Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

S. oldal ftteLET-MAGYARORSZÄ<3 l^TÄ. ffÉS^* HÉTFŐ: KEDD: Addisz Abebában véget ért az afrikai csúcs- értekezlet. — Az egyiptomi külügymi­niszter moszkvai tárgyalásai. — Helyreál­lítják a diplomáciai kapcsolatokat Kuba és Argentína között, Dorticos Buenos Aires­ben. Brandt—Heath-találkozó. — Kanada be­jelenti, hogy július 31-ig megszünteti tag­ságát a dél-vietnami NEB-ben. SZERDA: Bonnban elkészítik a csehszlovák—nyu­gatnémet megállapodást. — Kormányvál­ság jelei Olaszországban. — Belpolitikai feszültség Japánban. CSÜTÖRTÖK: Nixon és Pompidou megbeszélései Reyfe- javíkban. — Az amerikai szenátus meg­vonja az anyagi támogatást a kambodzsai hadműveletektől. PÉNTEK: A katonai csoport kikiáltja a köztársasá­got Görögországban, Konstantin trónfosz­tása. — Erich Honecker nyugatnémet po­litikusokkal tanácskozik. SZOMBAT: Félhivatalos konzultációk Bécsben, mun­kacsoportülések Helsinkiben. — Folyta­tódik a brit—izlandi szemben állás a tőke­halháborúban. A finn fővárosban ezúttal elmaradnak a diplomaták kedvelt víkendprogramjai, az európai biztonsági konferen- ciát előkészítő munkacso­portok még ma, vasárnap is tanácskoznak. A csaknem kétszáz napon át tartó meg­beszélések után elérkeztünk az első nagy szakasz finisé­hez. Valószínűleg már a jövő héten bejelentik, mikor ül­nek össze a külügyminiszte­rek, hogy megnyissák az eu­rópai értekezlet több hónap­ra tervezett, különböző szin­teken lebonyolításra kerülő tárgyalási folyamatát. Úgy tűnik tehát. hogy megkezdődnek az érdemi tár­gyalások az európai bizton­ság kialakításáról, s a har­mincnégy ország nevében maratoni tanácskozásokat folytató kétszázhatvan nagy­követ és szakértő ehhez meg­teremtette az alapokat. A java még hátravan, hiszen a további megbeszélések hi­vatottak arra, hogy kibont­sák a tömören megfogalma­zott napirendi címszavakat. Az európai konferenciát sohasem tekintettük öncél­nak. s ezért a legnagyobb eredmény, hogy az előké­születi szakaszban sikerült rendezni több vitás kérdést Ezek száma örvendetesen gyarapodott a héten, hiszen megoldást nyert a müncheni diktátum nemzetközi jogi ér­vénytelenítése. megszövegez­ték az erre vonatkozó cseh­szlovák—nyugatnémet meg­állapodást. A külügyminisz­ter-helyettesek már befejez­ték a munkát, a jövő hónap­ban a külügyminiszterek ta­lálkoznak. s kora ősszel az aláírásra Brandt Prágába lá­togat. Azt. hogy mennyire heves küzdelmet kell folytatni minden csekély haladásért, jól jellemzi a két német ál­lam alapszerződése körüli hercehurca az NSZK-ban. A bajor kormány „zavarórepü­lése” következtében még mindig késik a törvénybe iktatás a müncheni panasz- szal egyelőre az alkotmány - bíróság foglalkozik. A rati­fikálás késedelmei miatt nem lehetett eredményes a heti Kohl-Bahr-találkozó sem újabb összejövetel időpont ját nem tűzték ki. Nagy fi­gyelmet keltett viszont az a tény. hogy,, Honecker. az NSZEP első titkára Berlin­ben fogadta a bonni koalí­ciós pártok parlamenti frak­cióvezetőit és kifejtette előt­tük az NDK változatlan készségét a kölcsönös érdekű kapcsolatok gyors fejleszté­sére. Az európai ügyek alapjá­ban kedvező menete további jó előjelként hat az esztendő minden bizonnyal legfonto­sabb csúcstalálkozója. Brefcs- nyev június 18-án kezdődő amerikai látogatása előtt. A nagy kelet—nyugati párbe­szédet ezen a héten nyugat —nyugati tárgyalások előz­ték meg. Brandt a brit kor­mányfővel Heath-szel talál­kozott. Nagyobb érdeklődést váltott azonban ki Nixon és Pompidou kétnapos beszél­getése „félúton” Izíand szi­getén. A szóvivők egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a reykjaviki múzeumban, ahol a csúcsmegbeszélés zajlott, nem voltak vesztesek és nem voltak győztesek, hanem a jobb megértés jegyében va­lamelyest közeledtek az ál­láspontok. Az amerikai el­nök az „új atlanti szövetség” jelszavának meghirdetése után most mindenképpen bi­zonyítani is szeretné az erő­sebb nyugati szolidaritást. Némiképpen zavarólag hatott viszont, hogy amikor az ál­lamfők udvariassági vizitet tettek Eldjam izlandi elnök­nél. az saját országának ál­láspontját világította meg a London ellen viselt tőkehal, háborúban. Az atlanti építő- mestereknek több tagállam belpolitikai helyzete sem kedvez, hiszen Olaszország egy újabb, tartósnak ígérke- ző kormányválság mezsgyé­jére érkezett, Görögország­ban pedig kikiáltották a fe­kete ezredesek köztársaságát. A római száműzetésben élő király trónfosztása nyilván összefüggésben lehet, a ha­diflotta lázadásával, a Velosz hadihajó „disszidálásával” a NATO-gyakorlatokról. Dél-Vietnamban a héten bejelentették, hogy rövide­sen megkezdődik a „térkép - csere”. Ennek igen nagy je­lentősége van, mivel első ízben határoznák meg ponto­san, hogy mely területekre terjed ki a DIFK, illetve a saigoni rendszer fennhatósá­ga. (Dél-Vietnamban ugyan. is nem összefüggő területek alakultak ki. hanem foltosán, „leopárdbőr” szerűen húzód­nak a két fél által ellenőr­zött vidékek. A feszültség, a tízezres nagyságrendben végbemenő tűzszünetséftések egyik alapvető oka éppen az volt hogy saigoni részről ál­landó területszerző akciókat indítottak. Ezek a provoká­ciók megnehezülnek, ha el­készülnek majd a világos térképek.) Az indokínai fejlemények washingtoni híre, hogy a képviselőház után az ameri­kai szenátus is elhatározta az anyagi eszközök megvoná­sát a kambodzsai bombázá­soktól. A Pentagon első visszhangja furcsa értelme­zése volt a szenátusi döntés­nek — csökkentették a harci repülőgépek bevetéseinek számát, de egy-egy repülő­gép nagyobb bombaterhet visz majd magával... Végül egy jelentős hír La­tin. Amerikából: helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok Kuba és Argentína között. A szakítás idején, 1962-ben Ar­gentína volt Havanna egyik leghangosabb ellenfele, de a változás, az új elnök beikta­tása után, most felülvizsgál­ták a korábbi politikát. Ez annyit jelent, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt csupán egy állam — Mexikó — tar­totta fenn diplomáciai viszo­nyát Kubával, ma már tíz la­tin-amerikai országgal ismét helyreálltak a hivatalos kap­csolatok. Argentína aligha az utolsó ebben a sorban, mivel a héten kapcsolatfel­vétel történt már Kuba és Venezuela között is. ha egyelőre diplomáciai viszony­ról még nincs is szó. Az argentin—kubai rendezés különben magas rangú ame­rikai tanú jelenlétében tör­ténhetett. történetesen akkor tartózkodott Buenos Aires­ben Rogers külügyminiszter. Réti Ervin Indokína Pusztulástól az újjáépítésig II. VDK: Az ember győzelme „Vietnam dolgos és kitar­tó népének sok barátja van a világon. Kétségtelen, hogy közvetlenül a háború befe­jezése Után óriási nehézsé­gekkel kell megküzdenünk Az amerikai fegyverek je­lentős rombolást vittek vég­hez, azután itt vannak a se- besültek, a nyomorékok és a hosszú éveken át tartó amerikai megszállás öröksé­gei. Mindez valósággal em­berfeletti fizikai és erkölcsi erőfeszítést követel tőlünk. Én azonban úgy hiszem, hogy rövidesen lábra kapunk. A háborúból győztesen, a sa­ját erőnkbe és az emberek­be vetett megújult hittel kerülünk ki. Mert az ember — a maga energiájával és intelligenciájával — legyőz­te a vak és brutális techni­kát. Vajon korunknak nem egyik legalapvetőbb jelensé­ge az a tudat, hogy az em­ber úrrá lehet a maga al­kotta technika felett?” Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke mondta eze­ket a szavakat egy francia újságírónak adott nyilatko­zatában — nem sokkal a bé­ke-megállapodás előtt. Szavaiból illuziómentes bizakodás csendült ki. Illú- ziómentes, hisz az évekig tartó intenzív amerikai bőm1 házasok felmérhetetlen ká­rokat okoztak a VDK ter­melőkapacitásának. Az ame­rikai hadvezetés mindvégig abban a hiszemben bombáz- tatta a demokratikus Viet­namot, hogy egyszer majd csak térdre kényszeríti. A VDK népe azonban kiállta a próbát. A front helytállt, s a gazdaságnak futotta ere­jéből, hogy a városok és fal­vak lakosságát rendszeresen hozzájuttassa a főbb élelmi­szerekhez. Természetesen jó néhány ágazatban csökkent a terme­lés. A természeti csapások és légitámadások sújtotta földművelés és bányászat visszaesett. A létfontosságú rizsből az 1971-es árvíz 6Új- tóttá évben . 4,7 százalékkal kevesebbet takaríthattak be, mint 1004-ben. Csökkent a háborús időszakban a halá­szat, szénből 22,4 százalék­kal, fából 24,9 százalékkal termeltek kevesebbet, mint 1964-ben. (Az amerikaiak pusztítással kapcsolatos ör- dögi találékonysága, a -75 millió liter lombtalanító szer az erdőállomány jó részét tönkretette.) Tulajdonképpen már az is csodával határos, hogy csak egyes ágak termelésé­nek csökkenéséről van szó, s nem roppant össze a gaz­daság egéfeze. — Az emberi tén)rező tette képessé a VDK-t a helytállásra, a győ­zelemre — mondotta Giao tábornok, a VDK honvédel­mi minisztere. Ma a központi feladat az újjáépítés Legégetőbb tenni- való a 'szállítás rendszeré­nek újjáteremlésében, az építő- és építőanyag-ipar, a gát- és öntözőrendszerek helyreállításában mutatko­zik. Az ország szivében, Hano­iban már teljesen helyrehoz­ták a Vörös-folyón keresz­tülívelő, súlvosan megsé­rült hidat. Haiphong kikö­tőjében hozzákezdtek az el- pusztult dokkok és raktár­házak újjáépítéséhez. Gigá­szi munka folyik a vasút- és útvonalak mihamarabbi helyreállításáért, sőt — ezen túlmenően — a termelés korszerűsítéséért. A mai fejlődési szakasz­ban ugyanis sürgetően vető­dik fel, hogy az újjáénítést kapcsolják szervesen össze a _______________;_________________ technikai-technológiai lesztéssel. fet­Rendkívül energikus, ki­tartó munkára van szükség ahhoz, hogy a VDK gazda­ságának napjainkban alap­vetően agrárjellegű struk­túráját agráriparivá alakít­hassák. A Vietnami Dolgo- zók Pártjának központi lap­ja, a Nhan Dán így figyel­meztetett erre: „Népünk csodálatos győzelmet aratott 1 az agressz-orok felett, kivív- ta az egész világ csodálatát Jogunk van büszkének len­ni gazdasági eredményeink­re is. Tisztában kell len­nünk azonban gyenge pont­jainkkal is: gazdasági ala­punk kicsi és elmaradott, a munka termelékenységének foka igen alacsony. Vannak üzemek, műhelyek, ahol a munkások csak 4—5 órát dolgoznak naponta. A há­ború nem csak emberéletek- ben, és anyagi javakban okozott veszteséget, hanem teljesen felforgatta a vi­szonylag megfelelőnek mond- ható munkafegyelmet és munkamódszereket is.” A VDK népe az előtte ál­ló gigászi feladatok, s a természetes háborús fáradt­ság ellénére optimista. A kommunistabarátság­gal aligha vádolható svájci Neue Zürcher Zeitung így summázta véleményét Viet­nam két részének újjáépí­tési kilátásairól: „A háború okozta károk helyreállítása mindkét Vietnamot jelentős feladatok elé állítja. Stabil politikai rendszere, s ele­nyésző függősége külföldi gazdasági segélyektől Észak- Vietnam dolgát valószínűleg megkönnyíti”. Győri Sándor Henry Kissrnger Brezsnyev közelgő* washingtoni látogatáséról Amerikai távirati jelentései szerint irodák Henry Kissinger, az amerikai el­nök főtanácsadója újságírók­kal beszélgetve közölte, hogy Leonyid Brezsnyevet e hó végén esedékes washingtoni látogatásakor a Fehér Ház. nál ünnepi fogadtatásban részesítik. Kissinger elmond­ta. hogy a két ország veze­tői a kérdések széles köréről folytatnak tárgyalásokat, be­leértve a szovjet—amerikai kapcsolatokat, a kétoldalú kereskedelem bővítésének kérdését is. A nemzetbizton­sági főtanácsadó kijelentet­te, hogy a látogatás során nem írnak alá szovjet—ame­rikai megálla-podást a táma­dó stratégiai fegyverek kor­látozásáról, de hozzáfűzte, hogy az erről folyó tárgyalá. Ünnepségek, kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó kitüntetésben része­sült: Csizmánk Jánosné, Földesi Jánosné. Kardos Bé. láné. Képes Gedeonná. Sa­lamon Pálné. Szaráka József és Tóbiás Barnabásné. A mű­velődésügyi miniszter dicsé­retben részesítette Aszta- los Erzsébetet. Bacskárdi Jenőt. Csorvási Sándornét, Jszály Jánost, Kovács La. jóst, Magna Andrásnét, Kár. páti Arpádnét, Mozga József- nét, Schmotzer Z oltánnét. Szécsí Ferencet és Szűcs Jdzsefnét. Az ünnepség az Interna­uonálé hangjaival ért vé- icí. A részvevők tiszteletére színházban a Nyíregyházi 1. sz. Általános Iskola zenei tagozatának énekkara és a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium zenetagozatának tanulói adtak hangversenyt. Június 2-án délelőtt ün­nepség színhelye volt a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola is, ahol átadták a pedagógusnapi ki­tüntetéseket. A Munka Ér­demrend ezüst fokozatát Kokas Ferenc tanszékvezető főiskolai docens, az Oktatás­ügy kiváló dolgozója címet dr. Durucz István tanszék - vezető főiskolai docens, dr. Jaross Kálmánná főiskolai adjunktus. Sárái Béláné do­cens. Kádas Istvánná, az 1. sz. gyakorlóiskola nevelője. Varga Gyuláné. a 2-es szá­mú gyakorlóiskola nevelője kapta. Miniszteri dicséretben részesült Balta Tiborné adjunktus, Lengvári Józsefné intézetvezető docens, dr. Molnár Antal adjunktus. A Kiváló dolgozó kitüntetést kapták: Hajdú Jánosné, a 2. sz. gyakorlóiskola takarító­nője, Mócsán János techni­kus, Tomasovszki Erzsébet kollégiumi takarítónő és Vallach Andrásné, a tanul­mányi osztály előadója. A pedagógusnap alkalmá­ból a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban az Oktatásügy kiváló dol­gozója kitüntetésben része­sült Kovács János, a máté­szalkai Baross László Mező- gazdasági Szakközépiskola kollégiumvezetője. Schaff Kálmán gazdasági tanár Ki­váló dolgozó kitüntetést. Bérezik Béla levelezőtagozat­vezető miniszteri dicséretet kapott. A Munkaügyi Minisztéri­umban kapta meg az Okta­tásügy kiváló dolgozója ki­tüntetést Gerényi Ferenc, a Mü. M. 110-es intézetének igazgatóhelyettese. soknak „lendületet ad” a 9 látogatás. Evans washingtoni kor­mányzó, Ulman, Seattle polgármestere és más ame­rikai hivatalos személyiségek üzenetet juttattak el Leo­nyid Brezsnyevhez, és meg­hívták, látogassa meg Seatt­le városát, Washington állam közigazgatási központját. Az üzenetben hangot adnak meggyőződésüknek, hogy Le­onyid Brezsnyev amerikai tárgyalásai jelentős mérték­ben hozzájárulnak az Egye­sült Államok és a Szovjet- unió közötti kapcsolatok to­vábbi megjavításához. Az Egyesült Államokban nagy példányszámban kiad­ták Leonyid Brezsnyev „A Szovjetunió politikáiéról és a nemzetközi helyzetről” cí­mű könyvét, amely az SZKP KB főtitkárának leg­fontosabb politikai beszédeit tartalmazza. A kötet elején Leonyid Brezsnyev arcképe és élet­rajza található. A könyvet fényképek illusztrálják, ame­lyek bemutatják a főtitkár sokoldalú tevékenységét, a szovjet emberekkel, továbbá külföldi párt- és állami ve­zetőkkel történt találkozóit. Szofuz-ltpoKo program A Szojuz és az Apollo tí­pusú űrhajók összekapcsolá­sának terve a legnagyobb olyan vállalkozás, amelyet két ország űregyüttműködése keretében megvalósítanak — írja szombati számában a Szovjetszkaja Rosszija című moszkvai lap. Mint Vladen Verescsotyin, a Szovjet Tudományos Akadé­mia interkozmosz tanácsának elnökhelyettese a lapban ja „a szovjet és az amerikai űr­hajó közel hozásának és ösz- szekapcsolásának berendezé­seit először a Földön próbál­ják majd ki. azután pedig 1975 nyarán közös szovjet—ameri­kai űrkísérlet keretében, amikor az űrhajósok kölcsö­nösen átmennek az egyik űr­hajóból a másikba. Az 1972-ben kötött szovjet —amerikai űregyüttműködé­si megállapodás széles terület tét ölel fel. Az együttműködés kereté-' ben például, amikor a Mars— 2 és á Mars—3 szovjet és a Mariner—9 amerikai bolygó­közi űrállomások egyidejűleg vizsgálták a Marsot. szovje^ós amerikai tudósok telexen ki­cserélték egyes kutatási ada­taikat. Közösen tanulmá­nyozzák a két ország Mars- és Vénusz-kutatásának eredmé­nyeit, valamint a naprend­szer bolygói tudományos ku­tatásának távlatait. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok ' megállapodása előirányozza a két ország kö­telezettségvállalását arra is, hogy támogassák azokat a r-.emzetközi erőfeszítéseket, amelyek a békés célú űrkuta­tás nemzetközi jogi proolé- máinak megoldására irá­nyulnak. Kádár János c'kke a New Hungarian Quarterlyben A New Hungarian Quar­terly című angol nyelvű ma­gyar folyóirat 50. száma köz­li , Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának „Merre tart Európa?” című cikkét. ■ If [I ÉM»'»«/ »»«2* II I »Mmwara f J V/ VI llllj J L In LTPTTi^TI :7Ä1 »1»j

Next

/
Thumbnails
Contents