Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-27 / 97. szám
1 fMt. Sprflfe Jl. ft <*■ Korunk divatja? EGY FIATAL BARÁTOM, aki sok szakad idejét és nem kevés pénzét áldozza kedvenc hobbyjának, a filmezésnek, panaszkodott a napokban. Vetítettek az amatőrfilmes fiatalok munkáiból, s amikor a minifesztivál eredményét összegezte magában, kitűnt, hogy negatív a mondanivaló. „Együtt panaszkodtunk. A filmek nyelvén azt tolmácsoltuk csupán, ami létezik ugyan, de nem tipikus, ami életünk perifériája...” Visszakérdezett önmagának: vajon ami nálunk történik, az mind rossz? Nincs olyan, amelyre visszanézhetünk? De van, folytatta. Csakhogy az amatőrfilmesek között sem sikk ilyesmire vállalkozni, mert — pontosan írom a szavait — az ilyen amatőr közröhej tárgya lenne. > Elgondolkoztató mondat. Ilyen lenne ae életünk? fis mennyi példát hozhatnánk még fel mindennapjainkból arra. hogy miért is divat manapság a siránkozás, csak a pillanatnyi állapot bemutatása, a gyökérteleneég, a parttalanság, ahogy ezt manapság nevezik. El kell oszlatni egy tévhitet: bár a fenti példa fiatalokról szólt, nemcsak az ifjúság körében hagyják figyelmen kívül a társadalmi valóságot. Van ennek megnyilvánulási formája elég, jócskán az irodalomban, a művészetekben.-» Baj az,. hogy megmondjuk a gondokat, a hibákat? Nem hiszem, hogy bárki is szólna emiatt. A hibákat ostorozni nem sikk, vagy divat dolga, hanem kötelességünk. De nem jó. ha az alkotó felveszi a sötét szemüveget. s napsütésben is ezen keresztül látja a világot. — Hordjon rózsaszint? — kérdezheti az olvasó, s felvetheti, hogy eleget 'hordtuk a felszabadulás után, az ötvenes években. Ne hordjunk rózsaszínt, de vegyük le a feketét is Egyikre sincs okunk, mert bármelyiken is nézzük a világot, a körülöttünk zajló életet, ferde képet kapunk. Egyik építész ismerősöm nemrég került vissza a megyébe. Azt mondta, hogy tízéves távoliét után nem ismert rá a megváltozott Szabolcsra. Dinamizmust, pezsgést talált ott, ahol addig álmos, poros levegő takarta a házakat. „S ennek még sincs olyan országos sajtója, amit megérdemelne. Amit megérdemelnének az itt élő emberek, hiszen az elismerésre nagy szükség van mindenütt, de különösen itt, ahol kevés lehetőség volt rá Bokáig..." ÉRDEMES TÖPRENGENI, miért is lett sokaknál divat a negatív látásmód. Vajon miért lehet nevetség tárgya az, aki megmutatja a szépet és a jót, aki felfedezi a boldogságot. az emberi siker nagy élményét? Hogy ha volt is azelőtt úgynevezett ró zsaszín optikánk, amivel nem láttuk, vagy láttattuk meg a bajokat, a gondokat, akkor feltétlenül a sötétet kell a világra állí'munk hogy ne essünk vissza egy régebbi túlzásba? H« van sikerünk, annak ne örüljünk? S ha örülünk neki, akkor azt ne vigyük mások, a nyilvánosság színe elé? Kérdések egymás után. Eredménytelenül, rosszul dolgoznánk, ma, 1973-ban? Ha csak a mi megyénket nézzük is — s ez nem a leggazdagabb tája az országnak, ezt is tudjuk — nem lehet a válasz. Jóllehet minden relatív, attól függ. honnan nézzük, azért azt még azon a bizonyos sötét árnyalatú optikán is látni lehet. Hogy Szabolcs sem ott tart már. ahol csak két éve is tartott. Ismerősöm kifogásolta, amikor egyszer megírtuk: Nyíregyháza a fény városa lesz. Akkor szerelték a neont, a higanygőzt, a fénygombákat. Az írás címe ürügyét kérdezte: akkor milyen jelzőt használnánk Debrecenre, vagy Pestre? S milyen város akkor Becs és Párizs és London, vagy netán Tokió? Akkor túloztunk. De md Nyíregyházát a régi önmagával állítottuk szembe. És a tíz évvel korábbihoz képest valóban a fény városa lett. Hogy még mindig gyenge a fény, hogy javítani kell a közvilágításon? Igaz. De én megértem a kollégámat, aki akkor any- nyira örült ennek az eseménynek, hogy túlértékelte. Tartani keü-e attól, hogy az ember ^nevetség tárgya” lesz. ha látja és el is mondja, hogy milyen nagy dolog: a megyében már a tanyákon is ég a villany, ott a televízió, a porszívó, a mosógép, holott még tíz éve is... Vagy akkor, ha elmondjuk, hogy valamikor kerékpárból sem volt annyi erre felé, mint amennyi most van személygépkocsiból. Vagy a lakások az új és régi településeken! A bútor, a berendezés bennük! Es a többi... Meg lehet, meg kell-e mondanunk, hogy ezeket a javakat az ember, mégpedig a szabolcsi ember teremtette a tulajdon két kezével? Lehet-e büszke az építőmunkás a gyárakra, amelyeknek a falait rakta? A szövetkezeti paraszt arra. hogy huszonegy mázsa búza termett holdanként olyan földön, ahol eddig évszázadokon át legfeljebb öthat? A mérnök, hogy olyan termék került ki a tegnap háziasszonyának a keze alól. amelynek az óceán másik oldalán is akadt vevője? Gondolom, egyetért velem az olvasó abban : igenis, lehet. Az értékek létrehozói mi vagyunk. Legyünk rá büszkék. Az öröm, az alkotás öröme viszi előre a jelent, alapozza a jobb holnapot. Ne vitázzunk? Ne beszéljünk a problémákról? Vitázzunk és beszéljünk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a ma embere építette a filmszínházat, a könyvet elő- ilUtó nyomdát, a termelési gondokkal küzdő gyárat, az iskolákat, amelyben gyerekeink tanulnak. Nekünk, felnőtt nemzedéknek kötelessé- lünk elmondani ezeket a fiainknak, -tanyánknak. Mert ez a gyökér, amelyből kinő minden, ami új. Ez a gyökér, amely nélkül nem tartoznánk ehhez a földhöz. Kopka János Aki ránéz, addig, míg meg nem szólal, gyereknek hinné. Olyan, mint egy általános iskolás. Ezért furcsa, amikor a Budapesten készült fényképet mutatja, ahol átvette a „Szakma kiváló tanulója” címet. Azon a képen a kontyba fésült hajával már igazi felnőttnek látszik. Soltész Ágnes, a nyíregyházi „nagy” ' Csemege-bolt élelmiszer-eladója. Annak ideién, amikor választás előtt állt: hol, milyen iskolában tanuljon tovább, az. iskola igazgatója először még a jelentkezési papírját is széttépte, mert jól tanult, s mégsem gimnáziumba, technikumba jelentkezett, hanem szakmunkástanulónak. Otthon a családban is ez volt napokig a téma. s Ági édesanyjára hallgatott, aki azt tanácsolta. olyan pálya mellett döntsön, amit egy életre választ. Kereskedőnek jelentkezett. A nyíregyházi kereskedelmi szakiskolában a múlt év végén rendeztek háziversenyt. Ági úity gondolta, nem tud ő ver «íyezni. A szakma kiváló tanulója versenyről sem gondolkozott osztályfőnökén múlott, hogv mégis elindult. A megyei döntőr harmadik lett. s mér éppen ’eleiért az országos keretbe. Március eleién l<ap ták meg a meghívót tíznapos szakma" gyakorlatra. Egv budapesti csemegeboltban készültek “’1 az országé«- versenyre —- Csoportokba osztottak bennünket, s azt mondták, most megtanulunk köszönni és mosolyogni. Fél napokon át egyebet sem csináltunk, mint álltunk a pult mögött, s kórusban köszöngettünk az üres boltnak: Jó reggelt kívánok! Jó napot kívánok! Aztán egy másik fél nap megtanultuk, hogyan kell mosolyogni. Azt is. hogy nem szabad erőszakosan kérdezni a vásárlót. Nem mondhatjuk azt. hogy milyen árut parancsol, inkább kínálni kell a készletet, valahogy így: szabad ebből adni?— és hozzá mosolyogni. Ezt volt a legnehezebb megszokni, s hogy jobban menjen, még „otthon” az IBUSZ-lakáson is így beszélgettünk egymással. Két napon át tartott a vizsga. Az első nap írásbeli feladatai között kereskedelmi ismeret, matematika és adminisztráció szerepelt., Ismerni kellett az áruátvétel >s könyvelés minden írásbeli munkáját. Másnap a Royal élelmiszer-áruházban következett az igazi vizsga — vá sárlók előtt. Másfél órán át tartott egy-egv diák vizsgája. ebből egy óra kiszolgálás, fél óra hidegkonyhai mun ka Áruismeretből és technikai ismeretekből pontozták a feladatokat. 6 közben a szép --somagolásra és a dekára x>nlos mérésre egyaránt ket- ■tt ügyelni. A hústálkészi lés meg egyenesen művészi érzéket kívánt, hiszen neon mindegy, melyik árut hogyan helyezzük el kirakatba, hű- őpultra. Ennél a feladatnál olyan munkát kellett végez ni, mint egy kirakatrendezőnek. Amikor Ági mesterét. a nyíregyházi csemegeboltból a díjak átadási ünnepségére meghívták, nagy volt a meglepetés. Nem is gondolt arra, hogy a csendes, szerény kislány egy budapesti társával együtt országos első helyezést ért el. A legjobban mégis Ági csodálkozott. — Azért, mert én végig nem is fogtam fel, hogy versenyezni kell. mindent úgy csináltam, ahogy a munkahelyen, meg az iskolában tanultam, s csak a munkára ügyeltem, a versenyre nem. Soltész Ágnes jutalmat ka- oott a minisztériumtól, a vállalattól, aranyplakettet és oklevelet a versenybizottságtól, s kéthetes külföldi utat. Még nem tudja, melyik országba szól, de mindegy, mert csak egyszer járt külföldön. akkor is kicsi volt még, nem nagyon emlékszik rá. A legnagyobb jutalom pedig, amit nagyrészt a nyíregyházi iskola felkészítésének köszönhet, hogy fél évvel előbb befejezte az iskolát, korábban szabadult fel. (Rajta kívül az iskola öt diákja kapta meg fél évvel előbb szakmunkás- bizonyítványát.) Áginak jól jön a korábbi pénz; édesanyja nem keres “desapja pedig könnyű szolgálaton dolgozik a vasútnál. Amikor a rmmkahelvén találkoztunk, éppen a pincéből jött fel. Az áruátvételnél dolgozott. „Fregoli” — mondja az egyik főnöke — minden '-jsztályon el tudja látni a feladatát, Arra a kérdésre, hogy mit jelent kiválónak lenni. Ági a szokott természetességgel válaszol. — Nekem azt jelenti, hogy még az átlagosnál is lobb munkát várnak tőlem s ezt próbálom is teljesíteni. Kiváló cím és oklevél a jól dolgozó tanácsi vállalatoknak Az illetékes minisztériumok — a megyei tanács végrehajtó bizottságának javaslata alapján — értékelték a vállalatok által benyújtott, a kiváló cím elnyerését dokumentáló pályázatokat. Az elmúlt évi munka értékelése alapján a Kimó- és Gépipari Minisztérium „Kiváló vállalat” címet adományozott a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnak. A Könnyűipari Minisztérium a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat, a Művelődésügyi Minisztérium pedig a megyei moziüzemi vállalat pályázatát fogadtad, illetve hagyta jóvá a kiváló vállalat cím elnyerésére tett javaslatot. A Belkereskedelmi Minisztérium dicsérő oklevelét kapta a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. A Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot az Országos Vízügyi Hivatal részesítette elnöki elismerő oklevél kitüntetésben. A kiváló vállalat címet nyert Nyíregyházi VAGÉPaz elmúlt évben 7,1 százalékkal növelte készárutermelését, a szolgáltatói tevékenységét pedig közel 18 százalékkal. Ezen belül is jelentős mértékben növelte a lakossági szolgáltatás mértékét. Mindezt a termelékenység növelésével érték el, s így — az előző évihez viszonyítva a vállalati nyereség is több. mini 25 százalékkal emelkedett. Nagy gondot fordítottak a dolgozók továbbtanulására csökkentették a baleseteket, eredményesen fejlődik a szocialista brigádverseny-mozgalom. A vállalatnál az elmúlt évben is 15 brigád kapcsolódott be a szocialista cím megszerzéséért folyó versenybe, s ezek közül 11 meg is kapta. A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár is jelentős eredményeket könyvelhet el az elmúlt évre. A termelési értéket több, mint 16 százalékkal emelte, s ugyanakkor az átlagos állományi létszámot csak 1 százalékkal. Ennek eredményeként az egy munkásra és alkalmazottra jutó termelés értéke 16 százalékkal növekedett. Mindezek mellett javult a minőség is. Például az I. osztályú termékek aránya 1,6 százalékkal nőtt. Ennek elsősorban a DH munkamódszer, illetve a „ne adj tovább hibás munkát” mozgalom bevezetése volt az előse- gítője. A jobb munka eredményeként az elmúlt évben a vállalati nyereség — az előző évihez viszonyítva — 125.6 százalékra növekedett. Csökkentek a balesetek, növekedett a továbbtanulók száma. A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat td- jes termelésének értéke az elmúlt évben 15 és fél százalékkal volt nagyobb, mint 1971-ben. E jelentős növekedést csupán 3,2 százalékos létszámnöveléssel oldotta meg. melynek eredményeként a termelékenység 11,8 százalékkal emelkedett. A vállalati eredmény 1972-ben 37,2 százalékkal lett nagyobb az előző évinél. Az átlagbérek több, mint 5 százalékos növelésével a vállalatnál a bérszínt már meghaladta a 26 ezer forintot. Csökkent a balesetekből származó munkanapiéi esés. A megyei moziüzemi vállalat filmszínházait az elmúlt évben 30 ezerrel többen látó» gatták meg, mint 1971-ben. Ez elsősorban a műsorosztály céltudatos, elemző munkájának és irányításának eredménye. A vállalat árbevétele így 5,5 millió forinttal növekedett. A vállalat 895 dolgozója közül 575-en törzsgárda- tagok. s 21,6 százalékuk a kiváló' dolgozó. Az elmúlt évben hét szocialista brigád alakult. A kiváló vállalat címeket és dicsérő okleveleket május t- ig, ünnepélyes keretek között adják át az arra érdemes vállalatoknak. Ez alkalommal jelentős pénzjutalomban is részesülnek azok, akik munkájukkal jelentősen elősegítették a kitűzött célok etere- sét, az elismerést jelentő plusz megszerzését. A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat az ezzel kapcsolatos ünnepséget április 26-án, csütörtökön tartotta meg a megyei művelődési központban 18 órakor. A megyei moziüzemi vállalat a megyei tanács nagytermében veszi át a kitüntetést április 27-én. pénteken 16 órakor. A VÁG® dolgozói a mezőgazdasági faiskola klubtermében rended zik meg a kiváló avatóünnepséget április 28-án. szombaton 18 órakor. Ugyancsak szombaton, 18 órakor, a sóstói Krúdy-szálló nagytermében tartják meg az ünnepséget az ÉPSZER dolgozói. Vasárnap, április 29-én, a vállalat központjában 10 órakor rendeznek ünnepséget a SZAVICSAV-nál, ugyanezen a napon a nyíregyházi 4-ea számú iskolában, este 19 órakor tartja meg kiváló avatő- űnnenségét a Szabolcs Cipőgyár is. Ismét termel a forgácifapgjár Az eseményeket még nem « :héz felidézni, hiszen alig négy hónapja történtek, de a visszapergetésük fárasztó és „izgalmas” napokat elevenít fel. A dátumra — 1972. december 27-re — jó ideig emlékezni fognak a vásárosna- mény forgácslapgyár dolgozói. Mi történt december 27- én az éjszakai műszakban? — A műszaki vezető jelentette, hogy a hidegprés kapu&zerkezete eltört, leállt a prés és vele együtt az egész gépsor működése — kezdte a beszélgetést Panka Márton igazgató. Másnap már nyilvánvalóvá vált — a termelést nem tudjuk folytatni, több hónapra leáll a gyár. Konstrukciós hiba Az automata forgácslap - gyártó gépsort a svéd Fjell- man-cég szállította 1969- ben, az akkor alakuló új gyárba. A közel három év alatt már háromszor hibáso- dott meg — egyszer a kapuszerkezet is — de a gyártó szakemberei a garanciális időben kijavították. A sorozatos hibák azonban figyelmeztettek és ezért a múlt év szeptemberében a gépet az ÉRDÉRT Vállalat felülvizsgáltatta. — A Budapesti Műszaki Egyetem gépelemek tanszéke 300 ezer forintért részletes dokumentációt adott a gépről. Megállapították, hogy a hidegprés konstrukcióhibás sőt meghatároztak egy idő tartamot is, melyen belül újra jelentkezhet egy meghi básodás. így viszonylag nem ért bennünket váratlanul a törés, de megelőzni nem lehetett. A gyártó iwérielrhi!? hiába fordultunk. lejárt a garancia, de segíteni ezenkívül sem tudtak volna. A Fjellman ugyanis tönkrement és cégutódja még a képviseletét sem küldte' . el hozzánk a törés jelentése után. A javításra a Műegyetem készített terveket, melyek az ultrahangos vizsgálatokra épültek. A tervek és a javítás költségei elérték a 2 millió forintot. •• Összefogássá! lehet A munkához januárban kezdtek. A legnagyobb nehézséget a speciális acél legyártása jelentette, amit a hazai kereskedelemben nem lehetett kapni. Sorra járták a nagy vállalatokat. A viszonylag kis tétel elkészítését március végére vállalta a Dunaújvárosi és a Csepeli Vasmű, a Ganz-MÁVAG és a Diósgyőri Gépgyár, a megmunkálást pedig a Könnyűipari Szerelő Vállalat. A szerződésben kikötött határidő nem volt, de április 4-én meg akarták kezdeni a szerelést. — Az öt vállalat pontosan eleget tett vállalásának és április 4-én gyáregységünkbe érkezett 35 tonna megmunkált speciális acél. A szerelő vállalat szakemberei és a tmk dolgozói éjjel-nappal, négy műszakban dolgoztak A legkiválóbb hegesztési kellett alkalmazni és ha hibátlan a munka, május I és 10-e között megindulhat a termelés. A partnerek közötti kapcsolatot az ÉRDÉRT műsza ki főosztálya tartotta. Na pokra meghatározott terve! alapján haladtak előre és hu kellett, hetente több megbe szélést is tartottak. Sőt, arra is számítottak, hogy a reális terveknek, a jó kap csolatnak lesz még egy ered ménye — talán május előtt — ha csak pár nappal is — de termelhetnek... Megszűnt a termeié« ml lesz 300 ember sorsa? Elveszíteni nem akarták őket. Mi lett a dolgozókkal ? — A megyei pártbizottság és az SZMT támogatott bennünket. A munkások továbbra is kapták a bérüket. A Felső-tiszai Erdőgazdaság vásárosnaményi üzemében 40 nő bérmunkában ládatetőt szegezett, 30 férfi pedig a budapesti ÉRDÉRT - telepeken dolgozott. Munkásszállásokon laktak, hetente hazajöhettek, a gyár fizette a teljes útiköltséget. Az itthoniak 35 pontos foglalkoztatási program alapján dolgoztak. A tmk-s brigádok januárban befejezték a rekonstrukció első lépcsőjét, majd a prés javítását kezdték meg. A gyár tranzitteleppé alakult erre az időre és a Szovjetunióból mintegy 4000 köbméter forgácslapot fogadott. A bútoripar így import alapanyagból termelt. Elszállítottuk ezen felül az 5000 köbméteres raktári készletünket is. Terven felül végeztük az öltözők, mosdók és a munkahelyek festését, egyéb szereléseket. Jelentős kiesés Számításuk bevált. Harminc munkásuk április 21- én dolgozott utoljára Budapesten. A forgácslapgyár pedig április 26-án megkezdte a termelési. Tíznapos próbaüzem alatt vizsgázik a megjavított hidegprés és a rekonstrukció 6orán beépített egységek. A napi termelés 120 köbméter forgácslap, 400 ezer forintos értékben. De módosítaniuk kellett az éves tervet is. A négyhónapos kiesés miatt a 30 ezer köbméter helyett 20 ezret termelnek, ami 35 millió forinttal kevesebbet jelent a vártnál, Balogh MB« KHÖS-ÄAiGrtfÄHÖftSSlÄÖ Ági, a kiváló
