volna helyénvaló, ha arról faggatjuk Milleréket. ami nyilvánvalóan aggasztja a munkaszerető földművest. A csendet Jois szakítja meg. Elmondja, hogy Madisonba készül és a házaknál tojást ad el. Ezután meígint szünet következik. Tudták Millerék, és tudtuk mi is, hogy amerikai viszonyok között a farm helyzetén tojáseladással javítani — már a végső kétségbeesés jele.

— Nos. ilyen a mi családi farmunk. Ezekről a farmokról mostanában sokat írnak, sokat foglalkozik velünk a televízió is. — Jois közben csokrot kötött mezei virágból.

— Ezt maguknak ajándékoznám, a mi földünkről—

★

Amerika mezőgazdasága rendkívül produktív, aminek számos oka van. Ilyen például az ésszerű és igen fejlett gépesítés (90 °/o). Egy farmerre átlag több gépi „lóerő” jut, mint egy ipari munkásra. Döntő és igen magas szintű a villamosítás (9a %). Magas színvonalú a kemizálás (40 millió tonna műtrágya évente; ez legalább 3 dollár jövedelmet biztosít minden, műtrágya vásárlására fordított dollár után), a szakosítás azonos kultúrát termeszt például nemcsak egy-egy gazdaság, hanem egy egész körzet, sőt egy egész állam: — „kertállam”, „burgonyaállam”, „kukoricaállam”, „búzaövezet”. Gondos szelektálás (a legkedvezőbb növény- és állatfajták kiválogatása és tenyésztése). Az amerikaiak; nem véletlenül akarták rábeszélni Micsurint, hogy telepedjen le náluk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Egyesült Államok igen kedvező klimaövezeté- i tőI sem. (A termőföldek Kijev magasságától délre terülnek el.) Figyelembe kell venni a helyenként ugyan rablógazdálkodássá fajuló, de többnyire kiszámított és átgondolt gazdálkodást, és a „látástól vakulásig” végzett munkát. Mindez lehetővé teszi Amerika számára, hogy ne csak a belső szükségletet biztosítsa, hanem felesleget is termeljen a mezőgazdasági termékekből.

Az új módon folyó termelés óriási műszaki és technológiai beruházásokat, a korábbinál körülbelül 7—10-szer többet igényeL Annak a farmernak, aki korszerűen akar gazdálkodni, minimum 20 ezer. maximum 1 millió dollárt kell tartalékolnia beruházási költségekre. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban hozzávetőlegesen hárommillió farmgazdaság van. Egyharmad részük évente 2500 dollárnál kevesebbet jövedelmez. A következő harmada körülbelül annyit. mint a Milleréké: évi tízezer dollárt. Milyen jövő vár tehát rájuk e versengésben?

Az elnyomorodott farmerek száz és százezrei adják el évente földjeiket. és tömegesen a városokba költöznek. Kiszámították. . hogy 1980-ra a farmgazdaságok száma tizedére csökken. Azt is jósolják, hogy az úgynevezett családi farmok földjeit. ahol gyakran nemzedékeken át dolgoznak a mille- rek, smithek, brownok és johnsonok. túlnyomórészt a szerencsésebb — és gazdagabb! — szomszéd vásárolja majd fel. Az utóbbi években az agrobusiness:! az Egyesült Államokban olyan cégek és társaságok is foglalkoznak. amelyeknek semmi közük a földhöz', de van pénzük a „mezőgazda- sági futószalagra”. Földműveléssel foglalkozik a többi között a Boeing repülőgép- gyár, a Kaiser Industrie gépgyár, a Getty Oil kőolaj- monopólium. valamint az International Telefon and Telegraph.

Vajon ismerőseink Millerék tojásértékesítő kőrútjai felvehetik-e a versenyt ezzel a gépezettel?

V. Peszkov B, Sztrelnyikof,

Imre László;

Kisregény