Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
t. KELET - MAG Y A RORSZAA MS. március 4. HÉTFŐ: Párizsban megkezdi munkáját a nemzetközi Vietnam-konferencia — Kormányunk elnökhelyettese, Vályi Péter Washingtonban tárgyal. KEDD: Az európai biztonsági értekezlet előkészítő megbeszéléseinek harmadik szakasza a finn fővárosban — A VDK kormányának nyilatkozata a tűzszünet betartásának problémáiról. SZERDA: Kádár János fogadja a hazánkban tartózkodó dél-jemeni kormányfőt — Az ellenzék győzelme az írországi választásokon. CSÜTÖRTÖK: Az egyiptomi hadügyminiszter moszkvai tanácskozásai — A Fekete Szeptember terroristáinak diplomatarablása Szudánban. FENTEK: A párizsi értekezlet záróokmányának ünnepélyes aláírása — Bezárják a nyugati valutatőzsdéket, kirobbanóban az újabb dollár- válság. SZOMBAT: EKHT-konzultációk Becsben és Brüsszelben. , \ Tekintélyes „írásbeli feladatot” kaptak a külügyminiszterek, összesen száznyolcvan aláírás került a párizsi nemzetközi Vietnam-konferencia záróokmányának angol, francia, orosz, kínai és vietnami nyelvű példányaira, Sok nehézség és bizonytalanság után, végül is eredményesen zárult a tizenkétha- talmi értekezlet, amely a tűz- szünetl megállapodások szigorú végrehajtását tűzte célul. A párizsi dokumentum ezért nem hozott, nem is kívánt hozni alapvető fordulatot. Nem azzal a szándékkal fogalmazták meg, hogy új szerződés szülessen, hiszen alig egy hónapja kötötték meg a tűzszüneti egyezményt-. Jelentős mozzanat viszont, hogy az újabb párizsi okmánnyal most már a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja, mind az öt nagyhatalom közvetlen felelősséget vállalt a tűzszünet érdekében, ezt tették a négyes NEFB tagjai is, beleértve hazánkgt a tizenharmad Waldheim ENSZ- főtitkár ugyan nem szerepelt az aláírók között — a világ- szervezet illetékessége meglehetősen véges, miután eevik vietnami fél sem tagja — jelenléte azonban a maga módján tovább növelte a konferencia tekintélyét. megnyilvánuló tűzszüneti szabotázst. (Csupán néhány példa: késlekednek az aknák felszedésével, nem biztosítottak megfelelő munkakörülményeket és személyi biztonságot a VDK és a DIFK képviselőinek a katonai vegyes bizottságban, a tigrisketrecekben és a halálszigeteken senyvedő politikai foglyok szabadon bocsátása meg sem kezdődött.) Hanoi átmeneti intézkedésként bejelentette a fogolycsere néhány napos felfüggesztését is — figyelmeztetőül a tűzszünet megsértőinek. A diplomáciai élénkség változatlanul tart a közel-keleti válság körül. Elsősorban Egyiptom folytat kiterjedt tárgyalásokat, a két névrokon közül Iszmail hadügyminisztert Brezsnvev fogadta Moszkvában, míg Hafez Iszmail. Szadat főtanácsadója Washington és London után Bonnt kereste fel. Az amerikai főváros vendége Golda Meir, az izraeli miniszterelnök-asszony újabb segélyekért kilincsel és a líbiai utasszállító tragédiáját próbálja „magvarázgatni.” S a világsajtó azt találgatja, létrejött-e a titkos randevú, hiszen a keddi napon úgy Meir asszony, mint Husszein jordán uralkodó egy városkodott. A közel-keleti diplomácia eseményeit megdöbbentő incidens zavarta meg a héten, a Fekete Szeptember terroristái ezúttal a szudáni fővárosban tették le gyilkos „névjegyüket”. Akciójuk, amelynek során négy ország diplomatái közül szedtek áldozatokat, súlyosan zavarja a haladó arab erők által tett különböző lépéseket. Akik nemrég azt jósolták, hogy a dollárválság hamarosan ismét kiújul, talán maguk is meglepődtek, milyen gyorsan igazuk lett. A közvetlen okot megint a spekuláció összpontosított támadása szolgáltatja, de a háttérben súlyos politikai-gazdasá- gi-bizalmi válság húzódik meg. A fejlett tőkésországok most azon tanácskoznak, ki fizesse a Valutaválság árát. Akik a japán yen és a nyugatnémet márka felértékelését követelik, azok a számlát Tokiónak és Bonn-nak kívánják benyújtani. Az NSZK viszont azért kardoskodik a legfontosabb közös piaci valuták együttes lebegtetése mellett, hogy a károkat másra háríthassa. További recept, hogy megint a dollárt értékeljék le, mert kevésnek tartják a múltkori tízszázalékos értékcsökkentést ... A megoldás mindenképpen nehéznek ígérkezik. Nem lenne teljes g kép, a magyar külpolitika jelentős eseményeinek említése nélkül. Hazánk vendége volt a dél-jemeni kormányfő, s a progresszív arab ország nevében gyümölcsöző tárgyalásokat folytatott. Negyed- százada nem járt olyan magas szintű magyar küldöttség Washingtonban, mint Vályi Péter és kísérete, elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit vették szem- ügyre.- Ugyanezzel a feladattal folytatja útját miniszterelnök-helyettesünk Kanadába is. Külügyminiszterünk természetesen Párizsban töltötte a hetet, s egy Saigon:’ hír: márciusban magyar elnöke van a nemzetközi el lenőrző és felügyelő bízott ságnak. Esztergályos Ferenr személyében. A hét annyira esemény- dús volt, hogy csupán egyetlen mondat juthat a folyamatban lévő tárgyalásoknak- a diplomaták Helsinkiben Genfben és Bécsben sem pihentek. Amint a mai vasárnapon sem lesz világpolitikai szünnap; Franciaországban és Chilében járulnak urnák elé a választópolgárok, nem is akármilyen tét érdekében ... ban, Washingtonban tartóz- Réti Ervin A Fekete Szeptember kivégezte a túszokat A konferencia vitái főként két problémakört érintettek. A kanadai külügyminiszter szerette volna keresztülvinni, hogy a konferenciát alakítsák állandó intézménnyé, s legren valamiféle legfelső döntőbíró Vietnamban. Ez természetesen elfogadhatatlan volt, mivel sértené a vietnami szuverenitást. Komoromisszu- mos megállapodás történt viszont arról, hogy a hat aláíró vagy a VDK és az Egyesül1 Államok kezdeményezésére úiból összehívható a Párizs1 tizenkettek konferenciája. A másik akadályt a saigoni rendszer támasztotta azzal hogy igyekezett elködösíteni r rí’i-""a7t ugyanis, hogy a déli országrészben jelenleg két kormány, két hatalom ál' fenn. A saigoni ..eavedmi Vén viseleti” próbálkozások'’* azonban szintén elvetették. A Fekete Szeptember terro. istái péntek este közép-európai idő szerint pár perccel 8 óra után bejelentették, hogy „kivégezték” Cleo Noel amerikai nagykövetet. George C. Moore amerikai ügyvivőt és Guy Eid belga ügyvivőt. A terroristák, akik a hírt a szudáni belügyminiszterrel közölték, a gyilkosságot azzal indokolták, hogy követeléseikre nem kaptak érdemleges választ. Továbbra is túszként tartják Szaud-Arábia khartou- mi nagykövetségének épüket, majd később a kommandócsoport vezetője is megerősítette a hírt. A terroristák szinte a kivégzés pillanatáig érintkezésben álltak a szudáni belügyminiszterrel és a nagykövetség épületében személyesen tárgyaltak a kormány egészségügyi miniszterével is. azonban elutasítottak minden olyan kérést, hogy várjanak tervük végrehajtásával. A Fekete Szeptember szóviAkadályok nem csak, sőt nem elsősorban Párizsban mutatkoztak. A DIFK és a VDK vznvtelenek voltak erélyes hangú kormánynyilatkozataikban megbélyegezni a saigoni és amerikai részről létében a szaud-arábiai nagykövetet és a jordániai ügyvivőt. A terroristák a szaud- arábiai nagykövettel hivatták fel Bakir Ahmed tábornokot, hogy közölje vele a történtevője az A1 Muharrer című beiruti napilapnak adott nyilatkozatában közölte ha nem teljesítik a kommandó követeléseit, kivégzik a még életben máradt két túszukat. Szén drei József: A Tiszafái az Amurig 13. A vasutat a bratszki erőművel egyidőben tízezer ember építette, télen-nyáron, 40 fokos hidegben is. Az építők többsége — bármennyire meglepően hangzik — nő volt, elsősorban komszomolista lányok, hiszen a férfiak a még nehezebb munkán dolgoztak: gz erőműnél, a gyárépítéseken és a bányabázisokon. — Nálunk a nők aktivitása természetes — mondotta Naj- musin elvtárs, a híres bratszki főépítésvezető. — Éppen annyit érnek, mint a férfiak, jottányival se kevesebbet. Keresetük is ugyanannyi. A Padunon is (bratszki vízerőmű) több ezer nő dolgozott. Köztük a mi híres Dobisevánk. aki betonozásért kapta meg a Szocialista Munka Hőse címet... Vagy mondok magának mást. Az építés kezdetén 18 tagot számlált a pártszervezetünk. Az építés végén ötezernél több párttagot számláltunk, és ezek zöme itt, az Angara habjai fölött érett meg a párttagságra. Mert a kommunizmust nem elegendő vasból és betonból felépíteni. A kommunizmus az emberek lelkületűben és gondolkozásában érik meg igazán. Najmusin elvtárs beszélt azokról a fiatalokról is, akik az egyetemekről, vagy a technikumokból egyenesen a bratszki építkezésre érkeztek, s ott elvégezvén munkájukat, mellükön kitüntetéssel, zsebükben kinevezéssel mentek tovább Uszty-Ilimszkbe, Krasznojárszkba, Szajáno- Susenszkbe, Zejszkbe, Vil- jujszkba, Közép-Ázsiába, vagy éppen Asszuánba, Gerasszi- menko mérnök, például, fiatal specialistaként érkezett Bratszkba. Most az uszty- ilimszki vízerőmű építésének vezetője. Vagy Sohin mérnök. Útja az egyetem falai közül vezetett az Angarához. Kitűnően megtanulta a mesterségét a gyakorlatban is. Ezután egy vízerőmű főépítésvezetője lett a Zé’ja folyón. Vagy Gór- csakov mérnök. Marcsuk és Lupor technikusok... Mindhárman technikai vezetők az új erőműépítkezéseken. — Higgye el nekem, hiszen közel tíz évig dolgoztam velük, nagyon jól megismertem őket, de tétovázás nélkül Ki- jelentem: fiatalságunk munkája, teljesítménye, életmódja a forradalmi érettség és a szakmai rátermettség meg- testesülése volt — mondotta Najmtlsin főmérnök, aki szintén kitüntetéssel és kinevezéssel ment tovább Bratszk- ból. Az össz-szibériai állami építkezések kormány- biztosa lett. Az Angara partján, az erő- rnűkolosszus és a zúgó magasfeszültségű távvezeték cso- dálása közben megismerkedtem egy 50 év körüli amerikai orvossal. Turistaként érkezett Szibériába. Akkor én már ..régi” vendég voltam Bratszk- ban és elég sokat tudtam az erőműről, építésének történetéről is. Az amerikai orvos oroszul beszélt, meglehetősen „angolosan” ejtve a szavakat. Bizonyára észre sem vette az én „magyaros” orosz beszédemen, hogy idegen vagyok. Valósággal záporozta rám a kérdéseket. En meg úgy válaszol- gattam neki, mintha közvetlenül az enyém lenne a csodálatos alkotás. (Külföldön sok furcsa helyzetbe kerülhet az ember.) Gratulálni is akart nekem, mondván, hogy az ilyen alkotásokra minden szovjet ember büszke lehet. Ekkor vallottam be. hogy magyar újságíró vagyok és én legalább úgy csodálok mindent, mint ő. — Egyszerűen nem tudok magamhoz térni a csodálkozástól — mondta a doktor. — Elég jól keresek otthon és pénzem jelentős részét utazásokra költöm. Nagyjából beutaztam már az egész világot, de ilyet még nem láttam... Járt ön Egyiptomban? — kérdezte tőlem. — Sajnos, nem — felelten.. — De a piramisokat leírásokból, fényképekről, vagy filmekről bizonyára ismeri... — Természetesen — mondtam. — No, én jártam Egyiptomban is. Láttam a piramisokat. Tudja, mit mon- dók?..; Nincs hasonlatom... A piramisok eltörpülnek az itteni vízerőművek mellett... Látta a krasznojárszki építkezést is? — Igen. — Az uszty-ilimszkit is? — Igen. — Akkor könnyű fogalmakat alkotnia és különbséget tenni a szibériai vízerőművek és az egyiptomi piramisok közt... Kérem, ha a piramisok az emberiség első nagy kultúrájának emlékei, akkor ezek a vízerőművek a? emberiség új kultúrájának, a technikai felvirágzás korának örök időkre szóló emlékművei... — A kommunizmus építésének első emlékművei — kockáztattam meg a vonalas közbeszólást. Egészen természetesen í „v igaz — ismerte el a doktor. — És ezeket nem korbácsokkal hajszolt rabszolgák építették, hanem olyan szabad emberek, akik az alkotásban örömöt találtak. Az is természetes, hogy ezek kommunista állítások, hiszen ki tagadhatja le, hogy a szovjet kommunista párt ihletettsége hatja át valamennyit... De engedje meg, hogy mégis ezt mondjam: itt az egész huszadik század emberiségének állítottak lerom- bolhatatlan emlékműveket. Én, az amerikai polgár éppen úgy büszke vagyok ezekre az alkotásokra, mint a tervező és építő főmérnök, az igazgató, a párttitkár, vagy esetleg személyesen Brezsnyev úr... — Én se tudnék mást mondani — szóltam közbe. — Legfeljebb any- nyit tennék hozzá az ön véleményéhez, hogy az egyiptomi piramisokat halott fáraóknak építették. Ezeket a gigantikus vízerőműveket viszont egyszerű szovjet emberek építik az életnek, a jelennek és a jövendőnek, saját maguk emlékére és dicsőségére is. Éppen ezért én nemcsak a méretekben látom a különbséget, hanem a tártál- mukban. a céljukban is. Ezeket az élet és az emberi munka dicsőségére hozták létre, amazokat, a piramisokat, a halál és az uralkodói gőg hír- detésére... — Egyetértünk — mondta a doktor és fényképezni kezdett. — Mindent lefényképe- zek — folytatta. — Otthon méteres nagyságú nagyításokat csinálok, kiállítást rendezek a saját lakásomban és meghívom a barátaimat, nézzék meg, milyenek a kommunizmus piramisai. — Hirte'en megállt és megkérdezte. — Ne haragudjon, ha kérdezem: ön kommunista? — Igen — feleltem, — Én nem — folytatta. De most, hogy látom ezeket az építményeket, kezdem szégyellni, hogy nem vagyok kommunista. — Sebaj — mondtam —. hiszen nem is az a fcntos, hanem az, hogy barátok legyek és ne ellenségek. — Igaz, nagyon igaz — mondta a doktor és elgondolkozott. Közben egy verébcsapat akart elrepülni a félmillió voltos magasfeszültségű vezetékek fölött. Csak egy pillantig tartott és az összes veréb holtan hullt a földre. A vezetékek közelében olyan erós az energia-kisugárzás, hogy télen ott 15 fokkal melegebb a levegő, mint néhány méterrel távolabb. Ezeket a magasfeszültségű vezetékeket „energiafolyamnak” nevezték el s nem is véletlenül, hiszen erősebben zúgnak, mint a turbinák alól mérges kavargással feltörő Angara. Ezután együtt ebédeltem, majd vacsoráztam az amerikai orvossal. Nagyon kedves ember és ő is a szibériai ismerőseim közé tartozik. Tudom a nevét és címét is. de megkért. hogy az újságban ne ír- jam le, mert nem szeretné, ha az amerikai titkosszolgálat emberei elmondott véleménye miatt zaklatnák. — Mi barátok vagyunk — mondta —, de az amerikai titkosszolgálat az ilyen barátságoknak ellensége... A bratszki vízerőmű építés« több, mint 800 millió új rubelba került. Átszámítva ez az összeg 11 milliárd forintnak felel meg. Maga az erőmű, a vasbeton gát, a turbinák, generátorok, transzformátorok és a többi műszaki felszerelés a kivitelezési költségekkel együtt 520 millió új rubelba került. (Folytatjuk) ÚJ LAKÓHAZAK A CHILEI FŐVÁROSBAN. Amikor 1970 őszén Allende kormánya hatalomra jutott, Chilében 600 000 otthontalan család élt. A kormány igyekezett segíteni a súlyos lakáshelyzeten és az elmúlt két évben 100 000 lakást építettek fel az országban. A képen már sorakozik a négyemeletes, modern épületekből álló új lakónegyed Santiago egyik munkáskerületébeh. (Kelet-Magyarország telefotó) l BETELáh ; m ■•»MUMmnm« -^gpnri.i ^ iimj i/i rw*T*i ® rí “Tii ►t»i P u I lAA—I » I I if il. A J
