Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

anrx evmtTMM. m. beam ARAs 1 FORINT 1913. ÁPRILIS 30, HÉTFŐ ÍArvmS TAItTALMÁBÓLt Interjú a szakszervezetekről a. oldal) Kpffl a gát (8. otdaD A mt» nkásőr - dinasztia (8. oldali mérkőzésről jelentjük (11. oldal) Várossá avatták I j írbátort Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára adta át a várossá nyilvánításról szóló oklevelet Nyírbátor vasárnap, 1973. április 29-én ünnépelte vá­rossá avatását. Már kora reggel ébresztővel köszöntöt­te legújabb városunk lakóit a nyíregyházi honvédzene­kar. Az ősi település erre a napra ünnepi díszbe öltö­zött. Fellobogózott, új kön­töst viselő házak, újjávará­zsolt parkok köszöntötték a nagy eseményt. A hivatalos ünnepségsoro­zat reggel nyolc órakor vet­te kezdetét, ekkor tartotta alakuló ülését Nyírbátor új városi tanácsa. A tanácsülé­sen részt vett dr. Papp La­jos államtitkár, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának elnöke, dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, Hege­dűs Lász lőné dr., a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kovács Lajos, a város or­szággyűlési képviselője. A megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Nép­front megyei bizottsága ne­vében dr. Pénzes János kö­szöntötte az alakuló tanács­ülésen megjelent, első alka­lommal megválasztott ta­nácstagokat és a vendégeket, akik között ott voltak Nyír­egyháza, Mátészalka és Kis- várda városok párt- és ta­nácsi vezetői. A megyei ta­nács elnöke ezt követően röviden ismertette Nyírbá­tor várossá szervezésének előzményeit, az előkészítés­ben kifejtett megyei és helyi tevékenységet Szólt Nyírbá­tor fejlődéséről, majd hang­súlyozta. hogy a várossá vá­lás nagy felelősséget. a megnövekedett hatáskör színvonalasabb munkát kí­ván a most alakuló tanács tagságától és a város vala­mennyi társadalmi, gazda­sági szervezetétől, egész la­kosságától. Elmondta többek között. hogy Nyírbátornak mint köz*nfókű központnak ■nagy a fc'-’data a környező k'”.sé".ek lakóinak jobb el­látásában is. Részletesen meghatározta a város pers­pektíváját. s a feladatom jó elvégzéséhez a megvei veze­tés nevében sok sikert kí­vánt Nyírbátor dolgozói né­pének. Az ülés megnyitását kö­vetően Takács Istvánt'. a legidősebb tanácstagot, mint korelnököt kérték fel a ta­nácsülés munkájának leveze­tésére. Ezt követően Kádár András, a választási elnök­ség elnöke számolt be az április 15-én lezajlott ta­nácstagi választás helyi ered­ményeiről. Elmondta: a szavazás törvényesen, rend­ben folyt le. Nyírbátor 7286 választásra jogosult polgára közül 7246 adta le szavaza­tát. s ez három kivétellel ér­vényes volt. Hatvan tagot választottak az új város első tanácsába. Az elnök ezután elismerését feiezte ki a vá­lasztási munkában részt ve­vőknek. A tanácsülés kővetkező naDírendjén a tanács tiszt ségviselőinek és a végrehaj­tó bizottság tagjainak meg­választása szerepelt. A ta­nácstagok a Nyírbátori Vá­rosi Tanács elnökévé Kapv Józsefet elnökhelvettesévé Kalibn Lajost választották A vb tagjai: Bar ácsi Gyula Baracsi János, Berki József. Dévai Béláné. Diczkó László, Kiss Béláné. Kovács István és Kókai István lettek. A tisztségviselők és a végre­hajtó bizottsági tagok ezután letették az esküt. Kapu József elnök köszön­tötte a megjelent tanácsta­gokat és vendégeket. A vég­rehajtó bizottság tisztségvi­selőinek nevében köszönetét mondott a bizalomért, s ígérte: minden erejükkel azon lesznek, hogy a rájuk váró feladatokat teljesítsék. A város helyzetének, fej­lesztési terveinek ismertetése után a most következő mun­kához kérte a tanácstagok és a lakosság fokozott tá­mogatását. Ezután dr. Papp Lajos ál­lamtitkár a kormány nevé­ben üdvözölte az új városi tanácsot, s kívánt sikeres munkát a lakossággal való jó együttműködéshez, Nyír­bátor gyorsabb fejlődéséhez. A tanács ezt követően lét­rehozta és megválasztotta a bizottságok elnökeit, tagjait. Az ügyrendi bizottság elnö­kévé dr. Hornung Mátyást, a számvizsgáló bizottság elnö­kévé Kónya Erzsébetet, az Beszéde elején Biszku elv­társ átadta Nyírbátor város dolgozóinak a Központi Bi­zottság, az Elnöki Tanács és a kormány üdvözletét és tol­mácsolta Kádár János elvtárs személyes jókívánságait, majd a következőket mondta: Nyírbátor város polgárai! Ma önök körében először hangzik el ez a megtisztelő megszólítás, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa döntésé­nek értelmében Nyírbátor városi rangot kapott, önök ■árosi polgárok lettek. Szívesen tettem eleget meg­hívásuknak, hiszen az önök körében otthon érzem maga­mat, földijeimmel együtt számon tartok minden itte­egészségügyj és szociális bi­zottság elnökévé dr. Papp Piroskát, az igazgatási és jogügyi bizottság elnökévé dr. Dani Miklóst, a műsza­ki, kommunális és társadal­mi munkát szervező bizott­ság elnökévé Berki Józsefet, a művelődésügyi és ifjúsági bizottság elnökévé Bányász Lajost, a termelési, ellátási és közgazdasági bizottság el­nökévé Kókai Istvánt válasz­tották. A tanács létrehozta szakigazgatási szervezetét és Kozák Györgyöt a pénzügyi, terv- és munkaügyi, Pásztor Istvánt a művelődésügyi, dr. Somogyi Jánost az igaz­gatási osztály vezetőjévé, dr. Dani Miklóst a titkárság ve­zetőjévé nevezte ki. Három osztály vezetőjének kinevezé­sére később kerti] sor. A tanács rendeletet alko­tott a „Pro Űrbe Nyírbátor” emlékérem alapítására és határozatot hozott emlék­plakettek adományozására is. majd két tagját — Baranyai Gézát ég Berki Józsefet — jelölte és választotta meg a megyei tanács tagjává. Az alakuló tanácsülés utolsó na­ni eredményt és a megye lakóival együtt örülök Sza- bolcs-Szatmár megye szép fejlődésének. Kedves elvtársaik! Bará­taim! A mai napon Nyírbátor várossá válásáról az egész országban megemlékeznek. Ma, amikor a televízió jó­voltából annyira összeszűkült a világ, hogy nemcsak más földrészekről. de még a Holdról is lehet az esemé­nyekkel egyidejűleg közvetí­tést adni. önök is bizonyára a világnak sok részét sok pkendjén harmincöt bírósá­gi népi ülnök megválasztása szerepelt. A városavatás ünnepe al­kalmából vasárnap délelőtt Nyírbátorba látogatott Bisz­ku Béla. az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Biszku Bélát és a kíséreté­ben érkezett dr. Tar Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát a pártbizottság szék­házában Kovács Ferenc, a járási pártbizottság első tit­kára, valamint -a városi párt- és tanácsi szervek képviselői fogadták. Biszku elvtárs a helyi vezetők kíséretében ezután részt vett a Bá- thori István Múzeumban megrendezett kiállítások megnyitóján, ahol dr. Sza- lontai Barnabás’ Állami dí­jas múzeumigazgató köszön­tötte a vendégeket. Biszku Béla és a társaságában lévő vendégek megtekintették a magyar történelmi festészet és a Nyírbátorból elszárma­zott neves művészek alkotá­saiból. valamint a „Nyírbá­tor a Tanácsköztársaság Ez nem elsősorban az önök városának jelentőségét emeli ki, hanem azt. hogy vala­mely település fejlődése, vá­rossá emelkedése mintegy visszaigazolja az egész or­szágnak. hogy jó úton hala­dunk: a munkáshatalom, a szocializmus útján. nagyvárosát látták már £ képernyőn. És ugyanígy hal lottak, olvastak — gondolom — arról is, hogy a városia­sodás világjelenség. Akkor pedig, ha így van. milyen okkal-joggal állítom. hogy Nyírbátor és több más téle­idején” és a „Mai Nyírbá­tor” című kiállításokat. Fél 12-kor került sor Nyírbátor városavató nyil­vános ünnepi tanácsülé­sére. A filmszínházban meg­jelent 300 főnyi közönség előtt a Himnusz hangjaival vette kezdetét az ünnepség, majd szavalat következett. Ezután úttörők köszöntötték a vendégeket, és a város ve­zetőit. majd Kapu József üdvözölte a megjelent ta­nácstagokat, a helyi párt-, állami, tömegszervezeti ve­zetőket, az üzemek, intéz­mények, a testvérvárosok és a lakosság képviselőit. Kü­lön köszöntötte az elnökség­ben helyet foglaló Biszku Bélát, dr. Papp Lajost, dr. Tar Imrét, dr. Pénzes Jánost, Gulyás Emilné dr-t, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát, Kanda Pált, az SZMT vezető titká­rát és Szilágyi Józsefet, a KISZ megyei bizottságának első titkárát. Felkérte Biszku Béla elvtársat, a párt Politi­kai Bizottságának tagját, a KB titkárát ünnepi beszéde megtartására. pülésünk, sőt egész orszá­gunk fejlődése a szocialista építőmunka eredménye? Ennek oka az, tisztelt hal! gatóim, hogy merőben más körülmények között ment és megy végbe ma is az ipar- fejlődés és a városiasodás folyamata a tőkés rendben, mint nálunk, a szocialista világban. Iskolában, történe­lemórán, vagy idősebb elv­társaink hajdan szemináriu­mokon tanulják, illetve ta­nulták, miként ment végbe például Angliában, a polgári demokrácia e legrégibb or­szágában a nagy ipari for­radalom. ügy. hogy elűzték földjeikről, földönfutóvá tet­ték a parasztok tíz- és száz­ezreit, akiknek nem volt egyebük, mint puszta mun­kaerejük, amelyet áruba bo­csátottak az akkoriban gyor­san növekvő gyárak tőkés tulajdonosainak. De nemcsak a történelem nyújt ilyen kegyetlen példá­kat. Ha felütjük az újságo­kat, szinte alig múlik el nap, hogy ne olvashatnánk a leg­nagyobb kapitalista országok városainak szégyenfoltjairól, a bűnözés kerületeiről, és hasonlóképpen arról is. hogy a város széli nyomornegye, deliben milyen elviselhetet­len a zsúfoltság, a szenny éa a kilátástalanság. Nemrég még nem kellett messzire mennünk ilyen példákért. Még látható a va­lamennyiünk örömére olyan gyorsan épülő, fejlődő váro­sok szélein, mint Salgótar­ján vagy Tatabánya, ame­lyek már régen városok, mi- lyen, a szó szoros értelmé­ben földhöz ragadt és föld­ből tapasztott sárviskókban éltek a magyar munkások nagy tömegei. Ha rajtunk állna, elvtársaim, mindegyik ilyen, ma már büszkeségi'ln- ,ket dagasztó szocialista vá­ros szélén meghagynánk né­hány efféle egykori munkás­lakóházat, hadd maradjon memento a gyorsan felejtő embereknek és az utánunk jövő nemzedékeknek. Érde­mes erre emlékezni. hogy jobban becsüljük nemzedé­künk munkája, verejtéke árán elért fejlődésünket. Még vannak megoldandó feladataink, még vannak fe­szítő társadalmi gondjaink, köztük ’ a lakáskérdés. de annyit bízvást elmondha­tunk: a mi szocialista váró- sainkon vagy új lakótele­peinken nem követhető nyo­mon az az osztály- és va- gyonkülönbség, amely hajdan még leggazdagabb városain­kat is jellemezte a bel- ée külvárosok képén, kommuná­lis és kereskedelmi ellátott­ságán, egész életén. A mi mostani, szocialista városodási folyamatunkat, egy kis. de megengedhető túlzással úgy lehet a legta­lálóbban jellemezni, hogy a felszabadulás előtti falusi Magyarország, lassan városi Magyarország, mégpedig szo­cialista Magyarország lesz! Azt jelentené talán ez. —• hiszen bevezetőben is városi rangról beszeltem —, hogy nagyobb rang városlakónak lenni, mint falun élni? Nem, kedves barátaim, szocialista országban megengedhetetlen az ilyen megkülönböztetés. De ha mi mégis rangnak nevezzük a városiasodást, ezt azért tesszük, mert erő­teljesen kifejezi a munkás- osztály hatalmának további szilárdulását, a testvéri és megbonthatatlan munkás-pa­raszt szövetséget; kifejezi to­vábbá népgazdaságunk ve­zető ágazatának, az iparnak, ezen belül is a nagyiparnak a térhódítását, mert csak a szocialista nagyüzem teremt­heti meg a javak bőségével és az emberi viszonyok egyenlőségével minden fej­lődés alapját, s hazánk to­vábbi felemelkedésének mo­torját. Utaltam az előbb egykori szemináriumi tanulmányok­ra. s hadd emlékeztessék ar­ra is, hogy mondtuk, mond­(Folytatás a 2. oldalon) Biszku Béla elvtárs ünnepi beszéde Biszku Béla átadja az Elnöki Tanács várossá nyilvánításról szóló oklevelét Kapu József tanácselnöknek A városiasodás szocialista építőmunkánk eredménye Éljen május 1., a munkás nagy ünnepe ?

Next

/
Thumbnails
Contents