Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

lCELET-MAGYARORSZÁG tffn. Iprft« t*- 1. otdal tk­----------­KOMMENTÁR Bemutatkozás, kérdőjelekkel A francia parlament meg­kezdte a vitát Messmer fran­cia miniszterelnök beszédéről. Ez a beszéd sokkal nagyobb jelentőségű a szokásos kor­mányfői expozéknál, mert az új kabinet programnyilatko­zatának fogható fel. Nem vé­letlenül várták a megfigye­lők a beszéd szociálpolitikai részét megkülönböztetett ér­deklődéssel: amikor Messmer szavai elhangzottak a Renault Műveknél éppen hogy véget ért, az ugyancsak hatalmas Peugeot autógyárban pedig tovább folytatódott a sztrájk. És ez csak az autóipar... Már ez is érzékelteti, hogy t francia kormányfőnek mindenképpen foglalkoznia kellett a szociálpolitikai té­mával. Meg is tette, de még a polgári sajtó is úgy látja, hogy áz Ígéretek nem álltak össze átgondoltnak tűnő, hosz- szabb távon is javulással ke­csegtető programmá. Márpe­dig a kabinet programnyilat­kozatában éppen erre lett völná szükség. Az Humanité fogalmazza meg a lényeget: a kormány ezen a téren is az dddigi politikát folytatja és ott tesz engedményeket, ahol azok már elkerülhetetlenek. A beszéd a kabinet bemu­tatkozásának tekinthető. Ez a kormány a március 4-i vá­lasztások nyomán jött létre. A legjellemzőbb sajátossága az, hogy a korábbiaknál is Inkább Pompidou személyi irányítása alatt áll. Sok kommentátor némi iróniával állapítja meg, hogy éz nem Messmer-, hanem Pompidou- kormány, vagyis tulajdon­képpen elnöki kabinet. Ebben a vonatkozásban szinte jelképes az új külügy­miniszter személye. Michel Jobert hosszú ideje dolgozik a jelenlegi államfő közvetlen környezetében, előbb a mi­niszterelnöki iroda, majd az elnöki hivatal egyik vezető­jeként. Eddig azonban szürke eminenciásként a háttérben maradt. Rivaldafénybe lépé­sét az tette lehetővé, hogy Schumann kibukott a kora ta­vaszi választásokon. A kormánylistára vetett pillantás arróí győzi meg a szemlélődök hogy Pompidou tovább szélesíti a személyé­hez hű centrumot az ortho­dox gaulleisták és a tábornok Örökségét elvetők szélsőségei között. Brandt beszéde az SPD kongresszusén A nyugatnémet szociálde­mokraták egységének meg­szilárdítását és az 1959-es Bad Godesberg-i pártprog­ram elveinek valóra váltását szorgalmazta szerdai kong­resszusi beszédében Willy Brandt szövetségi kancellár, az SPD elnöke. Brandt beszámolójában el­sősorban bel- és társadalom- politikai kérdések dominál­tak, míg a külpolitikai rész elsősorban az eddig követett célok megerősítését szolgálta. Beszédének külpolitikai ré­szében Brandt kancellár ha­tározottan állást foglalt a nemzetközi enyhülési politika folytatása mellett. A két né­met állam viszonyával foglal­kozva megállapította, hogy az alapszerződés nem küszöböli még ki a véleménykülönbsé­geket és továbbra is „nehéz az alapvetően különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése”, mindazonáltal — ígérte meg nyomatékosan Willy Brandt — az NSZK „korrektül be fogja tartani, amiben szerző­désileg megállapodott”. Az NSZK külpolitikáját si­került az utóbbi években új alapokra helyezni — foly­tatta. A nyugatnémeteknek sok illúziótól kellett elbú- csúzniok, „megmondtuk a ke­let-európai népeknek és kor­mányoknak — jelentette ki Brandt —, hogy nincs szán­dékunkban utólag revíziós el­járással megnyerni a Hitler által kezdett és elveszített háborút”. A megmerevedett európai frontokat csak úgy lehetett megmozgatni, hogy volt mer- szük a nyugatnémet szociál­demokratáknak olyannak te­kinteni Európát, - mint ami­lyen. „Nagy jelentőségű lesz Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának bonni látogatá­sa — folytatta külpolitikai beszámolóját a kancellár. — A látogatás megerősíti, hogy a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyunkban súlyt kapnak az együttműködés elemei, Ugyanez vonatkozik Lengyel- országra és a Varsói Szerző­dés többi tagállamára is." A keleti politika szervesen illeszkedik az NSZK nyugati politikájához — jelentette ki Brandt, és magától értetődő­nek nevezte, hogy május ele­jén „beható konzultációra” Nixon elnökhöz utazik az Egyesült Államokba. Az izraeli támadás úfabb fejleményei TÉRKÉP A LEGÚJABB KÖZEL-KELETI ESEMÉNYEK SZÍNHELYÉRŐL. A térkép azokat a színhelyeket mutatja, amelyeken az arab terroristák Cipruson, illetve az izraeli kommandók Libanonban végrehajtották támadásaikat. (Te- lefoto—AP—MTI—KS). Beirut: A libanoni kor­mány szerdán úgy döntött, hogy panaszt tesz a Bizton­sági Tanácsnál az ország el­len kedden elkövetett izra­eli agresszió miatt, de nem kéri a tanács összehívását — jelentették be szerdán hiva­talos beiruti források. Az Ai Szaida című beiruti ma­gazin legfrissebb száma sze­rint egyébként Szolimán Frangié libanoni elnök kap­csolatba lépett az arab álla­mok vezetőivel az izraeli támadással foglalkozó csúcs- értekezlet megtartásának ügyében. Tel Aviv: David Elazar iz­raeli vezérkari főnök szer­dán az izraeli újságírók ér­tekezletén harcias hangvéte­lű beszédben foglalkozott a Libanon ellen végrehajtott izraeli támadással. Helyünk a világban (2.) Lehetőségeink és kilátásaink az ezredfordulóra A közepes gazdasági fej­lettségű országok csoportja messze az elmaradott gazda­ságú ázsiai és afrikai or­szágok előtt jár, de még nagy távolság választja el a világ 12 gazdaságilag élenjá­ró országától. A közepes fej­lettségű országok, köztük ha­zánk, természetesen ej kí­vánják érni a gazdasági fej­lettség magas szintjét. Me­lyek a kilátások? Biztatóak-e a távlatok? Milyen fejlettsé­gi színvonalon áll majd a magyar népgazdaság 2000- ben? Távoli, de belátható idő. Csaknem annyi idő vá­laszt el bennünket a század- és az ezredfordulótól, ameny- nyit a felszabadulás óta ma­gunk mögött hagytunk. S az elért eredmények nyomán bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Ha az utóbbi évek átlagá­val, hatszázalékos nemzeti jövedelem-növekedéssel szá­molunk a jövőben is min­den esztendőben, akkor a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem meg­haladja az ezer dollárt, 2000- ben pedig a 4600 dollárt. Ez igen magas fajlagos szám 30 százalékkal haladja meg az USA hasonló mutatójának 1968. évi szintjét. Persze köz­ben a tengeren túl sem áll meg az élet. Az Egyesült Ál­lamok egy lakosra jutó nem­zeti jövedelme 20Ö0-ben — ugyancsak az utóbbi évek növekedési ütemét előreve­títve — előreláthatóan még mindig kétszerte nagyobb lesz mint hazánké. De ne fe­ledjük: a jelenlegi mintegy 3,5-szeres különbséget dol­gozzuk le kétszeresre! Nem is beszélve arról, hogy szocia­lista viszonyaink között az elosztás sokkalta igazságo­sabb, a fogyasztás pedig bi­zonyosan ésszerűbb lesz majd. Magyarországnak mintegy 12 millió lakosa lesz 2000-ben, s az fejlettebb gaz­dasági viszonyok között él majd, mint az akkori Auszt­ria és Anglia lakossága. A jövő lehetőségei, kilá­tásai kizárólag attól függ­nek, milyen mértékben sike­rül évről évre a nemzeti jö­vedelmet gyarapítani. Még­hozzá új. intenzív módsze­rekkel, mivel a hagyomá­nyos extenzív fejlődés for­rásai kimerültek. így a nem­zeti jövedelem növelésének legfőbb módszerévé a terme­lékenység emelése válik. A már idézett prognózis szerint tízévenként a magyar ipar termelése megkétszere­ződhet. s így az 1970. évi szint 2000-ig megnyolcszoro- zódhat. Vagyis gyermekeink másfél hónap alatt termelhet­nek majd annyit, mint mi egy év alatf. S az ezredfor­dulón már nálunk is alkal­mazzák majd a tudományos és technikai forradalom Olyan eredményeit, amelyek­kel napjainkban jobbára csak a fantasztikus iroda- lóimban találkozhatunk, Uj anyagok, szupravezetőik, mik­roötvözetek, elektronsuga­ras és ultrahangos megmun­kálás. Természetesen tért hódit az atomenergia és a kibernetika is. ■' — Merjünk álmodozni vallottá Lenin. S a szov­jet hatalom nehéz napjaiban kidolgozták az akkor fah- tasztikusnak tűnő villamosí­tási tervet, a Goelrot, s ez a program már régen törté­nelem. de ma is tanulságos. Jelzi, hogy a távlat erőt ád, megtermékenyíti a napi munkát, növeli a felelőssé­get, Naponta kell tehát sík­raszállni az újért, a korsze­rűért, a szervezettebb mun­káért. Ez utóbbi aktualitását aláhúzza, hogy az elemzések szerint gazdasági elmara­dottságunknak nagyobb ré­sze vezethető vissza szerve­zési okokra és csak a ki­sebb része származik csupán az alacsony műszaki techni­kai színvonalból. Az ezredfordulót és a gaz­daságilag fejlett Magyaror­szágot aligha tudjuk elkép­zelni a szocialista országok magas fokú integrációja nél­kül. A legkorszerűbb techni­ka kifejlesztésében és alkal­mazásában, a nagy sorozatú gazdaságos gyártásban, s a hazai fogyasztóéban, szinte égy építünk a szocialista or­szágok közösségének ered­ményeire. potenciáljára, nagy piacára, mint sajátunkéra. Valamennyi KGST-ország­ban, így hazánkban is, most készül az első, nagyszabású 15 évre szóló távlati terv. S ezek a tervek már eleve ösz- szehangolják az átfogó fej­lesztési programokat, egyez­tetik a hosszú távú gazdaság­politikai stratégiát, a kibon­takozó integrációs folyama­tokat *Á fejlődés fontos hajtó­ereje korunkban a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Sok-sok milliárd forintos tiszta haszonnal jár például, ha nő a szénhidrogének (kő­olaj, földgáz) felhasználássá szén rovására. Az ipari ter­melésnek kb. az egyharma- da — ahogyan a Gazdaság- kutató Intézetben kimutat­ták — az olaj- és gáziparhoz hasonlóan igen jövedelmező és ezért gyors fejlesztésre érdemes. Az ipari termelés második harmadának, példá­ul a textiliparnak, a szeré­nyebb haszna rekonstruk­cióval fokozható. Végül a harmadik harmad állami tá­mogatások formájában feléli a másik két harmadban ter­melt tiszta jövedelem szá- mottevő részét, s így ez a harmad visszafejlesztésre, il­letve a termelés teljes átállí­tásra szorul. A nemzeti jövedelmet gyarapíthatjuk tehát, ha a nagy állami támogatást igénylő traktorok, teherau­tók, tengeri áruszállító ha­jók, motorvonatok stb. he­lyett más korszerű és gaz­daságos terméket készítenek. És akkor is, ha az egyéb­ként jövedelmező cikkeket időről időre korszerűsítik, megújítják, kicserélik. A ha­tékony és koncentrált beru­házásoknál persze mégin- kább szükséges az ezredfor­duló követelményeire figyel­ni. De a világért se rangso­roljuk a munkákat: mindig az legyen a fontos, amit ép­pen el kell végezni. A sok kicsi sokra megy — hosszú távon igaz ez amúgy isten- igazából. Mert percből é* órából lesz a történelem. A nép írja a történelmet — ez szinte már közhely. De gondoljuk csak végig: a szocialista világ munkás hét­köznapjain egy kicsit az em­beriség jövőjéről is újból ás újból döntünk. Messziről in­dultunk, s nagy utat kgjl még megtennünk, hogy fél­reérthetetlenül mindénki számára bizonyítsuk a szo­cializmus fölényét a munká­ban, a gazdaságban, a gaz­dagabb, emberibb életben. Kovács József A világ első űrhajósa emlékére Részlet German Tyilov szovjet űrrepülő „Kéklő Földgolyó11 című most megjelent könyvéből Nagyon jól emlékszem arra a napfényes áprilisi napra. Szeretném összeszedni gon­dolataimat, szeretném meg­érteni és átérezni a küszöbön- álló hőstett jelentőségét, de valami szüntelenül megzavar engem abban, hogy koncent­rálni tudjak. Ugyan mi? Egy tücsök, amely valahogyan be­levette magát a végeláthatat­lan kazah sztyeppébe és cir- peli örök és monoton dalát. Minek van itt és miért ciri­pel Ilyen kitartóan, amikor most olyan rendkívüli dolog­ra készülünk? Nézem a messzeséget, ahol • rakéta hatalmas teste áll. A támasztóoszlopok nélküli hatalmas ezüstös test szinte beleillik a sztyeppje panorá­májába: a felhőtlen napfé­nyes égbolt alatt mintha re­megni látszana: lehet, hogy ez a hajnali köd csalóka já­téka. de lehet, hogy a túlfű­tött izgalom űz csúfot belő­lünk. Úgy tűnik valamennyi­ünknek, mintha a rakéta tü­relmetlenül várná, hogy el­szakadjon a Földtől éc meg- indulicn a messzi világűrbe. A hatalmas ezüstszivar csúcsában, a hideg fém’eme- zek mögött, az űrruha durva Szövete alatt — ott az ern­te Ott van Jurij... Kisebb csoportban álldo­gálunk a kilövőhely szélén. Izgalmunk tetőpontra hág. Valami nyomást érzünk a vállunkon. Nem fizikai nyo­mást. Úgy érezzük, hogy az emberiség évezredes története áll a hátunk mögött, szigorú­an fürkész bennünket, mint­egy választ várva: hogyan vizsgázik ma itt az emberi ész, az emberi tehetség és tu­dás, amely a kőbaltától az űrhajóig oly hosszú és nehéz utat tett meg? Hogyan állunk helyt az egyiptomi piramiso­kat építő millió és millió név­telen rabszolga életéért, ho­gyan válaszolunk az elmúlt korok nagyjai: Archimédes, és Kopernikusz, Galilei és Bruno, Lomonoszov és New­ton, Kibalcsics és Ciolkovsz- kij, valamint korunk konst­ruktőrei és teoretikusai gigá­szi akarati és gondolati erő­feszítéseire? Mit válaszolunk a történelemnek az alatt a néhány másodperc alatt, amíg az űrrepülőtér startparancs- noksága már visszafelé szá­mol: tíz... hét... három... ket­tő... egy... — Indulás! — Indulunk! — halljuk Má­sé torzítottan a hangszóróból barátunk hangját, s úgy ér­zem, nálánál is jobban át- érezzük, amint a rakéta haj­tóműveinek sok milliós lóere­je „hámba feszül”, hogy le- küzdje a Föld vonzóerejét, el­szakítsa a Föld rabláncát Szokatlan dübörgés, tűz- és portenger, majd újabb tűz- hullám hömpölyög végig a pusztán. Az ezüstszivar las­san leválik az indítóállvány­ról és mintegy akarata elle­nére megindul az égbolt felé. Sebessége hamarosan növe­kedni kezd. Rövidesen tün­döklő üstökösként tűnik el a szemünk elől. A motorok dübörgésének elhalkulása után ismét hal­lom a monoton tücsökciripe­lést. A könnyű szellő a tava­szi füvek kesernyés illatát hozza felénk. Az ősi puszta­ságban továbbra is minden olyan, mint évszázadokon ke­resztül volt, csupán valahol a magasban ragyog az emberi kéz által készített csillag, a Vosztok. Amikor űrruhába öltözve az Űrrepülő térre tartottunk, a tudósok közül az egyik Gaga­rinhoz hajolt, megölelte és könny szökött a szemébe. Jurij megszorította a kezét és mintha gyermekhez szólna­— Nem szabad... Pontosan 108 perccel ké­sőbb Ugyanaz á tudós újfa megölelte Jurijt. Jurij ponto­san olyan földi lénynek lát­szott, mint az indulás előtt és mégsem pontosan olyannak. Ebben a pillanatban érkezett vissza a világűrből. Bizony mi, akik a startpálya körül álltunk, nehezen tudtuk visz- szatartanl könnyeinket, az Öröm As a győzelem könnyeit. Könnyebb lett a lélegze­tünk. Az Indítás előtti má­sodpercek ólomsúlya lefosz- lott rólunk, tovaszállt vala­hová a napsütötte puszta lá­tóhatárán túl éppúgy, aho­gyan ez a látóhatár örökre elnyelte a rakéta hajtóművei­nek dübörgését. Kiálltuk a próbát... ★ Jurij nagyon korán ha­gyott Itt bennünk«* Kx a vi­lágos fejű és igen nagy te­kintélyű ember sokat tehetett volna az űrhajózás érdekében (az űrhajósok felkészítésé­nek megszervezésére gondo­lok elsősorban), sokkal töb­bét annál, mint amennyit tett. Természetes, hogy felvető­dik a kérdés, vajon miért nem vigyázták jobban Gaga- rtnra, miért engedték repül­ni, miért engedték erre a Számára és valamennyiünk számára tragikus útra? Jurijt nem a csillagok, vagy a rangok vonzották az űrhajózáshoz. Jurij egyszerű­en tudott és szeretett renülni. A repülőiskola elvégzése után északra kérte magát, ahol különösen nehéz feladat a repülés, ahol igen kemé­nyek a munkafeltételek és ahol a repülőnek állandóan bátornak, határozottnak és koncentráltnak kel] lennie. Később azután bevették őt az űrhajós csapatba. Tanul­mányainak és munkájának eredménye volt az április 12-i történelmi repülés, an­nak az április 12-nek a reg­gele, amelyet a földkerekség népei a kozmikus korszak hajnalának neveztek el. Ezt a hajnalt azonban nálunk lenn a Földön nehéz és hosszú munkanap követi. Tgv Jurij életében is bekövetkeztek az éj munkahétköznapok. Jurij az űrhajósok úgynevezett könnyű felkészülését vezette, ő maga is további űrrepülé­sekre készült és korszerű gé­peken végzett gyakorlórepü­léseket... ★ Jurij Gagarin, valamennyi szovjet űrhajóshoz hasonlóan, többször szándékozott még kirepülni a világűrbe, de tudta, hogy ezek a repülések bonyolultabbak és nehezeb­bek lesznek az elsőnél. En­nélfogva sokat és szorgalma­san dolgozott. Gagarin egyszer elmondta: „Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért van szükség ilyen megfeszített munkára? Miért dolgozunk mi úgy, amikor tudjuk, hogy ez a munka lé­nyegében felőrli az embert? De vajon az az ember, aki fontos feladatot kap, aki nagy célokra tör, gondol-e ar­ra, hogy egészségét rongálja, hogy mennyi erőt, mennyi energiát és mennyi fáradtsá­got viselhet el anélkül, hogy ennek egészsége kárát valla- ná? Az igazi ember, a valódi hazafi ilyesmire sohasem gondol! „Az a fontos a szá­mára, hogy feladatát teljesít­se!” S mi megőriztük Gagarin optimizmusát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents