Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

1 ©Ma! fCRLET-MAGYARORSZAG WTS. Iprffij » Biszku Béla elv társ ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tűk, de elképzelni is nehe­zen tudtuk, miként szűnik majd meg fokozatosan a vá­ros és a falu közötti nagy különbség. Most kevesebbet beszélünk róla, pedig ime, már nem utópia, a jövőbe mutató jóslat, hanem nap­jaink valósága. Építünk mi, igaz, szocialista városokat szántóföldek helyén; Duna­újváros meg Tiszaszeder- kény —- azaz Leninváros — és több más városunk így épült. A legtöbb új város azonban falvakból fejlődött ki, éspedig lényegében ugyanúgy — legfeljebb gyor­sabban —, mint ahogyan falvaink általában fejlődnek. Minálunk ugyanis az ipar- fejlődés nem hogy nem tet­te földönfutóvá a földművelő lakosságot, hanem ellenke­zőleg. A szocialista rend­szerben a munkásosztály és pártja azáltal hogy java­solta a dolgozó parasztság­nak: tömörüljön szövetkezeti nagyüzembe, és ezt a szövet­kezést a munkásosztály és állama minden módon — anyagiakat sem kímélve — segítette, a falvak népe előtt, megnyitotta a felemelkedés' útját. A mezőgazdaságba bevo­nultak a gépek, a modem épületek, műhelyek, megta­lálhatók mind nagyobb tö­megben a korszerű vegyipar Tisztelt ünnepi ülés! Tudjuk, hogy Nyírbátor nagyon régi település, mára honfoglalás korában is az volt. 1279-ben egy oklevél mint árumegállapító és vá­sártartó joggal felruházott várost említi. Az ősi műit tehát történelmileg jelentős, becsülendő. Nem úgy a hűbéri-földesúri, majd tőkés időszak évezrede. A feudális nagybirtokrendszer érintetlen maradt a félszabadulásig. Elég itt megemlíteni. hogy a gazdaságoknak majdnem a fele fél katasztrális holdnál kisebb volt. míg a földterü­let egyharmadán ezer hold­nál nagyobb birtokok vol­tak. És ahogyan a felsza­badulásig a földművelés szinte változatlan maradt, ugyanígy az ipar is, már amennyire az elenyészően csekély kézműipart számba lehet venni. Mindezt nem pusztán azért idéztem fel, hogy egyetlen pillantással érzékelhessük, mi mindent hozott a nép­hatalom alig negyedszázada a megyének és Nyírbátor­nak. A múltat azért idéztem fel egy pillanatra, hogy mindannyian jobban meg­értsük: a várossá fejlődés nem máról holnapra törté­nik meg, és az Elnöki Ta­nács rendeletével. amely Nyírbátort várossá nyilvání­totta. nem befejeződött, ha­nem — nagyon reméljük — inkább elkezdődött valami. Önöknek, a város lakóinak — miként az ország lakos­ságának rendkívül gyorsan növekednek az igényei. Eze­ket pedig a mi rendszerünk­ben nem holmi jótékonyko­dásból vagy a tőkésektől- földesuraktói kiharcolt több­letjuttatásból lehet kielégí­teni. hanem csakis munká­val. Ezt a tájékot közmon­Ez az ipar és mezőgazda­ság az anyagi alapja Nyír­bátor városiasodásának. De amikor az előbb arról be­széltem. hogy most a városi­asodás nem befejeződik, ha­nem jóformán csak kezdődik arra gondoltam hogy a vá roeban mindenfelé látható nagyszabású lakásépítő prog ram alig tiz-ti zenkét éve kéz dődött. és bár több száz kö­zöttük emeletes városi kül­sőt és kényelmet adó épületet emeltek két-háromszobás komfortos otthonokkal. bi- mooy még sokfelé földszintes. termékei, és a hagyományos aszálynak hadat üzenő ön­tözőművek — az innen nem messze hömpölygő Keleti­főcsatorna és társai — mind, mind a korszerű ipar térhó­dítását ielzi a mezőgazda­ságban illetve ahogy mosta­nában mondjuk: az élelmi­szer-gazdaságban. A párt előtt az a feladat áll. hogy a technika fejlődését, az or­szág szükségleteit figyelembe véve kidolgozza a nagyüzemi mezőgazdaság további fej­lesztésének összetett prog­ramját. Ez az elnevezés, hogy élel­miszer-gazdaság. itt. a Nyír­ségben is gazdag tartalmat fejez ki. Ennek a földnek a legnagyobb kincseit az al­mát és a dohányt nemcsak megtermelik ezen a tájon, hanem hűtőházakban, fel­dolgozó üzemekben ipari műveletbe vonják. Mindezt csak azért mondom el ilven összefüggésben, mert Sza- bolcs-Szatmárból még ez idő szerint is sokan járnak el munkára az ország más, messzi vidékeire; és ismere­tes, hogy a magyar építő- munk'ások derékhadát a szabolcsiak alkotják. De amennyire a szabolcsiak se­gítik az ország építését, úgy segíti az ország Szabolcsét, így van ez jól, nem is lehet másképpen szocialista ha­zánkban! dásosan szorgalmas, áldozat­kész nép lakja, amely eddig is — a hivatásbeli termelő munkán túl — társadalmi munkával is szívesen járult hozzá lakóhelye fejlődésé­hez. Nyírbátor fejlődése kivált­képpen a legutóbbi nyolc­tíz évben gyorsult meg. A város ipari és mezőgazda- sági üzemei már több. mint egymilliárd forinttal járul­nak hozzá a nemzeti jövede­lemhez. Korábban a nagy­községnek csak két számot­tevő ipari üzeme volt: a Növényolajipari és Mosószer- gyártó Országos Vállalat it­teni üzeme, valamint a do­hánybeváltó. Most pedig már itt működik a Csepeli Motorkerékpáagyár telepe és az Auróra Cipőipari Vállalat is. Nyírbátor iparában je­lenleg négyszer annyian dol­goznak, mint a mezőgazda­ságban. Több élelmiszeripari, faipari, ruházati ipari és építőipari vállalat vagy szö­vetkezet ad munkaiéit ősé­get a város és részben kör­nyéke lakosságának Ez is a szocialista iparosítás egyik említésre méltó vonása, tud­niillik az, hogy tervszerű az ipartelepítés, amely az egész országot igyekszik átfogni, hogy kiegyenlítse az öröklött egyenlőtlenségeket. / S. hogy a szocialista fej­lődés. mennyire számottevő, ezt a termelőszövetkezeti mozgalom helyi története Is ékesen bizonyítja. Itt már 1949—50-ben termelőszövet­kezet szervezésébe fogtak, hogy mielőbb maguk mögött tudják a nincstelenséget. Erőfeszítéseiket és bizodal- mukat igazolta az élet. A nyírbátori két termelőszövet­kezet — amelynek egyesíté­sét most tervezik — tavaly kereken 58 millió forint ter­melési értéket állított elő. a múltat idéző házak sora­koznak. A mostani, negyedik ötéves tervben mintegy hatszáz lakás készül el tel­jesen közművesítetten és ki­épül a 36 kilométer hosszú vízmű- és a hat kilométer hosszú csatornahálózat. Az anyagiakban gyarapodó árosi lakosság fejlettebb, kulturáltabb kereskedelmi és 'endéglátó hálózatot is kí­ván. ezért a már meglévőn cívül új szállodát, és ven­déglátóipart kombinátot, vas- és műszaki cikkeket árusító áruházai. ABC-ÜX­letet. és bútorkere^kedést te terveznek. Szívből örülünk a szép és messzire tekintő ter­veknek és őszintén kíván­juk. legyen erejük megvaló­sításukra. De ne lankadjanak akkor sem, ha történetesen egyik-másik elképzelés rövid lejáratra irreálisnak bizo­nyult, mert anyagi eszköze­ink mindig korlátozottabbak, mint a vágyaink. Mindamellett a tervezés nagyon sokszor olyan ser­kentő erő, amely bámulatra méltóan megnöveli a tettre- készséget. Mert van mit ten­nünk az egész országban és itt is, hogy még jobb, szocia­lista rendszerben élő dolgo­zókhoz méltán illő életkö­rülményeket teremtsünk. Ne vegyék hát ünnepron­tásnak, inkább az önök nagy feladatai elismerésének, ha néhány megoldandó gondra utalok^ Köztudott például, hogy a nyírbátori járás ' területéről még mostanában is három­ezren járnak el dolgozni. Persze nem Kanadába, ha­nem Pestre, vagy Miskolcra, de a család számára ez ma még gond. Hogy ez mit je­lent. azt jól mutatja az egy­bevetés azzal, hogy a város­ban összesen négyezren dol­goznak az iparban. S bár­mennyire csökkent, viszony­lag még mindig magas a mezőgazdaságból közvetlenül élők aránya. Indokolt tehát az erőfeszítés, hogy új, ked­vező munkalehetőségeket te­remtsenek a háztartási mun­kából és a mezőgazdaságból felszabaduló dolgozók fog­lalkoztatására. Az anyagi helyzet javításának, azt mondhatni, ugrásszerű eme­lője, ha egy-egy családban az addigi keresőkhöz még egy járul. De azt is tudjuk, hogy az A vá rost ásod ássál együtt számolná kell a kulturális igények további növekedésé­vel, de nem kevésbé a vá­rosi életforma és a gondolko­dásmód változásaival. A meg­lévő művelődési intézmé­nyek bővítésre szorulnak, eset­leg újakra is szükség lesz később. De emellett egészen bizonyos, hogy fejleszteni kell a szolgáltatásokat a he­lyi ipart. Csak helyeselni le­het a város vezetőinek azt az elgondolását, hogy e ter­vek megvalósítását nem a kormánytól, nem valamely felsőbbségtől, hanem helyi erőktől várják, elsősorban a lakosság igényeinek kielégí­tésére mindenkor kész, amellett jól jövedelmező vál­lalkozásokba pénzt szívesen befektető szövetkeztektől. így gyümölcsözhet a helyi kezdeményezés a közérdek javára. A város vezetői arról te tájékoztattak, hogy sok pa­nasz hangzik el a közleke­désre. Ez ugyan nemcsak nyírbátori gond, de ezt is meg kell említeni. Reméljük, hogy közös erőfeszítéssel, különböző megoldási lehető­ségeket felkutatva, ehhez te megtalálják majd as í—irrfl új munkahelyek létesítése nagy anyagi eszközök befek­tetését igényli, és ez még nem minden. A mi rendsze­rünk megteremtette a nők jogi értelemben vett egyen­lőségét. De látnunk kell, hogy ha a háziasszonyok számára itt is új meg új ke­reseti lehetőségek nyílnak, akkor szélesíteni kell a böl­csődei és óvodai hálózatot. Ismeretes, hogy pártunknak, kormányunknak az egész társadalmunknak egyik na­pirenden lévő gondja a nép­szaporodás növelésének elő­segítése. Legutóbbi ülésén pártunk Központi Bizottsága is külön foglalkozott vele és átfogó program kidolgozását határozta el. Nos. tisztelt hallgatóim. Szabolcs-Szatmár megye a gyermekszületés arányában első helyen áll az országban. Ez nagyon becses jelenség. És vigyáznunk kell, hogy a városiasodás, az ipa­rosodás ne rontsa, hanem — tervszerű szociális intézkedé­sek révén — megtartsa, sőt javítsa a mostani helyzetet. Ez nemcsak, vagy elsősor­ban anyagi probléma, ha­nem közgondolkodásunk fontos jelensége. Gyermek nélkül nem élet az élet. E tekintetben ne akarjanak Pest bizonyos területeire hasonlítani, hogy inkább ku­tyát tartanak, mint gyereket nevelnek. Itt kell megemlíteni, hogy • ebben a megyében, ahol pe­dig, mint mondtam, a leg­több gyerek születik, a leg­nagyobb az orvoshiány. Nyír­bátornak kétszer annyi or­vosra lenne szüksége, mint ahány jelenleg itt él éa dol­gozik. Kell az orvos, az egészségügyi szakember, ab­ba az új rendelőintézetbe és gyógyszertárba is, amelyet a tervek szerint még az idér elkezdenek építeni. éa a rendelkezésre álló anya­giaknak megfelelő megoldást. Tisztelt ünnepi ülés! Elv­társak! ­Már bevezető szavaimban szóltam róla, hogy ami Nyírbátorban végbemegy, az az egész országot jellem­zi. hiszen ez a város része az országnak, s bármennyit tett is önmaga fejlődéséért, mégiscsak minden tekintet­ben függ az ország helyzeté­től. Már csak ilyen okból te engedjék meg. hogy röviden szóljak itt az ország dolgai­ról. 9 Legutóbb pártunk Köz­ponti Bizottsága, április 18-i ülésén, azt tekintette át. mi­ként valósulnak meg a múlt év novemberében tartott központi bizottsági ülés ál­lásfoglalásában megfogalma­zott tervek és követelmé­nyék. És minthogy tavaly no­vemberben a legutóbbi, a X. pártkongresszus óta végzett munka mérlegét vontuk meg a két kongresszus közti fél­időben. mostani megállapí­tásaink voltaképpen a párt politikája megvalósulása helyzetelemzésének felelnek meg. A legkritikusabb és önkri­tikusabb ctrmid dal — amely a Magyar Szocialista Munkáspártnak és minden forradalmi marxista—leninis­ta pártnak nélkülözhetetlen eszköze — azt állapítottuk meg, hogy .országunkban az élet rendezett, belső helyze­tünk és fejlődésünk kiegyen­súlyozott, szilárd. A szocia­lizmus felépítésére irányuló politikában és munkában teljes az egyetértés és az együttműködés a párt, a munkásosztály, általában a dolgozó tömegek között. Ezen az elvi alapon növekszik a munkásosztály vezető szerepe és a szocialista nemzeti egy­ség. Társadalmunk minden alapvető dolgozó osztálya, rétege érti és magáévá teszi politikánk közeli és távoli céljait, és cselekszik, dolgo­zik értük. A munka az egész országban pártunk X. kong­resszusa határozatainak szel­lemében, valamint azoknak az útmutatásoknak az alap­ján folyik, amelyeket a Köz­ponti Bizottság múlt év no­vemberi ülése meghatáro­zott. Emlékezetes, hogy a novemberi állásfoglalás egyik központi gondolata a mun­kásosztály vezető szerepének, társadalmi súlyának növelé­se volt. Ezért is állapíthatta meg megelégedéssel az ápri­lis 18-i ülésen a Központi Bizottság, hogy a határozat elsősorban a munkásság kö­rében keltett kedvező hatást, de megértésre talált egész társadalmunkban. A novemberi elhatározott intézkedéseknek együttesen azt kellett eredményezniük, amit most meg is állapít­hattunk: a munkástömegek aktivitása a legutóbbi hó­napokban észrevehetően fo­kozódott mind a termelő- munkában és a munkahelyi kezdményezésekben, mind a közéletben. A mi rendsze­rünkben nyilvánvaló, hogy a munkásosztály helyzetével való foglalkozás nem lehet egyszeri, kampányfeladat. Ezért foglalt úgy állást a Központi Bizottság, hogy a munkásosztály helyzetével a jövőben is társadalmi és politikai szerepének megfe­lelően kell foglalkozni. Ami a gazdasági építő­munkát illeti, azt állapít­hattuk meg, hogy a novem­beri határozatok szellemé­ben fokozódik és mind si­Tisztelt elvtársnők és elv­társak! Most, amikor Nyírbátor­ban első ízben alakult vá­rosi tanács, előző gondola­taimhoz, amelyek a párt, a kormány és a nép egységé­ről szóltak, magától értető­dően kapcsolódik az emléke zés az április 15-én lezajlót: tanácstagválasztásra. Soha ilyen sokan nem vettek részi a jelölőgyűléseken. soha ennyien nem szólaltak fel akár lakóterületük ügyes-ba­jos dolgairól. mintegy megbízást beresebb az összehangolt erőfeszítés a megjelölt fő irányokban. A párt és a kormány gazdaságpolitikai tevékenysége révén érvé­nyesül a népgazdasági ér­dek, iparunk és mezőgazda­ságunk a terv szerint fejlő­dik. Életszínvonal-politikán­kat az elért eredményekre építve, töretlenül folytatjuk. Mint jeleztem, ezeket a megállapításokat a legkriti­kusabb szemlélettel tette Központi Bizottságunk és nem szabad, hogy bárhol, bármely szerv elbizakodjék. Pártunk további tettekre hív fel a X. pártkongresszus ha­tározatainak teljes megvaló­sítására. Ehhez az is hozzá­tartozik, hogy javítsuk to­vább a munka hatékonysá­gát minden területen, legyen következetesebb a végrehaj­tás és az ellenőrzés. Politi­kánk irányvonala világos, tisztázott, a nép körében he­lyeselt irányvonal. A párt és az ország vezetése, kor­mányzatunk sohasem festett rózsaszínű képet és sohasem tett megalapozatlan ígérete­ket. Egészen biztos, hogy ha mostani gondjainkat sorra- rendre enyhítjük, sőt meg­oldjuk. a fejlődés folyamán új ellentmondások keltkez- nek, amelyek megint fejtö­rést okozpak. Ez a fejlődés örök rendje. De azért ha visszagondolunk akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőttre, és összevetjük mai reális hely­zetünket és gondjainkat a* akkoriakkal — és elsétálunk nem is feltétlenül városi, ha­nem akár a jobban ellátott községi áruházak kirakata előtt és áttekintjük az áru- választékot —. akkor a leg­rosszabb hiszemű ember sem tagadhatja nagy eredménye­inket Ezeket mindig mun­kával, erőfeszítésekkel ér­tük el, s ez nagy tanulság a jövőre nézve. Ha azonban megvan a munkásosztály, az egész dolgozó nép érde­két kifejező program és an­nak végrehajtását szolgáló egység és az egyetértés a párt a kormány, a dolgozó nép között, és ha az elhatá­rozásokat tettekre váltják, az eredmények nem marad­hatnak eL adtak a leendő tanácstag­nak. Már ez a közéleti akti­vitás is jelezte, hogy a lakos­ság megértette a választás nagy jelentőségét A válasz­tás eredményei ismertek, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a választási kam­pányban tapasztalt politikai érettséggel együtt népünk nagyszabású bizalmi szavazá­sa volt a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mel­lett, a Hazafias Népfront- mozgalomban megtestesülő (Folytatás a 3. oldalon) A városfejlesztés forrása a jobb munka Újabb erőfeszítések gondjaink leküzdésére Hazánk fejlődése kiegyensúlyoz ott Az ünnepi tanácsülés résztvevői Népünk bizalmat szavazott a párt politikájának

Next

/
Thumbnails
Contents