Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
1 oM a! KELET-M AGY ARORSZÁG 1973. május M. Válságban a nyugatnémet fobboldal Lapvélemények Barrel lemondásáról Egyöntetűen állapítja meg csütörtökön a nyugatnémet Sajtó, hogy Rainer Barzel, az ellenzék vezére súlyos válságba sodorta pártját, amikor lemondott a CDU— CSU parlamenti csoportjának vezetéséről. A lapok első számú politikai témája Barzel bukása: valamennyi lap hosszú oldalakon át elemzi a szerdai váratlan eseményeket és valóságos „nekrológot” közöl a jobboldali pártvezérről. A kommentárok elsősorban azt firtatják, ml is bírhatta Barzelt erre a váratlan döntésre és milyen megoldás kínálkozik utódlásának biztosítására. A Süddeutsche Zeitung és a hamburgi Die Welt a kereszténydemokrata unió elnökségéhez közel álló forrásokat idézve megkockáztatja a feltevést: Barzel a lemondásával voltaképpen szabad utat akart nyitni magának ahhoz, hogy ..offenzív módon” léphessen fel a hamburgi pártkongresszuson és megkísérelje mégis megtartani pártelnöki tisztségét. A Süddeutsche Zeitung szerint a parlamenti frakcióvezetés feladása után Barzel nem kényszerül már többé arra, hogy tekintettel legyen legkellemetlenebb ellenfelére, Franz Josef Strauss CSU-elnökre. A Die Zeit című hetilap viszont azon a véleményen van. hogy Barzel végleg bedobta a törülközőt. Bukásában személyi okok (Strauss- szal támadt ellentétei) és külpolitikai okok egyaránt közrejátszottak. A jobboldali Die Welt vezércikkírója azt olvassa ki Barzelből, hogy a CDU elnöke „a keleti és a német politikában eltávolodott a hivatalos állásponttól — méghozzá jobban, semmint azt, mint politikus, el akarta vagy el tudta volna ismerni.” A kereszténydemokrata uniót a Die Welt úgy jellemzi. hogy „csaknem minden fontos érdemi kérdésben különféle véleményeket vall, sőt különféle táborokra oszlik.” A bonni General Anzeiger azt is kétségbe vonja, hogy Barzel megmaradhat a CDU élén. Az ellenzéki pártok belső válságának orvoslását a lap abban látja, ha egy tapasztalt politikus veszi át a CDU vezetését Ezért azt tanácsolja, hogy utódául Gerhard Schröder volt külügyminisztert válasszák meg frakcióelnökké. A válság oka persze nemcsak Strauss szerepében ke- resendő — mutat rá a Stuttgarter Zeitung — hanem abban is. hogy a CDU folyton azt hitte, személyi vitákkal megkerülheti az érdemi vitákat. Ez a taktika Adenauer idején még bevált, de most a CDU-nak nincs egy új Adenauere, és ha lenne is, kétséges, hogy ő is olyan könnyen meg tudna birkózni a válsággal. Súlyos incidens az olasz képviseSőházban Az újfasiszta terrorizmus ellen lépnek fel a demokrata pártok Megnyílt a IKSZ országos konferenciája Csütörtökön délelőtt Belg- rádban Sztane Dolancnak. a JKSZ-elnökség végrehajtó iroda titkárának bevezető szavaival megkezdte tanácskozását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének IV. országos konferenciája. A végrehajtó iroda titkára felolvasta Joszip Broz Titcnak a pártértekezlethez intézett levelét, amelyben a párt elnöke — aki kimerítő munka után jelenleg Szlovéniában pihen — üdvözli a konferencia résztvevőit és sok sikert kíván munkájukhoz. A konferencia elnökségének megválasztása és a napirend jóváhagyása után Sztane Dolanc mondott beszámolót. A beszéd elhangzása után megkezdődött a vita a JKSZ-elnökség előzetesen közzétett referátumáról, amely elemzi Jugoszlávia politikai és gazdasági, valamint társadalmi helyzetét, továbbá a párt tevékenységét a JKSZ II. országos konferenciája (1972. január) óta eltelt időszakban és felvázolja a további feladatokat az egy év múlva esedékes X. pártkongresszusig. A JKSZ-konferenciáróij amelynek munkájában 360 küldött és mintegy 60 meghívott vesz részt, több, mint 300 kül- és belföldi újságíró tudósít. Nixon úiabb beszéde a Waiergafe-iigyben Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke szerdán este beszédet mondott a köztársasági párt pénzalapjainak gyarapítását szolgáló „Ezer dollár egy teríték” vacsorán. Beszédében — 10 napon belül immár másodízben — elsősorban a Watergate-botrány- nyal foglalkozott és biztosította hallgatóságát, hogy az ügvben kiderítik az igazságot. Nixon elismerte, hogy a Watergate-ügy „az egyik legsúlyosabb kihívás” 27 éves politikai karrierje során, de nem fogja megakadályozni abban, hogy ő és kormánya megvalósítsa azokat a célokat, amelyekkel „a következő négy évet jobbá tesz- szük az előző négynél”. Hangzatosán úgy fogalmazott, hogy „a legfinomabb acél a legégetőbb tűzben edződik”, tehát a megnróbált^tásból megerősödve ken kikerülni. Az amerikai elnök rövid beszédében nem tért ki konkrét külpolitikai kérdésekre csunán általánosságokban szólt arról. hoev a világban „eev új békestruktúrát” kell kiépíteni. Csütörtökön az olasz képviselőházban folytatódott az újfasiszta terrorizmusról indított vita. Valamennyi képviselőcsoport részéről (természetesen az újfasisztákat kivéve) egyöntetű elítélő vélemény és az a követelés nyilvánult meg, hogy véget kell vetni a fasiszta eszmék és módszerek újjáéledésének. A feszült hangulatú vita egyben tükrözi azt is, hogy a demokratikus pártok tudatában vannak: a terrorcselekmények révén, veszély fenyegeti a demokratikus rendet és intézményeket,'és ideje határozottan cselekedni. A vita hevességére jellemző, hogy' a kommunista képviselőcsoport elnökének: Alessandra Nattának a beszéde alatt az újfasiszta kénviselők padsoraiból sértegető közbekiáltások, provokációs megjegyzések kezdtek röpködni, majd fizikai összetűzésekre, verekedésre is sor került. Kis híján fel kellett függeszteni az ülést. Az incidens a legsúlyosabb ilyen természetű ese6. Nézték a kerek acélgolyót, a tompa fényű csillogást néz- í ték a kocsi padlatán, igen, boltbizonyos, a Kicsi ejthette el, ugyan hol őrizhette idáig?, most nézi, nincs bátorsága lehajolni érte, hosszú arcán játékos a megszeppenés, na mi lesz most börtönőr bácsi, nekem nyolc, leesett, hát leésett, van mit nézni szegény bűnösöknek, mindnyájan bűnösök vagyunk, most már az acélgolyó is — ez volt olvasható az arcán — ni, hogy re- nitenskedik. amerre billen az autó, arra gurul, hű mi lesz, golyó, golyócska erre gurulj felém, úgy, no még egy kicsit, legalább a lábammal elérnélek, már mindenki tátott szájjal csak téged néz, hát szabad, ezt?, rendőrség, tisztelt rendőrség tessék leállítani a forgalmat odakinn, ha megállunk megáll a golyó is, zsupsz, elkapjuk, nem fog itt gurulgatni összevissza. — Vegye fel — hallatszott az őr. korán elhízott, fiatal férfi hangsúlytalan felszólítása. mény volt az olasz képviselőház történetében, A vita végén Andreotti miniszterelnök válaszolt a baloldali — kommunista és szocialista — képviselők interpellációjára, amely arra vonatkozott, mit tesz a kormány a terrorizmus megfékezésére. Andreotti kijelentette: kormánya kötelességének tartja, hogy gátat vessen a szélső- jobboldali terrorakciók szaporodásának és ennek megfelelően cselekedett egész hivatali működése során. Andreotti végül kijelentette, hogy a kormány támogatja a fasiszta párt újjászervezését tiltó törvény alkalmazását. Ezt az 1952-es törvényt eddig még nem alkalmazták az MSI elten, jelenleg azonban már folyamatban van az az eljárás, amely Almirantét, az MSI főtitkárát és más újfasiszta vezetőket vád alá helyezné a fenti törvény alapján — ha a parlament (május 23-án dönt erről) megadja a hozzájárulást. — Igenis. — Kicsi lendűlét- tel állt fel, a fejét beverte a kocsi tetejébe. — Kérem. Tessék ideadni. A zsebek. Mi van a zsebében? Kifordítani. Négyöt ugyanilyen golyó koppant a földön, gurultak szanaszét. A többiek nevettek. Az őr látta, itt a tekintélye a tét. Amint Kicsi utánukhajolt, visszaparancsolta. Az autó — talán most érhetett ki az országúira — felgyorsult. A golyók megvadult táncba kezdtek, összekoccantak az egyenes deszkán, a lábuk alatt. Szórakoztak rajta. — Hogy került ez magához? — Behozták. — Ki hozta be? — Anyám. — Nem világosították fel az ide vonatkozó előírásokról? — De igen. — Akkor miért hozta be? — Csak. — Erre visszatérünk még. — Térjünk. Imre László: Riport egy hegyvidéki községből Szovjet élet — szov jet emberek „Rettenetes, még elmondani is szörnyű, amit például N. Verecki községben tapasztaltunk. Csak egy esetet említek, amely nagyon világosan bizonyítja, mekkora a nyomor Kárpátontúion, milyen keservesen él — ha ezt ugyan életnek lehet nevezni — a kárpátontúli nép. Ellátogattunk a Ponzelék lakását képező 186. sz. sárkunyhóba. Egy kis lyukban találtuk magunkat, amelyet emberi laknak neveznek. Az ajtaja mindössze 1 méter 22 centiméter magas, két ablaka pedig 20 centiméteres. Ebben a lyukban 12 emberi lény tengődik. A bejárat előtt a hóban egy mezítlábas, 120 cm magas lány állt. A csikorgó hideg marta... Megtudjuk, hogy a szerencsétlen lány 28 éves és az éhségtől, az elemi higiéniai követelmények hiánya következtében degenerálódott. Bent a kemencén öt kisgyerek ült. A szó szoros értelmében teljesen meztelenül. Amint megláttak bennünket, a kémény mögé húzódtak... Megtudtuk, hogy egyetlen eledelük a zabdarával lehintett, rothadt répából főzött leves... A család minden tagja beteg. Aa anya, aki egy deszkán feküdt, alig mozgott. Az idős apa? Ha koporsóba fektetnék. senki sem mondná. hogy élő ember... Az általunk felkeresett családok nagyobb részében hasonló helyzettel találkozunk...” Okmányok rögzítik az elmondottakat. Stetka kommunista képviselő nyilatkozott így a csehszlovák burzsoá parlament 1932. január 22-i ülésén. A képviselő a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízásából egy küldöttség keretében járt előzőleg Kárpátontúion és ellátogatott a már említett N. Vereckiibe, a mai N. Vo- rota községbe. Ma hiába is keresnék a községben az említett 186. sz. házat. A kunyhónak már nyoma sincs. Ponzelékkel viszont találkozhatunk, őszintén szólva, kissé meg is lepődtünk, amikor ellátogattunk az N. Vorotával szomszédos Lázi községbe és a községi tanács titkára így mutatkozott be: — Ponzel Iván vagyok! Jól öltözött mosolygó, ötven év körüli férfi állt előttünk. — Ne szájaljon. — Igenis. Hideg lett körülöttük a levegő. A kipukkanni készülő nevetés abbamaradt, hogy a félhomállyal eggyé váljon. Eszükbe jutott, hol vannak, ez itt másmilyen világ, mint amiben eddig éltek. Mint akik egy pillanatra nem értik a szigorúságot, de aztán hirtelen vtsszahullanak abba a tompa érdektelenségbe, ame’y egyeseknél később, a sza''^ i dulás után sem oldódik fel, talán többé soha. Kicsi, minden esetre nagy dolgot vitt véghez azzal, hogy kizökkentette őket ebből az állapotból, ha csak rövid időre is. Ka- pelláró nézte a fiút, megpróbálta kitalálni, miért kerülhetett ide, hiszen kölyök még, mutál a hangja, ezt egyszavas feleleteiből, amiket az őr kérdéseire adott, első pillanatban hallani lehetett. Most hagyhatta el az iskolát, alighogy növésnek indult, kezei, lábai nagyok, a teste ványadt, egészen kisfiús, hosszú sovány arcában csak az orra nőtt meg, ez látszik az egészből, meg a bal arcán húzódó forradás, hol szerezhette a kis hülye, ilyen korán? Ki az, aki nem vigyázhatott rá, talán az anyja, aki most acélgolyókat küldözget neki, persze, szegény gyerek mivel játsszon a sitten? (Folytatjuk) — Abból a Ponzel családból származik, amelynek a neve annak idején a burzsoá parlamentben is elhangzott? — érdeklődünk. — Abból is, nem is — válaszolta. A 108. szám alatt nagybátyám lakott. De hát a mi családunk helyzete sem' volt jobb abban az időben. A tanácstitkár modern, kényelmes házban lakik. A felesége, Anasztázia a helyi kolhozban dolgozik. A fia, Fegyir mechanikus a kerületi útkarbantartó vállalatnál. Közben az egyik Ívovi főiskola levelező tagozatának negyedik évfolyamán tanul. A felesége okleveles pedagógus, a helyi nyolcosztályos iskolában matematikát ad elő. — Mellesleg, a Ponzel család fiataljai közül többen tanulnak — mondja büszkén az apa. — Ök mér más körülmények között nevelkedhetnek... Számukra a kultúra, a tudomány nem elérhetetlen. Megismerkedtünk a tanácstitkár nővéreivel is. Kalina fejőnő a kolhozban, Mária varrónő a szolgáltatási kombinátban. Jómódban, kulturáltan élnek, városi típusú házakban laknak. — Az egyik fivérem, Va- szil — meséli Ponzel Iván — a Donyeck területen dolgozik. A másikat viszont, Ju- rijt, nagyon megviselte a múlt. Már nincs az élők sorában. De ne szorítkozzunk csak a Ponzel családra. Hisz a csehszlovák burzsoá parlament kommunista képviselője annak idején a Ponzelé- ket csak példaként említette a sok közül. A burzsoá megszállás éveiben leírhatatlan nyomorban tengődött temérdek más verhovinai család is. — Úgy éreztük magunkat, mint a börtönben. Csak a felszabadulásba vetett remény tartotta bennünk a lelket — ezekkel a szavakkal fogadta 1944 őszén a felszabadító szovjet katonákat Matola Vaszil lázi lakos. Mit láthatunk ma ebben a tipikus verhovinai községben, amely a Beszlcidek hegyei között terül el? Lássuk talán még néhány itteni család sorsának alakulását. A láziak például joggal büszkék Hafinec Ivánra. Büszkék helytállására, arra, hogy az embertelen nyomor és terror éveiben nem rettent vissza a csendőrszuronyoktól és ellenállásra, harcra szólította falubelijeit. A megalázkodás, az elnyomás helyett emelt fővel választotta a halált. Él és diadalmaskodik az ügy, amelyért harcolt. Ellátogattunk családjába. Öröm és boldogság honol otthonában. Hafinec Iván apja 86 éves. A szovjet életmód új erőt adott neki. — Egy évvel ezelőtt még kaszált a kolhozban — mondja Birkovicg Jurij kolhozelnök. — Felvette a versenyt az évtizedekkel fiatalabb dolgozókkal. Hafinec Iván két testvére — Fegyir és Mária — a kolhozban dolgozik, egyik húga. Hanna, pedig férjével a Donyeck területre költözött. A Hafinec - család egyik tagja, Vaszil, D nyepropetrovs zk ban végezte a főiskolát és mérnöki szakképzettséget szerzett. Viskovón, a higanykombinátban helyezkedett el. Ott volt rá szükség. — Ismerkedjenek meg önkénteseinkkel is — ajánlotta a tanácstitkár —, akik ' a Nagy Honvédő Háború frontjain harcoltak. Egyesek közülük, mint a háború és a munka veteránjai, megérdemelt pihenésüket élvezik. Mások viszont még mindig példát mutatnak munkájukkal. Votyka- nics Mihajlo például a kolhoz személyzeti osztályának vezetője, az ellenőrző bizottság elnöke. Felesége, Mária, kolhozi csoportvezető, arcképe a dicsérettáblán látható. Három gyermekük van. A legfiatalabb most fejezte be a nyolcosztályos iskolát. Egyik fiúk, Mihajlo, a kolhozi téglagyár kiváló mestere, a másik. Vaszil. a hadseregben teljesít szolgálatot és egyik legutóbbi levelében örömmel írta: „Édesapám! Buszke vagyok. hogy annak idején a fronton vívott önfeláldozó harcért kormánykitüntetésben részesítettek téged. Én a béke éveiben szolgálok. A napokban az egyik napiparancsban újabb köszönetét kaptam...” Derbal Fegyir egykori szovjet önkéntes jelenleg traktoros a kolhozban. Felesége egyszerű kolhozistanő. Lányuk viszont egészségügyi nővér az óvodában, és egyidejűleg az Uzshorodi Állami Egyetem biológiai karának levelező hallgatója. — Kit említsek még? — kérdezi a tanácstitkár. — Hisz bármelyik családot is vesszük, szemléletesen láthatjuk, milyen. nagyot fejlődtek az emberek. Elkalauzolt még Hodova- nec Éva kolhozistanöhöz. A háziasszony szívélyesen fogadott bennünket a háromszobás, modern bútorral berendezett lakásban. — Egy-két percre fáradjanak be múzeumunkba is — mondja a kolhozistanő. Készségesen elfogadjuk a barátságos felszólítást. Egy nyomorúságos viskóban találtuk magunkat. Területe alig néhány négyzet- méter. Egész berendezése a tűzhely, egy lóca és az asztal. — Valaha itt lakott családunk — mondotta Hodova- nec Éva. Az egész község ilyen kunyhókból állott. Meghagytuk múzeumi ereklyének. Az új élettel együtt fejlőd, tek az emberek, a község. A lakosok zöme a Beszkid Kolhozban dolgozik. Az állat- tenyésztő gazdaság évről év- re gyarapítja vagyonát, farmokat és istállókat épít, gépesíti a nehéz munkálatokat. A kolhoz büszkesége a nemrég épült téglagyár. A szakképzett dolgozók kezében egyre nő a termelés. — 27 főnyi munkáskollektívánk — mondja Burák Fegyir igazgató — vállalta, hogy ez idén 2 millió darab téglára növeli a termelést. A vállalást kitűnő eredményekkel támasztják alá. Matola Mária. Ponzel Hanna, Votykanics Fegyir és mások 115—120 százalékra teljesítik a napi normát. Az állattenyésztők sikerei is jelentősek. Mumrják Anasztázia fejőnő például 2600 kg helyett tehenenként 3000 kg tej fejésére kötelezte magát. Kezdeményezését felkarolták Povidajcsik Ha- fia, Povidajcsik Hanna, Ponzel Kalina, Birkovics Ha- fia. Halusz Kalina és más fejőnők. A kiváló dolgozók most naponta 12 kilogramm tejet fejnek tehenenként. Szilárdul, fejlődik a hegyvidéki kolhoz. Tavalyi jövedelme már meghaladta a 200 ezer rubelt. A növekvő bevétel pedig módot ad arra, hogy a kolhoz minél többet tegyen az emberekért, igényeik kielégítéséért. Az éves tervidőszak folyar í egy 200 . férőhelyes istálló épül a gazdaság költségén. 1 km-en aszfaltozzák az utat, az ásványvízforrás közelében panziót nyitnak... Uj nyolcosztályos iskola, fürdő, óvoda, klub, könyvtár. üzletek épültek. Nagyszabású községrendezési munka folyik, amelyből a lakosság is kiveszi részét. A vállalásokban szerepel többek között két híd építése, útjavítás, az iskola körüli terület rendezése. Láziban, a Beszkidek aljában a lüktető élet hirdeti: új idők köszöntöttek az egykor elhagyatott és agyonsanyargatott vidékre. A sok változás pedig arról győz meg bennünket, hogy a holnap még szebb lesz. Vladimír Mihály Kisregény
