Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
I tfTli. JSnfus S: r KgES¥-MAGYAROÍ?S2Xe = VASÁRNAPI MEIjI/EkEe*? i. fWaJ Ünnepi könyvhét 1973 Ötszáz evés Lehet-e, jó dolog-e a könyv ünnepévé avatni egy hetet, hiszen az írott, szó, a könyvek lapjain megelevenedő élet mindennapos szükséglet, szellemi táplálék mind többünknek. Vannak emberek, akik állandó, meghitt barátságban élnek a könyvekkel, minden olvasmányélmény ünnep nekik, s nem tudják elképzelni életüket könyvek nélkül. Ne vitassuk, kik vannak többen megyénkben is, a könyv barátai, vagy azok, akiic még távoli ismerősei a szépirodalomnak. Mindkét tábornak akad eltöprengni valója az évenként hagyományosan ismétlődő, de folyton újabb és újabb meglepetéseket is kínáló könyvheti sátrak, könyvesbolti kirakatok előtt. Jó, hogy az egykor nem olvasó megyében sikere van az ünnepi könyvhétnek, s az Utána következő napokon is mind többen vesznek kezükbe könyvet. Az idén félezer éves jubileumot is ülünk, a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulóját. Az érdeklődés azoknak is szól, akik a magyar könyvművészet névtelen munkásaiként gazdagítják tudásukkal, tehetségükkel az egyetemes emberi kultúra tárházát. A megyében az ünnepi könyvhét június 3-án kezdődik, a nyíregyházi városi megnyitóval, majd 5-én Uj- fehértón kerül sor a könyvhét megyei megnyitójára. A megyében alkotó írók, költők műveiből könyvkiállítást is rendeznek. Az ünnepi könyvhét alkalmából közlünk néhány verset szabolcsi all- óktól, a teljes- ség igénye nélkül, s köztük a legfrissebb hajtásokból. Ratkó fézsef: A kő alól Ez a sírás a kő alól, a szó alól, a fény mögül, szökőkút függönye mögül hány éve szól, hány napja szól, a szél boltívei alól, a házak gyökere alól, csak sír és sír és kéregét a folyó lágy nyelve alól, föld alja alól, szó alól, a halottak háta mögül, fölpántlikázott tűz alól, csak sír és sír és kéregét ez a sírás a kő alól, kerék alól sír, sín alól, a férgek lánctalpa glól, szó alól sír, a fény mögül, a halottak háta mögül, csak sír és sír és kéregét a város kútjai alól, fölsír a vasból, nem csitul és sir, csak sír és kéregét a halottak háta mögül, a szó alól. Bory Zsolt: Úton Ki közelebb jár útja végéhez, Mint az elejéhez, S nagyon jól tudja, hogy egy szép napon Mindent bevégez, És egyre többször gondol vissza rá. Mit tett, mit nem tett, Akad-e akár csak egy napja is, Amit megmenthet, Faragott-e ha csak égy követ is Szegeletkőnek, Irt-e csak egy sort, melynek valaha fezárnyai nőnek; B több szeretne lenni, mint csont, amit Áztat a semlyék, S az ittmaradók holmija között Halványka emlék, / De azt szeretné, hogy rest gondjai Röghöz ne kössék. S örök maradjon, mint ki szülte őt, A nagy közösség: Akkor tenni, tenni kell valamit, | Tenni kell végre, S nem volt olyan szép útja eleje, Mint lesz a vége! Szöf/ősi István: Vakáció Legyet rügyezik a szél ága, fekete, nyíló rügyet — hosszú szélvesszők söprik a szikrázó füvet Gyűrűzik a por, cseppje reszket Mélyen kering a meleg — lassú délidő terelgeti a rozs- és dohányföldeket Homlokomon tévelyeg a fény, lomb nyomja, veríték fedi — dombokkal mozdulnak a táj vörös és kék hullámai Moccan, halad a Nap, kicsúszik kertünk a kerítésen — álmosan dőlök hanyatt, illattal bélelt gyepszőnyegen Fölöttem rózsa robban s fegyver, rejtett emlék dörren el — a föld a kövérhasú ég alatt karomban hever Nincs hova mennem Itt a búzaföld felett vérzik a madarak torka, már virradattól érted énekelnek, mintha vasszarvaira venné kínod szelid eke. Házad előtt a hűvös tüsköt kiveszik a földből száraz szelek, fölhasogatják. Nincs hova mennem, téged kereslek, itt ástál sirt a bolyhos Ids gyökeret eltemetni, szélfújt magokkal a határt teleszórtad. Téged kereslek itt, ki a rét fűszálain át szekérutat törtél. Az ostomyél elszáradt napsütött kezedben. Téged kereslek, mert ma a villámsújtott fa koszorút nyitott az útszélen. Jaj, záporeső, viharmennyezet szakadj rám. Jöttöm váró ajtó, küszöbig öltözz feketébe. Szigeti György: Mintha két lépésre lenne Bizony uraim, hiába nézem a chilei riadt kölyköt. aki úgy néz a szemembe, mintha két lépésre lenne tőlem — valami szorongást érzek amiatt, hogy a bombák vijjogása nem kelt félelmet bennem, csak amolyan keserűséget — két fröccs között a társaság rosszallóan pislog a tévé előtt, hiszen tulajdonképpen hihetetlen . ,. a magyar könyvnyomtatás A kiadói tervekről szóló tájékoztatók mostanában tudósítottak bennünket arról, hogy a közeljövőben megjelenik be- , tühű kiadásban a Chronika Hungarorum, ismertebb nevén a Budai Krónika. mely pontosan 500 éve, 1473. június 6-án jelent meg először, mint első magyar nyomtatvány, természetesen latin nyelven, Hess András budai műhelyében. Uj fejezet kezdődött ezzel a magyar művelődéstörténetben, és nem véletlen, hogy ez az új korszak Mátyás király reneszánsz udvarához kötődött. Természetesen voltak európai előzményei. Gutenberg tevékenysége volt a nyitány. 1455-ben ő jelentette meg Mainzban a 42 soros bibliát. vagy ahogyan azóta ismertté vált, a Gutenberg.bibliát. Ekkortól beszélünk európai könyvnyomtatásról. A mainzi találmány hamarosan elterjedt a kontinensen. Mainzot követte Bamberg, Strasbourg, Velence, Köln, Róma. Basel, Bécs, Párizs, Nürnberg, Milánó, Firenze, Nápoly. Amikor 1472-ben Karai László prépost, Mátyás alkancellái ja Rómában járt. jócskán értesültek már Magyarországon is az új találmányról. Bár Karai római látogatásá. nak egyéb céljai voltak, a magyar kultúrtörténet nagy nyeresége, hogy magával hozta Magyarországra a római Lauer-nyomda egyik munkását, Hess Andrást, aki 1472-ben kezdte szervezni budai nyomdáját, s 1473 pünkösdjére megjelentette a Budai Krónikát. Ma már csak találgatjuk, hogy 400, tehát nem is lebecsülendő példányszámban. Sajnos a 400 példányból mostanra tüeatnvit sem őrzött meg a történelem. Mindössze íl- nek a létezéséről tudunk, s ebből csak kettő található Magyarországon. Hess András Chronica Hungaroriimja nemcsak azért érdekes, mert alig 18 éves késéssel követte az első európai nyomtatott köriyv megjelenését, s nem is csak azért, mert alig tucatnyi városban van még Európában könyvnyomtató műhely, amikor Budán megszervezik. Sokkal érdekesebb, hogy az első magyar könyvnyomda világi művet bocsát útjára. Miközben Mátyás külföldről rendeli meg „egyházi könyveink gyönyörű első kiadásait, s utánuk Magyarország törvénykönyvét”, Hess András az alábbi szavakkal ajánlja az általa nyomtatott könyvet a vásárlók kedvébe: „Azt hittem, hogy Pannónia történeténfek közreadásával minden magyar embernek kedves örömet fogok okozni.” \ Félezer év távolából is érdemes ezeken a szavakon elgondolkozni, mint azokon az immár szimbólummá nemesedett motívumokon is, melyek a Chronica Hungarorumhoz kötődnek. rj mtítettük; világi mű a Krónika... Ma. gyarország történetét meséli el. Kál. ti Márk és János, minorita Anjou-kori szerzők munkáját. Valamint Küküllei János Nagy Lajos-életrajzát használta fel a könyv szerkesztője, majd tovább folytatta a magyar történelem leírását, beleszerkesztve Mátyás uralkodását is. Másik olyan motívum, amit meg kell említenünk, hogy 1473 pünkösdjére jelent meg. Aligha kell bizonygatnunk, hogy a pünkösd az ősi mitológiában, népi hitvilág- ban korántsem vallási jelentőségénél fogva emelkedett ki. Tavaszzáró, nyárváró majálisa volt ez a régi korok emberének. Az aratást, az első gyümölcsök beérését ünnepelte vele régi korok embere. Hogy mennyire így élt ez a magyar reneszánsz szemléletében, arról egyik legszebb Balassi-versünk fesz tanúságot. A magyar reneszánsz kultúra európai rangjának is szimbóluma lehet hát a Krónika megjelenésének dátuma. Még egy motívumot feltétlenül meg kell említenünk, ha az első magyarországi nyomtatvány szimbólumrendszerét teljesebbé Képzőművészeink vázlatkönyvéből: Aszczonyok a határban. (Krutilla József rajza) akarjuk tenni. Kutatók sokasága bizonyítót, ta már, hogy Hess András magyar gyártmá. nyú papírt használt, mely papiros a mérleg vízjellel hirdette minőségét. Megint csak tud. juk, hogy a mérleg, a legrégibb időktől az igazság szimbólumé. Az. hogy a Magyaror- szágon megjelent első könyv a véletlen folytán éppen ilyen mérleges vízjelű papír, ra nyomattatott. iigyelmeztetés minden írás. tudó számára. Olyan figyelmeztetés, amilyet a magyar történelem nehéz pillanataiban Zrínyi. Kölcsey, Petőfi, József Attila, Lukács György, Bartók, Kodály. Illyés Gyula. Fábry Zöítáh és sokán a »legjobbak közül többször ibegi-smé telték, mely figyelmeztetés egyetlen paranccsá fogalmazódott: az írástudók, felelősségének parancsává. *v inöezt együtt jelenti a Chronica Hungarorum, az első Magyarorszá. gon nyomtatott könyv. Jelenti természetesen a s ’ ;mi kapcsolatoknak azt a széles skáláját is, amelyik a korabeli Magyarországot Európához fűzte. Tények tanúskodnak a szellemi láncolatok széles skálájáról is. Ezúttal csak néhányat idézünk azok közül, melyek éppen a könyvnyomtatással kapcsolatosak: Mátyás első könyvtárosa, Régiómon, tanús, Budáról távozván, Nürnbergben 1471. béri nyomdát alapít, ahol kinyomtatta Budán írott világhírű csillagászati munkáját. az Ephemer id est. Galeotto, Mátyás másik híressé .vált humanistája, a Corvina második könyvtárosa, elhagyván Budát, ugyancsak a nyomdászattal kötelezte el magát, Bolognába ment korrektornak. Folytathatjuk a sort: a Corvina harmadik könyvtárosa, Ugoleto, öccsének. Angelo Ugoletónak a könyvnyom. dájában lesz lektor és korrektor. Már nem is csodálkbzunk azon, hogy Bartholomaeus Fontius, a Corvina negyedik könyvtárosa ugyancsak kapcsolatban volt a könyvnyomtatással. Mielőtt Budára jött, Firenzében az apácanyomda alkalmazottja volt. Féltucatnyi híres nyomdászt sorolhatnánk fel. akik Mátyásriak ajánlották vagy dedikálták könyveiket. Korántsem lenne hűséges azon. ban a kép. ha nem tehnénk említést arról, hogy ezek a kapcsolatok nem egyoldalúak. Nemcsak külföld felől érkeznek Magyar- országra a legjelesebb szellemi értékek. Ma. gyár nyomdászok sora dolgozik ebben az időben szerte Európában. Biztos adatunk van arról, hegy Nagyszebeni Erdélyi Tamásnak 1472—80 között Mantuában van könyvnyomtató műhelye, Brassói Holló András pedig Velencében nyomdászkodik ebben az időben, ahol a könyvkiadásban társa: Barcasá- gi Feketehalmi Márton. Ugyancsak Velencében nyomdászkodik Petrus de Bártfa (Bárt- fai Péter). Petrus Ungarns 1482—1510 között Lyonban majd Toulouse-ban nyomtat könyveket, Broncs Gábor (Gabriel Brunch Hungarus) pedig a spanyol Valenciában önti a betűket. Vannak hát szép számmal magyarok is. Pedig nem volt könnyű mesterség, jövedelmező sem mindig a nyomdászat. Veszélyté. lennek sem volt mondható. Elegendő talán ennek bizonyítására egy 1499-es lyoni ősnyomda ábrázolásra hivatkoznunk: a könyvnyomdában dolgozó mesterek és segédek mindenikének a kezét, vállát egy-egy csontkoponyés halál fogja, indulásra készen, cipelni akarván magukkal ennek az új mes. térségnek, a megszállottáit. Az egyházi inkvizícióra, a középkori vallásos fanatizmus továbbélésére gondolva aligha kell bizony, gatnunk. hogy az új mesterség, a nyomdá. szat, nem az ólommérgezéssel rejtette magá. ban a legnagyobb veszélyt. Lf őst. hogy fél évezredes évfordulóját f’f ünnepeljük a magyar nyomdászat megalakulásának, a csontkoponyás halálra már nemigen gondolunk. Arra viszont érdemes figyelmeznünk, ■ hogy az első hazai nyomtatott könyv papírja fél évezrede őrzi a mérleges vízjelet, figyelmeztetve. Intve minden írástudót az igazság erejére. Takács Pétét I
