Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-24 / 119. szám
5. oldal RELET-MAGYARORSZA« 1973. míjus ■£. Podgornij Afganisztánban Konyev marsall temetése A moszkvai Vörös téren szerdán ágyúk össztüzével a Szovjetunió állami himnuszának hangjai mellett búcsúztatták Ivan Konyev marsallt. a kiváló szovjet hadvezért. A Lenin-mauzóleum mellvédjén az SZKP Politikai Bizottságának tagjai, kiváló szovjet katonai vezetők foglaltak helyet. Részt vettek a gyászgyűlésen a Varsói Szerződés tagállamainak küldöttségei, sok ország katonai attaséi. Ivan Jakubovszkij marsall. a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese. megnyitva a gyászgyűlést hangsúlyozta: „Konyev marsall egész öntudatos életét a szocialista haza feltétlen szolgálatának. a szovjet állam védelmi képessége erősítésének, fegyveres védelme ügyének áldozta, a szovjet fegyveres erők aktív szervezője volt. elvhű és szilárd kommunista.” Konyev marsall barátai és harcostársai méltatták az elhunyt harcos pályafutását, amelyet a Vörös Hadsereg legelső osztagainak sorkatonájaként kezdett meg és a Szovjetunió marsalljaként fejezett be. Hadvezéri tehetsége és szervezői képessége különös erővel megmutatkozott a második világháború éveiben. A fasiszta megszállók ellen vívott győzelmes harc legnehezebb szakaszainak volt frontparancsnoka. Kirill Moszkalenko marsall kijelentette: „Tudjuk, hogy hazánk fegyveres védelmének ügye — amelynek Ivan Konyev életét szentelte — megbízható, szilárd kezekben van.” Vasit Való vezérezredes, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a csehszlovák katonai küldöttség vezetője méltatta Konyev marsall szerepét a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek megerősítésében. A marsall hamvait tartalmazó urnát ágyutalpon vitték a szovjet hadseteg házából a Vörös térre. A gyászgyűlés után az urnát elhelyezték a Kreml falában. A NASA lemondott arról a tervről, hogy az űrhajósokkal próbálja rendbe hozatni a Skylab űrlaboratórium sérült napelemeit. Mint ismeretes, az amerikai űrállomás energiaszükségletének jelentős részét biztosító két nagyméretű „napelemszárny” nem működik — az egyik valószínűleg leszakadt. a másik pedig beszorult. A „fogságba esett’' szárny kiszabadítása veszélyesnek bizonyulhat, ezért az amerikai űrközpont inkább vállalja annak kockázatát. hogy az űrhajósok tudományos programjának néhány célkitűzését feladja. Végszükség Nyikolaj Podgornij szovjet államfő szerda délelőtt szálláshelyén fogadta Mohammed Musza Safik afgán miniszterelnököt és külügyminisztert. Podgornij ezt követően látogatást tett egy kabuli gépkocsiipari technikumban, amely a Szovjetunió segítőével épült. Szerda délután Nyikolaj Podgornij és a kíséretéhez tartozó személyiségek ellátogattak a Kabul közelében léLosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta Tor Stokke rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Norvég Királyság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mondott- Loson- czi Pál a nagykövet beszédére válaszolt. A megbízólevél átadása Nixon elnök kedden — közép-európai idő szerint a késő éjszakai órákban — írásbeli nyilatkozatot adott ki a Watergate-ügyről. Az elnök ebben először üt meg önkritikus hangot, mondván, hogy „éberebbnek kellett volna lennie”. Először ismeri el azt is, hogy bizonyos, meg nem nevezett személyek „túlmentek utasításain” és „átfogó erőfeszítéseket” tettek arra, hogy „korlátozzák a (Watergate) vizsgálatot és elpalástolják a kormányzat egyes tagjainak részességét erkölcstelen, vagy törvénytelen cselekményekben”. esetén az űrhajósok a Skylab energiaszükségletének biztosításához felhasználhatják az őket szállító Apollo áramforrásait. Conrad parancsnok, Ker- win és Weitz űrhajósok kedd éjszaka érkeztek visz- sza Kennedy-íokra. A keddi napon a huntsville-i űrhajósképző központban gyakorolták műszaki mentőakciójukat az ürlaboratórium megsemmisült meteor- és hővédő pajzsának helyreállítására. Á kiképzőközpontban a Skylab méretarányos modelljén. a súlytalanság érzetét keltő víz alatti szimulátorban hajtották végre a főpróbát. vő Bagman városkába, amely úgy került be az afgán nép nemzeti felszabadító harcainak történelmébe, hogy több, mint 50 évvel ezelőtt itt írták alá az Afganisztán függetlenségét elismerő szerződést. Ugyancsak szerdán Kabul polgármestere ebéden látta vendégül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökét. Az ebéden Mohammed Musza Safik miniszterelnök és több afgán vezető személyiség is részt vett. után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Knut Frigaard nagykövetségi első titkárt, Bjarne Lindström nagykövetségi másodtitkárt és Ragn- hild M. Haugen nagykövetségi irattári titkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A személye elleni vádakat cáfolva az elnök nyomatékosan kijelentette: nincs szándékában lemondani. A nyilatkozat hét pontban cáfolja a különböző kihallgatásokon elhangzott vádakat. Eszerint az elnöknek 1. nem volt előzetes tudomása a Watergate-művelet- ről; 2. nem volt tudomása a W atergate-üggyel kapcsolatos elpalástolási erőfeszítésekről és nem vett részt ilyen tevékenységben; 3. soha senkit sem hatalmazott fel arra, hogy a Wa- tergate-per vádlottjainak elnöki kegyelmet ajánljon fel, s nem volt tudomása ilyen ajánlatról; 4. saját személyes vizsgálata megkezdéséig (vagyis idén március 21-ig) nem volt tudomása semmiféle olyan erőfeszítésről, hogy pénzalapot biztosítsanak a Watergate- per vádlottjai részére; 5. sohasem tett kísérletet a CIA bevonására a Watergate- ügybe és senkit sem hatalmazott fel erre; 6. saját vizsgálata megkezdésének időpontjáig nem volt tudomása dr. Ellsberg pszichiáterének irodájába történt betörésről; 7. neun hatalmazott fel és nem bátorított egyetlen beosztottat sem arra, hogy bármilyen méltatlan, vagy törvénytelen választási taktikához folyamodjék. SKYLAB: Megoldatlan problémák Átadta megbízóffeve!ét a Norvég Királyság új magyarországi nagykövete Nixon a Watergate-ügyről 15. — Nem tudok sokat mondani az életemről. Nincs is hozzá tehetségem, az az igazság. Ahhoz többet kellett volna tanulnom. Meg olvasni, jó könyveket. Ellazsáltam az időt. A rádióban meg csak a tánczen át hallgattuk a srácokkal:.. És nem is kérdeztek, tetszik tudni. Mifelénk a Váci úton nemigen kérdezik az embert. Van olyan, aki emiatt hamar el is szokik a szövegeléstől. Ki kíváncsi rá. — Azt hiszem sokan vannak, akik ezt nem így látják. — Nem tudom. Ott az építkezésen, ahol én dolgoztam, sokan látják így. Meg aztán el is fárad az ember egész nap. Nem is érünk rá, az az igazság. Bereczki pedig azt szokta mondani, minél kevesebb dumát, aki sokat beszél, annak lassan jár a keze. Olyan is van, hogy nem azt kérdezik, amire szívesen felelne az ember. — Mire gondol, ezt nem értem. — Hát arra, hogy néha olyan haláli ürgék jönnek oda. gsak föltartják az embert, lesír róluk, hogy őket magukat sem érdekli, amit a kérdésükre felelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszék magukat. Az ilyeneket akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. — Nem mindenki Ilyen. — Ez igaz. Olyanok is jönnek oda, akik ledicsérik a plezurt az ember képéről. Pedig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízeleg, az gyanús, Bereczki szaki mindig ezt mondta. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutottam az eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a nevemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék, itt van. Kapelléró elkezdte olvasni a nehéz kézzel írt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elhomályosodtak szeme előtt a N. V. Zaharov: Délkelet» ém KözépiEnrépa felszabadítása RENDKÍVÜL nagy érdeklődésre tarthat számot a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában most megjelent mű: N. V. Zaharov, a Szovjetunió marsallja szerkesztésében számol be a 2. és 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletéről Délkelet- és Közép-Európá- ban, 1944. és 1945-ben. A szerzői munkaközösség tagjai a Szovjetunió marsall- jai. A szerzők arra törekedtek, hogy minél teljesebb helyzetképet adjanak azokról az eseményekről, amelyek 1944 augusztusától 1045 győztes májusáig a szovjet—német harcvonal déli szárnyán kibontakoztak és lejátszódtak. A Vörös Hadsereg — írják a szerzők — hűen internacionalista kötelességéhez, sök ország népének nyújtott segítséget. és felszabadította őket a hitlerista elnyomás alól. Ezért nem véletlenül állítottak emléket bronzban és márványban, elbeszélésekben és dalokban a szovjet harcosnak és embernek azokban az országokban, amelyekből örökre elűzte a fasiszta sötétséget, s teljesítette felszabadító küldetését. ' A Vörös Hadsereg harci sikereinek hatására fellángolt és kiszélesedett a leigázott népek küzdelme a megszállók ellen. A délkelet- és közép-európai országok felszabadítása az egyik legnagyszerűbb példája annak, hogyan teljesítette a Vörös Hadsereg internacionalista kötelességét. E térségekben több mint negyedszázaddal ezelőtt, 1944— 1945-ben a fekete-tengeri flotta és a dunai katona' flottilla hajóival együttműködő 2. és 3. Ukrán Fron: csapatai egy sor nagyszer”’ győzelmet arattak. Eredményeiket tekintve igen jelentős volt a szovjet csapatok győzelme a iasi-kisinyovi hadműveletben, amelynek során, bekerítették és szétzúzták a Balkán felé vezető utakat lezáró közel egymillió fős „Dél- Ukrajna” német hadseregcso- portot. A hitlerista klikk 18 hadosztályt veszített itt, nem is szólva arról az óriási meny- nyiségű haditechnikai eszközről, amit a Vörös Hadsereg zsákmányolt. A fasiszta hadsereg számára ez egy új, szovjet „Cannae” volt. A iasi-kisinyovi hadművelet eredményeképp felszabadult a Moldovai Szobiét Szocialista Köztársaság, kidőlt a sorból a hitleri Németország két szövetségese — Románia és Bulgária. E két ország népei — kihasználva a kedvező körülményeket — a kommunista pártok vezetésével megdöntötték a fa- sisztáharát rendszereket. s aktívan részt vettek az antifasiszta háborúban. Szabaddá vált az út az utolsó német csatlós, a Magyarország elleni támadás előtt. Ugyancsak kedvező körülmények jöttek létre ahhoz, hogy segítséget nyújtsunk a hitleristák ellen harcoló Jugoszlávia és Csehszlovákia népeinek. Így került sor az olyan hatalmas hadműveletekre, mint amilyenek a belgrádi, a debreceni, a. budapesti, a balatoni, a bécsi és a csehszlovákiai területen folytatott hadműveletek, melyek Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia felszabadításához vezettek. Kiemelkedő jelentőségű ugyanakkor, hogy a harc befejező szakaszában a Vörös Hadsö reggel együtt küzdöttek a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg. a szellemében és céljaiban új román és bolgár hadsereg katonái is. Bátran, önfeláldozóan harcoltak, s ezzel meggyorsították a közös ellenség szétzúzását. A harctereken együtt áldozott vér árán megedződött hadseregeink harci barátsága. Utódaink még sokszor fognak visszatekinteni a Nagy Honvédő Háború lángpló éyeire, elragadtatva elődeik hőstetteitől, ezekből férfias bátorságot és merészséget merítenek. A szovjet harcosok teljességben tárták fel az igaz ember erkölcsi magatartásának nemes vonásait: a katonai kötelesség iránti hűséget, a nép és a lenini párt iránti határtalan odaadást, a magas fokú internacionalista szolidaritást ama népek iránt, akiket felszabndítottak a hitlerista megszállók igája alól. E harcosok közül sokan hősi halált haltak. Nekik, a szocialista haza bátor fiainak szenteljük e munkát. A közölt történelmi eseményekből a kedves olvasó megismerheti, hogy a Vörös Hadsereg katonai sikerei és jelenléte a felszabadított országokban miként teremtette meg a feltételeket ahhoz, b.gy az adott ország dolgozó népe új politikai életet élhessen; hogy kibontakozhasson a nép- tömegek alkotó, kezdeményező ereje; hogy hozzáláthassanak a belső reakciós erők felszámolásához, az állami és társadalmi rend megváltoztatásához, a szocializmus felépítésének megkezdéséhez. A NYOLCADIK FEJEZET címe: Előre — Magyarországra ! A számunkra különösen érdekes fejezetek egyike • a nyolcadik, a szerzők így kezdik írásukat: A Balkánon 1944-ben meleg, napsütéses, valódi „aranyősz” volt. A szőlőtőkék és a gyümölcsfák roskadoztak a terméstől. Románia és Bulgária útjain gyönyörű almával, sárgászöld birsalmával, fekete és borostyánszínű szőlővel megrakott szekerekkel találkoztunk. Gazdag terméssel ajándékozta meg az ősz a balkáni népeket. Ám a legnagyobb ajándék a rég várt szabadság volt, amelyet a szovjet katonák és a vérüket hullató hazafiak hoztak számukra. A 2. és 3. Ukrán Front csapatai hatalmas lendülettel támadva, Szovjet-Ukrajnától eljutottak Jugoszláviáig és Magyarországig, s rendkívül nagy jelentőségű győzelmet arattak. Több mint 500 kilométeres arcvonalszakaszon áttörték az ellenség hadászati arcvpnalát, és szétzúzták a „Dél-Ukrajna" hadseregcsoportot. Kurt Tippelskirch, az ismert német tábornok kénytelen-kelletlen beismerte, hogy augusztus végén a szovjet csapatok „megsemmisítő” csapást mértek a „Dél- Ukrajna” hadseregcsoportra, s csak maradványainak sikerült elmenekülnie a Kárpátokon át. A gyűlölt fasiszta igától megszabadult Románia és Bulgária kilépett a hitlerista Németország oldalán viselt háborúból, s csapatait ellene fordította. A belgrádi hadművelet megvívásával egyidő- ben az a feladat állt a szovjet csapatok előtt, hogy kiszakítsák a háborúból Magyarországot, Hitler utolsó szövetségesét. Ezzel egyidőben lehetővé vált, hogy internacionalista küldetésüket teljesítve, segítő kezet nyújtsanak a baráti csehszlovák népnek. ÉRDEKES MOMENTUMOT elevenít fel a könyv a Magyarország felszabadításával kapcsolatos hadműveletek előtti hangulatról. Azon az őszön — írják =«■ katonáinkat természetesen érdekelte Magyarország története, s a pártmunkások sokat beszélgettek a harcosokkal a magyar nép tragikus sorsáról. Elmondták, hogy e szabadságszerető nép évszázadokon át viselte az idegen hódítók és saját földesuraik igáját. E fejezetben visszatekintenek a szerzők a magyar történelemre, az 1514-es jobbágyfelkeléstől a Magyar Tanácsköztársaság vérbe fojtásáig, majd a horthysta fasiszta feudális rendszerre, hogy ezzel is magyarázatot adjanak a felszabadításunkra készülő szovjet katonáknak; miért küzdenek és hogyan küzdjenek. A tizedik fejezet címe: Budapesti hadművelet. Itt már konkrétan és részletesen a magyar főváros felszabadításáért folytatott előkészületekről, majd a harcokról, illetve a náci hadsereg és parancsnokság helyzetéről szólnak. Befejezésül ezt olvashatjuk a dokumentumkötetből. Eltelik majd sok évtized, de az emberi emlékezet mindig őrizni fogja az 1945. év májusi napjait. Nemzedékeken át szájról szájra terjednek majd az elbeszélések . arról, hogyan lengett a győzelem vörös zászlaja Berlin fe' amely hosszú időn át a leg- őrjöngőbb reakció fellegvára volt; az a hely, ahol a hitleri klikk egész népek leigázásának és kiirtásának gonosz tervein dolgozott. Ezt a zászlót szovjet katonák tűzték ki — élők és holtak, mindazok, akik végigjárták a legsúlyosabb megpróbáltatások poklát. A zászló kitűzésének aktusa hőstett volt, amely a bűnös háborút kirobbantó, a világuralomra törő német fasizmus megsemmisülését jelentette. Az öt világrész valamennyi dolgozója lelkesedéssel, örömujjongással fogadta a hírt, hogy végre V' •- tűit a pusztító hábo’-ú v felhőitől a nyugati félteke lelett az ég. A hálás népek a Szovjetunió fegyveres erői katonáinak tiszteletére magasztos emlékműveket emeltek, a testvéri sírok márványoszlopaira vésték emlékezésüket. Az emberek mindig tisztelettel hajolnak meg bátorságuk, hősiességük, aa internacionalista kötelezettség iránti feltétlen odaadásuk előtt, tőlük tanulják népük, hazájuk szolgálatát. A KÖTETBEN MEGTALÁLHATÓ minden magyar város felszabadításának dátuma és a vezénylő szovjet parancsnokok neve. S végül gazdag képanyag egészíti ki a nagy érdeklődésre számot tartó művet betűk, nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette volna eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait. „Kérem, felügyelő úr, nehogy azt tessék gondolni, hogy az a fiú rongyember. Ha valaki ismeri, én elmondhatom, hogy ismerem, mert az embert úgyebár a munkáján keresztül lehet megismerni leginkább. Nahát, a Kapellá- ró Feri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt illeti, elég nehéz élete volt odahaza, a nevelőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek még egyszer hazamegy. Tessék szíves lenni ezt jól felgondolni, hogy ez a gyerek annyi, de annyi pofont kapott már az életében, hát ő is adott egy párat, istenem. magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigorúnak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségében, amennyire tudja. Mj arra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadulna a kezünk alól, mert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higgye ezt el nekem, én nem a levegőbe beszélek, engem az élet iskolája tanított, tisztelettel...” — Van egy üveg söröm — szólt nagy sokára Petterson — igyuk meg együtt, jó. Kapelláró erre sem mondott semmit. Amikor pedig valahára fölnézett, olyan messzire tévedt a tekintete, hogy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem magát — mondta Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Bereczki szaki levelében foglaltakat. (Folytatjuk) Imre László: Kisregény
