Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

I ott«! RELET-MA6YAR0RSZ£6 1973 április ft Ostromgyűrű Phnom Penh körül Washington a Lon Nol-kormány megmentéséért A kambodzsai népi felsza­badító erők elvágták a fővá­rosba vezető összes közutakat, ostromgyűrűt vontak Phnom Penh köré, heves tüzérségi támadásokkal akadályozzák az élelmiszer-, üzemanyag- és lőszerutánpótlást szállító ha­jókaravánok eljutását a Me­kong folyón át Phnom Penhbe, lelőttek egy amerikai felderítő repülőgépet, Takeo tartományi székhely, Dél- Kambodzsa legjelentősebb városa körül pedig összezárul „harapófogójuk”. Amerikai tisztségviselők szerint a Nixon-kormányza- tot erősen nyugtalanítják a khmer hazafiak sikerei. En­nek tulajdonítják, hogy az amerikai elnök szombaton váratlanul délkelet-ázsiai ténymegállapító körútra küldte Alexander Haig tá­bornokát, a szárazföldi erők helyettes vezérkari főnökét, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó egykori helyette­sét. Hétfőn reggel Bangkokba. Thaiföld fővárosába érkezett, és zárt ajtók bőgött 1 órán át tárgyalt a thaiföldi kormány vezetőivel a legfrisebb indo­kínai fejleményekről. Utjának következő állomása lesz Kambodzsa. Megbízatása: — az UPI amerikai hírügy­nökség szerint — állapítsa még a helyszínen, milyen ka­tonai és gazdasági segítség szükséges ahhoz, hogy az amerikabarát J.on Nol-kor- mánvzatot megmentsék a bu­kástól. Nixon elnök egyébként va­sárnap a kaliforniai Fehér Házból visszatért Washing­tonba. A repülőúton kíséreté­ben volt Henry Kissinger is. A nemzetbiztonsági főtanácsadó utazás közben újságírókkal beszélgetve elismerte, hogy a kambodzsai helyzet „nem olyan jó”, miként a vietna­mi tűzszüneti megállapodás január 27-i aláírása után re­mélte. A VNA hírügynökség je­lentése szerint a baráti láto­gatásom Hanoiban tartózkodó Norodom Szihanuk, a kam­bodzsai nemzeti egységfront vezétője hétfőn találkozott Le Duannajj a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottságának első titkárával és Truong Chinh-hel, a VDK nemzetgyűlése állandó bizott­ságának elnökével. FULBRIGHT I AVASLAT A: A törvényhozás dekEarálfa a vietnami háború befejezését Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke java­solta, hogy az amerikai tör­vényhozás deklarálja a had­üzenet nélküli vietnami há­ború befejezését. Javaslata azzal kapcsolatban hangzott el, hogy közzétettek egy ta­nulmányt arról, milyen sze­repet játszott a múltban az amerikai kongresszus az Egyesült Államok háborúi­nak befejezésében. A tanulmány szerint nem fordult elő, hogy a törvény­hozás mondta volna ki az Egyesült Államok valami­lyen háborújának befejezé­sét, de egy hadüzenet nélkü­li háború esetén ennek nincs jogi akadálya. Az Egyesült Államok formálisan kötele­zettséget vállalt a vietnami tűzszünet betartására, ezt tiszteletben kell tartania, ugyanúgy, mint a laoszi tűz­szünetet — állapítja meg a tanulmány. Fulbright szenátor állást foglalt az amerikai főszám­vevőség jelentésével kapcso­latban is, amelyet az Egye­sült Államok külföldi kato­nai szállításairól állítottak össze. Eszerint 1965-től 1969- ig az Egyesült Államok az előirányzott kereteken túl­menően 700 millió dollár ér­tékű hadfelszerelést és ha­dianyagot szállított külföld­re. A tényleges katonai szál­lítások mértékéről bajosan lehet képet alkotni, mert azokat igen gyakran a hi­vatalosan megerősített elő­irányzatok ' megkerülésével bonyolítják le. ★ Nguyen Van Thieu, a sai- goni közigazgatás vezetője, aki vasárnap érkezett Ró­mába, hétfőn „udvariassági látogatást” tett Leone olasz köztársasági elnöknél. „A dél-vietnami békés ren­dezés távlatairól” esett szó a felek között. Keresztényde­mokrata, szocialista és kom­munista parlamenti képvi­selők előző nap levelet jut­tattak el a köztársasági el­nökhöz, s ebben fenntartá­suknak adtak kifejezést az­zal kapcsolatban, hogy a saigoni közigazgatás vezető­jének fogadása hozzájárul­hat a déí-vietnami politikai rendezéshez. A képviselők felhívták a köztársasági el­nök figyelmét arra, hogy a saigoni börtönökben még Apró Antal Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn délután a Kremlben átnyúj­totta az Októberi forradalom érdemrendet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés el­nökének, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége által ki­adott rendelet szerint a ma­gas kitüntetést Aoró Antal „a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködés fejlesz­tésében, a szovjet és a ma­gyar nép barátságának ápolá­sában szerzett érdemeiért, hatvanadik születésnapja al­kalmából kapta”. A február 7-én kelt törvény- erejű rendelet felolvasását kö­vetően a Legfelsőbb Tanács épületének elnökségi fogadó­termében lezajlott kitüntetési ceremónián Nyikolaj Podgor- njj mondott üdvözlőbeszédet. mindig több ezer politikai fogoly sínylődik, akiknek be­börtönzéséért, megkínzá- sáért és a párizsi egyez­mény sorozatos megsérté­séért is Thieut súlyos fele­lősség terheli. A találkozót követően Thieut a Vatikánban fogad­ta VI. Pál pápa. Ez a talál­kozás is már napok óta til­takozások és tüntetések ke­reszttüzében állt. Egyházi körök és személyiségek so­rozatosan tiltakoztak az el­len, hogy a pápa fogadja a dél-vietnami politikust, aki felelősséggel tartozik az ame­rikai agressziós háborúért kitüntetése Régi barátként és elvtársként üdvözölte Apró Antalt, akit a szovjet emberek jól ismer­nek, mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekei­nek elkötelezett harcosát, aki egyaránt kivette részét a a Horthy-rezsim elleni küz­delemből, az új élet építésé­ből, s aki Kádár Jánossal, Münnich Ferenccel és mások­kal együtt a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány egyik megalapítója volt. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége nevében Nyikolaj Podgornij a kitüntetés átnyújtásakor szí­vélyesen gratulált Apró Antal­nak, jó egészséget és boldog­ságot, sok sikert kívánt neki a két nép barátságának erő­sítésében végzett tevékenysé­géhez, a szocialista Magyar- ország javára végzett mun­kájához. KÖZLEMÉNY Az MTI-t illetékes helyről felhatalmazták az alábbiak közlésére. Dél-Vietnam területén, szolgálatuk teljesítése közben baleset miatt helikopter­katasztrófa áldozata lett a vietnami nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság ma­gyar tagozatának két tisztje, indonéz tagozatának egy tisztje, kanadai tagozatának egy tisztje, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor- ipány két összekötő tisztje és a helikopter háromtagú ame­rikai személyzete. Valameny-' nyien életüket vesztették. A katasztrófa körülményeinek kivizsgálása folyik. A lezuhant helikopteren tartózkodott és életét vesztet­te a magyar tagozat két képvi­selője: Dylski Aurél határőr százados és Cziboly Csaba főhadnagy. Hazahozatalukról és temetésükről később tör­ténik intézkedés. CZIBOLY CSABA FŐHADNAGY ELVTÁRS Budapesten született 1940-ben, munkás­szülők gyermekeként. A vegyipari technikum elvégzése után,1959-től a Hungária Vegyimű­vekben dolgozott, először szakmunkásként, ké­sőbb mint laboráns, majd műszakvezetői be­osztásban. | , X 1 X 1960 novemberében került a Magyar Nép­hadseregbe, ahol tiszti iskola elvégzése után alhadnaggyá avatták. Ezt követően elvégez­te a vegyipari egyetemet, ahol vegyészipárnö- ki diplomát szerzett. Mind a tiszti iskolán, ‘ mind későbbi munkahelyén szorgalmával, ki­váló munkájával, elvtársias magatartásával, szerénységével elöljárói elismerését és mun­katársai szeretetét, megbecsülését vívta ki. Rövid életük, becsületes munkájúk, hivatásszeretetük örök példaképül szolgál a fegyveres erők személyi állo­mányának. Dolgozó népünk DYLSKI AURÉL HATÄR.ÖR SZÁZADOS ELVTÄRS 1939-ben született Budapesten, munkás­szülők gyermekeként. Az Otthon Bútorgyár­ban dolgozott, ahonnan 1960-ban vonult be a BM határőrséghez, elvégezte az egyesített tisz­ti iskolát. 1962 óta tagja a Magyar Szocialista Mun­káspártnak. Munkáját mindig becsülettel, fe­lelősségérzettel végezte. Parancsnokai, beosz­tottai tisztelték és becsülték példamutató ma­gatartásáért, a szocializmus ügyéért végzett áldozatos munkájáért. Eredményes tevékeny­sége elismeréseként két alkalommal tüntették ki a Haza szolgálatáért érdeméremmel, s bir­tokosa a Szolgálati érdemérem kitüntetésnek is. tisztelettel emlékezik Dylski Aurél határőr százados és Cziboly Csaba főhadnagy elv- tásra akik szülőhazájuktól tá­vol, a vietnami nép békéjének szolgálatában hűséggel teljesí­tették nemes küldetésüket. Tisztelettel adózunk emlé­küknek. Nyilatkozat a dél-vietnami helikopterszerencséllenséuről Quang Tri tartomány né­pi forradalmi bizottsága a következő nyilatkozatot tet­te közzé a NEFB képviselőit szállító helikopter 1973. áp­rilis 7-i szerencsétlenségéről: A központi kétoldalú ka­tonai vegyes bizottságban helyet foglaló DIFK-kül- döttség és a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság között létrejött megálla­podás értelmében 1973. áp­rilis 7-én reggel két heli­kopter Hűéből Gio-Linhbe, majd Gio-Linhből Lao-Bao- ba szállította a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ság képviselőiből és a sze­mélyzetből álló 11 tagú cso­portot, hogy a vietnami— laoszi határ közelében, a 9. számú országút mentén fekvő Lao-Baóban megte­kintse a NEFB-csoport hadi­szállásául kijelölt helyet. Amikor a NEFB-csoport Gio-Linhbe érkezett, Quang Tri tartomány helyi DIFK- hatóságai egy századost ösz- szekötő tisztnek, továbbá két' tolmácsot jelöltek ki, hogy elkísérjék a csoportot Lao- Baóba. A Quang Tri-i helyi ha­tóságok tájékoztatták a NEFB csoportját a két he­likopter számára kijelölt lé­gifolyosóról, amely Dong- Hatól Lao-Baóig a 9. szá­mú országút hosszában két kilométeres szélességben hú­zódott. Tengelye a 9. számú országút volt, amely a meg­határozott légifolyosó mind­két szélétől — a biztonsági övezetet is beleértve — két- két kilométernyire volt. A repülési magasságot 1000 méterben határozták meg. A kijelölt légifolyosó Cam-Lo és Hung-Hoa járási székhe­lyek fölött húzódik, s teljes hosszában a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya által el­lenőrzött térségben fekszik. 1973. április 7-én 10,20 órakor az említett két heli­kopter Huong-Hoa légiteré­be érkezve nem követte a kijelölt utat Lao-Baóba, ha­nem délkeleti irányban eltér­ve, messzire eltávolodott a 9. számú országút fölötti lé­gifolyosótól és Quang Tri városától délnyugatra a hegyvidék fölött szállt el. E térség a saigoni kormányzat kémrepülőgépeinek és kom­mandótevékenységének ál­landó célpontja és közel fek­szik ahhoz a térséghez, amely ellen a Vietnami Köz­társaság (Saigon) fegyveres erői szakadatlanul terület­szerző hadműveleteket foly­tatnak. 1973. április 7-én 11,00 óra­kor az egyik helikopterrel szerencsétlenség történt, a gép Lao-Baótól távol, a 9. számú országút mentén ki­jelölt légifolyosótól legkeve­sebb 26 kilométerrel délre lezuhant. A helikopteren tartózko- ^o$ a NEFB-csoport egy része, köztük két magyar küldött, egy indonéz kül­dött, egy kanadai küldött, továbbá Tran Dinh Than százados és Tran Dinh Long alhadnagy, a DIFK által ki­jelölt' tolmács, valamint a helikopter három főnyi ame­rikai legénysége. Az első jelentés szerint e személyek a szerencsétlenség áldozatául estek. Miután az első helikopter lezuhant, a második, amely a NEFB-csoport többi tag­ját és a DIFK által kijelölt másik tolmácsot szállította, ugyanebben a térségben sér­tetlenül leszállt, s utasait a helyi hatóságok megfelelő gondoskodásban részesítet­ték. A Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormánya nyomban az­után, hogy az első hírt kap­ta e sajnálatos szerencsét­lenségről, utasította a helyi hatóságokat, tegyék meg a felkutatási intézkedéseket, gondoskodjanak az elsőse­gélynyújtásról, és egyidejű­leg vizsgálják ki a szeren­csétlenség közvetlen okát. A helyzetről érkezett első megerősített jelentés szerint a sajnálatos szerencsétlenség oka az, hogy a két fent em­lített helikopter nem követ­te a meghatározott légiútvo­nalat Lao-Baóba, 40 percig mintegy 25 kilométernyi tá­volságban repült a kijelölt légifolyosótóí, s előzetes jel­zés nélkül egy olyan hely közelében lévp térségbe' re­pült be, ahol harcok foly­nak. Quang Tri népi forradal­mi bizottsága mélyen fájlal­ja a váratlan szerencsétlen­séget. „Hidd el, fiam“ Ketten voltak vadászaton: apa és fia. Rossz napot fogtak ki, lehangoltan, üres kézzel tértek vissza. Mindkettőjüket gyötörte az éhség. Az apja még valahogy csak elviselte, a fiú azonban lázadozott. Amikor kiértek a völgybe, a fiú gyanakvóan apjára ron­tott: — A tarisznyában biztos elrejtett egy kis ennivalót. — Egy falatom sincs —vá­laszolta az apa, és kétségbe­esetten mondta éhes, elkese­redett fiának: „Szine vir” (a továbbiakban a szavak ma­gyar fordítását fogjuk hasz­nálni: hidd el, fiam). — Nincs egy falátom sem. Hidd el, fiam... Hidd el. — Ezek voltak utolsó szavai. A fiú megfojtotta az apját, s csak akkor ébredt rá tetté­re. amikor hiába kotorászott a tarisznyában, nem talált ott semmit. Földönfutó lett, bol­dogtalan ember A Tereblja völgyében később falut ala­pítottak. s az apa emlékére nevezték el. Nemzedékről nemzedékre szállt ez a legenda a mizs­hirjai kerületi Szinevir köz­ségben. Ne kutassuk erede­tét: a „Hidd el, fiam” sza­vaknak itt ma is szimbolikus jelentősége van. A szineviriek hosszú évti­zedeken át messze országok­ba vándoroltak szerencsét próbálni. — Sok vidéket járt be va­laha munkát kereső apánk — emlékszik vissza Scsobák Iván, a részlegkórház főorvo­sa. — Azzal bíztatott, hogy nem tarthat örökké a nyomor. Valahányszor útra kelt, ezzel búcsúzott: „Hidd el, fiam”. — Kilencéves voltam, ami­kor apám a Szovjetunióba menekült — lebbenti fel a múlt fátylát Miscsanin Dmit- ro, a községi tanács elnöke. — Biztos volt benne, hogy csakis onnan várhatjuk az emberhez méltó életet. Há­romszor elmondta: „Hidd el, fiatul...” „Színe, vír!” Hidd el, fl­am 1... Ma már ez élő valóság lett. Mert az egykori verho- vinai nyomorúságos község­ben is diadalmaskodott a szabad munka, a boldog élei. A földhöz ragadt szegény családból származó Miscsa­nin Dmitro ma tanácsi funk­cionárius, állami ügyeket In­téz. Scsobák Iván szüleinek — immár több, mint egy ne­gyedszázada nincs kenyér- gondjuk. A kolhoz jó módot biztosított számukra. Két fi­úk pedig tanult ember lett. Iván, mint már említettük, főorvos, Vaszil egy uzshorodi vállalat mérnöke. Tekintsünk be más csalá­dok életébe is. Kulis Sztepannak egy tal­palatnyi földje sem volt. Ti­zenkét gyermeket nevelt fel. A legidősebbik — Iván — fo- gatos a kolhozban. A falube­lijei érdekeit képviseli a ke­rületi tanácsban. Különben a család minden tagja meg­találta helyét a szovjet tár­sadalomban. Ugyanezt mond­hatjuk Tilnyakékról is. Há­rom gyermekük végzett főis­kolát: Jurij és Mária a helyi iskola pedagógusai, Fegyir pedig Huszton földrajztanár, Ivanyina Jurij erdőmunkás három gyermeke ugyancsak főiskolát végzett — Mária biológustanár, Natalia Csapon orvos, Iván pedig aspiran- túrát végzett és köztársasá­gunk fővárosában fejt ki tu­dományos munkát. Verhovinai csodát — Nem, nem csoda. Ter­mészetes jelenségnek tartjuk — mondja büszkén a tanács­elnök —, hogy az élet minden területén rohamos a fejlődés. — És látogassanak el most a „holt völgybe" — invitált Szubota Mária tanácstitkár, s rögtön megmagyarázza: a Tereblja folyó mögött van, a község keleti részén. Szinevir legelhagyatottabb, legnyo­morúságosabb része volt ez. Most új utca van itt kiala­kulóban, szép házsorokkal. Lakói: Cimbota Sztepán gép­kocsivezető, Kirik Vaszil fo- gatos, Mondok Iván, a szö­vetkezeti péküzem fűtője... — A legenda szerint — folytatta a tanácstitkár — itt játszódott le az apa és fia tragédiája... Különben az én családomnak is lehet vala­mi köze a legendához — tet­te hozzá tréfásan. Az öregek azt mondják, Szubotáék vol­tak Sziverin első lakosai. Elterjedt ez a családnév Szineviren. Viselőik ma mindannyian jómódban él­nek. De maradjunk a tanács- titkár családjánál. Az apa a felszabadulás után szakkö­zépiskolát végzett, ma tanító. Az egyik testvér — Vira ápo­lónő, a másik Viktor — a kö­zépiskola elvégzése ntáa a hadseregben teljesít szolgála­tot. A tanácstitkár férje Odesszában folytatja tanul­mányait. Ez ma Szinevir. A helyi Vörös Csillag Kolhoz­nak tavaly mintegy 300 ezer rubel jövedelme volt. A gaz­daság téglagyárat épített, amely az idén mintegy 2,5 millió téglát állít elő. Az öt­éves terv folyamán a meglé­vő 6 istálló, 3 juhakol és a gépesített takarmányműhely mellett felépül még egy új istálló, a hizlalda, egy mű­hely, 2 műtrágyatároló, egy garázs 25 gépkocsi részére. A népjólét növekedését szemléltetően tükrözi az áru­forgalom alakulása is. 1974-re már 1 650 000 rubeles forga­lomra számítanak. Mit mutat a község fejlő­dése? Nos, 1945-ben 550 lakó­házat tartottak nyilván, most viszont 1250-et. Ebből leg­alább 1200 az űj ház. A meg­maradt néhány régi is újjá­épül. 500 férőhelyes közénis- kola, 4 elemi iskola, 500 férő­helyes kultúrpalota. fürdő, ambulatórtum, kórház, 2 klub, 3 könyvtár, gyógyszer- tár, 5 üzlet. 2 óvoda, napi 12 tonna kapacitású sütöde és sok más létesítmény épült még Szineviren. Zeneiskola működik a községben. A mos­tani ötéves tervidőszakban emeletes tanácsházát, 100 személyes étkezdét, televízió reléállomást, üzletet, olvasó­termet és néhány más létesít­ményt építenek. Az építke­zésből, a községrendezésből is nagymértékben kiveszik részüket a lakosok. A szovjethatalom éveiben a szineviriek közül ezren vé­geztek középiskolát, 8' m szakközépiskolát, 40-en reztek főiskolai diplomat. 1944-ben 7 tanító működött a községben, de egyiknek sem volt főiskolai végzettsége. Most 50 tanító oktatja a szi- neviri gyerekeket, köztük hú­szán főiskolát végeztek, a többiek levelező tagozaton folytatják a tanulást. Egy­kori nincstelenek és írástu­datlanok gyermekei — Szu­bota Iván, Szubota Mikola, Mikulin Vaszilina és mások — ma középiskolai tanárok szülőfalujukban. — „Szine vír!” Hidd el, fi­am! — mondhatja ma is az apa a fiának. De ezekből a szavakból már nemcsak a remény csen­dül ki. Több annál. A feltar­tóztathatatlan fejlődés tör­vényszerűségébe vetett hit is. Vladimír Mihály,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents