Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
1973. jűntus 24. KFT ,ÉT-M AGY AR0RS2XÍJ 9 o<m Négyszemközt a párttitkárral Bereg holnapja Jogok és kötelességek Cipőgyár! munkások az üzemi demokráciáról — Mi van a járási párttitkár feljegyzéseiben? Spisák András, a vásáros- naményi járási pártbizottság első titkára fejből sorolja a tennivalókat. — Az optimális üzemnagyságtól az ipar telepítéséig, az iskolák körzetesítésétől a tarpai múzeum létesítéséig minden a mi gondunk, feladatunk is. — S ha azt kérnénk, hogy sorolja a legfontosabbakat? — Akkor is azt mondanám, hogy mindegyik egyformán fontos. Eigv sincs meg a másik nélkül. Az egyik kiegészíti a másikat. Mindegyik a Eereg gondja. így mindegyik a mienk. Kezdjük élőiről. Jelenleg 28 termelőszövetkezeti gazdaság működik a Bereg- ben. A szövetkezetek többsége kis területen, kevés tőkével, korszerűtlen körülmények között végzi a munkáját. Szorgalmasan, derekasan dolgoznak, de a holnapot megalapozni ez kevés. — Ez egy szorító probléma. Mit lehet tenni? — A kérdés: tudunk-e jobban gazdálkodni, vagy sem? Mindenki, aki magáénak érzi a járás ügyét, így foglalja össze: tudunk. mert kell, hogy tudjunk. Már az utat is megjelöltük. A kis szövetkezetek helyett bővített újratermelésre képes nagyokat kell létrehozni. Az 1000—1400 holdasak helyett 4000 hektárosakat. Ez az optimális terület, szervezeti keret. Igv már lesz tőke. s lesz gép, korszerűbb gazdálkodás. — Megindulj, ez a munka? — Igén. Például Tiszaszal,ka, Tiszavid és Tiszaadony tagsága már döntött, hogy január elsejével egyesülnek. Megszületett a közgyűlési határozat Aranyosapáti két tsz- ében is az egyesülésre. És most folyik az előkészítés jó néhány közös gazdaságban is. Az a fontos, hogy alaposan gondol íuk meg a dolgot, ne hamarkodjunk el semmit, mert, ez visszafelé sülhet el. Nagyon fontos az erők koncentrálása. Hogy a tőkesze- * génv kisgazdaságok helyett erős nagyüzemek alakuljanak. De az egyesítésnek nemcsak anyagi, hanem szellemi okai is vannak. Kevés a jó vezető, a megfelelő szakember őket is összpontosítani kell. — Bs ha ez megvan, azután mik a tervek? — Hasznos elképzeléseket dolgoztunk ki. Ezek között van a beregi öblözet meliorációs terve. Nagy szükség lenne a minél gyorsabb megoldásra. És a számunkra kedvezőre is. Ebben az ügybén beszéltünk a miniszter elvtárssal. A gyenge szövetkezetei- nem bírják el a 3n százalékot, teljes állami támogatás kellene. Sajnos, erre most nincs oénze a minisztériumnak, de Dimény elvtárs ígérte- megoróbálnak segíteni. A másik. ho«v a járásnak 7—8 ezer hektáros rét-leeelőie van. Ezen már lehet szarvasmarhát tenyészteni. Az állat- tenyésztést azonban jól ki ; tudná egészíteni egv-egv naev gazdaságnál egy 100 hektáros gyümölcsös. A régi. a dzsungel gyümölcsösök helvén ezeket szeretnénk telepíteni. Ez* el is tudnák látni megfelelő munkaerővel, s a gazdasági erősödést is segítené. — Mi a biztosítéka, hogy a fentiek megalapozottak, reálisak? — A járási pártbizottság létrehozott különböző szakbizottságokat. amelyek az adottságokat lehetőségeket mérik fel Most dolgozzák ki a speroektiviku s tervet, amely a járás ötéves fejlesztését segíti Július közepére készül el a nyersanyag, amelye* előbb a végrehajtó bizottság, aztán a pártbizottság vitat majd meg. Ezeken dolgozunk jelenleg, Az első, hogy megoldjuk a kenyérgondokat. Ez nagy politikai munka. — A mezőgazdaság korszerűsítésével felszabadul bizonyos munkaerő. Róluk is gondoskodni kell. Hogyan? — Az egyik gond megoldása szüli a másikat. A következő öt esztendőben négyezer embert kell munkába állítani a járásban. De hová? Mi úgy gondoljuk, hogy fejlődhet az iparunk. Az ER- DÉRT-telepen 700-an dolgoz- hatnak a jövőben új termékek gyártásánál. Nemsokára indul a VOR új naményi üzeme — először 150, évek múltán félezer fővel. Bővül a vegyesipari vállalat is, de még ez is kevés. Tárgyalunk a HÓDIKÖT-tel. a Május 1. Ruhagyárral, á Könnyűipari Minisztériummal is, s reméljük, nem siker nélkül. — A mezőgazdaságnak is, az iparnak is nagyon kell a szakember. De honnan teremti elő a járás? — Jogos kérdés. Most alakítottunk egy bizottságot, amely a holnap káderoldalát vizsgálja meg. Úgy látjuk azonban, hogy a távlatok "tervezése e tekintetben is szükséges. Ennek előfeltétele, hogy például körzetesítsük az iskolákat. Olyan iskolákra van szükségünk, amelyek személyi és tárgyi feltételekben is közelítenek a városhoz. A járási székhelyen már van általános iskola — és ez nagy dolog! —, ahol ipari tévé, a legújabb írásvetítő, nyelvi laboratórium működik, de ez csak egy. Tornaterem is csak egy iskolában van a járásban. Ezek megteremtésére kell minden községben mozgósítani a társadalom erőit. Tudnunk kell, hogy a szakember képzése itt kezdődik. Fel kell számolnunk lassan az egyenlőtlenséget más területen is. Most például ipari szakmunkásképző létesítése ügyében is eljárunk az illetékeseknél. Örömünk, hogy épül az új járási művelődési ház, régi gondunk oldódik Abszolút érthetetlen, hogy mennyi mindentől, félnek az emberek. Az egyik a zsíros hússal nincs kibékülve, a másik a huzattól irtózik, a harmadik meg a hívatlan vendégre allergiás. De mindezek csak semmiségnek tűnnek a fürdőkád vizében úszkáló kék kagylóhoz viszonyítva. De miért kell félni? Különben nem is olyan régen tettem bele a fürdőkádba. Megérkezik a barátom, a lírai költő. — Most azonnal — mondja — felolvasok neked egy igazi verset! Az éjjel fejeztem be. Csak előbb hadd öblítsem le a kezemet. Megmosta. Fut vissza. Ég a szeme, mint a tűz. — No, nézd csak! — kiáltja — neked meg van egy kék kagylód! — Van, de ne is törődj vele! — mondom neki. — Olvasd a verset! És ő kezdi: — Valami történt velem... / Váratlan nem lelem helyem.../ És hol vetted a kagylót? — Egyáltalán nem érdekes!... Ne szakítsd félbe az olvasást!... meg — ezért is köszönet a megyének. De marad még bőven gondunk. — Milyen természetűek? — Például egészségügyiek. Vásárosnaményban nincs körzeti orvosi rendelő. Az orvosom saját: ’akásban rendelnek. Mi lesz, ha nyugdíjba mennek? összedüiőben a központi gyógyszertár. Folyik az áldatlan vita: ki csináltassa meg, á község, vagy a vállalat? A községnek kell. de nincs rá pénze. És a többi... — Úgy tudom, hogy itt a folyók közelében nincs elég jó ivóvíz Igaz ez? — Igaz. Jó víz kellene a beregi embernek. Eddig csak a járási székhelynek van vízmüve, s most lesz Tarpá- nak. Harminc községnek nincs. — Megoldás? — Felvetettük az országgyűlésben, s személyesen is eljártunk Pesten. A kormány ígérete: 1980-ig megoldást, találnak. Hadd tegyem hozzá, nemcsak az ittenieknek kell a víz. Mind nagyobb az idegenforgalmunk a Tiszán. Jó ivóvíz nélkül mire megyünk? Ide tartozik, hogy az ÁFÉSSE-ek és a Belkereskedelmi Minisztérium segítségével szeretnénk szálloda- és vendéglátókombinátot építeni. Az idegenforgalom igényli azt is, hogy Tarpán létrehozunk egv mezőgazda- sági jellegű múzeumot a régi száraz malom helyreállításával. ezt ,is támogatia a járás 100 ezer forinttal. — Az elmondottak szerint széles a skála. Hogyan van mindenre erő? — Még sok dolog van, amit említhetnénk. A gondokban az a jó, hogy törhetjük a fejünket, s ezáltal közelebb jutunk a megoldáshoz. Aminek örülhetünk: az emberek a Berekben együtt vannak, szívesen fáradoznak a célért És folytatja: — Valakivel újra találkoztam.../ Valaki elment tőlem, s hagytam... / Mennyit adtál érte? Nekem már kezdett kínossá válni az egész. Egy lírai költő. Értik ugye? — Van — mondom ismét. Miért hagyod az olvasást állandóan abba? Olvass tovább! — Képtelen vagyok — feleli. — Nem a vers miatt. összeszedte a kéziratokat és elillant. Másnap a feleségem születésnapját ünnepeltük. Meghívtuk a kollégákat. Az ünnepi asztalon sült halat, süllőt galuskával, kakashúst vörös borban párolva tálaltunk. Ahogy asztalhoz ültünk, valakinek eszébe jutott, hogy megmossa a kezét, és bement a fürdőszobába. De nem tért vissza. A másik fogta magát és értememt. Am ő sem jött vissza. Utánuk ment a harmadik, a negyedik, az ötödik, és egy sem tért vissza. Végül senki sem maradt az asztalnál. A feleségem így szólt: — Valami történt. Menj és nézd meg! Megnéztem: valamennyien •tt tolongtak a furdöszobáHogyan értelmezik egyes munkások az üzemi demokráciát? Erről beszélgettünk a Szabolcs Cipőgyárban dolgozókkal. (Kovács Lászióné tizenkét éve szakmunkás, tüzőnő, 1t éve dolgozik a gyárban. Iskolai végzettsége nyolc általános.) Zavarban van. Arra hivatkozik, ilyet tőle még nem kérdeztek soha. „Talán az üzemi jogaimra gondolok hirtelen. Hol hallgatják meg az embert. Ez fontos. úgy érzem. Igaz. még nagy problémám nem volt.” Később mégis bosszúsan említ egy esetet. Szeretett volna beszélni az igazgatóval, s az útlevelét aláíratni. „Nem mehetek be, mondták a titkárságon, mert az igazgató megy el. Pedig tudom, hogy az igazgató közvetlen az emberekhez. Ha az üzembe jön, érdeklődik, beszélgetünk a problémákról, itt meg „elzárják”. Miért? így kénytelen voltam az ügyemről a titkárnőt tájékoztatni.” ,,Van egy kismamaműhelyünk” Később Kovácsné mégis arról tesz említést, hogy megbecsülik. És ezt nem csupán abban látja, hogy kitüntették, kiváló dolgozó lett, hanem a következőkben: „Van egy „kismama”- műhelyünk. Mi így nevezzük.” Itt. általában 25—30 kismama, várandós mama dolgozik, egy műszak van. Nem megerőltető szalagmunka, hanem darabbérben dolgoznak. Ki mennyit teljesít. Általában elégedettek. Akad, aki nem. Sok a szakmunkás és kevés a szakmunka. Aki1 ilyet végez, kevesebbet keres. Kovácsné azzal érvel, még mindig jobb, mintha két műszaki-a járnának . a kismamák. Ök kérték a kisban. Egy vízhatlan papírt szétterítettek és undorral vegyes csodálkozással nézegették a kagylót minden oldalról. — Kedves vendégeim — kiáltottam túl a zslbongást. — Drága barátaim!... Fáradjatok vissza. A vörö6 borban párolt kakashús már teljesen kihűl. — Maradj csak nyugton a kakasoddal — förmednek rám. — Elvégezzük az ak- szenomiai vizsgálatot és megyünk... És mi történt, amikor visszatértek? Mindegy, hogy miről kezdtünk ei beszélgetni; a beszéd fonala ismét visszatért a kagylóhoz... Bemegyek a minap a főigazgatóhoz aláíratni egy papírt. — Jó napot kívánok — mondtam. — ön nem ismer, így bemutatkozom: Bucsinsz- kij a nevem... Gondolkozik egy keveset a főnök és így szól: — Bucsinszkij, Bucsinsz- kij... Hogyne Ismerném! önnek van az r. kék gyöngy... Az utcán kezdtek megismerni. Köszöntöttek messziről, és megszólítottak: — No, hogy vagyunk? — kérdezték. mamaműhely megnyitását. S ebben az üzemi demokrácia vívmányát látja.” (Salamon László 23 éve dolgozik a gyárban. Alapító tagja volt. Szakmunkásként kezdte, 12 éve művezető.) ö azt mondja, benne van a szóban, mit is jelent az üzemi demokrácia. Aztán kezdi sajátosan értelmezni: „Nem azért mondom, mert alapító tag vagyok, de úgy érzem, hozzám tartozik a gyár. Itt kezdtem, hoztam a szerszámomat, a kisszékemet, amim volt. Kezdetben mi fűtöttünk, takarítottunk, építettük az üzemet. Hogy is mondjam, szóval a miénk. Igaz, most nem kell olyat csinálni, mint régen, de ez nem jelenti azt, hogy ne érvényesülne a demokrácia nálunk.” Nyílt lórumok Említi a nyílt fórumokat, amelyeken a termelési gondokat beszélik meg munkások, műszakiak, vezetők. „És mernek véleményt mondani az emberek. Persze ehhez az szükséges, hogy ismerjék jogaikat. Említ egy esetet.” Egyik párttag kérte a pártból való kilépését. Meglepődtek. Miért? Kezdték vizsgálni. Megtudták, hogy sértődöttség miatt. Azért, mert a művezetői posztról leváltották. Nem látta el a feladatát. Most fizikai munkásként dolgozik. Régen ebből olyan patáliát csaptak volna. Most nem. És megérti mindenki.” (Bánszki Irén nyíregyház! lány, három éve szakmunkás, felsőrészkészítő. Harmadéves a közgazdasági középiskolában.) „Ha az üzemi demokrácia szót hallom, akkor az üzem, a munkások élete jut eszembe. Ez a gyár ielenik meg előttem. Ma már a dolgozók véleménye nélkül nagyrészt — Megvagyunk, megvagyunk — feleltem. — Hol kerék, hol talp. De nem sokáig bírtam ám az Idegtépő állapotot. Kikészültem! Orvost hívtam. Meg is érkezik egy pirospozsgás arcú fiatal orvos. — Doktor, az ég szerelmére — ordítottam. — Ne akarjon most kezet mosni! — Miért? — csodálkozik rám. — Ne akarjon most kezet mosni — ordítottam. — Ne akarjon. Vizsgáljon meg előbb, könyörgöm... — Nem — feleli. — Ezt én nem engedhetem meg magamnak. Feltétlen kezet kell mosnom vizsgálat előtt. És már be is nyitott a fürdőszobába. Eltelt egy óra. Egy nap. Egy hét. Én közben kigyógyultam a betegségből. Felkeltem és odamentem a fürdőszobához, kinyitottam az ajtót. A doktor ott gyönyörködött!... Én meg fogtam egy hatalmas kalapácsot, a fejem felé emeltem és ízzé-porrá zúztam a kagylót. Fordította: Sigér Imre nem döntenek a vezetők. Csaknem mindenbe bevonják a dolgozókat.” Próbálom szaván fogni, de nem jön zavarba. Érti miről van szó, s válaszol is. „Említhetem a kibővített termelési tanácskozást, amelyen döntöttünk, kik legyenek kiváló dolgozók. És bizony volt olyan, akit nem fogadtunk el. Vagy ott van a műszaki tanácskozás. Hogy bevonnak-e bennünket, figyelembe veszik-« amit mondunk? A mi üzemrészünkből két-három dolgozó rendszeresen részt vesz e megbeszéléseken. Visznek javaslatokat, s hoznak is. Meghallgatjuk őket. „Emiit egy ilyen példát. Gond most a felsőrészek fűzése. Kevés a bedolgozó. Az o brigádjuk és mások is társadalmi munkában vállalták a cipőfelsőrészek fűzőmunkáit. Munkaidő után. Később szóba kerül az iskola. „Hívtak az anyagraktárba, dolgozhattam volna a pénztárban is, nem mentem, E2 is demokrácia. Nem? Ha a közgazdaságiba végzek, akkor is a munkapadnál akarok dolgozni. Ott érzem jól magam.” „Ssí a he'yem...” (Szlovenszki Pál huszonnégy éve szakmunkás. 1954 óta dolgozik a ^gyárban. Iskolai végzettsége nyolc általános'.) Ő így fogalmaz: „Itt kezdtem ifjúmunkásként, együtt nőttem a gyárral. Idős szakik tanítottak, a amikor arról volt szó, hogy gépeken fogunk dolgozni, elmentem tanulni többed- magammal. ügy éreztem, kötelességem. És én azért vagyok húsz éve a vállalatnál, mert tudom, hogy itt a helyem. Nekem jogom van ehhez a gyárhoz. Nem azért maradtam, mert függök valakitől, nem. Mehettem volna, de éreztem, hogy ez a gyár fejlődő és közöm van hozzá.” Ezek után egyszerű szavakkal azt magyarázza, hogy ő az üzemi demokrácián a jogokat és a kötelességeket együtt érti. „Ezt a vezetés érvényesítheti igazán. Megvannak a fórumai, a pártnál, szakszervezetnél, a KISZ-nél, a gazdasági vezetésnél. Igaz, vannak tanácskozások, melyeken valamennyi dolgozó nem lehet jelen. De ez nem jelenti! hogy ne a munkások érdeke érvényesülne. Ilyen lehet például egy tanácskozás, ahol a gyár vezetői kereskedelmi szakemberekkel tárgyalnak. De ott kell lenni sokunknak egy műszaki tanácskozáson, ahol már az a cél, hogy együtté- sen határozzuk meg a termelési feladatokat, a szervezést, a technológiát. Ez így is van. Én a modellezőben dolgozom. Fontos, hogv a vezetők velünk tárgyaljanak, mert nem mindegy, hogy versenyképes, olcsó, jó minőségű cipőkkel jelentkezünk-e a piacon. És itt zsebbevágó módon érvényesül az üzemi demokrácia.” Szlovenszki Pál azt vallja; érheti egyéni sérelem az embert, de ezt nem szabad összekeverni azzal, hogy nem érvényesül az üzemi demokrácia. „Érhet engem sérelem a szaktársam részéről is. Szóval úgy értem, együttes feladat az üzemi demokrácia érvényesítésén munkálkodni,” Farkas Kálmán Kopka János Alekszandr és Lev Sargorodszkiei Kék gyöngykagyló
