Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

KfXOT-MAGYARoRSZA® f. öftiT WÄS&'Ik A DIFK visszautasítja Sullivan rágalmazó kijelentéseit (Folytatás a* 1. oldalról) met és a pontos, korszerű utasforgalommal egymás jobb megismerését. Legyenek büszkék rá, hogy rendkívüli felelősségű szolgá­latukban a szovjet vasutasok Dr. Csanádi György beszé­de után Ny. A. Gundobin miniszterhelyettes emelke­dett szólásra. A szovjet vas­útügyi miniszter és a maga nevében köszöntötte, a ma­gyar vasutasokat, külön Zá­hony körzet közlekedési dol­gozóit. Köszönetét mondott a meghívásért, hogy részt ve­het Záhony negyedszázados emlékünnepségén. Beszédé­ben emlékezett arra a ba­rátságra, ami a felszabadu­lás után a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság né­pei között létrejött. E barát­ság erősödésében nagy sze­rep jutott a két szomszédos terület vasutasainak, akik nap mint nap vállvetve küzdenek azért, hogy a két ország áruszállítási terveit pontosan teljesítsék. A kül­kereskedelmi szállításokból egyre nagyobb hányad jut Csap és Záhony átrakókör­zet munkásaira. Jelentős sze­repet képviselnek a KGST komplex programjának vég­rehajtásában. — Nagy örömmel vettük tudomásul, — mondta, hogy a két állomás közötti forga­lom a jelenlegi ötéves terv első két évében több, mint kétmillió tonnával növeke­dett. A kölcsönös szállítások és a tranzitforgalom lebo­nyolításában Záhony dolgo­zói a tudomány segítségével igénybe veszik a legmoder­nebb, gépesített rakodótech- ntkát is. Igen szép ered­mény, hogy a kocsifordulót néhány év alatt egyharma- dára csökkentették le. A két átrákókörzet vasutasainak versenye hozzájárul a szov­jet belső szállítás meggyor-_ sításához is. Végül további munkasikereket kívánt Zá­hony dolgozóinak és a szov­jet vasútügyi miniszter ne­vében kitüntetéseket adott át. öt személynek Kiváló vasutas dolgozó kitüntetést, tíz dolgozónak pedig a Szo­cialista szállítás kiváló dol­gozója jelvényt nyújtotta át A szovjet miniszterhelyet­tes üdvözlő szavait követően dr. Csanádi György minisz­ter hét szovjet dolgozónak Kiváló vasutas kitüntetést adott át, majd az Elnöki Ta­nács nevében Thurzó Kál-1 mánnak, a záhonyi vontatá- j si főnökség vezetőjének és | Kertész József felvigyázónak , a Munka Érdemrend arany j fokozatát, Tóth Géza taná­csosnak, S Kovács István fő­tanácsosnak, Sándor Pálné ellenőrnek a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. Potos János munkásnak, Gát Mik­lós munkásnak és Kark Ist­ván főintézőnek a Munka Ér­barátságára támaszkodhat­nak és ápolják, viszonozzák teljes szívvel ezt a nagyszerű, sokszorosan tapasztalt meg­tisztelő barátságot. Éljen a magyar—szovjet vasutasbarátság! Ny. A. Gundobin üdvözlő beszédéi, mondja. demrend bronz fokozatát nyújtotta át. öt- dolgozónak a Közlekedés kiváló dolgozó­ja kitüntetést, hét dolgozó­nak pedig miniszteri dicsé- retet adott át. Mészáros Károly miniszter- helyettes vezérigazgatói di- cséretet adott át 11 dolgozó­nak, jubileumi emléklappal és plakettel tüntette ki az ungvári, a csapi és a bátyúi Havannai politikai és saj­tókörökben legfőbb beszéd­téma Kuba és Argentina diplomáciai kapcsolatának újrarendezése. A „Juventud Rebelde” hétfői száma hat­hasábos főcímben számol be a két nép és Latin-Amerika szempontjából történelmi je­lentőségű lépésről. A mostani lépés — mond­ják a' hírmagyarázók — azért is érdemel nagy figyel­met, mert 11 évvel ezelőtt éppen Argentina volt az egyik ,,a legharcosabb támo­gatója” a Kuba elleni blo­kádnak. Azok kö^e az orszá­gok közé tartozott, amelyek hadihajókat és tengerészgya­logosokat küldtek a karib­ién geri térségbe. Éljen a huszonhatodik évé­be lépő záhonyi vasúti cso­mópont sikeresen dolgozó kol­lektívája! Éljenek és gyarapodjanak a záhonyi 'és környékbeli vas­utascsaládok! állomások kollektíváját. Az ünnepségen tizenöt dolgozó kapott igazgatói dicséretet, 92 fő Kiváló dolgozó jelvényt, 105-en jubileumi emlékpla­kettet és kétszázan pénzju­talmat. G. Bogdanovics, a Ívovi vasúti gazgatóság vezetője felszólalásában méltatta a két szomszédos igazgatóság testvéri kapcsolatát, megkö­szönte a kitüntetéseket, amit a szovjet vasutasok kaptak, majd emléklapot és ajándé­kot nyújtott át a záhonyi állomás vezetőinek. Viovári Zoltán, Záhony ál­lomásfőnöke a körzet vasuta­sainak nevében megköszönte a szovjet és magyar kitünte­téseket és a dolgozók nevé­ben ígéretet tett, hogy mun­kájukat továbbra is szo­cialista emberhez illően, be­csülettel végzik. Az ünnepséget dr. Mészá­ros Károly miniszterhelyet­tes zárta be, majd a zene­kar eljátszotta a magyar és szovjet himnuszt. A nagygyűlés színhelyéről különböző létesítmények avatására indultak a ven­dégek. Ezen a napon adták át rendeltetésének Záhony­ban a kocsijavító műhelyt, a gépesített rakodási főnök­ség szerviztelepét, a pálya­fenntartási főnökség üzemi épületét, továbbá Fényeslit kén egy 40 személyes vas­utasóvodát. A négy létesít­mény beruházási költsége több, mint 110 millió forint volt. A délutáni órákban a ven­dégek megtekintették a vas­úti csomópont fontosabb munkahelyeit. Azóta nagyot változott La­tin-Amerika politikai, társa­dalmi, gazdasági arculata — mutatott rá a kubai „Radio Reloj” hírmagyarázója. A Kuba elleni blokád csődöt mondott. Az elmúlt tíz hónap alatt a térség országai kö­zött Argentina volt a hato­dik, amely helyreállította diplomáciai kapcsolatát a szigetországgal. Az a tény, hogy ma nyolc — összesen 93 millió lakosú — latin-amerikai or­szág tart fenn diplomáciai kapcsolatot Kubával, az el­szigetelésre irányuló ame­rikai politika újabb látvá­nyos Veresége —- mutatnak rá havannai politikai kö­rökben. A „megszokott rágalom­nak” minősítette kedden Sai­gonban a DIFK szóvivője William Sullivan amerikai külügyi államtitkár-helyettes­nek azt a múlt szombaton Bangkokban tett képtelen kijelentését, amely szerint az indokínai béke fő akadálya „Észalc-Vietnamnak az a tö­rekvése, hogy hatalmába ke­rítse egész Indokínát”. Duong Dinb T’nao ezredes, a kétoldalú katonai vegyes bizottságban részt vevő DIFK-küldöttség szóvivője Sulüvan rágalmazó kijelen­tését visszautasítva leszögez­te: „A tények egyértelműen bizonyítják, az Egyesült Ál­lamok nem mondott le arról a tervéről, hogy a Nixon- doktrlna végrehajtásának eszközeként hatalmon tartja a Thieu-rezsirrtet. A párizsi megállapodást az Egyesült Államok — és nem más! — sérti meg ilyen súlyosan.” A DIFK szóvivője felhívta a figyelmet arra, hogy a Nixon-kormányzat maga­tartása miatt egyre súlyo­sabbá válik az indokínai helyzet. Duong Dinh Thao ezredes azzal vádolta az Egyesült Ál­lamokat, hogy folyamatosan „bátorítja és ugyanakkor ta­kargatja is a saigoni kor­mányzat tűzszünetet sértő cselekményeit, és akadályoz­za a két dél-vietnami fél franciaországi konzultációi­nak mindennerpű haladá­sát.” A szóvivő visszautasította Sullivan amerikai államtit­kár-helyettesnek azt az ál­lítását is, hogy — úgvmond — „észak-vietnami csapatok szivárogtak be Laoszba és A NASA vezetői négy hor­gászbotnak és egy ügyes bar­kácsolónak köszönhetik a Skylab, és ezzel a két és fél milliárdos űrprogram meg­mentését. Az eset hőse. Jack Albert Kinzler, a houstoni űrköz­pont egyik szerelője, aki szabad idejében szenvedé­lyesen barkácsol. Kinzler, aki a lakásához tartozó ga­rázsban valóságos műhelyt rendezett be magának, meg­szokta, hogy a nehéz hely­zetekből gyors elhatározással vágja ki magát. Most a megsérült védőpajzs kijaví­tásához olyan 7x8 méteres hatalmas „napernyőt” kel­lett fabrikálni, amelynek tartórésze befér a Skylab „törzsén” lévő 20 centimé­ter átmérőjű nyílásba és kívülről beszerelhető. Mikor Kinzler értesült a Kambodzsába”. Ennek kap­csán aláhúzta: „Köztudott, hogy az amerikai fél a leg­különbözőbb típusú repülő­gépeket, így B—52-es re­pülőerődöket is bevet Kambodzsa barbár bombá­zására, és a Kambodzsa el­leni nyílt agresszióban sai­goni és thaiföldi csapatokat is felhasznál.” „A laoszi béke helyreállí­tásáról és a nemzeti egyet­értés megteremtéséről szóló vientianei megállapodást a laoszi nép belügyeibe való durva amerikai beavatkozás miatt nem valósították meg mindeddig” — hangsúlyozta befejezésül a két dél-vietna- mi fél képviselőiből álló ka­tonai vegyes bizottság DIFK- tagozatának szóvivője. Hoang Anh Tuan vezérőr­nagy, a DIFK katonai kül­döttségének vezetője a dél­vietnami kétoldalú katonai vegyes bizottságban jegyzé­ket intézett a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság elnökéhez. A DIFK kép­viselője tiltakozott az ellen, hogy a saigoni kormányzat akadályozza a kétoldalú ka­tonai vegyes bizottság tevé­kenységét. A DIFK minden előkészü­letet megtett arra, hogy- ki­nevezze képviselőit a bizott­ságba az összes szinteken. A DIFK küldöttsége azonban még mindig nem kapott sem­milyen konkrét és szilárd feladatról, beült a kocsijá­ba és a városban négy, egy­másba csúsztatható részek­ből álló horgászbotot vásá­rolt. Ezekből eszkábáltak össze a houstoni űrközpont­ban azt a hét méter hosszú, alig tíz kiló súlyú szerkeze­tet, amelynek végén elhe­lyezték a „napernyőt”. A munkával alig néhány órá­val a Skylab legénységének startja előtt készültek el és 150 embernek kellett éjjel­nappal feszített ütemben dol­goznia ahhoz, hogy a remek ötlet nyomón ezzel az egy­szerű „napernyővel” meg­menthessék a Skylab-prog- ramot. A Skylab űrhajósait ked­den délben ébresztette a földi ellenőrző központ. Ez­után a rádióösszeköttetés megszakadt. Az összekötte­tés helyreállítása után ke­lyuk, Bika hamarabb elfá­rad, ez látnivaló, váratlan időközökben kacskaringós káromkodást ereszt meg, fáj­lalja a derekát, azt mondja, leszakad a karja, a combjá­ban máris dühöng az izom­láz, ki volt az, aki ezt a ro­hadt munkát rászabta, de azért a keze is jár közben, és Kapellárót ugratja azzal, ami éppen eszébe jut. — Hát szóval ez a tetű szakma a te szakmád. Jól né­zel ki. Ezt fogod csinálni éle­ted végéig, amíg le nem for­dulsz a létráról. Ki dumált rá, hogy ezt nevezd életnek? — Miért, a csövezés meny­nyivel jobb? — Ott úr vagyok. Nem fáj­dul meg a derekam. — Mindenkinek kell vala­mihez érteni. Különben föl­kopik az álla. — Tudod mit? Inkább kop­jon föl az állam. Inkább dö­göljek meg, érted! — És miből akarsz megél­ni? — Annyi jó buli van. — Jó buli. És utána a me­seautó. Köszönöm szépen. — Az is jobb, mint a hülye­gyereket játszani — mondja, ha másért nem, ugratásból Bika — ki köszöni azt meg neked, hogy szívóskodsz, ide még egy kis vakolatot, jaj, az­A XJPF amerikai hírűgy-i nökség saigoni tudósítása sze­rint a kétoldalú katonai ve­gyes bizottságban helyet fog­laló két dél-vietnami fél — a DIFK és Saigon — keddi ülésén megállapodott abban, hogy jövő héten megkezdi a párizsi béke-megállapodásban előírt egyik legnehezebb fel­adat végrehajtását: a két dél-vietnami fél ellenőrzése alatt álló területek körülha­tárolását. E célból ki fogják cserélni a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mánya és a saigoni kormány­zat ellenőrzése, illetve köz- igazgatása alatt álló területe­ket feltüntető térképeket. biztosítékot arra, hogy kép­viselőit az őket megillető előjogokban és védelemben részesítik — állapítja meg a jegyzék. Mint az okmány hangsú­lyozza: a DIFK javaslatot tett arra is, hogyan működ­jenek helyi szinten a kétol­dalú bizottság csoportjai, a saigoni kormányzat azonban elutasította ezt az indít­ványt. A saigoni kormányzat vi­seli a teljes felelősséget azért, hogy a kétoldalú bizottság csoportjainak munkája ha­lasztást szenved —; hangzik a jegyzék. rült sor arra a „magánbe­szélgetésre”, amelyet a prog­ram parancsnoka, Charles Conrad még korábban kért a földi központtól. Conrad a kérést bejelentve hangsú­lyozta, hogy „nincs különö­sebb probléma”, részletekbe azonban nem bocsátkozott. A délután folyamán orvosi kísérleteket Végeztek és ki­próbálták a napteleszkópot is. Charles Conrad parancsnok kedden hatperces „magánbe­szélgetést” folytatott a hous­toni űrközpont vezetőivel. A beszélgetést semmiféle inci­dens vagy különösebb prob­léma nem indokolta. A köz­lemény szerint Conrad „meg­lepetését” fejezte ki az elért sikerek felett és elégedetten nyilatkozott az űrállomás belsejében egyre csökkenő hő­mérsékletről. tán fehér legyen a fehér fal, el ne csöppenjen, és ez így megy, hetvenkettőben, nyolc­vankettőben, kilencvenket- tőben — hova beszélek, addigra tég elkaparnak. Alul­ról szagolod az ibolyát, köz­ben nem is éltél. Nézted a fa­lakat, amiken egyetlen válto­zatosság a csík. A kék, meg a sárga, a lila, a hupikék, büsz­ke lehetsz magadra, te keres­ted meg az igazgató villáját, kocsiját, meg a nőjét. Te má­zoltad össze a hülye életed összes ecsetjeivel, amit sze­ret és amit utál. Mindent te csináltál, mégse te élvezed. Esküszöm Kapelláró, te olyart hülye vagy, akit kár fölbon­colni halála után. Mit talál­nak benned? Egy csomó bécsi fehéret, meg piktortéglát, mindenféle mintákat, ami­ket ráhengereztél a falra. Kicsi odavágja a földhöz a spaknit: — Én ezt nem csinálom to­vább! Menjetek a bús fené­be a , szövegeitekkel. Nem elég, hogy itt gürcölünk, még ezt a sok süket dumát is hall­gassam? Hát mi vagyok én? — Még ha meglenne a do­hányunk, amit hazaviszünk, vagy kitapétázzuk vele a fa­lat. Egy Kossuth, egy Ady li­lában és a végtelenségig. (Folytatjuk) Imre László: Kisregény 20. Szeretném elérni, hogy már itt és lehetőleg mielőbb olyan feladatot bízzanak rá, amelyben egyénisége kibonta­kozhat. S bármennyire ka­landos vállalkozásnak tűnik Is, jó lenne, ha Bika mellette dolgozhatna kísérletképpen, ha ez egyáltalán lehetséges, alárendeltként. Nagyon kell rájuk vigyázni. Nekünk min­den emberre vigyázni kell, úgy, hogy azért ne nagyon vegyék észre, mert akkor fel­lázadnak ellene. Jön a soha meg nem unható tavasz. Ka­pelláró szobafestőnek tanul, s ha hinni lehet Bereczkinek, már jobban tudja a szakmát, mint sok szakmunkás. Dol­gozzanak együtt, ők négyen, aztán meglátjuk majd, hogy mi történik.” „Kapelláró vezetésével ma, május hetedikén, megalakult a festő és mázoló brigád. Bi­kát visszahozattuk. Szelíd. Kicsi és Kés kedvvel fogad­ták a parancsot új munka- beosztásukról. Első' megbí­zatásuk: a műhelyépületek ki- meszelése kívül-belül. Elég nagy munka. Az igazgatóval abban állapodtunk meg, a fel­ügyelők lehetőleg csak mesz- sziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutatkozzanak. Ne érezzék magukat elítéltnek a fiúk, s ha annak is érzik magukat, ne emlékeztessük őket erre unos untalan, vagy legfel­jebb akkor, ha ez elkerülhe­tetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább. nem maradhatok. Nem lesz más hátra, mint állóhajóra kér­ni magam, ahol az ember hall­gatja a csöndet és felsóhajt a tenger utáni vágyakozásá­ban, Rajta fiúk! Föl a vitorlá­kat a becsület, a szabadulás felé!” A hosszú derekú műhely- épületbe besüt a nap. Bútor­zata az udvaron, rissz-rossz szerszámpadok, szerszámok, zömük rozsdás, egy múlt szá­zadbeli fúrógép, megannyi ócskavas. Kétágú létrák a falak me .lett, középen a padló nylonnal letakarva, rajta pa­pírzsákokban festék, mellette vödrök, ecsetek, meszelők, szűrők félig-meddig kihull­va. Kapelláró, spaknival a ke­zében a mennyezetet kaparja, időnként leszól s létráról a másik háromnak, kiadja az ufasítást, vagy egyszerűen csak magyarázatot fűz a ténykedéséhez, Bika, Kicsi és Kés egyik cigarettáról a má­sikra ^gyújtanak. — Elég az örömökből srá­cok. Segítsetek, egyedül nem győzöm — szól és Bikára néz. — Gyere segíts! — Ne törd magad. Ráérünk — feleli Bika az invitálásra. — Sok ám ez. Három nap legalább, ha reggeltől estig csináljuk, akkor is. Bika megfogja a spaknit. — Ne úgy fogd — tanítja Kapelláró — az egész tenye­reddel. így Nem fárad el any- nyira a kezed. — Na és ha elfárad? Hosszú, egyenletes húzá­sai nyomán a nedves faltör­melék vastag szőnyeget terít a padlóra. Bika komótosan felkapaszkodik a létrára, ön­kéntelen mozdulattal meg­kapaszkodíh a csúcsában amikur a régi tákolmány meginog alatta. — Nagy a súly. Sokat za­bolsz — szólt fel Kicsi. — Kuss! Kapelláró Kicsinek is ki­osztja a munkát, ne szövegel­jen annyit. — Ott a malter Kicsi. Elég a szájtátásból. Megkevered egy kis homokkal, vigyázz, oda legyen az eszed, amit csi­nálsz, szépen a réseket, fino­man, mintha mindig ezt csi­náltad volna. Nem- vagy te olyan süket, mint amilyennek kinézel. — Lejön a létráról, segít a Űiabarcsot elkészíteni, meg is mutatja, hogyan fog­jon hozzá. — Te meg mit bámulsz ott? Az üres vödrökbe vizet — nó­gatja Kést, — de előbb ke­verd meg a maltert, ott azt a darabot teljesen be kell va­kolni, lehullott az egész. Egy idő után észreveszik, hogy ritmusban áll négyük munkája. Mindegyik bjei^a a dolgát, a mozdulataik is va­lamiképpen , egymáshoz iga­zodnak, Kapelláró azon ve­szi észre magát, hogy fütyül, Kicsi dúdolva kíséri és ha­misan persze, lépegetnek a létrákon, kimerevített nyak­kal a mennyezetet figyelve, hol mutatkozik repedés, Ny. A. Gundobin felszólalása Argentína és Kuba történelmi feSenteségü lépése Saigon akartál yozza a kéfoIrtaStí katonai vegyes bizottság munkáját SKyus Napernyő horgásztatokból

Next

/
Thumbnails
Contents