Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

% «Mal RELET-MAGYARORSZAO 1973. április Ä BÉKÉT A VILÁGNAK! Az SZKP KB plénumának visszhangja „Mein habijuk fis§zapereliii a gyárakat!” Santiagói riport a chilei munkások harcáról A Szaljut—2 teljesítette programját A EíW körüli pályára ve­zérelt Szaljut—2. jelzésű szovjet tudományos űrállo­más befejezte űrrepülési programjának teljesítését. Az űrállomást április 3-án bocsátották fel a Szovjet­unióban, hogy kidolgozzák egy űrállomás tökéletesebb konstrukciójú fedélzeti rend­szereit és berendezéseit, to­vábbá tudományos-műszakj kísérleteket végezzenek a kozmikus térségben. A Szaljut—2. űrrepülése Borán fontoß kísérleti ada­tokhoz jutottak, amelyek igazolták az űrállomás szer­kezetére és felépítésére vo­natkozó megoldásoknak, to­vábbá az űrállomás alapve­tő rendszereit és fedélzeti berendezéseit jellemző té­nyezők megválasztásának helyességét. Ezeket az ada­tokat fel fogják használni az újabb kozmikus berendezé­sek megalkotásánál. Afrika'' államfők tanácskozása Huari Bumedien, az Algé­riai Forradalmi Tanács elnö­ke, Miktar Ould Daddah Mauritánia elnöke, Hamani Diori, a Niger Köztársaság elnöke és Joussa Traore mali államfő közös nyilatkozat­ban ítélte el azt a katonái, gazdasági és pénzügyi segít­séget, amelyet a nyugati or­szágok nyújtanak a dél-afri­kai fajgyűlölő rezsimnek. Felhívták a világ közvéle­ményét, hogy energikusan lépjenek fel ez ellen a támo­gatás ellen. Norodom Szihanuk, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront pekingi emigráció­ban élő vezetője szombaton külföldi sajtó tudósít ókkal beszélgetve felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a khmer hazafiak fegyveres alakulatai teljesen körülzárták Phnom Penh-t, a fővárost azonban nem akarják ostrom alá venni és elfoglalni. Tervük az — hangoztatta Az SZKP Központi Bi­zottságának pénteken véget ért kétnapos plenáris ülésé­ről kiadott információs anyagok szokás szerint nem­csak a Pravda, hanem az összes többi reggeli lapok első oldalát betöltik. A hi­vatalos közlemények és a központi bizottság külpoliti­kai tevékenységéről szóló határozat mellett a sajtó közli a politikai bizottság négy új tagjának és póttag­jának — Andropovnak, Gromikónak, Grecskónak il­letve Romanovnak a fény­képét. A központi bizottság lap­ja, a Pravda első oldalán a hivatalos anyagok mellett néhány villáminterjút is közöl, amelyben a szovjet társadalom képviselői mond­ják el friss benyomásaikat a központi bizottság üléséről. Politikai és sajtókörökben nagy figyelemmel tanulmá­nyozzák a központi bizott­ság százegynéhány soros ha­tározatát a központi bizott­ság nemzetközi tevékenysé­géről és a legszembetűnőbb új mozzanatok közé sorol­ják a határozatnak azt a megfogalmazását, mely sze­rint a következő időszakban A saigoni fél szombaton a Bien Hoa-i repülőtéren újabb vitát provokált a nap folyamán szabadon bocsá­tandó polgári foglyok számát illetően. — hogy Phnom Penh-t elszi­geteljék az ország többi ré­szétől, s hagyják, hogy az „érett gyümölcshöz hasonló­an lehulljon”, s ellenőrzésük alá kerüljön. Szihanuk jelezte azt Is, hogy újabb körutazást szán­dékozik tenni Kambodzsa felszabadított körzeteiben. Az általános kambodzsai hely­zetről szólva kijelentette, az idő a népi felszabadító erők javára dolgozik. kell „rpásíthatatlan” jelleget biztosítani a nemzetközi helyzetben bekövetkezett po­zitív változásoknak. Ezzel kapcsolatban a határozat ki­fejezetten utal a vezetők sze­mélyes diplomáciájának fon­tosságára, ami azt jelenti, hogy Leonyid Brezsnyev, a központi bizottság főtitkára, három héten belül esedékes bonni látogatása után aligha válhat meg a diplomatatáská­tól, s a kelet—nyugati csúcsdiplpmácia előrelátha­tólag a nemzetközi élet egyik normájává fejlődik. Világo­san kitűnik a határozat szö­vegéből az is, hogy a jövő­ben a szovjet párt. ha lehet még nagyobb súlyt helyez ,,a külgazdasági kapcsolatok aktivizálására”. Ebben az elhatározásban — tőkés vi­szonylatban — minden bi­zonnyal az elmúlt éveknek a pozitív tapasztalatai feje­ződnek ki: a gazdasági kap­csolatok erősödésével csök­ken a konfrontáció veszélye. Emellett a határozat afelől sem hagy kétséget, hogy a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében a Szovjetunió alapvetően továbbra is a szo­cialista testvérországokra orientálódik. A disputa miatt négyórás késedelmet szenvedett az akció lebonyolítása és a ter­vezettnél kevesebb __ fogoly átadására került-sör. Az AP híriigvnökség szom­baton délben (közép-európai idő) jelentette, hogy a sai­goni hatóságok 400 fogoly helyett, akiket szombaton kellett volna átadniok, csak 100 hazafit bocsátottak sza­badon Loc Ninh-ben. Ezzel szemben a DIFK teljesítette szombatra vállalt kötelessé­gét: 63 saigoni polgári fog­lyot adott át a Thieu-rezsim hatóságainak. A két dél-vietnami fél megállapodása értelmében a polgári foglyok átadásának „első szakaszában” a DIFK szabadon bocsátja az általa őrizetben tartott összes pol­gári személyeket (637 fő), a saigoni kormányzat pedig 750 foglyot enged szabadon. A "Miéi fővárost a ten- gerpar ital összekötő Meli- pilla-i főútvonal mindkét ol­dalán, — akárcsak a buda­pesti Váci úton — gyárak sorakoznak. E gyárnegyed- ben most a chilei forradal­mi fejlődés döntő csatáit vív­ják meg: itt van annak a 42 üzemnek a zöme, amely­nek birtoklásáért a volt tő­kések és a dolgozók kemény küzdelmet folytatnak. A csavargyár a repülőtér közelében van. Kapuján tábla hirdeti, hogy itt már „tőkések nélkül termelnek”, és az igazgatósági épületen chilei nemzeti zászlót lenget az őszi szél. (A déli féltekén tudvalevőleg márciusban kezdődik az ősz. — A szerk.) A gyár neve még „Ameri­can Screw”, hiszen az üzem részvényeinek többsége észak-amerikai monopolis­ták kezében van: 31,5 száza­lékot a Texten Industries, s 21,2 százalékot pedig egy New York-i bankház pana­mai leányvállalata mondhat magáénak, a fennmaradó hányad egy chilei -iparbáró tulajdona. Gyárfog'a’ás A gyár gazdái tavaly ok­tóberben, a jobboldali ál­lamcsínykísérlet idején, a chilei gyáriparosok szövet­ségének felhívására azonnal * csatlakozásukat . jelentették be az ország teljes megbé­nítását célzó munkabeszün- tetési akcióhoz, összehívták dolgozóikat és közölték, hogy amíg a gyáriparosok einem határozzák a munka megin­dítását, bezárják a gyárat. Hozzátették, hogy a munká­soknak persze nem kell ag- gódniok, hiszen az igazgató­ság a sztrájk idején ugyan­úgy fizeti őket, mintha dol­goznának. A dolgozók azonban nem hagyták megvesztegetni ma­gukat: megakadályozták a gyár bezárását, elfoglalták az épületeket és folytatták a termelést. A tőkések, akik fizettek volna a sztrájkért, megtagadták a fizetések fo­lyósítását a termelő munká­soknak, A dolgozók a népi kormányhoz fordultak se­gítségért és az Allende-kor- mányzat 41 másik hasonló helyzetbe került üzemmel együtt a csavargyárat is ál­lami ellenőrzés alá vonta. A gyárak állami lefoglalása egy több, mint harmincesztendős törvény alapján történt, amely lehetővé teszi a be­avatkozást, ha szabotázs vagy munkaügyi vita mi­att egy-egy nemzetgazdasá­gilag fontos üzemben annyi­ra csökken a termelés, hogy veszélyezteti a közellátást. Beavatkozik a tőszám ve v ősé»... A tőkések nem törődtek bele gyáraik elvesztésébe, hanem megpróbálták visz- szaperelni azokat. Először azt szerették volna a maguk javára hasznosítani, hogy Chilében a bírói kar még mindig a burzsoázia kivált­ságainak védelmezője és érvényben vannak a polgári rend törvényei is. Hiába hoztak azonban döntéseket a bíróságok a gyárak vissza­adásáról, a munkások elker­gették a tőkéseknek az üzemekben újra megjelenő megbízottai! Az új mun­kásvezetők pedig bebizonyí­tották, hogy ők is el tudnak igazodni a burzsoá jogrend útvesztőiben. Terjedelmes beadványokkal a fellebbvite- U bírói szerveknél óvták meg az alsóbb fokú bíróságok döntéseit. A volt gyárosok­nak be kellett látniok, hogy e bírósági procedúrák évekig is elhúzódhatnak. Ezért vál- .löiáatWfcw...3.taktikán.és az úgynevezett fős zJá ni vev őség­hez fordultak. Ezt az intéz­ményt a chilei kápitalista gépezet annak idején azért hozta létre, hogy legyen olyan — államapparátus fe­letti — ellenőrző szerv, amely döntéseivel közbelép­het. ha valahol netán meg­sértenék a kiváltságosak ér­dekeit. Nos, a főszámvevő­ség „törvénytelennek” bé­lyegezte az állami beavatko­zásokat. s szinte futószalagon hozta meg döntéseit 42 el­kobzott üzem visszaadására. Amikor pedig a munkások és a kormány által kijelölt igazgatók ezután sem voltak hajlandók visszaadni a gyá­rakat, a főszámvevőség ÚJ dokumentumokkal látta el a volt tulajdonosokat. ,<Ezek birtokában a tőkések volt igazgatói megakadályozhat­ták az üzemek nyersanyag- ellátását, megbéníthatták áruszállításaikat, sőt arra is felhatalmazták őket, • hogy a gyár által szállított áruk el­lenértékét a jövőben is őfc vegyék fel. A postahivatalo­kat utasították, hogy a gyár­vezetőségnek szóló minden küldeményt a volt igazga­tóknak kézbesítsenek. A gyárosok ezután már azon mesterkedtek, hogy — „ide­gen tulajdon bitorlása” cí­mén — letartóztatási paran­csokat szerezzenek a kor­mány által kinevezett je­lenlegi igazgatók; ellen. A kormány ellenakció a ■ j A népi kormány gyors akcióval visszaverte a tőké­sek rohamát, Allende a kormány valamennyi tagja által aláírt 42 rendelettel hatályon kívül helyezte a főszámvevőség döntéseit. A chilei elnököt az alkotmány feljogosítja ilyen aktusra, hiszen az országban elnöki kormányzási rendszer van, amely különleges hatáskört biztosít a köztársaság elnö­kének. A jobboldal — par­lamenti többségének felhasz­nálásával — most kormány­válság kirobbantását fontol­gatja, hogy zavart és bi­zonytalanságot keltsen az országban. Az American Screw és a többi 41 üzem dolgozói nagy örömmel és megelégedéssel fogadták a kormány lépését, amellyel meghiúsította az üzemek visszaperlését. Mint a gyárakban elmondták, most már nyugodt, biztonsá­gos légkörben kezdődhet meg újra a mindennapos küzdelem a termelés növe­léséért. Hamarosan új neve­ket is adnak az államosított üzemeknek. Az egykori spa­nyol hódítók ellen oly hősi­esen csatározott indián ve­zérekről akarják elnevezni a gyárakat, amelyek ezután már a dolgozó nép javára termelnek. Arkus István Déf-Ve'nairfran me^kezdődfflt a po.gári foglyok cseréje Norodom SzteuV nyilatkozata a kambodzsai helyzetről /aroslav Hasek: Hogyan dolgozik a modern diplomata* Gyakran szó esett róla, hogy a diplomatáknak nincs eszük. Ezt az állítást tökéle­tesen megcáfolja azonban Tevepúpy Rudolf gróf való­ban klasszikusnak mondha­tó diplomáciai tevékenysége. Volt esze neki, de még meny­nyi esze, mint az alábbiak­ból megállapítható. Tevepúpy Rudolf gróf ős­régi nemesi családból szár­mazott, amely az emberisé­get a világtörténelem legdi­csőbb idiótájával, Tevepúpy János úrral ajándékozta meg, aki kozmikus méretű hülye­ségében könyvet írt arról, hogy a Föld nem forog. Ké­sőbb osztrák nagykövet volt az orosz cári udvarnál, s amikor meghalt, az ottani történészek így írtak róla: szamij bolsij idiot vszego mira, ami magyarul annyit jelent: a világegyetem leg­nagyobb idiótája. Tevepúpy János űr fia »olt Tevepúpy Károly, aki abban a rögeszmében szenve­dett, hogy udvarhölgy lesz belőle. Hideg zuhanyokkal gyógyították, míg sikerült ki­verni fejéből a dámaságot. Egy fiúgyermeket hagyott maga után, Antal Józsefet, aki zsenge ifjúságában le­•Kilencven éve, 1883. IV. 30-án született a cseh iro­dalom nagy klasszikusa. gurult a kastély lépcsőjéről, feje lágyára esett, koponyá­ja behorpadt, aminek kö­vetkezménye később úgyne­vezett traumatikus neurózis lett. Nem is vitte többre tá­bornoknál; az ő fia történe­tünk hőse, Tevepúpy Rudolf gróf. Amikor a kis Rudolf megszületett, a családi ta­nács úgy döntött, hogy Ru- dolfkából diplomata lesz, hogy új fényben csillogtassa meg a Tevepúpy-nemzetség dicsőségét a monarchia kül- ügyeinek elintézésében. A kis Rudolf • erre mit sem szólt, csak bömbölve tiszta pelenkát kért. Ez volt egyébként első dip­lomáciai cselekedete. Később kiderült, hogy sokáig fog tartani, míg megtanul be­szélni — nyolcéves koráig mindent „papának” hívott, csak a mellényt, a kávét és a levest nevezte „mamának.” Mihelyt betöltötte tizedik életévét, fejlődésében nagy­szerű fordulat következett be. Lassan, de biztosan meg­különböztette a tárgyakat, s hála hat házi tanítójának, tizenöt éves korában már idegen segítség nélkül le tudta írni a nevét, sőt, még el is tudta olvasni. A nagy­szerű eredményen felbuzdult család további három friss házi tanítót fogadott Rudolf- ka mellé, s a kilenctagú ne­velőtestület mindent meg­tett, hogy az ifjú Tevepúpyt előkészítse az életre. Rudolf gróf huszonöt éves koráig megtanulta valamennyi euró­pai állam nevét, s harminc esztendős korában már álla­mi szolgálatba lépett, mi­után megtanult makaózni és rulettezni. A külügyminisz­tériumba osztották be, ott szokta tölteni a pihenés óráit átvirrasztott éjszakák után. Egy szép napon a külügy­miniszter a vállára verege­tett, s közölte, hogy titkos küldetésben a szomszédos bi­rodalom székesfővárosá­ba kell utaznia. A titkos kül­detés egy ákombákomokkal sűrűn telerótt ív papiros volt, valami szerződés tervezete, amelyet a két ország egy harmadik ellen kötne — ez a harmadik állam az utóbbi időben valami ágyúk miatt illetlenül eladósodott. Tevepúpy Rudolf gróf ak­tatáskájába tette a fontos diplomáciai okmányt és ha­logatás nélkül elutazott a szomszédos országba. A székesfővárosba érve a pályaudvarról a szállodába hajtatott. Ekkor azonban kü­lönös hiányérzete támadt. Az aktatáskát tudniillik a vonatban felejtette. De a vi­lág minden kincséért, nem jutott eszébe, hogy tulaj­donképpen mit is veszített el, mi hiányzik, s a szállo­dába érve hiába erőlködött, nem tudott rájönni, miért jött ide, mi keresnivalója van ebben a vadidegen vá­rosban. Telefonon felhívta a szál­loda tulajdonosát, de az sem tudott szabatos választ adni kérdésére. Elindult a városba, a út­közben nagyszerű ötlete tá­madt, ha már itt van, meg­kóstolja az itteni cigarettá­kat. Benyitott a legközelebbi boltba, és egy doboz legfi­nomabb cigarettát kért — Bocsásson meg, uram — mondta barátságosan az üz­lete« —, a mi cégünk vas­árubolt, nem dohányáruda. Szívesen szolgálunk minden­féle csavarral, szöggel,^ szer­számmal, esetleg teafőzővel, az utóbbiak közül őszintén ajánlhatom az olajfűtéses Creos védjegyűt. — Ez szemtelen sértés — méltatlankodott Tevepúpy Rudolf gróf. — Maga nem hajlandó cigarettát eladni nekem, a szomszédos biro­dalom képviselőjének. — A Creos teafőző a leg­jobb — dadogta kétségbe­esetten a boltos. — Drága uram, higgye el, ez itt vas­árubolt. — Ebből háború lesz! — kiabált Rudolf gróf. — Kor­mányom nem vághatja zseb­re az efféle sértéseket. Ronggyá verjük magukat, és ráadásul egymilliárd hadi kárpótlást fizetnek. Dühösen kiment az üzlet­ből, az éjszakai vonattal ha­zautazott és még az éjjel ki­ugrasztotta ágyából a kül­ügyminisztert. A miniszter úr nagyon ál­mos volt, s amikor Tevepúpy Rudolf gróf elmondta, hogy a szomszédos államban meg­tagadták tőle a dohányzás örömeit, nagyot ásított és azt mondta: — Küldjön nekik jegyzé­ket, kedves gróf, vagy ahogy a diplomáciai szolgálatban mondani szoktuk, nótázza meg őket. De minél éleseb­ben! És most jó éjszakát, ál­modjon szépeket. Rudolf gróf egész éjszaka ismételgette magában: „Meg- nótázom őket, élesen meg- nótázom őket, az ördögbe is, mi lehet az a nóta?” Reggel a külügyminiszté­riumba hajtatott, s ahogy töprengve nézelődött az ut­cán, látja, hogy egy bolt fö­lött ez áll: Notenhandl-'ng, vagyis nótakereskedés. Tüstént megállította a bo­csit, kiszállt és berohant az üzletbe. — Sürgősen szükségem van valami nótára — esett neki az elárusítónőnek —, de minél élesebb legyen, a po­kolba is. — A Rákóczi-induló lesz a legmegfelelőbb — vélte a kisasszony. Rudolf gróf siet­ve fizetett, hóna alá csapta a nótát, hazasietett, saját ke­zűleg becsomagolta, s a cso­magra ráírta a szomszédos kormány címét. Fogát csikorgatva maga vitte el a csomagot a postá­ra, s ajánlva adta fal a mi­niszterelnök címére. Ez volt diplomáciai pálya­futásának legragyogóbb c*e-

Next

/
Thumbnails
Contents