Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-20 / 92. szám
Iffrs. Iprffis ». wvr WT-MAÓYARHT?<5Z *0 „24ä én jelem a nap...“ Mátészalkai „húszon kei lesek“ / Kísérleti bölcsőde az Északiban Gyerekek a „kísérletiben”. (Elek Emil felvétele) a futkározók zavarják, vagy éppen fellökjék. S ha eljön az uzsonna, vagy az ebéd ideje, a gyermekek tudják melyik asztalra melyik terítő kerül, s akörül ßincsvi- ta, hová üljenek, mert mindenkinek megvan a régi helye. Ezt a rendet a gyerekek valamennyi ruhadarabján megtalálható, a szüleik által kiválasztott megismertető íi- gura — virág, nap, gomba — stb — biztosítja. A fésűtartót. az abroszt, a tálcát is ezek a figurák díszítik. Ez nem csak arra jó, hogy a gyerek önmaga kiszolgálására is képes legyen, hiszen csak megkeresik a jelüket, hozzájárul a rendhez. Ad egy biztos tudatot, hogy hely az asztalnál mindig őt várja, s az ő jelén lévő poharat sem veszi el senki, s nyugodtan mossa a kezét ebéd előtt, s nem rohan, hogy neki is jusson a teából. A szülő pedig nyugodtan dolgozik a munkahelyén, mert minderről ő is tud. Amikor ugyanis beíratja a gyermekét a bölcsődébe. a gondozónők megmutatják az egész épületet, s láthatja a kicsinyeket a foglalkozásokon is. (b. k.) Jósa István-emlékünnepség Kiállítás. !Sy ír bátor ban — Emléktábla avatás Kislétán Kísérletinek nevezik a nyíregyházi Északi Alközpontban lévő, Tőke utcai tizes számú bölcsődét. Mesz- szebbről nézve hétvégi há- raknak látszanak a földszintes pavilonok, csak a kertben lévő játszószerek „árulkodnak” a gyermekek jelenlétéről. Három kis épület kapcsolódik egymáshoz közös folyosóval, s ad nyolcvan gyermeknek helyet, második otthont. S hogy miért kapta a „kísérleti'’ nevet? Nem csak a nagyon modern felszerelések, hanem az 1971, az indulás óta alkalmazott új nevelési módszerek miatt is. A bölcsőde vezetője Gyurkovics Jánosné először is szakítani av'art az ilyen közlétesít- ményberi uralkodó ..intézeti jelleggel”, az egyhangúsággal. Az úgynevezett foglalkoztatókban nemcsak a bútorok — amelyeket a gyermekek korának megfelelően válogattak össze —. de a díszítőelemek is eltérőek. Egy-egv színes szőnyeg, falikép vagy csillár más-más hangulatot kölcsönöz a kis szobáknak. S, ha valami mindegyikre érvényes, az az otthonosság. A bútorok nagyon praktikusak, variálhatók, szükség szerint szék lehet az asztalból, és fordítva. A szobákban kis „kerítés” választ le egy-egy sarkot, hiszen a gyermekeknek nemcsak a koruk, de a természetük is eltérő, s változó a hangulatuk is. Ha valamelyikük el akar mélyedni a játékban, „elvonul” a sarokba, s így elkerülheti, hogy Szakkönyvtárunk: Főid műveiéit an Sipos Gábor 329 oldalas kézikönyve már ötödik kiadásban szolgálja a magukat továbbképző szakemberek és a főiskolások művelődési vágyait, de minden olvasónak, akit érdekel mezőgazdaságunk forradalmi változása, hasznos ismereteket nyújt. Az előző négy kiadás óta mindennapi használatba került eljárások is bekerültek az új változatba, főleg a kemizálás és gépesítés rohamos elterjedése folytán beállt döntő változások a talajművelés és a trágyázás terén. Az újonnan megérlelt .tapasztalatok tükröződnek a könyvnek azokban a részeiben, ahol a gyomnövényeket ismerteti és az ellenük folyó harc új agrotechnikai módszereit írja le. Uj szemléletű a talajművelési rész is, mely már tükrözi a föld minél kevesebbszer való megbontásának, a minimális talajművelésnek modern szemléletét. Végül nagyon érdekes a vetésforgóról szóló fejezet. ■ A Felső-Tisza-vidéki Idegenforgalmi Intéző Bizottság, a Nyírbátori Báthori István Múzeum és a Kislé- tai Községi Tanács közös rendelésében április 24-én ünnepséget tartanak és kiállítást nyitnak dr. Jósa István, Szabolcs vármegye első főorvosa emlékére. A kiállítás ünnepélyes megnyitójára április 24-én, kedden 10 órakor kerül sor a nyírbátori múzeumban. A kiállított emlékeket dr. Fazekas Árpád főorvos, a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségi tagja, a FIB egészségügyi szakbizottságának elnöke ismerteti. A kiállítás anyagában a többi között, látható majd dr. Jósa Istvánt ábrázoló olajfestmény, amelyet a dédunokájától, dr. Dohnál Jenő nyugalmazott kórházi főorvostól kaptak a rendező szervek. Érdekes darabja a kiállításnak az a díszes ezüstserleg, amellyel a megye ajándékozta meg dr. Jósa Istvánt nyugalomba vonulása alkalmából. Giergl, híres budai ötvösmester készítette a serleget, amelyen a következő bevésett szöveg olvasható: „50 éves hivatali fáradozása emlékéül Jósa Istvánnak, 1837-ik esztendő április 17. napján tartott közgyűlésétől Szabolcs varmegye Rendei.” Több szakkönyvet is írt dr. Jósa István, ezekből is bemutatnak néhányat, például az éppen Kislétán alkotott „A helységek bábáinak oktatásáról” címűt. Dr. Jósa István (Jósa András nagyapja) fél évszázadon át volt Szabolcs vármegye első tiszti főorvosa. E hosz- szú időből 30 évig Kisléta székhellyel szolgálta és irányította a megye egészségügyét. Ezért Kislétán. a Bo- gáti utca 32. számú ház, az egykori lakásának falán emléktáblát helyeznek el. Ennek ünnepélyes leleplezésére ugyancsak április 24-én, kedden 13 órakor kerül sor. Kortünet Ragyogó napsütésben szikráznak a Zrínyi Ilona utca kirakatai. Divatos ballonkabátba öltözött fiatal lányok sétálnak az utcán, egyikük kezében hatalmas csokor aranyeső. Az ajándékbolt előtt egy régen látott idős bácsi áll. Nézegeti a csoko- ládényuszikat és tojásokat. Amikor mellélépek, megismer és nagyot köszönünk egymásnak. — De megnőttél!? — kiált a találkozás örömétől felvidultam — Bizony, jó ideje nem láttalak. Aztán szegröl-végre kikérdez: hány éves is vagy már; hol dolgozol, na. és a fizetés? Még mindig mem bontják a házat; mit szólsz ehhez és ahhoz? Hogy múlik az idő?! Részletesen beszámolok neki mindenről és ő mosolyogva hallgat. — Merre tetszett járni? — veszem át a kérdezés fonalát. — Egészségügyi séta? —- Körülbelül — mondja elgondolkozva. — Itt voltam a hirdetőben, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül egy gyászjelentés és egy köszönetnyilvánítás. Azt mondták, úgy háromszáz forint körül van. — Ki halt meg? — érdeklődöm részvétnyilvánítás előtti arccal. Hümmögve válaszol: — Magamnak kérdeztem, fiam. Gyűjtöm a pénzt, hogy legyen miből eltemetni, meg kihirdetni, hogy temetnek. Szeretném, ha sokan ott lennének az ismerősök közül. Az ember ilyen korban sohasem tudhatja ... Hát jó előre gondoskodni, hogy ne kelljen a gyerekeknek olyan nagy költségbe verni magukat. — Ugyan, nem kell még ilyesmire gondolni, hiszen Feri bácsi olyan jól tartja magát, hogy bármelyik húszéves megirigyelhetné! Jólesik neki a bizonygatás, a szeme is megcsillan. — No, nem is panaszkodom én! Még minden reggel felkelek négy órakor, mert a kertben mindig van munka. Éppen most fejeztem be a permetezést a szőlőben. Megéri a fáradságot, tavaly is hozott vagy négyszáz liter bort. Igaz, nem sok van már belőle, de azért húsvétra még elég lesz. — Aztán mennyiért tetszett eladni literjét? — Nem adtam én el egy decit sem -- mondja mosolyogva. — Tudod, szeretem az embereket, aztán aki eljön hozzám, megkínálom egy pohárkával. Van egy barátom, azzal tudunk csak jól együtt iszogatni!. Van úgy, hogy egy délután elszopogatunk egy litert is. No, de megyek is, mert megbeszéltük, hogy délután kimegyünk a Sóstóra, megtudni, mikor nyit a strand. Mert oda még eljárok... A - K. Megkaplak az ab.Mlal A terem zsúfolásig telt férfiakkal. Velük szemben, a színpadon ültem. Néztem az arcokat, szemeket, s leginkább a fejeket. Nem volt köztük dús fekete hajú legény egy se. Leginkább fehéren, vagy erősen deresen villogtak az üstökök, jelezve az ezüst- lábnyomú időt, amely elmúlt és átfestette a férfiak haját, vagy egyenesen kigyomlálta a valaha dús fürtöket, hiszen ötvenéves korban a kopaszság se ritka. Háromszáznál több férfi ült velem szemben, a mátészalkai művelődési központ nagytermében. Néhányukat személyesen is jól ismerem, hiszen rokonom, nagybátyám és sógorom is van, aki 1922- ben született és gyakran beszélgetünk az elmúlt időről, az életüket is összefoglaló nehéz fél évszázadról. Volt köztük munkás, vasutas, tsz-tag, állami gazdasági dolgozó, hivatalnok, de pártmunkás, párttitkár és tanácselnök is. Mátészalkáról és a mátészalkai járás községeiből gyülekeztek ösz- sze, remélhetően utolszor kaptak katonai parancsot életükben, hiszen azért hívta őket a kiegészítő parancsnokság, hogy megköszönje eddigi szolgálatukat, eddigi készenlétüket és az ünnepség végén megkapták az obsitot. Ötven évvel ezelőtt születtek. Pontosan 30 esztendővel ezelőtt, 1943-ban vonultak be először katonának. Gyors kiképzés — és irány a front. Mintha a poklokat járták volna meg. És akkor még legalább háromszor annyian voltak, mint most. — Az én századomból csak kilencen tértünk vissza — mondta az egyik. — A többi ottmaradt valahol... — Én műszaki voltam... A tokaji zászlóaljban szolgáltam. Az egész zászlóaljból csak ketten maradtunk életben, egy zászlós, meg én. A többiekről semmit se tudok — így a másik. De nem csak a háború — az élet is tizedel. Voltak, akik visszatértek a háborúból, de nem érték meg a napot, amikor ötvenévesen átvehetik az obsitot. Betegség, baleset, hirtelen halál. Ezer és ezer veszély csapkod az emberre, amíg megőszül, megkopaszodik, megöregszik... Az ünnepség, amelyet tiszteletükre rendeztek, nagvon szép, bajtársiasan közvetlen volt. A mátészalkai járás és Mátészalka város pártbizottságai, a tanácsi hivatal és a városi tanács, a Hazafias Népfront járási és városi bizottságai, a KISZ járási és városi bizottságai, valamint az MHSZ-szervezetek közösen rendezték az ünnepséget, az obsitosok köszöntését és búcsúztatását a hadseregből. Az ünnepséget Illés Pál, az MSZMP mátészalkai járási Bizottságának osztályvezetője nyitotta meg, a régi cimbora, a régi baj társ, aki maga is obsitot kapott ézen a napon, hiszen ő is 1922-ben született. Ünnepi beszédet Pankotai Tihamér őrnagy mondott. A megyei kiegészítő parancsnokság nevében köszöntötte az öreg harcosokat és búcsúzott tőlük személyesen is az aktív katona. — Önök megjárták a kegyetlen háborút, a frontokat, sokan a hadifogságot is — mondotta Pankotai őrnagy. — De a felszabadulás után. az új magyar élet Tnegteremtésé’vk kezdetén azonnal munkába álltak, dolgoztak, építettek és az első hívó szóra bevonultak a néphadseregbe is. Megkapták az átképzést, a továbbképzést és a Magyar Néphadseregben nagyon értékes szolgálatot teljesítettek mind a mai napig. Éopen ezért mi, aktív katonák hisszük és tudjuk, hogy ha a haza úgy kívánná. ha a hazát fegyveres támadás érné — önökre továbbra is számíthat a haza, a hadsereg... — Az ember életében az is nagy esemény, amikor hadkötelessé válik és először vonul be katonának — mondotta Illés Pál. — De az is nagy Uj pedagógiai módszertani kiadvány jelent meg a napokban a megyei pedagógus továbbképző kabinet és a tanárképző főiskola gondozásában. A kézikönyv a biológia szakos tanároknak és a főiskolai hallgatóknak kíván segítséget nyújtani, anyagát az általános iskola 5—8 osztályában az élővilág órákra való felkészüléshez használhatják fel. A biológiai oktatás hatékonyabbá tétele érdekében a szerző kidolgozta az egyes osztályok tanítási anyagával kapcsolatosan elvégezhető kísérleteket, gyaessmény, amikor megszűnik a hadkötelesség és a harcedzett veterán katona obsitot kap. Kissé magöregedtünk, elvtársak. Talán jó lenne most bevonulni, vágy újrakezdeni az életet, de sokkal értelmesebben, mint harminc éjivel, ezelőtt... Mától kezdve nem vagyunk katonái; a tartalékállományban sem. Ez íjty isaz. De hazafiak vagyunk és ma- radunk életünk végéi1' M' tar.tól kezdve már csak a munkában, az őrssé«* a nemzet gyarapításában mef*. «-nvv háznyink m*—'- tunk és nem vagyunk m g ez^szen öregek... Köszöntötte az obsitosokat Nagy Bertalan, a Mátészalkai Városi Tanács elnökhelyettese is. ő is a régi cimbora és a régi baltárs közvett sr-é-. gével szólt hozzájuk, hiszen kortársn az ötvenéveseknek. 1 — Hadkötelezettségük megszűnt — mondotta —. de a honvédelmi kötelezetségük nem, mert az igazi hazafi élete végéig kész a hon védelmére... Bancsi Árpád. a járási KISZ-bizottság titkára a fiatalok nevében szólt az apákhoz, nagyapákhoz. Megköszönte az apák, nagyapák áldozatos munkáját, szolgálatát, mindazt, amit gyermekeik és unokáik felneveléséért tettek és tesznek ma is. Szép, mindenkinek tetsz® kultúrműsor következett aa ünnepség után. <»*. j.) korlatokat ég megfigyelése két. A kézikönyvben helyet kapott feladatok gazdag lehetőséget nyújtanak a tanároknak az egyes órákhoz legjobban alkalmazkodó kísérletek, gyakorlatok elvégzéséhez, a kiadványból ötleteket is meríthetnek a sikeresebb óravezetéshez. A pedagógusok folyamatos továbbképzését kívánja elősegíteni a kézikönyv sorozat legfrissebb kiadványa, melyet dr. Honfi Ferenc főiskolai adjunktus állított össze, a szerkeszti Csermely Tibor, a továbbképzési kabinet vezetője. Megyei kézikönyv élővilágból Jótettnek indult — emberölési kísérletként végződött Október 7-e volt és késő délután. Demeter János egyik ismerősével ittasan ment hazafelé Manda-bokorba. Kerékpárjuk is volt, de csak tolni tudták, mert Demeter olyan -észeg volt, hogy kétszer is Lesett, amikor megpróbált felülni. Ö maga is rájött, hogy ez nem megy így tovább, bejelentette, hogy egy tapodtat sem megy tovább, inkább az árokparton kialussza magát. Ez a beszélgetés vagy 100 méterre lehetett a kálmánházi bekötő úttól és Demeter — ahogy mondta — lefeküdt aludni. Odament hozzájuk egy másik ismerős, ő is megpróbálta hazacsalogatni, de neki is megmondta, hogy hagyják őt békén, mert aludni akar. A két ismerős látta, nem sokat ér a meggyőzés, hiszen nem ez volt az első eset, amikor Demeter elaludt az árokparton. Megfogták a biciklijét és elindultak haza. Nem sokkal a történtek után egy lovas kocsi ért oda. A hajtó — a 30 éves Sramkó József Manda-bokori lakos — megállította a lovat, mert ki- csatolódott a haslója. Leszállt és közben észrevette az árok partján alvó embert. Ismerős volt és gondolta, nem hagyja ott tovább, hazaviszi a kocsiján. Fel is költötte. de amikor felállt, káromkodni, szidni kezdte, aztán ütni akarta Sramkót. Csapkodott egy ideig, Sramkó meg csillapít- gatta, de látta, semmi értelme az egésznek, otthagyta és visz- szament a lóhoz a szerszámot becsatolni. Mikor ezzel végzett, meglátta, hogy Demeter már kapaszkodik is felfelé a szekérre. Látta, hogy a hatéves kisfia is fél a részegtől, meg aztán azért is mérges volt. hogv a köszönet helyett csak szidást és ütéseket kapott, elhatározta, hogy most már azért sem viszi haza. Odament, megfogta a vállát és lehúzta a szekérről, de közben úgy oldalba rúgta, hogy Demeter elesett. Nem sokáig maradt a földön és amikor felállt, a zsebében kezdett kotorászni. Sramkó megijedt, arra gondolt, hogy biztosan lést akar elővenni, gyorsan leakasztotta a hámfát és nagyot csapott Demeter fejére Aztán visszaakasztotta a hámfát és elindult hazafelé. Otthon elmondta feleségének a történteket és elmondta még egy ismerősének is, akinek éonen a táf « fuvarozta, de hogy milyen sé rülést okozott, az csak a kórházban derült ki. Demetert eszméletlenül vitték be a kórházba és még egy hétig nem nyerte vissza eszméletét Korvin vacsonttörést és agy- zúződást szenvedett, de az orvosok megmentették az életét. Az ütés azonban olya* erős volt, hogy a betegség gyógyulási ideje körülbelül egy év, csak akkor derül majd ki, milyen maradandó sér .Vest hagy maga után. Sramkó Józsefet emberölés kísérletével vádolta meg a megyei főügyészség és a megyei bíróság dr. Rajka Sán. dór tanácsa is ebben mondta ki bűnösnek. Nem fogadta el a védelemnek azt az álláspontját, hogy Sramkó önvédelemből ütött, hiszen maga a vádlott is beismerte, hogy kést nem látott Demeternél, csak gondolta, hogy azért kaparászik a zsebében. Az ítélet meghozatalánál azonban enyhítő körülményként értékelték — az őszinte, beismerd vallomása mellett —, hogy 3 kiskorú gyerek eltartásáról kell gondoskodnia és azt la, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez nagymértékben hozzájárult Demeter kötekedő, provokatív magatartása. A bíróság 4 év szabadság- vesztésre ítélte Sramkó Józsefet és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést szigorított börtönben kell letölteni. Aa ítélet kihirdetése után az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Másodfokon s Legfelsőbb Bíróság dönf. (baiotfc)
