Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

. ^W-ffiXSTOHÖHSKrtf I. 4M ~)&ö m. ipm m 1 9 8 5 - I G: Nem a vásárlók terhére... Kedvező tapasztalatok Mátészalkán másfél milliárdos közművesítés megyénkben Mátészalkán a Kraszna Áruház egyike azok­nak a vidéki áruházainknak, ahová a megyeszékhelyről is kilátogatnak, de az errefelé járó debreceniek szintúgy benéznek, hogy olyan árut keressenek — es legtöbbször találjanak is (!) — ami meg­felel ay. Ízlésüknek, másutt, nehezen kapnák meg. A szatmári rész kisközségeiből pedig állandó vásárlók ver­buválódtak nem csak a Má­tészalkai Általános Fogyasz­tási és Értékesítési Szövet­kezet működési területéről, hanem jóval távolabbról is. Aagyobb önállóság — a „létrán“ A szövetkezet 1972-ben — húsz más társával együtt — kereskedelmen belül új irá­nyítási, szervezeti formát dol­gozott ki. A mátészalkaiak voltak Szabolcs-Szatmárban az elsők, akik ennek az új típusú gazdálkodásnak az alapján végezték munkáju­kat, s egy év elteltével már bizonyos tapasztalatokat is Szereztek. Az új rendszer lé­nyege: a nagyobb önállóság. A régi szervezet szerint fe­lülről lefelé, elnök, főosz­tályvezető, osztályvezető, csoportvezető, egységvezető, 6tb. alakult a vezetési „lét­ra”, s így bizony egy-egy te­rületen sokszor éppen a leg­illetékesebbnek nem volt elég szava, hogy beleszóljon a napi kereskedelem alakí­tásába. Most alapegységekre bontották a szövetkezetét (iparcikk-, élelmiszer-keres­kedelem, felvásárlás, stb.), s az egyes alapegység-vezetők nagyobb önállóságot kapva felelősek területükért. — Érdekelt a nyereségben, a forgalomban, a bérezés­ben — magyarázza Pap p János, a szövetkezet elnöke. — A személyes anyagi érde­keltség is rákényszeríti, hogy ezeket kézben tartsa. — És a számokat is meg­kapja hozzá — kapcsolódik a beszélgetésbe Spontek Miklós főkönyvelő. — Amibe bele tud szólni a maga terü­letén, arról pontos ismerete van. — A készletek, a forgalom alakulásáról, mint legfonto­sabbakról. havonta képet kapnak — teszi hozzá Szabó Miklós áruforgalmi főosz­tályvezető. Utazás különleges árukért S mi az érintettek véle­ménye? Sallai Zoltán, az áruház igazgatója, a város iparcikk-kereskedelmének „kézben tartója” mondja: — Az emberek szeretnek alkotni, erre kaptuk meg a lehetőséget. Magasabb szin­tű munkát kívánnak tőlünk és mi ezért járjuk az or­szágot, szerezzük be a kü­lönleges árukat is. Med a * mai kereskedelemben — sajnos — az üzlet még a be­szerzéseknél dől el. A m^gye és az ország szá­mottevő szövetkezetei közé tartozik a Mátészalkai ÁFÉSZ. A múlt évben 326 millió forintos kereskedelmi forgalmat értek el a város­ban és a környező 8 köz­ségben, s ezzel több mint 12 millió forintos eredményt realizáltak. Közel negyedé­vel adtak el többet, mint egy évvel korábban. S köz­ben — ez sem elhanyagolha­tó szempont — az árrés (te­hát amiből a szövetkezet fenntartja magát és a nye­reségét képezi) alatta ma­radt a tervezett szintnek. Vagyis nem a fogyasztók, a vásárlók terhére, hanem a jobb gazdálkodás révéh ad­hattak számod a jó eredmé- nyékről a szövetkezet több mint 500 dolgozójának és nyolcezer tagjának. Az alapegységek rendsze­re, s a vele járó nagyobb ön­állóság a vezetők részéről is más magatartást követel. Az elnöknek és közvetlen mun­katársainak nem a napi ügyekkel kell foglalkozniuk, hanem az egész munkát át­fogó intézkedésekre koncent­rálhatnak. Hiszen a város­építés, a növekvő igények újabb követelményeket je- — len ten ek, aminek meg kell felelniük ahhoz, hogy a la­kosság elégedett legyen a ke­reskedelemmel. Az alapegy­ségeknél pedig a teljes önel­számolás rendszerének meg­valósítása felé haladnak. A kereskedelemben is van sok közgazdasági kötöttség — mint a negyedévek végén a minimumkészlet tartása, ál­talában az eszközökkel való kötött gazdálkodás, a bérezés — amihez alkalmazkodni kell. Most mindezt rugalma­sabban tehetik. Az alapegy­ségvezető nem egy évre szabja meg, hogy egy üz­letnek mennyi legyen a kész­lete (akár fogy az áru, altár nem), hanem „sakkozik” ve­le. A vetőmagboltban például most volt az átlagostól jóval nagyobb a készlet, míg a pa- pír-írószerboltban a nyári hónapokban töltik fel a rak­tárakat, hogy elegendő le­gyen mindenből az iskola­kezdetre. Ekkor viszont a ci­pőboltnak nem kell olyan VEZETÉKES VÍZ ISO KÖZSÉGNEK — Ül VÍZMŰVEK A KEVITERV PROGRAMI A készlet, hiszen a sokéves ta­pasztalat mutatja, hogy nyá­ron kevésbé fogynak a ci­pők. Gyors tájékoztatás és intézkedés , Ugyancsak a tapasztalaton alapul, hogy egy-egy hónap­ban a középső időszak, 18. és 25. között a leggyérebb a forgalom. Erre megszervez­ték az idén az olcsó heteket, minden hónapban más-más áruból tartanak kedvezmé­nyes árusítást ebben az idő­szakban. A szövetkezet az év végén —r a jobb informálás érdekében — áttér a gépi könyvelésre. Ennek segítsé­gével már szinte napraké­szen kapnak tájékoztatást a forgalom alakulásáról, a készletek változásáról. A gyors tájékoztatást viszont gyors intézkedések követhe­tik. Az új forma a kereskede­lemben még nem minden. De segítséget nyújthat a jobb gazdálkodáshoz, ahol értően alkalmazzák. A szálkái ked­vező tapasztalatok után a megyében egyre több ÁFÉSZ tér át erre a rendszerre. A végső eredmeny pedig egy­részt a jobb gazdálkodásban — az ország Kiváló szövet­kezete címet nyerték el Má­tészalkán — mutatkozik meg, másrészt a lakosság érzi ha­tását a javuló és minőségi­leg magasabb szintű áruel­látásban és kiszolgálásban. Lányi Bolond Jelentős közművesítési program kezdődik 1976-ban Szabolcs-Szatmárban. Az V. és a VI. ötéves terv során — 1985-ig — a megyei tanács, a vízügyi igazgatóság és az ér­dekelt települések vízműtár­sulásának összefogásával másfél milliárd forint érté­kű új vízmű-és ivóvízhálózat készül a megye 150 közsé­gében. Az építkezések ter­vének elkészítésére a Ke­let-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat kirendeltsé­get létesített Nyíregyházán. Kovács Béla kirendeltség- vezetőtől megtudtuk: a köz­művesítési program megva­lósításához 1976-tól éven­ként 125 millió forint érté­kű tervdokumentációt készí­tenek, amely 8—10 község ivóvízellátását oldja majd meg. A vízügyi tervezőknek a közművesítési program meg­kezdéséig is bőven van mun­kájuk megyénkben. Most ké­szítik Oros ivóvízhálózatának építési programját. Olyan javaslatot is készítenek, amely azt tartalmazza: ho­gyan lehet a nagyközséget a nyíregyházi vízműről ellátni vízzel? A másik terv: külön vízmű építése — 20 millió forintért. A javaslatok kö­zül az illetékesek választják majd ki a legmegfelelőbbet. Tiszadada és Tiszadob köz­művesítésének programja­vaslatát is a KEVITERV ké­szítette. Itt négy változatot dolgoztak ki. A tervezők kü­lön vízmű építését javasol­ják, mivel a két település messze,/több mint 8 kilomé­terre van egymástól. Tisza- dadán az új vízmű 21 kilo­méteres vízhálózattal 12,5 millió, Tiszadobon pedig 24 kilométeres vezetékkel 14 millió forintba kerülne. A programjavaslatokat a két község vezetői hamarosan megvitatják, s előrelátható­lag a kiviteli tervet még az idén megrendelik a kiren­deltségtől. Jelenleg Tímár ivóvízellá­tásának programjavaslatán dolgoznak a tervezők. Itt fi­gyelembe veszik azt is, hogy nem lenne-e gazdaságosabb, ha közös vízmű épülne Tí­már, Balsa és Szabolcs ivó- vízellátására. Természetesen emellett más javaslatuk is van, így például külön víz­művek építése. A kirendelt­ség a Nyírteleki Nagyközségi Tanács megrendelésére két tervet készített, illetve ké­szít. Befejezés előtt áll a. község egy részének vízren­dezési terve. A Tokaji út és a vasút közötti részen 5 ki­lométer csapadékvíz-elvezető csatorna épül majd. Két ut­ca útkorszerűsítési terve már eLkészült, a munkák meg is kezdődtek. A rajzasztalokon van Tarpa új vízmüvének kiviteli terve is. A Tisza-háti községben az ivóvízhálózata kutak és a víztorony már el­készült, A vízmű építése is hamarosan megkezdődhet, a KEVITERV május végén ad­ja át a tervet. A kirendeltség az idei legnagyobb feladatát a kö­zelmúltban kapta. Vásáros- namény környékén hét köz­ség kap ivóvízhálózatot, seb­hez a terveket a Rákóczi .ut­cán lévő műtermekben ké­szítik el. Vitkát és Olcsvát közös vízmű látja majd él egészséges ivóvízzel, ez a vízmű besegít Vásárosna- mény vízellátásába is, így elkerülhetik a náményi re­konstrukciót. Egy másik kö­zös vízmű Kisvarsányt, Nagy. varsányt és Gyürét látja majd el ivóvízzel. S ez is besegít a járási székhely víz­müvének. Túl a Tiszán Ger- gelyiugomya és Jánd ellátá­sára terveznek közös vízmü­vet. Erről a vízműről látják majd el ivóvízzel a vásáros- naményi Tisza-parti strandot is. Ezt a tervet már az idén elkészítik, így jövőre meg­kezdődhet a 12,5 millió fo­rintos beruházás építése. A megyei létesítmények mellett a KEVITERV nyír­egyházi kirendeltségén terve­zik a Hajdú-Bihar mggye! Téglás község szennyvízháló­zatát, valamint Tisza gyulahá­za és Újtikos közös vízmü­vét is. Új kollégium a megyeszékhelyen Április 26-án rakták le .ün­nepélyesen Nyíregyházán, az Árok utcában a 110. számú Széchenyi István ip^ri tanuló­képző intézet új kollégiumá­nak alapkövét. Az új léte­sítmény közel kétszáz diákot fogad be majd. Képünkön a terv „modellje” látható. A hatszintes magasház az új kollégium. Az L alakú lapos építmény a kollégiumhoz tar­tozó melléklétesítményeket foglalja majd magában. A se­matikusan ábrázolt fehér kockaépület, amely a „torony­házat” összekötő L alakú la­pos épületsor másik végén áll, az egész jelenlegi iskola. Éppen ez az elrendezés mu­tatja, milyen nagy létesít­mény építéséhez kezdtek. Nagyobb a kollégium, mint az iskola. (Vinnai Péter fel­vétele) A tárgyalóteremből Halálra ítélték a tiszavasvári gyilkost Szőke, 3S éves férfi. Moz­dulatlanul áll a vádlottak padja előtt. Előre néz és hall­gatja az ítéletet. Még csak a szeme sem rézdül, amikor dr. Ardai Pál tanácsvezető bíró kimondja: előre kitervelt módon és aljas indokból el­követett emberölésért a bíró­ság halálra ítéli. Az indoko­lást is ugyanolyan szenvte­len arccal hallgatja, csak a végén szólal meg: „Enyhíté­sért fellebbezek.” Hogy mi lesz a Legfelsőbb Bíróság döntése ebben az ügyben, az csak később de­rül ki, de azt nyugodtan le­írhatjuk: ritkán kísér ilyen felháborodás egy-egy bűn­ügyet, mint amilyet id. Kása Lajos tette váltott ki nemcsak TLszavasváriban, hanem me- gyeszerte. Otthon, saját köz­ségében a sok ismerős még most sem tud napirendre tér­ni a dolog felett, pedig leg­többen azt is tudták, milyen ember volt. Az Alkaloidában, ahol gondnoksági csoportve­zető volt, úgy jellemezték: képzetlen, a munkáját nem tudja ellátni, munkatársaihoz való viszonya rossz, összefér­hetetlen, beosztottaival szem­ben minősíthetetlen hangon beszél. feletteseihez pedig gpcgalázoan sunulekony. De ennyi elég is Kása Lajos jelleméről, hiszen a gyilkos­ságot nem ezért követte el. Volt egy nagynénje. K. Tóth Sándorné. aki férje halála óta egyedül élt Tiszavasváriban. Kásáék gondozták, aztán négy évvel ezelőtt Kása meg­tudta. hogy törvényeink sze­rint eltartási szerződést is lehet kötni, ha vállalják a gondozást, kiegészítik a nyug­díját és tisztességgel elteme­tik. Ezért a „szolgálatért” ők öröklik majd az idős asszony vagyonát, ami egy házból, a hozzá tartozó telekből és eg' szőlőből állt. A szerződést hivatalosa’ is megkötötték és ettől kezd ve — mint már korábban is — Kásáék végezték Tóth né­ni lakása körül a házi munkát és gondozták, ha beteg volt Az egyetértés azonban nem volt teljes, megzavarta ezt. hogy az idős asszony IQ 000 fmúntot adándétaxntt egyik testvérének, aztán a szőlőt is elajándékozta, de azt nem fo­gadta el a rokon. Még tovább rontotta a helyzetet, hogy 1971-ben Kása Lajosné ál­landó munkát vállalt és így terhesebbé vált a gondozás. Úgy akartak ezen változtat­ni, hogv megpróbálták rábe­szélni Tóth Sándomét: köl­tözzön hozzájuk. Ez a terv azonban nem sikerült, mert az idős asszony azt mondta, ő nem akar öreg cseléd lenni a háznál. Ekkor Kásáéknál már arról is szó volt, hogy felbontják a //.erződést, de mégis meggon­dolták, nem akarták, hogy ki­lenc év munkája kárba vgsz- szen. Kása Lajos pedig egyre jobban meggyűlölte nagynén­iét, annyira, hogy október kö­zepén elhatározta: megöli, mégpedig úgy, mindenki azt higgye majd, hogy öngyilkos lett. Esténként eljárt sétálni, megnézte, hogy mikor men­nek «I nagynéniétől a vendé­gek. Október 27-re végleg megérlelődött a gondolat. Hét óra tájban indult el otthonról, de magával vitte 11 éves fiát is. Az úton el­mondta, hogy mit akar, a fiú megpróbálta lebeszélni, de nem sikerült. Benézett az ab­lakon, látta, hogy a barátnők még ott vannak, aztán ké­szülődni kezdett. Az otthon­ról hozott istrángra hurkot kötött, a fiával felköttette az eperfára, odakészített egy hokkedlit és egy kasszákét és az orgonabokor mögé bújva várta a kedvező 'alkalmat. Tíz perc telt el és az isme­rősök hazaindultak. Tóth Sándorné becsukta a kaput és mikor visszaindult. Kása eléje állt. Egyik kezével a szá­ját fogta be, a másikkal a nyakát fogta és az eperfa alá vonszolta. A szerencsétlen asszony közben megpróbált védekezni, de Kása olyan szo­rosan markolta meg a nya­kát, hagy amikor kfteitatta a kezéből, az asszony már moz­dulni sem tudott Kása már látta, hogy az akasztás nem sikerül, odavitette fiával a baltát és azzal ölte meg nagy­néniét A gyilkosságot kesztyűben hajtotta végre, hogy ne ma­radjanak ujjlenyomatok, de hogy még jobban elterelje a gyanút, a baltát átvitte a szomszédos udvarra egyik haragosához. Hazafelé menet aztán a fiút is eligazította: ha kérdeznék, mondja, hogy az­nap este nem volt otthon, el­szökött kerékpározni, ő pe­dig a fiát kereste. Az apjának azonban még aznap este el­mondta, hogy: „Megöltük Zsó­fi nénit.” A holttestet másnap reggel találta meg Kásáné, amikor meg akarta látogatni a nagy­nénit. Azonnal telefonáltak a férjének, aki felháborodott a gyilkosságon és még segített is a rendőröknek a nyomok keresésében. Másnap, ami­kor kihallgatták, alibit iga­zolt, aztán gyorsan elment a szomszédhoz, hogy ő is iga­zolja: az este náluk is kereste a fiát. Kását sokszor kihall­gatta a rendőrség, de ő min­dig kitalált valamit, amivel — la csak rövid időse ia— hátráltatta a nyomozást Mondta, hogy látott arra kó­bor cigányt aki előzőleg mái megfenyegette nagynénjét, a»- tán egy álarcos férfit is lá­tott, akinek a személy leírása megegyezett azéval a rokoné­val, akinek annak idején Tóthné a 10 ezer forintot ad­ta, de mikor még ez sem használt, rábeszélte a fiát hogy vállalja el a gyilkossá­got, mondja azt, hogy egy re­génybeli élmény hatására öl­te meg Zsófi nénit > A gyereket természetesen állami gondozásba vettek. Kása Lajost pedig ez ér január 3-án terheltté nyilvá­nították. Akkor még egy ideig tagadott 18-án azonban — az ügyész jelenlétében — be­ismerte tettét. Megpróbálta úgy előadni, hogy hirtelen haragjában ölt, az előkészü­letek és a gyilkosság utáni viselkedése azonban teljesen kizárta ezt. A megyei bíróság az ítélet meghozatalakor sú­lyosbító körülményként ér­tékelte, hogy Kása egy idős, beteges nő sérelmére és bru­tális módon követte el a gyilkosságot és hogy 11 éves fiát is bevonta e szörny# cselekményt«. (betotfl < 6j forma a kereskedelemben

Next

/
Thumbnails
Contents