Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-20 / 92. szám
' X tAétA fBft.ÉT-MACYAROftSZA« f«7S. Ipfttfs S* * Újdonságok tudományos kutatások tapasztalatcsere a mezőgazdaságban A sxa rYasmiarliaprog^ram niegTiüúsí íímáért 4 Állattenyésztők tanácskozása Csengfer új faluban MI ÍGY CSINÁLJUK ÚJ icxetcüi módszer a uagf^halászi Petőfi Tsa*ben A téma. vagy még inkább a témacsoport olyan volt, amellyel ma, holnap, holnapután ég még azután is sokáig foglalkozni kell, mart az elméleti szakembereket éppen úgy izgatja, mint a nlez.őgauúdasági üzemek gyakorlati vezetőit és dolgozóit. A szakosított szarvasmarha-tenyésztő te- lepek helyzetéről, problémáiról volt SZÓ. A tanácskozást Csengerúílaluban, a Béke Termelő- szövetkezetben rendezték. Nagyon jó volt a szervezés, az eiókészítés. Ezen a valóban fontos témakörű tanácskozáson a szatmár-beregi termelőszövetkezetek hetvennél több képviselője, elsősorban állattenyésztők és főállattenyésztők, valamint tsz-etnökök vettek részt. A tanácskozást a Műszaki és Természettudományi Egyesülete« Szövetségének Sza- bolcs-Szatmái megyei szervezete, az Agrártudományi Egyesület mátészalkai csoporttá, a Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége ás a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács V. B. mátészalkai járási hivatala közösen szervezték. Az egyik előadást dr. Kocsis Sándor, a Debreceni Agrártudományi Egyetem docense tartotta a szakosított szarvasmarha- tenyésztő telepek üzemelési tapasztalatairól, azok üzem- és munkaszervezési helyzetéről, probléjnáiról. Bevezetőben ismertette azt a fejlődési folyamatot, amely a tez-ek megalakulása utáni szarvasmarha-tenyésztési állapottól a szakosított télepekig Vezetett. Országunkban jelenleg 5177 különböző szakosított állattenyésztő telep működik, de ennek csak 27 százaléka (413) a szakosított tehenészeti telep. Még szomorúbb, hogy a 413-ból is csak 95 üzeme! teljes kapacitással. Hasonló — vagy még rosz- szabb — a helyzet Szabolcs- Sza talárban, azon belül a sza hnár-be regi tájegység termelőszövetkezeteiben. A Szalmát--beregi részen 17 szakosított telep épült, vagy épül, de ezeknek csak kis hányada üzemel teljes kapacitással. A telepek lényegében sehol sincsenek benépesítve, hiszen a 80 százalékos benépesítés már teljes üzemelésnek számít. Éppen ez a legnagyobb probléma: a benépesítés. Ezt szinte sehol sem sikerült maradéktalanul biztosítani. Az ok: nincs pénz. Az építkezések kimerítették a termelő- szövetkezetek pénzforrásait és a benépesítésre — megfelelő minőségű és számú te- nyészanvag vásárlására — ■már nem jutott pénz. A telepek jelenlegi állománya csak kis részben felel meg a követelményeknek. Éppen ezért is — sajnos — a szakosított. telepek mindenütt veszteségesen — ráfizetéssel — üzemeinek. Tovább növelik a problémát — és a veszteséget — az állategészségügyi hiányosságok, a takarmány tennesztés és a takarmánykeverés hiányosságai, valamint a nem mindenütt megfelelő szervezés, irányítás szakmai vezetés és a szakmunkáshiány is. A takarmány termesztés elmaradására különösen felhívta a figyelmet dr. Kocsis Sándor. ,,A tenyésztéstartás techno- ló mája jelenleg sokkal fejlettebb — mert gyorsabban fejlődött —. mint a takarmánytermesztés technológiája — mondotta többek közt az előadó. — Emiatt igen nagy ellentmondás keletkezett az állattenyésztésben általában, de különösen a szarvasmarha-tenyésztésben. Elsősorban a tömegtakarmányok termelése és termelési technológiája van elmaradva a követelményektől." Sok probléma abból ered, hogy a szakosított telepeken • gépéit, technikai berendezések aránya nagy, de üzemeltetésükhöz nincs még tapasztalat. A gépek, technológiai berendezések újak, a gyártó, cégek sem rendelkeznek üzemelési tapasztalattal. Most kell megtanulni min- dent. Ráadásul úgy. hogy nincs elegendő szakmunkás, se a karbantartáshoz értő, speciálisan képzett ember. Éppen ezért égetően sürgős megszervezni a majorgépész speciális szakmunkásképzést A tanácskozás második elő- adását dr. Herold István kandidátus, a Debreceni Agrártudományi Egyetem docense tartotta a korszerű sza rv asm a rh a - h i zl a lás elmé- leti és gyakorlati problémáiról, különös hangsúllyal a takarmányozásról. Bevezetőben elmondotta, hogy az ál- lattenyésztésben mindig is legfontosabb ágazat volt — maradt, s lesz a szarvasmarha-tenyésztés. Az állattenyésztésen belül jelenleg hazánkban legjövedelmezőbb a szarvasmarha- hizlalás, de ez is sok tényezőtől függ. Elsősorban a fajtától A magyartarka azonban kitűnő hizóalap- anyag és hazánkban még sokáig uralkodó fajta lesz. Hústermelő kapacitása jó. Nem igényes. Keresik az exportpiacon. Keresztezéssel azonban még tovább lehel és kell is javítani. Fontosak a felnevelési és a hizlalási tényezők is. Legjobbnak mutatkozik a mérsékelten intenzív nevelés, azután a gyors, egészen intenzív hizlalás. Ajánlatos a növendékbikát már 140—150 kilós súlyban hízóba fogni, nem kell megvárni, amíg az állat 200 kilós lesz. (Ez a jelenlegi gyakorlat.) A 140— 150 kilós súlyban hízóba fogott bikák hizlalási költsége sokkal alacsonyabb, ami azt. jelenti, hogy a haszon nagyobb. Vita van a tartási körülmények — módszerek — körül. Kötve, vagy kötetlenül hizlaljuk-e az állatot? Egyelőre a kötetlen hizlalási mód bizonyul jobbnak, de a kötött, vagy nem kötött tartáshizlalás az istállótól is függ. Ahol nincs mód kötetlen tartásra, ott kénytelenek a szakemberek lekötve hizlalni a szarvasmarhát. Javaslat: az üszőket lekötve, a bikákat — a lehetőségek szerint — kötetlenül kell hizlalni. Ehhez kell aztán alakítani a takarmányozás. valamint az etetés módjait a lehetőségek szerint. — Hizlalni a lehető legegyszerűbb. legolcsóbb épületekben kell — mondotta dl. Herold István. — Hizlaljunk színek alatt. Kodályokban, minden olyan épületben, ahol az állat és az etető berendezés elfér. Ajánlatos a vasvázas DV (dunaújvárosi) színek alkalmazása úgy, hogij körülfalazzák, s benne alakítják ki a hizlalás feltételeit a lehető legolcsóbb megoldásokra törekedve. Sót. a DV- színnek elég azt az oldalát befalazni, amerről az uralkodó szél fúj. A többi oldalra megfelelnek a karámok, reteszek is. A.z ilyen színekben jól kialakítható és bevált a kiscsoportos, szabad- tartásos hizlalás. Ajánlatos az önetetéses módszer alkalmazása. Szabadtartásban nem kell mérni a takarmányt. Egyen a jószág any- nyit, amennyit kíván. A takarmányozás lényege: a tömegtakarmány, elsősorban a siló. Ehhez adagoljuk az abrakot. Mindegy, hogy mit eszik az állat. Lényeg, hogy a napi takarmányadagban 15 kiló keményítőérték legyen. Se több, se kevesebb. Ebből a hizlalás első szakaszában 6 kiló legyen az emészthető fehérje, később 8 kiló, majd az utolsó, befejező szakasz- ban 10 kiló. A csak abrakos hizlalás nem bizonyult jónak. Főleg a hizlalás befejező időszakában szükséges a lédús takarmány is. Nagy jövője van a réti, vagy le- geltetóses hizlalásnak is. Olcsó, hatékony és gyors. A „Dália”-program ezt már igazolja. Az előadásokhoz többen hozzászóltak, értékes gyakorlati tapasztalatokkal gazdagítva a tanácskozást. A hozzászólók sok problémát ismertettek. és panaszkodtak is, hogy nehéz és ráfizetéses a szakosított telepek üzemeltetése. Dr. Kocsis Sándor válaszában és összefoglalójában nagyon megszívlelendő, tanulságos szavakkal nyugtatta meg a tanácskozás résztvevőit. ■ ' ‘ . — Mi most hazánkban, hazánk mezőgazdaságában egy igen nagy, országos méretű kísérletbe kezdtünk. És köztudott. hogy minden kísérlet türelmet, nem utolsósorban áldozatokat követel. A meglévő tehenészeti telepeken kell és lehet megtanulni, hogyan valósíthatjuk meg leggyorsabban és legeredményesebben a szarvasmarhaprogramot. A mostani szakosított teleptulajdonosok — tsz-ek és állami gazdaságok — úttörői ennek a nagy és nehéz munkának. Úgy is mondhatjuk, hogy hősies feladatra vállalkoztak és hősiesen dolgoznak. Ez a nagy kísérlet eltart hét-három évig. De addig kibontakozik, kialakul a legjobb megoldás a legjárhatóbb út és egészen bizonyos, hogy mezőgazdasági üzemeink maradéktalanul megvalósítják az állattenyésztés korszerűsítését, azon belül a kormány által meghirdetett és támogatott szarvasmarha-tenyésztési programot. A nagyhalászt Petőfi Tsz természeti és közgazdasági adottságai, a Tisza menti TESZÖV tájegysége átlagának megfelelő gazdaság. A tsz összes közös művelésű területe 3320 hektár, melyből szántó 2400 hektár. Jelentős helyet foglal el a gyümölcsös, ameíy 170 hektár és száz százalékban termő. A dolgozó tagok száma 770, a besegítő családtagoké 57. A tsz 1972-ben felülvizs- gáita a vezetés mechanizmusát, s a termelés hatékonyságának, az általános korszerűsítés céljának jobban megfelelő módosításokat dolgoztak ki. A vezetés szervezete es folyamata Az elnök vezetői teendői gyakorlását új módszer alapján' osztja meg egyrészt az elnökhelyettes, másrészt a főmezőgazdász és a főköny- velő között. Közvetlen irányításával látja el feladatát az elnökhelyettes, a főmezőgazdász, a főkönyvelő, a jogtanácsos és a belső ellenőr. Az elnökhelyettes közvetlen hatáskörébe tartozik a személyzeti munka, a szocialista brigád- és versenymozgalom szervezése. Hozzá tartozik a tagok személyes ügyeinek részbeni intézése (melyekkel az elnök megbízza) és az értékesítés szervezése, illetve ellenőrzése. A termelés legfőbb irá- nyitója a főmezőgazdász (főmérnök). Hozzá tartoznak a termelési egységek vezetői és a termelést kiszolgáló részlegek. Megfelelő önállóság van biztosítva számára koordináló. összehangoló és egyeztető feladatok intézésére. Munkáját helyettes (főmérnökhelyettes) segíti, aki többek közt ellátja a nö-- vényvédelmi feladatokat ési központi agronómusi megbi-1 zatásokat végez. O nehzámotás, személyes felelősség Az önelszámolásra kijelölt termelési egységek kötelesek éves termelési tervjavaslatot készíteni és a közgyűlés által elfogadott tervek teljesítéséről gondoskodni. Munka- folyamatok során figyelemmel kísérik a termelés alakulását. Szükség esetén intézkedési tervet dolgoznak ki, az esetleges veszteségek pótlására. A szükségintézkedési módosításokat az elnök hagyja jóvá. A tsz vezetősége az önelszámoló egységek felügyeletét a főagronómus és a főkönyvelő útján gyakorolja. Az egységek vezetői pedig személyileg felelősek a hozzájuk beosztott tagok foglalkoztatásáért. Ugyanígy a munka- és balesetvédelem valamint a tűzrendészen szabályok betartásáért. Szendrei József A lengyel növényvédoszer-ipar A fejlődő tudományos kutatómunkák és a munkatermelékenység növelése mellett a termelő kapacitások bővítése eredményezte a lengyel vegyipar termelésének gyors fejlődését. A vegyipar termelése 1972- ben 11 százalékkal növekedett az előző évhez viszonyítva és több, mint 2,2-szeresére emelkedett 1965-höz viszonyítva, jelentősen meghaladva ezzel az egész lengyel ipar dinamikáját. Jelentős változások következtek be a lengyel vegyipar minden alapvető ágazatában is. Különösen gyorsan fejlődött a műtrágyák (1972-ben 1,9 Mto tiszta hatóanyagban), a kén (2,9 Mto), a műanyagok (330 eto), műszálak (72 eto) és műkaucsuk (78 eto) termelése. Komoly fejlődés következett be a színezékipar, lakkés festékgyártás, kozmetikumok és háztartási vegyicikkek, valamint más vegyipari termékek gyártása terén is. A lengyel növény védőszeripar több, mint 50 éves hagyománnyal rendelkezik, mégis gyors és sokoldalú fejlődése csak a háború utáni időszakban következett be. Ebben nagy szerepet játszott a rendszeres tudományos-kutató tevékenység, valamint az üzemek ^ termelőfolyamatainak és -berendezéseinek korszerűsítése. Az iparág termékválasztéka felöleli az összes alapvető növény véd őszer- csoportot, így például: 1.) rovarirtók (klóros, szénhidrogénes, fosz- foros és karbamid vegyüle+ű): 2.) hatóanyagok: 3.) tananyagok; 4.) növekedésgátlók. Hasonlóan a többi növény- védőszer-gyártó országhoz, a lengyel növénvvédőszer-ipar- ban is komoly strukturális változások következnek be • DDT alkalmazásainak megszűnése révén. A változások iránya az alternatív preparátumok gyártásának fejlesztése, melyek kevésbé veszélyesek az emberi és állati szervezetre (metosylsclor és egyebek).. A lengyel növényvédő szedek hosszú évek óta a lengyel vegyipar állandó exporttételei. Szállítjuk minden KGST-országba (az összexport 70 százalékát), valamint Franciaországba, az NSZK-ba. Svájcba és más nyugati országokba. Az 1973. április 25—27 között Budapesten, Miskolcon és Nyíregyházán megrendezésre kerülő lengyel műszaki és gazdasági napok alkalmával a lengyel szakemberek részletesebb tájékoztatást nyújtanak a lengyel növény- védőszer-iparról. Jerzy Turonek Az önálló egységek a termelési eszközöket, illetve azok egy részét egy-egy kampánymunka idején (aratás, silózás, szerves trágyázás, stb.) kötelesek a központi utasításnak megfelelően összpontosítani. Az így egyesített erőket mindenkor annak az egységnek a vezetője irányítja, akinek területén az összevont erők dolgoznak. Az önelszámoló egységek részére — éves szinten —, a munkadíjazási terven belül célprémiumkeretet is megállapítanak. Ezt az egység vezetője saját hatáskörben, érdem szerinti differenciálással használhatja fel — a pénzügyi fegyelem betartásával. A premizálási feltételek kidolgozását minden alkalommal kötelesek a tsz elnökének és a szakfelügyeleti felettesnek bemutatni. Ezek jóváhagyásával történhet a prémiumok kifizetése. Év végi kiegészítő részesedés (nyereség), az adott egységek termelési eredményeitől függ. Az ilyen kiegészítő részesedés, a teljesített nyereségterv 20 százaléka lehet. Nem teljesítés esetén pedig a tényaránynak megfelelő százalékkal csökken. A nyereség 60 százalékát feltétlen a közös fejlesztési és tartalékolási alapba kell helyezni. Növekvő gazdaságossáe Az önelszámoló egységek kereteibe nem sorolható munkahelyek dolgozóit (raktár, könyvelés, stb.), az ösz- szesített üzemi eredmények alapján soroljak be kiegészítő részesedésre. Vagy év végi premizálásra. A vezetés szerkezetének javítása, a termelési erők és eszközök jobb elosztása, a gazdaság más irányú változtatását, fejlesztését is sürgetővé tette. Első ilyennek számít a szántóföldi növénytermesztés gyors ütemű kor- szerűsítssének igénye. így alakult ki az a helyzet, amelyben az árunövények aránya 42, a takarmánynövényeké 47 százalék. Utóbbi csaknem teljes mértékben az állatállomány-ellátást szolgálja. A 670 számos állat megoszlása: szarvasmarha 52. sertés 22, juh 12 és ló 14 százalék. Az állomány ösz- szetételét indokolja, hogy a tsz-ben meglévő férőhelyek maximális kihasználására törekszenek. A szövetkezet gépállományának egy része erősen el- használódott, teljesítményük lecsökkent. 1972-ben, a fejlesztési alap jó részét már a géppark feljavítására fordíthatták. Ez jelentős mértékben segítette a vezetési és egyéb korszerűsítések végrehajtását. A nagyhalászi Petőfi Tsz „elmozdulása” jó irányba történt. Tovább szilárdult a közös gazdaság, javult a termelés eredménye, növekedett a jövedelem. A tagság megtalálta számítását. Fokozódott a vezetők felelőssége. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, a tagság és vezetők kölcsönös bizalma. S nem utolsósorban a bátor kezdeményezés eredményességét bizonyítja, hogy a Tisza menti Tßz-ek Területi Szövetsége munkatársai külön tanulmányként dolgozták fel a nagyhalászi Petőfi Tsz vezetésfejlesztési kezdeményezését és sokszorosítva eljuttatták a többi szövetkezetbe. Asztalos Bálint A kukorica vegyszeres gyomirtása A kukorica kémiai gyomirtása a korábbi években problémamentes volt, hiszen az őszi, vagy kora tavaszi Hun- gazin PK, vagy Hungazin DT nagyobb adagjaival ß—8 kg/ kh (10,4—13,9 kg/ha), tökéletes gyommentességet kaptunk. Fent említett kemikáliák ilyen adagjai mellett a kukoricát legalább hároméves monokultúrába kényszerítettük. Amennyiben ezeket az alapkezeléseket a következő évben Hungazinnai felülkezeltük, a monokultúrás termesztés időtartama hosz- szabb lett. Ennek igen sok növényvédelmi, növényegészségügyi, üzemszervezési és egyéb problémái voltak. Gondolunk itt elsősorban a kukorica fuzáriumos megbetegedésének felszaporodására, a triazinnal szemben re- zisztens gyomok elterjedésére, stb. A triazinkészítmé- nyek hatóanyaga a talajban igen lassan bomlik le. ennek következtében — a triazin rendszeres használata esetén — a talajban felhalmozódnak, így ezeken a területeken hosszú ideig kukoricán kívül más kultúrnövényt termeszteni nem tudunk. Fenti problémák elkerülésére a MÉM növényvédelmi főosztálya 30 067/1/1972 számú rendeletében korlátozta a klóraminó—triazin tartalmú gyomirtó szerek felhasználását. Ennek alapján a kukorica monokultúrás termesztése esetén hektáronként 2,5—4 kg/kh (4,4—7 kg/ha Hungazin PK, vagy DT-nek fele1 meg), egy vegetációs időszakra terjedő gyomirtáshoz hektáronként 0,7—1,4 (1,3— 2,4 kg/ha Hungazin PK vagv DT-nek felel meg) hatóanyagnál nagyobb adagolás ban nem alkalmazható. Ma tehát az üzemek legége több problémája a kukorica egyéves hatású herblcidekkel történő, kémiai gyomirtásának megoldása. Silókukorica esetében — miután igen Jó elóveteménye az őszi kalászosoknak — csak egy évre ható vegyszerkombináciokat szabad alkalmazni, dé hasonló a helyzet a korai érésű kukoricáknál is. Jelenleg az egy évre ható vegyszerkombinációkból az alábbi készítmények állnak a termelőüzemek rendelkezésére. Hungazin Rapid FW összetétele: 36 százalék propakiór + 9 százalék aktinit. Adagja a talaj kötöttségétől függően 8,5—13 liter/ha. Nitiran 35 EC összetétele? 25 százalék propakiór + 10 százalék klórbromuron (Malőrén). Nitanil 30 EC összetétele! 20 százalék propakiór -f 6 százalék klórbromuron (Malőrén) + 4 százalék aktinit. Nitazin 30 EC összetétele: 24 százaiéi: propakiór + 0 százalék aktinit. Az utóbb említett három herbicid felhasználási dózisa — előreláthatóan — hektáronként 15—20 liter lesz. Fenti készítményeket a kukorica elvetése után azonnal, vagy legkésőbb 3—4 nap múlva a kukorica és a gyomok csírázása előtt, jól elmunkált, aprómorzsás, gyűrűshengerrel lezárt talajfelszínre — preemergensen — kel! kipemietezni. Tekintettel megyénk szeszélyes csapadékeloszlására, ezen utóbbi, egyéves hatású herbicidkombinác'óktól várhatjuk az egyik legjobb eredményt. Igen fontos az, hogy az üzem növényvédelmi szakemberei nagy körültekintéssel és maximális munkafegyelemmel hajtsák végre a kukorica vegyszeres gyomirtási munkálatait. Ez ered-’ '-nyes munkához az egész 'izem szak- és vezetőgárdájának segítségére és összefogására van szükségük. Dr. Fodor Tamás ÁGK Szabolcs - Sza tm á r megyei főosztálya.
