Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

*973 m&ftx t« KELirr-MÄ^X3tORS2Ae S. oMs! fEQYZETEK Lesz-e ötödször is...? * Három felajánlás Megyénk állattenyésztő szakembereinek számára ma­radandó élményt adott a me­gyei tanács nagytermében nemrég megtartott szakmai tanácskozás, melynek egyet­len témája volt az orvosilag is tiszta tej. A téma fontossága miatt beszélni kell arról az elő­adásról, melyben dr. Hor­váth György kandidátus, az Állatorvostudományi Egye­tem docense kitűnő össze­foglalóját adta a termivalók­nak a fejőgépek mosásától kezdve az istállók tisztán tartásáig. Hogy ez mennyi­re fontos, arra elegendő egy adat: az új Nyíregyházi Tej­porgyár már napi kilencven­ezer liter tej feldolgozására készül és ősszel, határidő előtt üzembe helyezi az új városi tejüzemet is, napi öt­venezer liter tej feldolgozá­sára alkalmasan. És ebből a tejből gyermektópszer is ké­szül, szigorú egészségügyi előírások mellett! Most azonban az előadó­nak a vita során felajánlott segítségéről Illik szót ejte­ni. Elmondotta, hogy ameny- nyiben néhány szabolcsi üzem időben jelentkezik, hogy meg kívánja valósítani a maximális követelmények teljesítéséhez szükségese­ket, ő és munkatársai, a megfelelő szerekkel szívesen eljönnek segíteni a kezdeti időszakban, már csak azért is, hogy a gyakorlatban lás­sák javaslataik eredményét, és az esetleg váratlanul fel- tornyosuló akadályokat. A megyei állattenyészté­si felügyelőség igazgató­ja, aki elsősorban az állat- tenyésztésben dolgozók fo­kozottabb megbecsülését kér­te, szintén megtette a maga részéről felajánlását. Szak­mai es egyéb segítséget ígért az állattenyésztő szakmun­kások továbbképzéséhez, be­leértve a számukra rende­zett szakmai vetélkedőket. A szántóversenyek után elérke­zett a fejőversenyek ideje is — mondotta és felajánlotta az intézmény segítségét a megszervezés, rendezés sok­irányú munkájában. Végére hagytuk a tejipari vállalat igazgatójának fel­ajánlását, de nem azért, mert ez a legjelentéktele­nebb. Ellenkezőleg. A közös cél elérése érdekében azt ja­vasolta, hogy az elmúlt évi tejtermelési versenyhez ha­sonlóan idén is írjanak ki az illetékesek díjakat egy hasonló, de a megváltozott körülményekhez igazított tejtermelést verseny leg­jobbjai számára, vezetőknek, szervezőknek, szakemberek­nek és szakmunkásoknak. Az elmúlt évi tejtermelési verseny célkitűzései meny- nviségiek voltak. Az új sza­bályozók, a százharminc fil­léres áremelkedés, az első osztályú tej literjéért adott harminc filléres felár és a hűtésért járó 8—12 filléres díj megtették és megteszik a hatásukat. Most a fertőző anyagok nélküli, szaknyel­ven „csíramentes” tejben a legjobb sikereket elérőket kellene versenyeztetni. A vállalat részéről erre a célra ismét felajánlottak öt­venezer forint jutalomkere­tet. összefoglalva: a vitázókon kívül három vezető szónoka volt ennék a szakmai ta­nácskozásnak. Mind a hár­man érveltek, javasoltak és kértek. De mind a hárman fel is ajánlottak valamit. Ez nevezhető igazán korszerű tanácskozásnak, ahol nem­csak beszélnek, hanem cse­lekszenek is. Az ilyen ügy nem lehet plveszett. A szabolcsi zöldségről Több kell! Mármint a zöldségből Szabolcsban. Ez volt a mottója egy korábbi nyíregyházi „zöldségtermesz- tési tanácskozásnak.” Hosszú László országgyűlési képvi­selő, a Tiszai öki Állami Gazdaság igazgatója — a fejlesztési tervet kidolgozó kilencfőnyi csoport vezetője —. is erről beszélt vitaindí­tójában. És erről beszéltek a vita résztvevői is. Nézzük csak, mit is takar ez a gyűjtőfogalom, hogy zöldség: több, mint húszféle növényt. A paradicsomtól a paprikáig, a zellertől a re­tekig, a hagymától a petre­zselyemig. És mindnek más a technológiája, a növény- védelme. Látszólag bonyolult kérdéscsoport. Mégis sikerült az országos jelentőségűvé vált tanácsko­záson megtalálni azokat a gócpontokat, ahol a zöldség­gé) kapcsolatos tennivalókat általánosítani lehet.­A rejtett, tartalékok egész kincsesbányáját.tárta fel ez a tanácskozás. Több zöldsé­get kell és lehet termeszteni Szabolcsban, mondták ki, mert megyénk lakossága el­maradt az országos átlagtól is a zöldségfogyasztásban. Márpedig ez az ízes. egész­séges, gazdag vitamintartal­mú táplálkozási cikk nélkü­lözhetetlenül fontos minden­napi asztalunkon. Több zöldséget lehet ter­meszteni megyénkben, mert minden feltétel megvan hoz­zá. A napfény elegendő, a talaj ■ alkalmas, hagyomá­nyaink is élők még. Több zöldséget kell termesztenünk, mert ezzel az igen jövedel­mező művelési ággal segít­hetünk behozni azt a közel háromezer forintos lemara­dást, amivel a szabolcsi ter­melőszövetkezeti tag évi jö­vedelme még mindig le van maradva az országos átlag­tól. Több zöldség kell a sza­bolcsi földekről, mert ezt a nemzetközi kereskedelem­ben is igen megbecsült ter­méket igen jól tudjuk elad­ni külkereskedelmünk révén is, ha már a hazai igénye­ket kielégítettük. És végül, de nem utolsósorban, több zöldség kell idehaza, a me­gyében, hogy olcsóbb legyen. (Jelenleg a szabolcsi váro­sok piacai az ország legdrá­gább zöldségpiacai is egy­ben.) A konzervgyár a maga részéről bejelentette, hogy fordulatot szeretne elérni a termelőszövetkezetekkel va­ló együttműködésben.? A munkák egész sorát. hajlan­dó levinni a termelőüze­mekbe. Bizonyos fölösleges szállítások is elmaradhatnak ezzel. Az almát hámozni, a paprikát csumázni, a szilvát magozni úgyis levitték eddig is. Miért ne végezhetné el ugyanaz a Nyíregyháza kör­nyéki termelőszövetkezeti dolgozó a többi munkát is a helyszínen, ha a termék már úgyis ott van. Egészen az üvegbe rakásig. A minta már meg is van. A nyírteleki Dó­zsa Termelőszövetkezet és a Nyíregyházi Konzervgyár megállapodást kötöttek, hogy a termelőszövetkezet idei terméséből harminc vagon uborka teljes feldolgozását a termelőszövetkezet telepén végzik el, jó bérért. Hajnal­ban leszedik a harmatosán friss növény termését. Mi­re a nap magasra száll, a szedő asszonyok bemennek a hűvös árnyékba és a köz­ben megmosott uborkát üvegbe rakják. így lesz igazán friss, veszteeség nincs, a konzervgyárban marad hely más munkákra és a nyírteleki nők nein bejár­nak dolgozni a gyárba, ha­nem a munkát viszik a he­lyükbe ... És ez sem egy utolsó szem­pont. Gesztelyi Nagy Zoltán Mihail Yolfszon: A zálog Igorral két hónap óta elő­ször futottunk össze az ut­cán Fejével rögtön az étte­rem ajtaja felé intett: — Benézzünk, öreg? Ücsör­gőnk egy kicsit, meg dum- csízünk. i A pincérnő gyorsan ki­szolgált bennünket, s mire az összes témát kimerítet­tük, nyolc rubel harminc kopejkát öntöttünk le tor­kunkon. Ekkor közös erő­vel összekapartunk hat. ru­belt. A pincérnő türelmesen leste erőlködésünket, figyel­te ahogy kiforgattuk a zse­beinket. Ujjúval rám bökve. Igor így szólt hozzá: — Itt maraé zálogban. 4 pincérnő végigmért, sar­kamtól a fejem búbjáig, meg vissza. — Egyik lábad itt, a má­sik ott, és hozd a hiányzó pénzt! — mondtam Igornak. — Percek alatt kerítek pénzt, öregem — rikkantot­ta, és imbolygó léptekkel elhúzta a csíkot A zenekar valami szomor­kását játszott.. Én ott ültem az asztalnál és álltam a pin­cérek, az üzletvezető, a ru­határos. no meg a szakács szúrós tekintetét. Az utóbbi valamilyen oknál fogva per­cenként bejött az étterembe, kezében hatalmas húsvágó késsel. Eltelt egy óra: Igor sehol! Az étteremben egyre több a vendég. Az én aszta­lomhoz te odatelepedett egy fiatal pór. Felálltam és elin­dultam kifelé, de az üzletve­zető utamat állta: — Hova igyekszik? — Felszabadítottam egy új vendég számára a helyemet — mondtam békeszerető hangon. — Akkor hát aló mars, a konyhába. A pincérnő kivezetett a konyhába. Az egyik sarok­ban. egy hokkedlin foglaltam helyet. — No, mi lesz barátocs- kám — mondta egy órával később a szakács. — csak nem munka nélkül fogod itt leélni az életedet? Ha főni kezd a leves, dobd bele ezt a kanál borsot, és sózd is meg ízlésed szerint. Mindent úgy tettem, ahogy parancsolta. — Nagyszerű fickó vagy — mondta elismerően a séf, miután megkóstolta a főz- tömet. — Most pedig bontsd fel ezt a csirkét. De előbb kösd magad elé ezt a kö­tényt, mert még bepiszkítod g TUhóóűX­A kiválóak hétköznapjai Ünnep után a VAGEP-nél Keü-e annál nagyobb öröm egy vállalat életében, mint öt éven belül negyedszer is elnyerni a legjobbaknak já­ró „Kiváló” címet? Április 28: bensőséges ünnepség, ki­tüntetés a szocialista brigá­doknak, aranygyűrű a „húsz­éveseknek”. negyedmillió fo­rint jutalom a dolgozóknak, aztán este közös vacsora... Május 1: az impozáns felvo­nuláson ők jönnek az élen. a VAGÉP felirat mellett a kitüntetésről szóló embléma... És másnap? Folytatódott ott, ahol az ünneplés előtt rövid időre abbahagyták: visszazuhantak a hétköznapok tennivalóiba, ráadásul nem is akármilyen teendőibe. A számok, amelyek az ép­pen most húszéves VAGÉP fejlődését példázzák, valóban sikeres útról vallanak. Ki­váltképp az utolsó fél évtized irigylésre méltó: több kriti­kus időszak után a kollektí­va újra talpra állt. s amíg 63 millióról 114 millióra fut­tatták fel a termelésüket, a nyereségük is ugrásszerűen nőtt: hétről 24 millió forint­ra (Időközben emellett meg­duplázódott a foglalkoztatot­tak száma is, ami itt, Sza­bolcsban egyáltalán nem le­becsülendő.) Mindig „heiitM valami Sokan mondják ennél a vállalatnál: amikor már a sok küzdelem után egy ki­csit jobb, könnyebb lenne, mindig „beüt” valami. A két évtized során több új profilt — nem is rosszul jö­vedelmezőt! — honosítottak meg, aztán ezekből a tevé­kenységekből új. önálló vál­lalatok szakadtak le: a TI- GA.Z, a Csepeli Motorkerék­párgyár nyírbátori üzeme, az Irodagéptechnikai Válla­lat. Később, a legnagyobb és legérzékenyebb változás kö­vetkezett: a HAFE 4-es szá­mú gyárának alapítása a VAGÉP eszközeinek színe- javát, a létszám felét „vitte el”. Kiheverték — azóta már háromszor törtek az élre — és íme most megint majd­hogynem elölről kell kezde­niük: a gazdálkodási gon­dokkal küzdött, a csőd szé­lére került Gépjármütechni- kai Vállalatot olvasztották be a VAGÉF-be. Mi tagadás, nem tapsoltak itt a dolgozók ennek a hatá­rozatnak, de megértették: az állami tulajdont hasznosan kell kamatoztatni, még ak­Széttrancsíroztam a csir­két. Tisztítottam halat, segí­tettem elmosogatni a tömén­telen sok edényt. Közben az étterem becsukott. A pincé­rek sürögve tették záróra utáni dolgaikat, majd haza­siettek. Így én is megköny- nyebbülteni. Kivezényeltek az étterembe, ahol kelleme­sebb dolgozni, mint az ezer ételszaggal teli konyhában. Meg nincs is olyan nagy for­róság. Leszedtem a térítő­két. összeraktam az asztalo­kat, székeket, feltöröllem a parkettát. És végeztem is. Utolsónak az étterem veze­tője távozott. Barátságosan kezet rázott velem és elol­totta a villanyokat. Az első éjjel egy tizenkét személyes asztal tetején aludtam. Az üzletvezető nem volt szívtelen főnök, a má­sodik éjszakára felajánlotta az irodáját. Ott már troli egy széles dívány is. Elsajátítottam vatnmeny- um vendéglátómon uukm4t kor is. ha pillanatnyilag ne­hézségek tornyosulnak is előttük. Mert gond aztán jött bőven! lényegében még a bevezetőiben említett ün­nepségek előtt kezdtek hoz­zá az átvételhez, meg a köl­töztetéshez. a zilált gazdál­kodás feltérképezéséhez. s május másodikén ezt. a megszokott termelésnél sok­kal bonyolultabb műveletet ■folytatták. Tíz nap jutott a „hurcol- kodásra", ami persze egyálta­lán nem jelenti azt, hogy ennyiből állt volna a beol­vasztás. Mindenekelőtt a VAGÉP központi telepén át kellett alakítani a műhelye­ket, hogy fogadni tudják a gépeket. (Sőt: talán még en­nél is nagyobb gondot oko­zott az irodahelyiségek ügye.) Gyorsan kellett dönteni ab­ban is, miként oldják meg a termelőberendezések kon­centrálását, azt, hogy az azo­nos típusú gépek lehetőleg egy helyre kerüljenek. Volt és van bőven tennivalója a „felszámoló bizottságnak;’, amely az egész akció konk­rét irányítója, gyakorlati le­bonyolítója. 1 Hogy csak mást ne említsünk: mielőbb el kell végezniük a két vállalat korábbi kollektív szerződé­sének az egyeztetését, az összeolvasztását is. Mentőakció — kezdeti sikerrel A kimutatás szerint 360 ember munka lehetőségéről van itt szó! Az'igazság pe­dig az. hogy ezeknek az em­bereknek a jó része már he­tek, hónapok óta nem tudott dolgozni. Miután a GTV leg­több tevékenysége gazdaság­talan volt az elmúlt idő­szakban. egyre-másra meg­szüntették azokat: valójában megrendelések, érvényes szerződések nélkül Vették át a vállalatot. Megindult nvomban a „mentőakció”: visszaszerezni néhány olyan megrendelést, amely minde­nekelőtt munkát, s később eredményességet is jelenthet. így sikerült — jobbára pesti „ingajárattal” — itt tartani az új autók átadását, vala­mint a lengéscsillapítók gyár­tását. S már ez is részeredményt hozott! Kiderült, hogy a GTV korábbi, Lujza utcai te­lepe a déli ipari övezetben nemcsak arra alkalmas, hogy az átadásra kerülő új teher­autókat itt jól előkészítsék, hanem arra is: itt építse fel a VAGÉP azt a tervezett Csak az ablaktisztogatást nem szerettem, mert a szó­da kieszi az ember kezét. A kollektíva egyébként szívé­lyesnek látszott. Amikor pe­dig végezetül a lépcsőn el­kaptam egy vendéget, aki fi­zetés nélkül akart lelépni, az üzletvezető megdicsért. — ügy látom — mondta — egy év múlva már tiszta lel­kiismerettel nyugdíjba mehe­tek. Kinevelődik a méltó utód... És én teljesen elégedett voltam a sorsommal. Egy dolog keserített csak. Egy­szer váratlanul megjelent Igor. — öreg, elhoztam a hi­ányzó pénzt. E pillanattól kezdve szabad vagy! Szabad? Itt kell hagynom megszokott munkahelyemet? És vajon legközelebb nem egy rosszabb helyen hagy­nak-e ott, mint zálogtár­gyat? Ki tudja? autószerviz-üzemét, ahol szé­les körű szolgáltatást tudnak majd nyújtani. Ebből mar 1974-ben, egy év múlva va­lóság lesz: akkor a Lujza utcán egy komplex autójaví­tó-szolgáltató üzem fogadja majd az oda érkezőt. Az eddig eltelt rövid idő alatt is sokat fáradoztak azon. hogy a megrendelők ne éj-ezzék a „nagy felfordu­lást”. a szervezeti változást. (Például lengéscsillapítókból az idén 30 000 darab a köte­lezettség.) Kilincseltek meg­értés után, aztán ahogy tud­ták, munkába állították a „gétévések” első csoportját. (Becsületükre válik, ahogy ezek az emberek igyekeztek új munkahelyük mielőbbi kialakításáért!) \ Rugalmas szervezéssel Ha valahol szükség van rugalmas munkaszervezésre, 1 akkor ezekben a napokban, hetekben ez létkérdés a VA- GÉP-néí. Intézkedni kellett, hogy a korábbi vállalatnál felszabaduló és az itteni dolgozók egyenlő terhet kap­janak; át kellett dolgozniuk a termelési programot: bizo­nyos munkákat — amelyek­hez megfelelő mennyiségű anyag van, vagy amelyhez anyagot tudnak gyorsan sze­rezni — előrehoztak. Tár­gyalni kellett a megrende­lőkkel előszállításokról, fel­venni a kapcsolatot azokkal, akik korábban soron kívüli, séget kértek: mehet, teljesí­teni tudjuk. Aztán be kellett és kell kopogni azokhoz, akiknek a kérését pillanat­nyilag nem tudják teljesíte­ni: megértésükkel, türelmük, kel segítsenek a VAGÉP. nek túljutni a jelenlegi ne­hézségeken... Igaz. hogy most nem megy minden úgy. mint a karika- csapás — ennek ellenére csak egy kötbérigény érke­zett még hozzájuk — de a munka nem áll, s ha a GTV-tevékenység jelentős veszteséggel zárta is az első negyedévet — hivatalosan csak április elsejétől tartoz­nak a VAGÉP-hez — a befo­gadó vállalat több, mlpt 3 milliós nyereséggel jutott túl az év első három hónapján. Tehát nagy baj nincs, ha a gondok nem is (szűnnek meg máról holnapra. De például sikerült előrehozni bizonyos forgácsoló munkákat (ami például az alasúttérzsalu g vá r fásához szükséges). a z Ózdi Kohászati Üzemek re­konstrukciós munkáihoz a vasszerkezetek gyártását, s jól halad a hengerperselyek készítése (több, mint 13.3 ezer darab az idei ten-). S akik a következő napokban megtekintik a Budapesti Nemzetközi Vásárt, ott lát­hatják a „PEVA” alagútzsa- iut. amely magyar szabada­lom, s amelyet egyedül a VAGÉP gyárt Magyarorszá­gon. Válasz a gratulációra Várhatóan, ez is újabb sikert hoz majd. de a tenger­nyi tennivaló csak lépésről lépésre apad. Például az sem fordult még elő a válla­lat életében, hogy az évet terv nélkül kezdte volna. Most májusban (!) készítik a két korábbi vállalat össze­vont tervét, amelynek vár­ható végösszege 130 millió körül lesz. S eközbeVi el kell kezdeni a déli övezetben lé­vő telepen a már említett beruházást, bővíteni kell a szociális létesítményeket és ígv tovább... Mikor jön az ötödik „Ki­váló” cím? Túl korai és nem is idő­szerű ez a kérdés mostaná­ban a1 VAGÉP-nél. Az egyik gratuláló táviratra is csak ezt válaszolták a közelmúlt­ban: „Szeretnénk a kitünte­tő címhez méltóan dolgozni. S ez sem lesz könnyű! Angyal Bánd«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents