Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
1 oldal tSf^T-T^KGfÄ^OntZÄß ffF?3. JdftTüS itJ Nagy fontosságú megállapodások Camp Davidben V A Biztonsági Tanács elfogadta a két német állam ENSZ-felvételi kérelmét (Folytatás az 1. oldalról) a Pravda washingtoni tudósítójának a beszélgetések tartalmáról. Charles Percy republikánus szenátor a többi között kijelentette, hogy a magas Szintű Brezsnyev—Nixon- találkozó kétségtelenül jelentős lépés a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok javításában. A szenátor meggyőződését fejezte ki, hogy a washingtoni találkozó az egész emberiség számára hasznot hoz. Hasonlóan nyilatkozott a külügyi bizottság egy másik tagja, George Aiken, köztársaságpárti szenátor. . Howard Bakér szenátor, aki szintén részt vett az SZKP főtitkárával való találkozón, elmondotta: őrá az tette a legnagyobb benyo- mást, hogy a szovjet vezető mélységesen érdekelt az amerikai—szovjet kapcsola- tok javulásában és az egész nemzetközi légkör megjavításában. A Trud című moszkvai szakszervezeti lap csütörtöki számában George Meyers, az Egyesült Államok KommuAz NDK és Lengyelország eltökélte, hogy a „jövőben is konstruktívan hozzájárul a szocialista államközösség közösen kialakított politikájához” — hangsúlyozza a lengyel párt- és kormányküldöttség NDK-ban tett látogatásáról csütörtökön kiadott közlemény. A közleményben mindkét fél méltatja az SZKP 24. pártkongresszusának meghatározott bék°program megvalósításában elért sikereket. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának az NSZK-ban és az Egyesült Államokban tett látogatását úgy értékeli, mint a „Szovjetunió következetes és nista Pártja Politikai Bizottságának tagja méltatja Brezsnyev washingtoni látogatásának jelentőségét. Egyebek között megállapítja, hogy számos amerikai szak- szervezet vezetőinek és egyszerű tagjainak túlnyomó többsége tisztában van azokkal a hatalmas lehetőségekkel, amelyet Leonyid Brezsnyev washingtoni látogatása nyújt az egész világ együttműködése és békéje számára. A vasutasok és kikötői munkások máris meggyőződtek például arról, hogy a Szovjetunió amerikai gabonavásárlásai fokozták a foglalkoztatottságot a vasutasok és a dokkmunkások körében. ★ William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere csütörtökön villásreggelit adott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére, aki elkísérte az Egyesült Államokba Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát. • A villásreggeli idején baráti hangulatú beszélgetés folyt. konstruktív békepolitikájá- nak újabb megnyilvánulását”. Mindkét állam üdvözli az NDK és az NSZK alapszerződésének hatálybalépését, amellyel végérvényesen szabályozták a két egymástól független, különböző társadalmi rendszerű állam kapcsolatait. A kommüniké végül nagy elégtétellel fogadja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződésének parafálását, a küszöbönálló európai biztonsági értekezletet pedig úgy tekinti, mint amely „rendkívül fontos az európai pozitív változások megszilárdítása és elmélyítése szempontjából”. Csütörtökön, közép-európai idő szerint 16,00 órakor ösz- szeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság tagfelvételi kérelmét az ENSZ-be. Először a Biztonsági Tanács e havi elnöke, Jakov Malik szovjet fődelegátus hivatalosan ismertette a testület tagjaival a két felvételi kérelmet. Majd — az ügyrendi szabályoknak megfelelően — a BT tagfelvételi bizottsága elé utalták a kérelmeket, s (elkérték a bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg munkáját. A chilei szenátus jobboldali ellenzéki többsége megvonta bizalmát Allende elnök kormányának további két miniszterétől. Sergio Bitar bányaügyi és Luis Figueroa munkaügyi és népjóléti minisztertől. Azzal vádolták meg őket, hogy az El Tenien- te-i rézbányákban kirobband és immár több, mint két hónapja tartó sztrájkkal kapcsolatban „megsértették az alkotmányt. jogtalanul jártak el és ezzel közvetlenül hozzájárultak a munkabeszüntetés folytatódásához”. Á népi egység kormányát támogató szenátorok — öt- venből húszán — nem vettek részt a bizalmatlansági vitában. A jobboldali ellenzék Salvador Allende 1970 novemberében történt elnökké választása óta támadások sorát indította a népi egvség kormánya ellen. Szenátusi többségét arra használta fel. hogy bizalmatlansági indítványokat kezdeményezzen a. kabinet egyes minisztereivel szemben. A keresztény baloldali Bitarral és a kommu- nista Figueroával együtt ed dig összesen öt olyan miniszter van. akiktől megvonta bizalmát. Allende köztársasági elnök az ellenzék úiabb támadásával kapcsolatban még nem közölte állásfoglalását. Jakov Malik azzal zárta a csütörtöki tanácskozást,, hogy a Biztonsági Tanács „olyan kérdéssel kezdett foglalkozni, amelynek egyaránt különleges jelentősége van az európai és a nemzetközi helyzet, valamint az ENSZ tevékenysége szempontjából.” A Biztonsági Tanács ezzel péntekre, közép-európai idő szerint 15,30-ra napolta el ülését. Közben befejezte tanácskozását a tagfelvételi bizottság is, amely — mint már jelentettük — egyhangúlag jóváhagyta a két német állam tagfelvételi kérelmét. Csütörtökön este heves összetűzések voltak Le Val- diviában, a chilei fővárostól mintegy 620 kilométerre fekvő nagy fontosságú mezőgazdasági központban: az ellenzék által felbújtott személyek összecsaptak az Allende-kor- mányt támogató diákokkal. Sajtójelentések szerint nyolcán súlyosan, többen pedig könyebben megsérültek. Santiago de Chiléből érkezett az a jelentés is, amely szerint a Chilei Munkáisegy- ség Központja (Chile legfontosabb szakszervezete) csü- törtökre általános sztrájkra szólította fel Antofagasta, Santiago Valparaiuo, Concepcion és Magallanes tartomány lakosságát. A szakszervezeti központ azért kezdeményezte a megmozdulást, hogy kifejezze kormányával való szolidaritását, támogassa a köz- társasági elnök politikáját és egyben figyelmeztesse a za- varkel tőkéé, . Allende köztársasági elnök szerdán megtiltotta a kor- mánv tagjainak, hogv kihallgatásokon. konzultációkon fogadják az ellenzéki nemzeti párt képviselőit és petíciókat vegyenek át tőlük. A köztársasági elnök azzal indokolta meg döntését, hogy a nemzeti párt megsértette az alkotmányt. amikor felvetette a kormány ..törvénytelenségének” kérdését. Közös közleményt adlak ki az NDK—lengyel tárgyalásokról Támad a chilei ellenzék A szenátus újabb hét minisztertől vonta meg a bizalmat Imre László: Kisregény 33. Sajnálja magát az, aki úgy ü- lqször, hogy előtte *em men íl az erejét. Sajnálja magat, íert elhamarkodottan indult arcba, s azt hitte, eicg ary yi a győzelemhez, hogy an igaza. Mivelhogy hinni íindig könnyebb, mint tudni alamit. Azt várta volna, ogy Kapeliáró mikor tartja sí mind'a két kezét. De erre iába várt. Kapellárót nem lyan fából faragták. Csak rost derült ki társai előtt, ogy milyen kevésre becsüli z épségét, az életét. Taláti íert nagyon buta volt ehhez, e az is lehet, túlontúl^ okos. l lényeg — Bika számára űndenesetre — az volt, hogy üzdött. Küzdött akkor L, mikor tűzkarikák táncoltak lér a szeme előtt, amikor rá- ötibent, hogy talán nem is zereti annyira azt a lányt, livalkodott az álhatatossá- ával, holott nyilvánvaló volt logy itt és most a győztes iem 6 lesz. — Hát ezt akartad? — li- iegte az arcába Bika. — Te cska tetű! Mit gondolsz Te, nilyen anya szült engem? Kicsi, amikor meglátta, logy Kapeliáró immár végéi- ’ényesen a földre került, s 3ika azt csinál vele. amit kar, elkezdett szaladni. Ott >enn, a másik épületben Maika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé készült, dú- dolós este hívta. A lányok friss énekével köszönt el ettől a hétköznaptól, amely egy az életéből. Az esti randevút már el is felejtette; egy vállrándítással térve napirendre felette; ugyan már! Talál ő másmilyen Ferit is, ba épp randevúzni akar, nem ilyen •börtöntölteléket. Látszik az arcszínén, hogy be van zárva. Sápadt, nyűtt arc. Csak a szemei, lobogó barna szeme. Nem, azt nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni. Tiszta a szeme és szomorú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem, nem akart rá gondolni. Bánja is ő, javítóba került és kész. Sose lesz az ilyenből rendet ember. Aki egyszer a sárban hempergett... Be kellett vallania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azoknak kiül az arcukrk a gonoszság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, akire rávetik a szemüket. Igen, ez biztosan így van, szemet vetett rá. Valami elkezdődött, ez ellen hiába is tiltakozik. Csak a folytatás marad el. Talán a legjobbkor jött az a másik, az a vadfekete Nem lenne jó vele sötétben összetalálkozni. Csókolni azt tudhat. Milyen lehet a csókja? Haragudott magára ezért a kérdésért, s ugyanakkor borzongás futott át rajta. Jaj, csak ne lennének olvan unalmasak a helybéli fiúk. Aki számítana valamit, elment, odavan, eljáró lett, hetenként, kéthetenként járnak haza, akkor aztán, ha egyáltalán pillantásra méltatnak valakit a lányok közül, adj uramisten, de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt előszűrje odáig jutni. Felöltözve és útra készen az ablakból, mielőtt becsukta volna, arrafelé nézett, ahol a fiúk azóta már bizonyára nagyot haladtak a munkával. Az első, amit meglátott. Kicsi futása volt, az a kétségbeesett szaladás. A kislány kilépett az ajtón. Amint a fiú meglátta, üvöltve kiáltozott felé: — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapeliáró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segítség!!! Megölik Kapellárót! Marika önkéntelenül szaladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé. — Valami kötszert. Legalább egv fehér rongydarabot hozzon. Baj van kisasszony. Nagy baj történt. Mi lesz velünk, jaj nekünk most már. A küzdelem, mire odaértek, már véget ért. Kés akkor támogatta lábra Kapellárót. ' Bika az arcát törölgette. Morgott. Földagadt szája szélén eltorzult a mosolygás. hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett. Kicsi segített Késnek. Nagy nehezen a kút felé vonszolták Kapellárót. nem is volt teljesen magánál a fiú. (Folytatjuk) A francia e* ftöEc Bonnban Sándor. István, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön délután kétnapos hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett Geor ges Pompidou francia köz- társasági elnök és kísérete. Az államfő a kölni repülőtérről helikopterrel utazott a Bonn melletti Gymnich- kastélyhoz, ahol Willy Brandt szövetségi kancellár fogadta államfőnek kijáró tiszteletadással. Nem sokkal később négy- szemközti megbeszélést tartott egymással a két politikus és ezzel egyidejűleg tárgyalóasztalhoz ültek a két delegációhoz tartozó szakminiszterek is. A tárgyalások központjában nyugat-európai politikai, gazdasági és pénzügyi kérdések, valamint az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek viszonya áll. Pénteken délelőtt Pompidou és Brandt újabb négy- szemközti eszmecserét tart a kancellári hivatalban, ugyanakkor a külügyminisztériumban Scheel francia kollégáját, Jobert-t látja vendégül. A díszebédet a delegációk plenáris ülése követi, ezután közös sajtóértekezletre kerül sor. A francia államfő látogatása pénteken, a késő esti órákban ér * éget. KOMMENTÁR Visszavonhatatlan realitás A két német állam alap- szerződésének életbelépése hosszú és bonyolult törtéhel- mi folyamat végére tett pontot. A nemzetközi jog teljes hatályosságával is rögzíti azt a visszavonhatatlan és végérvényes realitást, hogy az egykori náci birodalom helyén két német állam létezik és él egymás mellett: a munkás-paraszt hatalmon alapuló, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság és a polgári berendezkedésű . Német Szövetségi Köztársaság. t A második világháború utáni események törvényszerű következménye ez. Emlékezetes, hogy a háború fő terhét viselő Szovjetunió a nácizmus összeomlása után azt az álláspontot képviselte, hogy a fasizmustól, milita- /rizmtietól, revansizmustól megtisztított demokratikus,' békeszerető és egységes Németországot kell a romok helyén teremteni. A jaltai és potsdami egyezményben lefektetett elveket azonban csak a szovjet megszállási övezetben hajtották végre, míg a három nyügati nagyhatalom a saját zónáiban nem csak bújtatta a háborús bűnösöket, mentette a Hitlerrel együttműködött német nagytőkét, hanem a hideg- háború éveiben politikailag és gazdaságilag fokozatosan egyesítette e zónákat és 1949. szeptember 9-én létrehozta a három zónát magába foglaló Német Szövetségi Köztársaságot. Válaszul nem maradt más lehetőség, mint a Német Demokratikus. Köztársaság kikiáltása 1949. október 7-én. Történelmi groteszk, hogy éppen azok, akik az NSZK-t létrehozták, több mint két évtizedig nem voltak hajlandók tudomást venni a másik német .állarpról. Ma már csak rossz emlék az úgynevezett Hallstein-doktrina, az „egyedüli képviseleti jog”, de éppen most, amikor a realitások minden következményeikkel együtt beteljesültek, nem lehet megfeledkezni arról. hogy az NSZK-ban léteznek erők, amelyek még mindig nem adták fel agresz- szív terveiket. Mi sem jellemzőbb erre. mint a szélsőjobboldali CSXJ legutóbbi két manővere az alapszerződés ellen. Miután a bonni törvényhozásban, az alaoszerződés ratifikációs vitáiéban a Barzel—Straúss- irányzat vereséget szenvedett. minden józan ellenzéki politikus tudomásul vette volna a megváltozhatatlant. Barzel vesztett pozícióban a maga módján le is vonta a következtetéseket és távozott a politikai vezetésből. Nem így Strauss, a jobboldaliak között is hirhedett reakciós. Az általa inspirált bajor tartományi kormányzat kétszer egymás után a karlsruhei alkotmányjogi bírósághoz fordult, követelve, hogy a bíróság nyilvánítsa törvénytelennek a parlament döntését. Majd amikor ezt elutasították, -’1300 beadványban azt szerette volna elérni, hogy ideiglenesen tiltsák meg a szerződésnek a ratifikációs okmányok kicserélése utáni életbe léptetését. Vajon mi volt a Strauss mögött álló erők célja ezekkel a manőverekkel? Köztudott, hogy az úgynevezett német problémacsoport nem elszigetelten, hanem az enyhülés általános európai légkörébe ágyazva, más nemzetközi kérdésekkel párhuzamosan, a négy nagyhatalom közreműködésével, kontinensünk népeinek egyetértése közepette jíitott el a megoldásig. Straussék nagyon jól tudják, hogy ha sikerül megakadá- lyozniok a két német állam alapszerződésének 'hatálybalépését, akkor az eu Ipái enyhülési folyamat egyik legfontosabb szakaszát bontják meg, aminek visszatartó hatása lehet az egész folyamatra: az’ európai biztonsági rendszer létrehozására, a Kelet—Nyugat közt eredményesen folyó párbeszéd valamennyi tételére. Aki tehát a német kérdés megnyugtató és végső rendezését támadja, az Európa, tágabb értelemben az egész emberiség békéjét, biztonságát veszélyezteti. Franz Josef Strauss és a bajor CSU ezt a dicstelen szerepet vállalta most magára — és vereséget szenvedett. Törvényszerű vereség ez. Az NSZK lakossága 1969-ben, amikor a realitások elismerésére kész szociáldemokrata— szabaddemokrata szövetséget hatalomra juttatta és még inkább 1972 novemberében, amikor ezt a mandátumot nagy többséggel megerősítette, világosan kinyilvánította akaratát: békében akar élni, nem akar visszatérni a hidegháború áldatlan állapotához. A Brandt—Scheel-kor- mány legnagyobb érdeme, hogy nemcsak felismerte az NSZK lakosságának akaratát, nemcsak programot adott a kibontakozáshoz, hanem végig is vitte, programját. Teljesen másképpen jutott el az alapszerződésig és annak életbelépéséig a Német Demokratikus Köztársaság. áz NDK szocializmust építő társadalma a Szovjetunió és a többi szocialista ország erkölcsi-politikai támogatását élvezve nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki belső fejlődésével és békeszerető külpolitikájával. A Hallstein- doktrinát az NDK nagy nemzetközi sikerei Toppantották össze. Ma az első muukás-pa- raszt^iémet állam több, mint 80 országgal áll diplomáciai kapcsolatban és tagja a tekintélyes nemzetközi szervezeteknek. Nincs messze az idő, amikor — az NSZK-val együtt — elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. A két német állam alap- szerződésének életbelépését minden békeszerető nép. köztiig a magyar nép is örömmel é& megnyugvással veszi tudomásul. Az eseményt úgy te- kintjük, mint további lehetőséget, hozzájárulást a kontinens biztonságának, tartós békéjének megteremtéséhez. C. T. B. Nukleáris fegyverek Japánban Vizsgálatot követelnek a társadalmi szervek Japán társadalmi szervezetek vizsgálatai kiderítették, hagy a Tanaka-kormány' és az Egyesült Államok cáfolatai ellenére nukleáris fegyvereket tárolnak a japán területen lévő amerikai támaszpontokon. Ilyen fegyverek nyomára bukkantak az ivakuni amerikai haditengerészeti támaszponton és ■bizonyosra veszik a nukleáris fegyverek jelenlétét az oki- nawai1 bázisokon is. Miután az ivakuni Simbun című lap fényképeket közölt a nukleáris fegyverekről, az' Egyesült Államok katonai hatóságai elrendelték a fegyverek jelzéseinek megváltoztatását. Ennek ellenére japán politikai körökben tényként kezelik, hogy az amerikai haditengerészeti támaszpontokon nukleáris robbanófejjel felszerelt, tengeralattjárók ellen alkalmazható rakétákat tárolnak. Az ellenzéki pártok és a békeszervezetek követelik, a japán kormány tegye lehetővé, hogy helyszíni vizsgálatot tartsanak azokon az amerikai támaszpontokon, amelyeken minden jel szerint nukleáris fegyvereke íróinak.
