Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

•L es««?« fcELET-WAGYÁRORSÉÁÍ! «MS. ÜCMte'Xk Díszvacsora a Fehér Házban (Folytatás az 1. oldalról) Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Hétfőn este 8 órakor — ma­gyar idő szerint kedden haj­nalban — Nixon elnök és fele­sége díszvacsorát adott a Fe­hér Házban az Egyesült Álla­mokban tartózkodó szovjet vendégek tiszteletére. A díszvacsorán szovjet rész­ről megjelent Leonyid I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, Anatolij Dobri- nyin washingtoni nagykövet, Nyikolaj Patolicsev külkeres­kedelmi miniszter, Vlagyi­mir Alkimov külkereskedelmi miniszterhelyettes, Borisz Bu- gajev repülésügyi miniszter, Georgij Csukanov és Andrej Alekszandrov, az SZKP főtit­kárának tanácsadói, Leonyid Zamjatyin, a TASZSZ-iroda vezérigazgatója, az Egyesült Államokban tárgyaló szovjet delegáció szóvivője, Georgij Arbatov, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia USA-intéze- tének igazgatója, továbbá a washingtoni szovjet nagykö­vetség több vezető munkatár­sa. Amerikai részről ott volt Az amerikai elnök Leo­nyid Brezsnyevhez intézett pohárköszöntőjének mottó­jául a „nyugtával dicsérd a napot” közmondást válasz­totta, amelyet — mint1 mon­dotta — először a Szovjet­unióban tett tavaly májusi látogatása alkalmával szöv­get vendége ifjúságának szín­helyén Kijevben hallott. — Találkozónk e fontos he­tének első napjáról, egyszer­smind az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsola­taiban kikristályosodó törté­nelmi jelentőségű új irányzat első évéről megemlékezve magamévá teszem az idézett közmondásban foglalt taná­csot : mai megbeszéléseink eredményei valóban megen­gedik, hogy dicsérettel illes­sük ezt a napot. Felújítottuk alig több, mint egy évvel ezelőtt befejezett megbeszé­léseinket. De tárgyalásainkat új alapon a népeink és or­szágaink kapcsolatait újjá­formáló nagy jelentőségű eredmények új alapján újí­tottuk fel. Közös kiinduló­pontunk az a dokumentum volt, amelyet önnel írtunk alá 1972. május 29-én, meg­állapodván kapcsolataink alapelveiben és a stratégiai fegyverek korlátozásában. Egy évvel ezelőtt ezen az alapon jelöltük ki a konst­ruktívabb és kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok útját. — Azért voltunk képesek elindulni ezen az úton — folytatta az elnök —, mert el­ismertünk bizonyos alapvető tényezőket. Mai megbeszélé­seinken megerősítettük; eze­ket az elveket. Elvégeztük az alapozó munkát ahhoz, hogy e heti tárgyalásaink és meg­állapodásaink kapcsolataink jelentős javulását eredmé­nyezzék. Nixon elnök hangsúlyozta, Leonyid Brezsnyev válasz­beszédében megköszönte a meghívást, a meleg üdvözlő szavakat és örömét fejezte ki, hogy felújították Nixon elnökkel a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítá­sára irányuló tárgyalásaikat, amelyeket tavaly májusban Moszkvában megkezdték. — ügy érzem — mondotta Brezsnyev — hogy a moszk­vai találkozónk óta eltelt idő meggyőzően megerősítet­te annak az irányvonalnak helyességét, amelyet közösen fogadtunk el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatainak fellendítésére és újjáformálására, összhangban, a békés egymás mellett élés alapelveivel, amelyeket le­fektettünk egy évvel ezelőtt mindkettőnk által aláírt do­kumentumban. Bízom benne elnök úr, egyetért azzal, hogy helyes úton járunk, olyan úton, amely megfelel népeink és az egész emberi­ség alapvető érdekeinek. Spiro Agnew alelnök, Carl Albert, a képviselőház elnöke, Warren Burger, a legfelső bí­róság elnöke, George Shultz pénzügyminiszter, Earl Butz mezőgazdaságügyi miniszter, Arthur Burns, az amerikai szövetségi bankrendszer kor­mányzó tanácsának elnöke, Mike Mansfield, a szenátus demokratapárti többségének vezetője, Hung Scott, a szená­tus republikánus csoportjá­nak vezetője, Thomas Moorer admirális, a vezérkari ■ főnö­kök egyesített bizottságának elnöke, James Schlesinger, a CIA igazgatója, kijelölt had­ügyminiszter, Melvin Laird volt hadügyminiszter, Nixon elnök belpolitikai főtanács­adója, dr. Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója, Alexander Haig tá­bornok, a Fehér Ház törzskará­nak főnöke, Ronald Ziegler elnöki szóvivő, Frank Borman asztronauta, továbbá az ame­rikai politikai, társadalmi, művészeti élet számos más vezető képviselője. A díszvacsora során a két vezető államférfi pohárkö­szöntőt mondott. Elsőként Nixon elnök emelkedett szó­lásra. hogy mindkét ország híven tartotta magát az egy évvel ezelőtt lefektetett alapélvek­hez, s az akkor kijelölt út megtett részére visszatekint­ve minden ok megvan arra, hogy biztatónak tekintsék az eredményeket. — Most — folytatta — ki­magasló alkalmunk van ar- ra: hogy tovább haladjunk előra azon az úton, amelyet Moszkvában jelöltünk ki ma­gunknak. Amerika azt remé­li, hogy találkozónk követ­kező napjai az első napon tett ígéretes kezdetet viszik tovább. — A múltban sok nagy amerikai elnök és kimagas­ló külföldi vendég vacsorá­zott együtt e falak között. De. azt hiszem, hogy egyi­kük sem viselt súlyosabb fe­lelősséget és találkozott ugyanakkor nagyszerűbb le­hetőséggel, mint mi. Vajon a világ két legerősebb nemze­te folytonosan szembekerül-e egymással olyan ügyekben, amelyek háborúhoz vezet­hetnek, avagy együtt fogunk munkálkodni a békéért? A világ arra figyel ezen a hé­ten, hogy milyen választ adunk erre a kérdésre. Fő­titkár úr, tudom, hogy az ön válasza ugyanaz, ami az enyém is. Érdemesnek fo­gunk bizonyulni a népek re­ményeire: a világ két leg­erősebb nemzete együtt fog munkálkodni valamennyi nép barátságának és békéjé­nek ügyéért, tekintet nélkül a világnézeti különbségekre. Nixon elnök a következő szavakkal fejezte be pohár­köszöntőjét: — Emelem poharamat a főtitkár úrra és kollégáira, a szovjet és az amerikai nép barátságára, országaink és valamennyi nemzet békéjére. — Nem kis jelentőségű az, amit már elvégeztünk és aminek elvégzésén jelenleg munkálkodunk, hogy érvény­re juttassuk kölcsönös kap­csolataink Moszkvában le­fektetett alapelveit. Az éjét a legjobb tanácsadó. Az el­múlt év eredményei sugal­mazzák a továbbhaladás irá­nyát. Arra ösztönöznek ben­nünket, hogy mostani talál­kozónk folyamán újabb fon­tos lépéseket tegyünk, na­gyobb szilárdságot adjunk a szovjet—amerikai kapcsola­toknak, és ily módon növel­jük országainknak a béke és a nemzetközi enyhülés ügyé­hez való hozzájárulását. — Szovjet—amerikai kap­csolatok újjáformálása ter­mészetszerűleg nem könnyű feladat. A dolog bökkenője nem csupán abban a tény­ben rejlik, hogy a Szovjet­unió és az USA társadalmi rendszere különböző. ‘ Arra is szükség van, hogy leküzdj ük a „hidegháború” tehetetlen­ségi nyomatékét, valamint a nemzetközi ügyekre és az emberek gondolkodásmódjá­ra gyakorolt utóhatásait. — Mindazonáltal az em­beriség fejlődése pozitív és építő szellemű eszméket kö­vetel. Következésképpen meggyőződésem, hogy mi­nél állhatatosabban és gyor­sabban haladunk előre a szovjet—amerikai kapcsola­tok kölcsönösen előnyös fej­lesztésében, annál kézzelfog­hatóbbá válnak gyümölcsei népeink számára, annál in­kább növekszik az ilyen irá­nyú fejlődés híveinek száma, akik egyébként máris több­ségben vannak. Ezért va­gyunk mi amellett, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai megfe­lelő nagy arányban és hosszú távú alapon fejlőd­jenek. — Mi azzal a szilárd kí­vánsággal jöttünk, hogy az Egyesült Államok vezetőivel együtt, új nagy ösztönzést adjunk a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének, pontosan ezekkel a megfon­tolásokkal egybevágóan, az teljes összhangban van az­zal a békeprogrammal, amelyet pártunk 24. kong­resszusa fogadott el. — Azt szeretném, hogy amerikai partnereink teljes tudatában legyenek aiinak, hogy ez a határozat, amit pártunknak, a Szovjetunió vezető pártjának legfelső fó­ruma hozott, kifejezi a szov­jet kormány és egész né­pünk által az Egyesült Ál­lamokkal való kapcsolatokat érintő ügyekben követett' alapvető elvi álláspontot és ez határozza meg azt a po­litikát, amelyet folytatunk. — Elnök úr, a népek na­gyon sokat várnak mostani találkozónktól. Úgy vélem, hogy kötelességünk megfe­lelni ezeknek a várakozá­soknak. Az önnel itt a Fe­hér Házban folytatott első megbeszélésetek, úgy érzem, megerősítik, hogy ez mind­két fél kölcsönös kívánsága. Ebben az összefüggésben megkockáztatom’ annálí a reményemnek, sőt meggyő­ződésemnek kifejezését, hogy mostani találkozónk fontos szerepet fog játszani orszá­gaink kölcsönösen előnyös együttműködésének megerő­sítésében és az egész nem­zetközi légkör megjavulásá- ban. — És hadd fűzzek hozzá még valamit. Köztudott, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására elin­dított folyamat világszerte széles körű visszhangot vál­tott ki. A véleménynyilvá­nítások legtöbbje arra mu­lat, hogy a többi országok népei és kormányai üdvözlik ezt a javulást. És ez teljesen természetes. Az egész nem­zetközi helyzet felfrissítésére nézve bátorító tényezőnek tekintik ezt és úgy értékelik e javulást, mint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok részéről az egyetemes béke megerősítéséhez történő nagy fontosságú hozzájárulást. — Bárki, aki csak a leg­csekélyebb mértékben is is­meri az események valósá­gos menetét és a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlő­désének természetét, an­nak tökéletesen világos, hogy ezek javulása semmiképpen sem károsíthatja bármely harmadik ország érdekeit. — A Szovjetunió és az Egyesült Államok jó kapcso­latainak fejlődése természet­szerűleg nem kis befolyást fog gyakorolni — és gyako­rol máris — a világ ügyeire. De ez a befolyás teljesen más természetű. Ez előmoz­dítja a béke, a biztonság és a nemzetközi együttműködés erősítését. Amikor közös erő­feszítéssel a békés kapcso­latok új épületét emeljük, nincs szándékunkban azt a külvilágtól elzárt, teljesen bekerített urasági kastéllyá tenni. Mi azt akarjuk, hogy tárva legyen mindenki szá­mára aki a szívén viseli a béke és az emberiség jólé­tének ügyét. — Tárgyalásaink indulása — és egyaránt gondolok tar­Níxon pohárköszöntőfe Brezsnyev pohárköszöntője talmukra és légkörükre — okot ad arra a reményre, hogy eredményei gyümöl­csözőek lesznek, s a szovjet —amerikai kapcsolatok mér­földkövévé válnak. — Emelem poharamat az Amerikai Egyesült Államok elnöke és mrs. Nixon egész­ségére, az amerikai kormány minden jelenlévő tagjának egészségére, minden ameri­kai egészségére, aki támo* gatja a nemzetek közötti bé­ke nagy és nemes ügyét — fejezte be pohárköszöntőjét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A viSágssftó a szovjet— amerikai csúcstalálkozó Jelentőségéről A moszkvai központi la­pok keddi számukban rész­letesen beszámoltak Leonyid Brezsnyev Washingtonba történt megérkezéséről, a Fe­hér Házban rendezett hiva­talos fogadtatásról, valamint a Brezsnyev—Nixon tárgya­lások megkezdéséről. Közöl­ték Nixon üdvözlő beszédét és Brezsnyev válaszbeszédét, s az eseményeket bőséges képanyaggal illusztrálták. A Pravda arról ír, hogy az első szovjet—amerikai csúcs- találkozó óta eltelt több, mint egy év alatt elég sok pozitív tapasztalat halmozó­dott fel a két ország közötti kapcsolatoknak a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélése elve­in alapuló fejlesztésében. Most a csúcstárgyalások megkezdésével mindkét fél összegezni kívánja az eddig elért eredményeket, mélyíte­ni a hatékony együttműkö­dést és kitűzni az újabb cé­lokat. A szovjet szakszervezetek lapja, a Trud rámutat, hogy a Washingtonban folyó tár­gyalások jelentős mértékben hozzájárulnak a tartós vi­lágbéke szavatolásához. a megfelelő biztonság megte­remtéséhez. Armand Hammer. az is­mert amerikai vállalkozó annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a most folyó washingtoni Brezsnyev—Nixon tárgyalá­sok eredményeként tovább fejlődhet a szovjet—ameri­kai kereskedelem. Hammer, aki Los Angeles­ben szólalt fel, hangoztatta, / hogy az Egyesült Államok számára rendkívül jelentős az OPC és az El Pauo cég által szovjet külkereskedelmi vál­lalatokkal a szovjet—ameri­kai földgázszállításokról kö­tött előzetes megállapodási» A francia lapok vezető he­lyen foglalkoznak Leonyid Brezsnyev amerikai látogatá­sával, s részletesen beszámol­nak. az eseményekről, kom­mentárjaikban pedig elsősor­ban az SZKP főtitkárának jö­vő heti franciaországi látoga­tását üdvözlik és méltatják. Párizsban arra számítanak, hogy Brezsnyev és Pompidou megbeszélésein fontos helvet foglal majd el az eurónai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet kérdése, s valószínű- lég szó esik a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokról is, bár azokon Franciaország nem vesz részt. A Les Ehcos hangsúlyozza: e látogatás nagyon megnyug­tató, mert lehetőséget ad a francia vezetőknek, hogy a helsinki és bécsi érdemi tár» gyalások előtt pontosan ki­fejtsék véleményüket. Az Humanité rámutat,' hogy a közelmúltban a fran­cia—szovjet barátság nagy­ban hozzájárult az európai enyhüléshez, s megkönnyítet­te a .nyugatnémet külpolitiká­ban bekövetkezett kedvező változást is. „Ha Franciaor­szág y nemzetközi tekintélye ma kétségtelen meghaladja az ország gazdasági súlyát, ez annak köszönhető, hogy Franciaország hosszú ideig úttörő volt nyugaton a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal való együttműkö­dés terén”. A lap azonban attól tart; hogy a francia diplomácia' esetleg elmulasztja majd en­nek az alkalomnak teljes ki­használását és az atlantiz- mushoz való hűség leszűkít­heti az úiabb francia—szovjet csúcstalálkozó eredményeit. A Kansas Uutiset című finn lap vezércikkében megállapít­ja: a Szovjetunió aktív hala­dó és rugalmas külpolitikája — amelynek alapvető célja a világbéke biztosítása — már sok áhított eredményt ho­zott. Leonyid Brezsnyev lá­togatása az Egyesült Álla­mokban — a szovjet békepo­litika egy része. Glerek és Jaros^ew'cz látogatása Magdoburgban Az NDK-ban hivatalos lá­togatáson tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség kedden Magdeburgba látoga­tott. Edward Gierek. a LEMP eln»—tetkára és Piotr Jaro- szewicz“ miniszterelnök. a külekrMeég vezetői a küldött­ség többi tagjával együtt Erich Honeckemek, az NSZEP első titkárának és Horst Sindermann-nak, az NDK minisztertanácsa első elnök- helyettesének és az NDK más vezető személyiségeinek kíséretében megtekintette az Ernst Thälmann nehéz­gépipari műveket. A Thäl­mann művek jelenleg Len­gyelország most épülő legna­gyobb cementgyárához szál­lít berendezéseket és a kom­binátban sok lengyel mun­kás is dolgozik. Kedden délben kétnapos hivatalos látogatásra Bonn'oa érkezett Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisz­ter, hogy részt vegyen a Csehszlovákia és az NSZK közti kapcsolatok normalizá­lásáról szóló szerződés para- fálásán. NSZK-beli tartózko­dása során megbeszéléseket folytat Walter Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter­rel és felkeresi Brandt kancellárt is. Chnoupek személyében először jár csehszlovák kül­ügyminiszter az NSZK-ban. Látogatásával egy hosszú, tárgyalásokkal teli korszak zárul le a két ország kapcso­A gyárlátogatás befejezé­seképpen tartott nagygyűlé­sen Piotr Jaros wicz lengyel miniszterelnök.és Horst Sin- dermann, az NDK miniszter- elpökének elsp ,'fasjggite»e mi >nelőirt Beszedet, .fares ­wicz egyebek .között hangsú­lyozta: a két szomszédos testvérország, a LEMP VI. és az NSZEP VIII. kongrész- szusa egybevágó határozata­inak szellemében egyre job­ban kiépíti minden oldalú kapcsolatait. Harst Sinder- mann rámutatott: jól szolgál­ja az európai biztonságot, hpgy az NDK és Lengyelor­szág már réges-régen kikü­szöbölt minden vitás kérdést, és mint a Szovjetunió körül tömörült szocialista közösség megbízható tagjai, egyre job­ban összefognak egymással. latainak történetében. Több mint kétéves előkészítő raun- -J«a után a két állam küldött­sége — Jiri Götz csehszlovák külügyminiszter-helyettes és Paul Frank nyugatnémet külügyi államtitkár vezetésé­vel — idén tavasszal egyhó­napos intenzív tárgyalásso­rozatot folytatott Bonnban. Május végén megszületett a megállapodás, amelyet — a kölcsönös szövegegyezteté­sek után — szerdán délben parafáinak a bonni külügy­minisztériumban. Az okmá­nyok ünnepélyes aláírására — egy később kijelölendő időpontban — előrelátható­lag Prágába utazik Willy Brandt szövetségi kancellár. ELZaüst sajtéériekezlete Hasszán El-Zajjat egyipto­mi külügyminiszter, aki hét­főn érkezett háromnapos hi­vatalos látogatásra a dán fő­városba, sajtóértekezleten is­mertette kormányának a kö­zel-keleti rendezéssel kapcso­latos elk .-pzeléseit. Hangsú­lyozta, hogv Egyiptom haj­landó a fokozatos, lépésről lé­pésre történő rendezés elfo­gadására, ha a probléma igaz­ságos megoldását biztosító alapelvek nem szenvednek csorbát. Az egyiptomi diplo­mácia vezetője a továbbiak­ban támogatásáról biztosítot­ta Gunnar Jarring misszióját, s kijelentette, hogy a jövőben is hallandó együttműködni az ENSZ-főtitkár megbizottiával a közel-keleti válság rendezé­sét célzó erőfeszítésekben. t U'ra líés?ca a Skylab utasai A Skylab amerikai űrla- boratórium két. asztronautája — Conrad és Weitz — kedden 96 perces űrsétát tett. míg társuk, Kerwin az űrlabora­tórium belsejéből segítette munkájukat. Conrad és Weitz kisebb szerelési munkát hajtottak végre az űrlaboratórium kül­ső felületén, összeszedték a film kazettákat — összesen R darabot —, amelyek 30 242 felvételt rejtenék magukban, elsősorban a napkitörésekről. Az embernek első ízben nyí­lik majd alkalma, hogy fény­képfelvételen tanulmányozza a napkitörések hatását a Föld légterére. Az űrhajósok pénteken ér­nek vissza a Földre. A Sky­lab következő „laboráns cso­portja” a tervek szerint júli­us 27-én indul. Chnoupek Bonnban Beszámoló a vietnami fegyverszüneti ellenező és felügyelő bizottság magyar layoza'ának munkásáról A Magyar Népköztársaság kormányának intézkedésére a vietnami nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság ma­gyar tagozatának vezetője. Esztergályos Ferenc nagykö­vet és helyettese, Szűcs Fe­renc vezérőrnagy jelentéstétel céljából néhány napot Buda­pesten töltött. Az ellenőrző bizottság ma­gyar tagozatának vezetői a Magyar Népköztársaság kor­mánya illetékes hatóságainál, a Külügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériúm- ban beszámoltak az ellenőrzi bizottság eddigi tevékenysé­géről és a fegyverszünet’ szerződés végrehajtásával kapcsolatban június 13-án Párizsban aláírt négjmldalú megállapodásból eredő fel­adatokról. Az ellenőrző bizottság ma­gyar tagozatának vezetbu­dapesti tartózkodásuk során fogadta Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke. Az ellenőrző bizottság ma­gyar tagozatának vezetői ked­den visszautaztak állomáshe­lyükre. \

Next

/
Thumbnails
Contents