Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
TSfS íifnTus 55. frertir-MAGVAttöRszÄö 5. oF<fa! Válaszok a Tv-foru mkérdéseire A június 8-án rendezett Tv-fórumra tóbb kérdés érkezett a televíziónézőktől, amelyeket Nyers Rezső elvtárs a rendelkezésre álló adásidőben nem tudott megválaszolni. Ez alkalommal a Központi Sajtószolgálat a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól kapott válaszokat közli az alábbi két kérdésre. KÉRDÉS: Várható-e a közúti járműforgalom növekedésével az úthálózat olyan irányú korszerűsítése, hogy az E—5-ös utat autópályává építik át? Olaszok fogják-e építeni, és milyen egyezménynyel? — Éppen a közelmúltban fogadta el a kormány a magyarországi autópálya-építés további programját. A járműforgalom rohamos növekedése ugyanis arra kényszeríti a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy — bármilyen nagy anyagi megterhelést jelent is az országnak a szokásos ’utak sokszorosába kerülő sztrádák építése — a jövőben az eddiginél gyorsabban kell építeni a hazai autópályákat. Ebben a programban első helyen szerepel a legnagyobb nemzetközi átmenő forgalmat lebonyolító útvonalunk, az E—5-ös út. Ennek a sztrádának az építése már meg is kezdődött. Jelenleg Győr és Tatabánya között haladnak a korszerű útépítő gépsorok, ahol egyelőre olyan „fél” autópálya készül, mint amilyen Székesfehérvár és a Balaton között van. Ezt tehát bármikor egv újabb betonsáv megépítésével autópályává lehet alakítani. Az ötödik ötéves tervben feltétlenül megépül új nyomvonalon az autópálya Kecskemét —Budapest, valamint Budapest és Győr között. Tíz éven , belül pedig a négy nyomvonalas, korszerű utat Szegedig, illetve a nyugati or- szághatárig hosszabbítják meg. Eközben befejezik az M—7-es autópályát a Bala- tonig és az M—3-as sztrádát Budapest és Miskolc között. — A leírtakból is kitűnik, hogy iw au( '»oálya-építés programja a következő eszt tendőkben nagy megterhelést jelent majd a népgazdaságnak. Gondoljuk csak meg: egy kilométernyi sztráda — hidakkal, aluljárókkal — 50 millió forintba kerül. Természetes tehát, hogy ilyen nagy beruházásnál felvetődik a külföldi kooperáció hasznosságának kérdése. Valószínű hát, hogy a magyar autópálya építésében is részt Vesznek majd külföldi vállalatok. KÉRDÉS: Mennyi az a maximális összeg, amelyet a vállalat adhat saját kocsi használatáért 'a tulajdonos- nak? Voltak-e már ezzel vállalati visszaélések? — A 14/1972. számú kormányrendelet, amely szigorúan szabályozta az állami és közületi tulajdonban lévő személygépkocsik használatát és számát, egyúttal olyan céllal született, hogy a vállalati dolgozókat érdekeltté tegye abban, hogy hivatalos utakra is használják saját személygépkocsijukat. Ez a kormányrendelet és a hozzá kapcsolódó pénzügyi rendelkezés ugyan nem szabta meg az egy adott időn belül kifizethető kilométerpénz felső határát, ugyanakkor szigorúan meghatározta, hogy egy- egy vállalatnál mennyit költhetnek ilyen célra: — A kiküldetési költség — mondja ki a rendelet — nem haladhatja meg az 1971-es költségkeretet. Ezt az összeget csupán abban az esetben lehet növelni, ha az illető vállalat egy vagy több gépkocsit leadott, tehát ha csökkentette közületi személyautóinak számát. Mivel az átlagos számítások szerint évente 120 ezer forintba ke- rül egy közületi személyautó üzemeltetése, a rendelet kimondta, hogy ennek a költségkeretnek a felével meg lehet emelni a kiküldetési kimutatásokat. Vagyis leadott gépkocsinként 60 ezer forinttal emelkedhet az évenkénti kiküldetési keret. A vállalatok tehát csakis ebből az összegből gazdálkodhatnak a magánautókra kifizetett kilométerpénzekkel is. — Ami a visszaéléseket illeti : a KPM Autófelügyelete éppen a közelmúltban végzett ezzel kapcsolatban szé- leskörű vizsgálatot, és megállapította, hogy egyes vállalatoknál indokolatlanul alacsony, másutt érthetetlenül magas havi átalányokat fizetnek néhány dolgozónak, aki saját kocsiját használja. Megállapították továbbá, hogy néhány — speciális munkakörben dolgozó alkalmazott — egy-két hónap alatt egy új kocsi árát kereste meg a kilométerpénzen. Bár ez nem jogszabályellenes, így tehát nem tekinthető visszaélésnek, a KPM Autófelügyelete a kedvezőtlen tapasztalatokat mégis a kormányhatározat előkészítésében részt vett tárcaközi bizottságnak jelenti. Az Alkaloida a dolgozókért Százezrek — borítékon kívül Elég sokan csak a fizetést tekintik jövedelemnek. Jelentős azoknak a száma, akik az éves „költségvetésük” elkészítésénél, a számitgatások- nál nem veszik figyelembe az úgynevezett borítékon kívüli juttatásokat. Így van ez a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban is. ahol a szakszervezet évente több százezer forinttal támogatja dolgozóit, illetve dolgozóinak családtagjait. Ezeknek a juttatásoknak az összegét már év elején ismerhetik a dolgozók, hiszen a szakszervezet is terv szerint dolgozik. A múlt évben a fizetésen es a jelentős nyereségrésze- sedésen kívül közel 700 ezer forintot kaptak a gyár dolgozói. Az úgynevezett „R” alapból félmilliót kapott a szak- szervezet, s a tagdíjbevétel felét ■— 190 ezer forintot — is borítékon kívüli juttatásként kapták vissza a dolgozók. Még többen nem tud- jak a gyárban, hogy a tag- díjbevétel felével az szb rendelkezik, és általában szociálpolitikai célokra használják fel. (Persze, az igényeknek megfelelően, a műhelybizottságok javaslata alapján). Hasonlóképpen történik a többi pénz felosztása is. Az ésszéTÉL A NYÄRBAN. Már a téli megrendeléseken dolgoznak a Divatruházati Vállalatnál. Képünk: Veres Ibolya, a szakközépiskola elvégzése után a nyíregyházi vállalatnál helyezkedett el, ő végzi a szalagon a női télikabátok egyik összevarr ását. (Elek Emil felvétele). ’ 1 rű gazdálkodásnál egyre jobban érvényesül a műhelybizottságok és a bizalmiak akarata, ami nagyobb részt meg- egyezik a dolgozók akaratával. Ilalivadék — sport keret hő! A többség akaratának megfelelően tavaly 157 ezer forintot költöttek turisztikai és sportcélokra. Ebből a pénzbői építették a halásztanyát, ahol munka után sportolhatnak, pihenhetnek a gyár dolgozói. A „sportkeretből” halivadékokat is telepítettek a tóba, így néhány év múlva a tó jelentősen javíthatja a gyár dolgozóinak húsellátását. (Akkor már talán keve- sen gondolnak vissza arra, hogy ez is a borítékon kívüli juttatásokra vezethető visz- sza). Kulturális célokra, vagyis a dolgozók művelődésére, szórakozására 63 ezer forintot fizetett tavaly a szak- szervezet. Jelentős múlttal rendelkezik a gyár, így nem csoda, hogy száznyolc nyugdíjasa van. A munkából kiöregedettekkel külön törődnek. „Nyugdíjon kívüli” juttatásokról is beszélnek a gyárban. Évente rendeznek nyugdíjastalálkozókat, ahol jelentős ajándékokat kapnak a nyugdíjasok, és kirándulásra is elviszik őket. Kevés vállalatnál hoztak létre külön alapot a kevés nyugdíjjal rendelkezők megsegítésére. Az Alkaloidában évente 20 ezer forintot költenek az említett célra. A szocialista brigádok évente egy napot nem a saját pénzükön, hanem közpénzen üdülnek — 10 ezer forint állt a brigádok rendelkezésére a múlt évben. Seuífsé« a nagycsaládosoknak A nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő anyák között tavaly 35 ezer forintot osztottak szét. A műhelybizottságok javaslatára — több esetben kérés nélkül is — szeptember X-re és karácsony előtt osztották szét az említett összeget. Van úgynevezett kötelező segélykeret is a gyárban. (Évi 60 forint egy dolgozóra). Az így képzett 115 ezer forintot is a kedvezőtlen anyagi helyzetbe került dolgozók között osztották szét. .Több mint nyoicszáz nő- dolgozója van a gyárnak. 40 ezer forintot kaptak borítékon kívül a nők, anyák napján és nők napján. A társadalmi rendezvényeken ~ esküvőkön, névadókon — 30 ezer forint értékű ajándékot kaptak a gyár dolgozói. Egészségre ártalmas, veszélyes üzem a gyár, ezért külön törődnek azokkal, akik a gyárban, vagy akár a gyáron kívül megbetegedtek. A beteglátogatók tavaly 10 ezer forint értékű ajándékkal kedveskedtek a betegeknek. A tagdíjbevételek felét -— 190 ezer forintot — a szülő anyák és a legjobb társadalmi aktívák között osztották szét. Jelentős borítékon kívüli juttatás az üdülőjegy, ezt egyre inkább elismerik, illetve tapasztalják a gyár munkásai, mert többnyire ők kapják a jegyeket. Hajdúszoboszlón ötágyas üdülőt bérel a gyár — egy idényre 15 ezer forintért. Siófokon is van üdülője a gyárnak, 80 ezer forintot fizettek tavaly a fenntartására. Az említett két üdülőben több mint kétszázan üdültek tavaly, ezen kívül 106 SZOT-üdülőjegyet is kapott a gyár az ország több üdülőjébe. Az üzemi étkeztetés dotálása is fizetésen kívüli juttatás. A gyárban tavaly közel kétmillió forintot fizettek ebédre — a dolgozók helyett. Lakásépítésre 300 ezer forintot kaptak a dolgozók. Őszre felépül a bölcsőde Tiszavasváriban. Az építkezést a gyár jelentős társadalmi munkával segíti, ezért harminc helyet a gyárban dolgozók gyermekeinek tart fenn a tanács — és ez is egyféle kedvezmény, juttatás. 600 ezer a szakszervezetnek Az idén lényegesen több lesz a dolgozók béren kívül! jövedelme. A. részesedési alapból az idén 600 ezer forintot kapott a szakszervezet. Most először terveztek a gyárban 12 ezer forintot tömegsportra. A szocialista brigádok például 5, a társadalmi rendezvények ünnepelt- jei szintén 5, a nőnap ünne- peltjei 8, a Siófokon üdülők pedig 38 ezer forinttal kapnak többet, mint tavaly. A dolgozók lakásépítését a tavalyi 300-zal szemben az idén 900 ezer forinttal támogatja a vállalat Nábradi Lajos Balszerencse Tóth=Máthé Miklós•. Szarvas Kálmán harmincéves gépészmérnök rajongott a csúnya nőkért. Felújjon- gott a gyönyörűségtől, ha egy kellemetlen külsejű_ nő szembejött vele az utcán, görbe lábakkal, keszegsová- nyan és olyan arccal, mint egy rosszul előhívott fénykép. Jó ideig tudott gyönyörködni a házmesternében is. aki olyan volt, akár a megereszkedett lutfballon és rekedt basszusa betöltötte a bérházat. Ezért nem cserék lakást Szarvas, bár módjá: ban lett volna, de sajnál megválni ettől az esztétika' élvezettől. Ö maga °?vébként jókép" férfi volt. szőke, magas, mindig a divatnak megfelelően öltözve. Sokszor szemeztél vele kimondottan szép nőt is az .utcán, de ő csak a kimondottan pocsék nők pU lantásái viszonozta. — Menj el -szichológus- hoz — ajánlotta sajnálkozva egyik barátja, aki unta már Szarvas örökös áradozását a csúnya nőkről. — Azt hiszem. te beteg vagy! — Mert gyűlölöm a konvenciókat? — nézett rá megütközve a mérnök. — Mert meglátom a görbében az egyenest, a szabálytalanban a szabályost, a csúnyában a szépet? Mert a szerelemben is egyéniség vagyok?! Ha ez , betegség, akkor vállalom! Sértetten adta meg a kölcsönkért százast és nem állt szóba többet azzal a barátjával. A munkások is tudtak Szarvas szenvedélyéről, ezért ha valami probléma adódott elő az üzemben, mindig a legcsúnyább nőt küldték érte. Olyankor az rávillantotta maradék fogait és a mérnök megolvadt, mint a napon hagyott margarin. Az igazgatón^': is tudomá- :ára jutott a dolog. Valószínűleg a titkárnőtől, aki szép arccal és hibátlan alakkal feszült a kandi szemek előtt, de Szarvas felé hasztalan feszített. Ő változatlanul az egyik' könyvelőnek, a kopaszodó Berényinének udvarolt. Feketét, colát hozott neki a büféből és viccekkel szórakoztatta. Egy napon magához kérette az igazgató. Konyakkal és külföldi cigarettával kínálta. — Nézd fiam — kezdte, mert az igazgató atyja volt az üzemnek, legalábbis szerette, ha annak tartják a beosztottak —, a munkád ellen semmi kifogásom, azt hiszem ezt a premizálásban is figyelembe vettük, hanem a ' magánéleted ... hogyis mondjam ... Parancsolj — tolta Szarvas felé a cigarettásdobozt és amíg a fiatalember kikotort egyet, elgondolkozva nézte. Megvárta, amíg a füst előkanyarog a cigarettából, csak aztán folytatta szigorúan. — Ne kerteljünk! Nem tetszik nekem, hogy te Beré- nyiné körül forgolódsz! — Elvált asszony — mentegetőzött Szarvas. — De olyan, mint a második világháború! — csattant tel az igazgató, aki sokkal jobban emlékezett Szarvasnál a második világháborúra. — Abszurdum, hogy egy jóképű, fiatal mérnök, egy múmiának hordozza a feketét! Ez úgyszólván .. . egészségtelen! Visszatetszést szül a dolgozók között, rontja az esztétikai közízlést! — nagyot fújt, majd enyhültebb hangon tette hozzá. — Remélem nem haragszol, hogy ezt így kerekpered megmondtam? Szarvas nem haragudott. Az igazgatójára különben sem szőkít* haragudni egy fiatal mérnöknek. — Ennek örülök — sóhajtotta megkönnyebbülten az igazgató, majd csavarhatva egyet a témán, megkérdezte. — Vasárnap mit csinálsz? — Még nem tudom — hazudott Szarvas diplomatikusan, nem merve bevallani, hogy Berényinének akarta megmutatni a gyufásdoboz- gyűjteményét. Berényiné úgyis már többször hangsúlyozta, hogy szívesen megnézné! —■ Akkor szeretném, ha eljönnél hozzánk ebédre — nézett rá atyai melegséggel az igazgató és töltött még a konyakból — otthon sokkal nyugodtabban beszélgethetünk. Egyébként nyúlpapri- kás lesz, hiszen tudod, hogv bolondja vagyok a nyulak- nak! A mérnök megköszönte a meghívást és vasárnap sötétkék ruhában, öt szál szegfűvel a kezében, becsöngetett az igazgató budai villájába. Olyan szép lány nyitott neki ajtót, hogy Szarvas majdnem visszafordult. De aztán arra gondolva, hogy ez talán a háztartási alkalmazott, bement és az öt szál szegfűt finom meghajlással átadta az igazgatónénak. Az mosolyogva megköszönte, majd elnézést kért, hogy utánanéz az ebédnek. — Addig Andrea szórakoztatja — mondta és rámutatott a belépő szépségre, akivel a mérnök az ajtóban már találkozott. — Andrea, a lányunk: Andrea leült Szarvassal szemben és megkérdezte, ki a kedvenc írója. A mérnök megmondta, aztán ő is megtudakolta Andrea kedvenc íróját. A kedvenc zeneszerzőknél tartottak, amikor bejött az igazgató, üdvözölte Szarvast, majd nemsokára magukra hagyta őket. — Utánanézek a nyulaim- nak — közölte. A kedvenc festőknél tartottak, amikor behozták az ebédet és a kedvenc táncdalénekeseket sorolták, amikor Szarvas elbú- csúzott, azzal az ígérettel, hogy a jövő vasárnap is eljön. — Fuj, de szép lány! — gondolta a busz felé ballagva és aznap nehezen aludt el a lelkifurdalástól, hogy egy ilyen szép nővel csapta agyon a vasárnapját. —- És ráadásul az igazga tóm lánya — morfondírozod kétségbeesetten — ilyen átkozott balszerencsés csak én lehetek! Egy valamirevaló igazgatónak szemüveges, nyiszlett, izgalmasan pocsék lánya szokott lenni, ez meg akár egy szobor. Az alakja hibátlan, a haja mint az éjszaka, olyan sötét, a szeme mint két gyémánt, a hangja mint az üvegharang...! Akár a mesében! Jaj, de szerencsétlen vagyok! A következő vasárnap újra elment, hiszen még nem tudta, ki a kedvenc feltalálója Andreának, majd az utána következő vasárnap újra, mert még hátra voltak a sportolók és a kedvenc rablóbetyárok. Aztán egyik nap elmentek együtt moziba. És amikor a sötétben Szarvas megfogta a szép lány szép kezét, úgy érezte, egy elvet dob el magától és egyéniségét levetve, mint egy zakót, ő is beáll az ódon ízlésű férfitársak szürke tömegébe. Amikor egy év múlva kijöttek a központi házasságkötő teremből, nagyon szé- gyellte magát, hogy annyi csúnya nő közül végül is csak egy szépet tudott kifogni és vett él feleségül. — Ráadásul az igazgatóm lányát — sóhajtott fel —, a végén még kineveznek főmérnöknek! Mibe keveredtem?! És karján a tüllökbe göngyölt tüneménnyel, szomorúan, de sorsába hősiesen beletörődve lépdelt a 'rivirágozott Chevrolet felé.
