Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
1 oldat tCELÍT-MAGY ARÖRSZAÖ I$73. jűnfus IS Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) kihasználására, a könnyű- szerkezetes program végrehajtása, a káderekkel való foglalkozás megjavítására, a szakmunkások és szakemberek továbbképzésére tett intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban rámutatott: az államháztartás teherbíró képessége véges, és közismert, hogy a célcsoportos lakásépítés teljesítésének pénzügyi korlátái vannak. Ugyanakkor elterjedt a nagyarányú szanálásokkal együttjáró és költséges városközpontok építésének igénye. Egyetértünk azokkal, akik az ilyen területen meglévő elmaradást fel akarják számolni, de ennek ütemét egyrészt összhangba kell hozni az ország teherbíró képességével, másrészt esztétikai szempontból sem kívánatos ennek a feladatnak rohammunkával történő megoldása. Ezért e törekvéseket korlátozni kellett oly módon, hogy a városközpontok átépítésének folytatását; illetve megkezdését központi engedélyhez kötöttük. Ennek alapján több városközpont létesítését az Országos Tervhivatallal együtt csak feltétellel, illetve kiegészítéssel engedélyeztük. Az intézkedések nyomán csökkentek a beruházási k, dások. Ez kedvezőbbé teszi a lakásépítési program teljesítését. Az építőipar műszaki fejlesztési feladatairól szólva hangsúlyozta azt az alapvető tényt, hogy a munkaerő- tartalékok kimerülőben vannak. Ezért az élőmunkával való takarékosság, az építési folyamatok iparosítása egyik legdöntőbb követelmény. Ezt a célt szolgálta a házgyári hálózat létrehozása, a paneles építési mód alkalmazása. A lakótelepek - megvalósítása során azonban eszültség keletkezett a lakója ü letek gyorsuló ütemű építése és a kiszolgáló létesítmények (iskolák, óvodák, bölcsődék, üzletek) lassúbb építési üteme miatt. A könnyűszerkezetes komplex program — többek között — ezen a helyzeten kíván változtatni, s egyben a legkedvezőbb megoldást biztosítja az ipari és mezőgazda- sági épületek gyors megSiabó István építésére, illetve az iparban folyó rekonstrukciók hatékony elvégzésére is. A konynyűszerkezetes építési mód alkalmazásával 1972-ben már több, mint negyedmillió négyzetméter épület (ipari, kereskedelmi épület, iskola) készült. Ezen a téren ebben az évben tovább kívánunk lépni. A miniszter ezután a közművesítésről szólva hangsúlyozta: fejlesztettük kapacitásunkat, s olyan közmű- építési technológiákat kísérleteztünk és próbáltunk ki, amelyek a városi rekonstrukciók során alkalmasak a járműforgalom zavarása nélkül a feladatok végrehajtására. Keressük a köz- műalagutak alkalmazásának gazdaságos megoldásait is. Súlyponti feladatnak tekintjük a befejező munkálatok, a szak- és szerelőipari kapacitások fejlesztését, részint az építési időtartam további csökkentése, részint a minőség fokozása érdekében. — Az eredmények ellenére még sok a tennivaló, különösen a munkahelyi szervezésben. Nagy figyelmet kell szentelni a munkaszervezés és a folyamatos anyagellátás javítására. Az egyre növekvő műszaki-gazdasági követelmények szükségessé teszik a munkások és a szakemberek képzésének és továbbképzésének szélesítését, elmélyítését. Ennek megvalósítása érdekében biztosítottuk a továbbképzés előfeltételeit, a korszerű követelményeknek megfelelő tananyagot adtunk ki. — A párt- és kormányhatározatok alapján márciusban végrehajtott’ központi béremelés a kereseti arányokat kedvezően befolyásolta az építésügyi ágazatban is. Befejezésül a miniszter a következőket mondotta: — Úgy vélem, hogy a népgazdaság 1072. évi fejlődéséhez az építő- és' építőanyag-ipar dolgozói is hozzájárultak. Az ez évi munkánkat a múlt év eredményei határozzák meg. Ami jó volt, azt tovább kell fejleszteni, ami pedig munkánkban hiányosság, azt meg kell szüntetni. Fokozzuk erőfeszítéseinket, hogy sikeresen zárhassuk az 1973-as évet is. felszólalása Ezután Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke a termelőszövetkezetek munkáját értékelve, egyebek között megállapította: a mezőgazdasági szövetkezetek túlteljesítették termelési tervüket; mintegy 9 százalékos termelésnövekedést értek el. Javult — és a tervutasítások időszakához képest lényegesen nagyobb lett — a tervszerűség is. A termeléspolitikai szempontból különösen fontos termékek — például a cukorrépa, a zöldség, a szarvasmarhatartás — termelésében sikerült elmozdulni a holtpontról és megállítani a hanyatló tendenciát. A termelőszövetkezetek magatartása abban is találkozott az állami akarattal, hogy a korábbi fejlesztés, beruházás ütemét fékezték, teljesítették a felhalmozást lassító politika követelményeit, csökkent a befejezetlen létesítmények mennyisége. Ezeket a társadalom szempontjából örvendetes jelenségeket célravezető állami intézkedések segítették elő. Mindaz, amit a termelőszövetkezetek a gazdaságpolitikai célok megközelítéséért tettek, alapjaiban és fő vonalaiban találkozott saját érdekeikkel is. Mivel mindez nem erőszakolt, hanem egészséges, gazdasági hajtóerőkkel mozgatott folyamat része, biztosak lehetünk a kedvező tendenciák folytatásában és a még létező problémák eredményes megoldásában is. A képviselő néhány olyan lehetőséget is megemlített, amellyel a termelőszövetkezetekben folyó munka eredményességét a kötelező időszak- ban tovább lehetne javítani. Különösen a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése, a tároló-, keverőkapacitás, a komplex gépesítés terén sürgetőek a teendők. A termelőszövetkezetek egyértelműen üdvözlik az erőforrásoknak megfelelő ütemű előrehaladását a géprendszerek alkalmazásában, illetve azok beszerzésében. Kérik azonban, hogy az ne érintse hátrányosan a rendszereken kívül folyó termelés alapvető feltételeit ~ a gépek beszerzését, a műtrágya-ellátást és a többi követelményt. A géprendszer olyan többletkapacitás legyen, amelyet, többlettermékekkel fizethetünk ki. Ha egy üzemben mérleghiány, többletberuházás vagy bármilyen más probléma adódik, a következmények alól nem lehet mentesíteni a vállalatok. szövetkezetek vezetését. Semmilyen erőfeszítés sem túlzott, amely a termelés, a gazdálkodás, az önkormányzat színvonalának és kulturáltságának növelése érdekében történik. A termelőerőkben, a termelő- szövetkezetekben egyaránt több rejlik a jelenlegi teljesítményeknél. A meglévő tartalékok feltárásáért kell tehát tovább dolgoznunk. Palóczy Lajosné Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása Felszólalt a vitában Béki Ferencné (Pest), dr. Nezvál Ferenc (Zala), dr. Molnár Béla (Budapest), Mohácsy Barna (Somogy), Sándor József (Csongrád) és Palóczy Lajosné (Szalbolcs-Szatmár) megyei képviselő. Palóczy Lajosné felszólalásában Szabolcs-Szatmár megye burgonyatermesztésének helyzetével, problémáival foglalkozott. A megyében 1Ö81—1970 között átlagosan 38 000 hektáron, 1973- ban már csak 21 500 hektáron termesztettek burgonyát. Hektáronként — 1961—1970 között — 88,1 mázsa, 1971- ben 121,3 mázsa, 1972-ben 101.7 mázsa volt a termés. A termelés növekedése egyúttal lehetővé tette, hogy a korábbiakhoz képest csökkentsék a burgonyatermő területet, anélkül, hogy ez az ellátásban bármilyen zavart okozna. A képviselő véleménye szerint a termőterület mai nagyságrendje megfelelő, további területcsökkentés viszont a megyében nem indokolt. A fejlődés ellenére azonban a jelenlegi termésátlagokkal nem lehetnek elégedettek, keresni kell a lehetőségeit, hogy más növényféleségek eredményeihez képest a burgonyatermesztés javításában is lényeges és gyors eredményeket érjenek el. Kérte, hogy Szabolcs-Szatmár megye olyan arányban részesüljön támogatásban, amilyen arányban a burgonyatermesztésből részt váljál. Segítséget kért a burgonya biztonságos értékesítéséhez, javasolta, hogy ennek fel tételeit, szervezeti formáit korszerűsítsék. Ezután Vincze József (Bács) és Csapó Ernő (Budapest) képviselő szólalt fel, majd az elnöklő Apró Antal lezárta a törvényjavaslat vitáját és megadta a szót Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek. Faluvégi Lajos válasza Bevezetőben a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a nagyon sokrétű ée konstruktív vitában1 felmerült észrevételeket, javaslatokat — az országgyűlés és a kormány munkakapcsolatai rendjének megfelelően — a Minisztertanács legközelebbi ülésén részletesen megtárgyalja, a szükséges intézkedéseket megteszi, s ezekről a felszólaló képviselőket is tájékoztatni fogják a miniszterek. Faluvégi Lajos ezután a mezőgazdasággal összefüggő felszólalásokra reflektált. Aláhúzta, hogy 1972-ben mező- gazdaságunk terven felül járult hozzá a népgazdaság eredményeihez, s ez nemcsak a belső ellátás, hanem a külkereskedelmi egyensúly szempontjából is nagyon lényeges volt. Érthető, hogy a mező- gazdaság vezető testületéiben és az üzemekben is felmerül a kérdés: fokozhatok. meg- sokszorozhatók-e a továbbiakban az elért eredmények. A jelenlegi periódus a korábbi beruházási fellendülés visz- szafogásának időszaka, még nem érvényesül kellően a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, az intsnziv kultúrák termelésének fellendítésére tett intézkedések hatása. Azt hiszem, az esztendő második fele és különösen a következő év az említett aggályokat el fogja oszlatni. Faluvégi Lajos kiemelte, hogy a mezőgazdaságban kulcskérdés a zárt termelőrendszerek elterjesztése. Hozzáfűzte: ügyelnünk kell azonban arra, hogy a zárt termelési rendszerek kialakításában csak ott és olyan mértékben haladjunk élőre, ahol és ahogyan a feltételek adottak. E termelési rendszert sehol nem szabad a gépszerzés pótlólagos forrásának tekinteni; úgy kell alkalmazni, hogy bevezetése az eredményekben, a jövedelmekben egyaránt többletet hozzon. Az állategészségügyi helyzettel kapcsolatban rámutatott, hogy miként a kormányzati szerveknek, az üzemeknek is tisztában kell lenniük azzal: a fejlesztési politika, a nagy állatállomány állategészségügyi szempontból is megnövekedett felelősséget jelent. Állategészségügyünk hagyományai, szakembereink képzettségének színvonala és üzemeink szervezettsége azonban olyan szintű, hogy e megnövekedett felelősségnek, az ezzel -járó kötelezettségeknek eleget tudunk tenni. Ehhez természetesen az üzemekben és az üzemeken kívül egyaránt fejlesztenünk kell az állategészségügyi szolgálatot. A mezőgazdasági vállalkozások fejlődésére, tevékenységére utalva a pénzügyminiszter megjegyezte, hogy a vállalkozási formák tavaly nem olyan mértékben fejlődtek, amilyen egészséges lett volna. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy az üzemek , közötti vállalkozásoknak csak akkor van létjogosultságuk, ha segítségükkel általános gazdaságpolitikai feladatokat olcsóbban, eredményesebben lehet megoldani. A vállalkozások nem önmagukban, önmagukért támogatandó formák — a vállalkozási kedvet olyan keretek között kell ösztönözni és támogatni, amennyiben megfelelnek gazdasági céljainknak. — Mezőgazdaságunk helyzete és a fejlesztés céljai bizakodással tölthetnek el bennünket. A mezőgazdasági üzemek dolgozói 1972-ben is bizonyságát adták annak, hogy meg tudnak birkózni a nehéz feladatokkal is. Kormányzatunk pedig a lehetőségekhez mérten támogatja mindazoknak a céloknak az elérését, amelye- két közösen tűztünk ki. Áttérve az ipart érintett felszólalásokra, a pénzügyminiszter hangsúlyozta: a kormánynak az a törekvése, hogy a műszaki-technikai haladást a fokozott gépcserékkel is elősegítse. Az eddigi lépéseket kezdetnek tekintik, s azt várják, hogy az üzemek is nagyobb figyelmet fordítsanak erre. Egyébként a kormányzat terven felül másfél milliárd forint hitelt biztosított az említett célokra. Ezt az összeget korszerű közlekedési eszközök, ipari gépek, valamint a belkereskedelem munkáját segítő berendezések beszerzésére fordítják. Ez la téma tehát napirenden van, a kormány vezetői a közeljövőben megtárgyalják az erre vonatkozó külkereskedelmi, pénzügyi és tervhivatali javaslatokat, s hatékony intézkedéseket. tesznek. A pénzügyminiszter részletesen foglalkozott a beruházási terv teljesítésével. Egyetértett azzal a felfogással, hogy ha a népgazdasági terv végrehajtásában egyik-másik területen lemaradás mutatkozik — mint például az ipari beruházásoknál is —, akkor az eszközök rugalmasabb átcsoportosításával kell segíteni azokat az .ágazatokat, ahol hajlandóság mutatkozik nagyobb teljesítmények elérésére. Hogy ez a helyes törekvés nem valósult meg a kívánatos mértékben, annak az az oka. hogy költségvetési forrásaink sem korlátlanok. A cipőipar fejlesztését illetően pedig a pénzügyminiszter közölte, hogy az ágazat fejlesztését Indokoltnak tartják és a Gazdasági Bizottság a következő időszakban foglalkozik a kérdéssel. , Kitért a lakásépítés hitelezési feltételeivel kapcsolatban a pénzügyi kormányzatot ért kritikára. Ezzel ösz- szefüggésben rámutatott ar-- ra, hogy a hitelállomány több mint 60 százaléka — értve alatta a megtakarítás több mint 60 százalékát — a lakosságnak visszajuttatott hitel. A betevőknek fizetett kamat és a begyűjtés költsége 6 százalék; az átlagos építési kölcsönkamat — mivel nagyobb kedvezmények is vannak — 3 százalék. Az állami költségvetés tehát évente 1,4 milliárd forintot fizet ki kamatkülönbözet címén, ami a legkevésbé se mondható „jó üzletnek”.' Egyébként a családi házak 20—25 évig adómentesek, s figyelembe kell venni azt is. Befejeződött az Olvasó népért mozgalom országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Marosi Gyula író a hátrányos helyzetű iskolai tanulók segítésére szervezett olvasótáborok tapasztalatairól szólt, majd Tőzsér László, a Fejér megyei népfrontbizottság képviselője az „]Egy üzem, egy iskola” mintájára javaslatot tett az iskolai könyvtárak létesítésének országos méretű mozgalommá fejlesztésére. A műszaki társadalmi bizottság társadalmi munkában kidolgozza az iskolai könyvtárak legkisebb költséggel és legrövidebb időn belül megvalósítható típustervét, amelyet ajánlásra a népfront országos tanácsa elé terjesztenek. A kétnapos tanácskozás tapasztalatait Darvas József foglalta össze. Kifejezte elégedettségét a tanácskozás munkájával kapcsolatban. Mint mondotta, rég érezte magát ilyen jól, mint a nyíregyházi tanácskozáson. Hangulata, levegője volt a megbeszélésnek. Sok okos tanács hangzott el. Elmondta azonban azt is, hogy eredményesebb lehetett volna az országos tanácskozás, ha valamennyi meghívott részt vesz rajta. Különösen hiányolta, hogy a könyvkiadók vezetői maradtak távol. összefoglalójában az írószövetség elnöke megjegyezte: a tanácskozás során jó lett volna, ha miután az Olvasó népért mozgalom gazdája ezután a népfront, több szó esett volna a népfrontmun- káról. Arról, hogyan lehetne még gyümölcsözőbben végezni a közös munkát, növelni az Olvasó népért mozgalomban tevékenykedők seregét. Szólt ezután a nénfrontbizott^ágok mellett életre hívott művelődési munkaközösségek jelentőségéről, amelyek arra hivatottak, hogy összefogói legyenek egy-egv községben, városban a művelődési tevékenységnek. Meggyőződését fejezte ki: helyesen tették az olvasó mozgalomban részt vevők, hogv „bele ütötték az orrukat”, foglalkoztak olyan intézményi problémákkal, mint a könyvtárak helyzete, a könyvkiadás, könyvterjesztés, az iskolai irodalomoktatás és más kérdésekkel. — Az igaz, hogy intézményesen nem tudunk jó néhány dologban cselekedni, de formálni tudjuk a közvéleményt. A társadalmi közvélemény formálásán nemcsak a munkások, parasztok, hanem a pártmunkások, a minisztériumi vezető^ és mindenki szemléletének formálását értem, akik együttesen a legtöbbet tehetik a mozgalomért. Az Olvasó népért mozgalom olyan fórum kell, hogy legyen, ahol a valós problémák kapnak hangot, segítik a megoldást. Ezt követően Darvas József utalt arra, hogy a tanácskozáson rendkívül nagy hangsúlyt kapott a fiatalság olvasóvá nevelésének ügye. Jó, hogy ez így történt. Kifejezte azt a véleményét, hogy a fiatalok olvasóvá nevelésében nagy feladatok várnak a KISZ-re. Keresni kell az újabb és újabb formákat, lehetőségeket, hogy minél több fiatal körében könyvbarátot szerezzünk. Megjegyezte) igen fontosnak tartja, hogy a fiatalságot megismertessük a való élettel, problémalátási a neveljük Őket. Ezzel tartalmas elkötelezettségre, a társadalmi, nemzeti feladatok vállalására készítjük fel őket. — Azt hiszept, az ifjúság olvasóvá nevelése mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kell tenni a munkásosztály, a parasztság tömegeinek olvasóvá nevelésére is —'folytatta Darvas József. Ezért tartjuk igen fontosnak á SZOT- tal és más tömeg- és társadalmi szervezettel az együttműködést, közös programok kidolgozását, a munka összehangolását. Végezetül a kétnapos tanácskozás összefoglalójában Darvas József kifejtette; bár az Olvasó népért mozgalom stratégiai céljai több éves, évtizedes feladatokat foglalnak magukban, helyük és szerepük van a rövid távra szóló vállalkozásoknak is. Utalt a Honvédelpi Minisztérium kezdeményezésére, amely a fiatalok koréban az olvasóvá nevelés feladatait tűzte célul, szolgálva ezzel a hazafias nevelést. Darvas József hangsúlyozta ezzel kapcsolatban, hogy ezt tágan kell értelmezni, mert a didaktikus irodalom nem hoz tartó« eredményeket. Haza fisa ara nevel minden irodalmi alkotás, amely a népért, a társadalomért való felelősség vállalására serkent, a néphez való tartozást, . elkötelezettséget erősíti. Az írók felelősségéről hangoztatta, bízik abban, hogy az alkotók megtalálják az inten? zívebb kapcsolatot a valóság? Kai, értékes, magas színvonalú művekkel fogják ábrázolni a szocialista valóságot. Ezt a közvélemény is megkövetelheti az íróktól. Sokat segíthet a kritika is, amely ma még nem mindig teljesíti maradéktalanul ilyen jellegű feladatát. — Én azt hiszem, a tanácskozás negatív vonásaival együtt is eredményes volt. Egy újabb, «/aka-izt kell. hogy megnyisson a , munkában. Azon is kell munkálkodni, hogv minél több segítő:őrsünk legyen a felelőse ér íré'na szolgálat teljesítésében — fejezte be összefoglal- # H Dar» vas József. Darvas József összefoglalóé ja után S. Hegedűs TJíszló mondott zárszót. Hangsúlyozta; a népfront keretében megvalósuló kulturális mozgalom alapot ad a szélesebb együttműködésre mindazokkal, akik segítői akarnak lenni a nép kulturális felemelkedését segítő Olvasó népért mozgalomnak. A tanácskozás egy óra után néhány perccel ért véget. Darvas József, az írószövetség elnöke Szabolcs-Szatmár megyei tartózkodása során június 15-én délután Vásáras- naményba és Tarpára látogatott. Találkozott á járás és a község vezetőivel és megtekintette a járás történelmi éa kulturális emlékhelyeit, nevezetességeit. Útjára elkísért* dr. Tar Imre, a megyei párt- bizottság első titkára és Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára. p. a hogy egy-egy ilyen otthon létrehozásához a tanács — illetve végső soron a költségvetés — szerény számítások szerint is 40—50 ezer forinttal járul hozzá különböző kommunális létesítmények — út, úthálózat, vízvezeték, járda — formájában, s ennek csak kis hányada térül meg. A cél itt az állam oldaláról nem a költségvetés bevételeinek növelése, hanem a lakosság megtakarításainak, a gondok megoldását segítő fel- használása. Az elnök ezután szavazást rendelt el, amelynek eredményeként az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetéséneki végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosság-: ban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegben egyhangúlag elfogadta. A pénzügyminiszter válaszát a képviselők elfogadták és ezután került sor. — a napirendnek megfelelően — az interpellációkra. Kovács Sándor (Győr-Sopron) és dr. Kaposvári Júlia (Budapest) képviselők interpelláltak közlekedési és egészségügyi kérdésekben. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejezte műn» káját. Az ülést Apró Antal zárta be.
