Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-11 / 108. szám

1 oM a! KELET-M AGY ARORSZÁG 1973. május M. Válságban a nyugatnémet fobboldal Lapvélemények Barrel lemondásáról Egyöntetűen állapítja meg csütörtökön a nyugatnémet Sajtó, hogy Rainer Barzel, az ellenzék vezére súlyos vál­ságba sodorta pártját, ami­kor lemondott a CDU— CSU parlamenti csoportjá­nak vezetéséről. A lapok el­ső számú politikai témája Barzel bukása: valamennyi lap hosszú oldalakon át elemzi a szerdai váratlan eseményeket és valóságos „nekrológot” közöl a jobbol­dali pártvezérről. A kommentárok elsősor­ban azt firtatják, ml is bír­hatta Barzelt erre a váratlan döntésre és milyen megol­dás kínálkozik utódlásának biztosítására. A Süddeutsche Zeitung és a hamburgi Die Welt a kereszténydemokrata unió elnökségéhez közel álló forrásokat idézve megkoc­káztatja a feltevést: Barzel a lemondásával voltaképpen szabad utat akart nyitni ma­gának ahhoz, hogy ..offenzív módon” léphessen fel a hamburgi pártkongresszuson és megkísérelje mégis meg­tartani pártelnöki tisztségét. A Süddeutsche Zeitung szerint a parlamenti frak­cióvezetés feladása után Bar­zel nem kényszerül már töb­bé arra, hogy tekintettel le­gyen legkellemetlenebb el­lenfelére, Franz Josef Stra­uss CSU-elnökre. A Die Zeit című hetilap viszont azon a véleményen van. hogy Barzel végleg be­dobta a törülközőt. Bukásá­ban személyi okok (Strauss- szal támadt ellentétei) és külpolitikai okok egyaránt közrejátszottak. A jobboldali Die Welt ve­zércikkírója azt olvassa ki Barzelből, hogy a CDU elnö­ke „a keleti és a német po­litikában eltávolodott a hi­vatalos állásponttól — még­hozzá jobban, semmint azt, mint politikus, el akarta vagy el tudta volna ismer­ni.” A kereszténydemokrata uniót a Die Welt úgy jel­lemzi. hogy „csaknem min­den fontos érdemi kérdésben különféle véleményeket vall, sőt különféle táborokra osz­lik.” A bonni General Anzeiger azt is kétségbe vonja, hogy Barzel megmaradhat a CDU élén. Az ellenzéki pártok belső válságának orvoslását a lap abban látja, ha egy ta­pasztalt politikus veszi át a CDU vezetését Ezért azt tanácsolja, hogy utódául Gerhard Schröder volt kül­ügyminisztert válasszák meg frakcióelnökké. A válság oka persze nem­csak Strauss szerepében ke- resendő — mutat rá a Stutt­garter Zeitung — hanem ab­ban is. hogy a CDU folyton azt hitte, személyi vitákkal megkerülheti az érdemi vi­tákat. Ez a taktika Adenau­er idején még bevált, de most a CDU-nak nincs egy új Adenauere, és ha lenne is, kétséges, hogy ő is olyan könnyen meg tudna birkóz­ni a válsággal. Súlyos incidens az olasz képviseSőházban Az újfasiszta terrorizmus ellen lépnek fel a demokrata pártok Megnyílt a IKSZ országos konferenciája Csütörtökön délelőtt Belg- rádban Sztane Dolancnak. a JKSZ-elnökség végrehajtó iroda titkárának bevezető szavaival megkezdte tanács­kozását a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének IV. or­szágos konferenciája. A vég­rehajtó iroda titkára felol­vasta Joszip Broz Titcnak a pártértekezlethez intézett levelét, amelyben a párt elnöke — aki kimerítő mun­ka után jelenleg Szlovéniá­ban pihen — üdvözli a kon­ferencia résztvevőit és sok sikert kíván munkájukhoz. A konferencia elnökségé­nek megválasztása és a na­pirend jóváhagyása után Sztane Dolanc mondott be­számolót. A beszéd elhang­zása után megkezdődött a vita a JKSZ-elnökség előze­tesen közzétett referátumáról, amely elemzi Jugoszlávia politikai és gazdasági, vala­mint társadalmi helyzetét, továbbá a párt tevékenysé­gét a JKSZ II. országos kon­ferenciája (1972. január) óta eltelt időszakban és fel­vázolja a további feladato­kat az egy év múlva esedé­kes X. pártkongresszusig. A JKSZ-konferenciáróij amelynek munkájában 360 küldött és mintegy 60 meg­hívott vesz részt, több, mint 300 kül- és belföldi újságíró tudósít. Nixon úiabb beszéde a Waiergafe-iigyben Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke szerdán este beszédet mondott a köztársa­sági párt pénzalapjainak gya­rapítását szolgáló „Ezer dol­lár egy teríték” vacsorán. Be­szédében — 10 napon belül immár másodízben — első­sorban a Watergate-botrány- nyal foglalkozott és biztosí­totta hallgatóságát, hogy az ügvben kiderítik az igazsá­got. Nixon elismerte, hogy a Watergate-ügy „az egyik leg­súlyosabb kihívás” 27 éves politikai karrierje során, de nem fogja megakadályozni abban, hogy ő és kormánya megvalósítsa azokat a cé­lokat, amelyekkel „a kö­vetkező négy évet jobbá tesz- szük az előző négynél”. Hangzatosán úgy fogalmazott, hogy „a legfinomabb acél a legégetőbb tűzben edződik”, tehát a megnróbált^tásból megerősödve ken kikerülni. Az amerikai elnök rövid beszédében nem tért ki konk­rét külpolitikai kérdésekre csunán általánosságokban szólt arról. hoev a világban „eev új békestruktúrát” kell kiépíteni. Csütörtökön az olasz kép­viselőházban folytatódott az újfasiszta terrorizmusról in­dított vita. Valamennyi kép­viselőcsoport részéről (ter­mészetesen az újfasisztákat kivéve) egyöntetű elítélő vé­lemény és az a követelés nyilvánult meg, hogy véget kell vetni a fasiszta eszmék és módszerek újjáéledésének. A feszült hangulatú vita egy­ben tükrözi azt is, hogy a demokratikus pártok tudatá­ban vannak: a terrorcselek­mények révén, veszély fenye­geti a demokratikus rendet és intézményeket,'és ideje hatá­rozottan cselekedni. A vita hevességére jellem­ző, hogy' a kommunista kép­viselőcsoport elnökének: Alessandra Nattának a beszé­de alatt az újfasiszta kénvise­lők padsoraiból sértegető köz­bekiáltások, provokációs meg­jegyzések kezdtek röpködni, majd fizikai összetűzésekre, verekedésre is sor került. Kis híján fel kellett függeszteni az ülést. Az incidens a legsú­lyosabb ilyen természetű ese­6. Nézték a kerek acélgolyót, a tompa fényű csillogást néz- í ték a kocsi padlatán, igen, boltbizonyos, a Kicsi ejthet­te el, ugyan hol őrizhette idáig?, most nézi, nincs bátor­sága lehajolni érte, hosszú ar­cán játékos a megszeppenés, na mi lesz most börtönőr bá­csi, nekem nyolc, leesett, hát leésett, van mit nézni szegény bűnösöknek, mindnyájan bű­nösök vagyunk, most már az acélgolyó is — ez volt olvas­ható az arcán — ni, hogy re- nitenskedik. amerre billen az autó, arra gurul, hű mi lesz, golyó, golyócska erre gurulj felém, úgy, no még egy ki­csit, legalább a lábammal el­érnélek, már mindenki tátott szájjal csak téged néz, hát szabad, ezt?, rendőrség, tisz­telt rendőrség tessék leállí­tani a forgalmat odakinn, ha megállunk megáll a golyó is, zsupsz, elkapjuk, nem fog itt gurulgatni összevissza. — Vegye fel — hallatszott az őr. korán elhízott, fiatal férfi hangsúlytalan felszólítá­sa. mény volt az olasz képviselőház történetében, A vita végén Andreotti mi­niszterelnök válaszolt a bal­oldali — kommunista és szo­cialista — képviselők inter­pellációjára, amely arra vo­natkozott, mit tesz a kormány a terrorizmus megfékezésére. Andreotti kijelentette: kor­mánya kötelességének tartja, hogy gátat vessen a szélső- jobboldali terrorakciók sza­porodásának és ennek megfe­lelően cselekedett egész hiva­tali működése során. Andreotti végül kijelentet­te, hogy a kormány támogat­ja a fasiszta párt újjászerve­zését tiltó törvény alkalmazá­sát. Ezt az 1952-es törvényt eddig még nem alkalmazták az MSI elten, jelenleg azon­ban már folyamatban van az az eljárás, amely Almirantét, az MSI főtitkárát és más újfasisz­ta vezetőket vád alá helyezné a fenti törvény alapján — ha a parlament (május 23-án dönt erről) megadja a hozzá­járulást. — Igenis. — Kicsi lendűlét- tel állt fel, a fejét beverte a kocsi tetejébe. — Kérem. Tessék ideadni. A zsebek. Mi van a zsebében? Kifordítani. Négyöt ugyanilyen golyó koppant a földön, gurultak szanaszét. A többiek nevet­tek. Az őr látta, itt a tekinté­lye a tét. Amint Kicsi utá­nukhajolt, visszaparancsolta. Az autó — talán most érhe­tett ki az országúira — fel­gyorsult. A golyók megva­dult táncba kezdtek, összekoc­cantak az egyenes deszkán, a lábuk alatt. Szórakoztak raj­ta. — Hogy került ez magá­hoz? — Behozták. — Ki hozta be? — Anyám. — Nem világosították fel az ide vonatkozó előírásokról? — De igen. — Akkor miért hozta be? — Csak. — Erre visszatérünk még. — Térjünk. Imre László: Riport egy hegyvidéki községből Szovjet élet — szov jet emberek „Rettenetes, még elmon­dani is szörnyű, amit példá­ul N. Verecki községben ta­pasztaltunk. Csak egy esetet említek, amely nagyon vilá­gosan bizonyítja, mekkora a nyomor Kárpátontúion, mi­lyen keservesen él — ha ezt ugyan életnek lehet nevezni — a kárpátontúli nép. Ellá­togattunk a Ponzelék lakását képező 186. sz. sárkunyhóba. Egy kis lyukban találtuk magunkat, amelyet emberi laknak neveznek. Az ajtaja mindössze 1 méter 22 centi­méter magas, két ablaka pe­dig 20 centiméteres. Ebben a lyukban 12 emberi lény tengődik. A bejárat előtt a hóban egy mezítlábas, 120 cm magas lány állt. A csi­korgó hideg marta... Megtud­juk, hogy a szerencsétlen lány 28 éves és az éhségtől, az elemi higiéniai követel­mények hiánya következté­ben degenerálódott. Bent a kemencén öt kisgyerek ült. A szó szoros értelmében tel­jesen meztelenül. Amint megláttak bennünket, a ké­mény mögé húzódtak... Meg­tudtuk, hogy egyetlen ele­delük a zabdarával lehin­tett, rothadt répából főzött leves... A család minden tagja beteg. Aa anya, aki egy deszkán feküdt, alig mozgott. Az idős apa? Ha koporsóba fektetnék. senki sem mondná. hogy élő em­ber... Az általunk felkeresett családok nagyobb részében hasonló helyzettel találko­zunk...” Okmányok rögzítik az el­mondottakat. Stetka kom­munista képviselő nyilat­kozott így a csehszlovák burzsoá parlament 1932. ja­nuár 22-i ülésén. A képvi­selő a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának megbízásából egy küldöttség keretében járt előzőleg Kárpátontúion és ellátogatott a már említett N. Vereckiibe, a mai N. Vo- rota községbe. Ma hiába is keresnék a községben az említett 186. sz. házat. A kunyhónak már nyoma sincs. Ponzelékkel vi­szont találkozhatunk, őszin­tén szólva, kissé meg is le­pődtünk, amikor ellátogat­tunk az N. Vorotával szom­szédos Lázi községbe és a községi tanács titkára így mutatkozott be: — Ponzel Iván vagyok! Jól öltözött mosolygó, öt­ven év körüli férfi állt előt­tünk. — Ne szájaljon. — Igenis. Hideg lett körülöttük a le­vegő. A kipukkanni készülő nevetés abbamaradt, hogy a félhomállyal eggyé váljon. Eszükbe jutott, hol vannak, ez itt másmilyen világ, mint amiben eddig éltek. Mint akik egy pillanatra nem értik a szigorúságot, de aztán hir­telen vtsszahullanak abba a tompa érdektelenségbe, ame’y egyeseknél később, a sza''^ i dulás után sem oldódik fel, talán többé soha. Kicsi, min­den esetre nagy dolgot vitt véghez azzal, hogy kizökken­tette őket ebből az állapotból, ha csak rövid időre is. Ka- pelláró nézte a fiút, megpró­bálta kitalálni, miért kerül­hetett ide, hiszen kölyök még, mutál a hangja, ezt egy­szavas feleleteiből, amiket az őr kérdéseire adott, első pil­lanatban hallani lehetett. Most hagyhatta el az iskolát, alighogy növésnek indult, ke­zei, lábai nagyok, a teste ványadt, egészen kisfiús, hosszú sovány arcában csak az orra nőtt meg, ez látszik az egészből, meg a bal arcán hú­zódó forradás, hol szerezhet­te a kis hülye, ilyen korán? Ki az, aki nem vigyázhatott rá, talán az anyja, aki most acélgolyókat küldözget neki, persze, szegény gyerek mivel játsszon a sitten? (Folytatjuk) — Abból a Ponzel család­ból származik, amelynek a neve annak idején a bur­zsoá parlamentben is elhang­zott? — érdeklődünk. — Abból is, nem is — vá­laszolta. A 108. szám alatt nagybátyám lakott. De hát a mi családunk helyzete sem' volt jobb abban az időben. A tanácstitkár modern, kényelmes házban lakik. A felesége, Anasztázia a helyi kolhozban dolgozik. A fia, Fegyir mechanikus a kerü­leti útkarbantartó vállalat­nál. Közben az egyik Ívovi főiskola levelező tagozatá­nak negyedik évfolyamán ta­nul. A felesége okleveles pe­dagógus, a helyi nyolcosztá­lyos iskolában matematikát ad elő. — Mellesleg, a Ponzel csa­lád fiataljai közül többen ta­nulnak — mondja büszkén az apa. — Ök mér más kö­rülmények között nevelked­hetnek... Számukra a kultú­ra, a tudomány nem elérhe­tetlen. Megismerkedtünk a ta­nácstitkár nővéreivel is. Ka­lina fejőnő a kolhozban, Má­ria varrónő a szolgáltatási kombinátban. Jómódban, kulturáltan élnek, városi tí­pusú házakban laknak. — Az egyik fivérem, Va- szil — meséli Ponzel Iván — a Donyeck területen dolgo­zik. A másikat viszont, Ju- rijt, nagyon megviselte a múlt. Már nincs az élők sorában. De ne szorítkozzunk csak a Ponzel családra. Hisz a csehszlovák burzsoá parla­ment kommunista képviselő­je annak idején a Ponzelé- ket csak példaként említet­te a sok közül. A burzsoá megszállás éveiben leírhatat­lan nyomorban tengődött te­mérdek más verhovinai csa­lád is. — Úgy éreztük magunkat, mint a börtönben. Csak a felszabadulásba vetett remény tartotta bennünk a lelket — ezekkel a szavak­kal fogadta 1944 őszén a fel­szabadító szovjet katonákat Matola Vaszil lázi lakos. Mit láthatunk ma ebben a tipikus verhovinai község­ben, amely a Beszlcidek he­gyei között terül el? Lássuk talán még néhány itteni csa­lád sorsának alakulását. A láziak például joggal büsz­kék Hafinec Ivánra. Büsz­kék helytállására, arra, hogy az embertelen nyomor és terror éveiben nem rettent vissza a csendőrszuronyok­tól és ellenállásra, harcra szólította falubelijeit. A megalázkodás, az elnyomás helyett emelt fővel válasz­totta a halált. Él és diadal­maskodik az ügy, amelyért harcolt. Ellátogattunk csa­ládjába. Öröm és boldogság honol otthonában. Hafinec Iván apja 86 éves. A szovjet életmód új erőt adott neki. — Egy évvel ezelőtt még kaszált a kolhozban — mondja Birkovicg Jurij kol­hozelnök. — Felvette a ver­senyt az évtizedekkel fiata­labb dolgozókkal. Hafinec Iván két testvére — Fegyir és Mária — a kol­hozban dolgozik, egyik húga. Hanna, pedig férjével a Donyeck területre költözött. A Hafinec - család egyik tagja, Vaszil, D nyepropetrovs zk ban végezte a főiskolát és mér­nöki szakképzettséget szer­zett. Viskovón, a higanykom­binátban helyezkedett el. Ott volt rá szükség. — Ismerkedjenek meg ön­kénteseinkkel is — ajánlotta a tanácstitkár —, akik ' a Nagy Honvédő Háború front­jain harcoltak. Egyesek közülük, mint a háború és a munka vete­ránjai, megérdemelt pihené­süket élvezik. Mások viszont még mindig példát mutat­nak munkájukkal. Votyka- nics Mihajlo például a kol­hoz személyzeti osztályának vezetője, az ellenőrző bizott­ság elnöke. Felesége, Mária, kolhozi csoportvezető, arc­képe a dicsérettáblán lát­ható. Három gyermekük van. A legfiatalabb most fejezte be a nyolcosztályos iskolát. Egyik fiúk, Mihajlo, a kolhozi téglagyár kiváló mestere, a másik. Vaszil. a hadseregben teljesít szolgá­latot és egyik legutóbbi le­velében örömmel írta: „Édesapám! Buszke va­gyok. hogy annak idején a fronton vívott önfeláldozó harcért kormánykitüntetés­ben részesítettek téged. Én a béke éveiben szolgálok. A napokban az egyik napipa­rancsban újabb köszönetét kaptam...” Derbal Fegyir egykori szov­jet önkéntes jelenleg trak­toros a kolhozban. Felesége egyszerű kolhozistanő. Lá­nyuk viszont egészségügyi nővér az óvodában, és egy­idejűleg az Uzshorodi Álla­mi Egyetem biológiai kará­nak levelező hallgatója. — Kit említsek még? — kérdezi a tanácstitkár. — Hisz bármelyik családot is vesszük, szemléletesen lát­hatjuk, milyen. nagyot fej­lődtek az emberek. Elkalauzolt még Hodova- nec Éva kolhozistanöhöz. A háziasszony szívélyesen fo­gadott bennünket a három­szobás, modern bútorral be­rendezett lakásban. — Egy-két percre fárad­janak be múzeumunkba is — mondja a kolhozistanő. Készségesen elfogadjuk a barátságos felszólítást. Egy nyomorúságos viskó­ban találtuk magunkat. Te­rülete alig néhány négyzet- méter. Egész berendezése a tűzhely, egy lóca és az asz­tal. — Valaha itt lakott csalá­dunk — mondotta Hodova- nec Éva. Az egész község ilyen kunyhókból állott. Meghagytuk múzeumi erek­lyének. Az új élettel együtt fejlőd, tek az emberek, a község. A lakosok zöme a Beszkid Kol­hozban dolgozik. Az állat- tenyésztő gazdaság évről év- re gyarapítja vagyonát, farmokat és istállókat épít, gépesíti a nehéz munkálato­kat. A kolhoz büszkesége a nemrég épült téglagyár. A szakképzett dolgozók kezé­ben egyre nő a termelés. — 27 főnyi munkáskollek­tívánk — mondja Burák Fe­gyir igazgató — vállalta, hogy ez idén 2 millió darab téglára növeli a termelést. A vállalást kitűnő ered­ményekkel támasztják alá. Matola Mária. Ponzel Han­na, Votykanics Fegyir és má­sok 115—120 százalékra tel­jesítik a napi normát. Az állattenyésztők sikerei is jelentősek. Mumrják Anasztázia fejőnő például 2600 kg helyett tehenenként 3000 kg tej fejésére kötelez­te magát. Kezdeményezését felkarolták Povidajcsik Ha- fia, Povidajcsik Hanna, Ponzel Kalina, Birkovics Ha- fia. Halusz Kalina és más fejőnők. A kiváló dolgozók most naponta 12 kilogramm tejet fejnek tehenenként. Szilárdul, fejlődik a hegy­vidéki kolhoz. Tavalyi jöve­delme már meghaladta a 200 ezer rubelt. A növekvő be­vétel pedig módot ad arra, hogy a kolhoz minél többet tegyen az emberekért, igé­nyeik kielégítéséért. Az éves tervidőszak folyar í egy 200 . férőhelyes istálló épül a gazdaság költségén. 1 km-en aszfaltozzák az utat, az ásványvízforrás kö­zelében panziót nyitnak... Uj nyolcosztályos iskola, fürdő, óvoda, klub, könyv­tár. üzletek épültek. Nagy­szabású községrendezési munka folyik, amelyből a lakosság is kiveszi részét. A vállalásokban szerepel töb­bek között két híd építése, útjavítás, az iskola körüli terület rendezése. Láziban, a Beszkidek aljá­ban a lüktető élet hirdeti: új idők köszöntöttek az egy­kor elhagyatott és agyonsa­nyargatott vidékre. A sok változás pedig arról győz meg bennünket, hogy a hol­nap még szebb lesz. Vladimír Mihály Kisregény

Next

/
Thumbnails
Contents