Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
1973. május £7. «T-MARVARnpc!7Í<* 8. oíRfaf Javul a húsejiátás — Támo’iaSás a kiemeli teiepüiéseknek Renowá ás, vagy új szálloda ? Or. Sághv Minis fflliiszfertsfyettes nyilaikiszais megyénk kereskedői «ári* Korábban beszámoltunk róla, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium vezető beosztású dolgozóinak társaságában a héten megyénkben járt dr. Sághy Vilmos, a belkereske- delmi miniszter első helyettese. A megye vezetőivel a kereskedelem, a vendéglátás és az idegenforgalom hely- zetéről, a kereskedelmi hálózat bővítéséről és a gondokról tárgyalt. Ezt követően lapunk munkatársa interjút kért a belkereskedelmi miniszter első helyettesétől néhány. a lakosságot érintő kérdésről. Nemcsak idei gond, már szinte akut probléma Szabolcs-Szatmár megye híselláíl/i. Jelenleg a községek negyvenei százalékában nincs húsárusítás, de nem kielégítő a városok, munkáslakta települések húsellátása sem. Hogyan lehet ezen változtatni? — Fogas kérdés. Szabolcs- Szatmár megye húskeretét az utóbbi három évben lényegesen gyorsabban növeltük, mint a többi megyéit. Számokban ez körülbelül a dupláját jelenti. A hús ennek ellenére is kevés és tudjuk, hogy az egy lakosra jutó húsfogyasztásban a megye még mindig jóval az országos átlag^ alatt van, az igények pedig nőttek. Megváltozott a megye foglalkoztatottsági struktúrája, több a város és több a munkásember, ezek miatt feltétlenül emelnünk kell központi keretből a megye húsmennyiségét. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy az idén — a közismert állatbetegség miatt — erre csak igen korlátozott lehetőségünk van. Talán a IV. negyedévben már tudunk valamit tenni, de jövőre mindenképpen nagy figyelmet fordítunk Szabolcs-Szatmár megye húsellátásának javítására. Égető górd megyénkben a gyermokruha- ellátás. Kiizism hogy itt születik a legtöbb gyerek és úgy érezzük, hogy a stabilizált áru- termékekoi árusító boltok kijelölésekor a minisztérium ezt nem vette kellőképpen figyelembe. — Nagydtí is valós problémának ítélem meg, és nekünk ebben gyorsan kell intézkednünk. Való igaz, hogy míg a ruházati forgalomban a gyermekruházat országosan 20 százalék körül van. addig ez a megyében megközelíti a 40 százalékot. Az országban száz boltot jelöltünk ki. ebből Szabolcs- Szatmár megyében mindösz- sze négy van. Gondoskodni fogunk újabb boltok kijelöléséről és arról is, hogy ezeket az üzleteket kellőképpen ellássuk olcsó árukkal. Van olyan elképzelésünk is, hogy ősszel felülvizsgáljuk a stabil áron forgalomba hozható áruk választékát és kibővít- jük az őszi-téli időszaknak megfelelő árukkal is. A húsellátásnál már szó volt a struktúraváltozásról. Hasonló a helyzet a tüzelőanyagok esetében is. Több olajra lenne szükség, különösen az árvízkárt szenvedett területen, de az egész megyében felépített új lakásokban. Hasonló a helyzet a gázellátásban. Számíthatunk-e kedvező változásra? — Tudjuk, hogy a jelenleg működő ÁFOR-hálózat nem képes kielégíteni az igényeket, éppen ezért döntött úgy a minisztérium, hogy a TÜZÉP-eknek külön állami támogatást nyújtunk ola.iér- tékesítők és tárolóhelyek építésére. Ezek az értékesítő telepek különböző nagyságúak' lesznek, azért, hogy kisebb, és nagyobb területeket is el tudjanak látni. A jelentős támogatásból országosan mintegy 200 értékesítő telep épíhető. A gázról — mert ez a Nehézipari Minisztériumhoz tartozik — csak annyit tudunk mondani, hogy ebben az évben országosan 60 ezer bekötésre van lehetőség, a mi dolgunk az, hogy ehhez a szükséges tűzhelyek a lakosság rendelkezésére álljanak. A megye vezetőivel folytatott tanácskozáson szó volt az ellátatlan, vagy kevésbé ellátott területek kereskedelmi és vendéglátói hálózatának bővítéséről. Milyen lehetősége van a Belkereskedelmi Minisztériumnak ezek támogatására? — Feltétlenül fontosnak tartjuk elsősorban a kiemelt települések — Nyíregyháza, Kisvárda, Nyírbátor, Záhony — kereskedelmi és vendéglátói hálózatának bővítését. Nagy öröm nekünk is, hogy jelenleg épül Nyíregyházán két iparcikk-áruház és azt is hozzá kell tennem, ilyen nagyarányú fejlesztésre az egész országban nincs példa. Ezek mellett azonban szükségesnek tartjuk bizonyos körzetekben kisebb ABC- áruházak építését. Egyetértünk Nyíregyházán a kórház környékére tervezett ABC- áruház építésével. Sóstó fejlesztésével és a többi város, nagyközség kereskedelmi hálózatának bővítésével. Ezek építéséhez néhány millió forinttal hozzájárulunk, de a következő ötéves tervben készülő építkezésekről, a nyújtható támogatásról csak a közgazdasági szabályozók ismeretében tudunk majd nyilatkozni. Országszerte égető gond a száliodahiány, még élesebben jelentkezik ez Szabolcs-Szatmár megyében. A hatszázezer lakosra még ötszáz szállodai ágy sem jut, és meglévő szállodáink egy része is — különösen a régi Szabolcs-szálló — elavult. Milyen lehetőséget lát Sághy elvtárs a felújítás támogatására? — Ahogy a megye vezetőitől értesültem, a régi Szabolcs Szálloda felújítása körülbelül 30 millió forintba kerülne. Ez olyan nagy ősz- szeg, hogy alaposan meg kell fontolni, érdemes-e annyit rákölteni. A mostani megbeszélésünk alapján egy szakértői bizottságot küldünk ki és a bizottság véleménye után döntünk, hogy a felújítást támogatjuk-e, vagy egy új szálloda építéséhez járulunk hozzá. Szorosan a beruházások támogatásához tartozik az élelmiszerüzletek és vendéglátóhelyek hűtőgépekkel történő ellátása. Van-e lehetőség ilyen, technikai jellegű beruházás támogatására? — Ismerjük a számokat: az élelmiszert forgalmazó boltok 16, a vendéglátóhelyek több mint 30 százalékában nincs lehetőség hűtésre. Azt is tudjuk, hogy ezek a technikai eszközök a vállalatok gazdálkodásában semmilyen előnyt nem jelentenek. költségük pedig az árakból nem térül meg. Az idei keretet már elosztottuk, de tárgyalásokat kezdtünk a Pénzügyminisztériummal és ha ez sikeres lesz, akkor még az idén, ha nem, akkor a jövő évben megfelelő módon hozzájárulunk ahhoz, hogy azok a boltok is árusíthassanak létfontosságú élelmiszereket, amelyek eddig a hűtés hiánya miatt nem tudtak. Korábban többször szóba került, hogy nagy szüksége lenne Nyíregyházának egy gyorskiszolgáló étteremre és egy vásárcsarnokra. Mikorra várható e két fontos létesítmény felépítése? — Nagyon sajnáljuk, hogy eddig nem épülhetett meg a gyorskiszolgáló, pedig erre a minisztérium megadta a támogatást. Az elmaradást az okozta, hogy a megye nem tudta biztosítani a szükséges összeget. A minisztérium a támogatást megadja, sőt azt javasoljuk, hogy a vásárcsarnok építésével sem kell a következő ötéves tervig várni, hanem -a műszaki és gazdasági előkészítést hasznos lenne már a IV. ötéves terv végén megkezdeni. Balogh József Közvetlenség — Halló, a kartársnöt kérném . . . — Az Icát? Úgy kérdezj. mintha cicát mondana. Olyan bizalmasan meghitt dorombolással. Szinte látom magam előtt a vonal túlsó végén a hang tulajdonosát, aki miközben beszél, s körmét ma nikűrözi, a kag-lót pedig a válla és a füle közé szőri :j ősi rutinnal. Megszokott hivatali póz ez. Mini az is hogy manapsíg oly divata; mindenkit a keresztneve- szólítani, vagy , bécenévve illetni. Még a Vadidegeneket is ™ediQ sokszor miíyc hamis 's erőit Wen hanr zik ez mesterkélt közve' lenség. — Az X kartársnőt kere sem ... — Az Icát! Moss már nem kérd- hanem íllíijai Sztg i úan rendreutasítóan. Az van hangjában: miért nem mi* ’ járt ezzel kezdtem, minek fontoskodom. Rettenetes nagyképű alak lehetek, ha az Icát egyszerűen le X iartársnőzöm. Pedig az X artársnő mindenkinek Ica Íz öreg rokkant portásnak. i Poldi bácsinak éppen ügy. nini a vezérnek. Aki pedig lazán mondhatná az Icánk, hogy X kartársnő, de cm mondja. És akkor jő ok ón és okoskodom. Mint a valami felettes szerv len ék. Kényszeredetten bököm ■i hát: — Igen őt! — Milyen ügyben? — ér- •!,-’■'-W: a hang tulajdonosa, ’á már ■ a'ós~{'i Vég a körét fújja, hogy hamarább -áradjon rajta a lakk. — Hivatalos ügyben ... — Akkor talán nekem is elmondatja ... . \ Elmondom. Hosszan, tagoltan. tőlem telhetőén viszonylag értelmesen, ö pedig türelmesen hallgatja. Nem szól közbe. Pedig mindig váróm, hogy kérdezzen valamit a dologgal kapcsolatban, hogy félbeszakítson. apró kis töredék szavakkal, érdeklődésm or zsákkal. mentekkel jelzi, hogy köze van az ügyhöz, hogy érdekli egy- Htalában amit mondok. De semmi. A végén csak sajnálkozva közli: — Sajnos én nem tehetek semmit! — Es az X kartársnő? — A2 Ica szabira ment... — És a helyettese? •7- A Béla? ,,Itt lettem ember..." Záhony negyedszázada Elhagyjuk Kisvárdát. Az új négyes főút két oldalán kalászba szökken a rozs, haragoszöldbe öltöztek az almáskertek és a rétek virágai már- már hihetetlen színekben pompáznak. Fényeslitkánél már - nem csak a természet szép. Valami más is kezdődik. A magasfeszültségű távvezeték óriási vastraverzei, a föld alatt csörgedező „fekete aranv” és a gáz. A síneken — amelyek fölött villamos vezeték feszül — egymást érik a szerelvények. Fával, gépkocsikká, cementtel, vasérccel. Kocsink a délibáb után szalad. Megyünk a komorói, tuzséri kertes házak, a fafeldolgozó és a hűtőtároló között. A cél Záhony. Huszonöt éve még nagyon kevesen ismerték az országban. De ez a név ma már mindenkinek sokat mond. Európa egyik nagy — ha nem a legnagyobb — szárazföldi kikötője. A térség területe 25 négyzetkilométer. Hatvannégy községből járnak be a dolgozók./ Záhony, Fé- nyeslitke, Tuzsér, Komoró, Győröcske, Eperjeske, Mán- dok, Tornyospálca, Zsurk, Tiszaszentmárton. Tíz község életét meghatározza Záhony. A legnagyobb munkahely A szomszédos falvak eggyé nőttek Záhonnyal. Tisza- szentmártonból például — mindössze ezer lakosú község — háromszázan járnak be naponta. Mindennap két autóbusz hozza, viszi az embereket. Tóth Géza, a MÁV üzemi pártbizottság titkára kiszámítja, hogy kétezer körüli lakást építettek a környéken a vasutas családok. Mozdonyvezetők, darukezelők, átrakók. „Azelőtt itt nem volt ipari bázis. Ma Záhony a megye legnagyobb munkahelye. Az emberek, akik idejöttek, nem voltak Ipari munkások. Záhony negyedszázadának egyik legnagyobb — talán legnagyobb — sikere, hogy egy elmaradott, vallásos és szemtelen tömegből faragott munkásnemzedéket. Olyat, aki a munkaidőt betartja. Aki pontos. Aki akkor is bejár, ha otthon lakodalom van...” Tíz éve egy karácsony után még csak a dolgozók fele jött Nem tudom ki az a Béla, de már neki is örülnék ha volna. — Igen, S. — Értekezleten van. Nem is szabadul onnan délutánig, ha csak meg nem lóg. Bélának pedig különös tehetsége van az ilyesmihez. Pillanatok alatt úgy fel tud szívódni, hogy az ember a nyomát sem találja ... Olyan az egész társalgás, mintha valami kedélyes vállalati büfében ücsörögnénk és tárgyalnánk meg pajtás- kodó modorban az apró- cseprő személyes, titkos és benső dolgainkat... — És ha bejön az Ica, mit mondjak, ki kereste? Pillanatig tűnődöm, aztán hirtelen rávágom: — A Géza! Szerintem meg fogja mondani neki. Aztán majd törhetik a fejüket, hogy tulajdonképpen ki is az a Géza... Ágh Tihamér be. Ma elvétve fordul elő, hogy késnek. Régebben sok átrakómunkás ment haza vasércporos, olajos ruhában, azzal feküdt le és úgy jött be reggel. ‘ , Ma fekete-fehér öltöző van. A munka után meg i rödnek, és tiszta ruhában ülnek a buszba. „Tizennyolc éve, mikor idekerültem, kimentem a tömeg elé. Megértetni, hogy a kétnapos ünnepen is dolgozniuk kell. Morajlottak az emberek. Bizony isten, megreszketett az inam. Arra gondoltam, eljön-e valamikor az idő, amikor ezeknek az embereknek partnerként lehet beszélni a szó- cializmusról? Eljött. Pedig közben sokszor kértünk tőlük és fizetni nem mindig tudtunk...” A fiatal pártmunkás öröme még: sok ember itt tanult meg írni, olvasni. A KISZ- tagoknak nem is régen az volt a megbízatásuk, hogy három embert vállaljanak tanítani, taníttatni. A siker: az emberek megváltoztak. Megújultak. Munkások lettek. Ezt is a 25 év hozta. A t’eiimbos villáin! az e^velemi« r m Mikor Móré Imre MÄV- főtanácsossal beszélgetek, egy percig arra gondolok, van valami igazság abban, hogy nálunk minden ember a kezében hordja a marsallbo- tot. — Mit írna egy rövid önéletrajzba? „Azt, hogy 47 végétől 50 végéig átrakómunkás voltam. Nagy lapáttal és gombos villával. Azután vonatkísérő lettem. Szakmai tanfolyamokat végeztem. Leérettségiztem, elvégeztem az esti egyetemet, a szakosítót. A 25 évből 20 évet tanultam. Voltak nehéz órák, napok, és hónapok. De ami az éveket megszépíti: Záhony csinált belőlem, az egykori tornyos- pálcái cselédgyerekből embert. Lakást kaptunk, kuitúr- házba. könyvtárba jártunk, televíziót néztünk, már a kezdetben...” Elmondja, hogy akkor, negyvennyolcban hogyan másztak fel sokszor a kocsi tetejére már a hídnál, hogy azt a vagont ők rakják ki. Hogyan birkóztak a rönkökkel, tizen- tizenöten, hogyan verték napokig a kőszénkátrányt. a fagyos vasércet a vasrudak- kal. Kenyéren és szalonnán. Azóta megváltozott minden. Rencsik Gézáné tizenhat éve került a záhonyi vasúthoz. Megözvegyült, ott maradt három gyerekkel, hat elemivel. Nappal takarított, éjjel kézimunkázott, hogy eltartsa a gyerekeket. Gyerekkorában szeretett volna továbbtanulni, de nyolcán voltak testvérek és kellett a kenyér. Itt biztatták, segítették. Hatvanháromban elvégezte a nyolc osztályt, aztán szakvizsgát tett és most segédellenőr. „Mindig is éreztem, hogy mellettem állnak. Azt nézték, hogyan tudnak rajtam segíteni. Ha az emberben van akarat és tudás, itt minden lehet. ..” Most fuvarleveleket állít ki, adatokat összesít. Arról, hogy mit raknak át 24 óra alatt Ha ki sem mozdulna. akkor is látná, hogy mit jelent neki és az országnak Záhony. ......azóta minden inás ” Negyvenhatban jött ida férjhez Fényeslitkéről „Akkor Záhony még olyan volt, m-nt egy eldugott kis tanya. Sokszor elgondolom, hogy azóta milyen más min- den . . Erzsiké néni most ötvenéves, öt éve van hátra a nyugdíjig. A nagyfia most 1 'íz S'/a’-m ' •■•nők. A lánya fő- tiszt a MÁV-nál, a harmadik gyereke szerelő. Ezt adta neki Záhony. Béres Zoltán 16 éves korában pályamunkádként kezdte. Munka mellett végezte el a nyolc általánost, aztán a vasúti technikumot. Váltóőr, segédtiszt, vonat- menesztő. Most térfőnök, Ko^m íny'kitüntetése van, töb’-'szüröss kiváló dolgozó. „Záhony kezdTben büntető- tábor volt. Aki Debrecenben. vagv Nvíregvházán rosszat csinált, az került'ide. Akit most idehelyeznek, annak ki kell érdemelni.” A szórakozás? Egy barakkban és egy kocsmában. Az ellátás? Egy fflszerbolt éa egv hentes. Az egészségvédelem? Egyetlen körorv—s. Most? KultúrháZ. ABC éa csak fogorvosból négy. Mind a két gyereke tanul. Az egyik gépész-, a másik vegyésztechnikusnak.' „Ezt az életet nem cserélném másra . . .” A sinrengeteg között, szerelvényeken át keresem a darut. Az egyik daru kezelője Kertész József. 24 éve jár át Záhonyba Mándokról. Körülvesznek bennünket a többiek. Darusok, átrakók. Kemények, izmosak. Kézfejükön kidagadnak az erek. A hőskorról beszélnek, amikor még nem volt csille, csúszda és semmilyen gép. Amikor még mindent kézzel kellett mozgatni. „Hajtottunk, mert milyen is a szabolcsi ember? Azt nem kell biztatni a munkára...” ifrnnHí, mini a megszámoltak c' Ha van áru, egy tizenkét órás műszak alatt 71 kocsit rak át négy darus, örülnek, ha gép jön, mert az jól fizet. Nehezebb a kén. mert az beeszi magát a ruhába, a testbe. Szeretik a konyhát? ..A paradicsomlevessel, főzelékkel nem lehet napi hat- száz mázsát átrakni egy targoncásnak.” Aztán elismerik: mégiscsak jó az üzemi koszt. Csak főtt étel az és csak 4,90-ért. Mondják, hogy a vagonban sokszor kibírhatatlan a hőség — A bereiset? „Változó. Van, hogy csak 100, de van, mikor napi háromszáz is.” Ha munka van, mennek, mint a megszállottak. Ha nincs, az kényszerű pihenő. Panaszkodnak a műszakbeosztásra. Jött két vagon, búcsúzunk. Kupafedőből kínálják egymást friss’, hideg vízzel. A brigád legidősebb tagja erősen szorítja a kezem és azt mondja: „Panaszkodunk mert elfelejtjük, hogy mi volt a sorsunk.- •v Messzi földre gyalogoltunk huszonöt éve munka után és mégsem találtunk sehol. . .” Ilyen Záhony. Sokszínű, VLltozó, izgalmas világ. Kopka János
