Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

5. oldal RELET-MAGYARORSZA« 1973. míjus ■£. Podgornij Afganisztánban Konyev marsall temetése A moszkvai Vörös téren szerdán ágyúk össztüzével a Szovjetunió állami himnu­szának hangjai mellett bú­csúztatták Ivan Konyev marsallt. a kiváló szovjet hadvezért. A Lenin-mauzóleum mell­védjén az SZKP Politikai Bizottságának tagjai, kiváló szovjet katonai vezetők fog­laltak helyet. Részt vettek a gyászgyűlésen a Varsói Szer­ződés tagállamainak küldött­ségei, sok ország katonai attaséi. Ivan Jakubovszkij mar­sall. a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének első helyettese. megnyitva a gyászgyűlést hangsúlyozta: „Konyev marsall egész öntudatos életét a szocialis­ta haza feltétlen szolgálatá­nak. a szovjet állam védel­mi képessége erősítésének, fegyveres védelme ügyének áldozta, a szovjet fegyve­res erők aktív szervezője volt. elvhű és szilárd kom­munista.” Konyev marsall barátai és harcostársai méltatták az el­hunyt harcos pályafutását, amelyet a Vörös Hadsereg legelső osztagainak sorkato­nájaként kezdett meg és a Szovjetunió marsalljaként fejezett be. Hadvezéri te­hetsége és szervezői képes­sége különös erővel megmu­tatkozott a második világ­háború éveiben. A fasiszta megszállók ellen vívott győ­zelmes harc legnehezebb szakaszainak volt frontpa­rancsnoka. Kirill Moszkalenko mar­sall kijelentette: „Tudjuk, hogy hazánk fegyveres vé­delmének ügye — amelynek Ivan Konyev életét szentel­te — megbízható, szilárd ke­zekben van.” Vasit Való vezérezredes, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a csehszlovák katonai küldött­ség vezetője méltatta Ko­nyev marsall szerepét a Var­sói Szerződés tagállamai hadseregeinek megerősítésé­ben. A marsall hamvait tartal­mazó urnát ágyutalpon vit­ték a szovjet hadseteg há­zából a Vörös térre. A gyászgyűlés után az urnát elhelyezték a Kreml falában. A NASA lemondott arról a tervről, hogy az űrhajó­sokkal próbálja rendbe ho­zatni a Skylab űrlaboratóri­um sérült napelemeit. Mint ismeretes, az amerikai űrál­lomás energiaszükségletének jelentős részét biztosító két nagyméretű „napelem­szárny” nem működik — az egyik valószínűleg lesza­kadt. a másik pedig beszo­rult. A „fogságba esett’' szárny kiszabadítása veszé­lyesnek bizonyulhat, ezért az amerikai űrközpont in­kább vállalja annak koc­kázatát. hogy az űr­hajósok tudományos prog­ramjának néhány célkitű­zését feladja. Végszükség Nyikolaj Podgornij szovjet államfő szerda délelőtt szál­láshelyén fogadta Moham­med Musza Safik afgán mi­niszterelnököt és külügymi­nisztert. Podgornij ezt követően lá­togatást tett egy kabuli gép­kocsiipari technikumban, amely a Szovjetunió segítőé­vel épült. Szerda délután Nyikolaj Podgornij és a kíséretéhez tartozó személyiségek elláto­gattak a Kabul közelében lé­Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Tor Stokke rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Nor­vég Királyság új magyaror­szági nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevelének átadása­kor beszédet mondott- Loson- czi Pál a nagykövet beszédé­re válaszolt. A megbízólevél átadása Nixon elnök kedden — kö­zép-európai idő szerint a ké­ső éjszakai órákban — írás­beli nyilatkozatot adott ki a Watergate-ügyről. Az elnök ebben először üt meg önkri­tikus hangot, mondván, hogy „éberebbnek kellett volna lennie”. Először ismeri el azt is, hogy bizonyos, meg nem nevezett személyek „túlmen­tek utasításain” és „átfogó erőfeszítéseket” tettek arra, hogy „korlátozzák a (Water­gate) vizsgálatot és elpalás­tolják a kormányzat egyes tagjainak részességét er­kölcstelen, vagy törvénytelen cselekményekben”. esetén az űrhajósok a Sky­lab energiaszükségletének biztosításához felhasználhat­ják az őket szállító Apollo áramforrásait. Conrad parancsnok, Ker- win és Weitz űrhajósok kedd éjszaka érkeztek visz- sza Kennedy-íokra. A keddi napon a huntsville-i űrhajós­képző központban gyakorol­ták műszaki mentőakcióju­kat az ürlaboratórium meg­semmisült meteor- és hővé­dő pajzsának helyreállításá­ra. Á kiképzőközpontban a Skylab méretarányos mo­delljén. a súlytalanság érze­tét keltő víz alatti szimulá­torban hajtották végre a fő­próbát. vő Bagman városkába, amely úgy került be az afgán nép nemzeti felszabadító harcai­nak történelmébe, hogy több, mint 50 évvel ezelőtt itt írták alá az Afganisztán független­ségét elismerő szerződést. Ugyancsak szerdán Kabul polgármestere ebéden látta vendégül a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnökét. Az ebéden Mo­hammed Musza Safik mi­niszterelnök és több afgán ve­zető személyiség is részt vett. után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséreté­ben megjelent Knut Frigaard nagykövetségi első titkárt, Bjarne Lindström nagykö­vetségi másodtitkárt és Ragn- hild M. Haugen nagykövetsé­gi irattári titkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A személye elleni vádakat cáfolva az elnök nyomaté­kosan kijelentette: nincs szándékában lemondani. A nyilatkozat hét pontban cáfolja a különböző kihall­gatásokon elhangzott váda­kat. Eszerint az elnöknek 1. nem volt előzetes tudo­mása a Watergate-művelet- ről; 2. nem volt tudomása a W atergate-üggyel kapcsola­tos elpalástolási erőfeszíté­sekről és nem vett részt ilyen tevékenységben; 3. soha senkit sem hatal­mazott fel arra, hogy a Wa- tergate-per vádlottjainak el­nöki kegyelmet ajánljon fel, s nem volt tudomása ilyen ajánlatról; 4. saját személyes vizsgála­ta megkezdéséig (vagyis idén március 21-ig) nem volt tu­domása semmiféle olyan erő­feszítésről, hogy pénzalapot biztosítsanak a Watergate- per vádlottjai részére; 5. sohasem tett kísérletet a CIA bevonására a Watergate- ügybe és senkit sem hatal­mazott fel erre; 6. saját vizsgálata megkez­désének időpontjáig nem volt tudomása dr. Ellsberg pszi­chiáterének irodájába történt betörésről; 7. neun hatalmazott fel és nem bátorított egyetlen be­osztottat sem arra, hogy bár­milyen méltatlan, vagy tör­vénytelen választási taktiká­hoz folyamodjék. SKYLAB: Megoldatlan problémák Átadta megbízóffeve!ét a Norvég Királyság új magyarországi nagykövete Nixon a Watergate-ügyről 15. — Nem tudok sokat mon­dani az életemről. Nincs is hozzá tehetségem, az az igaz­ság. Ahhoz többet kellett vol­na tanulnom. Meg olvasni, jó könyveket. Ellazsáltam az időt. A rádióban meg csak a tánczen át hallgattuk a srácok­kal:.. És nem is kérdeztek, tetszik tudni. Mifelénk a Váci úton nemigen kérdezik az embert. Van olyan, aki emiatt hamar el is szokik a szövegeléstől. Ki kíváncsi rá. — Azt hiszem sokan van­nak, akik ezt nem így látják. — Nem tudom. Ott az épít­kezésen, ahol én dolgoztam, sokan látják így. Meg aztán el is fárad az ember egész nap. Nem is érünk rá, az az igazság. Bereczki pedig azt szokta mondani, minél keve­sebb dumát, aki sokat beszél, annak lassan jár a keze. Olyan is van, hogy nem azt kérde­zik, amire szívesen felelne az ember. — Mire gondol, ezt nem ér­tem. — Hát arra, hogy néha olyan haláli ürgék jönnek oda. gsak föltartják az embert, lesír ró­luk, hogy őket magukat sem érdekli, amit a kérdésükre fe­lelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszék magukat. Az ilyeneket akkor lássuk, ami­kor a hátunk közepét. — Nem mindenki Ilyen. — Ez igaz. Olyanok is jön­nek oda, akik ledicsérik a plezurt az ember képéről. Pe­dig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízeleg, az gyanús, Bereczki szaki mindig ezt mondta. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutottam az eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött ma­ga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de vala­hogy megtudakolta a neve­met, a napokban levelet kap­tam tőle. Akarja látni? Tes­sék, itt van. Kapelléró elkezdte olvasni a nehéz kézzel írt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elho­mályosodtak szeme előtt a N. V. Zaharov: Délkelet» ém KözépiEnrépa felszabadítása RENDKÍVÜL nagy érdek­lődésre tarthat számot a Zrí­nyi Katonai Kiadó gondozásá­ban most megjelent mű: N. V. Zaharov, a Szovjetunió marsallja szerkesztésében szá­mol be a 2. és 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletéről Délkelet- és Közép-Európá- ban, 1944. és 1945-ben. A szerzői munkaközösség tagjai a Szovjetunió marsall- jai. A szerzők arra töreked­tek, hogy minél teljesebb helyzetképet adjanak azokról az eseményekről, amelyek 1944 augusztusától 1045 győz­tes májusáig a szovjet—német harcvonal déli szárnyán ki­bontakoztak és lejátszódtak. A Vörös Hadsereg — írják a szerzők — hűen internacio­nalista kötelességéhez, sök ország népének nyújtott segít­séget. és felszabadította őket a hitlerista elnyomás alól. Ezért nem véletlenül állítot­tak emléket bronzban és már­ványban, elbeszélésekben és dalokban a szovjet harcosnak és embernek azokban az or­szágokban, amelyekből örök­re elűzte a fasiszta sötétséget, s teljesítette felszabadító kül­detését. ' A Vörös Hadsereg harci sikereinek hatására fellángolt és kiszélesedett a leigázott népek küzdelme a megszállók ellen. A délkelet- és közép-eu­rópai országok felszabadítá­sa az egyik legnagyszerűbb példája annak, hogyan telje­sítette a Vörös Hadsereg in­ternacionalista kötelességét. E térségekben több mint ne­gyedszázaddal ezelőtt, 1944— 1945-ben a fekete-tengeri flotta és a dunai katona' flottilla hajóival együttmű­ködő 2. és 3. Ukrán Fron: csapatai egy sor nagyszer”’ győzelmet arattak. Eredmé­nyeiket tekintve igen jelentős volt a szovjet csapatok győ­zelme a iasi-kisinyovi had­műveletben, amelynek so­rán, bekerítették és szétzúzták a Balkán felé vezető utakat le­záró közel egymillió fős „Dél- Ukrajna” német hadseregcso- portot. A hitlerista klikk 18 hadosztályt veszített itt, nem is szólva arról az óriási meny- nyiségű haditechnikai esz­közről, amit a Vörös Hadsereg zsákmányolt. A fasiszta had­sereg számára ez egy új, szovjet „Cannae” volt. A iasi-kisinyovi hadműve­let eredményeképp felsza­badult a Moldovai Szobiét Szocialista Köztársaság, ki­dőlt a sorból a hitleri Német­ország két szövetségese — Ro­mánia és Bulgária. E két or­szág népei — kihasználva a kedvező körülményeket — a kommunista pártok veze­tésével megdöntötték a fa- sisztáharát rendszereket. s aktívan részt vettek az anti­fasiszta háborúban. Szabad­dá vált az út az utolsó né­met csatlós, a Magyarország elleni támadás előtt. Ugyan­csak kedvező körülmények jöttek létre ahhoz, hogy se­gítséget nyújtsunk a hitleris­ták ellen harcoló Jugoszlávia és Csehszlovákia népeinek. Így került sor az olyan hatalmas hadműveletekre, mint amilyenek a belgrádi, a debreceni, a. budapesti, a ba­latoni, a bécsi és a csehszlo­vákiai területen folytatott hadműveletek, melyek Ju­goszlávia, Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia felszabadításához vezettek. Ki­emelkedő jelentőségű ugyan­akkor, hogy a harc befejező szakaszában a Vörös Hadsö reggel együtt küzdöttek a Ju­goszláv Népfelszabadító Had­sereg. a szellemében és cél­jaiban új román és bolgár hadsereg katonái is. Bátran, önfeláldozóan harcoltak, s ez­zel meggyorsították a közös ellenség szétzúzását. A harc­tereken együtt áldozott vér árán megedződött hadsere­geink harci barátsága. Utódaink még sokszor fog­nak visszatekinteni a Nagy Honvédő Háború lángpló éyeire, elragadtatva elődeik hőstetteitől, ezekből férfias bátorságot és merészséget merítenek. A szovjet harcosok teljességben tárták fel az igaz ember erkölcsi magatar­tásának nemes vonásait: a ka­tonai kötelesség iránti hűsé­get, a nép és a lenini párt iránti határtalan odaadást, a magas fokú internaciona­lista szolidaritást ama népek iránt, akiket felszabndítottak a hitlerista megszállók igája alól. E harcosok közül sokan hősi halált haltak. Nekik, a szocialista haza bátor fiai­nak szenteljük e munkát. A közölt történelmi esemé­nyekből a kedves olvasó meg­ismerheti, hogy a Vörös Had­sereg katonai sikerei és je­lenléte a felszabadított orszá­gokban miként teremtette meg a feltételeket ahhoz, b.gy az adott ország dolgozó népe új politikai életet élhessen; hogy kibontakozhasson a nép- tömegek alkotó, kezdeményező ereje; hogy hozzáláthassanak a belső reakciós erők felszá­molásához, az állami és tár­sadalmi rend megváltoztatá­sához, a szocializmus felépí­tésének megkezdéséhez. A NYOLCADIK FEJEZET címe: Előre — Magyarország­ra ! A számunkra különösen érdekes fejezetek egyike • a nyolcadik, a szerzők így kez­dik írásukat: A Balkánon 1944-ben meleg, napsütéses, valódi „aranyősz” volt. A sző­lőtőkék és a gyümölcsfák ros­kadoztak a terméstől. Romá­nia és Bulgária útjain gyö­nyörű almával, sárgászöld birsalmával, fekete és boros­tyánszínű szőlővel megrakott szekerekkel találkoztunk. Gazdag terméssel ajándékoz­ta meg az ősz a balkáni népe­ket. Ám a legnagyobb aján­dék a rég várt szabadság volt, amelyet a szovjet katonák és a vérüket hullató hazafiak hoztak számukra. A 2. és 3. Ukrán Front csa­patai hatalmas lendülettel tá­madva, Szovjet-Ukrajnától eljutottak Jugoszláviáig és Magyarországig, s rendkívül nagy jelentőségű győzelmet arattak. Több mint 500 kilo­méteres arcvonalszakaszon áttörték az ellenség hadászati arcvpnalát, és szétzúzták a „Dél-Ukrajna" hadseregcso­portot. Kurt Tippelskirch, az ismert német tábornok kény­telen-kelletlen beismerte, hogy augusztus végén a szov­jet csapatok „megsemmisí­tő” csapást mértek a „Dél- Ukrajna” hadseregcsoportra, s csak maradványainak si­került elmenekülnie a Kárpá­tokon át. A gyűlölt fasiszta igától meg­szabadult Románia és Bulgária kilépett a hitlerista Né­metország oldalán viselt há­borúból, s csapatait ellene for­dította. A belgrádi hadműve­let megvívásával egyidő- ben az a feladat állt a szov­jet csapatok előtt, hogy kisza­kítsák a háborúból Magyaror­szágot, Hitler utolsó szövetsé­gesét. Ezzel egyidőben lehe­tővé vált, hogy internaciona­lista küldetésüket teljesítve, segítő kezet nyújtsanak a baráti csehszlovák népnek. ÉRDEKES MOMENTUMOT elevenít fel a könyv a Ma­gyarország felszabadításával kapcsolatos hadműveletek előtti hangulatról. Azon az őszön — írják =«■ katonáin­kat természetesen érdekelte Magyarország története, s a pártmunkások sokat beszél­gettek a harcosokkal a ma­gyar nép tragikus sorsáról. Elmondták, hogy e szabad­ságszerető nép évszázadokon át viselte az idegen hódítók és saját földesuraik igáját. E fejezetben visszatekinte­nek a szerzők a magyar tör­ténelemre, az 1514-es job­bágyfelkeléstől a Magyar Tanácsköztársaság vérbe foj­tásáig, majd a horthysta fa­siszta feudális rendszerre, hogy ezzel is magyarázatot adjanak a felszabadításunkra készülő szovjet katonáknak; miért küzdenek és hogyan küzdjenek. A tizedik fejezet címe: Bu­dapesti hadművelet. Itt már konkrétan és részletesen a ma­gyar főváros felszabadítá­sáért folytatott előkészüle­tekről, majd a harcokról, il­letve a náci hadsereg és pa­rancsnokság helyzetéről szól­nak. Befejezésül ezt olvashatjuk a dokumentumkötetből. El­telik majd sok évtized, de az emberi emlékezet mindig őrizni fogja az 1945. év má­jusi napjait. Nemzedékeken át szájról szájra terjednek majd az elbeszélések . arról, hogyan lengett a győzelem vörös zászlaja Berlin fe' amely hosszú időn át a leg- őrjöngőbb reakció fellegvára volt; az a hely, ahol a hitleri klikk egész népek leigázásá­nak és kiirtásának gonosz tervein dolgozott. Ezt a zász­lót szovjet katonák tűzték ki — élők és holtak, mindazok, akik végigjárták a legsúlyo­sabb megpróbáltatások pok­lát. A zászló kitűzésének ak­tusa hőstett volt, amely a bű­nös háborút kirobbantó, a vi­láguralomra törő német fasiz­mus megsemmisülését je­lentette. Az öt világrész vala­mennyi dolgozója lelkesedés­sel, örömujjongással fogad­ta a hírt, hogy végre V' •- tűit a pusztító hábo’-ú v felhőitől a nyugati félteke le­lett az ég. A hálás népek a Szovjetunió fegyveres erői katonáinak tiszteletére magasztos emlék­műveket emeltek, a testvéri sí­rok márványoszlopaira vés­ték emlékezésüket. Az embe­rek mindig tisztelettel hajol­nak meg bátorságuk, hősies­ségük, aa internacionalista kötelezettség iránti feltétlen odaadásuk előtt, tőlük tanul­ják népük, hazájuk szolgála­tát. A KÖTETBEN MEGTA­LÁLHATÓ minden magyar város felszabadításának dá­tuma és a vezénylő szovjet parancsnokok neve. S végül gazdag képanyag egészíti ki a nagy érdeklődésre számot tartó művet betűk, nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette volna eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait. „Kérem, felügyelő úr, nehogy azt tessék gondolni, hogy az a fiú rongyember. Ha valaki ismeri, én elmondha­tom, hogy ismerem, mert az embert úgyebár a munkáján keresztül lehet megismerni leginkább. Nahát, a Kapellá- ró Feri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt illeti, elég nehéz éle­te volt odahaza, a nevelőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek még egyszer hazamegy. Tessék szíves len­ni ezt jól felgondolni, hogy ez a gyerek annyi, de annyi po­font kapott már az életében, hát ő is adott egy párat, iste­nem. magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigo­rúnak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségé­ben, amennyire tudja. Mj ar­ra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadulna a kezünk alól, mert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higgye ezt el nekem, én nem a levegőbe beszélek, engem az élet iskolája tanított, tiszte­lettel...” — Van egy üveg söröm — szólt nagy sokára Petterson — igyuk meg együtt, jó. Kapelláró erre sem mon­dott semmit. Amikor pedig valahára fölnézett, olyan messzire tévedt a tekintete, hogy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem ma­gát — mondta Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Bereczki szaki le­velében foglaltakat. (Folytatjuk) Imre László: Kisregény

Next

/
Thumbnails
Contents