Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-20 / 92. szám

KELOT-WÄGYARÖR9ZÄ0

. Ms »;

t d&ff

Megfelelni a bizalomnak

aottságának április 18-i ü'léTavaszi körúton

„Ez a fold

mindent mrg;ad..."

javAban zajlanak

MEGYÉNKBEN a tanácsok

alakuló ülései. Napjaink kiemelkedő belpolitikai, köz- életi eseményeinek sorába: jelölőgyűlések, választási

nagygyűlések, majd maga a választás aktusa, méltóan illeszkednek be a tanácsülések.

Szinte minden esetben, még ott is, ahol a tanácsi szervezetben nem történt változás, sajátos, ünnepi hangulata van az alakuló tanácsülésnek. így is van ez rendjén, hiszen megyénk több, mint háromszázezer választója szavazott bizalmat a megye közel ötezer tanácstagjának, akik a következő négy esztendőben közvetlenül alakíthatják saját településeik sorsát.

A helyi tanácsok munkája egyre nagyobb figyelmet és Jobb lehetőségeket kap. Mindjobban érvényesül pártunk X. kongresszusának útmutatása: „Államéletünk, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének lénye"“, hogy egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát.”

Ezt az igényt tükrözi a megye tanácshálózatának korszerűsítése is, amelyben az április 15-i választások újabb jelentős állomást jelentettek: a városi tanács tagjainak megválasztásával befejeződött Nyírbátor várossá szervezésének első szakasza, s újabb nyolc nagyközségi tanácsot is választottak. Megyénkben így a négy város mellett már harminckét nagyközségi tanács is működik, és erősödtek községi tanácsaink is. Jelenleg a nagyközségi, községi tanácsokból negyvenkilenc építési, kilencvenhat ipari, ötvenkilenc kereskedel- mi-iparhatósági, harminckettő kereskedelmi működési engedély kiadási hatósági jogkörrel rendelkezik. Mindez azt jelenti, hogy a lakosságnak olyan ügyeit intézhetik helyben, amelyekkel korábban a járási tanácsokhoz kellett fordulniuk. Nagyobb felelősséget jelent ez, de egyben a jobb munka feltételeit is megteremti: a helyileg sokkal jobban intézhető ügyekben helyben döntenek s ezzel jelentős lépést tehetnek az önállóság, a felelősség, az önkormányzat feltételeinek érvényre juttatásának érdekében.

A TANÁCSOK ÖNKOR- M\NYZATI JELLEGE felzik:

— Ön ebből él?

Valóban, én a nevetésemből élek és meg kell őszintén mondanom, jól élek, mert nevetésem — hogy kereskedelmi módon fejezzem ki magam —, keresett cikk a piacon.

Képzett nevető ember vagyok; senki más messze tátételezi és megkívánja a lakossággal, a tömegekkel való szoros kapcsolatot, tevékenységük sokoldalú ellenőrzését. A mostani választások azt jelzik, erre jó lehetőségek vannak, az emberek szívesen kapcsolódnak be a közügyekbe. Pártunk Központi Bizottsá- gának április 18-i ülésén így összegezték ezt: „A választási kampányban az állampol- gárök nagyon széles köre vett részt, s nyilvánított véleményt általános cél j ainkról, terveinkről és a helyi politika kérdéseiről. A választások so- rán is kifejezésre jutott, hogy helyes volt a X. kongresszus határozata a tanácsok politikai és gazdasági önállóságának: növeléséről, ami az új tanácstörvényben öltött testet.”

Szabolcs-Szatmár megyében több, mint 310 ezer választó vett részt a jelölőgyűléseken, választási nagygyűléseken, s közéi huszonháromezren szólaltak fel, mondtak véleményt. A közügyek iránti érdeklődést jelzi, hogy a pa- vaslatok közül mintegy tizenegyezer közérdekű témát érintett, és megyei átlagban csak minden tizedik felszólaló beszélt egyéni, vagy mindössze néhány embert érintő problémáról. A város- és községfejlesztés témáit gyűjtötték össze különösen sokan, s ami ezeknek a felszólalásoknak külön is növeli az értékét: sok helyen tevőlegesen, társadalmi munka felajánlásával is részt kértek a gondok megoldásából. Ha hozzátesszük, hogy például 1972- ben Szabolcs-Szatmár megye lakossága 89 millió forint értékű társadalmi munkát teljesített a településfejlesztés érdekében — már jeleztük, hogy az itt lakók nemcsak szemlélői, hanem aktív résztvevői a közérdekű javas- latok megvalósításának.

A TIZENEGYEZER KÖZ- ÉRDEKŰ JAVASLAT egyben azt is jelenti, hogy az akkori jelöltek — többségük ma már tanácstagként — választóik véleményét ismerve foglalhat helyet a tanácsok alakuló ülésein. Az állandó véleménycserére, a választókkal szervezett párbeszédre ezentúl is szükség lesz, hogy , részt vehessenek az alkotó közéleti munkában. Az első feladat azonban az, hogy — amint az a párt Központi Bi~

di kacagás és értem a különféle századok önfeledt kuncogásait. Megtanultam nevetni úgy, ahogyan az ember megtanul cipőt talpalni.

Amerika nevetése a mellkasomat feszíti, Afrika nevetése — tudom — fehér, vö- röskés sárga nevetés. És mindenkori megrendelt nevetésem a megfelelő tiszteletdíj

sóról kiadott közleményben

is szerepel — „a választást követően mindenütt hasznosítsák az elhangzott reális javaslatokat, biztosítsák az új tanácsok megfelelő munkáját, a tanácsi, államigazgatási tevékenység további javítását.” Ehhez jó lehetőségek vannak.

A megválasztott tanácstagok között megyénkben is so- kan vannak olyanok, akik most először vették át megbízólevelüket. Munkások, nők, fiatalok a korábbinál többen kerültek a tanácsokba. Fontos közéleti szereplésük útját egyengetni nemcsak a régebbi tanácstagoknak, hanem munkahelyi kollektíváknak, a párt- és társadalmi szerveknek is megtisztelő feladata. A közéleti szereplést is meg kell tanulni, hiszen a tanácstagok jelentős része üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben dolgozik vagy tanul, s ott végzett kiemelkedő társadalmi és gazdasági munkát. A lakóterülettel, a község, a város ügyeivel foglalkozni, az ott élő embereknek tanácsot, segítséget adni a legkülönbözőbb ügyekben — összetett és felelősségteljes munka, amelyben jó eredményt csak közösen lehet elérni.

FONTOS ESEMÉNYE a most zajló alakuló tanácsüléseknek a megyei tanácstagok megválasztása. Az 1971. évi I. törvény — a tanácstörvény — alapján korszerűsítették a tanácsok képviseleti rendszerét. A megyei tanácsba nem közvetlenül a lakosság, hanem maguk a helyi tanácsok választanak — nagyobb részben saját tagjaik, kisebb részben más állampolgárok köréből — tanácstagokat. Ez a megoldás növeli a helyi tanácsok hatáskörét és jobban megfelel a megyei tanács funkcióinak, aktívabbá, tartalmasabbá teheti a testületek munkáját. Ennek megfelelően április végéig — amíg megyénkben mind a 129 helyi tanács megtartja alakuló ülését — megválasztják a megyei tanács 118 tagját is, akik úgy végezhetik majd munkájukat, hogv megfeleljenek a követelménynek, a választók bizalmán alapuló. megtisztelő közéleti tevékenységnek.

gyenge és erőtlen pontjain magávalragadóan nevessek, kacagják, vihogjak.

Persze, mint hivatásos nevető, tisztában vagyok azzal, hogy munkám mindenkor ízlést és mértéktartást követel. Erős, harsány nevetésemnek nem szabad sem korán, sem későn robbannia, annak mindenkor a megfelelő pillanatA rétközi utak mentén már sárgán virít a mocsári gólyahír. A barázdákban méltóság- teljesen lépdel, kicsit fázva még, a gólya. Két fácánkakas a zöld vetésben verekszik. A fák gallyain aranylón-zölden bomlik a levél. Tavasz van.

Az emberek is nagyot léle- geztek és benépesült a határ. És ettől lett igazán szép.

Komoró alatt szánt lánctalpasával Kovács József. 8 éve traktoros itt. Tengeri alá készíti a földet. Ekevasait mesterien állította be. Mélyen vág bele a földbe és úgy borítja a barázdát, mintha lénia mellett húznák.

— Jó eső volt. Most kell a meleg. Sok mindent megbocsátunk az időjárásnak, ha ilyen marad, amilyennek most mutatkozik. Nézze ezt a földet — ujjai közt pergeti alá —, ez nekünk mindent megad. Itt 70 hold kukorica lesz. Vegyszerezzük majd. Nem kell kapálni. Lehet, di- csekvőnek tart, de ilyen szövetkezet, mint a miénk, nemigen akad a környéken. Egy hét múlva minden mag a földben lesz nálunk. Aztán jöhet a jó májusi eső.

Sorra nézi az ekéket. Megveregeti gépe oldalát. Aztán visszaül a kis kabinba. Még kiszól az ablakon:

— Aztán jöjjön el a nyáron is. Akkor meglátja majd, mit ért a mostani munka.

Felbőg a masina. A lánctalpas elindul.

„!\agv munka

a* övék...“

Szabolcsveresmart érdekes falu. Talán sehol nincs ilyen lejtős utca a megyében, mint itt. Hegynyi dombok között kanyarog az út. A császárkorona virágja tarkán csüng lefelé. A melegben tárulkoznak a kis kert előtti tulipánok. Dunyhák és párnák frissülnek a köteleken. Asszonyok falakat meszelnek, A férfiember kerítést fest. gonddal. Lent, az út alatti mélyben, üvegházak tetején verődik vakítón-villogón a fény.

Oláh Irén és brigádja. 18 derűs lány dolgozik itt. A palánták között fürgén jár kezük, gyomlálnak.

a mészárosok szeretik a marcipánt és a pék többre becsüli a kolbászt a friss, omlós kenyérnél; torreádorok szeretik a kapcsolatot a süketekkel, az ökölvívók elsápadnak, ha gyerekeiknek vérzik az orruk. Én megértem mindezt, mert én sem nevetek munkaidő után. Halálosan komoly ember vagyok

— Nagy munka lenni az övék — magyaráz a 71 éves Todorff Miklós, a Bulgáriából ideszakadt kertész. Kell a konzerva gyárba a paprika,

meg paradicsom. Lenni 20 holdra való palánta egyikből is, másikból is. Ez a mi szövetkezetünknek nagy üzlet. Az eső kicsit hideg volt. De lenni most napsugár, jó, meleg. Ez kell. Sokáig. Aztán majd segít nekünk Tisza, nyári jó meleg vízzel...

Arca ráncos, keze napégette. Szeme sem huncutkás már. Szava csendes. így is hallgatnak rá a veresmarti lányok. Sorra nyitják az

üvegtetőket, és mintha nekik a munka is játék lenne, ősz- szesúgva és kacagva néznek utána.

Repülőgép landol

Az út betonja felett vibrál a meleg. Dél felé jár az idő. Mint földönfutó repülőgép landol a fasor mellett egy RSNAV 12—F. Fura masina. Egy traktor után akasztják, nem más, mint egy 1200 literes hatalmas tartály, melynek két oldalán, közel a földhöz lyukacsos cső nyúlik ki. Vegyszeres gyomirtó. Ónodi László, a kisvárdai Rákóczi Tsz gépkezelője leveszi magáról a vaskohászokéra emlékeztető munkaruhát.

— Pfű, de hőség Van. Ez a mi időnk. Volt jó eső. A szél is alig páhog. így lehet dolgozni. Dikonirtozzuk a búzát. Jó munka, jól is fizet. Egy töltéssel 6 holdat vegyszerezek egyszerre. Ma itt S végzünk is az 58 holdas táblával. Nézze milyen szép.

Arca derűs. Kezével megborzolja a bokros búzát. Mintha simogatná. A vastag tömlőből közben zuhog a víz a gépbe.

— Aztán megyünk tovább. *Napi 70—80 holdon kell irtani a gyomot. Csak nagyobb szél ne legyen. Szárít is, meg olyankor mi is állunk.

Falvakon visz tovább az út. A dögéi óvoda udvarán tarka ruhás gyerekhad. És mindenfelé látható jele annak, hogy ünnep közeleg. A házak előtti padokon egy-két

arra gondolok, vajon nevet- fem-e életemben egyetlen “gvszer iót. szívből, igazán?

Azt hiszem: soha.

Testvéreim elmondhatiák hogy mindig komolv kisfiú voltam. Nevetek százféle módon, de a saját nevetésem örömét nem ismerem.

Révész Tibor fordítása

öreg üldögél. Aztán kanyaréi

dik az út, és máris feltűnik a

Tisza töltése,

TíszüjI a Tisza

Morzsi, Béni bácsi bamfa kutyája ugatva fogad a ti- szakanyári Tisza-parton. Aztán előkerül a gazda is, Az öreg halász. Uj háza mellett

ott látni mindent, ami a mesterséghez szükséges. Hálót, merítőt, varsát, csónakot. Egvházas. egyszemélyes ha- lásafalu.

— Jó mostanában a víz. Tisztul a Tisza. Nem is magas. És hal is akad. Csak as egészségemmel nincs rendben valami. Beszakadt alattam a jég, eltört a bordám is. Azt mondják, egészséges vagyok már. De bizony, hasgafc még alaposan. Majd ez a jó meleg nap meggyógyít. Aztám lassan vége a magánynak . ísl Megnyílik a kemping, jönnek ide fürdeni, iddogálni. Nem is

bánom, ha mozgalmasabb lesz. így nincs más, csak a kutya, meg a galambjaim. N<*

meg a halak.

Csónakját csendesen túra* bálja a víz. Benne a két evező. Útra készül Béni, az öreg halász. Ilyenkor délidőbei^ amikor melegen süt a nap. talán még a hal is jobban megakad. Bent a házban kikapcsolja a táskarádiót. Mert a Tiszán csendben kell lenni. Nem szabad zavarni a nagy víz nyugalmát.

Kisvárda. A kapualjban mézeskalácsárus.. Mindenfelé parkosítok, virágot ültetők!. Piaci nap van. Városias várost

Osztják a háztájit

Aztán egy fasor, és egy csapat ember. Ez már Ajak határa. Ahogy közeledünk látni: 14 asszony „szorongat”

egy férfit. Szorongat? Hát bizony ez olyasmi. Kerekes Illés, a tsz brigádvezetője, a háztáji bizottság elnöke áll a körben. Most osztják a háztájit. A burgonyaföldet. M területet már felszántotta * gép, a sorokat mégnyitották. Csak az kell már, hogy a 6 lábnvi nyílású öl merővel ki- parcellázzók, kinek melyik rész jut.

— Nincs rossz föld, csak rossz gazda van — mondja az egyik asszony. Jo hely lesz ez.

— Meg az Illés rendes ember. Szeretjük is.

— Mert özvegy vagyok — replikázik a brigadéros.

— Nagy huncut, de igazságos. Meg aztán a fő, hogy a tsz amit lehet, géppel elvégez itt is. Most kiosztják, aztán estére már be is húzzuk a gumót. A vegyszerezést is elvégzik helyettünk.

— Csak ilyen maradjon az idő. Mert ez a mostani eső ért annyit, mint a májusi. Nem hittük volna a télen, hogy így alakul majd — szólnak közbe az asszonyok. De hát minden kikerekedik a végén.

★

Fut az autó Nyíregyháza felé. Kerüli a hatalmas Ma- rinettit, az útépítő gépet. A szem megpihen egy alig mozduló juhnyájon. A kemecsei gazdaság almásában öntöz a gép. A homokosabb részeken már port kavar a feltámadó szél. Esteledik. Az emberek hazaindulnak, hogy holnap újrakezdjék.

Borget Lajos

Marik Sándor

Heinrich Böll:

A nevető ember

Amikor valaki megkérdi hivatásomat, mindenkor zavarban vagyok. Vörös lesz az arcom és dadagok, holott egyébként mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott embernek ismer. Irigylem azokat, akik azt mondhatják magukról: „Kőműves vagyok.” Vagy: „Könyvelő vagyok.”

Irigylem a fodrászokat, sőt az írókat is; vallomásaik egyszerűségét. Az ő hivatásuk magától értetődő, és nem követel hosszabb magyarázatokat.

Engem azonban arra kényszerítenek, hogy ilyen kérdésekre így válaszoljak: „Én nevető ember vagyok.”

Eme nyilatkozat természetesen továbbiakat követel, miután a második kérdésre is mindig igennel kell válaszolnom. S ez a kérdés így hangion nem nevet úgy, mint én. Senki más nem képes művészetem árnyalatait oly magas szinten művelni. Éveken át — hogy a számomra oly kellemetlen magyarázkodástól megkíméljen személyemet —, színésznek neveztem magam, de mimikái és beszédkészségem oly csekély, hogy ez a meghatározás nem “ látszott igaznak. Szeretem az igazságot, és az igazság az, hogy — nevető ember vagyok.

Nem vagyok bohóc, se komikus; nem vidítom fel az embereket, hanem vidám hangulatot teremtek. Nevetek szívből, mint egy római im- perátor, vagy mint egy érzékeny érettségiző diák. A tizenhetedik század nevetése számomra ugyanúgy ismert, mint a tizenkilencedik százaellenében úgy buggyan fel belőlem, amint azt vásárlóim óhajtják.

Nélkülözhetetlen lettem, nevetek lemezekre, magnetofonszalagra és a hangjáték- rendezők is megtisztelőén kezelnek és foglalkoztatnak.

Nevetek mélabúsan, mértékkel, hisztérikusan; nevetek mint egy villamoskalauz, vagy mint egy kereskedőtanuló. Reggeli nevetés, esti nevetés, éjszakai nevetés, a szürkületi órák nevetése: mind megtalálható repertoáromban. Egyszóval: bárhol és akárhogy kell nevetni, engem szerződtetnek.

Az emberek tisztelik bennem, hogy hivatásom erősen igénybe veszi' szervezetemet. Specialitásom — ehhez is értek — a magávalragadó ne- vettetés beindítása. Nélkülözhetetlen lettem a harmad- és negyedrangú komikusok számára, akik joggal reszketnek poénjaik csattanóiért. Minden este a varietében ülök mint megbízható bértapsonc és előnevető. Feladatom, hogy a műsorban elhangzó számok

ban kell felhangzania; az előre megbeszélt ritmus szerint pukkadok ki, majd az egész nézőtér ordít, fulladozik, kacag velem. Az eredmény: egyetlen poén sem marad kellő visszhang nélkül. És ez óriási győzelem.

Minden este kimerültén settenkedem az öltözőbe, megelégedetten, hogv vége a munkaidőmnek. Otthon táviratok várnak: „Sürgősen

szükségem van a nevetésedre, felvétel kedden.” Néhány óra múlva egy túlfűtött gyorsvonatban gubbasztok és kesergek nevetéseimen.

Ezek után mindenki megérti, hogy munkaidő után, vagy szabadságom heteiben nem lelkesedek a nevetésért. A fejőgulyás gyakran akkor vidám, de a tehenet, a kőműves, ha a maltert elfelejthette és az asztalosnak többnyire olyan ajtói vannak a lakásában, melyek nem működnek, fiókjai, melyek nehezen nyílnak. A cukrászok rajonganak a savanyúuborkáért.

és mindenki joggal neve: pesszimistának.

Házasságunk első éveiber azt mondogatta a feleségem

— Nevess egyet!

Azután rájött, hogy ezt s kívánságát nem tudom teljesíteni. Annak örülök, ha túlfeszített arcizmaimat, kifacsart lelkemet komolysággal pihentethétem. Mások nevetése is idegesít ma már, meri hivatásomra emlékeztet. Békés, csöndes házasságban élünk, mert a nevetést a feleségem is elfelejtette. Néha rajtakapom egy-egy röpke mosolygáson és akkor én is ösztönszerűen elmosolyodom. Egymással halkan beszélünk, mert halálosan gyűlölöm a varieték harsogó lármáját, a stúdiók felvételeinek falakat rengető zajait.

Akik nem ismernek, zárkózottnak tartanak. Bizonyára az is vagyok, mert rendszeresen kell a számat nevetésre nyitni. Életem ma már fanyar arckifeiezéssel töltöm el, s bár időközönként mée megengedhetek magamnak egy gyenge kis mosolyt, néha