Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

A KELET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLETE Enyhülő gondok Lakás — munkásoknak Alapozzák a Vasvári Pál utcai lakásokat N ipjaink Közlekedünk Ha mostanában tíz nyíregyházit megkér­dezünk, mi miatt bosszankodik legtöbbet, ak­kor nyolcán bizonyára a közlekedést említik. Persze mindez természetes, hiszen mindenki k<"> .< • x-edik. Éppen ezért érdemes a minden­kel írok témáról” külön is szólni. \mi miatt a legtöbb szó éri a ház ele­je: pontosabban az 5-ös Volán Vállalatot, a c > tor Ka Lom. Mert néhány éve már ilyen is van Nyíregyházán, s nyugodtan mondhat­juk, nem helyi specialitás. Olyan új fővona­lak alakultak ki Nyíregyházán, amelyek öl­ti z esztendővel ezelőtt szóba sem kerültek. Az északi lakónegyed, a körút, a Kun Béla út környéke, Jósa város, déli iparnegyed, a gu­migyár környéke csúcsforgalmi időszakban, munkakezdéskor és a munkaidő végén nagy­városi közlekedési hálózatot igényelne. Egy- egy harmincperces időközben annyi ember utazik, mint az azt követő három-négy órában. A helyi közlekedés számlájára írják az emberek azokat az idegtépő perceket is, ame­lyeket a Tiszavasvári úti sorompónál töltenek el a gyakran a Mező utcáig érő autósorban. Nemcsak az idegesség, hanem a munkából kieső összegek is nagyok. Sajnos, ezen 1976— 77-ig, a felüljáró várható megépítéséig, alig­ha tudnak változtatni. Addig pedig már több ezerre növekszik a város új nyugati iparte­rületén lévő üzemekben, szövetkezetekben dolgozók száma. Fejtörést okoz a Jósavárosban lakók közlekedésének megoldása. Nemcsak az sú­lyosbítja a gondokat, hogy kevés az autó­busz, hanem az is, ha lenne, akkor is aligha tudnák célszerűen megszervezni a járatokat. Az útépítés ugyanis még nem követte a ro­hamos építkezést, bár közeli és konkrét ter­vek már vannak. Jósaváros északi szélén ösz- szekötik a Korányi Frigyes utcát és a Sóstói utat. így jó körjáratot, tudnak kialakítani. Az útépítésben jelentős lársadalmimunka- felajánlással is részt vesz a közúti építő vál­lalat. Ha az új menetrendben nem is, de vár­hatóan még az idén megoldódik, vagy leg­alábbis mérséklődik a gond ezen a részen. A végrehajtó bizottság elé rendszeresen kerülnek a városi közlekedéssel összefüggő témák. így például a közelmúltban a nyári sóstófürdői közlekedés, vagy a közlekedési lámpák ügye. Hamarosan kialakul azonban a város véglegesnek tekinthető úthálózata is, amely egyben sürgető igényként jelzi, hogy be kéjt fejezni a köziekedésszervezési felmé­réseket, tervezéseket, s a gyakorlatban vizs­gáztatni a ma még tervezőasztalon lévő el­képzeléseket. Ez nem egyszerű dolog, mert miközben s végleges megoldást Sürgetjük, időről időre túllépi a szakemberek elgondolását az idő, mert az új iparterületek; az új lakónegyedek, a városhoz tartozó újabb területek ismét más igényeket támasztanak, s gyakran gyorsabban növekednek, mint ahogy a .tervezéssel és a gyakorlati forgalomszervezéssel követni tud­ják azt. A minőségi igények terén azonban most is van tennivaló. Több eleve városi közleke­désre készített autóbuszra volna szükség, m egyes — távolsági járatnak kifogástala­nul megfelelő — járművek hallatlanul las­sít.) ; s a közlekedést a nehézkes le- és felszál­lással. Megfontolás tárgyát képezné, vajon a csúcsforgalmi időszakban célszerű-e a gép- járművezetőnek jegyeladással foglalkozni, nem akadályozza-e ez a nyugodt vezetésben, a menetrend megtartásában. Sok ember előtt ismert a kép: a pénztárcájában zavartan1 ke­resgélő utas. akire egyesek együttérzéssel, m sok nevetve néznek, miközben áll a busz, mások pedig felszállásra várnak. (Ezen ter­mészetesen az utazóközönségnek is módjában volna változtatni, de ha nem megy, mégis a szó’-»áltató vállalatnak kell tennie valamit.! Aztán itt vannak a menetrendtáblák. Azaz nagyon sok megállóban nincsenek. Ér­demes volna talán azon is gondolkozni, nem volna-e célszerű a megállók közelében lévő boltok, vendéglátóhelyek, esetleg, ha jobb megoldás nincs, a megálló melletti bérházak beiáratánál megfelelő nagyságú. ízléses me- netvendtáblákat .elhelyezni, mert jelenleg — nem a Volán Vállalat hibájából ugyan, de — nagyon sok helyen hiányzik az útbaiga­zítás. A helyzet itt is ugyanaz, mint előbb: a hagvományos, megszokott formák helyett ta­lán a vállalatnak kellene újabbakat kitalálni | Tucatnyi téma vetődik még fel. Ez öröm is. gond is. Öröm, mert jelzi: nagyobb váró- lettünk, gond, mert szűk a Város pénztárca ja, s nem jut mindenre a közlekedés fokoza tos javulása ellenére sem. Egy ötletpályázat azonban megérné Kíváncsi lennék. vajon hány közlekedő, és városát szerető nyíregy­házi ember vetné papírra ötleteit, i javasla­tait. ha egyszer a szokásostól eltérő módon ankétra hívnák őket. Mert az autóbuszokon a sok bírálat mellett jó néhány ötletet -is hall mindig az utazó. M. S. Nyíregyházán a IV. ötéves terv idősza­kában 6339 lakás építését tervezték. Ebből 2600 állami, 1319 OTP, 601 szövetkezeti és 1819 társas-, családi és egyéb lakás. A város­nak a tanácsi, célcsoportos lakásépítéssel kap­csolatos tényleges kiadása 1971-ben 237 mil­lió 39 ezer, 1972-ben 248 millió 665 ezer fo­rint volt. 1973-ra 233 millió 69 ezer, 1974-re 289 millió 200 ezer, 1975. évre 335 millió 200 ezer forint az előirányzat. Végeredményben a negyedik ötéves terv végére a tanácsi cél­csoportos lakásépítés egymiltiárd 343 millió 173 ezer forint kiadást jelent. Rengeteg pénz, és a lakáshelyzet a lakásigénylők számát te­kintve nem javul. Változik viszont úgy, hogy a város egyre több lakosa él korszerű, az igényeinek megfelelő körülmények közt. Mondhatjuk: Nyíregyházán a lakáshely­zet még nem megoldott. De mikorra lesz az? Ez; a kérdés egy beszélgetés keretében ott hangzott el a Kun Béla utcában, ahol ma gomba módra szaporodnak a házak és a já­rókelők egy új és gyors építési módra, az alagútzsalus lakásépítésre csodálkozhatnak. Akik ezekbe az épületekbe beköltöznek, azoknak rövidesen megszűnik lakásgondjuk. De miért nem szűnhet meg mindenkinek? El­sősorban azt kell figyelembe venni, hogy a város lakossága most évente mintegy 2 ezer fővel növekszik, aztán a lakásépítkezéssel együtt szanálások is történnek. Ha csak ezt vesszük, figyelembe, már így is érthető, hogy a lakáshelyzet jelenlegi állapotában egy ideig még megmarad. Különben erre utal az is, hogy a lakásrendelet életbelépésekor, a nyil­vántartott lakásigénylők száma alig volt két­ezer, ma OTP- és szövetkezeti lakásigénylők­kel együtt 2900. Ennek ellenére bízhatunk abban, hogy az ötödik ötéves terv végére már nem lesznek hasonló problémák. Bizalom­mal tölthet el bennünket az is, hogy az MSZMP Központi Bizottságának november 15-i határozata alapján megjelent miniszter- tanácsi rendelet hathatós mértékben segíti és ösztönzi 'a lakásépítést. A KB-határozat és a kormányrendelet elsősorban azt segíti elő, hogy minél több nagycsaládos, kis keresetű fizikai dolgozó jusson mielőbb állami és vál­lalati támogatással korszerű lakáshoz. Az MSZMP Központi Bizottsága, ami­kor a lakáshelyzetet tárgyalta, (nagy jelentő* séget tulajdonított annak, hogy meggyorsul­jon az állami és össztársadalmi, de ezen belül az egyén erejének koncentrálása, a magánla­kás-építések fokozásában. Más szóval szüksé­ges, hogy egyre több lakás épüljön állami és vállalati támogatással úgy, hogy a lehetősé­geihez képest a lakásigénylő is részt vállal­jon a terhekből. A Minisztertanács rendele­tének alapeleme a szociális meggondolások messzemenő érvényesítése. így a dolgozók számára hozzáférhetőbbé és anyagilag reáli­sabbá válik a saját lakás megszerzése. De mielőtt az új rendelet Nyíregyházán tapasz­talható hatásáról szólnánk, vizsgáljuk meg azt is, hogy vajon a városban eddig milyen mér­tékben segítették elő annak az elvnek az ér­vényesülését, hogy elsősorban a fizikai dolgo­zók és a fiatal házasok jogos lakásigényét -légítsék ki. A lakásigények növekedésének egyik lapvető oka, hogy a város az utóbbi évek­en nemcsak lakónegyedekkel gazdagodott, de jültek új ipari üzemek, s a meglévő üze­mek kapacitása nagy arányokban bővült. A v' rosban az új munkahelyek gyarapodásával az ipari munkásság száma növekedett és nö­vekszik még tovább. A fizikai dolgozók la­kásigényének kielégítése elsőrendű feladat. A városi tanács határozata, hogy a lakáski­utalás 70 százalékát fizikai dolgozóknál- ezen belül 20 százalékát fiatal házasoknak l eli juttatni, szükséges és célszerű lakáséi osztási irányelv. De vajon, hogyan volt ez a gyakorlat­ban? 1971-ben a kiutalt hetven tanácsi bér­lakásból ötvenhetet fizikai dolgozó kapott. Ugyanebben az évben a kiutalt 164 szövet^ kezeti lakásból 112 jutott fizikai dolgozók­nak. 1972-ben nőtt a kiutalt lakások száma, de az arány is javult. A 169 tanácsi bérlakás­ból 114-et fizikai dolgozók kaptak és a 197 szövetkezeti lakásból 124-be költözhettek fizi­kai dolgozók. Az 1973 első fél évi új lakás­kiutalási névjegyzék tanácsi bérlakásra 143 nevet tartalmaz, s mindebből 8 fő az, aki nem fizikai munkát végez. Hasonló az arány az új tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) la­kásigény kielégítésénél is. Az alkalmazotti ál­lományúak csak ott vannak többségben, ahol új lakásért beköltözhető bérlakást adnak le. A lakáskiutalásoknak azonban ez csak kis része és ilyen esetekben is a kérések jogos­ságát a két-három gyermek indokolja. A fizikai dolgozók lakásigényének kielé­gítése tanácsi bérlakással, vagy tanácsi érté­kesítésű lakással — mint azt a közölt szá­mok is bizonyítják — a lehetőségekhez ké­pest reális. Ennek ellenére szükséges, hogy a lakásigények kielégítése még tovább gyorsul­jon. Az MSZMP KB novemberi határozatá­nak ebben van nagy jelentősége és abban, hogy a jónak mondható helyzeten is javít. A határozat következetes végrehajtása még több fizikai dolgozónak tdszi lehetőyé, hogy rövidebb idő alatt lakáshoz jusson. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalatok mi­nél nagyobb mértékben támogassák saját dolgozóik lakáskérésének teljesítését. A KB-határozat végrehajtásával kapcso­latban Nyíregyházán az első és jelentős lé­pés az volt, hogy a városi tanács, az SZMT, és az OTP szocialista szerződést kötött a több gyermekes munkáscsaládok lakásépítési akciójának segítésére. A városi tanács a Vas­vári Pál utcai részben 82 lakáshoz biztosí­tott területet, hogy az OTP az igényeket ki­elégíthesse. Előzetes megállapodás történt arra is, hogy a Rákóczi utcai térségben kö­zel 600 lakás megépítésére biztosítsanak te­rületet és távlatokban a Kert közben is kö­zel 500 lakás megépítésére lesz lehetőség. A nyíregyházi vállalatok a munkáslakás­építés lehetőségére példamutatóan, jó meg­értéssel reagáltak. Harmincnégy vállalat, hi­vatal és intézmény jelentette be eddig, hogy dolgozóinak a lakásprobléma megoldásához hozzájárul, összesen 143 lakás megépítését, vásárlását jelentették, amely közel 6 millió forint lakásépítési támogatás. így többek kö­zött a SZÁÉV 20. az OGV 15, a KEMÉV 16, a MÉK és a MEZŐGÉP 7—7, a konzervgyár, a TITÁSZ, a vízügy 6—6 lakás építésére ad dolgozóinak munkáltatói kölcsönt. Az OTP közölte, hogy 1973-ban mintegy 500 lakást épít meg, tehát százhuszoneggyel többet, mint azt a korábbiakban tervezték, így az igényeket ki tudják elégíteni. Az lenne a reális, hogy a közölt adatok alapján azzal fejeznénk be az írást, hogy Nyíregyháza város lakáshelyzete — ha sok gondot is okoz — nem a legrosszabb. Ez így igaz. Ide kívánkozik az, hogy a lakás- helyzetet nem csupán azzal lehet mérlegre tenni, ha közöljük: hány lakás épül és hogy kik kapják. A lakáshelyzet mutatója az is, hogy alapterületben milyen mennyiségű lar kás épül. Sajnos ilyen vonatkozásban lakás- helyzetünk már egészen rossz képet mu­tat. Aránylag sok kis alapterületű lakás épül, egy-, vagy másfél szobás, 33 négyzetmétertől 49 négyzetméterig. 1972-ben tanácsi bérlakást és szövetkezeti lakást, ezekből 172-őt adtak át. Az 52—58 négyzetméter alapterületű la­kásokból 189-et kaptak az igénylők, ettől na­gyobb lakás mindössze 146 épült. A lakás­igénylők túlnyomó többsége több gyermekes, így a kisméretű lakás csak átmeneti lakást ielenthet. A gondokat enyhíti, de meg nem zünteti. Hogy a jövőben ilyen vonatkozás­ban is legyen változás, már történtek intéz­kedések, tárgyalások. Seres Ernő V áltozó városkép — Mikor lehetett ez? — Tálán ötven éve, vagy még korábban. Régi fényképek láttán hangzik el ez az ismert párbeszéd, amikor a múzeumban vagy a magángyűjteményekben rábukkanunk a megyeszékhely egy-egy „korabeli” arcára. Például arra, amelyiken még a jelenlegi Kos­suth téren templom állt, vagy felfedezzük az egykori zöldségpiac képét, ahol ma a Lenin tér található. Ilyenkor aztán hozzáteS: ik: mennyit változott azóta Nyíregyháza! Egy ki­csit büszkék is vagyunk rá. hogy az egykori mocsaras-lápos-lapályos területen gyönyü ű park díszük. Ez eddig rendjén is volna, hiszen nem va­lami tele nyíregyházi specialitásról van szó: az új kor új igényekéi támaszt és hol gyorsabban, máshol pedig lassabban tudják (akarják) kielégíteni azokat. Ha már az igé­nyeket említettük, érdemes szólni róla: éj­ben Nyíregyházán sem volt hiány az utóbbi évtizedekben. S bár felfoghatóan változott is a városkép, nagyon sok sürgős tennivalónak állta útját az anyagi fedezet nélküli szándék, mert a „fedezet” felöl évitzedeken át. nem azok dönthettek, akiknek a legtöbb közük lehetett volna hozzá. így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy egy-egy városrész új arculatot nyerjen. A minap mondta valaki: érdemes volna a városnak egy fény képarchívumot rendsze­resíteni, meg kellene őrizni a városkép vál­tozásait a! későbbi generációknak is. „Ezzel azonban nem lehet sokáig várni, mert éven­ként annyi az új, hogy az ember nem győzi számba venni.” Van ebben egy kis megbocsátható túl­zás, de a tény igaz: manapság évenként is annyit fejlődik, formálódik — és gazdagodik — szőkébb pátriánk, mint korábban évtize­dek alatt sem. Legutóbb például így szólt az egyik ismerős: „Nézze, ahogy elbontották ezeket a romos házakat itt a Lenin tér elején, új kilátás nyílt a központra. De már lerakták az új megyei könyvtár alapkövét, s néhány hónap múlva ismét nem látható ez a kép: eltakarják az új falak. Meg kellene örökí­teni ..Aki ezt mondta, korántsem sajnál­kozott, nosztalgiától mentes hangon beszélt a mulandóról, s hozzátette: éppen ideje volt elsöpörni azt a patkányfészket a város szívé­ből. Mégis meg szeretné örökíteni a képet, melyen még az egykori Zöldség térről aka­dálytalanul kilátni a Kossuth térre, s ez a kép már „nem tér vissza többé.’’ Meglehet, hogy némi naivitás van e szavak mögött — mai kiszólással úgy mond­hatnánk: na bumm, és akkor mi van, lényeg az, hogy mielőbb épüljön az új — de mégis ércjemes a szavak mögé néznünk. Több ok­ból is. Vegyük előbb a kellemetlenebbet: aki 15—20 éve „szőrit" Nyíregyháza fejlődéséért, jól tudja, dehogyis ment itt minden máról holnapra! Hányszor, de hányszor türelmei - lenkedtünk lassúság, huzavona miatt pél­dául éppen a megyei könyvtár új helyéül szolgáló terület „pusztasága”, romossága miatt?! Aztán azok a valóban szép közintéz­mények sem estétől reggelre magasodtak fel a földszintes épületek helyén, s nem is min­dig akár a gomba eső után nőttek ki a föld­ből az új lakónegyedek. Munka, kemény küzdelem kellett és kell manapság is vala­mennyi új létesítményért. Sőt! Éveken át szinte a legkisebb gond már a falak felhú­zása volt: sokkal több munkát adott a köz­művesítés. az, ami a legkevésbé „látványos", de annál költségesebb: a víz, a szennycsator­na, a gázvezeték, stb. Mégis igaz (s ez a másik ok), hogy a vá­ros eddigi történetében soha nem tapasztalt léptekkel fejlpdik a település. Igaz volna, amit némelyek állítanak: objektív következménye ez az idő múlásának, a világméretű városia- sodási folyamatnak? Aligha. Biszku Béla elvtárs ^mondta néhány napja Nyírbátor vá­rossá avatásakor: „...a városiasodás világ­jelenség. Akkor pedig, ha így van. milyen ok- kal-joggal állítom, hogy Nyírbátor és több más településünk, sőt egész országunk fejlő­dése a szocialista építőmunka eredménye? Ennek oka az, hogy merőben más körülmé­nyek között ment és megy végbe ma is az iparfejlődés és a városiasodás folyamata a tő­kés rendben, mint nálunk a szocialista vi­lágban.” Aztán ígv folytatta: .... .a városiaso­dás erőteljesen kifejezi a munkásosztály ! ha­talmának további szilárdulását, a testvéri és megbonthatatlan munkás-paraszt szövetséget; kifej'ezi továbbá népgazdaságunk vezető ága­zatának, az iparnak, ezen belül is a nagyipar­nak térhódítását, mert csak a szocialista nagyüzem teremtheti meg a javak bőségével és az emberi viszonyok egyenlőségével min­den fejlődés alapját, s hazánk további fel- emelkedésének motorját.” Találó és a lényeget összegező szavuk ezek, melyekből az is kicsendül, hogy a mi, szocialista alapokon nyugvó urbanizációnk sem jelenti a gondok egy csapásra történő megoldását, ez a küzdelem is fáradságg"’. olykor hibákkal, vontatottsággal jár, — de a cél világos: a megtermelt anyagi jav k tervszerű felhasználása nyomán. „ . . . a fel- szabadulás előtti falusi Magyarország lassen városi Magyarország, mégpedig szocialis'.a Magyarország lesz." így talán már teljesebb a „háttér" is. amely lencsével felfoghatatlan ugyan, de a látvány, a mind szebb és tetszetősebb v» ■ kép forrása korántsem valamiféle objektív ok. Sokkal inkább a közösen elvégzett jobb munka egyre nagyobb gyümölcse, s a • an­nak felhasználásában meghatározó •k'í,l»'cKv döntés tette és teszi lehetővé, hogy o'>"re sűrűbben tárulnak elénk soha visnem térő képek a városról, s váltanak át gyorsan még szebbre. A. g.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents