Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-26 / 121. szám
1. otéíaí fc®L«T-MAGYAKORSZA<3 1973. május 29. Szülők fóruma FIATALOK iOi FIATALOK OS FIATALOK Oil FIATALOK ü FIATALOK Testvérek a családban A testvéri kötelék egyike az emberi társadalom leg- i szebb, legmeghittebb kapcsolatainak. A legtöbb esetben ez a szó — testvér — magába taglalja a „jó” jelzőt is, mely jelent barátot, gyermekkori játszótársat és hűséges támaszt, jóban együtt örvendezőt, bajban segítőt egy életen át. Néha azonban rossz testvérről is hallani, melynek kezdetei még a gyermekkorba nyúlnak vissza; léha évek, évtizedek kellenek, hogy a kicsikori viszá- yok, esetleg gyűlölködése^ elsimuljanak, de talán so- lase tudnak egészen feloldódni. A kisgyermekek egymásra való féltékenysége a szü- ői szere tetet illetően ismeretes. Várják a testvérkét, de megharagudnak rá, ha azt látják, csak az van központ- ián, velük most már keveset törődnek. — Edd csak meg hamar, mert Bandika megeszi! — ikarja növelni a jó szülő gyermeke étvágyát. A legtöbb ilyenkor nekilát, megeszi, csak azért is, hogy a másiknak ne maradjon. A szülő elégedett, a gyerek testi gyarapodása biztosítva van, nem gondolnak arra, hogy ezzel az irigységet, az önzést ébresztgetik a gyerekben. Csak néhányszor kell ezt mondani, hogy ezután sanda szemmel nézze a másikat, nem adtak-e annak többet Néha, ha csak látszatra is, de vannak eltolódások egy vagy másik gyere;,- javára. Előfordul, hogy a nagyobbik javára. Különösen, ha néhány év korkülönbség van köztük. Ilyenkor már feledésbe merültek a nagyobbik gyerek hasonló korú csínytevései és egyre gyakrabban hangzik fel a kicsi dorgálákakor: ilyet Bandika sohase csinált. Olykor a kisebbik van előnyben, őrá mindent rá kell hagyni, neki mindig igaza van, mert ő a kisebb. Majd, ha okosabb lesz. Talán még olyan is előfordulj hogy a nagyobbik kap ki, ha a kicsi — mondjuk — elesik, miért nem vigyázott rá. — Borzasztó — panaszkodnak sokan —, a Pistit is úgy nevelem, mint a Jóskát és az milyen rendes gyerek, ennek meg semmi se használ. Nem tanul, rendetlenkedik, mindenkitől csak a panaszt hallani rá. Az ugyanúgy nevelés már önmagában véve is képtelenség, hisz az ember az éve^ folyamán maga is változik, de az első gyereknél tapasztalatot is szerez, csak sokszor az a baj, hogy egy gyereket ismerve ezt a módot tartják egyedül lehetségesnek és alkalmazzák anélkül, hogy a második gyerek egyéniségét önmagába véve megismernék. Nagyjából mindenki tudja, hogy két egyforma ember, de gyerek sincs. Tíz testvér tízféle természetű lesz. Nehéz ebbe mégis beleszokni, különösen ha az első csendes, jó gyerek, a második viszont élénk, mozgékony, akaratos. Ilyenkor az — ha tudat alatt is — hátránnyal indulhat. Ilyenkor kevesebb ideje marad a szülőknek, talán türelmük is fogy és egyre gyakrabban akarják fegyelmezni úgy, hogy a másikhoz hasonlítják. Meg kell figyelni, qélravezető-e és óvatosan kell bánni ezzel a fogással. Ha túl gyakran hasonlítgátják őket össze, olyan belső, vagy éppen érzékelhető ellentét alakulhat ki köztük, amely a gyűlölködésig fokozódhat. Egyikben a fölényesség, a gőg, az önmaga magasabbrendűségének tudata fejlődhet ki, a másikban a tehetetlen düh, a dac, a szembefordulás testvérrel, szülővel, a világgal. Hiszen öröklött hajlamairól egyik sem tehet. Míg az egyiknél egyáltalán nem jelent terhet, sőt gyönyörűséget ad a csendes játék, olvasgatás, ß másik akárhogyan szeretne se bír nyugton ülni 10, percig. Ahogy nem tesszük fel az almának se a kérdést, hogy miért nem körte, úgy ne kívánjunk lehetetlent a gyerektől. Magát a gyereket nézzük, és saját képességeihez, egyéniségéhez mérten próbáljuk meg belőle kihozni a legtöbbet. Hégi megfigyelésem — nem általános érvényű —, hogy az a szülő, akinek Van egy jól és gyengén tanuló gyermeke, a jó gyerek osztályfőnökét felkeresi, hónapról hónapra érdeklődik utána, a gyengébbét viszont ritkán, sőt, ha meglátja is, igyekszik arrébb menni. Valóban minden ember szívesebben hallgatja a dicséretet, mint az elmarasztalást, de azzal, hogy nem akar tudni a dologról, nem azt jelenti, hogy az nincs, és főleg nem azt, hogy el van intézve. Vállalni kell ezt a gyereket is, mert még több segítség kell neki, mint a másiknak, ha még laza magatartásé is a gyerek, használja a szülőnek ezt a gyenge pontját, a másikban viszont kisebb- i rendűségí érzés alakulhat ki. Helytelen, ha mindig a nagyobbiknak kell engedni igazából, ha a kicsi úgy akarja. Ez zsarnokká válik, amaz pedig haraggal, dühvei fordul a kisebbik-ellen, a szülőket igazságtalannak tartja; ilyenkor látja úgy, hogy azt jobban szeretik, mint őt. És néha a kicsi is, kihasználja ezt: ha teljesült, amit akart, utána kajánul kineveti a nagyobbat. Ezt a szülők nem mindig látják, csak arra lesznek figyelmesek, hogy a nagy odasózott egyet a másiknak, az igazát csak így tudta érvényesíteni. Ekkor aztán jön az újabb bűntárgyalás. Hogy a gyerekek közti veszekedést elkerüljék a szülők, igyekezne^ egyforma, dolgokat venni nekik. így kap néha kisfiú is babát, kislány puskát. Már kicsi kortól kezdve törekedni kell a gyermek egyéniségének kibontakoztatására, amiben nagy’szerepe van a játékoknak. Ezenkívül — ami talán még lényegesebb — önzetlenségre, türelemre, szeretetre, a másik törekvéseinek, holmijainak tiszteletben tartására kell nevelni. Igaz, hogy ez a nehezebb, ebből sokszor van vita, sírás és idegeskedés, különösen kezdetben, de türelemmel, következetességgel, értelemre és érzelemre való hatással sokkal több jó tulajdonságot ki tudnak alakítani bennük, mintha serdülő korukig csak egyforma holmit kapnak. Szerencsére ezek ritka esetek, legtöbbször a jő szülő tudja a helyes módot, utat a szeretetteljes testvéri kapcsolat kialakítására, ami nagyban befolyásolja az egyénnek a társadalomhoz való kapcsolatát is. I Kántor Zoltánná Havas Ervin: Bim, a cápa Jól megjárta Bim a cápa. nyakig esett be a pácba. Puhul már az uszonya, nő a cápa iszonya; látja, hogy a levestál a konyhába besétál, mögötte a merőkanál kíváncsian féllábra áll. merő talány az arca: mi kerül az asztalra? Pácolt fáca derelye, / meg a cápa •leje. Egy kis földrajz Egy kicsit törd csak a fejed, Túl nehéz ez úgy sem lehet, | Iskolában tanították: Ott van e császári ország Partján a „színes” tengernek, Itt pedig a két szemednek A betűk máris felelnek! •(VldOIXH :uAseAjo -el loqmiaqopzaji hojos y) TÖRD A FEJED f Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Feltételező szócska. 7. Nagy magyar költő. 8. Azonos betűk. 9. Becézett női név. 11. AAK. 12. Frankfurt am... (NSZK). 14. Csúcs. 16. Megfejtendő. 18. Kétjegyű mássalhangzó. 20. Csapadék. 21. Római 99. 22. Szemlél. 24. Férfinév is, úttörő szervezeti egység Is. 25. Táplál. 27. Híres kávéház Budapesten. 28. Végtagot. 29. Testrész. Függőleges: 1. Gyermekjáték. 2. Igen, oroszul. 3. Államnak fizetendő százalékos járulék. 4. Azonos hangértékű, de különböző alakú betűk. 5. Hogyan keletkezett a dal ? LAPPFÖLDI MESE, ANGOLBÓL FORDÍTOTTA: PFEIFER VERA EEAO. 6. ...-hámoznak. Í0. Római 998. 11. Menyasszony. 13, Vízinövény. 14. Érzékszerv. 15. Megfejtendő. 17. Évszak. 19. Kényelmes, üdítő gyaloglás. 21. Füzet. 23. Csonka szer! 24. ÖMY. 26.\ Azonos betűk. 27. Személyes névmás (—’). Megfejtendő: Magyarországi hegységek (vízszintes 1, 16, függőleges 15). Múlt heti megfejtés: Pilis — Bükk — Börzsöny — Bakony. Könyvjutalmat nyertek: Tóth Béla Méhtelek, Szemes Mihály Ramocsaháza, Vaskó András és Balázsi István Nyíregyháza, Szakács Csaba Nyfrpazony. DOMINÖNÉGYZET. A dominőkockákból rakjatok össze ry olyan négyzetet, amelybén a pontszámok összege minden ízszintes és minden függőleges sorban egyformán 15. Élt egyszer, valahol a messze Északon egy csodaszép leány. Északi Fény volt a neve. Sok-sok legény járt utána, mindegyik szerette volná, ha a szép leány őt választja férjül, de a lányka annyira vadóc volt. hogy mindenkit elűzött maga mellől. Legjobban szeretett egyedül kóborolni a jégmezőkön, sokszor még késő est& is. Ilyenkor felült egy-egy úszó jéjghegy tetejére, és rózsaszínű fésűjével ^fésülte ezüstös haját, amely úgy esillo- gott-villogott az éji sötétség- ’ ben, hogy rózsaszínű, hajnali derengéshez hasonló fénnyel vonta be a tájat. Az emberek a városok és apró halásztanyák utcáin megálltak, elnéztek a tehger felé és felsóhajtottak: — De szép is ez az Északi Fény. — De szép is a mi leányunk —- sóhajtozott nerh egyszer Északi Szél herceg és Jégcsap hercegnő is, — de hiába, ha engedetlen, vadóc, a szíve helyén is jég; Van. — Tanakodtak, búslakodtak a jó szülök, míg végül nagy elhatározásra jutottak. Kihirdették az egész nagy, jeges birodalmukban, hogy a legszegényebb vadászhoz is hozzáadják a szépséges Északi Fényt, ha bármilyen módon, de fel tudja melegíteni szépséges leányuk fagyos szívét. Jöttek a híres rénszarvas- tenyésztők. jöttek a nagy erejű favágók, hajtottak gyönyörű szánokat, versenyeket rendezték. Északi Fény lába elé rakták a szebbnél szebb szarvasagancsokból készült faragásaikat. A favágók baltatáncot jártak, szilcrázó-villogó baltáikkal csatáztak, vetélkedtek, de a lányka szíve kemény maradt, egyetlen mosoly nem látszott az arcán. Mikor a szegény szülők már feladtak minden reményt. megjelent fókabőrből készült csinos kabátban, ugyanilyen sapkában egy hatalmas, erős. deli legény. Tizenhat kutya vontatta a szánját, kezében valami furcsa, halbélből készült húrokkal felszerelt hangszert tartott. A legény, udvariasan bemutatkozott, elmondta, hogy ő a Nagy Medve, az eszkimók vezére, és azért jött, hogy Északi Fényt feleségül kérje. Ezután fogta hangszerét, ujjaival végigpengette a húrokat és elkezdett csodaszépén énekelni, de olyan szépen, hogy Északi Szél egészen megenyhült. Jégcsap hercegnő pedig a dal hatására elkezdett könnyezni. A felettük röpködő madarak percek alatt megtanulták az édes dallamot és csicseregték, zengték úgy, hogy Északi Fény hideg szíve is felolvadt a dal hallatára. Odaszaladt a fiatal legény kutyaszánjához és megkérdezte: — Hol tanultad ezt a csodálatos dalt te ifjú? — Ez a messze Észak. a Jég, a Hó, a Fagy birodalmának dala — felelt a fiú — és azért daloljuk mi, Észak lakói, hogy szívünkön ne legyen hatalma a hónak, a jégnek, a fagynak. Mert akinek az ajkán, a szivében dal van, legyőzi két legnagyobb ellenségét, a Félelmet és Elkeseredést. Északi Fény csendesen megkérdezte a legényt; — És ha elfogadom az ajánlatodat, megígéred, hogy min- dig ezt a dalt dalolod, hogy megtanítasz engemet és gyermekeinket is erre a' dalra. Nagy Medve boldogan ígérte meg a szép leánynak, hogy soha nem fog ajkáról elapadni a dal, és elvitte magával a szép Északi Fényt a távoli fjordok, jéghegyek hazájába, ahol a jeget lékelő, nehéz munkából élő halászok és vadászok is megtanulták tőlük a dalt és munka közben azóta, is éneklik a Félelmet és Elkeseredést elűző, szép és érdekes dalaikat. Sok-sok év múltán elterjedt a dal az egész földön. És ahol az , emberek ajkán bajban, veszélyben is dal fakad, ott soha nem tud és nem fog otthonra találni a Félelem és Elkeseredés. A rém Történetek Gyurikáról AZ ESŐ és A HŐS Az utcán futkározik a szél, kergetőzik a gyerekekkel. Egyik pillanatban messze sodorja labdájukat, majd egy halom sárga falevelet fúj a lábuk alá. — Elég volt a játékból! — fütyölte a szél. A felhőket a föld felé irányította és máris megeredt az eső. A gyerekek behúzódtak a kapuk Iá, a labda is a sarokba bújt. Gyurika az utcán maradt együtt a széllel és az esővel. — Gyávák vagytok — kiáltotta Gyurika a gyerekeknek —, féltek az esőtől. Az eső egyre sűrűbben esett, Gyurika már teljesen átázott. Versenyt fut a széllel és gúnyolja pajtásai gyávaságát. Rövid idő múlva a szél szétkergette a fellegeket, az eső elállt. A gyerekek kifutottak a kapuk alól, a labda ismét nagy ívben repült az utcán. A gyereke^ boldogan futkároztak, a szél ismét közéjük vegyül és együtt kergetik a labdát. Gyurika szomorúan áll és nézi a játszadozó pajtásait. A vizes ruha hűsíti testét, a hideg rázza. Nincs kedve játszani, de a labda sem gurul felé. Dr. Fapp Sándorné fordítása Egy tölgyfánál három kisegér számlálgatta kis kosarában a magocskákat, amikor az útion egy hatalmas árnyékot vettek észre. De milyet? Egy nagy fejet és azon két nagy szarvat. Az egérkék eldobták kis kosárkáikat és futásnak eredtek. Találkoztak a sündisznóval. — Miért rohantok? — kérdezte a sündisznó. — A tölgyfánál van egy óriási állat hatalmas szarvakkal. Felfal minket — cincog- ták az egérkék. A sündisznó megrémült és velük futott. A pataknál találkoztak a rókával. — Miért rohantok — kérdezte a róka. — A tölgyfánál van egy óriási állat hatalmas szarvakkal. Felfal minket — szólt riadtan a sündisznó. A róka a félelemtől mormogott és velük futott. A nagy sziklánál találkoztak a vaddisznóval. — Miért rohantok — kérdezte a vaddisznó. — A tölgyfánál van egy óriási állat hatalmas szarvakkal. Felfal minket — kiáltotta a róka. A vaddisznó megrémült és futott a róka után. A réten legelt a kecske. — Miért rohantok — kérdezte a kecske. — A tölgyfánál van egy óriási állat hatalmas szarvakkal. Felfal bennünket — röfögte a vaddisznó. A kecske mekegett a félelemtől és velük futott. A fatönkön ült egy kövér medve. — Miért rohantak — kérdezte a medve. — A tölgyfánál van egy óriási állat hatalmas szarvakkal. Felfal minket — mekeg- te a kecske. — És te láttad azt az állatot? — kérdezte a medve. — Én bizony nem — szelt a kecske. — És ki látta? Az állatok hallgattak. A medvének semmi kedve nem volt a futáshoz, ezért elment, hogy megnézze a hatalmas állatot. A többi állat csendben követte. Megérkeztek a tölgyfához. A tölgyfánál egy nyúl pihent, a feje és a két nagy füle árnyékot vetett az útra. A nyúl megriadt a sok állattól és elfutott. Az állatok látták, ' hogy bizony itt neija volt semmiféle hatalmas állat, nagy szarvakkal a fején. Csupán a riadt egérkék ijedtek meg a nyúl árnyékától. Elszégyellték magukat, hogy hittek a félénk egérkék szavainak. Szlovákból fordítóba: Dr. Papp Sándorná 9 T S t Z t t 9 * tfi Z £ 9 Z f :sairaaoa«i
