Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-10 / 83. szám
ftra. április to. R8faffxT"**SE®Gí xÄ?l09RiS2i A!® Gondolatok a Láng gyári nagygyűlés után Mi a különbség? AKI VÉGIGNÉZTE A TELEVÍZIÓ elmúlt, vasárnapi Hét című műsorát, találhatott benne egy beszélgetést, amelyre oda kellett figyelni. Két fiatal kispesti traktorgyári munkással beszélgetett a riporter, akik eddig szerelők voltak, de most új szakmát tanulnak, mert. a magyar traktorgyártás gazdaságtalan, s ezért fokozatosan megszüntetik. Az egyik munkás egyszerűen, tömören mondta el, hogy helyesli ezt az intézkedést, mert bár ő addig is megkapta a fizetését. — hiszen az állam dotálta a terméket —, de neki sem mindegy, hogy ráfizetéses, vagy nyereséges gyártmány kerül ki a keze alól, hiszen azt valakinek meg kell fizetnie az országban. Bölcs — s mint mások megállapították, közgazdasági szemléletű — megállapítást tett ez a fiatal munkás 3 perc alatt. Olyan a gondolkodása, mint korunk követelménye: rugalmas, a helyzethez alkalmazkodó, okos. Bárha sok ilyen egyszerű dolgozónk lenne, volt benne kimondatlanul is a riportban. Akkor kevesebb volna a gondunk, több az olcsó, korszerú, a jó gyártmányunk, amellyel lehetne versenyezni külföldön, s amelyet el lehetne adni itthon is, a hazai piacokon — méghozzá mind olcsóbb és olcsóbb áron. AZ ÉLETSZtN VONAL UGYANIS ITT KEZDŐDIK. A termelő helyeken, a munkás fejében. Sokan és sokszor elmondták már ezt is, de még mindig nem elégszer: fogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ha sokat és jót termelünk, sokat és jót fogyaszthatunk. Nem várhatjuk, hogy a mi gyenge munkánkat is kitűnően dotálják valakik valamilyen pénzből. Teljesen világos — mondhatná az olvasó —, hogy ez így van, minek erről únos- untálán beszélni. Hogy mégsem elég, arra is van sok bizonyíték. Van üzem az országban, s van itt, Szabolcs- Szatmár megyében is, ahol Bokortelepülések, homokdombok és csupasz akácosok közepén találjuk Cigánybo- korl. Sima, ú.i kövesül vezet idáig, amelyen Nagycserkesz (az igazgatási központ) kocsival, vagy motorkerékpárral jó 5 perc alatt elérhető. Nyíregyháza 18 kilométerre van ide. a megyeszékhely elérése is csupán jó negyedóra buszozást jelent az itt élő mintegy 200 embernek. A település létszáma már évek óta stagnál. Nem költöznek sehová innen a családok. Hogy miért ragaszkodnak a tanyai élethez? Mert köti őket a szülőföld, a táj és a hagyományok szeretete, mert ők másként ítélik meg a tanyán élést, mint a városi emberek. És az sem mellékes, hogy az állattartás miatt anyagilag itt jobban megtalálják számításaikat, mint a községben, vagy a városban. Sokan évek. vagy évtizedek óta Nyíregyházára járnak dolgozni naponta. Inkább vállalják a korán kelést, az utazás fáradalmait, de nem változtatják meg lakóhelyüket, nem cserélik fel az akácillatot a város levegőjével. nem cserélik fel a nyugalmat árasztó csendet a városi zajjal. nagyon jól tudják vezetők és munkások a fentieket, álmukból ébredve is elmondanák, hogy milyen fontos szerepet játszik életükben a termelés, a termelékenység, a takarékos, a hatékony, a fegyelmezett gazdálkodás. Csak éppen megrekednek ott, hogy tudják. Csak éppen elnézik, hogyan bánnak egyesek az értékes anyaggal, hogyan csellengenek a gyárkapun belül. Olykor a munkás, de nem kevés esetben a műszaki. közép-, vagy felső vezető hibájából, aki nem gondoskodott anyagról, piacról, ami pedig az elsőrendű feladata, hiszen azért fizetik. És érdekes módon az ilyen emberek is kapnak fizetést, annyit, mint aki hajt, kapnak prémiumot is, s nem szól ellene senki. Sőt, odáig sem értünk el a legtöbb munkahelyen, hogy a jól és a rosz- szül dolgozókat meg különböztessék fizetésemelésben, jutalom osztásakor, mert akkor valaki megsértődik... Kádár János elvtárs is erről beszélt a múlt pénteki Láng gyári nagygyűlésen. Hadd idézzem: „...Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos keresetnövekedést a dolgozó emberek számára... Elvünk, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen és aki nem dolgozik, az ne kereshessen...” Minden becsületes ember mélységes egyetértésével találkoznak ezek a szavak. Gyári munkásokat kérdeztem erről a minap, s ők is azt mondták, ideje már így, komolyan differenciálni a munkahelyeken, mert csak ezzel lehet kedvet teremteni a jobb tevékenységre, csak ezzel vagyunk képesek jobb feltételeket teremteni a hatékonyabb munkához. EGYSZERŰ KÉPLET: AKI TÖBBET TESZ A GYÁRÉRT. a munkahelyéért, az kapjon is többet, az munkája arányában részesedjék a megtermelt javakból, az becsületes munkája nyomán gyarapodhasson. Ezzel jár együtt, hogy aki ezt nem akarja, az A tanyát átszelő kövesút két. oldalán katonás rendben sorakoznak a házak. Van közöttük még elvétve nád- redeles, de találunk itt modern, vízvezetékkel és központi fűtéssel ellátott új házakat is. A tanács dolgozóinak tájékoztatása szerint építési engedély nem adható ki Cigánybokorban. Az utóbbi években mégis néhány takaros ház emelkedett a régi, kétvégű házak fölé és sokat fejlődött a tanyán a lakáskultúra is. A lakosság többsége a nagy cserkészi tsz-ben dolgozik. A tsz segíti a külterületen lakók központba települését: kedvezményes fuvart ad az építkezéshez, és telekhelyet is a íanácsháza előtti területen — ölenként mindössze 10 forintért. Ezt a kedvezményt azonban nem veszik igénybe az itteniek. Főleg azért nem. mert a község és a tanya közötti különbség egyre csökken. Márföldi András tanácstag kényelmes, vízvezetékkel ellátott lakásába ezzel a kérdéssel kopogtattunk be: miben nyilvánul meg a hátrány csökkenése, hogyan látja a tanya jövőjét? — Az új bekötő út értéke számunkra felbecsülhetetne kereshessen, de ne is panaszkodhasson. A lógósoknak, a megrögzött szájhősöknek — s hol nem találhatók ilyenek? — világosan értésükre kell adni, hogy nem nekik épül a szocializmus. Az egyenlősdi visszafelé húzza a munkát, az ösztönzés, a mind nagyobb eredmények elérésének fékje. Nem engedhetjük, hogy létjogosultságot nyerjen az a szemlélet, hogy egyeseknek jó, mert gyorsan növekszik az életszínvonaluk, kocsijuk, vagy más anyagi értékük van, s hogy ezt nem szabad megengedni. Természetes, hogy a kapzsiságot, a harácsolást, mint társadalmunktól idegen jelenségeket megvetjük, elítéljük: Kádár elvtárs mondta: „aki a közösség rovására visszaél a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; az ilyenek ellen a jövőben is harcolni fogunk!*’ Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk azt, ha valaki becsületes munkával szerez valamit. A MÉRCE TEHÁT ma Is. továbbra és változatlanul az: ki mit tesz a közösségért. Egyáltalában nem az ügyeskedők védelmében szólunk, hanem azok ügyében, akik többet vállalnak az anyagi javak előállításának társadalmi méretű munkájában. Az, hogy milyen lesz fejlődésünk üteme a jövőben, javarészt rajtunk múlik. A gazdasági építésben nincsenek különleges feladatok, azok régóta adottak. Pártunk első titkára ezt ebben a négy szóban jelölte meg: takarékoskodni anyaggal, pénzzel, idővel! S a dolgok logikája szerint való, ha azokat az embereket, akik ezt teszik és hasznosan teszik, a társadalom javára cselekednek, a társadalom azzal becsüli meg, hogy munkájuk arányában juttat számukra az értékekből. EZ A HELTES ÜT - minden munkahelyen. K. J. ien. Az autóbusz naponta hatszor érinti a települést. A személykocsik és a motorkerékpárok száma is egyre növekszik. A közeljövőben összekötő utat építenek a Guszev-telep és a tanya között. Az út átadása után Nyíregyháza mindössze 8 kilométerre lesz ide. Ez pedig reményekre jogosít minket. ez is meghatározza majd jövőnket. Aztán az utóbbi évek és hónapok változásait sorolja házigazdánk: tavalyelőtt mélyfúrású kutat, az elmúlt ősszel segélykérő telefont kapott a tanya. Ez sokat jelen: a telefonnak köszönhető, hogy már többször is időben érkezett a mentő, vagy, az állatorvos. Csak hát még a telefonnal is probléma van — magyarázza Márföldi András — mert a postához van bekötve, így éjszaka nem használható. De ígéret van rá: hamarosan új telefonközpontot kap a nagycserkesz! postahivatal, s akkor ez a telefon használható lesz éjjel is. Januártól a tanyán felvásárolja a tejet a tejipari vállalat. Márföldiné naponta átlagosan 500 liter tejet gyűjt be a termelőktől. Igv megszűntek az értékesítési gondok, van olyan család, amely „tejből pénzel”. Bellus Honá- ék például 3600 forintot kaptak a múlt hónapban — tejért. (Lakásukban a villany- daráló és a iäSäzö gén to Cigány bokor ’73 « ém A Nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalat az idén 561 ezer pár női és gyermek utcai cipőt készít. Képünk: Baraszi Istvánné, Botos Ferencné, Kónya Béláné a női cipők utómunkáit végzik. (Elek Emil felvétele) Beszéljünk a kéréséiről „Rászólunk mi, ha nem dolgozik“ A kislány lassan fél órája ül a munkapadnál, maga elé mered. — Mit csinál? — Semmit. — A művezetőnek miért nem szól, hogy adjon munkát? — Mert nem tud mit adni. — Akkor mit fog keresni? Válasz nincs. Egy óra telt el a műszakból. s Ferenc Katalin ennyi idő alatt 30 női cipő felső részére tette fel a csatot. Egyért 12 fillért kap. A napi norma 600 lenne. Mert fiatal a gyár... — Pedig pénteken 750-et csináltam — büszkélkedik. — Az már kilencven forint lenne egy napra. — Igen — hagyja helyben. — És mennyit keres egy hónapban ? — Nyolc—kilencszáz forintot. De még csak január 8. óta vagyok itt — teszi hozzá mentegetőzve. Azt kérdi a főmérnök: — Minek jönnek mindig ide? Azért mert fiatal gyár vagyunk és felkapnak bennünket? A többi cipőipari üzem majd megsértődik. Az Auróra Cipőipari Vállalatnál nem az árnyoldalakat kerestük, hanem azt, hogy az új gyárban hogyan keresnek, boldogulnak az emberek. Ezért hozunk rögtön egy másik példát is: — Mindenki a teljesítménytől függően kap. Az már nagyon rossz hónap, ha csak 1500—1600 forintot keresek — mondja Lakatos Já- nosné. — Ez a notesz minek? — Ebbe írom, hogy menynyit csinálok. Már fél műszakban utánaszámolok, mennyit keresek. Ha kevés, akkor nagyon ráhajtok. — És akit ez nem érdekel? Azt ki noszog tatja a szalagnál ? — Rászólunk mi, ha nem dolgozik. A művezető nem érkezik rá, de mi igen, mert ha neki elég is, nekem kell a pénz, és ha ő nem dolgozik, akkor nekem se lesz munkám. Lakatosné három éve tűzőnő. Betanítóit munkás létére 8 százalékos béremelést kapott, hiszen ugyanúgy helytáll, mint a szakmunkások. Nyírvasváriból jár be dolgozni. Szükség van a keresetre, házat akarnak építeni, családot alapítani. Az új vállalat lényegében beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tavaly, az év közepén még csak 350-en dolgoztak, az év végére már 820 volt a vállalati létszám. Ennyi embert betanítani úgy, hogy közben eleget tegyenek a rendeléseknek is, vigyázzanak a minőségre is — bár ez utóbbi nem mindig sikerült — csak arra voü elég, hogy eredményesen dolgozzanak, ne veszteséggel, hanem minimális nyereséggel zárják az évet. Uj premizálási rendszer — ' Az átlagbér is visszaesett tavaly 1971-hez képest — magyarázza Csapos János, a szakszervezeti bizottság titkára. — Ezért az év második felében újfajta premizálási rendszert vezettünk be, ami a havi kereset 6—8 százaléka lehet. Egyre több műszak teljesíti a feltételeket, márciusban például csak két műszak nem kapott prémiumot. Vagyis gyáron belül egészséges nevelési folyamat indult el. egymásra is ügyelnek a munkások, hiszen a munkájuk összefügg, ha az egyik lazsál, akkor a másik se halad a szalagnál. A vezetők is minden alkalmat megragadnak, hogy elősegítsék ezt a munkássá válási folyamatot. Segítenek a brigádok — most már minden szalagnál alakult brigád — és sokat tesz a KISZ- szervezet is. A vállalat által taníttatott ipari tanulók munkába állása szintén ez irányban hat, nekik már más a viszonyuk, a tanuló- évek alatt megszokták, megszerették az üzemi munkát. Fiatal a gyár, fiatalok a munkásai. Az átlagéletkor mindössze 22 év. S itt nagyon sokat tesz a bánásmód. a hangnem. (Ezért érthetetlen. hogy a fiatal lányokat, asszonyokat egyszerűen letegezik egyes vezetők, mintha nem tanúsítanának kellő tiszteletet azok iránit, akiken a termelés múlik.) A hangnemhez pedig az is hozza tartozik, hoav a vállalatvezetés a műszaki konferencián, a termelési tanácskozáson nyíltan beszélt a gazdálkodás szempontjából kényes kérdésekről. Hiszen az említett példákat idézve a szalagmunka mellett is lehet fokozni a szervezettséget. •• Össze fos ássa I, fegyelemmel — Ha logikailag kiszámít- ja az ember, akkor van haszon rajta — vélekedik eev másik munkás. Lálóczkj László. S az egyénnek is megvan a haszna, mint ahogy a saját munkájáról mondja: — Ha sokat akarok keresni, akkor a 1 120 forintom megvan egy nap. Ezért hajtani kell. — Közö6 összefogással, a munkafegyelem javításával megvan a" reményünk, hogy jobban zárjuk az évet — sommázza az elvárásokat Cssapos János is. bán* Baba« megtalálható.) Hamarosan enyhül itt a vásárlási gond is: a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat saját boltot nyit, amelyben a tejtermékeken kívül naponta friss kenyér és fűszer is kapható lesz. Eddig hogyan oldották meg az értékesítést és a vásárlást? — kérdezzük Gyurján Jánosaiétól. — Évtizedek óta hetente egyszer, vagy kétszer kannában és batyuban vittük a tejet, tejfelt, túrót, tojást Nagy cserkeszre és Nyíregyházára. Portékánk mindig kelendő volt a piacon. Amikor eladtunk mindent, bevásároltunk egy hétre és gyalogoltunk, vagy szekerez- tünk haza. Most 2 helyen is megáll a busz a tanyán, de nem kell gyakran felszáll- nunk. mert a tejeskocsi mindent elvisz. Ez még nagyobb állattartásra serkenti a tanya lakosságát. Fiatalsága is van a tanyának. Szanyi András pár hete nősült. Itteni lányt vett feleségül. A fiatal házasok Nyíregyházán dolgoznak, de mint a szomszédok mondják, életüket itt akarják leélni. Kodván Andrásék 1 éve házasok. szintén a megyeszékhelyre járnak dolgozni a saját kocsijukkal. A férj mentősofőr, a feleség, akivel beszélgetünk, ápolónő. — Gyereket várok. Tudom, mit jelent a szülés és a mit jelent ugyanez a városon. Mégis maradunk és itt neveljük fel születendő gyermekünket Gondolunk a jövőre is. Tavasszal gyümölcsöst telepítünk a kertbe, már itt vannak a ház mellett leföldelve a csemeték. A születendő gyermek már csak 4 évig jár a ta nyai iskolába, mert szeptembertől a felső tagozatos gyerekek a község központi iskolájában tanulnak. Sajbán Andrásnét a ház körüli munkában találjuk. Mint mondja, férje fogalos a tsz-ben, s jól keres, ö az 5 éves fiukat neveli, az állattartással foglalkozik. A szerződött állatokért évente jelentős összeget kap a család. Kevés szülő nyilatkozik ilyen szerényen: „Szeretnénk, ha fiunk az általános iskola elvégzése után itt dolgozna az egyre fejlődő tsz- ben”. Sajbánné szávaiból is az csendül ki, hogy lesz újabb generációja a tanyának. A tanács vezetői szerint pedig a villamosítás, a tv. a jobb közlekedés, az iskolák körzetesítése szellemi előrehaladást is jelent a tanyának. Annak a tanyának. amely jelentős szerepet tölt be a megyeszékhely, sőt, az ország ellátásában. Az itteni emberek szeretnék, ha a fejlődéssel. a változásokkal a településűi neve is megváltozna» MSbfÉáf
