Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

te?J. májú# 8

1pr>T vrr * a v A «OT?C71 rf

t. o(M

Bántja valami; szaktárs ?

Farkas Géza Sápi Gábor Sum Bcláac Deák Tamás

Emberek az első vonalban

.................................... 1 .......... 1 1 1 1 'T

A „muiuléi*'* wídflmóért

ÜZEMLÁTOGATÁSON

VOLTAM a napokban, s a

műhelyben tapasztalatgyűjtést követően, (enn az irodán megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud-e róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató — ősz halántékű. erős vállú férfi, aki épp tíz éve dolgozik jelenlegi beosztásában — mindegyikekről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani, dicsérte őket, mint személyes jó barát akit nagyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája. sorsa, életük alakulása. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, szeretettel nyilatkoztak igazgatójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó, forinttal nem mérhetően sokat ér. Az a bizonyos jó munkahelyi közérzet enélkül el sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az emberek, mert a vezetők „nem játszák meg magukat.”

Bár elmondhatnánk ugyanezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi ifidben is szereztem, olyan gyári közösségekben, ahol pattogó utasítgatás még ma is a divat, ahol az igazgató, vagy a gyáregységvezető felettébb ritka vendég a munkások- között, s ha megjelenik is, érdeklődési köre nem terjed ki az emberre, kizárólag a gének fordulatszáma. a teljesítményszázalék érdekli. saját munkatársai között szinte kívülálló idegenként mozog. Ennek okát adni másban alig tudom,

mint a? elbizakodottságban, amely egyik-másik vezető embert annyira hatalmába kerít, hogy megfagy körülötte a levegő, aho) megjelenik.

A BEOSZTOTTAKKAL VALÖ rideg bánásmód természetes velejárója, amikor valaki nem veszi figyelembe mások gondolat- és érzésvilágát. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János elvtárs. legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlésen elmondott választási beszédében, amikor arról szólott, s beszédét sűrűn szakította félbe tapsvihar, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság ielei. Akadnak emberek. akik nem hallgatnak a dolgozók szavára. vagy esváltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy. amely a kocsi rúd- ián ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. „A mi fejlődésünknek — mondotta — olyan nagv és erős motorjai vannak, mint a párt. a munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg.”

Nem olyan egyszerű ezeket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A vezetőnek ezer gond nyomja a vállát. az utóbbi években jelentősen megnőtt jogkör és felelősség, az egyes döntésekben tükröződő fokozott kockázatvállalás, a napjainkban jelentősen átalakult, megújult követelményrendszer magasabb mércét állít mindannyiunk elé, s ez kiváltképp a vezetőkre vonatkozik. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fáradságukba kerül figyelmüket a fő kérdésekre összpontosítani, okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De mennyire jólesik az igazgatónak is, hq egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egy rosszul sikerült nap végén akad valaki akár a beosztottai. akár a felettesei közül, aki megkérdezi; ..bántja valami, igazgató elvtárs?”

S A MUNKÁSNAK MILTEN JÖLESIK az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg, hogy a munkás eset- leg előszobázik nála s észreveszi az üzemben jártában- keltében a munkások örömét, szomorúságát, amely mögött sorsok húzódnak meg. gépzúgás mögötti érzelmek, indulatok, amiket nem tud mérni, minősíteni semmiféle felmérés, mint ahogyan azt sem, mekkora az értéke a kérdésnek: „bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj ?” És nem mérhető annak az együttérzést nyugtázó pillantásnak a fényereje sem, amellyel a kérdezett ezt megköszöni. Örömmel veszi tudomásul, hogy nemcsak a munkája az. ami érdekes, hogy emberi mivoltában is megbecsülik, nem nézik le, érdektelenségükkel nem alázzák meg unos-unta- lan azok, akik tanultabbak, beosztás szerint fölötte állók. A vezetőknek az ilyen magatartása pedig már nagyon is lemérhető a termelés alakulásán. a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, hq ebben a tekintetben az emberi ér deklődést, a jó szavakat a termelés tartalékaiként minősítem. olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jelenvalósága energiákat szabadít. fel mindannyiunkban.

K. I.

Abban, amiért Farkán Géza -áhány éjszaka nyugtalanabbul alszik, benne van a művezetői tiszt egyik legnagyobb nehézsége.

— Mióta fegyelmi hatáskörrel is felruháztál'. bennünket. olykor nehéz döntéseket is kell hoznunk. Itt van például a legfrissebb: a 18 éves betanított munkást szeretik a társai. általában jól is dolgozik, aranyos gyerek, de nemrég négy napig hiányzott igazolatlanul, mert berúgott. Nem elég a szakmai feladat, hát még itt van ez is! Ha szó nélkül hagyjuk, mások is követik a példát; ha büntetjük, eddigi munkáját és a fiatat korát sem hagyhatjuk figyelmen kívül...

Sápi Gábor más példát említ:

— Meg jóformán meg sem melegedtem a művezetői poszton, amikor látom, hogy az egyik munkás kezében „kráteres” a munkadarab,

ami poliészter csiszolásnál selejtes munkának számít. Mondom, ezt jobban kellene végezni, mire ő visszavágott: „Ha annyira tudod, mutasd meg. Szerintem ennél többet nem lehet kihozni belőle.” Na, mondom magamban veszélyben a mundér, gyerünk! Amikor készen lettem vele, csak nagy csend volt.

...az ma»a a pokol

Velük, a termelés tűzvonalában dolgozó művezetőkkel. részleg- és brigadveze- tőkkel beszélgettünk a minap a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalatnál arról, valójában mi.is dől el ott. közvetlenül a közelükben s melyek a legtipikusabb nehézségek ?

Bár Farkas Géza még nincs harmincéves, mégis öreg dolgozónak számit s hét éve művezelő. Ö mondja. hogv most már lényegesen köny- nyebb a helyzetük, mint amikor még új volt a vállalat. Ahol sok a jövő-menő ember, nagy a fluktuáció, az maga a pokol a művezető számára: mire megismerné a munkatársait, a fele kicserélődik. Pedig — szerinte — az emberismeret talán a szakmai képességnél is fontosabb ezen a poszton.

— Én itt kezdtem a vállalatnál, végigjártam annak a bizonyos létrának mindegyik idevezető fokát: köztük éltem, hát jól ismerem az embereket. Például tudom, hogy ha egyikőjük lesütött szemmel jár. korántsem haragszik. hanem munkába jövet betért a kocsmába. azt palástolja. Mást meg más miatt tartok számon. Munkát szétosztani is csak úgy lehet igazán, ha a művezető tudja, ki mire képes.

Mert a vállalatnál — egyebek között — az emberek szétosztása is a művezetői hatáskörbe került. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű! ..Ma például az egyik embert, mert a munka úgy kívánta, kevésbé jól' fizető műveletre küldtem. Megsértődött előbb, aztán meg mondta, ő beteg, megy is az orvoshoz, hoz ő igazolást, hogy nem végezheti ezt az új feladatot. Elment, még nem tudom, sikerrel jár-e, de nekem gondoskodnom kell annak a posztnak a betöltéséről is.”

Köszönet levélben

Népszerűtlen ember a művezető?

Farkas: Tudom, epgemet túlságosan szigorúnak tartanak. Mit tegyek, csak így tudok élni. nem szeretem a trehánvságot. Egyszer azért megtörtént már. hogy a fiatalember. akinek pedig itthon fegyelmit is adtam, a katonaságtól levélben üdvözölt. aztán elmondta. neki könnyű volt a beilleszkedés mert már az én kezem aj, megszokta a rendet, a pori tosságot.

Sum Béláné a képkeretező üzemben egy éve függetlenített csoportvezető.

— Amikor megkaotam ezt az új munkakört, nekem állj az egyik asszony, minek ide annyi intézkedő embér, maradtam volna én is a helyemen. Aztán amikor látták hogy sokat tehetek értük hogy nincs már annyiszor anyaghiány, nem kell mindennel a művezetőhöz futkosni s ők is többet keres- pek. belátták, jól döntöttek a vezetők. Persze, amíg a bizalmukba fogadtak, bizonyítanom kellett. Aztán már ők figyelmeztettek, ha valaki csak mímelte a munkát.

S még ez sem ilyen rózsaszínűén szép. Előfor-iídt, hogy Suliménak szólt az egyik asszony; a társa csak ellógja a napot. A részlegvezető tüzetesen utánanézett s kiderült: az illető nemhogy lazsált volna, hanem túl is teljesítette a napi normáját. „Ilyenkor aztán nincs pardon : meg kell mondani azt is. hogy itt senkinek sincs lehetősége befeketíteni a másikat!”

Lehel százezrek

nélkül is...

Deák Tamás „örök bútordarab” a bútorgyárban, az alapítók egyike és most egy kicsit keserű:

— Szocialista brigád volna a mienk, végig is dolgoztunk becsülettel egy évet. de az értékelés elmaradt... Igaz, változás volt a gyár vezetésében is. de én semmit nem tudtam mondani az embereimnek. akik szótlanul is úgy vélekedtek: na, szép kis

vállalkozás volt ez. Tamás... Most megint nekivágtunk, újra komolyan, egy tagot ki is zártunk magunk közül, mert húzódozott a munkától, s kíváncsiak leszünk, meg* ismétlődik-e a íeledékeny- ség.

Deák azt mondja, nincs irigylésre méltó helyzetben a vállalat, nehezen indult ez az év. de megélt ő már drámaibb időket is itt. A gyátvezetés egyre jobban hallgat a munkások véleményére s ennek máris kézzelfogható bizonyítéka az új szárítóhe- lyiség. Sokszor és sokan mondogatták korábban, hogy kellene egy újabb anyagsza* ritó, mert ami van, az kicsi s akadályozza a termelést. Most végre megszületett, házilag. a dolgozók igyekezetéből s nem kellettek hozzá százezrek.

— Maradt azért bosszúság. Ott van nálunk, a gépházban egy ötfejes gyalugép, elég sokba került, de nem univerzális, csak egyetlen műveletet lehet '/ele végezni. Néha ég az ember arcán a bőr, ha nem tudjuk kiszolgálni a keretezőket. Ilyenkor azt mondjuk, na fiúk, húzzunk rá. bennmaradunk műszak után is. Mert azt sem lehet, hogy gondolunk egyet s követeljük, hogy a vezetők szakasszanak le va- iahpnnan pár százezer forintot s hozzanak nekünk egy importgépet. Meg kell termelnünk előbb az árát, csak aztán állnak szóba velünk.

Farkas Géza visszakanya- rítja a beszéd fonalát a szakmai követelményekre:

— A bútor olyan, mint a divat, evorsan változik az igény. Itt egy művezetőnek résen kell lennie, hoey min* dent idejében elsajátítson s ehhez nem eléa a rutin, fel kell ütni a szakirodalmat is.

Mert ha elég sok ene * 'jt is von el az emberek irányítása, ha időt is rabol az órabér- vagy a nrémiumvita, a fő feladat mégiscsak az hogy mind jobb minőségű bútorok hagyják el a gyár kapuját.

Angyal Sándor

,a4 ‘

Egy asszony hivatása

Arcát megszépíti két szeme. Tiszta fényű, igazi anyaszeme. A törékeny, vékony asszony, aki különben kevés beszédű, szinte költőien vall, ha családjáról kérdezik. Eleven képekben varázsolja elénk otthonát, négy gyermekét, a reggeli ágyazás tollpu- ha hangulatát, két felnőtt és négy emberke közös mupká- jál, a mindent elpusztító vacsorázok vidám perceit, a problémák teremtette komoly pillanatok feszültségét, a mindent feloldó harmóniát, szeretetet.

— Kilencéves voltam, amikor az iskolában felmérés volt. Azt tudakolták, ki mi szeretne lenni. Én azt írtam. családanya, akinek három gyermeke van. Négy iott- Jöttek sorban: Álmád. Ágnes. Éva és Edit. Tizennégy, tizenkét, tíz- és nyolcevesek. Családanya vagyok tehát. Es dolgozó assztony.

Seres Árpádné a konzervgyár üzemgazdásza. Kiváló dolgozó, alapszervezeti párt- titkár, és a közgazdasági technikum kiegészítőjének tanulója.

Munkatársnője: Évike? Remek asszony. Én példának állítanám minden nő elé.

A szakszervezet titkárnője: Sok ilyen asszony kellene. Amikor megkapta a kiváló dolgozó kitüntetést. percekig zúgott a taps. Mindenki szereti, tiszteli. Joggal.

Egy férfi az üzemben: Árpád felesége? Mert a férje is itt dolgozik. Nagyszerű emberpár. Nem is tudom hogyan tudják ilyen remekül nevelni a négy gyereket. Csak tisztelni és csodálni tudom őket.

Egy fiatalasszony aki gyermeket vár: Éva nekem eszményem. Példája annak az asszonynak, aki anya és közéleti ember, nagyszerű feleség és tanuló nő. szerény dolgozó és vqsakaratú egy személyben. Vajon leszek-e ilyen?

Ülünk a könyvtárban Seresnével, aki mesél.

— Életünknek értelmet a

család ad. A gyerekek örömei a mi örömeink, és nálunk négyszeres az öröm. Persze van lemondás, van gond is. De mindez ezerszeresen visszatérül. Én nagyon szigorú anyának hiszem magam De vajon mit lehet érezni akkor, ha valamelyik hozzám bújik és azt mondja: Te vagy a legjobb édesanya a világon.

— Én is tanulok. A lányok és a fiam nagv gonddal figyelnek. Ha beszámolóra vagy Írásbelire készülök, velem izgulnak. Ha egy hármast. vagy négyest szerzek, amolyan dicsérő-vigasztalón mordiák: ez remek, aki dogozik, attól ez kiváló! És igazuk van. Hajnalban kelek, este későig taműok Ken Az érettségi kevés. Munkám megk-'vánia. hogv többet tudtak. Éreztem ezt. amikor a két évet vállaltam levelezőn.

— Feszes az időbeosztásom. Ez szükséges, mert mindenre kell. hogv jusson. Föle? a gyerekekre. Mindeevik- nek megvan a maga külön kis világa. Elvá*1ák, hocv készét »essünk. hogv velük

egy ritm’"!,'an éltünk. Nincs

nagyszerűbb, mint a gyerekekkel egy hullámhosszon élni, lélegezni. Meghálálják

őszinteséggel, melegséggel, szeretettel, hűséggel.

— Amit lehet, azt megadjuk nekik. Férjem elve: csak addig nyújtózkodjunk, amig a takarónk ér. Ezt értik a nagyobbak. A két kicsi most tanulja. És tudja, hogy van az, én egy kicsit mindig lemaradok. Ami ebben a nagyszerű: észrevették a gyerekek. Egyszer elém állnak. Mondják: Édesanya, itt a

megspórolt pénzünk, vegyél magadnak egv kabátot. Ebben a gesztusban többet kaptam vissza, mint bármilyen fogadkozásban, szóban. Megértettem: itt térült vigasza a nevelés, a szeretet.

— Igényeltünk egv hétvégi telket a gyártól. Borbányán. Még nincs kifizetve, be sincs kerítve. Ha jó idő van. ide ruccanunk ki. És sokat tárunk az erdőbe Van egy növényhatározónk. és egy madarászkönyvünk. Ezt mindig visszük. A múltkor egy óra hosszat kergettünk egy tücsköt, mert kellett az egvik everek gyűjteményébe. Egv csiga mellett, egv han- eva'vilvnál el-pl1 ó ~'r jr k

Együtt vagyunk mind a hatan, és ez nagyon jó. Ezek azok az emlékek. amelyek eev életre összekötik a családot, ezek azok a naook amelvek nem halványuló emlékként őrzik majd a gyermekek számára az édesapát az édesanyát.

— Nem különlegesek a mi gyermekeink, őket Is kell fenyftem. tőlük is meg kell vonni néha a kedvezményeket. Kiosztom a büntetést is, ha kell. Nem is lenne jó. ha mintagyerekek lennének. Ott már baj van. Mi csak a becsületességet ké_r- jük következetesen számon. Nem is csalódunk. Mindegyik legalább négyes tanuló. Ha bemegyek az iskolába szülői értekezletekre — és ebből egyszerre négy is van! —, sosem szégvenkezem Árpádot már felvették a Krúdyba. Hajómodellez" műszaki érdeklődésű. min az apja. Az egyik lány szépen rajzol, mind jól torná- szik. a kicsi a kisdobos négy tusában első lett. szóval törekszenek. és mégis megmaradnak gyereknek.

— A belkereskedelmi piackutatók meg szoktak keresni- írjak véleményt a gyermek- ruházatról. Tapasztalatom akad, hiszen nem egvszerű öltöztetni négv gyereket. Fiam hosszú, vállas. Nem kapok rá pulóvert. A harisnva- nadrécot dráaálltam. Esv-egv méretet néha hetekig nem lehet kaoni. Okos. hogy mind több az olcsó, iót mosbntr műszálas lánykaholmi. Mée +öbb kellene. Hogv mikor kinek és mit veszünk, mrndig együtt döntiük el. Tudion a gyermek is várni, ha kell lemondani.

— Sokat segítenek a gyerekek is. a férjem is. Ágyazás reggel: Árnád és Ágnes

dolga. A bevásárlást a kisebbek is elvégzik. A férjem vasárnap leül velem a konyhában. és rvicojja, a krumplit. Kiszolgálják magukat a averek°k Nagv könnyebbség ez Ha nem így lenne, se hivatali munkámnak, se társadalmi kötelezettségeimnek se a tanulásnak nem tudnék eleget tenni. Mind egymásé-* étünk. Lehet, hogv ez banálisán hat. De így igaz.

Bürget Lajos