Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

* óJttéft KELET-MAGYARORS*A«l T073. twärefws 8. Szülők fóruma Nagymami a családban Hányszor hangzik el fiatalasszonyok ajkáról: — Jó annak, akinél otthon van a nagymama és vigyáz íz unokára... Könnyű annak. Nem kell korán reggel 'ipelni a kicsit az óvodába... Ha beteg a gyerek nem cell otthon maradnia, stb. Persze akadnak édesanyák, akik úgy véleked­jek: jobb, ha a kicsi óvodába jár. legalább nem ontja el a nagymama. Szakszerű nevelést kap. A cözösségi életre nevelik. Nálunk mindig vita van a “verek miatt, elkényeztetett, mindent megenged neki. De nem adhatom óvodába, mert kész a harag... Ezek után felmerül a kérdés: Vajon melyik ne- elési forma jobb? Nehéz lenne egyértelműen egyik vagy másik mellett szavazni. Ez nagymértékben függ i gyermek egyéniségétől, egészségi állapotától, egyéb körülményeitől. Például, ha sokat beteg a gyerek, eltétlenül előnyösebb az otthoni nevelés, de ha ún. „problémás" családi miliőben él. akkor az óvodai talaj jelenti a biztonságosabb nevelést. Az óvodai foglalkozás neveléstudományi alapokon nyugszik, feltétlenül helyes irányt követ. De milyen a helyes otthoni nevelés? Milyen az ún. „ideális nagymama”? Kerestem és találtam „ideális nagymamát”, aki gyermekei legteljesebb megelégedésére neveli unoká­ját. íme a módszere: — Először is a nevelési problémákat mindig megbeszélem gyermekeimmel. Hiszen az ő gyerme­kük, ők szeretnék nevelni, ha néha közvetett úton is. Én már felneveltem az én gyermekeimet az én régi módszereimmel. Ma már mások a követelmények és én ezt természetesen megértem. Ha valamilyen ne­velési elvükkel nem értek egyet, akkor azt meg is mondom, és nyugodt légkörben megbeszéljük. Hi­szen mindannyiunknak egy a célja —, hogy helyesen neveljük a kicsit. Egy biztos: nem minden rossz, ami régi, és nem minden jó, amit gyermekeim modern nevelési elvnek tartanak. Ezt a két szemléletet kell közös nevezőre hozni, a gyermek érdekében. Nekem a legnagyobb segítséget az jelenti, — folytatja a nagymama, — hogy sokat olvasgatok mo­dern gyermeknevelésről szóló könyveket! Igyekszem ezeket alkalmazni —. és belekeverek egy kis „régi­módi szeretet” is. Ez a jó recept! — nevetett kissé huncutul a nagymama. Elgondolkoztam okos szavain. Mennyire igaza van. Mennyi természetes intelligenciával rendelkezik. A legfontosabb, hogy a fiatalokkal egyetértésben ne­veli a gyermeket! Nem él vissza ..monopolhelyze­tével”, hogy a fiatalok rászorulnak, és nem saját csalhatatlannak hitt elvei szerint neveli unokáját Ha már segíti, igyekszik értékes segítséget adni, el­olvassa a modern gyermekneveléssel foglalkozó könyveket, őszintén törekszik arra. hogy gyermekei segítségére legyen. Szóváteszi, ha valamivel nem ért egyet. Nem a vita céljából, hanem a gyermek ér­dekében. A korszerű nevelést követi, a régi elvekből ő ..csak” a szereíetét adja. De milyen értékes ez! Nem vakítja el a szeretet, nem gátolja az «kos nevelési módszerek felhasználásában, nem rontja él a kicsit Példát mutat arra, hogy egy nagymamának sem szégyen tanulni, sőt! Ez még magasabbra emeli em­beri értékét és azt a segítséget, amelyet gyermekei­nek nyújt, (fk.) A kis malac és az iskola Egy garas, meg két garas, volt egyszer egy kis malac. Széles háta szürke volt, raj­ta két fekete folt. S egy garas, meg két ga­ras, ez a kedves kis malac elgondolta, úgy biz a, mi­lyen az az iskola. S hátán új ragyogó táska, s indult egy nap iskolába. Egyik osz­tályba benyit. Tanító néni tanít ott, s a szava szigorú, figyel leány és fiú. S a kis malacra tekint: — Hát te mit keresel itt? — Nekem, röf, röf, egy a vágyam, tanulni az iskolá­ban. — No, ha tanulni akarsz, ide figyelj, kis malac. Mosd meg előbb a füledet, róla va­karni lehet a fekete koszt, sarat, s mossad meg az or­rodat, mert hisz az is csupa sár, látszik, hogy sárban turkál. S mosd meg a négy mocskos csülköt, nem lehet így padba ülnöd. S fürödj is meg, úgy biz a. Eredj szé­pen most haza, s gond le­gyen a tisztaságra, s úgy jöjj majd az iskolába. Egy garas, meg két garas, megy haza a kis malac. S ahogy bandukol haza, az út szélén pocsolya, csupa sár az és mocsok, fürödni ab­ban szokott, most is bele­fekszik, s tőle még sárosabb lesz a bőre. Sáros lesz az orra, lába, s nem megy töb­bet iskolába. Ölbey Irén FIATALOK g|j FIATALOK ™ FIATALOK SS! FIATALOK SS FIATALOK TÖRD A FE SED J Vízszintes: 1, Megfejtendő (a hatodik négyzetben kettőzött mással­hangzó). 6. Ajándékoz. 7. Asztaloshoz közelálló iparos. 8. Rudnai Pál. 9. Római 1004. 11. Megforgatott dió!!!! 12. Miskolc hegye. 14. Martin Luther ... 16. Megfejtendő. 18. Megfejtendő. 20. Hanni­bál népe volt. 21. Puha fém. 22. Égitest. 24. Fehérnemű. 25. Az egyik elektróda. 27. Idő, távirati stílusban. 28. Európai nép. 29. ____, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Függőleges: 1. 1504, római számmal. 2. Visszaás! 3. Néma Sacikaü! 4. Szintén. 5. Ceruza. 6. Megfejtendő. 10. Létezik. 11. A „d” zenei félhangja. 13. Furulyaféle. 14. ... László (magyar király). 15. Meg­fejtendő. 17. Liba. 19. Pénz­intézet. 21. Eső jelzője lehet. 23. PÓÓ. 24. Női név. 26. Diplomáciai Testület. 27. IH. Megfejtendő: Folyóóriások vízszintes 1., 16., 18., függő­leges 6., 15.). Múlt heti megfejtés: AUSZTRÁLIA — AZSIA — AFRIKA. Könyvjutalom: Berky Ka­talin Nyírbátor, Fedor Ibo­lya Nagyhalász, Láng Ildikó Mátészalka, Szakács Imre Mérk és Zlota Valéria Nyír­egyháza. ÚTTÖRŐÉLET *.yoi iMÍftf jp rti Záhonyi híradó Igen ötletes megoldással tudósítottak úttörőéletükről a záhonyi pajtások. Nem ha­gyományos levelet írtak, ha­nem elküldték a „Záhonyi út­törő híradó” című sokszoro­sított kiadványuk egyik pél­dányát. Az „újság” a színes tudósításoktól a csatakiáltá­sokon át a matematikai rejt­vényig sokféle olvasnivalót tartalmaz. Beszámolnak arról, hogy a járási úttörőelnökség vetélke­dőt szervezett a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából, amelyen a záhonyi pajtások a második helyen végeztek. Ehhez a ve­télkedőhöz egy kiállításra va­ló anyagot is összegyűjtöttek. Pócsik Ibolya arról számol be tudósításában, hogy igen megörült, amikor megtudta; őt választották Télapónak. Idézünk ebből az írásból egy részletet: „Mire minden gye­rek megkapta az ajándékot, bizony egy kicsit elfáradtam. Mégis, ez a nap örök emlé­kem marad, mert rájöttem, ajándékot adni ugyanolyan öröm, mint kapni.” Fabu Gabriella arról írt, hogyan készítették a bábukat, ho­gyan tanulták meg a szöve­get a legutóbbi bábelőadásra. Szőke Valéria pedig egy olyan pályaválasztási tanács­adásról tudósít, amelyen úttö­rők pantomimmozgással mu­tattak be jó néhányat a vá­lasztható szakmák közül a nyolcadikosoknak. Gyurindák Anna könyvszemléje több ér­dekes olvasmányra hívja fel a pajtások figyelmét. Beküldött lapjuk logikai és számtani feladványokat is tartalmaz. A helyes megfej­tők között jutalomkönyveket sorsolnak ki. T smart és Csumart* (AVAR NÉPMESE) Lamart és Csumart elvá­laszthatatlan jó barátok vol­tak. Egyszer, amint mind­ketten dolgaik után néztek, Csumart egy erszényt talált az úton. Az erszényben ren­geteg arany volt. Csumart megmutatta barátjának, hogy mit talált. Amikor ha­zatértek, Csumart megállí­totta Lamart egy nagy odvas fa mellett, nem messze a fa­lutól és azt mondta: — Barátom, felezzük meg az aranyat. A ravasz Lamart azonban így válaszolt: — Ugyan miért feleznénk. Legjobb lesz, ha elrejtjük a fa alá. Vegyél magadhoz egy keveset, a többit meg ássuk el. hogy senki meg ne ta­lálja. Majd ha szükségünk lesz rá, veszünk belőle. Csumart beleegyezett. Késő éjjel azonban Tí­márt viszatért az odvas fá­hoz, kiásta az elrejtett ara­nyat és magával vitte. Telt, múlt az idő. Csumart. nak szüksége lett az aranyra és elment Lamarthoz: — Barátom — mondta — szükségem van néhány aranyra, gyere, menjünk ke­ressük meg a rejtekhelyét. Lamart beleegyezett és el­hagyták a falut. A nagy od­vas fához érve ásni kezdtek. Ástak és ástak, de aranyat bizony nem találtak. És La­mart ekkor kiabálni kezdett: — Eh, Csomart! Te gaz­ember! Te bizony előre el­* Lamart — kapzsi, fukar. Csumart — jószívű. loptad az aranyat! Légy át­kozott örökre! Csumart földig hajolva es- küdözött, hogy ő bizony el nem vett egy darabot sem, de Lamart hajthatolan volt, megragadta Csumart és ma­gával vitte a bíróhoz. Az igazságosságáról híres bíró meghallgatta mindket­tejüket, majd megkérdezte Lamartól: — Vannak-e tanúid arra, hogy Csumart vitte el az aranyat? Lamart azt felelte: — Az a nagy odvas fa az egyetlen tanúm, ahová elrej­tettük az aranyat. A bíró fölöttébb elcsodál­kozott ezen a furcsa vála­szon, hisz ilyen tanúról még eddig soha sem hallott Másnap aztán mindhár­man kimentek a nagy fához és a biró megkérdezte a fá­tól: — Mondd, ki lopta el az aranyat? — Csumart lopta el — vá­laszolta a fa emberi hangon. A bíró ezt hallván megpa­rancsolta: gyújtsák fel az öreg fát. Az öreg odvas fa egykettőre tüzet fogott, re­csegett, ropogott, s ekkor az üregből kiáltás hallotszott: — Jaj, meggyulladok! Se­gítség! A tüzet azonnal eloltották, s a fa odvából előbújt La­mart reszkető öreg apja. A biró nagyon mérges leit. Büntetésből elvette Lamart minden aranyát és Csumart- nak adta. Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália Az apa ezekkel a szavakkal szidja fiát: — Már jó néhányszor meg­tiltottam, hogy gyufával ját- szál! — Én nem játszom vele, csupán rá akarok gyújtani — felelt a fiú. Jóska kérdezi Jancsit: — Mi van ebben az üveg­ben? — Viz. — Azt hittem, hogy valami innivaló. ★ — Pétiké adtál friss vizet a halaknak? — Miért, édesapa? Hiszen még az előbbit sem itták ki. Tanító: A vakond naponta annyit eszik, amennyi a test­súlya. Tanuló: Kérem, tanító bá­csi, és honnan tudja a va­kond, hogy mennyi a súlya? Egy néni: Pétiké, jár már a kishugod? Pétiké: Még nem, de lába már van. Két futballozó gyerek be* verte az egyik ház ablaka t. A házfelügyelő elkapta őket és az egyiket megkérdezte: — Hol laksz? — Sehol. — Hát te? — kérdezte a másikat. — Én egy emelettel fel­jebb. Ez egy igen okos papagáj. Ha meghúzod a jobb lábát, énekel. ha a balt, verset mond. — És mi van akkor, ha mind a két lábát meghúzzuk? — Leesem, te okos — szó­lalt meg váratlanul a papagáj. Szlovákból fordította: Dr. Papp Sáadorné Az a§ontq\fu{-0 1ADNAG) . ÁBOR ÉS MEKIS JÁNOS SZATIRIKUS KÉPREGÉNYE 16. Harács Ede, a vállalat újí­tási felelőse hallott valamit pletykázni az új főkalkulá­tor különös hobbyjáról, s mivel akkoriban éppen sokat cikkezett a sajtó a Pyromá- niai Művek selejtes gyufái­ról, nyomban elhatározta, hogy felkarolja a derék újí­tót. És nagyon csodálkozott a mafla kartárs vonakodásán. 17. — Hallottam, hogy ma­ga... izé kartárs, milyen összeférhetetlen, karrierista fráter. Harács kartárs, pon­tosan informált — szólt a Vezér jeges hangon Irinyi­hez. És a derék feltaláló, aki már a gyártás beindítá­sában reménykedett, mikor az igazgató hivatta ... 18. .. .Felidézte magában Ha­rács kartárs atyai jó tanácsát: „Nézze szakikám! Ha oké, hogy felezzük a pénzt, én kibulizom rá a kétezer fron- csi újítási díjat magának.” S míg ezen merengett, nem hallotta a Vezér további magvas tirádáit, a csattanót is csak röptében: — Ki van rúgva! (Jövő szombati számunk­ban folytatjuk). AZ ÓRA Az óra mindig ébren ketyeg és jár a mutató és nem alszik el sohasem. Ha a reggel suhanva jő, az óra int: kelj fel korán, ki az ágyból, kis úttörő. És figyelmeztet nappal is, ne lustálkodj, mert száll a perc. S a szava igaz, nem hamis. És éjszaka is éberen ketyeg, figyel, nem hun'e szemét soha egy percre i. Tanulni tőle mit lehet? Légy szorgalmas és légy serény’ munkában teljen életed. Ölbey Irén 1ÉGTÜNDÉR Árva jégtündérnek holdfény a ruhája, sírni kezd, ha a Nap lekacsint reája. Bimbó ellensége, hóvirág kergeti, söprüs hóember apja fenyegeti. Bencze József l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents