Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
W5. flStifas f; v._ «> a rsv a f. oftM Társadalmunk és a gyermek MIT MUTAT A GYERMEKGONDOZÁSI SEGÉLY hat évi mérlege? A kedvezménnyel élők száma elérte a négyszázezret. Közülük ezren a három év lejárta után, százhúszezren pedig ennél korábban mentek vissza dolgozni. Kétszázezer azoknak a száma, akik f jelenleg is igénybe veszik a segélyt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy .a gyermeküket otthon nevelni kívánó anyák intézményes állami segítése jó kezdeményezés volt, de tovább kell fejleszteni. , Az elmúlt években egy- egy esztendőben átlag egy- milliérd 300 millió forintot költött államunk az anyák segélyezésére. A gyermek- gondozási segélyt igénybe vevők 60 százaléka fizikai dolgozó, 30 százaléka alkalmazott és szellemi foglalkozású, 10 százaléka pedig a mező- gazdaságban dolgozik. Az adatok egyértelműen jelzik: főként azok az édesanyák maradnak otthon, a havi 600 forintnyi segéllyel, ákik rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Népgazdasági áganként is vizsgálják a helyzet alakúié- sát. Az ipari tárcák területén például legtöbben a textil-, a ruházati iparban, a bőr-, a szőrme- és a cipőiparban dolgozó, gyermeket szülő nők közül maradnak otthon három évre. Utánuk az egészségügy és a szociális szolgáltatás következik, majd a kereskedelem. Ezeken a területeken természetesen egy ideig hiányoznak az otthon maradt nők, s nagyobb munkaerőgondokkal küzdenek, mint másutt. De a gon- dók a segélyben részesülő nőktől függetlenül is jelentősek; vagyis nem elsősorban ezeknek az anyáknak a munkából való kiesése jelenti a problémát. A gyermekgondozási segély bevezetésének rendkívüli társadalmi jelentőségét ma már nem kell bizonyítani, nemcsak nálunk, külföldön is elismeréssel szólnak róla. A statisztikai megfigyelés azonban azt is jelzi, hogy fokozatosan veszít vonzerejéből. A segélyt igénybe vevő nók mintegy fele hamarabb visszamegy a munkahelyére dolgozni. Magyarán szólva; a 600 forintos segély összege alacsonynak bizonyul. MEGLEHETŐSEM ÁLTALÁNOSÍTHATÓ, jellemző körülmény, hogy az első, illetve a második gyermek megszületése a családok többségénél egybeesik a fiatal házasok életének egyik legnehezebb gondjával: az otthonteremtés komoly anyagi' áldozatokat is kívánó Időszakával. Ezért egyre több kisgyermekes családban az anya újbóli munkába állásában látnak kivezető utat az anyagi gondokkal küszködő fiatalok. A statisztika szerint az anyák 40 százaléka emiatt a tervezettnél korábban tér vissza munkahelyére. A gondozási segély — mint ismeretes — biztosította a gyermekével otthon tartózkodó anyák jogfolytonosságát. De közben itt is problémák jelentkeztek. Például az, hogy jó néhány üzemben a fizetésemelésre javasoltak listájáról sorozatosan lehagyták a gyermekgondozási segéllyel otthon tartózkodók nevét, azzal az Indokkal, hogy majd akkor rendezik a bérüket, ha újból munkába állnak. Amikor azután erre sor került, sok munkahelyen újabb kifogást találtak, s ismét elodázták a fizetésemelést. Annyi nagyjából már világos, hogy a gondozási segély igénybevétele hátráltató tényezőként jelentkezik a nők munkájában, hivatásában, általános fejlődésében. Sajnos, nem csak a munkahelyén éri gyakran olyasfajta sérelem, amelyet az előbb említettünk; a családon belül is felborul a korábbi, többé-ke- vésbé egészséges munkamegosztás férj és feleség között. Azzal a kimondott, vagy ki nem mondott érveléssel, hogy az asszonyka úgyis egész nap otthon van, ismét minden gond, teher a nő vállára hárul. S a logikai lánc ilyenkor természetesen így folytatódik: kevés vagy semmi idő nem jut az önképzésre, az olvasásra, nem is beszélve olyan kulturális igények- tői, mint egy-egy színházi előadás, koncert, múzeumlátogatás. A GONDOZÁSI segély IGÉNYBEVÉTELÉNEK csökkenését a demográfusok abban látják, hogv az első, illetve a második gyermek megszületését a családok általában a tervezettnél korábbra hozták. Miután azon- ban a harmadik gyerek vállalását a családok túlnyomó többségében — szemléletbeli és anvagi okok miatt — nem kívánják, egyre többen gon- dőljék, hogv a gondozási segély összegének diferenciálá- sával is lehetne segíteni a harmadik gyerek vállalását. A segély mai formájának továbbfejlesztése természete- tesen és elsősorban népgazdaságunk teherbíróképességétől függ. A kormányzat — és ezt a miniszterelnök idézett parlamenti felszólalása is. nyomatékkai megerősítette — mindent megtesz annak érdekében, hogy ezen a téren minél előbb továbbléphessünk. De a legnagyobb segítséget itt is az jelentheti, ha gyermekcentrikusabbá tesszük társadalmunkat, a közszellemet. U. L. Csehszlovák megrendelésen dolgozik Mátyás Miklósné, a Gávavencsellői Cipész Szövetkezetben. (Hammel József felvétele) KATEDRÁK Nehéz úgy írni emberekről, hogy egyetlen dicsérő, elismerő szó ne essék róluk. Mert ez kikötés, amihez beleegyező jobbot adott az újságíró. S magára marad a gonddal, mozzanatokat, arcképvázlatot adni két pedagógusról, akik munkásságukért hivatalosan Kiváló címet kaptak. Kiváló tanárok, akik esküvel vallják, hogy semmi rendkívülit nem tettek, s elhárítanak minden felsőfokú jelzőt. „Könnyű a dolga az olyan embernek, — „védekezett" az egyikük, Banner László, — aki egyféleképpen tud élni és dolgozni. Egyszerűen képtelen másként cselekedni mint ahogyan kell... Éppen ezérí nem is jár érte külön elismerés. Az ember csak a kötelességét végzi... De mennyi minden belefér egy-egy embernél a kötelességbe. Az is, amit nem írnak elő rendelkezések, amit nem lehet munkaidőval mérni. Legfeljebb szaporább szívdobogással, állandó hőemelkedéssel. Banner László, a Nyíregyházi Krúdy Gyűl? Gimnázium és Szakközépis kola igazgatója véletlenül szólja el magát. Igyekszik is enyhíteni a megjegyzést, de ■tár késő. Belekapaszkodunk a hőemelkedésbe. Mikor és hogyan fs volt? A Krúdy első napjaiban, amikor beköltöztek az új iskolába. Az építők is dolgoztak itt-ott, velük a tanárok, az igazgató is. S már kezdődött a tanítás... Uj iskola, fiatal tantestület, egy sor kezdeti „nehézség”. A középiskolát egészségügyi és lakatos- ipari szak tanítására építették. Ebből kellett gyors ütemben átállni a finommechanikai és műszeripari szakra, mert a kezdeti tervektől eltérően ezt hagyták jóvá a felettes szervek. Nem voltak műhelytermek, laboratóriumok, felszerelések. Ehhez kellett nem csak nagy akarás, utánajárás, jó idegzet is. A súly neheze az igazgató vállán nyugodott A továbbiak is; az új „profil” zsákutcáját hamar bebizonyította a gyakorlat. Ipari háttér, képzési és később elhelyezkedési lehetőségek hiján naponta kellett birkózni igazgatónak, tantestületnek, tanulóknak a tananyaggal, idővel, önmagukkal. „Én a tantestület nélkül temmire nem mentem volna” — mondta Banner László. S hozzáteszi: a diákok is derekasan helytálltak. Nincs válaszfal a diák és a tanár között, nincs drukk. Ez a mondhatjuk’ a „baráti", bensőséges viszony a titka, hogy a krúdys diákok magas pontszámokat érnek el az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon, képviseltetik magukat minden valamirevaló tanulmányi versenyen, kulturális szemlén, sportvetélkedőn. „Nincs ezen csodálkozni való” — fűzi hozzá Banner László. — Teljes embereket igyekszünk nevelni.” Nem tulajdonítja a saját személyes érdemének az iskola kimagasló teljesítményeit Közös munka eredménye ez, — mondja. Egy csipetnyi saját munkát csak a matematika szóba kerülésekor említ. Heti öt órában tanít. Meggyőződése, hogy a mumusnak vélt „matek” csak addig az. amíg a tanár nem találja meg a helyes módszert. Négy éven át stencile- zett jegyzetből tanította a matekot egy országos kísérlet keretében. Az ő munkája is benne van, hogy a kikísérletezett szisztéma szerint dolgozták ki a középiskolák matematikai érettségijének módszerét. De itt. valószínű közbeszólna Banner László, hogy elég a dicséretből, legyünk igazságosak, hisz a krúdys diákok többsége „válogatott” nép. A tagozatos osztályokba a kiválók és a jók jelentkeznek. Veh'ik könnvebb dolgozni, mint más középiskolákban, ahol gyenge és közepes tanulókat is felvesznek, s beKét szigorlat között • • Üzemmérnökök lesznek «gzsaEsa-eg&üasa BeszéSffftéselí dip!oíii3oszJás pJőII a mezőgazdasági főv 'dán Parasztemberek gyerekei. Körülülik a hosszú asztalt színes, tarka ingekben, fesz-, telenül, modern frizurákkal. Huszonegy, huszonkét évesek. Két vizsga között beszélgetünk a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán, ökaz elsők, akik üzemmérnöki képesítést nyernek Szabolcsban. Közülük itt most hatan vannak. Mind a hatan szabolcsiak. Balogh Sándor Vajára való. s a kótajl Uj Erő Tsz-hez akar menni. Kocsis Sándor kisvárdai, a dombrádi Petőfihez szerződik. Köbli Emil nyíregyházi, az ibrányi Rákóczival kötött egyezséget. Hárman kertészek, a gyümölcsösök birodalmába kerülnek. A másik három: Sohodóczki János nyírkarászi. a kisvárdai járásba megy. Szabó Géza tiszaszentmárto- ni, ugyanebbe a járásba kerül. Domonics József Gáva- vencsellőről jött, a besztercei Uj Barázda Tsz-t választotta gyakornokoskodása színhelyéül. Ök hárman gépészek. Csillog a szemük, várják a , kérdést. Faggatom őket, tudják-e. hová kerülnek, mire vállalkoztak ? Reális tervekkel Gondolkodnak, nem akarnak általánosságban válaszolni. Egyikük megtöri a csendet. Igen, tudják. Mind a hatan voltak már abban a szövetkezetben, ahová pályáznak. Megnéztek sok mindent alaposan. Ki a gyümölcsöst. ki a gépműhelyt. a traktorokat. Lázasan várják a napot, amikor az elnök bemutatja őket: „Megjöttek az új szakemberek...” — Mit várnak a munkahelytől ? Mosoly fogadja az őszinte feleletet; megbecsülést és megélhetést. Komolyan mondják, meg is indokolják, hogy ez nem afféle túlzott anyagiasság. Azt is tudják, hogy nemcsak kapni, de adni is kell cserébe. — Ezen is gondolkodtak? Gyorsan, magabiztosan vágják rá, hogy természetesen. Ök a szakmai tudást, a legújabb technikát, s a fiatalos lendületet viszik a gazdaságoknak. — És a kudarcokra is felkészültek? lőlük is épp olyan továbbtanulásra képes fiatalokat kell nevelni, mint a legjobbak- bóL Különben is nagyon sok múlik azon, milyen képességű, fogékony fiatalokat nevelnek az általános iskolák... Banner László szavai Ökö- ritófülpösön jutottak eszünkbe, ahol Erdélyi Béla testnevelő szakos tanárt és szak- felügyelőt kerestük meg. Ő az idei pedagógusnap másik „Kiváló tanár” címmel kitüntetett nevelője. Az idén októberben lesz negyven éve, hogy elkezdte a falusi pedagógusok sok küzdelemmel járó küldetését, Szamosújla- kon. Onnan Fülpösre került, ahol nem csak tanított, 45- ben földet is osztott. És még mi mindent csinált? Újságot olvasott a parasztoknak, meghőmérőzte a betegeket, kérvényt írt. Ötven óta tanít Ököritófül- pösön, a járásban ő tölti be a testnevelési szakfelügyelői tisztet is. „Minden lében kanál” embernek nevezi magát, s ebben van is igazság. Mert való, hogy a testnevelés a mindene, ez meg is látszik az ököritófülpösi gyermekeken. Edzettek, erősek, ritkán betegek. Az ő keze munkája is ott van a környéken párját ritkító iskolai sportkombinát megépítésében. Első szánra núoművelő is. aki szenvedélyes krónikása, feldolgozója a hires ököritói fergeteges táncnak, egy fiatal tánccsoport irányítója is. Erdélyi Béla dolgozta fel a tragikus tűzvész történetét is, — Nem akarjuk megváltani a világot. Tudjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat nem mindig és mindenütt fedik tökéletesen egymást. Van. hogy tudják, nagyon jó lenne egy másfél milliós erő- gép. De ha nincs pénz? Ak. kor azzal kell főzni, ami , van... Vitaklub alakul. Szenvedélyesen okosan lendülnek bele a témába, s ömlik a szó. mint a zuhatag. Látszik, érződik: ismerik ' az életet. Említik a megye gyümölcsöseinek rekonstrukciós tervét, azt mondják rá, hogy nagyszerűek az elképzelések. Csakhát sokat kell érte dolgozni, fis nem kevés anyagi is szükséges a megvalósításhoz. — Ha nem megy valami azonnal, nem veszítjük el a türelmünket. Újból és újból nekifogunk. „Tanulni akarunk...” Témát váltanak. Hogyan fogadják be őket az új közösségbe? Ezzel kapcsolatosan említik a rossz tapasztalatokat. A korábban végzett szakemberek nem mindegyike maradt meg a gazdaságokban. Egyikük felteszi a kérdést: vajon miért? Vajon ki a hibás? A fiatal, vagy a szövetkezet vezetősége? A másik azzal toldja meg a gondolatsort, hogy számukra sem mindegy, hogv kinézik •őket. vagy befovndiák. Mitől van ez a fiatalszakem- ber-ellenesség? — Sok tsz-ben félnek a vezetek az újtól. De mi már szerencsésebbek vagyunk. Előttünk már, voltak szakemberek. akik úttörő munkát végeztek ebből a szempontból is. És így tovább. Bizonygatják, hogy mindenkiben megvan a szándék, változtatni a régin, a beidegződött szokásokon. Bennük is. Kérdik. hogy baj-e ez? Nem várnak rá választ, maguk adják meg: nem baj. A környezetét az ember ősidők óta jobbá akarja tenni. Ök is. Folytatják: „Nem berobbanni, hanem megismerni akarjuk a falut, ahová kerülünk. Mennyit beszéltünk erről n főiskola három éve alatt. Most. hogy itt állunk a kapuban, hogy dsak egy amelynek emlékét, amíg ember él a községben, nem lehet feledni... „Büszke vagyok arra is, hogy két fiút neveltem fel becsülettel. Az egyik állatorvos, a másik folytatni fogja gz én munkámat, testnevelő tanár.” Erdélyi Béla ököritófülpö- sön tanít. Mint mondja a fele szíve idehúzza — a másik Rápoltra, ahol született és ahol a volt szülői ház helyén új otthont épített. Alig három . kilométerre van csupán Rá- í polt. Gyalog, kerékpárral, kismotorral teszi meg az utat a leghidegebb időben is. A negyven éves pedagógusi munkássága idején soha nem volt beteg. Mint mondta, néha őt is megkörnyékezte a betegség. Erős akarattal legyűrte, egyetlen pillanatig sem engedett, ő győzött. Ezt szeretné minden tanítványával elérni, még valami nagyon fontosat. ..Hogy tiszta szívű, erkölcsileg értékes emberré váljanak.” ’ Hobbyja a kertészkedés. Este pedig toljat fog és rendszerezi, írja háborús élményeit. A nyáron szabadsága egy részét Pesten tölti, sokat szeretne búvárkodni a Hadtörténeti Múzeumban és levéltárakban. A második világháború doku- mentumírodalma izgatja. Annyira, hogy maga is megpróbálkozik egy-egv epizóddal, ami jelentéktelen a világháború nagy csatájában, de számára fájdalmasan, máig eleven élő élmény... P. G. ugrás a munkahelyig, most már végképp dönteni kell. Magunkban. Az első hónapok az ismerkedésé leszhek. Nem úgy akarunk menni, hogy megmagyarázzak egy diploma nélküli, de tapasztalt szakembernek, hogy kell permetezni a fát Konem úgv. hogy tanácsokat kérünk tőlük. Tanulni akarunk...” Kertészek ars poeticája A kertészek ars poeticája az, hogy nekik két élőlénynyel kell bánni. Az egyik az ember, a másik a növény; Hogy melyikkel lesz nehezebb? Van, aki azt mondja, hogy a növénnyel, mert a^z nem tud beszélni. A másik lehurrogja, az emberrel. Ehhez kevesen értenek. Tanultak ugyan vezetésismeretet, de ez csak könvv. Az élet sokszínűbb. bonyolultabb. Aki megtanul bánni az emberrel. az már egyenesben van. Optimisták. Kérdezem, mire alapozzák ezt. Á nyíregyházi fiú vágja ki magát először: „Ha nem lennénk bizakodóak, akkor ki sa menjünk a munkahelyre. Másképp ezt a szakmát elkezdeni nem lehet...” Nem félnek a munkától. A gépészek így fogalmaznak: „Nem félünk az olajtól, at. tói, hogy netán bekoszoljuk az új munkaruhát. Mi itt meg is kóstoltuk az olajat. Ha ezt nem tesszük, a tudásunk erősen könyvízű. . .” Az iskoláról beszélnek. Úgy hívják az alma matert, hogy fősuli. Szeretettel szólnak róla. Mondják, ha kike. rülnek. akkor is vissza akarnak jönni. Tanulni, tanácsot kérni a tanároktól. S megkérni őket, hogy menjenek ki hozzájuk szakelőadásokra. — Minden kifogástalan volt? — Jártunk más főiskolán is. Olyanban, ahol sokkal több a gép, s főleg az új gép. De úgy érezzük, hogy a „mi műhelyünk” sem rosszabb az ország más intézményeinél. Amit talán elmondhatunk a holnap számára; jobban ki kellenp használni a gyakorlati foglalkozások idejét. Korao. lyabb, hasznosabb tanulmányokra... Többen megerősítik, az is jó lenne, ha hosszabb időn át gyakorolnának a hallgatók. jobban megismernék az életet, vagy azt a tsz-t, ahová készülnek. Meggondolandó javaslatok. „4kkor egyenesbe., vagyunk...“ — És a falu, ahová kimennek. várja magukat? — Nagyon reméljük. Szeretnénk beilleszkedni a közösségbe, hasznára lenni. Szeretnénk megismerni alaposan a fiatalokat, az értelmiség más képviselőit. Itt jó iskola volt számunkra a KISZ-munka. Szeretnénk belőle is hasznosítani. így fogjuk jól érezni magunkat mi is. Szakértelem, hűség, figyelem és közösségi munka —- ■ együtt beszélnek ezekről a fiúk. S mennyi javaslatot mondanak máris. Érdemes lenne kiadni szakdolgozataikat, amelyek a gépek állapotának megóvásáról, a növényvédelem önköltségéről, az optimálisan hasznosítható traktorról és a többi fontos témáról szólnak. De így i3 jó. hiszen az a sok energia egyszer megtérül a gyakorlatban. Mondják is; ha egy milliméterre! is hozzájárul, hatnak a szabolcsi mezőgazdaság holnapjához, már boldogok lesznek. „Akkor egyenesben vázunk” — fejezi ki m-gát — ha jól jegyeztem meg —■ Domonics József. Amir° a többiek meggyőződéssé’ 'á- bólintanak. És mennek ; :ö. vetkező szigorlatra. Kopka János
