Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
t <*04 ÍCI’T.ET-MAOYARO'RSZAQ — VARÄRNAPT wht r iktrjjs^ WfS. méftns IS. Bajor Nagy Ernő: Gida Gida megöregszik A népé lett az iskola így kezdődött Szabolcs-Szatmárban (D Gida hetvenéves, de sorsfordulataiért még ma is szülei felelősek. Azon a porhavat hordó decemberi napon, midőn Gidát keresztelni vitték, édesapja, a helyi gőzmalom Igazgatója bepálinkázott. Mámorában hangos szóval követelte, hogy fiacskája a Gedeon nevet kapja. Keresztül is vitte akaratát. Igen- ám, de vezetéknevük Is Gedeon, volt! A két név ilyen szerencsétlen egyesítése aztán már zsenge gyermekkorában komikus. Vágy éppen szánnivaló helyzetekbe sodorta Gedeon Gedeont. Tanítója már az elemi iskola első osztályának első óráján így szólította emberünket: állj föl Gida Gida! Amikor megkapta első hosszúnadrágját és szét akart nézni a Lányok között, a bakfisok Vihogva frtíelhsták: „Ugyan mit akarsz, Gida Gida!” A két féldeci, amivel atyja a kelleténél többet ivott a keresztelő napján, még fél emberöltő múltán is zavarta őt elhelyezkedésében. Megpályázott egy segédfögaímazói állást, de a képviselőtestületet markában tartó vén takarékpénztári, igazgató azt mondta: „És mi lesz, ha valamelyik foltozóvarga odaáll elébe és azt mondja neki, hogy Gedeon úr!? Honnan tudja majd, hogy az illető á vezetéknevén szólította, vagy pimasz módon bizalmaskodik vele?” — E probléma döntött.; más nyerte el a staliuríiot! . így szorult történetünk főszereplője az élet peremére. Végül Is ügynök lett. És ki hitte volna! Nem közönséges talpraesettséget tanúsított, a legnehezebb helyzetekben is. Hajdani pályatársai máig is emlegetik, miként sózta rá a Zsidó Lexikon ötven példányát a híresen antiszemita Albrecht főhercegre, miként ajánlotta föl egy Foe nevű belga mezőgazdasági gépgyárosnak, hogy gyártmányainak a magyar piacra történő benyomulása érdekében száz magyar községben ugyanannyi ezresért utcát neveztet el róla. S a belga fél év múltán ámulva győződött meg arról, hogy a Ónná—Tisza táján falvak tömegében hevezik a legszebb utcát — persze fonetikusan — Fő utcának. Nem volt utolsó üzl^t számára a Közismerten Tisztességes Emberek Almanach- jának szerkesztése sem. Ebbé, ötszáz arany- pengőért, bárki bekerülhetett fényképestől. A könyvészeti ritkaságnak számüó ki név Tlyban annyi zugbankár, árdrágító, tilosban járó ügyvéd, magánprostituált szerepelt, hogy az albumot a rendőrség bűnügyi nyilváhtartújábari nélkülözhetetlen kézikönyvként forgatták az egymást váltó detektívnemzedékék. Nagy vállakózásainak Mussolini vejének pesti látogatása, pontosabban egy Ciatio nevű versenyló vetett véget. Akkoriban — a második világháború kellős közepén — megfordult néhányszor Pesten a fasiszta diktátor mucsai bonvivánra emlékeztető veje. Ez adta az ötletet Gida Gidának, hogy fölkeressen néhány szenvedélyes lóverseny játékost és becsületszóval ígért titoktartás fejében „eláruljon” nekik egy sok pénzt kínáló szenzációt. Azt, hogy a kissé kövér, de nagyon becsvágyó olasz fiatalember kimegy a szombati versenyre, megnézi a róla elnevezett paripa győzelmét. Igen. a győzelmét, mert — Gida ezt halkan, bádogszín arccal mondta — politikai kérdés; hogy aznap az ügetöh Cianót senki, akit kanca szült, meg ne előzhesse. — Egy kicsit ezen múlik az olasz—magyar kapcsolatok sorsa is — állította rekedten. — Az ügetőn már tudják a parancsot: ha nem akarnak kikötni az internáló táborban, Cianónak csak győznie szabad. Föl is vett többektől összesen tízezer pengőt, hogy csekély húsz százalék „tippdíj” fejében megjátssza a holtbiztos paripát. Említésre méltó korrektséggel le is bonyolította a fogadásokat. Csak éppen — ő is két féldecivel ivott csak többet, akár a keresztelő előtt tulajdon édesapja — megfeledkezett valamiről. Arról, amire egész Tervét építette. Nem hívta föl a miniszterelnök nevében az ügető főkorifeüsait, hogy figyelmeztesse őket, mit követel kivételesen „a haza érdeke.” így fordult elő, hogy a nagy fogadásokkal megpakolt Ciáno szolid ötödik lett. — Nem vagyok a régi — sóhajtott Gida, amikor szeszes álmából ébredve az esti rádióadásból értesült Ciano gyatra futásáról. Rendezett még egv bankettet a Kárpátiában, abból az alkalomból, hogy huszonöt éve ..ötleteiből él”. Attól kezdve mindenki hozzátartozója. Hogy ez mit jelent, arról hamarosan azonos szövegű levélben táiékoztatott vagy száz pesti írót, színészt, orvosprofesszort, vállalkozót. sőt nem is tudhatni, milyen megfontolás alapján, néháhv egyszerű hivatalnokot is Szólt pedig a levél a következőképpen: ..Sajnálattal tájékoztatom, hogv a meftoibetés közismert gondjai megfosztottak létalapomtól. Önt a társadalom nemes lelkű emberként ismeri és tiszteli. Arra kérem, átmenetileg t tagadjon meg havi harminc pengő segítséget égj olyan embertől, akinek ennek hiányában meg kellene válnia életétől. Támogatása megment, hozzátartozóként örök hálával önhöz láncol , — elutasítása elpusztít.” i Általában havi harminc életmentő hozzátartozója volt. Szeretik Pesten az emberek, ha nemeslelkűként emlegetik őket, s bizonyosak lehetnek valakinek az örök hálájában Azóta, ha nem viszolyógnék e csúnya szótól, azt mondanám, hogy tarhás a mi Gedeon Gi- dánk. Am az igazság kedvéért meg kell mondjam: a műfajnak talán legkulturáltabb képviselője Nem egyszerűen inkasszál, mint ennek a megélhetési formának a robotosai Figyelemmel kíséri pártfogóinak életpályáját. Elsőül és őszintén gratulál sikereikhez, életük nehéz, vagy éppen tragikus pillanataiban pedig a vigasz; legegyszerűbb, legemberibb \ szavalt mondja el. Figyelmessége időnként a bőkezűséggel rokon. A háziasszony neve napjára februárban is rózsacsokrot küld, s ha például Váratlan vendégként olyan „hozzátartozóját” köszönti föl, akit a jó sorsa valami nagy ajándékkal örvendeztetett meg, azt örmény konyakkal, francia pezsgővel, vagy Marlinivel lepi meg. Hogy szíve nem érintetlen a mély és megrázó érzelmektől, azt köny- nyes szemmel bizonygatta öt esztendeje egy vízivárosi szépasszony. Annak mondta ki a Mária téri vadgesztenyefák alatt magányos férfiéléte legfel elősségteljesebb mondatát: „Mókuska, ha én magával húsz évvel ezelőtt találkozom . .. Mókuska, én akkor magáért még állásba is mentem volna .. .** Ez Viszont régen volt. Azóta hem jutottak eszébe ilyen vallomásos szavak. Figyelme is úgy Szétszóródott, mint az erőtlen novemberi napragyogás. A múltkor azzal a kérdéssel lendített meg, hogy vajon melyik színházban játszik iiiost Tímár József és már kedvenc csapatának, a Fradinak az összeállítását sem tudja, pedig valaha hogy fújta: „ . . Hada, Polgár, Korányi, Laky, Móré, Lázát” .. . még azt is tudta, hogy Sárost testmagassága Í84 centi.., Igaz, egynémely modern Ismerete bizonyos kötökben a szuperéftesültség legendáját társítja személyéhez, pompásan ismeri a KöNSÜMEX árait, valamiféle szájhagyományokból táplálkozó kivénhedt tiszti címtárként tudja, hogy hol és mit csinálnak a volt Hitelbank utolsó cégvezetői, melyik közértben dolgoznak a belvárosi csemegésdinasztiák sarjai, milyen tőzsdekatasztrófa ütötte el Londonban a Luxor-kávéház hajdani törzsvendégét attól, hogy a szigetországban is ver- seílylstálló-tulajdönos legyen. Csak pénzforrásai apadoznak napról napra, törzshozzátartozói lassan rendre kiköltöznek a farkasréti vagy a keresztúri temetőbe. A mai negyvenesek pedig — szerinte ez az az életkor, amelyben az ember a legjobb kedvvel adakozik — jószerivel azt sem tudják, ki az a Őídá Gida. így sorvadó ügyfélhálózatát a hatvanasokból igyekszik kiegészíteni. De höl vall Gida föllépéseinek valahai kelletne! Egyik neves képzőművészünk, akinek asztalát hetekig pásztázta Gedeon Gedeon zavart tekintete, a minap egy perére • egyedül maradt reggeli rövid triplájával. A mi emberünk bizonytalan léptekkel odament hozzá. — Uram, szívesen venném, ha minden elsején kisegítene egy ötvenessel. A szobrász úgy tett, mintha nem értené a mondatot. • — Mi van ötvenkor? , Gida félénken szétnézett, majd megismételte a mondatot. ■ — De miért? — tettette a csődaTkózáist a szobrász. — Milyen alapon? — Mert kell — mondta az öreg. — Uram, ha nem tévedek, ön Gida Gida — így a művész. — Azt hallottam, hogy ön emberi módon meg szokta indokolni ilyen igényét. Gida lehajtotta a fejét. — Igaza van. Bocsássa meg, de már nem bírom a strapát. Öregszem; Tulajdonképpen már nyugdíjban volna a helyem. Véreres szemét könny futotta be. — Persze, csak, mondogatom. Hát meg tudnék én lenni akár egy napig is munka nélkül ? ... .. .Ezzel a mondattal nyert — azóta is pontosan kapja a havi ötvenét. Hiába, akadnak még emberek, akik előtt nimbusza van a szorgalomnak! Huszonöt évvel ezelőtt népünk történelmének kiemelkedő eseménye volt az iskolák államosítása. A földosztást, a gyárak, üzemek államosítását követően elengedhetetlenné vált a felekezeti iskolák államosítása, amely nem az egyházak elleni harc meghirdetését jelentette, hanem azt a társadalmi igényt fejezte ki, hogy az új társadalom egységes szellemű nevelésben részesítse a felnövekvő nemzedéket és a múlt rendszerben a tanulásból kirekesztett felnőtt dolgozók ezreit. A Horthy-korszak kultúrpolitikája a feudálkapitalista uralkodó osztály érdekeit szolgálta. A népoktatást olyan színvonalon tartották, amely érdekeiknek megfelelően nevelte az ifjúságot, nacionalista, soviniszta szellemben, elenyészően csekély Ismeretek nyújtásával; Megyénkben a lakosság az átlagostól erősebben érezte a szegénység, a társadalmi, gazdasági és kulturális kisemmizett- ség nyomását. A felnőtt lakosság egyharma- da a háború előtti években analfabéta volt. A korabeli statisztika szépítő törekvései ellenére a 29 százalékos analfabétaarány a valóságban ennél is rosszabb volt. Több ezerre, tízezerre rúgott az úgynevezett félanalfabéták száma is, akik csak a nevük leírására voltak képesek, néhány betűt ismertek. A tanyavi- lágbán, különösen a nagykállói járásban és Nyíregyháza környékén, ahol több tízezer ember élt, csaknem 100 százalékos volt az írni-olvasni nem tudók aránya. Az elínaradottságra jellemző mozzanatot említ Dienes István „A nép munkája” című írásában, 1939-ben. Egy nyíregyházi külterületi vándoriskolában tartott analfabéta-tanfolyamon a népművelési titkár megállapította, hogy egy 18 éves legény nem ismerte Budapestet. „.. .fogalma sem volt róla, hogy mező, állat, esetleg falu, vagy város-e Budapest? Bizony még 1939-ben is lehet ilyen mélységekre bukkanni...” Egy szabolcsi iskolatörténeti feldolgozásban Lakatos László említi: a lakosság szociális helyzete, a ruha- és lábbeliellátottság hiánya miatt a téli ^időszakokban megyénk tanköteleseinek igen jelentős százaléka nem járt iskolába. Az uralkodó osztálynak, a szabolcsi dzsentri és vezető hivatalnok rétegnek nem fájt ez az állapot. „A magyar paraszt általában okos, természetes eszű, de nagy tömegnek a tudás ma sem jelent értéket, tehát a tudatlanság sem fájhat nekik ...” — írta Gábos Kálmán 1939-ben. Az Ilyenformán elméletté növesztett, a társadalmi elnyomást summázó kultúrpolitika természetesen nem szolgálhatta a népoktatás fejlődését. A társadalmi ellentétek mellett a felekezeti megosztottság korláta! is akadályozták a magyar oktatásügy demokratizálódását. Megyénk Iskoláinak több mint 72 százaléka felekezeti és érdekeltségi, 28 százaléka állami, községi volt. A felekezeti iskolák közül a református, a görög katolikusé« római katolikus iskolák jelentették a többséget, míg kisebb számban voltak az evangélikus és izraelita iskolák. Az iskolák megosztottságát tükrözi az is — írja egy felmérésben dr. Molnár Antal és Oláh Gábor — hogy belterületen 295, külterületen 146 működött. Összesen 441 iskolája volt a megyének 903 tanteremmel. Egy-egy tanteremre 68—70 tanuló jutott. Fejlődés alig volt, hisz a Horthy-rendszer évenként összesen négy tanteremmel bővítette a megye iskolahálózatát. A tanítók száma évenként alig 25-tel növekedett. A 79 ezer tanulót mindössze 1308 pedagógus tanította. Ez a csekély tanítólétszám és tanterem megszabta a szabolcsi iskolák oktatómunkájának színvonalát. Egy-egy községben annyi iskola volt, ahány felekezet. Néhol egy-egy tanteremben 150—200 gyermek szorongott, mert a gyermekeknek abba a felekezeti iskolába kellett járniuk, amilyen vallásúak voltak. A korabeli feljegyzések sokat elmondanak a tarthatatlan állapotokról. Többek között Gáván — járási székhely volt — Hajdú László 110 gyermeket tanított az V—VIII. osztályban összevontan. Somfai András a bujl görög katolikus iskolában 93, Tóth Erzsébet a mándoki római katolikus iskolában 99, Forró József a nyír- pazonyi ref. iskolában 103, Pethő Margit az ófehértói róm. kát. iskolában 102, Figula György a petneházi görög katolikus iskolában 95 gyermeket tanított. A középfokú oktatás is messze elmaradt a szükségletek mögött. A megyében 1948-ban 11 középiskola volt, közülük kilenc a megye- székhelyen, egy Nagykállóban, egy Kisvárdán. A középiskolákba 1700 tanuló járt, s mindössze 8 százalékuk volt munkás és paraszt származású. A demokratikus iskolareform, az államosítás eszméjét d Magyar Kommunista Párt hirdette meg. A párt harmadik kongresszusán hangzott el, hogy a kommunista pártnak: sokkal többet kell foglalkozni a közoktatással. Az MKP programja nem csak politikai, gazdasági, de kulturális téren is a támadás megindítását jelentette a burzsoázia hadállásai ellen. A Magyar Kommunista Párt megyei, járási és helyi bizottságai a földosztás, a demokratikus közigazgatás és egyéb történelmi feladatok irányítása és megszervezése mellett nagy erővel látott az iskolai élet átalakításához. Jelentős állami támogatással már 1946- ban 78 új tanítói állást szerveztek, intézkedtek az egytanítós iskolák kettő, illetve a kéttanerős iskolák három nevelővel való ellátásáról. Kastélyokat rendeztek be iskoláknak. Több helyen megszervezték a parasztok általános iskolájának előkészítő tanfolyamait Az 1946-ban elfogadott törvény az általános iskolák megszervezéséről kiemelkedő jelentőségű volt az egységes népoktatás alapjainak lerakásában. A megye állami és községi iskoláiban ettől fogva egységes általános iskolai tanterv és tankönyv alapján, demokratikus szellemben tanítottak. Az általános iskola a kezdeti lépések után hamar népszerűvé vált megyénkben. A községek több helyen vállalták az iskolák fenntartási költségeit, fogadták a nevelőket. Nagyvarsány, Laskod, Nagyhalász és más községek tanítói állásokat szerveztek az állami iskolák részére. Az egyházi iskolákban azonban nagy gondokkal járt az általános iskolák megszervezése. A hercegprímás!, püspöki és egyház- felügyelői körlevelek, intézkedések nyíltan és burkoltan gátolták az általános iskolák létrejöttét. Néhol az egyházak közötti nézeteltérések is nehezítették az egységes általános iskolai hálózat megteremtését Egy-egy tantestületen bélül a különböző valláséi tanítók közötti viták, viszálykodások napirenden voltak. a szülök hangulatát is befolyásolták. Mind több munkás és paraszt követelte az egységes oktatás létrehozását. A megyében olyan közhangulat alakult ki, — amely megegyezett az országossal —, hogy elérkezett afc idő az iskolák államosításának megkezdésére. 1948. május 22-én alakult meg az MDP megyei bizottságában egy tíztagú bizottság, amelynek feladata lett az államosítás előkészítése. megszervezése. Két nap múlva felhívás jelent meg erről a megyei lapban. Májusban Szabolcs és Szatmár minden helységében nagygyűléseken foglaltak állást az iskolák államosítása mellett. Páll Géza Kiss Dénes MADÁCH „Mondottam ember: küzdj...” ismétlem százszor magamnak Papírra dermedt szavakbóL nyerek vérmeleg hatalmat szívok éltető szép erőt ráncaid közt történelem Egekig kiált a nagy előd s ha mondom hiszem szavait újra süvíti most velem „Mondottam ember: küzdj...” legyen a zászlóm felirata ez s a csonteajdító küzdelem szándéka célja szent nemes Egyedül sem marad magára ki mások sorsát felveszi Az nem lehet tragédiája de az lesz tündöklő ruhája Gyötrelmében is emberi I Havas Ervin Egyszerű dal a hazához Te vagy hazám, olvassz magadba! tartományommá lettél. Perceimben se hagyj magamra, Szerelmeseddé tettél. Mit szégyellnem kell, nem előtted, Bizalmadba fogadtál, Idegeimmel megkötözlek Csak bennem megmaradjál. Ünnepi ruhám rádterítem. Öltözhetsz virágba ' ’dnes. örömöm beléd menekítem, Hűségre magadhoz eskess! Hiúságomat tőre nyested! , Nincs utam, vágyam se innen. Zsarnok vagy, gyöngém megkerested. Benned kell örökre hinnem. Világgá miért csavarognék? Kitartó törvény űzne: Kezem, szám, szemem, holt anyagként A földbe merevülne. Képzőművészeink rajz, Krutilla József) vázlatkönyvéből: NŐI FEJ. (TusI
