Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-06 / 80. szám

XXX ÉVFOLYAM. 80. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1973. ÁPRILIS «, PÉNTEK LAPUNK TAKTALMABdtil Szovjet és román vendégeinkkel Mátészalkán is. oiftafl Kitüntetések (5. oldal) A rádió és a televízió jövő heti műsora (.4. oldal) Sport jelentéseink (7 - oldali Választási nagygyűlések Tatabányán Fock Jenő miniszterelnök, Pécsett Aczél György, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Tatabánya országgyűlési képviselője, csütörtökön kétnapos látogatásra Komárom megyébe érkezett. A vendéget csütörtökön reggel Tatabányán, a megyei párt- bizottság székháza előtt Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára. Kiss István, a megyei tanács elnöke, Takács Ti­hamér. a városi pártbizottság első titkára és Sütő András, a városi tanács elnöke fogadta. Ezután a megye és a város ve­zetőinek társaságéban Fock Jenő felkereste a Komárom me­gyei Állami Építőipari Vállalat egyik tatabányai szerelőüze­mét.. A délelőtti program következő állomása a Tatabánya-Új­városban nemrég átadott új óvoda volt. Ezt követően Fock Jenó rövid látogatást tett az Újváros egyik 10 emeletes épületé­ben Szabó Jánr»né és családja kétszobás, összkomfortos laká­sában. A délelőtti program városnézéssel fejeződött be. Fock Jenő délután a népházban nagygyűlésen találkozott a tatabá­nyai választópolgárokkal. A zsúfolásig megtelt művelődési házban hosszan tartó tapssal köszöntötték a Minisztertanács elnökét. Herczeg László, a népfront városi bizottságának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést és beszámolt a választási előkészü­letekről, ismertette a jelölőgyűlések és a választási gyűlések tapasztalatait. Ezután felszólalt Oroppa Éva első választó, La­dányi András vájár, tanács tagjelölt és dr. Öcsöt Attila jogász, ugyancsak tanácstagjelölt. Ezt követően Fock Jenő mondott választási beszédet. Fock jenö miniszterelnök beszéde Bevezetőben Fock Jenő meg­emlékezett arról, hogy az or­szág most ünnepelte felsza­badulásunk napját, nemzeti történelmünk nagy sorsfordu­lóját Hangsúlyozta, hogy so­ha el nem múló hálával tarto­zunk mindazoknak. akik ha­zánk. népünk szabadságáért harcoltak, elsősorban a testvéri szovjet népnek. Magyarorszag ma a szocialista országok nagy családjának megbecsült tagja, sikeresen munkálkodik a szocializmus éoítésén, a többi szocialista állammal és mindenekelőtt a Szovjetunió­val testvéri közösségben. Testvéri barátságunk nyílt és megingathatatlan, szilárd, el­vi. internacionalista alapokon nyugszik, teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel, A párt Központi Bizottságá­nak 1972. novemberében tar­tott üléséről szólva elmon­dotta: a határozat legjellem­zőbb vonása, hogy egyértel­műen szolgálja a munkásosz­tály politikai, erkölcsi, és anyagi megbecsülését. Pár­tunk munkáSDOlitikáját je­lenti minden olyan lépés, in­tézkedés. amelyet a munkás- osztály történelmi céljainak megvalósítása érdekében megteszünk. Pártunk akkor is rminkáspölitikát folytat, ami­kor határozatot hoz a szövet­kezeti parasztság érdekében, és akkor is, amikor tág teret nyit az értelmiség alkotó ere­je kibontakoztatásához. Vannak, akik munkaspoli- tikán csak azt értik — foly­tatta Fork Jenő—, hogy emel­jük-e a munkások bérét, vagy sem. Helytelen a párt mun- káspolitikáját erre az egy — bár nagyon fontos — kérdésre leszűkíteni. Politikánk mim- kásjeUegén nemcsak azokat az intézkedéseket értjük, ame­lyek a munkásosztályt napon­ta és közvetlenül érintik. Ak­kor is munkáspolitikát foly­tatunk, a munkásosztály ve­zette hatalmat erősítettük, amikor az orvosok, ápolónők vagy éppen a pedagógusok fi­zetését emeltük.. Nagy gondot fordítunk a nyugdíjasok hely­zetének állandó javítására. A munkásosztály, különösen pedig a nagyüzemi munkásság életszínvonala nem emelke­dett úgy, ahogy politikánkból fakadóan célul tűztük ki. Ezért a Központi Bizottság novemberi határozata nyo­mán a kormány intézkedése­ken tett, hogy a nagyüzemi munkásság életszínvonalát a a március elsejével életbe lé­pett béremelésekkel kiigazít­suk. Közvetlenül a nagyüzemi munkásság érdekeit fejezi ki az a határozat is. amely elír­ja, hogy a gazdasági rányitó szervek rendszeresen kísérjék figyelemmel a legfontosabb nagyüzemek munkáját, oldják meg néhány, gazdaságtalanul termelő nagyüzem problémá­ját. Ezután Fock Jenő arról szólt, a pártnak és a kormány­nak változatlanul az a törek­vése, hogy a fizikai dolgozók legjobbjait a gazdasági és ál­lami élet magasabb posztjaira állítsa. Hangsúlyozta: ezt a folyamatot nem tekinthetjük soha befejezettnek. Szükség van arra, hogy azok a legjobb munkások, akik felsőbb szín­tű vezetők lesznek, döntéseik­ben a munkás mai életének személyes tapasztalatait, ér- zésvílágát képviseljék. Azt kívánjuk — mondotta, — hogy a munkásosztálynak minden­féle szempontból, tehát politi­kailag morálisan és anyagilag is biztosítsuk az őt megillető helyet. Amellett, hogy kiiga­zítottuk a nagyipart munkás­ság gazdasági helyzetében ta­pasztalt hátrányt, azt akarjuk, hogy a munkásemberek szavá­nak súlya is jobban növeked­jék a jövőben. Szükséges, hogy a vezetők minden szin­ten egyaránt vegyék komo­lyabban azt, amit a munká­sok a politikai életről, a mun­ka szervezéséről, a szociális kérdésekről mondanák. A kormány tevékenységéről szólva Fock Jenő elmondotta, hogy a kormány a párt hatá­rozatai, elvi állásfoglalásai alapján dolgozza ki a gyakor­lati tennivalókat, szervezi és irányítja a végrehajtást,’ Eköz­ben naponta találkozik olyan horderejű kérdésekkel, ame­lyeket mindenkor a szo­cializmus érdekei szem­pontjából kell vizs­gálnia és eldöntenie. Ezek­nek a döntéseknek olyanok­nak kell lenniök, hogy min­denkor helyesen szolgálják a nép érdekeit. Az állam ér­dekét akkor képviseljük jól. ha az egybeesik a dobozó ember érdekeivel. Termé­szetesen az nem lehetséges, hogy egy-egy döntés min­denkinek tessék, de az na gyón is fontos, hogy a dolgo­zó emberek túlnyomó több­sége megértse és magáénak tekintse azt. A tanácsok szerepéről, a közelgő választásokról szól­va a miniszterelnök hangsú­lyozta : a tanácsok szerepe állami, társadalmi életünk fejlesztésében meghatározó jellegű, a kormány törekszik, hogy szerepüket tovább _nö­fPotytatás a S. oldalon) Kiutazott megyénkből a szovjet és román delegáció Elutazott Szabolcs-Szat- márból a szovjet és román delegáció, amelynek tagjai részt vetlek a hazánk fel­szabadulása 28. évfordulója tiszteletére rendezett megye; ünnepségeken. A szovjet delegációt Jurij Vaszilievícs Ttnyickij, az Uk­rán Kommunista Párt Kárpá- tontúli területi Bizottságának első titkára vezette: tagjai voltak: Cservinszkij Anatoli) Joséipovics, az irsavai járási párfNzottság első titkára és Oubko Elvira Pavlena, a Szóival Faipari Kombinát munkásnőjé. az Ukrán Leg­felsőbb Tanács tagja. A román delegációt Joszif Vglar. a Román Kommunista \ Párt Saitm&r megyei Bizott­ságának első titkára, a me­gyei tanács elnöke vezette Tagjai voltak: Otília Indre, a Mondial Konfekciógyár igazgatónője, Vaszile Gita, 3 szatmári városi pártbizott­ság első titkára, a városi ta­nács elnöke, Vaszile Marines- cu, a Szatmár megyei gépál­lomások igazgatója. A két delegáció csütörtökön Mátészalkára látogatott. A város határában Forgács András, a városi pártbizott­ság első titkára és Lánczí Já­nos, a városi tanács elnöke fogadta a küldöttségeket és a velük érkező megyei vezető­ket. A vendégek látogatás' tettek a Magyar Optikai Mű­vek mátészalkai gyárában, majd a pártbizottságon tájé­koztatták őket megyénk fia­tal városának fejlődéséről, terveiről. Ezután az állami gazdaságba látogattak. A kora délutáni órák­ban hazaindultak a kül­döttségek. A szovjet delegá­ciót elkísérte a határra dr. Tar Imre. a megyei pártbi­zottság első titkára. Alexa László, a megyei pártbizott­ság titkára, dr. Czimbalmos Béla. a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese. A román delegációt elkísér­te a határra dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Ekler György, a megyei pártbizott­ság titkára, Gyúró Imre, a megyei tanács efatökhelyette­Felszabadulásunk évfordulóját ünnepelte az ország A főváros ifjúsága látvá­nyos tömegdemonstrációval köszöntötte hazánk felsza­badulásának 28. évforduló­ját. Már egy órával az ün­nepség hivatalos kezdete előtt gyülekezni kezdtek a kerületek KISZ-istái, az üze­mek ifjúmunkásai, a tanin­tézetek diákjai. Vidámság, jókedv töltötte be a Dózsa György út, a Felvonulási tér környékét. Az összegyűlt if­júkommunisták — több mint 25 ezer fiatal — mozgalmi dalokat, népszerű protestson- gokat, népdalokat énekeltek. Másutt vidám kör játék folyt. A Uenin-szobomál katonák, rendőrök, munkásőrök és if­júgárdisták: álltak díszőr­séget. A fiatalók tapssal köszön­tötték a díszemelvényre ér­kező elnökséget, amelyben helyet foglaltak Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagia, Németh Károly az MSZMP Politikai Bizottságárak tagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, dr. Ajtai Mik­lós, a Minisztertanács elnök­helyettese, Ilku Pál művelő­désügyi miniszter, Csémi Károly altábornagy, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese. Papp Árpád, a munkásőrség országos pa­rancsnoka. Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke és dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára. Az elnök­ségben foglalt helyet Borisz Petrovics Ivánon vezérezre­des, az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet, déli hadseregcsoport, parancsnoka is. A teret övező tribünö­kön ott. voltak társadalmi életünk ismert személyisé­gei, a mozgalom veteránjai. Színes foltként tűnt ki a tö­megből a hazánkban tanuló vietnami diáklányok népvi­seletbe öltözött kedves cso­portja, megkülönböztetett fi­gyelemmel és szeretettel vet­ték körül őket a nagygyűlés részvevői. Tizenegy órakor hármas dísztűz jelezte az ünnepség ke7.detét, majd színes mele­gítőbe öltözött fiatal sporto­lók színpompás zászlós bevo­nulása következett. Ezután zászlók és transzparensek alatt vonultak el a fiatalok a dísztribün előtt. A Himnusz után Csillik András, a buda­pesti KISZ-bizottság első titkára megnyitotta az ün­nepséget. Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára mondott ünne­pi beszédet. Méltatta legna­gyobb nemzeti ünnepünket, s a tisztelet, köszönet hang­ján szólt a felszabadító szov- j hadsereg hős katonáiról, az épülő, szépülő Budapest­ről, amely egyesítésének 100. évfordulóját ünnepli, majd így folytatta: — Mindaz, ami az ország­ban és a fővárosban történt és történik, a szabad, dolgo­zó emberek keze munkájá­nak eredménye. Tanácsvá­lasztásokra készül az ország. Tizenegy nap múlva — ápri­lis 15-én — több mint hat­vanezer tanácstagot válasz­tanak falun és városon. Bí­runk benne, hogy közöttük több ezer fiatal is közéleti felelősséget vállal magára és eredményesen képviseli «ta­nácsokban választóik és az ifjúság érdekeit, Főcze Lajos ezután arról beszélt, hogy április nem­csak felszabadulásunk, ha­nem a nemzetközi szolidari­tás hónapja is. A magyar ifjúság figyelme, baráti se gitsége es támogatása övezi a gyarmati sorban élő és sza­badságukért harcoló népeket. A Veled pagyunk Vietnam jelszó ma. a háború befeje­zése után is valóság, s a ro­mok eltüntetésében nyújtott segítségünket jelenti. A KISZ KB titkára szólott a közelgő X. világifjúsági és diáktalálkozóróL is, amely­nek berlini rendezvénysoro­zatán hazánkat 700 főnyi de­legáció képviseli majd, A beszed után színes mű­sor kezdődött a téren felállí­tott két színpadon. A tömeg­demonstráción részt vevő fiatalok együtt énekelték a színpadra lépő énekesekkel és lelkesen ünnepelték ha­zánk felszabadulásának év­fordulóját, a magyar—szov­jet barátságot és a nemzet­közi szolidaritást. Az ünnepség az Interna- cionáléval ért véget, amely­nek hangjai közben hatalmas vörös csillag és lobogó emel­kedett a magasba a tribünök mögül. De a részvevők nem oszoltak szét, még hosszú ideig folyt az ének. a tánad Többen gitárt is hoztak a se­regszemlére, s így rövidesei» daloló csoportok alakultak kf egy-egy zenész körül. A lel­kes, jó hangulatú, sikerestől megdemonstrácíó a budapesti fiatalok méltó tisztelgése vott nemzeti ünnepünkön. Szerdán délben zenés őr* ségváltás volt a Parlament előtti Kossuth téren, a fel­szabadulás 28. évfordulója tiszteletére felvont állami zászlónál. Az ünnepi látvá­nyosság sok érdeklődőt von­zott. A váltásról távozó, il­letve az érkező őrség köl­csönös tisztelgése után el­hangzott az őrparanesnofcol* jelentése, s az új őrsén el­foglalta helyét az állami zászló talapzatán. Az őrség­váltással egy időben ?. Gel­lérthegyen felállított lövegei* díszössztüzé kös-ubtötte la­zánk legnagyobb nemzeti ün­nepét, a felszabadulás évfor­dulóját. Hagyományos ünnepé­lyességgel, a felszabadítók:-» emlékezve, országépítő mun­kánk eredményeit méltatva köszöntötte a városok és fal­vak népe április k ét. Eello- bogózták az utcákat 4s a te­reket, ünnepköszöntő felira­tokkal, dekorációkkal ékesí­tették az épületeket. A. já­rási és megyeszékhelye­ken nagygyűléseket tartottá}!^ s koszorúzást ünnepségei# voltak a szovjet hősi emlék­műveknél, a felszabadító harcokban -lesett szovjet) katonák sírjainál. A kegye­let és a megemlékezés virá­gait. helyezték el az, emlék­műveknél a helyi párt.-, álé larm és társadalmi szervei# vezetői, az. üzemek, gyárak^ termelőszövetkezetek kül­döttei, az iskolák, intézmé­nyek képviselői. A legif­jabbak, a piros nyakkendő* úttörők virággal borították * hősi halált halt szovjet ka­tonák sírjait. Az ünnepen sok helyütt rendezték meg a KISZ új tagjainak fogada­lomtételét. Április 4. alkalmából szá­mos községben és várasbán avatlak új létesítményeket. Ibrányban megnyitották a falu új, több mint három­millió forintért épült kor­szerű filmszínházát, Levele­(Folytatás a 3. oldalon) A nyíregyházi szovjet felszabadulási emlékmű talapzatára elsőként a megyei, a járás} Él Sáros* Páöbtapttság veretéi helyezi«* e| » kegyelet t* * megemlékezés koszarújak,

Next

/
Thumbnails
Contents