Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-30 / 124. szám
Ww m3?«* Sí. KEES¥-ISie¥SSÖíesKRJ I. oWaf Szellemi erőink Az igazságos döntés a szövetkezetét erősíti A nyírteleki Dózsa Tsz döntőbizottságának első esztendeje Az értelmiségi klub élt egy napot. Aztán amilyen csendesen született, kimúlt. Az egyetlen összejövetel témája egy olaszországi úti- beszámoló volt. A világjáró helyi előadó okosan, politikusán hasonlított, érvelt, magyarázott, összességében politizált. A klub ezzel működését be is fejezte. Lényegében nem is ezekről sz alkalmi összejövetelekről kell most szólni. Voltaképpen nem is a szervezett klubélet létéről vagy nemlétéről. Sokkal fontosabb, ami mind emögött húzódik: egy-egy község értelmiségének aktivitásáról. Lehet ennek kerete a klub is, más is. A probléma azonban sajnos éppen ae megyénkben, hogy ez a szellemi fórumkeresés, ez a fokozott közösségi felelősség- vállalás hiányos. Nem vitatható: a falvakban élő értelmiségiek nagy többsége munkaköri kötelességét jól, becsületesen végzi. Ebben valami rendkívülit ünnepelni hiba lenne. Ezért kapják a fizetésüket. Másrészt azonban már megkérdőjelezhető, hogy ma, abban a korban, amikor kérdések sokasaga vetődik fel, amikor a magyar faluban és városban egy forradalminak nevezhető társadalmi átalakulás megy végbe. amikor eszmei-politikai problémák jelentkeznek, elég-c a munkaköri kötelesség betöltése. Az értelmiség, a falu szellemi erejének reális behatárolása esetén' is meg kell jegyezni : befolyásoló szerepük igen fontos. Ered ez abból, hogy képzettségük magas, hogy a világra történő kite-r hintésük messzebb látó, hogy a bonyolult kérdések megfejtése, összefüggésük feltárása számukra könnyebb, mint másnak. Legalábbis az ideális elmélet szerint. Mindebből következően napjaink politikai eseményei közepette rájuk háruló feladat, hogy a vezető munkásosztály politikájának magyarázói, tanítói is legyenek. Szóval és tettel. Amikor tehát egy-égy községben kutatjuk az értelmiség szellemi közösségeit, fórumait, szellemi eszmecseréiket, nem egyfajta különállást kérünk számon. Sőt, elsősorban azt, hogy a kor nagy problémáinak helyi értékelése, megvitatása, felismerése után ki-ki saját területén tudjon többet nyújtani, jobban politizálni, okosabban és hatékonyabban hirdetni a párt politikáját. A kimúlt klub falujában kerestejn az okot. A válasz részletekből fogalmazódott. „Nem volt. aki folytassa”. „Nincs közös téma”. Elég a napi murl-.a abszolválása.” Másutt, ahol az értelmiség fkán érdeklődtem, kiderült, hogy nem megy a közös munka, mert még a tantestületben se bírják egymást a nevelők. Egy nagyközségben arra hivatkoztak, hogy ugyan mi beszélni valója van egy orvosnak az agro- nómussal. Van, ahol egyáltalán nem tudják, ki is az értelmiség, és azt leszűkítik néhány tanítóra és - az orvosra. Akadnak esetek, amikor a feleségek háttérben zajló divatvitái állítják szembe a férfiakat. Több nagyközségi pártbizottsági titkár arról is szólt, hogy a még párttag értelmiségiek is visszavonulnak saját kis birodalmukba, bíbelődnek dolgaikkal, és csupán formális közéleti munkájuk. Folytathatnék a sort azzal is, hogy egy-egy településen pontosan kivehető vonalak mentén rétegződik az értelmiség, ki-ki másként, és a másiknál feltétlenül magasabbra állítja saját fontosságát. Ilyen jelenségek ismeretében — és van belőlük sajnos bőven — már érthetőbb, hogy sok helyen miért nő a szakadék a község.lakói és az értelmiség között. Az intrika, az önzés, az önérték túlbecsülése, a saját várba húzódás, a csak hivatali munkába korlátozott felelősségvállalás megannyi ' jegye szinte törvényszerűen izolálja a szellemi erőket. Mindez pedig nem egyszerűen egyéni gond, nem egy család vagy ember dolga. Azok. akiket társadalmunk több százezres költséggel kéoezte- tett emberré, szakemberré, nem helyezkedhetnek a kényelem ilyen fokára. Akinek többje van, annák többet is k^ll nyújtania. Ezt a társadalom joggal el is várja. Végtelen luxus lenne, ha fejlődő és alakuló társadalmunk lemondó türelemmel figyelné, hogy egv-egy nagyközségben vagy városban az ott élő szellemi kapacitás nagy százaléka feles kihasználatlanul van. Nem véletlen tehát, hogy egyre több nagyközségi pártbizottság, egyre több pártszervezet tűzi sürgetően napirendre ezt a témát. Nem formális kampányt hirdetnek. Nem tetszetős rendezvényeket akarnak. Ennél sokkal többet. Lelkiismeret-vizsgálatot azoknál, akik valós és mondvacsinált okokra hivatkozva passzolnak akkor, amikor lépni kell. Politikai felelősségvállalást azoknál, akik képesek arra, hogy naponta százakkal találkozván okos értelmezői legyenek politikánknak. Egészséges vitát és eszmecserét ott, ahol a meglévő szellemi erő képes betölteni azt a feladatot, amelyet a munkásosztály és a parasztság joggal elvár. Napjaink legégetőbb kérdéseinek egyike az egészséges, marxista—leninista köz- gondolkodás kialakítása. A feladat' minden kommunistára nagy munkát ró. Beletartozik ebbe értelmiségünk mentalitásának befolyásolása is, és az, hogy minél nagyobb szellemi erőt vonultassunk fel elveink és céljaink megvalósítására. Bürget Lajos A termelőszövetkezetekben legfiatalabb választott fórum a döntőbizottság. A múlt év tavaszán a vezetőség bizottsága helyett hozták létre a tsz-ekben a tagság és a szövetkezet, illetve a vezetőség közötti viták eldöntésére. Az alig egy esztendős bizottságok még a tanulóéveknél tartanak, de létjogosultságukat, hasznosságukat a legtöbb szövetkezetben már bizonyították. Ezt tapasztaltuk a nyírteleki Dózsa Tsz-ben is. A bizottság tekintélye A döntőbizottság elnöke id. Holló József, a termelőszövetkezet betonüzemének raktárosa. Korábban pénztáros volt. Olyan munkakörben dolgozott, és olyan poszton van most is, ahol a feddhetetlenség, a tisztakezűség alapvető. Talán az sem véletlen, hegy helyettese, Za- jácz Istvánná pedig a szövetkezet mostani pénztárosa. De a döntőbizottság többi öt tagja is valamennyien olyan személyek, akik munkahelyükön példásan helytállnak. Természetesen a tekintélynek csak egyik feltétele a munkában, a szövetkezeti életben való aktív részvétel, a másik az igazságos döntések hozatala. A helyes döntéshozatalt gyakorlattal, tanulással lehet fejleszteni. Erről Holló József a következőket mondja: — Tavaly márciusban választottak minket ebbe a bizottságba. Azóta Gyöngyösön voltam egyhetes tanfolyamon. Néhányszor a területi szövetség összehívott már tapasztalatcserére bennünket. Ha tanácsot kérünk a szövetkezet jogászától, ő is szívesen segít. Igyekszünk a legigazságosabbak lenni. Egy-egy ügy tárgyalásán mindig három döntőbizottsági tagnak kell jelen lenni. Vigyázunk arra. ha valakinek a rokonáról, .vagy közvetlen munkatársáról kellene dönteni, akkor helyette ebben az ügyben más vegyen részt a munkában még akkor is, ha éppen ő lenne a soros a döntőbizottsági ülésen. Akinek igaza van... Arra a kérdésre, hogy hoz- tak-e már döntést a szövetkezet vezetőinek intézkedéseivel szemben, Holló István így válaszolt: — Akinek igaza van, annak a javára döntünk. Előfordult már, hogy az egyik tagnak a nyugdíj-megállapításhoz kevesebb napot számoltak el, mint az valójában teljesített. Nyilván a tagnak adtunk igazat. Egy másik tag üzemi balesetet szenvedett és ez nem így volt elismerve. Mi olyan döntést hoztunk, hogy a táppénz és az átlagkereset közötti különbséget fizesse ki a szövetkezet. — Legnehezebb ügyeink a részes művelést és közös munkát is végzők táppénzpanaszainak rendezése. Legutóbb olyan döntést hoztunk, amit a vezetőség nem fogadott el. Ebben a bonyolult ügyben nem vagyunk elég járatosak, így majd a járás- bíróság hoz döntést. — Gyakran fordulnak hozzánk háztáji panasszal és olyan tagok, akik fegyelmi büntetést kapnak. Ezek az ügyek legtöbbször már az ellenőrző bizottságot és a jogászt is foglalkoztatták, így a döntések többsége helyes. Ilyen esetben megmagyarázzuk a panaszosnak, hogy a vezetőségnek van igaza. Általában döntéseinkbe belenyugszanak. A szövetkezet javára A döntőbizottsági munkáról Horváth Árpád tsz-elnök- helyettessel és Jánószki András ellenőrző bizottsági elnökkel is beszélgettünk. Mind a ketten fontos, a szövetkezeti életet, a demokratizmust jól segítő szervként emlegették a döntőbizottságot. — Az igazságos döntések — mondja Horváth Árpád elnökhelyettes — mindig a szövetkezet javát szolgálják, akár az egyes tagnak, akár a vezetőségnek adnak is igazat. Az a közös célunk, hogy minden szövetkezeti tag jól érezze magát, még csak kételye se legyen ügyének intézésével kapcsolatban. A tagok bizalma a jobb munkavégzésnek is az alapja. Elmondták a szövetkezet vezetői, hogy a döntőbizottság elsősorban nem a paragrafusok ismeretében nyújt nagy segítséget, hanem az emberek, azok munkája, más szóval az ügyek keletkezésének ismeretével, A szövetkezet minden gazdasági ágazatából választottak döntőbizottsági tagokat, így a munkát és az embereket közvetlenebbül ismerik, mint az irodai dolgozók, vagv akár a jogügyi előadó. Ők erről az oldalról tudnak nasv segítséget. nyújtani a helyes döntésekhez. Cs. B. IEGYZET Beregi varrólányok Vásárosnaményban örömmel újságolja a járási párt- bizottság titkára, sikerül enyhíteni a foglalkoztatási gondon. Már megkezdték azoknak a nőknek a tanítását, akik * hamarosan üzemelő Vörös Október Ruhagyár részlegében dolgoznak majd. Igaz, ngjiéz volt üzemvezetőt „keríteniük”, s mi tagadás, csak az ismeretség révén került Na- ményba Nyíregyházáról olvm szakember, aki vállalta a küldetést. Gépeken kezdték a ruhakészítés tanítását, s mint az üzem vezetője újságolta: meglepően gyorsan megtanulják az itt, Beregben élő lányok, asszonyok ezt a szakmát, a varrás, zsebkészítés fogásait. Valóságos „gyöngysorokat” varrnak. Akadnak, akik ezen meglepődtek. Azok viszont nem, akik jól tudják, ismerik és csodálják azokat a beregi keresztszemes térítőkét, szá- dákat. törülközőket, egyéb, az itt férjhez menendő lányok stafirungiához tartozó és messze földön is csodált „hímzéseket”, varrásokat. Ezekből a lányokból-asszo- nyokból sokan kerültek as új, hamarosan nyíló namjnyi ruhaüzembe. Számuk meghaladja a százat, de még több a jelentkező. Kicsit aggasztó, hogy most „jöttünk rá” fent is, talán lent is — de főleg az illetékesek, hogy elsősorban ott helyes, ésszerű, s talán gazdaságos is ilyen ruhaüzemek létesítése, ahol különösen a varrásnak, a népi hagyományoknak oly gazdagsága található, mint itt a Beregben, s lehetne említeni Pa- szabot, olyan helyeket, ahol kénytelen-kelletlen munkahely hiányában egy-egy lány éveket varrogat, hímez, készít szép térítőkét saját családiénak, amelyeket a közjó érdekében is hasznosítani lehetne. Ezek a vásárosnaményi új üzemi munkásnők már az első napokban bizonyították, nem sok tanításra van szükségük, hogy a fogásokat elsajátítsák. Ilyen és hasonló könnyűipari üzemeket célszerű ott építeni, üzemeltetni, ahol a sok fontos adottság mellett ez a legfőbb feltétel: a hagyomány, a népi hímzés oly szép példáit produkáló „munkaerők”, lányok, asszonyok vannak. Akik várják is, hogy ellássák őket munkával. Nocsak a határon innen, de túl is öregbítenék hírnevűinket, s talán még abból is lehetne profitálni, amit a múltból, a népi hagyományokból magukkal hoztak, megőriztek. S ez a ruhaiparunk színvonalát is növelhetné. Farkas Kálmán A nagyhalászi zsákgyárban korszerű gépsor mellett dolgozik Kovács Ibolya. (Hammel József felv.) Kirándulás Egyre többen mondogatták már az üzemben, hogy az idén nem lesz szakszervezeti majális, mert a titkár, Varga Gyurka nem törődik a szervezéssel. Szegény Gyurka: nem győzött mentegetőzni és magyarázkodni az embereknek, hogy várjanak még egy kicsit, türelem, mert ő is nagy várakozásban van... Tudta ezt mindenki, de azért csak hecceitek Varga Gyurkát, az üzem szakszervezeti bizottságának titkárát, aki fiatalember. Még két éve sincs, hogy nősült és éppen a munkatársak szekálták egy jó éven át, hogy „talán még egy valamirevaló szomszédja sincs!” ha ennyire sokáig késik az a gyerek... j Hát most, május első felében éppen a gyermeket várta Gyurka, vagyis a felesége, de hát várja azt a férfi is, néha jobban, mint az asszony. Varga Gyurka is várt, annyira, hogy átmenetileg a szakszervezeti tagság kívánságának teljesítését is elodázta. De megtörtént a nagy esemény, ráadásul fiú született és a szakszervezeti titkár az örömhír közlése után bejelentette: — És most következik a majális. Egy héten belül ösz- szehozom. Olyan lesz, hmi- lyen még egyszer sem volt. Erről kezeskedem... Tudni kell ugyanis, hogy a Mátészalkai Városi Tanács költségvetési üzemének dolgozói minden évben megszervezik és megrendezik a szakszervezeti kirándulást, amelyet neveznek majálisnak is, meg szakszervezeti napnak is. Kinek hogyan tetszik jobban. Lényeg: a hagyomány és a hagyomány tisztelete, nem utolsósorban gyarapítása évről évre. Ma már annyira erős ez a hagyomány, hogy mindenki törődik vele, május elsején általában emlegetni és szervezni kezdik a kirándulást. Eddig még minden évben nagyon jól sikerült. Akkor is, amikor zuhogó záporban bőrig áztak az emberek. .3 Az újdonsült apa —mármint Varga Gyurka, az üzem szakszervezeti titkára — azonnal ment Vadon La^ jós párttitkárhoz, hogy segítsen a szervezésben. A párttitkár szava és tekintélye, ugyebár, mondta Gyurka, az nagyon fontos. Mert nem könnyű egy jó kirándulást megszervezni. Lacipecse- nye kell hozzá — ahhoz meg friss hús. De milyen nehéz manapság 150—200 embernek friss húst szerezni, hogy elegendő gulyás és lacipecse- nye legyen. Mert eddig ugyan 120—150 ember vett részt a kiránduláson, de Varga Gyurka azt mondta, hogy most kétszázan alul nem adja. Családias legyen a kirándulás — ez volt a véleménye. Nem hiába családoso- dott meg közben. — Persze, egy kis pénz is kellene — mondta még Gyurka a párttitkárnak, amit Vadon Lajos azonnal értett. —. Bár a szakszervezetnek van egy kis pénze, de az nem elég... — Jó, beszélünk az üzemvezetővel, meg a főkönyvelővel, hogy adjanak egy kis pénzt a jutalmazási keretből — mondta a párttitkár. Dorogi Gyula üzemvezető nem csak a pénzt ígérte meg, hanem a szervezésben is segített. Így aztán minden kiválóan sikerült, összesen 183 dolgozó jelentkezett a kirándulásra, köztük sok családtag. Csak az üzem gépkocsivezetői sopánkodtak, hogy nekik nem ünnep a kirándulás, hiszen nehezebb az ilyen nap, mint a többi. Mindenki eszik, iszik, játszik, szórakozik, dalol, csak kuporognak a volán mögött. Az embereket ki kellett szállítani a tiborszállási erdőbe, a nagy tisztásra és onnan vissza. De ki kellett szállítani az asztalokat, székeket, térítőkét, sátrakat, főzőedényeket, étkezőedényeket és eszközöket, meg mindent: az összes ételt-italt. Hajnalban kezdték a munkát s ráadásul nekik még egy pohár sör Is tilos volt... Kilenc órakor már mindenki a tiborszállási erdő nagy tisztásán ette a iacipecsenyét. Többen is, mint amennyien feliratkoztak. Legalább kétszáz ember gyülekezett össze. Mi tagadás: a sör nagy mennyiségben fogyott. Igaz, hogy a szakszervezet csak egy üveggel adott, de lehetett vásárolni is, hiszen a Nagyecsedi ÁFÉSZ felvonult és olyan ellátásról gondoskodott, amilyet egy étteremben is nehéz lenne biztosítani. V, Mindenki elégedetten szórakozott, hiszen még egy kitűnően muzsikáló cigányzenekar is húzta. A nap meg sütött. Mátészalkán, Tibor- szálláson és a környéken mindenütt zúgott a zápor, zuhogott az eső, de a nagyerdei tisztáson nem. Ez volt az öröm tetőfoka. A szórakozást mindenki spontán szervezte. Kártyacsaták, csoportos séták, nótá- zások, tollaslabdázás és foci. Igazi, jó, heves foci — bíró nélkül. Lehetett szabálytalankodni — senki se fújta le. Két meccset is játszottak a spontán megalakuló csapatok. Egyet délelőtt, egyet délután. Azután 11-es rúgások következtek. Mindenki be akarta bizonyítani, hogyan kell, vagy kellene 11-est rúgni. Még annyi nevetést! Tíz rúgásból csak kettő-három sikerült. Igaz, hogy a kapus, Győrfi Mihály, aki egyébként művezető — remekül vég- dett. Bebizonyította, hogy egy jó kapus többet ér, mint tíz rossz játékos. Délelőtt a Mátészalkai Városi Tanács — a költségvetési üzem gazdája — ülésezett. Az ülésről a város vezetői valamennyien a tiborszállási erdőbe, a költségvetési üzem szákszervezeti majálisára mentek. Köztük volt dr. Fekszi István elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, Mátészalka város országgyűlési képviselője is. Nagyon jól érezték magukat — ott maradtak egészen estig. De jó kedve volt ott mindenkinek. Sötétedett, amikor az utolsó csoport is autóra ült. Varga Gyurka, a szákszervezeti bizottság titkára meg különösen boldog volt. Nem esett az eső és olyan jól sikerült a kirándulás, az üzemi szakszervezeti nap, ahogyan még egyszer sem. Szendééi Józsej
