Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

1973. március 3. tfTít-MAGYAROnSZA« S. oldd! A Figyelő külön melléklete Szabolcs-Szatmár megyéről A Figyelő című gazdaság- politikai hetilap legújabb számában 40 újságoldal ter­jedelmű külön mellékletben foglalkozik Szabolcs-Szat­már megyével. A rangos ki­advány élén dr. Tar Imré­nek, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága első titkárának cikke talál­ható: „Szabolcs-Szatmár új area” címmel. A szerző tör­ténelmi visszapillantást nyújt megyénk egykori elmaradott­ságának társadalmi okairól, a felszabadulás utáni hely­zetről, majd az elmúlt évek eredményeit méltatja. A többi között ezt írja: A jelentős fejlődés és az alap­jában kedvező tendenciák ellenére van néhány sajátos gondunk. Az ipar és a me­gye fejlődésével együtt fog- lalkoztatási gondjaink eny­hültek, de még hosszú ideig nem oldódnak meg. Emlí­tettem már, hogy több, mint 30 0.00 a megyéből eljáró in­gázó, és ennél többen van­nak (főként nők), akiknek nem tudunk munkát adni a megyében. A gépesítés foko­zásával csökken a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak aránya, innen is felszabadul munkaerő. A természetes szaporulat nálunk háromszo­rosa az országosnak, tehát a felnövekvő fiatalok új munkaalkalmat igényelnek. Alapvetően ez is indokolja a megye további iparosítását, amelynek sok feltétele adott (Például a Szovjetunióból • Záhonyba érkező nyersanya­gok. a mezőgazdasági ter­mékek, jó vasúti közlekedés, elegendő víz, a meglévő ipari üzemek és értékesítési lehetőségek stb.) Iparfej­lesztésünk — bizonyos mér­tékben indokoltan — ex- tenziv jellegű. A munka ter­melékenysége alacsony, bár évről évre növekvő. A másik sajátos gondunk a megyei munkásság munkabé­rének színvonalával kapcso­latos. Több ok miatt — új „kezdő” üzemek, az országos átlagnál kevesebb szakmun­kás. az ipar szerkezete, a munkatermelékenység ala­csonyabb foka, alacsonyabb átlagszintről való indulás, majd a munkabér növelésé­nek behatárolása stb. — a munkások átlagos havi kere­sete csupán 85,1 százaléka az országosnak, és 88,7 száza­léka a vidéki átlagnak, Re­A panasz több száz embert érint és úgy tapasztaljuk, a felettes szervek intézkedése nélkül nem lesz foganatja. A távfűtéses házak hőköz­pontjainak zajos működésé­ről van szó, amely csak a földszinteken több, mint há­romszáz ' családot érint, de szenvednek tőle az első, sőt a második emelete­ken is... Mintegy 1500—2000 nyír­egyházi nyugalmát, idegzetét rombolja a villanymotorok zaja. S nincs menekvés, éj­jel-nappal kénytelenek elvi­selni a monoton, idegölő zú­gást, amit nem lehet meg­szokni. mert felül van azon a „hangküszöbön”, amit zök­kenő nélkül el tud viselni a fül Úgy tűnik, nincs ellen­szer a zajártalom ellen, ed­dig legalábbis csak tüneti „kezelésről” beszélhetünk megnyugtató megoldásról nem. Kiknek köszönhetik a lakók ezt a „házi áldást”? Messzire vezetnek a szálak, egészen a magas zajszínt el­lenére az ilyen villanymoto­rok üzembe helyezését enge­délyező szervig. De a zajszínt ismeretében tehettek volna ellene a beruházók is, a lakó­házakon kívüli elhelyezéssel, hangszigeteléssel és ki tudja még milyen módon. A tény viszont az, hogy a lakások pin­méljük, a közeljövő bér­intézkedései javítanak ezen a helyzeten. Végül így fejezi be tanul­mányát: A megye gazdasági fejlődésével együtt növekszik a lakosság általános, szakmai és politikai műveltsége is. Nem kis erőfeszítéssel, de alapjában megteremtődtek a művelődés tárgyi és szemé­lyi feltételei. Például 1945- ben 878 általános iskolai tan­terem volt 1300 nevelővel, 1971- ben 2056 tanterem 4383 nevelővel. A nagy fej­lődés ellenére is 16 éves ko­ráig a tanköteles korú gyer­mekeknek csak 72,5 százalé­ka végzi el a 8 általános is­kolát. Ipari szakmunkáskép­zés a felszabadulás előtt nem volt. 1949-ben 1846, 1972-ben 8217 fiatal tanul ipari szak­mát. 1945-ben 11 középiskola működött 1750 tanulóval, 1972- ben 29 középiskolában 11 563 diák tanul. Főiskola a megyében korábban nem volt, most kettő van. a pe­dagógiai főiskola 1439 nap­pali és 1013 levelező hallga­tóval és a mezőgazdasági fő­iskola 381 nappali és 39 le­velező hallgatóval. A közművelődés, az egész­ségügyi, kommunális ellátás és a szolgáltatás is sokat fejlődött, s alapjában kielé­gíti a lakosság szükségleteit. A megye lakossága nagyra értékeli. az elért eredménye­ket. helyesli, elfogadja a párt politikáját és cselekvőén részt vesz a fejlesztési ter­vek megvalósításában. „Az adottságok kihasználá­sával” című cikkében dr. Pénzes János, a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács el­nöke megyénk mezőgazdasá­gi termelésével foglalkozik. Ezt írja a többi között a feladatokról:- • ■ Szabolcs-Szatmár megye természeti és közgazdasági adottságainak mind hatéko­nyabb felhasználása állandó feladat. Abból indulunk ki, hogy az élelmiszer-gazdaság­nak még hosszú időn ke­resztül meghatározó szerepe lesz a megye gazdasági éle­tében. Minden fontos ágazat fejlesztéséről még az idén távlati tanulmányterv készül, amelyek figyelembe veszik a megye mezőgazdasági terme­lésének hagyományait, az adottságok jobb hasznosítá­sának lehetőségeit, s nem céjében vannak a hőközpon­tok, a zajt átveszik a falak. Nincs alvás, nincs pihenés. Tudomásunk szerint az újon­nan épülő házakban megfele­lőbb szigeteléssel látják el a hőközpontokat, de ez kevés vigasz a régebbi házak lakói­nak... Mit lehet tenni a zaj el­len? Az ingatlankezelő válla­lat esetenként cseréli a legza­josabb motorokat, de ezek egyedi gesztusnak is tekint­hetők, generálisan nem hoz­nak megoldást valamennyi „hőközpontos lakásban”. A feladat ennél nagyobb, el szükséges készíteni a műszaki „menetrendet”, valamennyi zajos hőközpont folyamatos hangszigetelésére — amint teszik más városokban is. Egyben anyagi lehetőséget szükséges biztosítani, akár a felettes szervek külön támo­gatását is kérve, a motorok folyamatos kicserélésére, jobb hazai vagy külföldi gyártmá­nyok beszerzésére. A probléma ismeretében mondjuk: a veszélyes zajfor­rások sokkal több figyelmet érdemelnek. Nem néhány ér­zékeny fülű lakó panaszáról van szó hanem százak ideg- rendszerének, egészségének megóvásáról, közérzetéről, nyugalmáról. P. O. utolsósorban a népgazdaság­nak élelmiszer--gazdaságunk­kal szemben támasztott igé­nyeit. Cikke a következő megál­lapításokkal végződik: A megye élelmiszer-gazda­sága gyorsan fejlődik. A he­lyi tartalékok jobb kihasz­nálása mellett az élelmiszer- gazdaság korszerű fejleszté­se érdekében nélkülözhetet­len természeti és közgazdasá­gi adottságainknak pótlóla­gos befektetések, korszerű fejlesztések és beruházások útján való jobb hasznosítása is. Bíró László, Nyíregyháza város tanácselnöke Nyíregy­háza — „kamaszkorban” cí­mű írásában a megye fővá­rosával foglalkozik. Érde­kes írásából idézzük az aláb­biakat: Nyíregyháza ma éli ..ka­maszkorát”. Sok mindent ki­nőtt, és az iparosítás, a ma­gasabb jövedelmek nyomán megteremtett anyagiak ré­vén mind szorítóbb gond a szolgáltatóhálózat elégtelen­sége. A városon kívüli te­rületeknek. szinte az egész megye lakosságának gondja például a nyíregyházi szer- vízhálózat további nagyará­nyú fejlesztése, az új vegy­tisztító és mosóüzem létesí­tése, a közlekedés helyzeté­nek megjavítása. Az urbani- zálódási folyamat még na­gyobb lakásépítési ütemet követel, hiszen az építkezé­sek gyors üteme ellenére sem csökkent például a la­kásra várók száma. Első­sorban a megyét érintő prob­léma például a középiskolai kollégiumok szűkös volta, a szakmunkásképzés javításá­hoz elengedhetetlen új in­tézetek (elsősorban a keres­kedelmi - -Oktatási központ) hiánya is. A gazdag terjedelmű mel­lékletben találkozunk dr. Czimbalmos Bélának, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek írásával „Települések és életkörülmények" címmel. Cs. Nagy István, a megyei pártbizottság osztályvezető­je Záhonyról irt. cikket „Az ország keleti kapuja” cím- • mel. Dr. Margócsy József, a tanárképző főiskola főigazga­tója „A szellemi felemelke­désért" címmel publikált írást, Érdekes cikkek számolnak be a Szabolcs megyei Építő­ipari Vállalat, a Nyírbogdá- nyi Kőolajipari Vállalat, a Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár, a Nyíregyházi Gumigyár, a VÁG ÉP, a sza­bolcsi MEZÖBEB, a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat, a dohányfermentáló válla­lat munkájáról, életéről. Még sorolhatnánk a neve­ket, a~ olvasó minden jelen­tős üzemünkről, intézmé­nyünkről talál anyagot a Figyelő mellékletében. Az igazgatóhoz egy fiatal­ember kopogtat be. — Elnézést, önök keresnek gazdasági szakembert? — Hogy hívják? — kér­dezi az igazgató. — lvánov. — lvánov? — Igen. — Sajnálom, nem alkal­mazhatom. — És vajon miért nem? — kérdezi elképedve a fia­talember. — A magyarázat egysze­rű: én is lvánov vagyok. — No és? — Mi az, hogy no és? Nem érti? Majd elkezdődnek az áskálódások, a fúrások, figyelgetések. Előszedik a személyi lapomat, belefirkál­nak. Nos, száz szónak is egy a vége: velem egy nevűeket nem alkalmazhatok. Ez alap­elvem! MEGIEÚYZÉS Zaj (igy ben „A boldog ember” faluja Jegyzetek Magosliget—Uszkáról Magosliget, Uszka. Két pa­rányi falucska, a megyeszék­helytől legtávolabbi részen! A járási székhely, Fehérgyar­mat is csaknem félszáz kilo­méter. Téli időszakban jutottunk el a messzi útra. Nem dider- getős az idő, az esők, havazás után mély és erős a sár. Is­kolások, asszonyok, férfiak lábán gumicsizma. Ilyenkor ez az uralkodó lábbeli. Ligeten a közös tanács. Ke­lemen Bálint vb-titkárral ülünk le ismerkedni, a két falucska életéről. Sokat tud a vb-titkár, helybeli ember Először is történetet, helye­sebben irodalomtörténetet idéz. Móricz Zsigmond Joó Györgyéről szól, aki Papp Mi­hály néven élt családjával Magosligeten. S Mihály bácsi már meghalt, sokan keresték fel élete utolsó szakaszában a rádiótól, televíziótól és írók. Minden kérdezősködésre az volt válaszának mottója: „Jól írta meg Zsiga azt a könyvet.” (ia/dátlan házak, 1965. január elsejével egye­sült közös államigazgatásra a két kicsi szatmári falu. Li­geten 88 család, Uszkán 92 család él, 184 lakásban, öt la­kás elhagyatottan üres, meg­haltak öreg tulajdonosaik. Az élő gyerekek másutt — központibb helyen — vannak,, nem tartanak igényt a családi házra. Másképpen élnek a maiak, az évtizedekkel korábbi re-, gényhóssel szemben. 86 tele­vízió van a két falucskában. Rádió, a táskásokat és a kéz­be foghatókat is számítva, há­rom is jut egy családra. Saját autó? Nem lepődik meg a hivatali ember. Kilenc személygépkocsi van — így mondja —. hét tsz-tagé. Még­sem megtartó, marasztaló hely a két határszéli . falu. Csak egy-egy mellékutcájuk van, s azokba is járdát épít­tetett a tanács. Minden falu­ban álló villanyoszlopon hi­ganygőzlámpa ég éjjel. Ve­gyesboltokba lehet vinni a pénzt, árujuk igény szerint mindig van. 1 800 000 forint a okosság takarékbetétje. Csa­ládonként átlag tízezer forint. Három évvel az' emberemlé­kezet óta nem tapasztalt ár­vízi kár után. Mégis: gazdátlan házak, porták. Előkerül a házasság­kötési napló. 1967—68-ban há­rom, 69-ben kettő, 1970-ben négy, 71-ben hét, 72-ben két házasságkötés történt Ligeten és Uszkán. Hány új pár ma­radt. lakik a faluban? Tíz. A többiek elmentek. És men­nek el a fiatalok, és másutt élnek, kötnek házasságot. Évről évre kevesebb az is­kolás gyerekek száma. Nem tétlenkednek Elgondolkodtatóak a tények t- adatok. A két falu — alig kilométernyi elválasztódással — több évi átlag fejlesztési alapja 24 ezer forint körüli volt. Ugyan, milyen nagy dol­gokat lehetett ebből készíte­ni? Elment iskola, művelődé­si ház, vagy a közkút felújí­tására. A pluszeredmény a lakosság jó szándéka, társa­dalmi munkával (mint példá­ul a járdák). Most majd mintegy harmadrésszel meg­növekedik a saját fejlesztési alap. Az eddigi évi 150 forint­tal szemben 200 forintot fi­zetnek családonként. A múlt évben KISZ-klubot létesítet­tek Uszkán. Csak bizony igen kevés a vendége. A fiatalok elmennek középiskolába, vagy szakmát tanulni, s ritka ven­dégségben járnak otthon. Mitid a két falucskában kü­lön művelődési, ház. könyv­tár. De a művelődési házak nem tudnak vonzó programot adni. Az utóbbi két évben egy-egy népdalestet rendez­tek. A 60-as években telt há­za volt a mozielőadásoknak. Pótszékeket kellett betenni. Most elenyészően kevés a kö­zönség. Az idős lakosság le­ül otthon a televízió elé, fia­talok pedig nincsenek. Idén felújítják a két falu főutcáján áthaladó köves- utat. jelentős állami támoga­tással. A nem nagy számú la­kosság mintegy 60 ezer fo­rint, társadalmi munkát kész végezni. Tatarozzák a ligeti művelődési házat is. Mii remélnek? Mindkét helyen sikeresen felszámolták a korábbi ci­gánytelepet Tizenhat cigány- család épített tanácsi és OTP­segítéssel jó telekre szép há­zat. A megye mezőgazdasága szocialista átszervezésének el­ső sikeres állomása volt Ma­gosliget. A szövetkezetivé vált falu lakossága a „Keleti Nap­sugár” jelképes nevet adta közös gazdaságának. S a ke­vés határral hamarosan egj'e- sültek az uszkaiakkal. Most már a „Keleti Zöld Mező” ne­vet adták közös gazdaságuk­nak. így is csak kevéssel több az összes közös földterület ezer hektárnál (1800 hold). A tagok száma 236, a dolgozó tagoké 170. A helyzetnek megfelelően eredményes a szövetkezeti gazdálkodás. De a fiatalokat •nem vonza, nem marasztál- ja. A mostani zárszámadó közgyűlésen is akadt Olyan felszólalás, amely a gépesí- teitség fokozását .sürgette. Köztudott, ennek hiányában nem sok eredménnyel . jár a fiatalok „aeité'ása”., A gé­pesítéshez nedig alap !-m’l,‘ nem elég csak a kívánság. És itt nincs minden rendben. Hozv mit. remélnek’ A: vb-titkár mondta: most öt ház van gazdátlanul. Lehet, hogy tíz év méiya minden másodiV-barmadik azzá A fiatalok mar--ir"'v, nem veszik át örök'édV'meen az itteni rorH'mt A környe­ző. , hentebhi” t-r"zségQk. fő­leg Tierabeds Ve f.* ­további körös md-'o’ésre a ligeti—nszkai határt. De a két picike falu? 7láp!a sikerülne minél hosszabb idő­re megtartani őket... Asztalos Balint Az idén is több ezer zakót készítenek a VOR nyíregyházi gyáregységében szovjet megrendelésre. Képünk: Mlinárcsik Júlia KlSZ-titkar szocialista brigadvezetö műszakonként 90—100 zakó ujjvarrásával készül el. (Elek Emil felvétele) B. Briker ét A. Visnyevszklj: ALAPELV — De hiszen mi nem va­gyunk rokonok! — Nem tesz semmit. — Már miért ne tenne? Nekem irataim vannak... Tessék, nézze meg... Tám- bovból jövök. Apám Pável Ivánovics lvánov! — Oh, Pávljusa! Hát mi­ért nem szóltál előbb? Drá­ga kisöcsém! — öleli át lel­kendezve a fiatalembert. — Hát egyenesen Támbovból jösz? Miért nem írtál előbb a te nagybácsidnak, te kó­pé? A fiatalember szemmel láthatóan tanácstalan. — - Semmit sem értek... — Dehogynem kiskorpám! Rokon vagy Pávljusa! Keb­lemre pajtás! összeölelkeznek. A direk­tor lopva letörli könnyeit. — Es most mi lesz a te­endő? — kérdi kurtán a fia­talember. — Mi lenne kisöcsém? Minden el van intézve. — De hiszen a rokoni kapésolat... — Hülyeség! Kinek jutna eszébe? Nem csak egy lvánov él a világon, nem igaz? Azt mondjuk, csak névrokonok vagyunk. De ez most másodlagos, beszél) magatokról, anyádról, a ml Másenykánkról. — Köszönöm, anyám jól van... csakhát ő nem Mása. — Már miért ne lenne Mása? — Mert ő Tátyjána Nyifen- lájevna Ivánovná. — Szóval Tanya, és nem Mása? Az igazgató hirtelen felug­rik, magára kapja a zakó­ját. — Bocsásson meg fiatal­ember, hiba csúszott 'a do­logba... Mi csupán névroko­nok vagyunk. — Mehetek a személyze­tishez felvételre? — Nem — mondja as igazgató. — Rokonnevúeket nem alkalmazhatok... Tudja, pusmogni kezdenének. Ná­lam az alapelv — sérthetet­len!... Fordította: Baraté Rozália i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents