Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-26 / 121. szám
i oHa! W-fLET-MAGYAftÖfSSZÄS Í973. május 2#. KOMMENTÁR Peking „filozófiája66 Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásával kapcsolatos kínai álláspontról ír Jurij Kornyilov, a TASZSZ szem- leírója. Emlékeztet arra, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök nemrég az európai helyzetről szólva kétségbe próbálta vonni a biztonsági értekezlet megtartásának célszerűségét. Azt állította, hogy ez a fórum nem felel meg a legtöbb európai ország érdekeinek. Peking nem először próbálja befeketíteni a szocialista országoknak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló kezdeményezését, megkísérli úgy feltűntem a dolgokat, mintha az értekezlet megtartása előnytelen lenne az európai államok számára. Mivel magyarázható tehát a pekingi vezetés nyíltan ellenséges álláspontja? A válasz erre a kérdésre megtalálható a jelenlegi pekingi vezetés általános külpolitikai stratégiájában. Nagyhatalmi egyeduralmi céljaikat követve a kínai vezetők meg akarják gyengíteni a szocialista országok európai pozícióit, kételyt próbálnak kelteni az iránt, hogy meg lehet állapodni az európai politikai légkör további javulásában. A kínai vezetők nem csupán a szocialista és a kapitalista országok közötti békés jószomszédi együttműködés megteremtéséi; igyekeznek megakadályozni, hanem szembe akarják állítani egymással ezeket az országokat. Figyelemre méltó, hogy Peking fokozza azt a propagandakampányt, amelynek célja erősíteni a NATO szovjetel- lenes orientációját, felmelegíteni az egyes nyugati körökben még élő olyan hangulatokat, hogy csak az „erő pozíciójából” lehet tárgyalni a Szovjetunióval. A kínai sajtó — minden kommentár nélkül — buzgón idézi bizonyos NATO-tábornokoknak azokat a kijelentéseit, amelyek a fegyverkezési hajsza folytatását hirdetik és megismétlik a „moszkvai agresszivitásról'’ szóló elcsépelt koholmányokat. „Kína európai politikájá nak filozófiája nagyon egyszerű: ami hasznos a szocialista államok számára — az rossz, ami káros nékik — az jó” — állapította meg a Neue Rheinische Zeitung című nyugatnémet lap. Ez a „filozófia” vezérli a maoistákat az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elleni támadásaikban. Csakhogy Pekingben figyelmen kívül hagyják azt a vitathatatlan tényt, hogy a biztonság fórumának megtartásában egyformán érdekeltek az ösz- szes európai országok, mindazok, amelyeknek fontos a béke és a népek közötti jószomszédi kapcsolatok ügye. Az európai enyhülési folyamat fokozódik, mélyül és szélesedik, és sem a NATO-hé- ják, sem a velük egy húron pendülő, nagyhatalmi becsvágyaikat követő maoisták nem tudják megállítani ezt a folyamatot —, szögezi le a TASZSZ szemleirója. Csehszlovák— nyugatnémet tárgyalások Pénteken folytatódtak az NSZK fővárosában a csehszlovák—ny;j':' gyalások köA tragikus szerencsétlenségért a helikopter eltérítői a felelősek Esztergályos Ferenc nagykövet nyilatkozata a NEFB ülésén Esztergályos Ferenc nagykövet, a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság magyar tagozatának vezetője a testület csütörtöki ülésén nyilatkozott az 1973, április 7-én történt helikopterszerencsétlenségről. ,,A magyar delegáció a NEFB 1. körzete vizsgálati jelentésének áttanulmányozása után arra a szilárd következtetésre jutott — hangsúlyozta a nagykövet —, hogy a tragikus szerencsétlenség, amelynek következtében a két magyar tiszt is életét vesztette, fő oka teljesen és kizárólagosan abban a megcáfolhatatlan - tényben rejlik, hogy a két helikopter olyan nagy mértékben tért el az előre megadott repülési útvonaltól, mint ahogyan azt a vizsgálati jelentésben egybehangzóan, minden kétséget kizáróan megállapították és rögzítették.” Miképpen történhetett az meg, hogy a két helikopter, amelyet az AIR America légitársaság nagy szakmai hozzáértéssel rendelkező, tapasztalt legénysége vezetett, ilyen nagy mértékben eltért az előre megadott útvonaltól? — tette fel a kérdést Esztergályos Ferenc. „.. .Jóhiszemű navigációs tévedés lehetősége teljes mértékben kizárható — folytatta — annál is inkább, mert az előre megadott repülési útvonaltól olyan ponton tértek el, amelyre a repülési eligazítás során külön felhívták figyelmüket és ahol teljes bizonyossággal meg kellett volna győződniük arról, hogy helyes irányban repülnek-e. Semmiféle kísérletet sem tettek arra, hogy a helyes tájékozódás megállapítása érdekében körözzenek, ahogyan erre utasították őket, Nem tettek kísérletet arra sem, hogy visszaforduljanak. bár ezt kellett volna tenniük, ha nem tudták pontosan megállapítani helyzetüket.” „Mindez azt jelenti — szögezte le a NEFB magyar tagozatának vezetője —, hogy a legénység egész idő alatt pontosan tudta, hol vannak, teljes mértékben tudatában volt annak, milyen irányban repülnek és milyen céllal, bár a Lao Bao eléréséhez szükséges repülési időt már túllépték. Szándékos és megfontolt cselekvésnek és döntésnek kellett tehát történnie ahhoz, hogy ezt az irányt és utat válasszák . . . Nemcsak egyszerűen a repülési utasítások megszegéséről van itt szó, hanem valami egészen másról. ügy látszik, hogy egy sikerteleli akcióról volt szó, amelyért a helikopteren tartózkodó NEFB-képviselők- nek az életükkel kellett fizetniük. Esztergályos Ferenc nyilatkozatában részletesen ismertette a szerencsétlenséggel kapcsolatos vizsgálati jelentés főbb mozzanatait, határozottan visszautasította azokat a célzatos, otromba híreszteléseket, amelyek szerint a helikoptereket elmozdították helyükről, s szigorúan a vizsgálati eredményekre támaszkodva cáfolta azt a feltételezést, hogy a helikopter lezuhanását egy „fekete tárgy” okozta, amely a gépbe csapódott. A „lezuhanás helyén lefolytatott vizsgálatok során nem találtak olyan bizonyítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan arra mutatnának, hogy a helikoptert légvédelmi fegyver találata érte volna — mondotta. — A túlélők vallomásai sem tartalmaznak elegendő és megfelelő adatot annak bizonyítására, hogy a helikoptert földi fegyverek találata semmisítette volna meg. Ezért nem zárható ki teljesen annak lehetősége sem, hogy baleset történt.” Emlékeztetett a vizsgálatban részt vett magyar képviselők véleményére, amely szerint, ha a levegőben történt volna robbanás, akkor egy ezer méterről lezuhanó, felrobbant helikopter roncsait és alkatrészeit nem lehetett volna olyan kis helyen megtalálni, mint ahogyan az történt. Esztergályos nagykövet a magyar delegáció határozott véleményét összegezve leszögezte; az 1973. április 7-i helikopterszerencsétlenség fő oka az volt, hogy a helikopterek szándékosan letértek az előre megadott útvonalról és a NEFB-képvi- selők haláláért azok felelősek, akik eltervezték és végrehajtották ezt az eltérést, teljesen és cinikus módon figyelmen kívül hagyva a NEFB képviselőinek biztonságát. Hosszas késés után Fellőtték az Apollo legénységét Pénteken 14,02 órakor (közép-európai idő) Kennedy- fokról elindult a Skylab űr-, laboratórium félé’■ az" árhérí- kár Apollo-űrhajó, 'fedélzetén Conrad, Kerwin és Weitz űrhajóssal. Hét és fél óra múlva érkeznek célpontjukhoz, az „égi laboratóriumhoz.” ' Charles Conrad, a Skylab- expedició parancsnoka — ha minden jól megy — 43. születésnapját a Skylab—1 fedélzetén ünnepelheti majd. Ö a veterán a három űrhajós közül — negyedszer hagyta el rakétával a Földet. 1962 óta űrhajós, 1965- ben a Gemini—5-tel járt a világűrben, a következő évben , a Gemini—11 parancsnoka volt, majd 1969-ben az Apollo—12 hqldexpedícióját vezette. Conrad nős, négy fiú apja. Paul J. Weitz, a Skylab—1 pilótája 40 éves, ez az első űrutazása. 1966 óta tagja az űrhajósgárdának — Conrad- hoz hasonlóan — a haditengerészet légierejénél teljesített szolgálatot. Weitz nős, két gyermeke van. Dr. Joseph P. Kerwin az első amerikai orvos, aki elhagyja a Földet. 47 éves, három kislány apja. Kerwint tanulmányai befejezése után besorozták a haditengerészethez, ahol pilóta lett. 1965 óta űrhajós. A Skylab űrállomást „üldöző” Apollo űrhajó három órával a start után 690 mér- földnyire közelítette meg célját. Két órával az indulás után 10 másodpercre bekapcsolták a fő hajtóművet és pályamódosítást hajtottak végre. Az űrhajósok közölték a földi irányítóközponttal, hogy eddig minden a program szerint halad. Imre László: Két év nyolc Kisregény 17. Most, hogy már felettem is eljár lassan az Idő, egyre jobban tudom tisztelni az apámat, a sok küszködésért ott a vizek felett, meg azért is, hogy mindig, akármilyen messziről hazatalált és jött, mihelvt jöhetett. — Él még az édesapja Pet- terson úr? — Nem, nem él már szegény, holott a korát tekintve élhetne még. De az történt vele, ami sok emberrel előfordul hajóséletben, átfázott gyszer nagyon, attól kezdve ■indig betegeskedett. Hosszú kra nem Is járt többé az- , rövidültek, mindig kúrák lettek az útjai, hiába odott, majd meggyógyul, kap megint, az nem le- logy többé ne lássa a t. Pedig hát nem látta íy soha többé. És — mi- nyugdíjkortól még e volt, meg a pénz is t a családnak, az állások nagyon' lehetett válo- g kellett érnie a leg- csúfságot, ami hajósérhet: állóhajóra tet- nyára láttál már ál- Kapelláró. folyók mentén, holmi kavicskotró, sóderkitermelő helyeken állnak az, állóhajók — magyarázza Petterson, észre sem véve, hogy tegezésre vált át. — Kérdezgettem tőle, mert mifelénk ilyen hajó nem volt látható, mondaná el, miféle szolgálat az, amikor semerre sem mozdul a hajó, azt felelte, börtön az fiam, hajósok börtöne. Nem mondom, ha erősen nézem a folyó vizét, látom a sodrását, olyan érzésem támad, mintha valamerre haladnánk, de hát mese ez, még vigasztalásnak se jó. így történt, hogy apám végképp elunta az életét, el is temettük nemsokára, tőlem megkérdezték, akarok-e hajós lenni, a mi családunk afféle hajósdinasztia volt, de én nemmel feleltem, mert nem akartam, hogy a végén állóhajóra tegyenek át, nem akartam az apám sorsára jutni, más pályát választottam magamnak. — Az állóhajótól én is félnék — mondta Kapelláró — bár ószintén meg kell mondanom, Itt, ebben az intézetben sokszor éreztem úgy magam, mintha állóhajőról nézném a vizet. — Nehogy azt hidd. how minden tekintetben igazat adtam az apámnak. Az emberben kell lennie annyi erőnek, hogy megtartsa önmagát, hű tudjon lenni a céljaihoz, ak- I kor is, ha netán állóhajóra veti a sorsa. Onnét is van szabadulás, mint ahogy te is kiszabadulsz egyszer — reméljük nem is sokára — és meglátod majd, hogy azért ez az időszak sem volt elveszett a számodra. Embereket ismertél meg, és ez az ismeret sok olyasmitől megóv, amit az életben nem kíván magának az ember. — Nagyon szomorú vagyok itt Petterson úr — mondta Kapelláró. — Nincs kedvem semmihez. Egyszer a kezemet is lusta vagyok fölemelni, máskor meg tömi, zúzni tudnék. Azelőtt nem ilyen voltam. Valamit képzeltem magamról, ha nem is túl sokat. Itt meg senki se vagyok. Ez az, amit nehéz kibírni. — Nézd, azt én nagyon jól tudom, hogy őrizeteseknek perspektíváról beszélni szamárságnak tűnhet. Mégis azt mondom, láss célt, láss jövőt magad előtt. Meglátod, úgy könnyebb lesz. Nehogy azt gondold, a felügyelőknek olyan az arany az életük itt, vagy másutt. Aki felelősséggel igyekszik élni, annak sehol sém könnyű. (Folytatjuk) Kádár János beszéde (Folytatás az 1, oldalról) nek. A Munka Érdemrend arany fokozatát hatan, ezüst fokozatát tízen. a bronz fokozatát 16-an kapták meg. Ezután dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára a nagy alkotás létrehozásában kiváló munkát végzett 12 fiatalnak átnyújtotta a KlSZ-ér- demérmet. A nagygyűlés részvevői ezután a hőerőmű igazgatósági épülete előtti téren fölállított Gagarin-szoborhoz, Pán- di Kiss István alkotásához vonultak, amelyet a szovjet himnusz elhangzása után dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára leplezett le. Ünnepi beszédében a következőket mondotta: Hangsúlyozta; — öt évvel ezelőtt, 1968-ban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kezdeményezte, hogy a gyöngyösvisontai hőerőművet nevezzék el a< világűr úttörőjéről, az első űrhajósról, Jurij Gagarinról. Az a nép. amely őt felnevelte, az egyetemes emberi, társadalmi halódás úttörőiéként példát adó társadalmai épít, amelyben az emberre béke, jólét és a szabad alkotómunka öröme vár. A szovjet nép halhatatlan fia az értelem, a bátorság és az emberi akarat mindent legyőző diadalának jelképe lett Magyarországon is mindannyi- unknak feledhetetlen ismerőse. Hősi tettét és mosolyát minden mai magyar fiatal is szivében őrzi. És ezt fogja őrizni most már ez a nagyszerű alkotás, a Gagarin Hőerőmű is. — Jurij Gagarin mellszobrának felavatásával e gondolatokat akarjuk kifejezni. Emléket állítunk a szocializmus eszméi jegyében újat teremtő embernek, a mindig jobbra törekvő gondolatnak és cselekvésnek. És emléket állítunk annak a megbecsülésnek, amelyet elvtársaink, barátaink és küzdőtársaink, a szovjet emberek és az erőmű névadója iránt érzünk. Ezután B. V. Volinov szólalt fel. — Nagy örömöt jelent számomra, hogy. részt vehetek a világűr első meghódítója, Jurij Gagarin tiszteletére emelt emlékmű ünnepélyes felavatásán, az ő nevét viselő erőmű területén és azon a napon, amikor befejezték a hatalmas létesítmény építését. Ez az erőmű a magyar és a szovjet dolgozók testvéri barátságának jelképe. — Jurij Gagarin nagy barátja volt a magyar népnek. Jóleső érzés volt számunkra megtudni, hogy a magyar nép és benne ennek a műnek sokezres kollektívája milyen mélyen tiszteli Gagarin nagy hőstettét. , amelyet az emberi haladás nevében és érdekében hajtott végre. A szovjet emberek örülnek a magyar dolgozók sikereinek, amelyeket a szocialista építőmunkában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében értek el. Eredményeik mögött a magyar népnek és harci élcsapatának a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, Kádár János által vezetett Magyar Szocialista Munkáspártnak hatalmas alkotómunkája rejlik. Beszéde végén a szovjet űrhajós a két nép testvéri barátságáról szólott, további sikereket kívánt népünknek és a Gagarin erőmű kollektívájának, majd ajándékokat nyújtott át: a szovjet űrhajósok fényképgy űj- teményét és életrajzát, az első űrrepülés 10. évfordulója alkalmából megalapított Gagarin-emlékérmet. Az Internacionálé hangjaival véget ért szoboravató ünnepség után a vendégek és a kitüntetett dolgozók közös ünnepi ebéden vettek részt. Herneczky László, az erőmű főgépésze a kitüntetettek, valamint az erőmű és a bánya dolgozói, fiataljai nevében köszöntötte Kádár Jánost, és az újonnan felavatott Gagarin-szobrot ábrázoló emlékplakettet nyújtott át neki. Hasonló ajándékkal kedveskedtek V. J. Pavlov szovjet és Günter Kohrt NDK nagykövetnek, valamint B. ü. Volinov űrhajós ezredesnek. Az ebéden Kádár János pohárköszöntőt mondott. — Hivatalos naptárunk ma hétköznapot jelez ugyan, mégis mindnyájan tudjuk, hogy ez a nap kiemelkedő jelentőségű ünnep, a munka ünnepe. — A Magyar Népköztársaság egyik legnagyobb, két ötéves tervre terjedő ipari beruházása, á Gagarin Hőerőmű és a Tiiorez kulLjté- sű bánya elkészültét ünnepeljük ezen a napon —• mondotta egyebek között. — Ezek a létesítmények sok tekintetben például szolgálhatnak a ma és a jövő szocialista építésének! Mind a külszíni bányaművelés, mint az erőmű műszaki megoldásai a legkoiszerübbek. Ugyanakkor ezek az alkotások a szocializmust építő magyar nép ■ eltökéltségének, határozottságának, munka- lendületének is meggyőző példái. A Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia közreműködése pedig bizonyságul szolgál arra, milyen hatalmas segítség a szocializmuát építő népek testvéri közössége és egysége, internacionalista együttműködése. A két létesítmény jelképe a magyar —szovjet barátságnak, a szocialista tábor egységének és összefogásának. Joggal mondhatjuk: a szocializmust építő ember nagy alkotásai, amiket itt ma felavattunk. Külön említésre érdemes; hogy sikerült tartani a tervezett költségelőirányzatot Hasonlóképpen fontos, hogy a beruházás a kitűzött határidőn belül valósult meg. S miközben gigantikus alkotások, olyan nagyipari létesítmények születtek, ame- lyekre a szocialista Magyar- ország méltán büszke lehet edződött és erősödött a szocialista ember, fejlődött dolgozóink szocialista öntudata. A szocializmusba vetett hittel és meggyőződéssel lehet és kell tervezni, a merész tervek valóra váltásához pedig a .szocialista ember állhatatossága és lendülete kell. Az ilyen munkában valóban erősödik, fejlődik a szocializmus eszméje iránt elkötelezett ember. — A létrehozott nagy erőmű megvalósulása újabb bizonysága annak — s az elvégzett munkának talán ez a legfontosabb eredménye -sr, hogy minden körül' mények között számíthatunk népünk áldozatkészségére, a munkásosztály, az értelmiség. a parasztság, az ifjúság munkájára egyaránt. Az itt dolgozó emberek közül sokan a munka kezdetén táján nem értették, mit tartalmaznak a tervek, mi. épül majd, miért lesz hasznos az alko, tás, amelynek létrehozásában . tevékeny kednek. * Szükség' volt tehát a köz-' reműködőknek — s itt nemcsak kifejezetten az ipari munkásokra, hanem minden dolgozóra gondolok — a vezetésbe vétett bizalmára, arra a meggyőződésére. hogy a tervek ésszerűek, jók és megvalósíthatók. Más oldalról viszont a vezetésnek bíznia kellett az emberekben, hogy képesek lesznek a nagy elgondolásokat megvalósítani. A sok jó tapasztalat és tanulság közül az egyik legfontosabb az, hogy az új, nagy alkotások létrehozásához elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, s erre a jövőben az eddiginél is jobban kell építenünk. — Élve az alkalommal, szeretnék őszinte köszönetét mondani intemacicjnaUsta testvéreinknek és harcostársainknak. elvtársamknak, osztálytestvéreinknek, — akik valóban internacionalista módon vettek, részt a nagy munkában, segítettek a sz‘>- cializmust építő magyar népnek ezt a két fontos üzemet létrehozni. — Köszöntőm mindazokat, akiknek munkájával ez a nagy alkotás megszületett, és külön üdvözlöm azokat, akik még ebből a sokezres munkás-üadseregből is kiemelkedtek és ezért kitüntetésben részesültek — mondotta Kádár János, majd befejezésül a magyar nép bői-, dogulására, a testvéri országok összefogására, a magyar —szovjet barátságra, szocializmust építő népéink egységére emelte poharát.
