Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

t. KELET - MAG Y A RORSZAA MS. március 4. HÉTFŐ: Párizsban megkezdi munkáját a nemzetkö­zi Vietnam-konferencia — Kormányunk elnökhelyettese, Vályi Péter Washington­ban tárgyal. KEDD: Az európai biztonsági értekezlet előkészítő megbeszéléseinek harmadik szakasza a finn fővárosban — A VDK kormányának nyi­latkozata a tűzszünet betartásának problé­máiról. SZERDA: Kádár János fogadja a hazánkban tartózko­dó dél-jemeni kormányfőt — Az ellenzék győzelme az írországi választásokon. CSÜTÖRTÖK: Az egyiptomi hadügyminiszter moszkvai tanácskozásai — A Fekete Szeptember ter­roristáinak diplomatarablása Szudánban. FENTEK: A párizsi értekezlet záróokmányának ünne­pélyes aláírása — Bezárják a nyugati valu­tatőzsdéket, kirobbanóban az újabb dollár- válság. SZOMBAT: EKHT-konzultációk Becsben és Brüsszel­ben. , \ Tekintélyes „írásbeli fel­adatot” kaptak a külügymi­niszterek, összesen száznyolc­van aláírás került a párizsi nemzetközi Vietnam-konfe­rencia záróokmányának an­gol, francia, orosz, kínai és vietnami nyelvű példányai­ra, Sok nehézség és bizonyta­lanság után, végül is eredmé­nyesen zárult a tizenkétha- talmi értekezlet, amely a tűz- szünetl megállapodások szi­gorú végrehajtását tűzte cé­lul. A párizsi dokumentum ezért nem hozott, nem is kí­vánt hozni alapvető fordula­tot. Nem azzal a szándékkal fogalmazták meg, hogy új szerződés szülessen, hiszen alig egy hónapja kötötték meg a tűzszüneti egyezményt-. Je­lentős mozzanat viszont, hogy az újabb párizsi okmánnyal most már a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja, mind az öt nagyhatalom köz­vetlen felelősséget vállalt a tűzszünet érdekében, ezt tet­ték a négyes NEFB tagjai is, beleértve hazánkgt a tizen­harmad Waldheim ENSZ- főtitkár ugyan nem szerepelt az aláírók között — a világ- szervezet illetékessége megle­hetősen véges, miután eevik vietnami fél sem tagja — je­lenléte azonban a maga mód­ján tovább növelte a konfe­rencia tekintélyét. megnyilvánuló tűzszüneti szabotázst. (Csupán néhány példa: késlekednek az aknák felszedésével, nem biztosítot­tak megfelelő munkakörül­ményeket és személyi bizton­ságot a VDK és a DIFK kép­viselőinek a katonai vegyes bizottságban, a tigrisketrecek­ben és a halálszigeteken seny­vedő politikai foglyok szaba­don bocsátása meg sem kez­dődött.) Hanoi átmeneti intéz­kedésként bejelentette a fo­golycsere néhány napos fel­függesztését is — figyelmez­tetőül a tűzszünet megsértői­nek. A diplomáciai élénkség változatlanul tart a közel-ke­leti válság körül. Elsősorban Egyiptom folytat kiterjedt tárgyalásokat, a két névro­kon közül Iszmail hadügy­minisztert Brezsnvev fogad­ta Moszkvában, míg Hafez Iszmail. Szadat főtanácsadó­ja Washington és London után Bonnt kereste fel. Az amerikai főváros vendége Golda Meir, az izraeli mi­niszterelnök-asszony újabb segélyekért kilincsel és a lí­biai utasszállító tragédiáját próbálja „magvarázgatni.” S a világsajtó azt találgatja, létrejött-e a titkos randevú, hiszen a keddi napon úgy Meir asszony, mint Husszein jordán uralkodó egy város­kodott. A közel-keleti diplo­mácia eseményeit megdöb­bentő incidens zavarta meg a héten, a Fekete Szeptem­ber terroristái ezúttal a szudáni fővárosban tették le gyilkos „névjegyüket”. Ak­ciójuk, amelynek során négy ország diplomatái közül szedtek áldozatokat, súlyosan zavarja a haladó arab erők által tett különböző lépése­ket. Akik nemrég azt jósolták, hogy a dollárválság hamaro­san ismét kiújul, talán ma­guk is meglepődtek, milyen gyorsan igazuk lett. A köz­vetlen okot megint a speku­láció összpontosított támadá­sa szolgáltatja, de a háttér­ben súlyos politikai-gazdasá- gi-bizalmi válság húzódik meg. A fejlett tőkésországok most azon tanácskoznak, ki fizesse a Valutaválság árát. Akik a japán yen és a nyu­gatnémet márka felértékelé­sét követelik, azok a szám­lát Tokiónak és Bonn-nak kívánják benyújtani. Az NSZK viszont azért kardos­kodik a legfontosabb közös piaci valuták együttes lebeg­tetése mellett, hogy a ká­rokat másra háríthassa. To­vábbi recept, hogy megint a dollárt értékeljék le, mert kevésnek tartják a múltko­ri tízszázalékos értékcsök­kentést ... A megoldás min­denképpen nehéznek ígérke­zik. Nem lenne teljes g kép, a magyar külpolitika jelentős eseményeinek említése nél­kül. Hazánk vendége volt a dél-jemeni kormányfő, s a progresszív arab ország ne­vében gyümölcsöző tárgya­lásokat folytatott. Negyed- százada nem járt olyan ma­gas szintű magyar küldött­ség Washingtonban, mint Vályi Péter és kísérete, el­sősorban a kétoldalú gazda­sági kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségeit vették szem- ügyre.- Ugyanezzel a feladat­tal folytatja útját miniszter­elnök-helyettesünk Kana­dába is. Külügyminiszterünk természetesen Párizsban töl­tötte a hetet, s egy Saigon:’ hír: márciusban magyar el­nöke van a nemzetközi el lenőrző és felügyelő bízott ságnak. Esztergályos Ferenr személyében. A hét annyira esemény- dús volt, hogy csupán egyet­len mondat juthat a folya­matban lévő tárgyalásoknak- a diplomaták Helsinkiben Genfben és Bécsben sem pi­hentek. Amint a mai vasár­napon sem lesz világpolitikai szünnap; Franciaországban és Chilében járulnak urnák elé a választópolgárok, nem is akármilyen tét érdeké­ben ... ban, Washingtonban tartóz- Réti Ervin A Fekete Szeptember kivégezte a túszokat A konferencia vitái főként két problémakört érintettek. A kanadai külügyminiszter szerette volna keresztülvinni, hogy a konferenciát alakítsák állandó intézménnyé, s le­gren valamiféle legfelső dön­tőbíró Vietnamban. Ez termé­szetesen elfogadhatatlan volt, mivel sértené a vietnami szu­verenitást. Komoromisszu- mos megállapodás történt vi­szont arról, hogy a hat aláíró vagy a VDK és az Egyesül1 Államok kezdeményezésére úiból összehívható a Párizs1 tizenkettek konferenciája. A másik akadályt a saigoni rendszer támasztotta azzal hogy igyekezett elködösíteni r rí’i-""a7t ugyanis, hogy a déli országrészben jelenleg két kormány, két hatalom ál' fenn. A saigoni ..eavedmi Vén viseleti” próbálkozások'’* azonban szintén elvetették. A Fekete Szeptember terro­. istái péntek este közép-euró­pai idő szerint pár perccel 8 óra után bejelentették, hogy „kivégezték” Cleo Noel ame­rikai nagykövetet. George C. Moore amerikai ügyvivőt és Guy Eid belga ügyvivőt. A terroristák, akik a hírt a szu­dáni belügyminiszterrel kö­zölték, a gyilkosságot azzal indokolták, hogy követelése­ikre nem kaptak érdemleges választ. Továbbra is túszként tartják Szaud-Arábia khartou- mi nagykövetségének épü­ket, majd később a komman­dócsoport vezetője is megerő­sítette a hírt. A terroristák szinte a ki­végzés pillanatáig érintkezés­ben álltak a szudáni belügy­miniszterrel és a nagykövet­ség épületében személyesen tárgyaltak a kormány egész­ségügyi miniszterével is. azonban elutasítottak minden olyan kérést, hogy várjanak tervük végrehajtásával. A Fekete Szeptember szóvi­Akadályok nem csak, sőt nem elsősorban Párizsban mutatkoztak. A DIFK és a VDK vznvtelenek voltak eré­lyes hangú kormánynyilat­kozataikban megbélyegezni a saigoni és amerikai részről létében a szaud-arábiai nagy­követet és a jordániai ügyvi­vőt. A terroristák a szaud- arábiai nagykövettel hivatták fel Bakir Ahmed tábornokot, hogy közölje vele a történte­vője az A1 Muharrer című beiruti napilapnak adott nyi­latkozatában közölte ha nem teljesítik a kommandó köve­teléseit, kivégzik a még élet­ben máradt két túszukat. Szén drei József: A Tiszafái az Amurig 13. A vasutat a bratszki erőmű­vel egyidőben tízezer ember építette, télen-nyáron, 40 fo­kos hidegben is. Az építők többsége — bármennyire meglepően hangzik — nő volt, elsősorban komszomolista lá­nyok, hiszen a férfiak a még nehezebb munkán dolgoz­tak: gz erőműnél, a gyárépíté­seken és a bányabázisokon. — Nálunk a nők aktivitása természetes — mondotta Naj- musin elvtárs, a híres bratsz­ki főépítésvezető. — Éppen annyit érnek, mint a férfiak, jottányival se kevesebbet. Ke­resetük is ugyanannyi. A Padunon is (bratszki vízerő­mű) több ezer nő dolgozott. Köztük a mi híres Dobisevánk. aki betonozásért kapta meg a Szocialista Munka Hőse cí­met... Vagy mondok magának mást. Az építés kezdetén 18 tagot számlált a pártszerveze­tünk. Az építés végén ötezer­nél több párttagot számlál­tunk, és ezek zöme itt, az An­gara habjai fölött érett meg a párttagságra. Mert a kommu­nizmust nem elegendő vasból és betonból felépíteni. A kommunizmus az emberek lelkületűben és gondolkozásá­ban érik meg igazán. Najmusin elvtárs beszélt azokról a fiatalokról is, akik az egyetemekről, vagy a technikumokból egyenesen a bratszki építkezésre érkez­tek, s ott elvégezvén munká­jukat, mellükön kitüntetéssel, zsebükben kinevezéssel men­tek tovább Uszty-Ilimszkbe, Krasznojárszkba, Szajáno- Susenszkbe, Zejszkbe, Vil- jujszkba, Közép-Ázsiába, vagy éppen Asszuánba, Gerasszi- menko mérnök, például, fiatal specialistaként érkezett Bratszkba. Most az uszty- ilimszki vízerőmű építésének vezetője. Vagy Sohin mérnök. Útja az egyetem falai közül vezetett az Angarához. Kitű­nően megtanulta a mestersé­gét a gyakorlatban is. Ezután egy vízerőmű főépítésvezetője lett a Zé’ja folyón. Vagy Gór- csakov mérnök. Marcsuk és Lupor technikusok... Mind­hárman technikai vezetők az új erőműépítkezéseken. — Higgye el nekem, hiszen közel tíz évig dolgoztam ve­lük, nagyon jól megismertem őket, de tétovázás nélkül Ki- jelentem: fiatalságunk mun­kája, teljesítménye, életmód­ja a forradalmi érettség és a szakmai rátermettség meg- testesülése volt — mondot­ta Najmtlsin főmérnök, aki szintén kitüntetéssel és kine­vezéssel ment tovább Bratszk- ból. Az össz-szibériai állami építkezések kormány- biztosa lett. Az Angara partján, az erő- rnűkolosszus és a zúgó ma­gasfeszültségű távvezeték cso- dálása közben megismerked­tem egy 50 év körüli amerikai orvossal. Turistaként érkezett Szibériába. Akkor én már ..régi” vendég voltam Bratszk- ban és elég sokat tudtam az erőműről, építésének törté­netéről is. Az amerikai orvos oroszul beszélt, meglehetősen „angolosan” ejtve a szavakat. Bizonyára észre sem vette az én „magyaros” orosz beszéde­men, hogy idegen vagyok. Va­lósággal záporozta rám a kér­déseket. En meg úgy válaszol- gattam neki, mintha közvet­lenül az enyém lenne a csodá­latos alkotás. (Külföldön sok furcsa helyzetbe kerülhet az ember.) Gratulálni is akart nekem, mondván, hogy az ilyen alkotásokra minden szovjet ember büszke lehet. Ekkor vallottam be. hogy ma­gyar újságíró vagyok és én le­galább úgy csodálok mindent, mint ő. — Egyszerűen nem tudok magamhoz térni a csodálko­zástól — mondta a doktor. — Elég jól keresek otthon és pénzem jelentős részét utazá­sokra költöm. Nagyjából be­utaztam már az egész világot, de ilyet még nem láttam... Járt ön Egyiptomban? — kér­dezte tőlem. — Sajnos, nem — felelten.. — De a piramisokat leírá­sokból, fényképekről, vagy filmekről bizonyára ismeri... — Természetesen — mond­tam. — No, én jártam Egyip­tomban is. Láttam a pira­misokat. Tudja, mit mon- dók?..; Nincs hasonlatom... A piramisok eltörpülnek az itte­ni vízerőművek mellett... Lát­ta a krasznojárszki építkezést is? — Igen. — Az uszty-ilimszkit is? — Igen. — Akkor könnyű fogalma­kat alkotnia és különbséget tenni a szibériai vízerőművek és az egyiptomi piramisok közt... Kérem, ha a pirami­sok az emberiség első nagy kultúrájának emlékei, akkor ezek a vízerőművek a? embe­riség új kultúrájának, a tech­nikai felvirágzás korának örök időkre szóló emlékmű­vei... — A kommunizmus építé­sének első emlékművei — kockáztattam meg a vonalas közbeszólást. Egészen természetesen í „v igaz — ismerte el a doktor. — És ezeket nem korbácsokkal hajszolt rabszolgák építették, hanem olyan szabad emberek, akik az alkotásban örömöt ta­láltak. Az is természetes, hogy ezek kommunista állí­tások, hiszen ki tagadhatja le, hogy a szovjet kommunista párt ihletettsége hatja át vala­mennyit... De engedje meg, hogy mégis ezt mondjam: itt az egész huszadik század em­beriségének állítottak lerom- bolhatatlan emlékműveket. Én, az amerikai polgár éppen úgy büszke vagyok ezekre az alkotásokra, mint a tervező és építő főmérnök, az igaz­gató, a párttitkár, vagy eset­leg személyesen Brezsnyev úr... — Én se tudnék mást mon­dani — szóltam köz­be. — Legfeljebb any- nyit tennék hozzá az ön véleményéhez, hogy az egyiptomi piramisokat halott fáraóknak építették. Ezeket a gigantikus vízerőműveket vi­szont egyszerű szovjet embe­rek építik az életnek, a je­lennek és a jövendőnek, saját maguk emlékére és dicsőségé­re is. Éppen ezért én nem­csak a méretekben látom a különbséget, hanem a tártál- mukban. a céljukban is. Eze­ket az élet és az emberi mun­ka dicsőségére hozták létre, amazokat, a piramisokat, a halál és az uralkodói gőg hír- detésére... — Egyetértünk — mondta a doktor és fényképezni kez­dett. — Mindent lefényképe- zek — folytatta. — Otthon méteres nagyságú nagyításo­kat csinálok, kiállítást ren­dezek a saját lakásomban és meghívom a barátaimat, néz­zék meg, milyenek a kommu­nizmus piramisai. — Hirte'en megállt és megkérdezte. — Ne haragudjon, ha kérdezem: ön kommunista? — Igen — feleltem, — Én nem — folytatta. De most, hogy látom ezeket az építményeket, kezdem szé­gyellni, hogy nem vagyok kommunista. — Sebaj — mondtam —. hi­szen nem is az a fcntos, ha­nem az, hogy barátok legyek és ne ellenségek. — Igaz, nagyon igaz — mondta a doktor és elgondol­kozott. Közben egy veréb­csapat akart elrepülni a fél­millió voltos magasfeszültsé­gű vezetékek fölött. Csak egy pillantig tartott és az összes veréb holtan hullt a földre. A vezetékek közelében olyan erós az energia-kisugárzás, hogy télen ott 15 fokkal me­legebb a levegő, mint néhány méterrel távolabb. Ezeket a magasfeszültségű vezetékeket „energiafolyamnak” nevezték el s nem is véletlenül, hiszen erősebben zúgnak, mint a tur­binák alól mérges kavargással feltörő Angara. Ezután együtt ebédeltem, majd vacsoráztam az ameri­kai orvossal. Nagyon kedves ember és ő is a szibériai isme­rőseim közé tartozik. Tudom a nevét és címét is. de meg­kért. hogy az újságban ne ír- jam le, mert nem szeretné, ha az amerikai titkosszolgá­lat emberei elmondott véle­ménye miatt zaklatnák. — Mi barátok vagyunk — mondta —, de az amerikai tit­kosszolgálat az ilyen barát­ságoknak ellensége... A bratszki vízerőmű építés« több, mint 800 millió új rubel­ba került. Átszámítva ez az összeg 11 milliárd forintnak felel meg. Maga az erőmű, a vasbeton gát, a turbinák, ge­nerátorok, transzformátorok és a többi műszaki felszerelés a kivitelezési költségekkel együtt 520 millió új rubelba került. (Folytatjuk) ÚJ LAKÓHAZAK A CHILEI FŐVÁROSBAN. Amikor 1970 őszén Allende kormá­nya hatalomra jutott, Chilében 600 000 otthontalan család élt. A kormány igyekezett segíte­ni a súlyos lakáshelyzeten és az elmúlt két évben 100 000 lakást építettek fel az országban. A képen már sorakozik a négyemeletes, modern épületekből álló új lakónegyed Santiago egyik munkáskerületébeh. (Kelet-Magyarország telefotó) l BETELáh ; m ■•»MUMmnm« -^gpnri.i ^ iimj i/i rw*T*i ® rí “Tii ►t»i P u I lAA—I » I I if il. A J

Next

/
Thumbnails
Contents