Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

fm április iá, KELET-MAGYARORSZÄG S. olda! Gondolatok a Láng gyári nagygyűlés után Elbizakodottság nélkül KÉPÜNK LEGBENSÖBB É&ZÉSEIT, naponta megfo­galmazott és megvalósuló programját fejezte ki a Láng gépgyári nagygyűlésen e párt első titkára, amikor errói szolt: „A jövőt illetően megfelelő es jó terveink vannak, előrehaladásunk, biz­tosítottA hétköznapok va­lóságával, hitelével igazol­hatjuk; megyénkben is ér­vényes a megállapítás. A szabolcsi, szatmári, beregi dolgozók alkotó munkája is tevékenyen hozzájárul az ország előrehaladásához, s a nagyobb közösség, az ország is mindent megtesz, hogy megyénk minél hamarabb felzárkózzék az átlaghoz életszínvonalban, község- és városépítésben, termelésben, kultúrában. A párt első titkára emlé­kezetes beszédében az ob­jektív nehézségeit között említette a gazdasági építés­nél nélkülözhetetlen takaré­kosságot, az anyaggal, a pénzzel és az idővel. Ezek segítségévéi gyorsabban ha­ladhatunk előre, a fejlődés anyagiakban és szellemiek­ben gazdagabbá teheti né­pünket. De léteznek olyan nehézségek, is amelyek nem néhány dolgozó közérzetét, munkakedvét, kezdeménye­zőkészségét csorbítják, ha­nem egy egész munkahely légkörét, hangulatát teszik nyomasztóvá. Kádár János így fogalma­zott: „Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgo­zók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a sze­repüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos lény, amely a kocsi rúriján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit” Az élet különböző posztjain nem nehéz emlé­kezetünkbe idézni önelégült embereket, akik nem is mindig feltétlenül kötődnek az igazgatói és ehhez ha­sonló ,.magasabb” pulpitu­sokhoz. Kétségtelen azonban, hogy a vezető tisztséget be­töltőknél — beosztásuk sú­lyával arányosan — komo­lyabban esik latba az alap­vető normáktól eltérő veze­tési stílus megítélése, hatása a kollektívára. KÖTETLEN BESZÉLGE­TÉSEN, értekezleteken is hallunk ilyen kifejezéseket: főmérnököm”, „a párt- titkárom” és hasonlók. Meg­lehet csupán formai jelen tő­ségük van" az ilyen „kiszórá­soknak” és legfeljebb a fö­lünket sérti. Az esetek egy Megállt az órám. Tárcsáz­tam a Pontos Idő-t. A jól is­mert magnóhang helyett kellemes női csicsergést hal­lottam: — Mit parancsol? — Szeretném tudni apom­tos időt. — Csak ennyit? — Csak. Tatán baj? — A világért sem! — Nos, megmondaná hány óra? — Azt nem, de szdvesen útba igazítom. — Hogyhogy? —■ Egyszerű. Ön hozzánk telefonált, s mi elküldjük a kedves érdeklődőt oda. ahová kell. — Egy pillanat! — kiáltot­tam közbe. — Nem lenne célszerűbb, ha az ide-oda küldözgetés helyett megmon­daná a pontos időt? — De kérem, ez nem a mi teendőnk. Mi csupán jegyez­zük a kérdést, a választ már más helyen adják meg. írja a címet: Szkobolev körút 35 Pontos Idő. Minden ícestas munkámat részében azonban a lényeget fejezik ki. egy életfelfogá­sunktól idegen vezetési sti­lus riasztó példáját, amikor a vezetéssel megbízott tiszt­ségviselő szinte személyes tartozékának tekinti nem­csak a társadalmi vagy szö­vetkezeti tulajdont, de még az emberekről is úgy beszél, mintha saját gépezetének egy-egy csavarjai lennének. Az ilyen vezető alibiből hall­gatja meg a dolgozók véle­ményét, a centralizmust tart­ja egyes-egyedül fontosnak, nem sokat ad a demokratiz­musra, a kollektíva vélemé­nyére, javaslataira. A KRESZ nyelvén szólva, az ilyen színtévesztő vezetők — legyen olykor egészen kis hatáskörük, cselekvési le­hetőségük I — hallatlanul rossz körülményeket tudnak teremteni « legkorszerűbb üzemben, munkahelyen is. A fejlődés üteme azon is mú­lik, hogyan sikerül a kollek­tíva és a pártszervezetek erejével, építő bírálataival a minimumra nyesegetni az elbizakodottságot, az önelé­gültséget. Természetesen ez nem egy-egy értekezlet, tag­gyűlés, munkamegbeszélés feladata, mindennapos mun­ka, amely őszinteséget, meg­alapozottságot kíván min­denkitől. Az egészséges önbizalmat. a közös eredmények feletti elégedettséget nem téveszt­hetjük össze az önelégült­séggel. Való igaz. hogy a kollektíva eredményeiben összegezednek az egvéai tel­jesítmények, értékek, s min­denki joggal lehet büszke sa - ;ját munkájára, sikereire. A baj akkor kezdődik, ha vala­ki a közösség alkotó munká- jónak eredményeit saját ér* demeként igyekszik feltün­tetni, indokolatlanul felna­gyítva szerepét és mini­mumra csökkentve a kollek­tíva teljesítményét. ügy véljük azonban nem­csak a vezetőket, a munka­helyi kollektívákat is magá­val ragadhatja olykor az ön­elégültség. Hallottunk már olyan üzemről, intézményről, amelynek dolgozói mindig ..nagybetűs szavakkal” be­szélnek a saját eredménye­ikről és ahol lehet, ott cse- pülik a társ. vagy éppen kotvkurrens „cég” munkáját. Sokszor kiderül később, hogy látszateredmények bújnak meg a fennen hangoztatott kiváló eredmények mögött, jól" adminisztrálják magúikat, szeretnek lépten-nyomon — értekezleteken és másutt — félretéve rohantam a Szkobolev körútra, ahol le- írhatatlamú! kedvesen fogad­— Parancsol egy kávét? — Köszönöm. Megittúk a kávét, elszív­tunk néhány cigarettáit, vé­gül összeszedve bátorságo­mat, megkérdeztem: — Mennyi a pontos idő? — Ah, ön a pontos idő miatt jött ? Az illető elővett egy jegy­zetfüzetet, valamit beleírt, majd megkérdezte: — Valóban a pontos időt akarja tudni? — Igen! Igen! — Hát akkor másfelé két! irányítanunk. A mi felada­tunk csupán annyi, hogy eligazítsuk az illetőt , hová kell ilyen esetben mennie Kérem, menjen a Borisz út 60. sz. alá. Megkerestem a Borisz út 60-at. A kávé, cigaretta és konyak már az asztalon várt. — Jelezték a jöttét —- mondta kedvesen a nagyta­nok. — A pontos időt sze­retné tudni? , dicsekedni, a kiválóság me­zében tetszelegni. Ez egy formája a- önelégültségnek, az öndicsekvésnpk, s igen kártékony, mert nem ösztö­nöz a további jobb munká­ra. a valóságos helyzet való- ságos megítélésére. Az ilyen munkahelyeken általában a régi babérok felemlegetésé­vel igyekeznek" elismertetni a jelenlegi, sokszor a köze- pesek színvonalán mozgó eredményeket. KÁDÁR JÁNOS A LANG GÉPGYÁRI NAGYGYŰLÉ­SEN világosan kifejtette, hogy nem veszélytelenek ezek a problémák, amelyek­nek már semmiféle objektív jellegük nincs. Nem rend­szerünk lényegéből fakad­nak, nem törvényszerű a fel­éledésük, létűk. De hiba len­ne nem venni tudomásul a szubjektív problémákat, amelyek helyenként tapasz­talhatók. „Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha —akár a legkisebb rangban is. — a dolgozók képviselőjeként te­vékenykedhet a társadalmi élet bármely területén és az alapvető normákat, amelye­ket mindenkitől megkövete­lünk, kötelességszerűen tart­sa be.” Külön kiemelte a párt első titkára a vezetők felelőssé­gét, akikkel szemben na­gyobbak a követelmények. Nem válaszolhatnak a kér­désekre, javaslatokra, prob­lémákra a funkció magasla­táról, különösen nem ledo­rongoló hangon. Az érvek vezetnek eredményre, nem pedig az emelt hang, a „visszaszólás”. Éppúgy vo­natkozik ez a kötetlen — négyszemközti beszélgeté­sekre — mint a nagyobb nyilvánosság előtt elhangzó vitákra, eszmecserékre. Ez utóbbinak természetesen nagyobb a hatása, a közvé­leményformáló ereje ezért a vitában részt vevők felelőssé­ge is. „Mindig a józan eszünkre appeláljunk és semmiképpen se váljunk elbizakodottá. mert az elbizakodottság so­hasem vezet jóra” — figyel­meztetett a párt első titká­ra. Mennyivel gyorsabban mennének a dolgok, ha az a bizonyos belső jelzőkészü­lék mindig jelezné, amikor az elégedettség, az egészsé­ges önbizalom átcsap az ön­elégültségbe. Ilyen „jelzőké­szülékre” csak akkor tehe­tünk szert, ha szívós önneve­léssel fokozatosan megalkot­juk magunkban és élünk js ?' -á- Azt. De hagyó«1' — Tessék. — nyújtott át nekem egy kitöltött űrlapot — vigye ezt el a Gerlcvo ut­ca 9. szám alá, Andrejev elv- társnak. ö az én közvetlen főnököm. Ott majd válaszol - nalk. Repültem. A portán «Beér­ték a személyi igazolványo­mat. ide-oda telefonáltak, majd engedélyezték a belé­pést. Andrejev túláradó öröm­mel fogadott. Papírt, tollat vett elő. — írja *— hittatot! szeli-, dem. — Mit? — Az önéletrajzát Megírtam. —- Köszönöm — mondta Andrejev. s önéletrajzomat a széfbe zárta. — Most már elmehet a Szeptember hato- dika utca 49. szám alá. A Szeptember hatodlka ut­cán nagy eor állt. Három óra múlva a titkárnő plé kerül­tem, aki egy .zárt borítékot nyújtott át. Felnyitottam. Egy űrlapot találtam benne, ezzel a szöveggel: „Kedves érdeklődőnk kérésére közöl­jük, hogy a pontos idő: 11 óra 40 perc.” Ránéztem a faliórára. Ne­gyed óra híján pontosan 3 óra volt fordította: Sasaié Rozália Y, Conevs Pontos idő Nyíregyházi képeslap: az épfilő Jősaváros. (Elek Emil felvétele) A tagok bizalma A kótaji Uj Erő Termelőszövetkezet életéből Mándokon ismerünk egy idős termelőszövetkezeti ta­got, aki már három éve nem veszi fel zárszámadáskor a pénzét Benn hagyja a ter­melőszövetkezet pénztárában. kamatra. Azt mondja, miinek vigye az OTP-be. Van már néhány termelőszövetkeze­tünk, melynek tagjai köl- csont adtak beruházásra termelőszövetkezetüknek. De hogy egy zárszámadási köz­gyűlés azzal végződjék, hogy a pénz benn marad, vegyék meg belőle a szükséges dol­gokat. az először fordul elő megyénkben. A kótaji Uj Erőben történt, februárban. Ráadásul tudni illik, hogy ez a közös gazda­ság sokszor akadozott, ' nem teljesítette tervét, emiatt például az elmúlt három esz­tendőben nem tudták kifi­zetni azt a bizonyos vissza­tartott húsz százalékát a munkadíjnak, ami csak si­keres gazdálkodás esetén jár .Most, negyedszer sem kel­lett kifizetni. De most járt volna A tagok önként mond­tak le rófa. Határozatot hoz­tak a közgyűlésen, hogy a pénz benn marad, beruházás­ra. Ezt egy évvel ezelőtt »«ég Ruszki Péter elnök sem gon­dolta volna. Szanálás után Leghelyesebb, ha a zár- számadó közgyűlés elnöki be­számolójából idézzük a múlt emlékét: „...az 1971, évi nem eléggé eredményes gazdálko­dásból kell kiindulni, mivel ...1 670 000 forint alaphiány keletkezett akkor. Mint is­meretes a közgyűlés előtt, a megyei tanács végrehajtó bizottsága 71/1972 számú, május tizedik! határozatával e hiányból egymillió forintot dotációval, hatszázhetvenezer forintot pedig 1973 és 1974. évi visszafizetésre kötelezett hitellel rendezett, a ter­melőszövetkezet munkadíj­alapját 5 375 000 forintbaT határozta meg, ami megfe lelt az előző kétévi munkabér nyolcvan százalékának. ■ A rendezés további feltétele­ként szabta meg, hogy a szövetkezet fejlesztést csak az előző évben képződött fejlesztési és amortizációs alap terhére kezdeményezhet, a közgyűlés vizsgálja meg az építőbrigádok létszámát és gondoskodjék azok nyerésé ges tevékenységéről. vagy felszámolásáról, utasította ? közgyűlést, hogy számolja fel a veszteséges paplanké­szítő üzemet A közgyűlés elfogadta a szanálási bizott­ság határozatait és végre is hajtotta azokat”. Két és fél millió visszafizetési kötele­zettséggel kezdtek az elmúlt évi gazdálkodásnak, de nőn hátráltak meg, A paplankészítő üzemet szeptemberben feloszlattál-:, egy kis szolgáltatórészleg maradt a helyén. Az építők is egy kis brigádra csök­kentettélv létszámukat. Köz­bem befejezték a hűtötároló- hoz vezető út építését, a zöldség-gyümölcs árusító he­lyet is megnyitották, megol­dották az állatok ivóvíz-ellá­tását, meliorizációval együtt több, mint egymilliós beru­házást hajtottak végre, az elhasznált gépek pótlására is elköltötték 328 000 forintot Viszont emiatt tartalékolni nem tudtak, 1973-ra pénz be­ruházásra nem marad... (Eb­ből következik a tagok köl- csönfélajánlása.) Jól fizettek a növények Az előző évben, 1971-ben egy dolgozó havi átlag kere­sete 1250 forint volt a kótaji Uj Erőben. Ez az összeg az elmúlt esztendőben 1514 fo­rintra nőtt. Az emelkedés aránya tizenhét százalék. Egy aktív dolgozó évi átlagkere­sete Kótajban 1972-ben 18168 forint, egy munkanap értéke az aktív dolgozóknál 79 forint, a nyugdíjasoknál 55 forint és harmincnégy fil­lér. A növénytermesztés költ­sége hét és fél millió volt, az árbevétel kilenc és fél. Tizennégy mázsás őszi búzát reméltek négyszáz holdon. Holdanként tizennyolc lett belőle. Dohány, kukorica, napraforgó több-kevesebb si­kerrel termett. A gyümöl­csös termését holdanként 56 mázsára tervezték. 62 Jett belőle. A sok adat egybe­vetése után a közgyűlés elé egy nagyon egyszerű szám­párt állított az elnök: száz forint értéket 72 forint költ­séggel állítottak elő, olcsób­ban a tervezettnél, a nö­vénytermesztésben. A termelőszövetkezet párt­tagjai a növénytermesztés öt- százalékos növelését, ezen be­lül a gyümölcstermesztés tíz­százalékos további növelését javasolják és ez reális, el­érhető. Mozog az állattenyésztés is, éppen a zárszámadó köz­gyűléssel egyidőben készíte­nék elő több száz juhot és bárányt líbiai exportra. A te­henek az előző évi 1975 li­ter helyett már 2390 liter te­jet adtak átlagosan. A ser­téstelep megkapta az „A’ minősítést, így most már joga van az Uj Erőinek tenyész áron értékesíteni állatait. Éé a konzervgyárnak vég­zett feldolgozó munka is sokban segített Hétszázezer forintos költséggel egymillió érték termelődött itt és az ilyen háromszázezer forintos nyereségek adták össze azt, hogy a termelőszövetkezet egészében nyereséggel fejez­hette be az 1972-os évet ki-. fizette tartozásait és még maradt is valami. A tej ter­melési versenyben már a nyolcadik helyet foglal ják ei a megyében. Hatmilliót fi­zettek ki tagjaiknak m..n díjként. (Négyszáitoatvan- nyolcból kettösteznyoie nyugdíjas és járadékos.) A nevezetes határozat A zánszámado közgyűlés ezután határozatokat hozot-t Mindenekelőtt art tűzték cé­lul, hogy idén olyan bizton, sági alapot képeznek, amely a későbbiekben lehetővé te* szí az üzemviteli hitel nél* küli gazdálkodást. (Alii a kamat' megtakarítását nem becsüli, a milliókat sem ér­demli — mondta egy idő* tag.) Hadd idézzük a kölcsön megfogalmazását a haíiro* zatokból: ,..~az újratermelés megva­lósítása érdekében a? 197*2. évben elszámolt, eddig ki neon fizetett rmmkadij ösa* szegét termelési es fejleszté­si hozzájárulásként a tagolc kölcsönzőt, mely összeget legkésőbb 1973, augusztus 3l-ig pénzben vagy termé­sét ben a termel őszövetke- aet köteles visszafizetni, a törvényesen biztosított: ka­mat elszámolásával együtt. Javasolja a közgyűlés, hogy akinek megtakarított pénza van, az is helyezze letétbe a termelőszövetkezetnél a tör­vényes kamat felszámolása mellett.” Eddig a hatájocat. Ez veS* a február 14-i közgyűlésen, szerdán. Csütörtököm már Nyíregyházán találkoztunk több kótaji termelőszövetke­zete taggal. Jöttek az Orszá­gos Takarékpénztárhoz, 5p- vemni a kis pénzüket és be­tenni a közösbe. Egyikük így beszélt: — Jóleső érzés, hogy a kő: zősatek én adok kölcsön^ amellett jó kamatért, biztos helye« van. És a legjobb a dologban, hogy a kamaton kívül még másként is kama­tozik ez a pénz: megerősö­désben, gépesítésben ki sem számítható, mennyi jövede­lememelkedést hoz a mi kis kölcsönünk még idén, Legnagyobb örömöm azon­ban. hegy mennyivel más­ként szólok majd hozzá a következő közgyűlésen gaz­dálkodásunk kérdéseihez Mivel tudom, és a tagság is tudja hogy saját kölcsön­adott pénzem minél jövedel­mezőbb felhasználásáról is beszélek. Tag. tag, ezt sok- szór mondjuk. Ügy- érzem, most lettem igazán tag. Gesztelyi Nagy Zoltán 4

Next

/
Thumbnails
Contents