Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

ItWW-WÄ >4 KEDD: SZERDA: HÉTFŐ: A Biztonsági Tanácsban folytatódik a k5- zel-keleti vita. — Szadat és Kadhafi ta­lálkozója. — Az olasz kereszténydemokra­ták kongresszusa a balközép politika fel­újítása mellett. Megkezdődik a genfi leszerelési értekezlet újabb szakasza. — A nyugatnémet CDU rendkívüli kongresszusán Kohlt választ­ják pártelnökké. Az NDK népi kamarája ratifikálja az alap- szerződést, a demokratikus német állam felvételét kéri az ENSZ-be. — Négyoldalú megállapodás Párizsban a vietnami tűzszü­netegyezmény hatékonyabb végrehajtásá­ra. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev fogadja Moszkvában a szocialis­ta országok diplomatáit. — Nixon beszéde a közelgő csúcstalálkozóról. PÉNTEK: Koppenhágában befejezi tanácskozását a NATO miniszteri értekezlete. — összetű­zések Chilében. — ENSZ-felvételét kért az NSZK is. SZOMBAT: Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindul ame­rikai látogatására. Vfr tfnfus n 1 Magyar—lengyel vezetők táviratváltása EDWARD GIEREK elvtársnak, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elnö- kének PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa el­nökének Varsó Kedves elvtársák! A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírá­sának 25. évfordulója alkalmával a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önök­nek, és a testvéri lengyel népnek. A két baráti állam között 25 évvel ez­előtt létrejött szerződés lerakta kapcsolata­ink és sokoldalú együttműködésünk alap­elveit. Ezeket az elveket erősíti meg, s fej­leszti tovább a szocialista internacionalizmus szellemében a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság 1968. május 16-án aláirt új barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződése. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szerződés alapelvei­nek és céljának megfelelően tartós, széles körű és gyümölcsöző együttműködés alakult ki a két szocialista ország, a két baráti nép között, amely megfelel az egész szocialista közösség érdekeinek, tevékenyen hozzájárul az európai kontinens és a világ békéjének biztosításához és megszilárdításához. Barátságunk fejlődésének e nagy je­lentőségű évfordulóján pártunk és körrirtá- nyunk, az egész magyar nép nevében szív­ből kívánunk önöknek kedves elvtársak és az egész lengyel népnek újabb sikereket ha­zájuk szocialista építésében és a békéért folytatott harcban. KÄDÄR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése alá­írásának 25. évfordulója alkalmából legszí- vélyesebb üdvözleteinket és jókívánságain­kat küldjük a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és Miniszter- tanácsának, a testvéri magyar népnek, és önöknek kedves elvtársak, további sikere­ket kívánva országuk szocialista építésében. A negyedszázada aláirt és 1968 máju­sában megújított lengyel—magyar szerződés népeink, a szocialista építés új körülményei között megerősödött hagyományos és test­véri barátságának kifejezője. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy or­szágaink, népeink közötti együttműködésnek a szerződésből fakadó széles körű lehetŐlé- gei alkotó módon valósulnak meg az élet­ben. Ennek egyik újabb kifejezője a njagyar, párt- és kormányküldöttség legutóbbi var­sói látogatása alkalmával a pártjaink és kormányaink közölt a politikai, kulturális és gazdasági élet területén létrejött konkrét megállapodások, amelyek célja a marxiz­mus—leninizmus és a szocialista internacio­nalizmus elvein alapuló sokoldalú együttmű­ködés további elmélyítése. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársa­ság fejlesztve a Szovjetunióval, valamint a Varsói Szerződésben, és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában együttműködő szocialista közösség országaival való meg­bonthatatlan barátságot és szövetséget, a szo­cialista- építés magasztos eszméitől vezérel­tetve, szüntelenül erősíti népeinek barátsá­gát és együttműködését a szocializmus, as európai biztonság és a viiágbéke javára. Fogadják kedves elvtársak pártunk, kor­mányunk és egész népünk, a magyar nép­nek és személy szerint önöknek küldött leg- szívélyesebb jókívánságait új és még na­gyobb eredményeket kívánva országuk szo­cialista építésében. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; HENRYK JABLONSKI, w , -a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke; PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Ezúttal nem az elején, ha­nem a végén kezdjük, hiszen n hét kiemelkedően fontos eseménye a szombati napra jutott. Leonyid Brezsnygy, az SZKP főtitkára elindult az Egyesült Államokba, ahol Nixon moszkvai látogatásá­nak folytatásaként, újabb szovjet—amerikai csúcstalál­kozóra kerül sor. Vannak események, ame­lyeknek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: Brezsnyev amerikai útja ezek közé tar­tozik. A Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok a két ellen­tétes világrendszer vezető ha­talmát képezi: vezetnek a gazdasági fejlettség és lehe­tőségek területén; katonai vo­natkozásban pedig páratlan haditechnikai eszközök birto­kában vannak. Ezért, jóllehet minden ország feladata a békés egymás mellett élés elő­mozdítása, Moszkva és Washington különleges fele­lősséget visel vállain. A csúcselőkészületek javá­ban folytak a héten. Brezs­nyev amerikai újsá V’óknak nyilatkozott, az SZKP főtit­kára fogadta a ?rocialista or­szágok Moszkvában akkre­ditált diplomatáit, köztük a magyar nagykövetet is és velük a párt békeprogramjá­nak megvalósulásáról tanács­kozott. Mozgalmas napok voltak Washingtonban is, ahol Nixon mondott beszé­det. Rogers és Kissinger is több ízben kifejtette vélemé­nyét. A nemzetközi sajtó a tárgyalási asztalra kerülő té­mákat vitatja, a leszerelés, a Imre László: 30. Nem néztek rá, hiába húzta kí magát Ha pedig va­laki ránézett, abban a pillan­tásban benne /olt: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi ember húzza ki magát rongyosan és jólöltözötten. veled együtt, ugyanebben a pillanatban ? Földön?! Es tü­dődbe. hogy aki igazán nagy akar lenni az sokáig úgy összehúzza magát, mint a te­tű, ha fagy érkezik, gondolj például az űrhajósokra, akik Közel-Kelet kérdéseiben pró­bálják előre vetíteni a vár­ható álláspontokat. Ne vág­junk azonban a várható meg­beszélések elé, hiszen a genfi SALT-tárgyalásokon elhatá­rozott szünet, valamint a Biz­tonsági Tanács közel-keleti vitájának elnapolása is arra mutat, hogy néhány napon át most a legmagasabb szinten folyik majd a véleménycsere. Bizonyos folyamatok vi­szont kétségkívül meggyor­sultak. a lezárás felé közeled­tek a héten, nem függetlenül a csúcselőzetestől. A két né­met állam alapszerződését ra­tifikálta az NDK népi kama­rája is, az NDK és az NSZK felvételét kérte az ÉNSZ-be, s a NATO koppenhágai ülésén Scheel nyugatnémet külügy­miniszter lényegében úgy nyi­latkozott, hogy nincs miért szóba hozni a „német kérdést”. (Az atlanti miniszteri értekez­letek eddig minden alkalom­mal a hagyományos „német munkavacsorával” kezdőd­tek, amikor Washington, Pá­rizs, London és Bonn egyezke­dett.) A NATO-konferenciát különben is bizonyos zavar lengte át. hiszen a nemzetközi politikában enyhébb szellők fújnak. Viszont az Atlanti Szövetségnek nem éppen pro­fittá a békés együttműködés. Figyelmet keltett a genfi leszerelési értekezlet nyári vitáiénak megkezdődése is. A két vitatott fő témát (a föld alatti nukleáris kísérle­tek eltiltása, valamint a vesvifegyverek kiiktatása) ugyanis csak szovjet—ame­odafönt megisszák a saját Vi­zeletüket és a kiképzés idején csak nagyon ritkán gondol­nak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszédet, ha első útjukról diadalmasan visszatérnek. — Arra nem gondolt, hogy amit mondani akar, azt a má­sik tudja már? — Miért? Erre is gondolni kellene? Maga például mit tudhat rólam? — Azt például, hogy nagyon egyforma a frizurájuk. Mind a négyüknek. — Lehet ez véletlen is. rikai közös erőfeszítéssel le­hetne a holtpontról elmozdí­tani. Ha nem is függ össze köz­vetlenül csúcstalálkozóval, kétségkívül a légkört javít­ja a Párizsban aláírt négy­oldalú megállapodás a viet­nami tűzszünet hatékonyabb megvalósítására. A jelenle­vő tudósítók kiemelik, hogy Le Dúc Tho és Kissinger mosolyogva fogott kezet a tizennégy pontos okmány elfogadása után. Igaz, a tár­gyalások túlhaladták a ter­vezett időt, de végül is ered­ménnyel jártak. De mégis előrelépést jelent, mivel vi­lágosan kimondja, hogy az amerikaiaknak és a saigoni rendszernek végre kell haj­taniuk a vállalt kötelezett­ségeket. (Elegendő utalni az amerikai felderítő repülések haladéktalan leállítására: a tonkini vizek aknátlanításá- nak folytatására: a VDK— amerikai gazdasági bizott­ság munkájának új rafelvéte­lére; a negyvenöt napos ha­táridőre, amelyet a foglyok szabadon bocsátásával kap­csolatosan fogadlak el). Le Dúc Tho mosolya a ' Kiéber sugárúton a jogos elégedett­séget tükrözhette, hiszen csaknem kizárólag azok a pontok kerültek a megerő­sítő okmányba, amelynek következetesebb megvalósu­lását vietnami részről kö­zölték. A VDK és a DIFK az első naptól kezdve betar­totta amit vállalt, tehát a párizsi szerződések szelle­mének és betűjének ismételt aláhúzása egybevág a viet­nami szándékokkal. Lényeges elem, hogy a pénteki napon már érvény­be lépett az újabb tűzszüne- ti megállapodás, amely az­után nyert megfogalmazást, hogy január óta majd száz­ezerszer sértették meg a fegyvemvugvást. Fontos technikai feltételt teljesít az újabb egyezménynek az a pontja, amely a két dél-viet­nami fél fennhatósága alatt álló területek pontos körül­határolását célozza és az eddigieknél jobb munkale­hetőségeket biztosít a kato nai vegyes bizottságnak. A 6aigoni képviselők ar cán nem jelent meg túlára dó mosoly az aláíráskor, r hírek szerint Washington csak a segélyek megvonás* nak fenyegetésével tudta en gedelmességre bírni makacs kodó szövetségeseit. Ezt erő sítik meg azok a jelentések hogy saigoni részről mark elkövettek néhány tűzszüne- ti sértést. A nehézségek el­lenére is, a „második Pá­rizs” tovább javította a viet­namiak pozícióit s egyúttal megkönnyítheti az enyhülés irányzatának további érvé­nyesülését a világban. Ami különösen nem mellékes, amikor csúcstalálkozó kü­szöbén állunk... Réti Ervin ■— Másoknál. — Mi nem olyanok vagyunk, mint mások?! /— Nem. Mert magukat el­ítélték. — Gondolja, vagy tudja? — Kitalálni se lett volna nehéz, de tudom is. Már na­pokkal ezelőtt beszélte Itt mindenki, hogy rabok intézik a meszelést. Jött valaki az irodáról, hogy vigyázzunk, mindent el kell zárni, olyan emberek jönnek ide, akiket vasvillával vettek el az any­juk mellől. — És mit mondtak még? — Mit is? Azt, hogy nem kell velük szóba állni. Intéz­zék a dolgukat, hagyni kell őket. Nem jó közéjük keve­redni. — Maga ezt elhitte? — A rosszat mindig köny- nyebben elhiszi az ember, mint a jót. — Ha elmondanám az iga­zat, csodálkozna. (Folytatás az 1. oldalról) ingtonba elkíséri Leonyid Brezsnyevet Z amjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója, aki a tavalyi szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta rendsze­resen a kormányszóvivő funkcióját tölti be. Leonyid Brezsnyev és kí­sérete csaknem 12 órás re­pülőút után érkezett az Egyesült Államokba, de csak hétfőn kezdi meg látogatá­sának hivatalos részét, ak­kor fogadja őt Nixon a Fe­hér Házban. A vasárnapot a repülőút fáradalmainak ki- nihenése céljából Leonyid Brezsnyev és kísérete Camp Davidban tölti. Moszkva: Jurtj Zsukov, Nyikolaj Kurgyumov és Va- gyim Nyekraszov, a Pravda washingtoni tudósítói a lap szombati számában elemzik az amerikai közvélemény magatartását Leonyid Brezs­nyev látogatásával kapcso­latban. Mint írják, az SZKP Központi Bizottsága főtitká­— Nem hiszem. — De igen! Hadd mondjam el ma este! —- Azért én nem megyek a javítóba, hogy magát hallgas­sam. — Megvárom, ahol mondja. — Maga tényleg nincs le­csukva? — Megvárom, ahol akarja. — Ha soká jövök, megkeres a bátyám. Akkor magának jaj lesz. — Nem félek. — Nem mindenki bátor, aki nem fél. — Nagyon hegyes a nyelve. Azok beszélnek így. akik még nem szerettek senkit. Mert azok nem is szenvedtek. — Honnan tudja maga eze­ket? — Megtanított rá az élet. — Tudja is maga, mi az élet. Csak beszél itt. — Nemcsak beszélek. Azt mondom, amit gondolok. rának látogatása — amely alapvetően munkajellegű lá­togatás — a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejleszté­sét és megerősítését szolgál­ja. A tudósítók hangsúlyoz­zák: Washington, New York és az egész Egyesült Államok a várakozás lázában él. Sok amerikai találkozni akar Leonyid Brezsnyevvel, mint annak az országnak a vezető személyiségével, amely következetesen és sikeresen valósítja meg a nemzetközi feszültség enyhítésére, a bé­kének és a népek biztonságá­nak, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének sza­vatolására irányuló elvi poli­tikáját. Az amerikai társadalom szé­les körei hangot adnak an­nak a reménynek, hogy Brezs­nyev látogatásának eredmé­nyei szilárd, megbízható jel­leget adnak a szovjet—ameri­kai kapcsolatoknak, és ez a látogatás nagy jelentőségű lé­— Kigondolni könnyű vala­mit. — Nem' akarom én megját­szani magam. Ígérje meg, hogy este találkozunk. Jó? Csönd támadt közöttük. Az­tán idegen hang riasztotta őket. Bika hangja: — Főnök! — gúnnyal csen­gett a hangja. — Itt van Pet- terson. — Akkor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró, belül azonban csu­pa egy nyugtalanság volt. So­káig beszélgettek. Már dél­utánra járt az idő. Hozzá sze­rette volna tenni, visszajön nemsokára, legszívesebben azt mondta volna, el se megy töb­bé, hosszú idő óta ez az el­ső nap, amikor úgy érzi, való­ban él. De hát ezt nem mondhatta, már Bika miatt sem. Elindult, vissza-vissza- nézve, nézz utánam, csak egy­szer nézz utánam, kislány, hogy találkozzon a nézésünk, pés lesz valamennyi nép át­fogó, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztése útján, az egyetemes béke és biztonság érdekében. Prága: Leonyid Brezsnyev egyesült államokbeli látoga­tása a csehszlovák sajtó első számú témája. A szombati lapok vezércikkekben mél­tatják az utazás világpoliti­kai jelentőségét. A Hűdé Právo, a CSKP központi lap­ja „A béke nevében” című vezércikkében egyebek kö­zött megállapítja: — A Szovjetunió az ame­rikai—szovjet kapcsolatok fejlesztésénél következetesen osztályszemnontokból indul ki. A konfliktus megakadá­lyozása végett a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak fel kell kutat- niok a konfrontációról az együttműködésre való átme­net formáit. Ez a munkás- osztály, a szocialista orszá­gok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom és az egész haladó emberiség érdekét szolgálja. tudjam, hogy rendben van minden. Nyugodtan j oviik akkor hozzád, és egyszer el se megyek többé, nem voltam így még senkivel, mint Ve­led, mintha kővel ütöttek vol­na mellbe, nem tudok ma­gamhoz térni, viszem az arco­dat magammal, viszem a szőke hajadat, a hangod simo- gatásét, ezt az ajándékdéle- lőttöt. amint ott állsz az ajtó­ban. Menj be, ne álldogálj ott Bikával. Nem olyan mint én. Leteper. mert képes rá, nem úgy szeretne szeretni, vigyázz, nagyon vigyázz Marika. Meg­állt, hogy kiáltson neki, hogy odaparancsolja maga mellé Bikát, de a kiáltásból csak félresikerült intés lett, talán észre se vették, vagy úg\ tet­tek, mintha nem vennék ész­re. valamin nevetnek, talán őt nevetik ki, oda kellene menni, elzavarni Bikát. (Folytatjuk). í~i iCviTTlT/iUl«; Kisregény

Next

/
Thumbnails
Contents