Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
ItWW-WÄ >4 KEDD: SZERDA: HÉTFŐ: A Biztonsági Tanácsban folytatódik a k5- zel-keleti vita. — Szadat és Kadhafi találkozója. — Az olasz kereszténydemokraták kongresszusa a balközép politika felújítása mellett. Megkezdődik a genfi leszerelési értekezlet újabb szakasza. — A nyugatnémet CDU rendkívüli kongresszusán Kohlt választják pártelnökké. Az NDK népi kamarája ratifikálja az alap- szerződést, a demokratikus német állam felvételét kéri az ENSZ-be. — Négyoldalú megállapodás Párizsban a vietnami tűzszünetegyezmény hatékonyabb végrehajtására. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev fogadja Moszkvában a szocialista országok diplomatáit. — Nixon beszéde a közelgő csúcstalálkozóról. PÉNTEK: Koppenhágában befejezi tanácskozását a NATO miniszteri értekezlete. — összetűzések Chilében. — ENSZ-felvételét kért az NSZK is. SZOMBAT: Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindul amerikai látogatására. Vfr tfnfus n 1 Magyar—lengyel vezetők táviratváltása EDWARD GIEREK elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elnö- kének PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa elnökének Varsó Kedves elvtársák! A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírásának 25. évfordulója alkalmával a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, és a testvéri lengyel népnek. A két baráti állam között 25 évvel ezelőtt létrejött szerződés lerakta kapcsolataink és sokoldalú együttműködésünk alapelveit. Ezeket az elveket erősíti meg, s fejleszti tovább a szocialista internacionalizmus szellemében a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság 1968. május 16-án aláirt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szerződés alapelveinek és céljának megfelelően tartós, széles körű és gyümölcsöző együttműködés alakult ki a két szocialista ország, a két baráti nép között, amely megfelel az egész szocialista közösség érdekeinek, tevékenyen hozzájárul az európai kontinens és a világ békéjének biztosításához és megszilárdításához. Barátságunk fejlődésének e nagy jelentőségű évfordulóján pártunk és körrirtá- nyunk, az egész magyar nép nevében szívből kívánunk önöknek kedves elvtársak és az egész lengyel népnek újabb sikereket hazájuk szocialista építésében és a békéért folytatott harcban. KÄDÄR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírásának 25. évfordulója alkalmából legszí- vélyesebb üdvözleteinket és jókívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és Miniszter- tanácsának, a testvéri magyar népnek, és önöknek kedves elvtársak, további sikereket kívánva országuk szocialista építésében. A negyedszázada aláirt és 1968 májusában megújított lengyel—magyar szerződés népeink, a szocialista építés új körülményei között megerősödött hagyományos és testvéri barátságának kifejezője. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy országaink, népeink közötti együttműködésnek a szerződésből fakadó széles körű lehetŐlé- gei alkotó módon valósulnak meg az életben. Ennek egyik újabb kifejezője a njagyar, párt- és kormányküldöttség legutóbbi varsói látogatása alkalmával a pártjaink és kormányaink közölt a politikai, kulturális és gazdasági élet területén létrejött konkrét megállapodások, amelyek célja a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló sokoldalú együttműködés további elmélyítése. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság fejlesztve a Szovjetunióval, valamint a Varsói Szerződésben, és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában együttműködő szocialista közösség országaival való megbonthatatlan barátságot és szövetséget, a szocialista- építés magasztos eszméitől vezéreltetve, szüntelenül erősíti népeinek barátságát és együttműködését a szocializmus, as európai biztonság és a viiágbéke javára. Fogadják kedves elvtársak pártunk, kormányunk és egész népünk, a magyar népnek és személy szerint önöknek küldött leg- szívélyesebb jókívánságait új és még nagyobb eredményeket kívánva országuk szocialista építésében. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; HENRYK JABLONSKI, w , -a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke; PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Ezúttal nem az elején, hanem a végén kezdjük, hiszen n hét kiemelkedően fontos eseménye a szombati napra jutott. Leonyid Brezsnygy, az SZKP főtitkára elindult az Egyesült Államokba, ahol Nixon moszkvai látogatásának folytatásaként, újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóra kerül sor. Vannak események, amelyeknek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: Brezsnyev amerikai útja ezek közé tartozik. A Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok a két ellentétes világrendszer vezető hatalmát képezi: vezetnek a gazdasági fejlettség és lehetőségek területén; katonai vonatkozásban pedig páratlan haditechnikai eszközök birtokában vannak. Ezért, jóllehet minden ország feladata a békés egymás mellett élés előmozdítása, Moszkva és Washington különleges felelősséget visel vállain. A csúcselőkészületek javában folytak a héten. Brezsnyev amerikai újsá V’óknak nyilatkozott, az SZKP főtitkára fogadta a ?rocialista országok Moszkvában akkreditált diplomatáit, köztük a magyar nagykövetet is és velük a párt békeprogramjának megvalósulásáról tanácskozott. Mozgalmas napok voltak Washingtonban is, ahol Nixon mondott beszédet. Rogers és Kissinger is több ízben kifejtette véleményét. A nemzetközi sajtó a tárgyalási asztalra kerülő témákat vitatja, a leszerelés, a Imre László: 30. Nem néztek rá, hiába húzta kí magát Ha pedig valaki ránézett, abban a pillantásban benne /olt: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi ember húzza ki magát rongyosan és jólöltözötten. veled együtt, ugyanebben a pillanatban ? Földön?! Es tüdődbe. hogy aki igazán nagy akar lenni az sokáig úgy összehúzza magát, mint a tetű, ha fagy érkezik, gondolj például az űrhajósokra, akik Közel-Kelet kérdéseiben próbálják előre vetíteni a várható álláspontokat. Ne vágjunk azonban a várható megbeszélések elé, hiszen a genfi SALT-tárgyalásokon elhatározott szünet, valamint a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájának elnapolása is arra mutat, hogy néhány napon át most a legmagasabb szinten folyik majd a véleménycsere. Bizonyos folyamatok viszont kétségkívül meggyorsultak. a lezárás felé közeledtek a héten, nem függetlenül a csúcselőzetestől. A két német állam alapszerződését ratifikálta az NDK népi kamarája is, az NDK és az NSZK felvételét kérte az ÉNSZ-be, s a NATO koppenhágai ülésén Scheel nyugatnémet külügyminiszter lényegében úgy nyilatkozott, hogy nincs miért szóba hozni a „német kérdést”. (Az atlanti miniszteri értekezletek eddig minden alkalommal a hagyományos „német munkavacsorával” kezdődtek, amikor Washington, Párizs, London és Bonn egyezkedett.) A NATO-konferenciát különben is bizonyos zavar lengte át. hiszen a nemzetközi politikában enyhébb szellők fújnak. Viszont az Atlanti Szövetségnek nem éppen profittá a békés együttműködés. Figyelmet keltett a genfi leszerelési értekezlet nyári vitáiénak megkezdődése is. A két vitatott fő témát (a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltása, valamint a vesvifegyverek kiiktatása) ugyanis csak szovjet—ameodafönt megisszák a saját Vizeletüket és a kiképzés idején csak nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszédet, ha első útjukról diadalmasan visszatérnek. — Arra nem gondolt, hogy amit mondani akar, azt a másik tudja már? — Miért? Erre is gondolni kellene? Maga például mit tudhat rólam? — Azt például, hogy nagyon egyforma a frizurájuk. Mind a négyüknek. — Lehet ez véletlen is. rikai közös erőfeszítéssel lehetne a holtpontról elmozdítani. Ha nem is függ össze közvetlenül csúcstalálkozóval, kétségkívül a légkört javítja a Párizsban aláírt négyoldalú megállapodás a vietnami tűzszünet hatékonyabb megvalósítására. A jelenlevő tudósítók kiemelik, hogy Le Dúc Tho és Kissinger mosolyogva fogott kezet a tizennégy pontos okmány elfogadása után. Igaz, a tárgyalások túlhaladták a tervezett időt, de végül is eredménnyel jártak. De mégis előrelépést jelent, mivel világosan kimondja, hogy az amerikaiaknak és a saigoni rendszernek végre kell hajtaniuk a vállalt kötelezettségeket. (Elegendő utalni az amerikai felderítő repülések haladéktalan leállítására: a tonkini vizek aknátlanításá- nak folytatására: a VDK— amerikai gazdasági bizottság munkájának új rafelvételére; a negyvenöt napos határidőre, amelyet a foglyok szabadon bocsátásával kapcsolatosan fogadlak el). Le Dúc Tho mosolya a ' Kiéber sugárúton a jogos elégedettséget tükrözhette, hiszen csaknem kizárólag azok a pontok kerültek a megerősítő okmányba, amelynek következetesebb megvalósulását vietnami részről közölték. A VDK és a DIFK az első naptól kezdve betartotta amit vállalt, tehát a párizsi szerződések szellemének és betűjének ismételt aláhúzása egybevág a vietnami szándékokkal. Lényeges elem, hogy a pénteki napon már érvénybe lépett az újabb tűzszüne- ti megállapodás, amely azután nyert megfogalmazást, hogy január óta majd százezerszer sértették meg a fegyvemvugvást. Fontos technikai feltételt teljesít az újabb egyezménynek az a pontja, amely a két dél-vietnami fél fennhatósága alatt álló területek pontos körülhatárolását célozza és az eddigieknél jobb munkalehetőségeket biztosít a kato nai vegyes bizottságnak. A 6aigoni képviselők ar cán nem jelent meg túlára dó mosoly az aláíráskor, r hírek szerint Washington csak a segélyek megvonás* nak fenyegetésével tudta en gedelmességre bírni makacs kodó szövetségeseit. Ezt erő sítik meg azok a jelentések hogy saigoni részről mark elkövettek néhány tűzszüne- ti sértést. A nehézségek ellenére is, a „második Párizs” tovább javította a vietnamiak pozícióit s egyúttal megkönnyítheti az enyhülés irányzatának további érvényesülését a világban. Ami különösen nem mellékes, amikor csúcstalálkozó küszöbén állunk... Réti Ervin ■— Másoknál. — Mi nem olyanok vagyunk, mint mások?! /— Nem. Mert magukat elítélték. — Gondolja, vagy tudja? — Kitalálni se lett volna nehéz, de tudom is. Már napokkal ezelőtt beszélte Itt mindenki, hogy rabok intézik a meszelést. Jött valaki az irodáról, hogy vigyázzunk, mindent el kell zárni, olyan emberek jönnek ide, akiket vasvillával vettek el az anyjuk mellől. — És mit mondtak még? — Mit is? Azt, hogy nem kell velük szóba állni. Intézzék a dolgukat, hagyni kell őket. Nem jó közéjük keveredni. — Maga ezt elhitte? — A rosszat mindig köny- nyebben elhiszi az ember, mint a jót. — Ha elmondanám az igazat, csodálkozna. (Folytatás az 1. oldalról) ingtonba elkíséri Leonyid Brezsnyevet Z amjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója, aki a tavalyi szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta rendszeresen a kormányszóvivő funkcióját tölti be. Leonyid Brezsnyev és kísérete csaknem 12 órás repülőút után érkezett az Egyesült Államokba, de csak hétfőn kezdi meg látogatásának hivatalos részét, akkor fogadja őt Nixon a Fehér Házban. A vasárnapot a repülőút fáradalmainak ki- nihenése céljából Leonyid Brezsnyev és kísérete Camp Davidban tölti. Moszkva: Jurtj Zsukov, Nyikolaj Kurgyumov és Va- gyim Nyekraszov, a Pravda washingtoni tudósítói a lap szombati számában elemzik az amerikai közvélemény magatartását Leonyid Brezsnyev látogatásával kapcsolatban. Mint írják, az SZKP Központi Bizottsága főtitká— Nem hiszem. — De igen! Hadd mondjam el ma este! —- Azért én nem megyek a javítóba, hogy magát hallgassam. — Megvárom, ahol mondja. — Maga tényleg nincs lecsukva? — Megvárom, ahol akarja. — Ha soká jövök, megkeres a bátyám. Akkor magának jaj lesz. — Nem félek. — Nem mindenki bátor, aki nem fél. — Nagyon hegyes a nyelve. Azok beszélnek így. akik még nem szerettek senkit. Mert azok nem is szenvedtek. — Honnan tudja maga ezeket? — Megtanított rá az élet. — Tudja is maga, mi az élet. Csak beszél itt. — Nemcsak beszélek. Azt mondom, amit gondolok. rának látogatása — amely alapvetően munkajellegű látogatás — a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztését és megerősítését szolgálja. A tudósítók hangsúlyozzák: Washington, New York és az egész Egyesült Államok a várakozás lázában él. Sok amerikai találkozni akar Leonyid Brezsnyevvel, mint annak az országnak a vezető személyiségével, amely következetesen és sikeresen valósítja meg a nemzetközi feszültség enyhítésére, a békének és a népek biztonságának, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szavatolására irányuló elvi politikáját. Az amerikai társadalom széles körei hangot adnak annak a reménynek, hogy Brezsnyev látogatásának eredményei szilárd, megbízható jelleget adnak a szovjet—amerikai kapcsolatoknak, és ez a látogatás nagy jelentőségű lé— Kigondolni könnyű valamit. — Nem' akarom én megjátszani magam. Ígérje meg, hogy este találkozunk. Jó? Csönd támadt közöttük. Aztán idegen hang riasztotta őket. Bika hangja: — Főnök! — gúnnyal csengett a hangja. — Itt van Pet- terson. — Akkor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró, belül azonban csupa egy nyugtalanság volt. Sokáig beszélgettek. Már délutánra járt az idő. Hozzá szerette volna tenni, visszajön nemsokára, legszívesebben azt mondta volna, el se megy többé, hosszú idő óta ez az első nap, amikor úgy érzi, valóban él. De hát ezt nem mondhatta, már Bika miatt sem. Elindult, vissza-vissza- nézve, nézz utánam, csak egyszer nézz utánam, kislány, hogy találkozzon a nézésünk, pés lesz valamennyi nép átfogó, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztése útján, az egyetemes béke és biztonság érdekében. Prága: Leonyid Brezsnyev egyesült államokbeli látogatása a csehszlovák sajtó első számú témája. A szombati lapok vezércikkekben méltatják az utazás világpolitikai jelentőségét. A Hűdé Právo, a CSKP központi lapja „A béke nevében” című vezércikkében egyebek között megállapítja: — A Szovjetunió az amerikai—szovjet kapcsolatok fejlesztésénél következetesen osztályszemnontokból indul ki. A konfliktus megakadályozása végett a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak fel kell kutat- niok a konfrontációról az együttműködésre való átmenet formáit. Ez a munkás- osztály, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom és az egész haladó emberiség érdekét szolgálja. tudjam, hogy rendben van minden. Nyugodtan j oviik akkor hozzád, és egyszer el se megyek többé, nem voltam így még senkivel, mint Veled, mintha kővel ütöttek volna mellbe, nem tudok magamhoz térni, viszem az arcodat magammal, viszem a szőke hajadat, a hangod simo- gatásét, ezt az ajándékdéle- lőttöt. amint ott állsz az ajtóban. Menj be, ne álldogálj ott Bikával. Nem olyan mint én. Leteper. mert képes rá, nem úgy szeretne szeretni, vigyázz, nagyon vigyázz Marika. Megállt, hogy kiáltson neki, hogy odaparancsolja maga mellé Bikát, de a kiáltásból csak félresikerült intés lett, talán észre se vették, vagy úg\ tettek, mintha nem vennék észre. valamin nevetnek, talán őt nevetik ki, oda kellene menni, elzavarni Bikát. (Folytatjuk). í~i iCviTTlT/iUl«; Kisregény
