Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

f. <mé.

**£?T-l*Ä€TARöRSZAe

'viwsm.r

fWS mißm • '

■i.. ...ui. mp4;

HÉTFŐ:

KEDD:

Helsinkiben megkezdik a vitát a tervezett európai konferencia harmadik napirendi pontjáról. — Lemondások sorozata Washingtonban.

Lenin-békedíjasok Brezsnyev is.

névsora, köztük van

SZERDA:

Amerikai—nyugatnémet csúcstalálkozó. — Súlyos szárazföldi harcok és légibombázások Kambodzsában, lemond a Lón Nol-rendszer miniszterelnöke.

CSÜTÖRTÖK:

Eredménytelenül végződik a két dél-vietnami fél újabb megbeszélése. — Nixon külpolitikai üzenete. — Rendkívüli állapot Argentinéban.

PÉNTEK:

Gierek, a LEMP első titkára Ti tóval tárgyal Szlovéniában. — Több napos súlyos válság Libanonban: fegyveres összeütközések a hadsereg és a palesztin gerillák között.

SZOMBAT:

Kissinger moszkvai megbeszélései. — A japán külügyminiszter a Közös Piac brüsszeü székhelyén.

Így látja a hetet kommentárunk, Réti Ervin:

Richard Nixon a most zá- ruló héten terjesztette az amerikai kongresszus elé az Egyesült Államok külpolitikájával foglalkozó elnöki üzenetét. A terjedelmes kétszázharminc oldalas okmányban kitért Washington minden lényegesebb nemzetközi problémájára, de a legnagyobb hangsúlyt a Szovjetunióhoz fűződő viszony kapta. Ugyanezen a héten hangzott el Leonyid Brezsnyev beszéde a moszkvai május elseje alkalmából. Egy természeténél fogva tömör, viszonylag rövid ünnepi megemlékezés nem ad lehetőséget a világpolitikai helyzet elemzésére, az SZKP főtitkára azonban így is nyomatékosan szólt a szovjet—amerikai kapcsolatokról.

A hét legvégén pedig a párhuzamos nyilatkozatok közvetlen párbeszéddé alakultak: Kissinger Moszkvába érkezett, hogy eszmecserét folytasson szovjet vezető személyiségekkel. Számos olyan területe van a nemzetközi életnek, az atomleszereléstől kezdve a kereskedelem fokozásáig, ahol a két világrendszer vezető hatalmai képesek megtalálni a közös érdekű tennivalókat. A kapcsolatok viszont nem zárják ki a szenvedélyes vitákat és ellentéteket, például azoknak az amerikai léoéseknek következetes bírálatát, amelyek az indokínai és a közel-keleti térségben nem szolgálják a békés egymás mellett élést. Ezért megfelelő körültekintéssel kell előkészíteni az idei esztendőre esedékes újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozót, amelyre Brezsnyev egyesült államokbeli látogatása során kerülhet sor. A május mindenkéopen csúcsnyilányt hoz, a Washingtonból visszaérkezett

Brandt nemsokára Brezsove- vet fogadja Bonnban: előkészületek folynak a ianán kormányfő világ körüü útiára: s a legjelentősebbnek Moszkva és Washington masas szin*ű kapcsolatfelvétele ígérkezik.

Meggyorsult a diplomáciai

munka üteme Helsinkiben, sőt Becsben is. az eurónai t.*-<?valásnk. elsősorban a f:*tn főc-Srosban. színen vannak. Miközben a tervezet* bí >■ nn- Héel kontereneie rZ—'s'-pit vitatják, időpontról, változatlanul korai lenne említést tenni, de nem lehetetlen, hogy Kissinger moszkvai napirendjén ez a kérdés is szerepel.

A tárgyalások térhódítása a realitások térhódítását jelzi — ezeket mindinkább amerikai részről is kényszerülnek tudomásul venni. Né- hány amerikai lap ugyanakkor azt a gyanúját sem hallgatja el, hogy Washington diplomáciai aktivitásában némi taktikai számítás is meghúzódik, szívesen terelnék el a figyelmet a Water- gate-botrány lavinájáról. A New York Times szerint a demokrata székház ellen elkövetett „harmadrangú betörésből” egyszerre „nemzeti katasztrófa” lett, miután fény derült rá, ki mindenki tudott róla. Nixon, nem könnyű helyzetben, tisztáldozatokhoz folyamodott, s a héten megvált két fő tanácsadójától, Haldemantól és Ehrlichman- tói, akik a belpolitikai, illetve személyzeti ügyeket tartották kézben a Fehér Házban.

Indokínában letelt az első

negyedév a tűzszüneti megállapodások aláírása óta, s a saigoníak sok ezer alkalommal sértették meg az egyezménvt. Továbbra is rendszeresen előfordulnak fegyveres össze- - csapások Dél-Vietnamban, Kambodzsában pedig telies erővel dúl a háború. Egv Párizs környéki villában Ismét összeültek a két dél-vietnami fái megbízottai, de semmifajta haladás nem történt: a Thien-rsooort elzárkózott a DIFK ésczorű l-vgoi utalnak megtárgyalása elől. Szégyenletes az a huzavona, ami a fogolycsere körül történt- miután a saigoníak a valójában bebörtönzött politikai

foglyoknak CSUtlán töredékét vették lajstromba, elhalasztották mogloőrt szabadon bocsátásukat. Etében a helyzetben nem csökkenhet a nemzetközi szolidaritás és a május elseiei nagv héketüntetér során mindenütt a Párizs’ mesállaondásnk betfiiónok é* Kzollemánek betartását is követőitek.

Furcsa Vörülmúnvelr közöti

robbant ki útahh válság Libanonban Rövid idővel az izraeli kommandótároadác

után. ezúttal a libanoni hadsereg került szembe a palesztin gerillákkal. A történtek meglehetősen tisztázatlanok Állítólag elraboltak két libanoni katonát, ezt követték a számos áldozattal járó összecsapások, beleértve a libanoni légierő támadásait a paí lesztin állások és táborok el-* len. Három ízben kötöttek tűzszünetet, de a harcok kiújultak.

A palesztin mozgalom, miután nem tisztázta kellően céljait és módszereit, nent volt képes megteremteni hatékony egységét, egy ideje kétségtelen válságban van. Helyzetét nehezíti, hogy különösen erőteljes nyomással kell számolnia az imperializmus, Izrael és az arab reakció részéről. Ennek célja, hogy a .Jordániái összeomlás után Libanonban is előkészítsenek egy leszámolást, amelynek során a „piszkos munkát” az arab állam hadserege végzi el.

A palesztin gerillák számára stratégiailag és földrajzilag Libanon a legkedvezőbb terep (az izraeli határvidéken a háromezer méter magas hegyvonulatok jő harci terepet biztosítanak) — politikailag azonban nehezebbek a feltételek, Libanon vallási megoszlottsága (az egyetlen nem mohamedán többségű arab ország) gazdasági kiváltságai, viszonylag befolyásos nagy- és középpolgári rétegei aligha jelentenek megfelelő hátteret és támaszt egy elszánt, fanatikus, elkeseredett küzdelemhez. Az arab

országok közvetítés «orozatn

átméri Mii *»£ envhftheti a válságot, de kMdés. hogv töbH lesz-e ez a tüneti ke^iácnél Az ellen fővonalak összekuszál óriásáról rnicem Valikat

tp?M a *gvik róvid távíró’ jelentése: ké*

palesztin táborban na avart' léean ostorozták Kadhafi ttbi„i a kellő harci következetesség hiánya miatt...

A Fehér Ház oszlopai

Az amerikai főváros legtekintélyesebb napilapja, a Washington Post egyik legutóbbi száma szokatlan rajzot közöl a Fehér Ház híres homlokzatáról. A karikatúrán Nixon kétségbeesett igyekezettel próbálja feltartani az egymásra omló fehér jón oszlopokat, amelyekre a „Watergate” szó van felírva.

A Fehér Ház oszlopai állanak és Nixon elnöki hatalmát emberi számítások szerint négy esztendeig nem fenyegeti veszély. A „Waterga- te-ügy” azonban azt eredményezheti, hogy a nemzetközi és az amerikai belpolitikai helyzet egy rendkívül fontos időszakában megbénítja a Fehér Ház urának cselekvőképességét.

Watergate egy épületcsoport neve, ahol az elnökválasztási kampány idején a demokrata párt politikai főhadiszállását felütötte. Már az elnökválasztás előtt kiderült, hogy a republikánus pártgépezet emberei lehallgató készülékeket szereltek fel a demokrata főhadiszálláson. Hiszen azokat az ügynököket, akik az akciót végrehajtották, tetten érték az épületben, S többségük ma már rács mögött van.

Az elnökválasztási kampány finisében persze az adminisztráció minden erővel igyekezett gátat vetni a nyomozásnak, s egy ideig úgy látszott: sikerült elvágni a szálakat, megakadályozni, hogy a botrány a kormányzópárt belső hatalmi körére, sőt magára a Feliér Házra is átcsapjon.

Közben azonban a kongresszusi vizsgátóbizottság új meg új bizonyítékokat dobott fel és ez március 21-én arra kényszerítette Nixont, hogy állami szinten is új vizsgálatot rendeljen el. Egy hónap leforgása alatt a bot- rány annyira dagadt. hogy április 21-én Nixon kénytelen volt elismerni: „új fejlemények” következtek be az ügyben. Ezzel egyidőben közölte: nem terjeszti ki többé a Fehér Ház védelmét azokra, akikre az indokolt gyanú ám véka vetődik!

Ez természetesen csak

kényszerhelyzetben -megtett, kétségbeesett lépés volt. Hiszen — mint most kiderült —, Nixon elnököt már decemberben figyelmeztették, hogy legközvetlenebb munkatársai is belekeveredtek az ügybe. Az elnök ennek ellenére makacsul védte embereit és a Fehér Ház bejáratát a szó politikai értelmében eltorlaszolta a kihallgató szervek elől. Ez a makacsság most visszaüt: óhatatlanul felvetődik ugyanis a kérdés, mennyit tudott maga az elnök a Watergate- épületben felszerelt lehallgató készülékekről?

A botrány ily módon átcsapott a Fehér Ház küszöbén, s ezt az új gyanúsítottak listája Is félreérthetetle- Pül mutatta. Ezek a következők: John Mitchell. Nixon választási kampányának irá- ftyítója és ex-igazságügyi miniszter, akinek voltakép- pen a törvényesség felett kellett volna őrködnie; Maurice Stans, az Egyesült Államok volt kereskedelmi minisztere. aki a választási kampány során a különböző forrásokból érkező pénzbeni hozzájárulást gyűjtötte össze Nixon számára. A gyanúsítottak között találjuk a Fehér Ház „vezérkari főnökének” tartott H. R. Haldemant, akit belpolitikai és személyi kérdésekben az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb emberének tartanak. Végül: az elnök helyzetét súlyosbítja, hogy személyes ügyvédjét, Herbert Kalmbachot is a vizsgálóbizottság elé idézték, azzal az alapos gyanúval, hogy részt vett a Watergate-ügy szervezésében. A legújabb fordulat: Nixon szóvivője bejelentette az elnök három legmagasabb rangú munkatársa, köztük a „szürke eminenciás”. Halde- man menesztését. Ugyancsak felmentését kérte Kleindi- enst igazságügy-miniszter, Mitchell utóda is.

Az eddigiekből kitűnik, hogy — bármilyen formális megoldást találjanak is — Nixon személyét sem hagyja érintetlenül a botrány. Ez pedig a jövőben esetleg csökkentheti politikai manőverezési szabadságát is.

Amerikai hírmagyarázók ma általában a következő politikai veszélyeket látják felbukkanni :

1. Nixon elhatározta, hogy „átépíti” az adminisztráció gépezetét olyanformán, hogy

az egyes minisztériumok feje felett átnyúlva, az alkalmas legyen az elnöki végrehajtó hatalom közvetlen kiszolgálására. Ha a Water- gate-ügy hullámai bezúdulnak a Fehér Házba, tehát magába a hatalmi gócpontba, ez lehetetlenné teheti az elnök, átszervezési törekvéseit.

2. Nixonnak demokrata párti többségi kongresszussal kell kormányoznia. Már eddig is hatalmi harc bontakozott. ki az elnök és a kongresszus között néhány rendkívül fontos belpolitikai kérdésben. (Költségvetés, szociális kiadások, kereskedelempolitika, stb.) A Watergate-ügy ebben a ha- talmi harcbah aláaknázhatja

az elnök hadállásait és megakadályozhatja belpolitikai programjának végrehajtásában,

3. Az elnök helyzetének gyengülése nem maradhat hatás nélkül a világpolitikára. Pontosabban; meggyeit- gülhet Nixon tárgyalási pozíciója a nemzetközi jelentőségű kereskedelmi, stratégiai és diplomáciai megbeszéléseken, s ez azt eredményezheti. _ hogy az amerikai külpolitikára az eddiginél nagyobb és hatásosabb nyomás nehezedhet.

Természetesen óvakodnunk kell a helyzet drama- fixálásától. Nem kétséges, hogy Nixon elnök személyét alapvető és érthető államér- dekek szolgálatában el fogják szigetelni a Watergate- ügytől, még akkor is, ha legközelebbi munkatársai a

vihar áldozataivá válnak. Az elnöki tekintély azonban vitathatatlanul válságba került, s ez megnehezíti Nixon számára annak a teljhatalomnak az elérését, azoknak az egyszemélyi kormányzati módszereknek az alkalmazását, amelyekre vágyott. s amelyekre eddig sikerrel törekedett.

Imre László:

Két év nyolc hónap

Kisregény

3.

A közöttük eredendőén létező konfliktust megítélésem szerint sértett fokozatosan elhatalmasodó alkoholizmusa súlyosbította, ennek következtében, minthogy állandóan tapasztalnia kellett vádlott bizonyos erkölcsi fölényét, szülői tekintélye megóvásé- ■ nak egyetlen eszközeként a testi fenyítést alkalmazta. Viszonyuk megromlásában az utóbbi két év alatt nagy szerepe volt egy állandóan jelenlévő motívumnak, amely a tanulás, illetve az újszülöttel való foglalkozás számonkérésében jelentkezett. Amikor sértett hazatért és mostohafiát tanulni látta, a testi fenyítés előzményeként azt vetette szemére, miért nem játszik a kicsivel? Ha pedig játék közben találta, úev ez esetben a tanulást kérte számon. Megkérdezem a tisztelt bíróságot, miiyen hatással lehetett ez az állandó zaklatás vádlott égvénlséaére. idegállapotára. a sértettel szemben kialakított véleménvére? Fel kell vetnem ugyanakkor az édesanva felelősségét is. akinek módiéban lett volna arvaí tekintélyét latba vetve a család) egyensúly kialakításán fáradozni, akár a’on az áron i*. hogy elsőszttlött flát állami nevelőotthonban helve?) el. Ez» azonban nem tette. talán lelkiismerete megnyugtatása miatt. Viszont elmulasztotta azokat * kötelességeit. amelyek elsőszülött ''aval szemben tennsiinsk. míg az otthon él. Úgy is

mondhatnám, szeretőiben kizárólagosan a kisebbik gyerekét részesítette, talán, hogy második férjét ezzel még inkább magához láncolja. Közben elefelejtkezett arról a sze- retetigényről, amely minden ember alkati szükséglete, ami nélkül semmiféle eredményes nevelés nem képzelhető el. Mindez természetszerűen nem adhat felmentést vádlott cselekedetére, amely kimeríti az erős felindulásban elkövetett emberölési kísérlet tényét. Fiatal kora ellenére, joggal elvárható lett yol- na tőle, hogy a szocialista együttélés szabályainak figyelembevételével megpróbáljon jobban alkalmazkodni mosfohaapja kívánságához. Ehelyütt nem kívánom bővebben elemezni azt a magatartásformát. amely az ifjúság egy részét időről időre végletes cselekedetek elkövetésére ragadtatja. Ismeretes a tisztelt bíróság előtt a huliganizmus minden megnyilvánulása. amely ellen a társadalom .igazságérzete joggal tíl+akorik. Fentiek alapján, mérlegelve az összes tényezőt kérem a tisztelt bíróságot, vegye tekintetbe vádlott -órát. körülményeit, azt továbbá, hogy cselekménye elkövetésében közreját- • smtr leromlott idegállapota. Méltányos büntetés kiszabását kérem.

Kaoeúétónak losa lett volna em!ítést tenni a késről, amelvrői az egész bírósági tángycnzcoT) orv szó sem esett. Joga lett volna felkiáltani, önvédelemből tette, amit tett.

Fáradt volt hozzá. Azt várta, hogy az egyetlen tanú, az édesanyja szól majd erről. De mert nem szólt, teljesen visz- szahullt magányába, ült a vádlottak padján, magába roskadtan, lehajtott fejjel, nem kívánt a mentségére felhozni semmit, az ítéletet is csak nagyon messziről 1*1- lotta: négy év.

Négy év... Erről még Bonzó se tudja megmondani, menynyi, neki csak két év van a rovásán. Ül a hátsó pádon, milyen ócska festett bútorok vannak itt, a festék is régen lekopott róluk, a falak is milyenek. úristen hány évenként, évtizedenként festenek itt, hiába támasztod a fejedet Bonzókám, tegnap te, ma én, jól nézünk ki mind a ketten, a babák a téren majd nagvra nyitják a szemüket, tátott szájjal hallgatnak. amikor mesélsz rólam és fölteszitek az i-re a pontot, amelyikkel akarod, de ne szövegelj sokat rólam, ne szólj semmit, úgy is elterjed az. különben lsedig bánja a fene. csinálj amit akarsz, nem nyújtom be miatta a számlát, marad junk ennyiben, majd egyszer elmesélem hogyan emelte rám a kést Gyevi, mire kiszabadulok, addigra úgyis felszívódik. de nem megvek el a sírjához, olyan nincs, ha kimegyek is. odaszúrom a kenyérvágó kést a feifáia mellé, itt van. na. melyikünk iárt jobban? A muter is maradion macának, hiába sír itt nekem. nem értem sír, csak S'iorerill macát, há* van oka rá. az hét'zentség. ki látott olvan tanút, aki elfplp'tkeriTc a bűnielrői” Epiipt-jbezés*’ Ja. az ítélet ellen, mine1'7 Maid kimeszelem a börtönt ha akarták, ki i« tapétázom, tessék parancsolni igazgató űr. ez a vizseam"pVám a =zak- munkasvizsgárn. na tpts-o'k látpi. ípv VpR esrv barfonripk kiférni. Fs npm fogok téla- koíhí, hová a bánatos francba szökhetnék, a védő enyhítésért fellebbez, na jó, azt is lehet, attól még nem dől ösz- sze a világ. Ne fellebbezzen védő úr, mit szól a társadalom lelkiismerete, mit szólnak, akiket soha nem vert meg az apjuk, vagy a mostohaapjuk, mit szóljanak, akik szófogadó- an játszottak a kisöccsükkel örök életükben, és akik éppen akkor nem játszottak vele, amikor könyvvel a kezükben szerették látni őket, kész, most meg kell köszönni az ítéletet, köszönöm, hogy meg akarnak nevelni, már éppen rám fért, kisokosok, nagyokosok, köszönök mindent, részemről a fáklyásmenet, bíró úr vigyázzon. a bajusza ne érjen a levesbe, az nem illik egy komoly emberhez. Ugye már nem lesz belőlem ember? A priuszos szobafestő nem tud egyenes csíkot húzni és összetéveszti a bécsi fehéret a kamcsatkai Illával, fesvőr úr. köszönöm a csillogó karperecét, nagvon fogok rá vigyázni, úgy már mehetünk is, nahát ez a tárgyalás. már csak a Gyevi hiányzik innét, igazán, megjelenhetne most késsel a kezében, azzal a bizonyos késsel. Én csak ütöttem tisztelt bíróság, mert féltettem a bőrömet attól a vadálattól, ha megszúr, most ki enné a bablevest a vizsgálatiban? Na tessék, még meg is hajoltam, jó. hogy a bokámat nem ütöttem össze, igaza van a védőnek, én egy alkalmazkodó ürge vagyok, akit most mindenki gyilkosnak néz, nedig én nem akartam semmit, én szerettem volna mindjárt szabadulás után harminckét korsó sört fizetni a szaki bácsiknak, amiért annyit vesződtek velem, már spóroltam is rá bizonyisten, az öreg szakik rendesek, mert a bicskájukkal csak szalonnát, meg kolbászt, meg kenyeret vágnak,

ff Cl

riMn“ I "JaI ittl

m

..M I TJJLjk^ I ■ Mit I V A A