Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

ft «Mái KÉLET-MAGYARORSZÁO 1973. április 14. Szülők fóruma fi Üsd vissza Járt az osztályomba két kötekedő, verekedő gyerek. Ha elfordultam, ők máris összeugrottak. Szerettek vere­kedni. Már az első tanítási napokban egymásra találtak. Első osztályban, év elején egy padsorban ültek. Egy­szer az egyik, máskor a másik jött oda sírva hozzám, hogy: „Úgy hasba rúgott!...”, vagy „A lábamba rú­gott!...” Ilyenkor következett a kivizsgálás, amelynek a vé­gén rendszerint kiderült a panasztevőről, hogy: „Ügy kezdődött, hogy ő visszaütött!” Ha több ilyen páros akad az osztályban, akkor az egész közösség kiérdemli a „verekedős” jelzőt, ha csak egy-kettő — mint nálam —, akkor minden verekedés­ből nagy ügy kerekedik, s a közösség megbotránkozik a verekedők magatartásán, akik miatt már szinte napi­renden van a fegyelmezés. Ki kezdte? Ki a hibás? Gyerekdolog! — mondhatná akárki, de a fokozódó vadság, az indokolatlan támadó kezdeményezés és á testi épséget fenyegető, önbíráskodás mellett nem me­hetünk el szótlanul. A két fiú durvaságairól őszintén beszéltem a szü­lőkkel. Kiderült, hogy mindkét apa veszélyes „jó ta- nács”-csal felfegyverezve indította útnak gyermekét. „Ha bántanak fiam, ne hagyd magad! Üss vissza!” — mondta az egyik is, a másik is a kisfiának, aki alig vár­ta, hogy végre valakinek visszaüthessen. Addig-addig keresgélt, amíg az első tanítási napok egyikén meg is találta azt, aki „harapott” az ő incselkedő provokáció­jára. A két fiú édesapja el is ismerte, hogy erre tanította a fiát, s ma sem látja be, hogy a módszer helytelen. Ar­ra egyik sem gondolt, hogy tanácsával tulajdonképpen felhatalmazást adott fiának a verekedésre, legalizálta kötékedéseit. Arra sem, hogy az önkéntes elégtételvétel- re tanított gyermek még nem tudta, hogy melyik ütés lehet veszélyes, akár életveszélyes is. Az ilyen típus- gyemekekből lesznek a villamoson, autóbuszon, sorban állásnál kötekedő, mindenkibe belekötő, veszekedést provokáló felnőttek, akik munkahelyükön is összefér­hetetlenek, mert ott is megkeresik majd azt a társat, akibe beleköthetnek. Osztályomba 14 leányka és 13 fiú járt A 13 közül — szerencsére — csak két mindenáron verekedő akadt. A többi sem volt anyámasszony katonája. Nem! Rendes, egészséges gyermekek. Vajon ők megalkuvók? Puhá- nyok? A férfiatlanság alakulna-e így ki bennük? (Ezek voltak ugyanis a két fiú édesapjának aggályai.) Nem' K» kultúremberkék, akik játékból ugyan „bunyóznak” néha, de kellő kritikai érzékkel. Őket más tanácsokkal indították útnak a szülők az iskolai életbe. Nekik nem a kötekedés jelenti a férfias „vagányságot”, ahogyan azt a két fiú édesapja értelmezte. Ezeknek a kis „békésen együttélők”-nek biztosan nem mondták a szüleik soha, hogy „Üsd vissza!” Nem is készítették elő őket, hogy számítaniuk kell a másik ütéseire, ők azt hallhatták, hogy „Segíts, ahol tudsz!” Segítenek te. Higgyék el nekem azok, akik nem élnek ilyen korú gyermekek között, hogy ezeket nem is bánt­ják a rendbontók soha. Maguknál különbnek érzik őket és nem mernek beléjük kötni. Dr. Gergely Károlyné Betűpóker Ketten, hárman, négyen Sátszhatják. Kiválasztunk egy betűt az atoc-ből, és az­zal a betűvel kezdődő sza­vakkal fogunk játszani. Vagy híres embereket, vagy városokat, esetleg folyókat, hegyeket gyűjtünk. Követ­kezőképpen : a kiválasztott kezdőbetűhöz (amelyet nem mondunk ki) a kezdő játé­kos egy betűt mond. A kö­vetkező egy másik betűt, majd más a harmadikat. A játékosok fejben építik a szót, de elképzeléseiket a többiek „félrevihetlk.” Például: kezdenek „a” be­tűvel. A második „r” betűt mond. Ebből még lehet (hí­res embereket sorolva) Arány, Aristoteles, Archime­des és így tovább. A lényeg: figyelni kell a betűk sor­rendjét, de az addig felét i tett szótöredéket kimondani nem szabad hangosan. Ko­moly torna, szinte minden betű után új variációk sora lehetséges! Aki nem tud következő betűt mondani, az „tovább”- ot mond. Ez egy büntetőpon­tot jelent. Ha valakinek gya­nús a szó, (mert a partner kapásból odavágott egy be­tűt) visszakérdezheti. Ilyen­kor ki kell mondania a kér­dezettnek azt a szót, amit végeredménynek akart „ki­hozni”. Ha nem tudja meg­mondani (tehát „hasalt”), az 2 büntető pluszpont. Ha megmondja az elfogadható szót, a kérdező büntetőpont­jainak száma gyarapszik kettővel. (Érdemes előre megállapodni: pontos he­lyesírással. az idegen szava­kat pedig nem fonetikusan kiejtett forrná*'— el.) Aki tíz büntetőpontot 5sz­szeszedett, kiesett a játék­ból. TUD-E ÖN FIGYELNI? Az egyik játékos egy tő­mondatot mond. A többiek­nek az a feladatuk, hogy újabb és újabb mondatré­szekkel bővítsék, s lehetőleg egyre cifrább legyen a mondat. Egy így roppant egyszerű, viszont mindenki­nek el kell ismételnie azt is, amit az előtte szóló mon­dott, s csak közben teheti hozzá az új szót! Esik az eső. Szépen esik az eső. Szépen, kitartóan esik az eső. Hajnal óta szépen, kitar­tóan esik az eső. Hajnal óta szépen, kitar­tóan esik hazánkban az eső, stb. FIATALOK Sí FIATALOK Hg FIATALOK SS FIATALOK ft FIATALOK TÖRD A FEIEDI VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő: (első négyzetben két betű), 6. Nitrogén, oxigén vegyjele. 7. Sereg, 8. Tetejére. 9. NÖi név. 11. ... poetica, 12. Orosz béke -f A. 14. Fakad. 16. Megfej­tendő (a vízszintes 1. folytatása). 18. Növény. 20. Óta, de összevissza. 31. Eleven. 22. Azonos betűk. 34. A Duna ausztriai jobb oldali mel­lékfolyója. 25. Római 450. és 49. 27. Részleges Ideológia!!! 28. Ilyen fo­lyadék a lúg. 30. Tölgyfatermés. rOGGOLEOES : 1. A Fekete-tenger beltengere. 2. Rendhagyó rövidítése. 3. Pocak. 4. Ajándékoz. 5. ORRÉ. «. Ez került vetítésre valaha a mozikban. 10. Középen barna! 11. Menyasszony 13. Azonos magánhangzók. 14. Hul­lait. 15. Trubadúr, igric. 17. Ra- gadozó soklábú. 19. Verdi-opera. 21. Dal. 23. IIR. 24. Női név. 26. Há­ziállat. 27. Római 990. Megfejtendő: Április 12-én volt ... vízszintes 1,16. Múlt heti megfejtés: TTSZA­CSÉCSE - ZSURK - NYÍRBÁ­TOR — KÖLCSE. Könyvjutalom: Plgnár Sybil 1 Nyíregyháza, Forbauer István Nyírbátor, Nagy Zsuzsa Tiszává*- vári, Lőj da Erzsébet Aranyos­apáti, Polcsik Katalin Nyírtass. Történetek Gyurikáról GYURIKA KÉPESKÖNYVE Gyurika mesekönyvében kl egyik mese egy engedetlen kisfiúról szól. Ennek a szófo- gadatlan kisfiúnak a képe a könyvben le is van rajzolva. Emiatt Gyurika mérges:' — Nem akarom, hogy a könyvemben legyen egy szófo- gadatlan kisfiú képe. Ezzel fogta a fekete színes- eeruzáiát és feketére festette a kisfiút, majd a könyvet a sarokba hajította. Azután édesanyjától papírt kért és rajzolni kezdett. — Gyurika, vedd fel a könyvedet a földről! — szólt anyuka. — Nine* időm, most egy szófogadó kisfiút rajzolok — vágott vissza Gyurika hety­kén. — Honnan vegyek annyi fekete szinesceruzát, hogy azokkal feketére fessem a szófogadatlan fiamat? — kér­dezte gondterhelten anyuka. Gyurika gyorsan felvette a könyvet a földről, elővette ra­dírját és nemsokára a befe­ketített kisfiú olyan lett. mintha tisztára mosták vol­na. — ő már bizonyára megja­vult, nemde anyuka? A MUNKA Édesanya s!et haza a bevá­sárlásból. Gyurika lustán cammog utána és egyre csak morog. — Én nem bírok sietni. — De nekem sietnem kell — szólt anyuka, hátrafordul­va Gyurikához. — Otthon vár rám a sok munka. r— A munka? — esodálko . zik Gyurika. — Eddig sehol sem láttam. Hazaértek. Gyurika körül­néz, majd így szól: — Sehol ae látom a mun­kát. — En mindenütt látom — Szól.t anyuka és kötényét ma­ga elé kötötte. Gyurika egy darabig édes­anyja nyomában járkál, ott lábatlankodik körülötte. Anyuka takarít, Gyurika egyre csak keresi a munkát. Azután a játékaihoz megy, amelyek bizony szerteszét hevernek a földön. Atlépdel a könyveken, amelyeket tegnap este olvasott. Kimegy az ud­varra, megbotlik az ott heve­rő homokozóvedérkében. Járkál a kertben, csodálkoz­va bámulta a hervadt virá­gokat. de a munkát seho’ sem látia­— Nem találtam meg — oanaszjcodik anyukának, ami­kor visszamegy a házba. — Rosszul kerested — szólt anyuka. Cvurika 'smét odamegy a iátékaíhoz. a könyveihez. a ^ráffokhoz. de a munkát nem talália. tfsV látszik eTbti.1t va­lahová. Ty»hets4*es, hogy sze­ret bujócskáznl? Dr. Papp Sándorné fordítása A vándorló testvérek FINN NÉPMESÉBŐL FELDOLGOZTA: PFEIFER VERA Élt egyszer Idő apó palotá­jában hat testvér. A három fiú és a három lány úgy sze­rette egymást, hogy soha el nem váltak és minden játé­kukat megosztották egymás­sal. A széles, nagv égbolt minden csillaga hallott róluk és bármerre jártak a Tejúton, mindenhol szeretettel üdvö­zölték, köszöntötték őket. A hat testvér azt hitte, hogy so­ha nem kell elválniuk egy­mástól, ám egyszer berontott az égi rétre Idő apó ősi ellen­sége, a Vihar legvadabb fia, Tornádó felkapta paripájára a legszebb csillag-leányát, Hajnalcsillagot és a felhők hátán elszáguldott vele. Sírt. zokogott a Fiastyúk. sírtak a többi csillagok is, befogták azonnal a Göncöl szekerébe a nyolc leggyorsabb hullócsillag paripát és kérték a hat test­vért. menjenek, hozzák visz- sza az égbolt legszebb lányát. Hajnal, a legelső testvér felpattant a villogó kocsira és elindult megkeresni Hajnal­csillagot. Egy szemvillanás alatt eltűnt az öt testvér sze­me elől és hosszú idő múltán sem tért vissza. — Jaj, jaj — siránkozott Fiastyúk anyó, nincs meg a világszép Hajnalcsillag. de maga Hajnal sem jöu vissza. Miért tűritek ezt testvérek, miér nem mentek utána, hát­ha segítségre van szüksége? — Menj utána. Reggel, segíts rajta és hozd vissza őket! — Ha egyszer a testvére­men kell segíteni “én nem ké­retem magam — felelt Reggel, s felpattant hát ő is és elin­dult Hajnal után. Most már csak négyen vol­tak testvérek és összebújva, izgatottan várták Hajnal és Reggel visszatértét. Telt-múlt az idő. de egyik testvér sem tért vissza. Végül Dél, elunta a céltalan várakozást és így szólt testvéreihez: — Elindu­lok én is, megkeresem és visz- szahozom őket, ki tudja hová csalta őket a gonosz Torná­dó. Hiába könyörgött a többi három, hogy maradjon, há*,ba ő is vesztébe rohan. Dél nem hallgatott rájuk és menv a másik két testvér után. Tüzes lábain rohant a felhők felett, letekintett a folyókra, hegyek­re, erdőségekre, hogy nem látja-e valahol testvéreit. De csak bolyongott egyre iá rád tabban, s minthogy az órák múltak, elindult utána az ag­gódó Délután is. <3 sem tért vissza, hát keresésükre indult Este, majd őt követte a legki­sebb testvér, az éj-fekete ha­jú szép kislány. Éjszaka is. Mikor Éjszaka útnak indult, már sötétség borította az eget, ezért egyenesen a Hold Anyó- hoz ment — Jóságoá Hold Anyó. Te, aki az ég lámpása vagy, mondd, nem láttad a testvé­reimet? — kérdezte az Éjsza­ka sírva. — Estét láttam nemrég, azt mondta, hogy rábukkanj: a Délután nyomára, szalad hát utána — válaszolta a szelíd Hold. A magára maradt Éjszaka sírni kezdett. Siratta öt ked­ves testvérét. Leült egy ezüst fa alá, ott hullatta harmat könnyeit. De megjelent a Szellő és szelíden, lágyan sut­togott a fülébe: — Légy türe­lemmel kislányom, mindjárt ide érkezik első testvéred, a Hajnal. S Éjszaka egyszer csak hir­telen felugrott a fa alól és fel­kiáltott örömében: — Né: 7 Szellő, ott az erdő végében áll az aranyhajú Hajnal, szala­dok hát', hogy utolérjem. Azzal elindult, futott, aho­gyan csak lábai birták. — Várj meg Hajnal, várj meg, kedves testvérem — kiáltott és szaladt az erdő szélén.álló bokrokhoz, melyek között nemrég feltűnt a Hajnal. De Hajnal nem hallotta meg Éj­szaka szavát, futott, rohant Hajnalcsillag után. A kis Éj- szaka sírva bolyongott tovább, d« nem tudta utolérni testvé­rét, a Hajnalt. És bolyongtak a többi testvérek is, Reggel, Dél, Délután, és Este, de soha nem érték utol egymást. Egy- egy pillanatra valahol a tá­volban látták ugyan testvé­reik nyomát, de utol már nem érhetik egymást egészen a világ végéig. Gazdag Erzsi: Regőlés Hej, regő-rejtem van egy csoda-kertem! Tartsd a kötőd, míg a kertel az öledbe ejtem! Aranyalma. három, az almafaágom, rubtnpiros fülönfüggő terem a meggyfákon. Hej, regő-rejtem. majdnem elfelejtem: Tarts a sapkád, a»dasípom amíg beléejtem! Ha beléfűjsz. hejfiő! Táncol táltos pejkó, s addig vágtasz, míg a határt belepi a porhó. Tarbay Edét Hová bújt az árnyék? János, Panna bandukol a réten, tanakodnak, hova bújt az árnyék délben? Gesztenyefa tetejére, fűz odvába, ürgelyukba, kazal mögé, házpadlásra? Fű közé, vagy eresz alá, gémeskútba, csősz zsebébe, csigaházba, kémény lyukba ? Amíg mennek, Jani, •Panna s tanakodnak, az árnyékok mindenünnen előbujnak. Az aiontfjsfufa HADNAGY GABOR ÉS MEKIS JÄNOS zattriktjs képregény* 34. — Imént bemutatott két másodperces dokumentum- felvételünkből láthatták ked­ves nézőink, hogy nem vesz­tegettük hiába a tízmilliókat hazánk komért 'gpilinati kutatómunkájára dem én— Mert kér­,.J»a nem fo.., tatnánk vi­lágszínvonalon álló kísérle­teket. hogyan lenne lehetsé­ges. hogy még egy ilyen is­ten háta megetti kis falusi amatőr is ilyen atomgyufa- féleséget e&zkábáljon össze: 36 Dr. FőiUetékes Zénó egyéb­ként néhány héttő nevezetes tv-nyilatkozata után megnyi­totta az új kutatóintézetet, ahol Irinyit is alkalmazták. A kísérletek haladéktalanul megkezdődtek. (A jövő szombati ?aá* murikban folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents