Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
I ©TdaT r?^«?-MA6YÄlÖRSZÄÖ HÉTFŐ: KEDD: Bonnban Brezsnyev és Brandt aláírják a szovjet—nyugatnémet tárgyalások okmányait. — Moszkvában Koszigin fogadja David Rockefeller amerikai bankelnököt. — Podgornij megkezdi afganiszíánjzlátogatását. Külügyminiszterünk, Péter János Bulgáriában. — Heath—Pompidou csúcstalálkozó - a francia fővárosban. — Éleződik az izlandi „tőkehalháború”. >, SZERDA: Le Dúc Tho befejezi több napos megbeszéléssorozatát Kissingerrel. — Bonnban megkezdődik a csehszlovák—NSZK tárgyalások új fordulója. CSÜTÖRTÖK: Az európai konferencia előkészületi munkálatai Helsinkiben. — EKHT plenáris ülés Bécsben. — A NEFB az amerikai bombázások miatt beterjesztett panaszokat tárgyalja Dél-Vietnamban. PÉNTEK: Parlamenti választások Szíriában. — Az új argentin elnök Cámpora beiktatása. — Az NDK—NSZK alapszerződés ratifikálása a Bundesratban. SZOMBAT: Az Afrikai Egységszervezet jubileumi értekezlete Addisz-Abebában. Ha van hivatott ismerője az amerikai közvéleménynek, akkor az alighanem George Gallup professzor, a híres intézet vezetője. Nos, a közvéleménykutatás elismert klasszikusa a héten egy szovjet Amerika-szakértővel Kondrasowal, az Izvesztyija ■washingtoni tudósítójával folytatott megbeszélést. „Vé-. leményem szerint — hangsúlyozta Gallup — a második világháború óta az amerikaiak magatartása az oroszok, a szovjet kormány iránt még sohasem volt olyan jó, mint most. Az utóbbi egy-két esztendőben több történt a két ország viszonyának megjavításáért, mint a megelőző évtizedekben együttvéve...” A szovjet újságíró hozzáfűzte, hogy Gallup rátapintott a jelenlegi szovjet— amerikai kapcsolatok lényegére. Tömör és találó kifejezéssel élve, az államközi egyezmények jégtörői a múlt év májusa óta céltudatosan rombolják a hidegháború je- gét. A hosszú időn át felhalmozódott jégpáncél erős, de a jégtörők is nagy erejűek. Az érdekes eszmecserére a múlt és a közeljövő szolgáltatta az alkalmat: tavaly májusban kertilt sor a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, s a diplomáciai naptár fontos előrejelzése szerint alig három, hét múlva esedékes Brezs- nyevnek. az SZKP főtitkárának egyesült államokbeli útja. Az újabb magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások elé osztatlan érdeklődéssel tekint a világ, hiszen ez az esemény kiemelkedik a ’gyakori csúcstalálkozók sorozatából is. Ne vágjunk azonban elébe a fejleményeknek, hiszen a mostani hétnek ugyancsak megvolt a maga történelmi csúcsértekezlete. Brezsnyev kilencvenhat órás bonni látogatását protokoll külsőségek csaknem teljes elmaradása jellemezte — még* a szokásos repülőtéri díszsor- tüzet is elhagyták — annál nagyobb hatékonysággal folytak, hat szinten és formában, az érdemi tárgyalások. ' A megbeszéléseken érintett témák között különösen nagy súlyt kapott az európai helyzet, valamint a kétoldalú kapcsolatok, mindenekelőtt a gazdasági együtt- jaűködés problémaköre. Brezsnyev és Brandi televíziós beszédei; a Szovjetunió vezető párt- és állami szerveinek, illetve a nyugatnémet kormánynak ülése arról tanúskodhattak, hogy a párbeszéd eredményeivel mindkét fél igen elégedett volt. (Idézet egy figyelemre méltó moszkvai kommentárból: a különbségek és az ellentétek természetesen megmaradnak a politikában, ideológiában, jövőről vallott nézetekben. De a békés egymás mellett élés elve azt jelenti, hogy ma már lehetséges az, ami tegnap . lehetetlen volt és a mai lehetőségek mögött feltárulnak a holnap még kiterjedtebb reményei...) Ezekben a napokban tehát kétségtelenül megerősödött az enyhülés irányzata a nemzetközi politikában. Valamelyest Helsinkiben és Bécsben is előrehaladtak — a finn fővárosban egyébként magyar munkaokmány-javas- lat alapján folyik a vita az esedékes európai biztonsági konferencia várható ügyrendjéről. Megkezdődött a csehszlovák—NSZK tárgyalások második fordulója is, elképzelhető, hogy már ez alkalommal kidolgozzák az európai egyezményrendszert szinte lezáró új szerződést. Némileg bizakodóbbak lehetünk két másik válsággócot illetően is. A jelek szerint a párizsi Le Dúc Tho—Kissinger találkozókon érlelődnek egy megállapodás körvonalai. Pontosabban fogalmazva: a párizsi tűzszüneti megegyezés végrehajtását kell biztosítani. Kizárva az önkényes értelmezési és félreértelmezési lehetőségeket. Okot adhatott a derűlátásra, hogy az előzetes bejelentés alapján, néhány nap múlva ismét összejönnek, s írásban is rögzíteni fogják véleményüket. Kairó tárgyalási készségéről adott hírt Szadat beszéde az etióp fővárosban, valamint az egyiptomi elnök találkozója az ENSZ főtitkárával, amelynek során tulajdonképpen megerősítetté^ a Jarring-misszió fenntartásának szükségességét. Egy latin-amerikai jelentés is beletartozik a sorba: hosszú esztendők után választott, polgári elnök került a rózsaszínű házba, az argentin elnökök palotájába. Á beiktatáson részt vevő díszes vendégkoszorúban a chilei és a kubai államfő is megjelent — tovább töredezik a Havanna köré vont amerikai blokád. Az enyhülés természetesen nem automatikusan következik be, s az előmozdító okok között említjük meg elsősorban a szocialista országok, főként a Szovjetunió kezdeményezéseit, aktív békepolitikáját. Vegyük akár a hét első napját, s a puszta felsorolás is magáért beszélhet. Ezen a hétfőre *• 'Brezsnyev Brandttal tárgyalt Bonnban; Podgornij Kabulba repült, s az afgán vezetőiekéi az ázsiai biztonságról folytatott eszmecserét; Koszigin Moszkvában tartózkodó amerikai bankelnököt fogadott, David Rockefellert, a Chase Manhattan Banktól. Mennyire szükséges ez a tevékeny részvétel minden vonatkozásban, arra indokot szolgáltatnak a feszültség fenntartásáért vívott kemény utóvédharcok is. A bajor kormány a karlsruhei alkotmánybíróságot szeretné mozgósítani, Strauss elvbarátai így próbálják megtorpedózni a két német állam alapszerződésének törvénybe iktatását. A párizsi tárgyalások után az amerikai külügyminiszter-helyettes tüstént Saigonba repült, ahol tóvábbrr is akadozik a tűzszünet' egyezmények megvalósulás? A Közel-Kelettel kapcsolat ban is inkább a nyilatkozató1' árnyaltabb volta bíztat, semmint a tényleges helyzetber történő változások. S Buenos AireSből sem jelenthettek zavartalan ünnepségeket, a rendőri közbelépés számos halottat és sebesültet követelt. A zavaros vizek különösen veszélyesek Latin-Ameri- kában, hiszen Ilyenkor szívesen halásznak egyes puccsista tábornokok... Réti Ervin Amerikai gépek támadása Kambedzsa felszabadítóit teröletei ellen Phnom Penh: A szombati kambodzsai hadijelentések szerint amerikai harci repülőgépek, köztük B—52-es repülőerődök és F—111 típusú változtatható szárnyállású vadászbombázók az elmúlt 24 órában is folytatták az ország felszabadított területeinek bombázását. A leghevesebb harcolóról az 1. és az 5. számú országút ' térségéből érkeztek, jelentések. Pénteken Siem Reap közelében lezuhant az amerikai légierő A—7 Corsair típusú harci repülőgépe, amely részt vett a Kambodzsa elleni légitámadásokban. A pilóta szörnyethalt. Washington: Az amerikai hadügyminisztérium pénteken közzétett adataiból kitűnik, hogy az Egyesült Államok — márciushoz viszonyítva — áprilisba!} mintegy egyharmadával növelte Kambodzsa elleni bombatámadásainak méretét. Az amerikai' és a saigoni légierő március hónapban 39 539 tonna bombát szórt le Délkelet-Azsiára. Áprilisban e mennyiség 54 725 tonnára, vagyis 38 százalékkal emelkedett. A Pentagon tiszt* ségviselői beismerték, hogy gyakorlatilag az egész bombamenny iséget Kambodzsára szórták le, „eltekintve néhány bombától, amelyet Dél- Vietnamra dobtak.” New York: Az Egyesült Államok keresztény egyházait képviselő amerikai vallási vezetők egy csoportja pénteken azzal a felhívással fordult az összes amerikai légitámaszpontok tábori lelkészeihez, buzdítsák arra a pilótákat, hogy tagadják meg Kambodzsa bombázását. SKYLAB: Az Apollo-us'ha|ósok. sikeres mamewere Több órás válságos helyzet után az Apollo űrhajósainak sikerült összekapcsolniuk „égi kompjukat” a Skylab- bal. Az első laza összekapcsolási kísérlet, amelyre középeurópai Idő szerint éjjel likőr került sor. könnyen sikerült és az űrhajósok megvacsoráztak. A laza összekapcsolás után az Apollo ismét elvált az űrlaboratóriumtól. Ezt megelőzően az űrhajósok megszemlélték a károkat. Vacsora után megpróbálták kiszabadítani a Skylab energiaellátásához szükséges, félúton beszorult és ezért használhatatlanná vált egyik napelemszárnyat. A feladat első látásra köny- nyűnek tűnt — a leszakadt hővédő- és meteorpajzs alumíniumlemezének egy darabja tekeredett a szárnyat tartó karrá, és ezt kellett volna eltávolítani. A másik napelemszárny az indításkor leszakadt. Conrad az Apollót a lehető legközelebb vitte a napelemhez, Weitz pedig űrruhában, hosszú nyelű ’ szerszámokkal egy légzsilipen kihajolva próbálta eltávolítani az alumíniumdarabot, Kerwin közben átölelve tartotta az „űrszerelő” térdét, nehogy az kirepüljön a világűrbe. Több órás kimerítő próbálkozás után az űrhajósok közölték az amerikai földi irányítóközponttal, hogy a napelemet nem sikerült kisaabadtíani. Ezután a fáradt és rosszkedvű űrhajósok megpróbálták Ápollójukat ismét összekapcsolni a Skylabbal. Ez azonban megint csak több órás küzdelem után sikerült. A rögzítökapcsokat működtető elektromos rendszer hibái miatt az Apollo legénysége kénytelen volt űrruhát ölteni, kiengedni a a kabin levegőjét a világűr- be, és kézzel eltávolítani a kapcsolómechanizmus egy részét. Ezután csak bonyolult manőverekkel tudták végrehajtani feladatukat, de közép-európai idő szerint szombat hajnali 4,53 órakor ez végül sikerült, szilárdan ősz- szekapcsolták a Skylabot az Apollóval. A kimerítő és nem teljesen sikeres nap után az Apollo űrhajósai nyugovóra tértek. Saigoni képviselők állásfoglalása Bocsássák subádon a bebörtönzött politikai foglyokat Az elmúlt 24 órában is viszonylag alacsony volt Dél- Vietnamban a tűzszünetet sértő cselekmények száma. A saigoni alakulatok provokatív akciója nyomán mindamellett 62 fegyveres összecsapásról érkeztek hírek. A legjelentősebb incidens Thua Thien, Kontum, Tay Ninh és Chau Doc tartományban történtek. A Felszabadulás Rádió ismertette a saigoni büntetőintézetekben sínylődő hazafias érzelmű, békeszerető polgárok szabadon bocsátásáért küzdő dél-vietnami bizottság nyilatkozatát A nyilatkozat erélyesen elítéli a saigoni kormányt amiatt, hogy folytatja a politikai foglyok likvidálását és további állampolgárok elnyomására, letartóztatására irányuló, úgynevezett „pacifikálás!” akcióit. Ezeknek nyomán tovább növekszik a saigoni börtönök foglyainak száma. Saigon! értesülések szerint május 23-án negyven ellenzéki parlamenti képviselő petícióban szólította fel a saigoni kormányzatot: bocsássa szabadon az összes politikai foglyot Dél-Vietnamban. Doung Dinh Thao ezredes, a két dél-vietnami fél képviselőiből álló kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK- tagozatának szóvivője szombati sajtóértekezletén Saigont és az Egyesült Államokat tette felelőssé a tűzszünet megszegéséért, ' a kétoldalú katonai vegyes bizottság munkájának zsákutcába juttatásáért. Kijelentette, hogy a DIFK mindeddig azért nem tudta megfelelő létszámra emelni képviseletét a regionális ki- rendeltségeken, mert a saigoni kormány — egyebek között— továbbra is megtagadja a DIFK-küldöttség tagjai diplomáciai mentelmi jogának biztosítását. Doung Dinh Thao ezredes végezetül sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Franciaország a saigoni rezsim diplomáciai- elismerésével megbontotta a két dél-vietnami kormány irányában eddig követett politikájának egyensúlyát. Párizsnak — hangsúlyozta a szóvivő — most hivatalosan el kellene ismernie a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát is. Franciaország ugyanis, mint a párizsi nemzetközi Vietnam-konferencia záróokmányának egyik aláírója elismerte, hogy Dél-Vietnamban két kormány és két hadsereg van. E tény mostani tagadása nem szolgálja Franciaország érdekeit. Imre László: Kisregény 18. A körülmények föladják a leckét mindannyiunknak, le is vizsgáztatnak naponta. Aki a jóra hajlamos, én ilyennek látlak Téged is,az olyan célt tűz maga elé, amivel nem csak a környezetét teszi jobbá, hanem önmagát is. Gyűlik az erkölcsi tőkéje, amint mondani . szokás, két lábbal áll a földön, s úgy építi az életét, ahogyan a fecske a házát. És az évek múlásával kezd rájönni, hogy sokan becsaphatják, érhetik igazságtalanságok, mint ahogy érik is, nehéz helyzetekbe keveredik, ahonnét néha teljesen kilátástalannak tűnik a megszabadulás, a végén azonban helyrejön. véglegesen rendezetté válik minden. A harmónia bennünk van Kapelláró. vannak számvetések, amiket mások nem végezhetnek el helyettünk. — Az én számvetésem, sajnos elég rosszul áll. — Ez nem biztos. Hiszen tudod: a rossz után jó következik. t — Ezt, nem elég tudni. Ezért élni is kellene. És az a nehézAmikor Kapelláró elköszönt, Petterson felügyelő elővette naplóját, amelyet évek óta vezetett. Amióta a büntetőintézetbe került, egyre inkább szükségét érezte gondolatai rendezésének, s ez a szándék végül is a naplóírás egy rendhagyó változatában testesült meg. Elhatározta, hogy csak az érdekesebb, pontosabban á számára különösen megkapó karaktereket próbálja megrajzolni azokban a dimenziókban, amelyekben alkalma nyílt ismerni, látni őket, s nem cselekményeket rögzített, a történés mögötti vonulatok — indíték, szándék, s egyéb, a lélektan - témakörébe tartozó, cselekvés mögötti tényezők — érdekelték. Azt már a kezdet kezdetén tisztázta magában, hogy alanyait nem bűnözőkként kezeli, sőt, legalább is amíg feljegyzéseit írja róluk, függetleníteni igyekszik magát a rájuk rőtt bírói ítélet mértékétől is. Azokat a fiatalkorúakat, akik a keze alá kerültek, úgy kezelte, mint akiknek itt kezdődött tiszta lap az életükben, itt találják meg következésképp azokat a fogódzókat, amelyek további éveik során — akkor is, ha. magúkban elátkozzák a büntetés időszakát — cselekvéseik mércéjéül szolgálnak majd. Petterson ugyanis hitt az emberi jóságban, amint kiderül ez az ilyenfajta feljegyzésekből is, mint az alábbiak. „Kés. Amikor rendes nevén, Lacinak szólítottam, nem vette tudomásul. Háromszor szólítottam a nevén, a végén kiabálva szinte, igen, igen te ott, te kajlafülfl, talán elfelejtetted a nevedet? Arcán furcsa szégyenkezés látszott, nagy barna szeme csak később csillant fel, mint aki régen hallotta nevén nevezni magát és akkor elhatároztam, hogy söpreni küldöm, lássam megalázásnak veszi-e? Szeméből eltűnt a csillag, visszazuhant korábbi állapotába, mint amikor még nem figyelt a nevére. Elhatároztam, hogy Lacinak fogom szólítani ezután mindig. Egyszer odamentem hozzá. megkérdeztem milyen dalra emlékszik kiskorából, s hagytam gondolkodni. Szé- gyellte magát, zavarban volt, valószínűleg a pokol fenekére kívánt, aztán — mint az óvodások szokták — elmondta valamilyen dalocska első sorát. Rákérdeztem, a dallamát tudja-e. Dúdolt valamit, mutáló kamaszhangon, halkan, mert nyilván attól félt, kinevetik a többiek. Pedig te szépen tudnál énekelni, biztattam, éreztem eléggé kegyetlenül, ezzel is növelve gátlásait társai előtt. (Folytatjuk* < k íj • -Jf A v *I fi, 11 T. r liJk ____i a n A I4 il _ _____. _. .
