Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
í>973 március 4. RTTTE’f-M Á G Y ARÖFS7 Ä ff S. o?9sf Szembenézni önmagunkkal Ezekben a napokban a gyárakban, üzemekben, építkezéseken mindenki számára világossá válik: mit hozott a béremelés. A bérintézkedések, amelyek jó ideje állnak a munkások érdeklődésének középpontjában, ismertté válnak. Sok gond, számolás, vita előzte meg ezeket. De ez alkalommal nem erről szeretnénk szólni. Valami másról, ami a majdan nyilvánosságra kerülő számokból következik. Arról, hogy kinek-kinek a bérek, a változások ismeretében szembe kell néznie önmagával. Mindez nem könnyű. Mert igaz, van egy rossz szokás, hogy az ember hajlamos azt nézni, mit kapott a másik. De végül is önkéntelenül is odafigyel arra, hogy mit kapott ö, és főleg miért. A 10 és 20 fillérek, esetleg forintok, amelyek az elosztás során a differenciát kifejezik, így válnak a kritika és az önbírálat kiváltóivá. Ez így van jól. Mert ha tetszik, ha nem, aki kevesebbet kapott, az előbb-utóbb felteszi magának a kérdést: vajon miért. És miután az elosztások a tényleges munka, a realitás alapján történnek, a gondolkodó ember eljut oda. hogy mérlegre tegye önmagát. | Az önvizsgálatra különben igen nagy szükség van. Ma társadalmunkban nincsen fontosabb, mint a jó munka. Jó. hogy adódik az alkalom, hogy a munkásember megtudja, miként esik latba tevékenysége, mi az, amit napi tevékenységével a köz hasznára tesz. Nem könnyű dolog ez, és nem konfliktus- mentes. A kollektívák véleményéi, nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Azok, akik döntöttek a fillérek és forintok dolgában, lényegében nem egyszerűen teljesítményeket. hanem emberi tartásokat, szándékokat is mérlegre tettek. Mindenki elfogult saját magával szemben. A bérelosztások kifüggesztésre kerülő tabellái azonban tükrök, amelyekből sokarcú kép tekint vissza. A magunk reális megítélése talán az ember legintimebb dolgai közé tartozik. Este az ágyban végiggondolni azt. hogy valójában milyen is vagyok, hogyan is dolgozom, vívódásokat hozó tevékenység. Míg a napi megjegyzések, szóbeszédek fölött az ember elsiklik, addig az órSbérekbe sűrített vélemények láttán mélyebb összefüggések bontakoznak ki Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan lesznek, akik megdöbbennek, ha összehasonlítanak béreket, számokat. Akadnak. akik vádiban teszik fel a kérdést: miért ő és miért nem én? De nem ez az ön- marcangolás jelenti a lényeget. Nem annak taglalása, hogy mit kapott a másik. A saját hely a kollektív sorban más gondolatsorokat fog törvényszerűen elindítani. Mindenki lehetőleg többre és jobbra vágyik. A most kialakuló értékrendek után egyenesen következik majd annak mérlegelése: mit kell tenni azért, hogy felzárkózzak, hogy megelőzzek, hogy a legjobbak közé kerüljek. És máris tolulnak az agyakban a megoldások lehetőségei. Munkaidő jobb kihasználása. Pontosabb munka, önképzés. Szakmai fogások tanulása. A közhöz, a brigádhoz való emberi viszony javítása. A nagyobb szorgalom. A kötelező és begyakorlott munkán túli ötlet, javaslat, szándék. A felelősségvállalás egy-egy üzem, műhely munkájáért. Sorolhatnék. És ezt ki-ki sokkal jobban tudja, ha magába néz. Egy nem kis munkáról esik tehát szó. amit kinek-kinek magával kell először is rendezni De rögvest folytatnék: kell ehhez más is. A munkatársak, a barátok, a brigádtagok őszintesége. Ne hagyjunk senkit bizonytalanságban. Tudja mindenki azt is, ami munkájában jó. de ismerje meg azt is. ami miatt bérben is megnyilvánuló kritika éri. Az elvtársi igazmondás, nyíltság a másik tényező, ami ezekben a napokban szükséges. Ne passzolhassuk az elosztás felelősségét. Ne hárítsuk másra a döntést. Ne játssza senki a szép és jó fiút. miközben az ember, aki okot keres, csak sumák válaszokat kap. A bérelosztások megyénkben többségükben azon a jó gyakorlaton alapultak, hogy a vezetők a lehetőségek elosztásába bevonták a munkásokat. És akkor, amikor az indokokkal is el kell számolni, legyen akkor is kollektív a vélemény, az állásfoglalás. Mert az ember, akár jól, akár rosszul dolgozik, akár a legjobbak közé tartozik, akár az átlaghoz, ha talán keservesen is. de szívesen veszi az igaz szót. Bizonyította ezt az is. hogy a Központi Bizottság határozata legfőbb erényének a közvélemény éppen az őszinteséget ítélte. Hiba volna, ha most, a végrehajtás egyik fázisában az ember, az érző, érzékeny. az igazságra vágyó ember ugyanezt nem kapná meg akkor, amikor műhelyéről, vagy éppen személyéről van szó. Megyénkben is ezrek néznek szembe önmagukkal ezekben a napokban. Van. aki megelégedéssel nyugtázza, erőfeszítéseit méltányolták. Lesznek, akik most döbbennék rá, hogy a félgőz kevés. Legyenek a párt- és szakszervezeti aktivisták az elsők, akik a kommunisták egyenes beszédével magyaráznak. De ne legyen senki tévedésben. Itt nem egy bizonyítvány rossz kalkulusait kell magyarázni. Itt a béreken, a filléreken és forintokon keresztül nevelnünk kell. Dicsérve, serkentve, bírálva. Soha senkit nem sértve. Inkább buzdítva. Mindez tálán semmivel sem könnyebb munka, mint elosztani néhány milliót. Nem könnyebb, mért itt ős ember áll szemben önmagával. Bürget Lajos Szobrocska A színész rosszkedvűen jött haza a színházból. Öreg színész volt már, amolyan megtűri személy az egyik pesti színliaznál. Epizódszerepeket játszott, néhány mondatosakat. — Már itthon vagy? — kérdezte a felesége teljesen fölöslegesen, mikor a színész beköhécselt a lakásba. — Még nincs készen az ebéd! A színész nem válaszolt. Leült és tovább köhögött. Néhány éve asztma kínozta. A felesége sóhajtott és tovább kötött. — Dac Dezső egy görrrénv! Görrrénv! Görrrény! — rikácsolta Frufru a papagály. mire a színész odament, bedugta az ujját a kalitkába és engedte, hogy a madár kicsit megcsipkedje. — Igazad van! — mondta. Dac Dezső a színház főrendezője volt és mint ilyen dicstelen, de állandó szereplője az otthoni társalgásoknak. Mert ha rossz az idő: Dac Dezső! Ha rossz az ebéd: Dac Dezső! Ha elviselhetetlen az élet: Dac Dezső! — Történt valami? — kérdezte az asszony és újra sóhajtott. Bevezető sóhajtás volt ez, férje pillanatokon belül elomló panaszáradatához. — Történt! — kiáltott a színész, kirángatva ujját a kalitkából, majd ökölbe szorítva kezét, meglengette mint egy fütyköst. — Megint megalázott a nyomorult. Láttam, röhögnek a statiszták! — Mit mondott? — kérdezte az asszony. — Már megint mit mondott? Magában már sejtette mii mondott. Dac Dezső már mindent elmondott a férjéről. most már csak ismétlésekbe bocsátkozhat. — Azt mondta — fújtatott a színész — hogy úgy mozgok, mint egy tetű! Olyan vagyok, mint egy lajhár! ügy beszélek, mint egy csecsemő! És menjek el inkább portásnak a vasúthoz!! — Ezt mind mondta? — állt meg az asszony kezében a kötőtű. — Mind! — állt meg a színész a járkálásban. — A szemét! — Ezt is mondta? — Ezt én mondtam — dühöngött a színész. — Meg azt is, hogy gazember! Nagyképű állat! — Ezt így megmondtad ? — rémült meg az asszony, mire a színész értetlenül meredt rá. — Már megint nem figyelsz! Ezt most mondtam, itt. neked, róla! — legyintett, mint aki beleunt az egészbe. — Mi van azzal az átkozott ebéddel? Mi az isten csudáját kötsz?! — Pulóvert! Neked! — Pulóvert! A lelkemen korcsolyázik egy bitang, az életein karcolja össze és te csak kötsz, kötögetsz, mint egy pók! Amikor részvétre lenne szükségem, biztatásra, amikor meg kéne. hogy fogd a kezem! Az asszony letette a kötést • és kiment a konyhába. A színész lehevert a heverőre és fölbámult a plafonra, közben arra gondolt. hogy egyszer ezt a Dacot megveri, megalázza, megpofozza, kibelezi, megeszi! Elképzelt először egy kisebb verést! Mondjuk négy-öt pofon, és néhány fenékberúgást! Aztán egy nagyobb verést színezett ki, a dadogó könyörgésig bezárólag. — Gyere ebédelni! —szólt be az asszony. Kiment. Leült az asztalhoz, vágott egy darab kenyeret. — Már megint milyen ez a kenyér! Mint a csiriz, mint a 6ár.. Ehetetlen! — levágta az asztalra. — Nem én sütöttem! — méltatlankodott az asszony. — Most mi<jrt veszekedsz ezért is velem? Szidd a pékeket! Ebéd után a színész egyedül maradt a konyhában, és a sületlen kenyeret nézte — Disznóság! — morogta, majd belemarkolt a lágy, puha bélbe és kitépett egy gombócnyit. Szórakozottan gyúrogatni kezdte. Gimnazista korában szobrászkodott, akkoriban még azzal is kacérkodott. hogy talán valamikor szobrász lesz. Hol van az már! Megtűrt színész egy színháznál, ahol egy aljas nagy képű fráter, egy Dac... egy Daci,.. Egyre izgatottabban formálta, simogatta, kapargatta a kenyérbelet és amikor egy óra múlva kijött az asz- szony, meglepetten kiáltott fel. — Hiszen ez Dac Dezső! A színész elégedetten dőlt hátra a széken és farkassze met nézett a kenyérbélszob- rocskával. A kis pöffeteg Dac Dezső ott feszített a tányér mellett, ez egyszer némán és kiszolgáltatottan. A színész és felesége sokáig nézték. Aztán a színész megragadta a kis kenyérbél Dac Dezsőt és leharapta a fejét! Majd szép lassan, az utolsó morzsáig befalta az egészet! i fTótü-Mathé) ASSZONYOK a GÉPNÉL. A nyfregvházi Hullámdoboz és Zsákgyárban naponta több ezer papírdobozt készítenek. Varga Istvánná, Orosz Sánciorne. Maka Ferencné és Bancsik Andrásné feladata, hogy gép segítségével rekeszelválasztókat készítsenek a dobozokhoz. (Elek Emii felvétele) Nyíregyházi tapasztalatok Intézkedések a munkások lakásépítésének meggyorsítására Az ügy sikerének kulcsa a vállalatok kezében van Január végén jelent meg — az MSZMP Központi Bizottsága novemberi határozata nyomán — a munkások lakásépítését elősegítő rendelet. A munkások lakáshelyzetének javítása érdekében ez a rendelet egy céltudatos, határozott előrelépés, ami anyagilag is alátámasztja, hogy olyan munkások is lakáshoz juthassanak rövid időn belül, akik csak hosszú évek múlva gondolhattak volna lakásépítésre. Gyorsul intézkedni A rendelet, megjelenése óta alig egy hónap telt el. Sok minden ennyi idő alatt nem történhetett. Nyíregyháza városban kísértük nyomon, mit is tettek az eltelt hetekben. Előre bocsáthatjuk, kevés határozat, rendelet volt még, amire ilyen gyorsan tettekkel reagáltak volna az illetékesek. Ez elsősorban köszönhető a városi pártbizottság politikai, szervező intézkedésének. A városi pártbizottság és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezetői a lehetőségek ismeretében arra a megállapításra jutottak: ez a rendelet olyan kedvezményeket biztosít a munkások számára, ami egyik napról a másikra megsokszorozza a munkások lakásvásárlási és építési lehetőségeit. Ezért a reális igényekkel rendelkezők tömeges jelentkezésére gyorsan fel kell készülni. A párt, a kormány határozatának a valóra váltására céltudatos. tervszerű munkával gyors intézkedéseket kell tenni. A megbeszélések további sorozatába bevonták a városi tanács és az OTP megyei vezetőit is. akiknek konkrét feladatuk van a rendelet végrehajtásában. Első teendőként felmérték, mennyi olyan lakás épült OTP értékesítési keretben, amit már akár hetek múlva is át lehet adni az igénylőknek. Megállapodtak, hogy az OTP által építtetett lakások 80 százaléka tanácsi rendelkezésű lesz. Szép számmal van olyan lakás, amit már a tavaszi hónapokban birtokukba vehetnek a munkások. További teendő: gyors területbiztosítás a leendő építkezésekhez. A Vasvári Pál utcán ilyen célra máris átadott a városi tanács 82 lakáshoz építkezési területet. Erre a területre az OTP az ÉPSZER Vállalattal már meg is egyezett a lakások építkezésében. Újabb területek átadására több változatot is szóba hoztak. Mintegy négyszáz lakás építkezési helyéről van szó, amiről szintén rövid időn belül döntenek. A városi pártbizottság felkérte az OTP vezetőit, hogy az állami vállalatok igazgatóihoz juttassanak el egv részletes tájékoztatót, amiben Ismertessék a rendelet nyújtotta kedvezményeket és egyben kérjék meg az igazgatókat a lakásépítési támogatási lehetőségeik gyors felmérésére. illetve konkrét igények eljuttatására az OTP-hez. Ez a tájékoztató néhány napja a vállalatok vezetőinek kezében van. A tájékoztatóban többek között ismertetik, hogy az állami vállalatok munkásai lakásépítkezésükhöz a szociálpolitikai kedvezményeken felül állami támogatást és egyéb kedvezményeket kapnak, abban az esetben, ha vállalatuk lakásépítési alapjából az építési költség legalább 20 százalékának megfelelő munkáltatói kölcsönt ad. Jelentős áiiami támogatás Az állami támogatás mértéke a következő: Egyszobás lakásnál 40 000 Ft. másfél szobásnál 50 000 Ft, kétszobásnál 60 000' Ft. két és fél szobásnál 70 000 Ft. Három és ennél több szobásnál 80 000 Ft. A munkásnak a szociálpolitikai kedvezmény és az állami támogatás együttes összegével csökkentetett építési költség 10 százalékát kell előtörlesztésként megfizetnie. A legalább 20 százalékos mértékű ' munkáltatói kölcsön figyelembevételével a munkás kérelme mértékéig, legfeljebb 70 százalék erejéig építési kölcsönt folyósít az OTP 35 éves lejáratra, kedvezményes, évi egyszázalékos kamattal. A munkáltatói kölcsön kamatmentes. Az előtörlesztést. 3 vagy annál több eltartott gyermeket nevelő munkáscsaládok esetében, kérelemre, egyedi elbírálás alapján részben vagy egészben az állami költségvetés, vagy vállalata terhére el lehet engedni. További kedvezményt jelent, hogy az OTP az általa nyújtott kölcsön havi törlesztési részletet — kérelemre, egyedi elbírálás alapján — az első 3 évben mérsékelheti. A felsorolt kedvezményekkel a munkás részt vehet lakásépítő szövetkezeti, vagy egyéb (vállalati, építőközösségi) szervezésű telepszerű többszintes lakóházépí télben. illetve az OTP-beruhá- zásban létesített ilyen lakást megvásárolhatja a tanács kijelölése alapján. A tájékoztató lényege ez, de ennél sokkal részletesebb és ismerteti az eljárási teendőket is. Levél a vállalat okhoz A szakszervezetek megyebizottságai szintén levéllel fordultak minden nyíregyházi állami vállalat szak- szervezeti bizottságához, amiben felhívta^ figyelmüket az igazgatójánál lévő OTP-tájé- koztatóra, illetve felkérték őket, hogy a munkások érdekében minden törvényes lehetőséget használjanak ki a jogosultak lakásépítési, vásárlási támogatására. A szakszervezetek minden ösz- szejövetelt és egyéb alkalmat felhasználnak arra, hogy ismertessék a lehetőségeket- Az ÉDOSZ egyik megbeszélésén például felvetették azt a lehetőségei is. hogy társadalmi munkával segítsék a nagycsaládos és a fiatal munkásokat az építkezésben, A városi pártbizottság vezetői a legutóbbi titkári értekezleten szintén szóvá tették a munkáslakás-építke- zést. Kérték az alapszervezetek vezetőit, munkahelyeiken politikai. felvilágosító munkává] azon dolgozzanak, hogy minél nagyobb támogatási összeget biztosítsanak munkáslakás-építésre. Az eddigi jelzések szerint a gumigyár 15 munkáslakáshoz ad támogatást. A SZAÉV az első fél évben 10 munkást juttat kölcsönhöz és körülbelül ugyanennyi összeggel rendelkezik a második fél évre is. A legtöbb üzemben még most kezdtek a felméréshez. A vállalatokon most a sor, hogy a városi pártbizottsághoz hasonló ügyszeretettel, szívóssággal mérjék fel a lehetőségeket és minél előbb munkáslakások százai hirdessék városunkban: a párt, a kormány szavát megértették éa annak szellemében cselekedtek a vállalatok vezetői. cs. m
