Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

ftüííus 2$.

«Hí*««

—í*

5- *Äal

JEGYZETEK

Igények — start előtt

ILYENKOR NYÁR ELŐTT megyénk sok > községében- várakozással teliek vezetők, lakók egyaránt. Gonddalt szeretettel készülnek arra, hogy fogadjak azokat a fiatal szakembereket, akik tanulmányaik végeztével megkezdik hivatásuk gyakorlását. A várakozás indokolt. Ma már minden faluban tudják, hogy a szellemi erő gyarapodása az egész közösség hasznát, szolgálja.

Ki-ki ereje szerint készül. Van olyan helység, ahol kész lakás várja a leendő tanárt, az orvost. Van, ahol többre is futja. Latolgatják az étkeztetés lehetőségét. Mérlegelik, hogy kell-e garázs a jövevénynek vagy nem. Egy-egy termelőszövetkezet méregeti, melyik terület lenne legjobb a háztájinak.

Járván Szabolcs-Szalmái- községeit, mindez egyértelműen látható. De emellett van még valami, amiről érdemes szólni. Sok helyütt fő a vezetők feje. mert előre olyan igények jelentkeztek, amelyeket megoldani szinte képtelenség. Nézzünk néhányat. Az egyik faluban a leendő orvos azt kifogásolta, hogy a kínált ház szobái északra néznek. Más példa szerint (sajnos ez is konkrét!), egy most végző fiatal szakember azért mondott nemet, mert az almáskert még fiatal, s csak két év múlva fog teremni. Az egyik nagyközségi tanács ezekben a napokban félfekete beruházással központi fűtést szerel az egyik szolgálati lakásba, mert a jelentkezőnek ez alapigénye. Tudunk olyan esetről, amikor az udvarra a belépő fiatal medencét csináltatott, tarka csempéből, és persze állami pénzből.

JÓ, HA VAN IGÉNY. Helyes, ha a leendő szakember emberi környezetre vágyik. De vajon nem szalad-e el néha a csikó? Nem túlzottak ezek a követelmények? Nem erkölcstelen a kínálkozó konjunktúra ilyen kihasználása?

Egyetemeinken, főiskoláinkon sok százezer forintért képezi ki államunk a jövendő értelmiségét. Szakmailag mindenesetre jól. De vajon egy-egy ilyen eset láttán és hallatán nem kell-e azon gondolkodni, hogy emberi szempontból az ott töltött évek során keveset kaptak? Az egyetemi évek alatt elveszett arányérzék sérti az emberek többségét.

Szabolcs községeiben a tanácsok, a termelőszövetkezetek erejüket meghaladóan készülnek a fogadásra. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy a fejlődő, szépülő községek, minden probléma ellenére jó környezetet is kínálnak. Az emberek előlegezik a bizalmat, a szeretetet. Ez pedig sokszor ér annyit, mint egy luxusintézkedés. Igaz, a községek bőven tartogatnak munkát, legyen szó akár tanárról, orvosról, agrármérnökről vagy patikusról. Munkát, ami egyben végtelen lehetőség arra, hogy a hivatást választott fiatal bizonyítson, próbára tegye önnön erejét, képességét, tudását. És ez sem megvetendő.

A világért sem szeretném azt mondani, hogy minden pályakezdő fiatal maximális igényekkel dörömböl. Nem is a többség ilyen. De vannak, mégpedig szép számmal. És éppen a becsületesen startra készülők érdekében érdemes szólni arról, ami kirívó, ami sérti az embereket, a közösséget. Megbántja őket. de sokszor nem is mondják. Egy községi vezető így szólt: „Csak ne írja meg, hogy rólunk van szó. Ne említse az ügyet. Hiszen ha ilyen is a helyzet, végtére is csak kell a szakember.”

NEM SZERETNÉM DRAMATIZÁLNI a

dolgot. Nem is érdemes. De annyi biztc«, érdemes figyelni erre a jelenségre. Ha másért nem, azért, mert int községi vezetőket, hogy a fogadáson kívül nevelési munka is vár reájuk.

Bürget Lajos

Célszerűen, gazdaságosan

AMIKOR ŰJ HÁZBA KÖLTÖZIK a

lakó, falán nem is gondol arra. hogy az elkészült épületben nemcsak a ' kivitelezők munkája és a bedolgozott anyag az érték. Ahhoz, hogy egy épület, gép, berendezés, vagy éppen szerszám pontosan, a célnak megfelelően kerüljön használatba, sok esetben egész tervezőgárda —kutatók, statisztikusok, mérnökök, statikusok, tervezők, rajzolók és így tovább — dolgozik a terveken. Egy ház csak akkor lesz jó, ha a tervezés figyelembe veszi a sajátos helyi adottságokat, az alaptól a tetőszerkezetig meghatározzák a szükséges anyag minőségét, illetve tudják annak teherbíró képességét.

A tervezői munka — napjainkban is — egyre inkább tökéletesedik, a tervezőirodákon javul a szakemberellátottság. Nem kell gépészeti tervezéssel foglalkoznia az építésznek, és statikai számításokkal bíbelődni annak, aki kevésbé jártas ezen a téren. Ritkábban fordulnak már elő olyan esetek, mint például a nyíregyházi autószerviz építésénél, amikor a zsaluzóanyag kiszedése után megroppant a tetőszerkezet, s utólag kellett megerősíteni. Vagy — mint a nyírbogdányi gyártelepen épült lakásoknál is — olyan alacsony szintre tették az épületeket, hogy a víz elárasztotta a pincéket, s gyakorlatilag használhatatlanokká váltak. Hogy a nyírmadai sertéstelepet ne Is említsük; olyan mélyedésben épült: fel, bogy a szennyvízelvezetés okoz örökös problémát. Jobb előrelátással felépíthették volna a tőle nem is olyan messze lévő, a környező terepből kiemelkedő dombon is.

S hogy mégis akadnak napjainkban is ilyen példák, azt már a körültekintés hiánya teszi. Ugyanilyen tervezői megfontolatlanság volt például a baktatórántházi mezőgazda- sági szakmunkásképzőnél is, ahol — ha már a terület adott is volt — legalább a viszonyokat vették volna figyelembe. Az első nagyobb esőzéskor elárasztotta a pincéket a víz. Lehet, hogy csak egy húsz centiméteres szinbemelésen múlott, amit az épület alapmagasságának kijelölésénél kellett volna elvégezni.

NAGYVÁROSI IGÉNYEKET IS KIELÉGÍTŐ park építése folyik jelenleg a Tanácsköztársaság téren. Bár azt szokás mondani, félig kész munkát könnyű kritizálni, néhány változást már most, építés közben sem ártana meggondolni. Ilyen például a járdaszintek meghatározása. Igaz, szegély választja el a gyepes, földes résztől, de a járda szintje végső soron nemcsak a zárókerettől, hanem a föld szintjétől is alacsonyabb. Történetesen tehát a járdaszéleken fog összegyűlni a szél hordta por, a szemét, s ha esik az eső, sárban sétálhatnak át a parkon az emberek.

Nem tudni, hány helyen kerül még sor a postakábel-korszerűsítéseknél Nyíregyházán a már megépült járdák és úttestek felszedésére. Egy tény; ezt a fejlesztési tervet már évekkel ezelőtt a nyilvánosság is tudta. s ezek után nem különben az ebben érdekeltek is. Egy kis körültekintéssel, koordinálással minden bizonnyal nem kellett volna any- nyi kész járdát újra felbontani.

Egy társadalmi aktí-vaülésen hangzott el: nem lehet a Bujtoson járdát építeni, mert majd úgyis elbontják a házakat, utcák szűnnek majd meg. Kár a pénzért, a fáradságért. Ugyanitt tanácsolták a jelenlevők; nem is erről van szó, nem beton alapú aszfaltjárdákat kérnek az itt lakó emberek. Olyan járdalapokat kell venni, amelyek addig maradnának a helyükön, amíg szükség van rá, amíg megkímélné az embereket a sártól, amely olykor bokáig ér. Helyénvaló, okos érvelés, érdemes volt meghallgatni, s ilyen tervhez a pénzt felhasználni.

MINDEN ESETBEN HASZNOS, ha a

tervezők, beruházók figyelembe veszik az érdekeltek, sőt az egyszerű lakók javaslatait is. Ha jó, hasznosítják, ha nem, elvetik. Nem történik semmi. S ha csak fele hasznos. máris pénz szabadul fel más problémák megoldására. Hiszen a tervezés és az esetleges későbbi módosítás jelentős hányadát képezi a beruházott összegnek. S hogy menynyire káros ez az öncéluskodás *— eseöeg takarékosságra való törekvés — annak szemléltető példája az autóbusz-pályaudvar Nyíregyházán. Az igényeknek valóban megfelelő közlekedés kialakítása itt már jóval többe kerül, mintha annak idején előrelátóan terveznek.

Is' Tóth Árpád

A nyíregyházi tejporgyár építkezésén a Nyíregyházi ELEKTERFÉM relői készítik a hűtőberendezést. (Hammel József felvétele)

Szövetkezet sze«

A vonatok, rendben mennek

Rajt gombnyomásra

Jól vizsgázott a központi forgalomirányító

Egy gombnyomás a vezérlőpulton és sárga színű csíkok gyulnak ki az állomás vágányhálózatát jelző táblán a szabaddá tett vágányt mutatva. Mögötte kis piros csík — az éppen mozgásban lévő vonatot jelzi, hogy most ér az állomáshoz. A meneti rá- nvitó teremben egy vasútvonal, a Szerencs és Nyíregyháza közötti, majd 50 kilométeres szakasz van a táblára felrajzolva, s az itt tartózkodó két menetirányító indítja, érkezteti a vonatokat, kezeli a váltókat, felügyel a forgalom biztonságára.

Első az országban

KÖFI — központi forgalomirányító berendezés a neve a debreceni vasútigaz- gatóságon elhelyezett szerkezetnek, amely innen, egy helyről irányítja egy teljes vasútvonal forgalmát. Az ország első ilyen berendezése ez. szovjet tervek, szerelvények alapján épült, s egyéves működése alatt kiváló bizonyítványt állított ki magáról. A vasútnak pedig több. mint tízmillióba került a berendezés megépítése, aorwt most, a gyorsabb, biztonságosabb közlekedésben kamatoztatnak.

— A személyvonatoknál

99,1 százalékban tudtuk tartatni a menetrendet — mondja az egyik menetirányító, Nagy József. — Könnyebb az áttekinthetőség, javult a forgalom a régi rendszerhez képest

— Most vágányzár vo#t néhány szakaszon. — magyarázza társa. Jónás József.

—Mivel akkor nem közlekedett semerre sem vonat, így összegyűltek a szerelvények. Volt olyan óra, hogy egyszerre 17—18 szerelvény is futott ezen a szakaszon. Volt nagy hajtás, hogy minden vonal kimenjen a térségiből.

Százmillió helyeit

A Nyíregyháza és Szerencs közötti egyvágányú vasúton a központi forgalomirányítással az volt a cél. hogy egy második vágány megépítése nélkül növeljék a vasútvonal átbocsátó képességét. Egy újabb vágány megépítése 100 millió forinton felüli összegbe került volna. A berendezés pedig a terveknek megfelelően hozta a várt eredményt.

— Újdonságunk is van — mutat egy magnóra kísérőnk. Sipos Lajos, a távközlési és biztosító berendezések osztályának munkatársa. (Ez az osztály szerelte, készítette a KÖFI-t) — Ez a magnó minden beszélgetést felvesz, ami a vonalon, az állomások ég a menetirányítók között folyik.

Az egyszerre hét sávval működő magnó néha különös beszélgetéseket rögzít. Egy hang:

— Mikor jön már a váltás? Most jön egy vonat, nem az?

Görögszállásról érdeklődik egy mozdonyvezető. hogy mikor érkezik az a vonat, amelynek vezetőjét neki kell váltania. Kissé bosszankodik, hogy az még csak Sóstóhegynél tart.

Nyíregyháza—északi kité-' rőből szintén egy mozdonyvezető reklamál:

— Ez a vonal nem szín»-' patikus? Eltöltjük itt az ifjúságunkat, amíg kimé- gyünk! A másik már Szerencsnél jár.

Egy másik hang, valahol», nan a vonalról: J,

— Mit izgulsz?

Adó-vevő a mozdonyén

Tehervonat, amelyik még nem kapott szabad utat e« a várakozás miatt mérgelődik. A vonalon ugyanis minden mozdony fel van szerelve rádió adó-vevő készülékkel. így könnyebb a kapcsolattartás. bármilyen kisebb hiba esetén is tudnak szólni, s azonnal intézkedhetnek.

— Eltelt két-há|i>m hó- nap, amíg megszoktuk — beszél a berendezésről Nagy József, menetirányftó.

Az irányítás nagy figyelmet követel. Négyóránként váltják egymást a menetíró. nyitók, amíg az egyik a köz- veüen irányítással foglalkozik, a másik az írásbeli man- kát végzi és segít a telefonoknál, rádiónál. Munkájukat magas fokú automatizálás segíti. Rossz utasítást nem adhatnak ki, mert akkor a berendezés nem engedelmeskedik, jelez. hogy olyan parancsot kapott, amit nem teljesíthet. Hat állomás, naponta több tucat vonat, több ezer utas, több millió forint értékű rakomány felett rendelkeznek. Úgy csinálják, hogy a vonatok rendben menjenek.

Lányi Bolond

Kezdők napjai

A tisztán csillogó alumíniumlemezzel fedett épületek messziről mutatják: új létesítmény a nagyhalászi zsákgyár. Állványok zárják el a lépcsőn a felvezető utat: festik belülről a falakat. Egy éve, hogy az üzemben megkezdték a próbaüzemelést, s most május végén indul majd meg teljes kapacitással a termelés.

Ezen az ipari múlttal nem rendelkező vidéken nagy vonzási körzetnek számít a több, mint 700 munkást foglalkoztató gyár. A Nyíregyházán, vagy még távolabb dolgozó nagyhalásziaknak nem kell tttazgatniuk, helyben is megtalálják a munkalehetőséget. A környékbelieknek is lényegesen kevesebb utat kell megtenniük. Érvényes ez elsősorban a nőkre, hiszen az ő munkájukra van szükség a szövő-fonó és varrógépeknél egyaránt. Jelenleg 690 fizikai munkás dolgozik itt, s ennek több, mint 50 százaléka nő.

Fiatal gyár, fiatal munkások, legalábbis szakképzettség, gyakorlat szempontjából.

Egyikük — a többiekhez hasonlóan — kenderszösszel lepett köpenyben ügyeskedik a két szövőgép között. A nagy gyorsasággal és zajjal

kattogó gépek mellett olyan

otthonosan mozog, mintba«é- gi ismerősök lennének.

Dajka Károlyné: Mindösz- sze 7 hónapja szövöm két géppel a zsákszövetet, de nem ez az első munkahelyem. Két évet dolgoztam a kender- gyárban, onnan helyezték árt. 1971-ben a tanszövödében elég hamar és könnyen megtanultam a géppel való bánást. Negyvenéves vagyok, két gyermek anyja. ezért kellett elmennem dolgozni, egy fizetésből nem lehet megélni.

A szálló szösz megül a szempillán, a fejkendő alól előbukó hajban, a ruhám. A levegő nagyon száraz, páratartalma legfeljebb 40—50 százalék, míg a szóvés szempontjából is az ideális a

hamarosan imffltödnS kezdő vízporlasztó kompresszor biztosítja majd a megfelelő nedvességet.

Nagy Éva szintén bét gép irányítója, egy éve dolgozik a gyárban: — A zajt és a szálló szöszt megszoktam néhány hét után. A gép kezelése sem jár már különösebb nehézséggel. Ahhoz, hogy többet keressek. több gépen kellene dolgoznom, van olyan is közöttünk, aki négy gép munkáját irányítja.

Ä műhely közepén egy tábla hívja fel a szövőnők figyelmét: ritka szövetből

nem lesz zsák! S az ilyen selejtes munka, nagy meny- nyiségben bérlevonást is jelent. A jól dolgozók viszont egy bizonyos szint felett a wwtefcftíCI függcfieistS

plusz, úgynevezett ösztönző pénzt kapnak.

A hatalmas csarnok távoli Sárikában csendben dolgoznak a varrógépek, az asszonyok állítják össze a zsákokat. Az egyik legjobban dolgozó varrónő, Balázsi Fe- rencné arról beszél, kezdetben nehezen ment, szokatlan volt a munka.

— Bár én azelőtt is varrógépen dolgoztam, de az akkori munkám más volt. Itt is meg kellett tanulnom a „fogásokat”, hogy gyorsabb legyen az ütem. Nyolcadik hónapja dolgozom itt. s most már a napi 1700—1750 darabot is megcsinálom. De észre lehet venni a gyakorlatot a munkatársaimon is, egyse jobb lesz a fizetésük.

0 aeal&CEOTrtcfc lűsSfe

majdnem észrevehetetlenül

öltögetik a hibás szövetet a kismamák. .

Szabó Józsefné. Egyébként szövőnő vagyok, csak most könnyebb munkára kerültem. Naponta 20—30 darab hibás zsákot tudok megjavítani. A fizetésem nem csökkent, ugyanazt a pénzt megkapom, amit régebben, s ez a munka valóban nem nagyon fárasztó, ülve lehet csinálni.

Egy-két hét és a kender- gyári fürdő helyett az új fürdőt, öltözőt vehetik birtokukba a dolgozók. Egy-két év és a kezdő szakmunkásokból gyakorlott szakember válik, a kezdő fizetés helyett is többet visznek haza majd a borítékban.

ft—