Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

S. Md it *npr-fir«yyWRöfts* nn WfS, mirditB M OKTÓBER 2—7s Moszkvában rendezik a békeszerető erők első világkongresszusát Idén ősszel, minden való­színűség szerint október 2—7 között Moszkvában rendezik meg a békeszerető erők első világkongresszusát, amelynek előkészítő konzultatív érte­kezlete vasárnap fejezte be munkáját a szovjet főváros­ban. A háromnapos találko­zón részt vett az Országos Béketanács delegációja is dr. Zsebök Zoltánnak, a béketa­nács alelnökének vezetésé­vel. A konzultatív találkozóról hétfőn nyilvánosságra hozott közlemény szerint a tanács­kozás résztvevői „hasznos és konstruktív eszmecserét foly­tattak a kongresszus ralimról tartalmáról, előkészítésének és meeszervezésének formái­ról”. A közlemény fe'sorolja azokat. a minden népet fog­lalkoztató legfontosabb prob­lémákat, amelyekre a kong­resszus előkészítésének idő­szakában a legnagyobb fi­gyelmet kell fordítani. Köz­tük említi a közel-keleti konfliktus megoldását, az in­dokínai megállapodások vég­rehajtásának kérdését, a le­szerelésnek, a nemzeti függet­lenségnek, a gyarmatosítás elleni harcnak és a nének kö­zötti békés együttműködés­nek a problémáit. Romes Csandra, a Béke­világtanács főtitkára, vala­mint a moszkvai találkozó el­nökségének több más taeí” hétfőn a szovjet békebizott­ság székházéban nemzetközi sajtóértekezleten ismertette a tanácskozás eredményeit, s a résztvevők felhívását a vi­lág minden országának né­peihez és szervezeteihez, mindenkihez, aki kész hozzá­járulni a moszkvai világ- kongresszus előkészítéséhez és lebonyolításához. A Béke- világ tanács főtit­kára a sajtóértekezleten kije­lentette: a moszkvai konzul­tatív találkozó új fejezetet nyitott a békemozgaíom tör­ténetében, mert soha nem volt még példa arra, hogy a legkülönbözőbb mozgalmak, szervezetek, pártok ilyen széles fórumon találkoztak volna. A sajtóértekezleten részle­tesen ismertették a moszkvai világkongresszus előkészíté­sének programiét, amelvben további konzultációk, nem­zetközi és regionális konfe­renciák szerepelnek. Rendkívüli állapot Kambodzsában A kambodzsai felszabadító erők helyi idő szerint vasár­nap, a kora reggeli órákban rakétatámadást intéztek a kambodzsai főváros központ­jától 11 kilométerre lévő egyik külváros ellen. A Phnom Penh-i parancsnokság szerint 9 személy életét vesz­tette. A kormánycsapatok viszonozták a tüzet és légi­erejük amerikai gépek tá­mogatásával bombázta a kör­zetet. A felszabadító erők rakéta- támadására alig néhány órá­val azután került sor, hogy So Pofra százados, Norodom Szihanuk egyik veje repülő­gépről két bombát dobott a Phnom Penh-i elnök! palotá­ra. Hivatalos személyek sze­rint a támadás húsz ember­életet követelt és legalább 35 személy megsebesült. A kam­bodzsai rezsim vezetője, Lón Nol azonnal rendkívüli álla­potot hirdetett és lemondta a Norodom SzihanUk-kormány megdöntésének harmadik év­fordulója alkalmából terve­zett ünnepségen való részvé­telt. Norodom Szihanuk her­ceg rokonait, a kambodzsai királyi család minden tagját A to­sú­iiáziőrizetbe helyezték. Lón Nol-rezsim hétfőn vábbi , intézkedésekkel lyosbította a Phnom Penh-i elnöki palotát szombaton ért bombatámadás nyomán meg­hirdetett rendkívüli állapo­tot. Betiltott minden tünte­tést, nagygyűlést, vagy ülést, a közutakon öt embernél többnek nem szabad csopor­tosulnia. Feltűnést keltett Keo An­nak, a Phnom Penh-i egye­tem jogi kara professzorának letartóztatása is. A professzor 1972 júniusában jelöltként indult az akkori elnökválasz­táson. örizetbevétele kapcsán a hírügynökségek emlékez­tetnek arra a kijelentésre, amelyet a választási hadjárat során tett: azt mondotta, ha elnökké választanák, habozás nélkül megengedné, hogy No­rodom Szihanuk „egyszerű állampolgárként” visszatér­jen Kambodzsába. A Reuter értesülése szerint hétfőn 40-re emelkedett a Phnom Penh-i elnöki palota ellen elkövetett bombatáma- dás halálos áldozatainak szá­ma. Bérli nguer-interjú az Unitában Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára vasárnap az Unita hasábjain terjedelmes inter­júban fejtette ki véleményét az OKP és az SZKP között Moszkvában tartott megbe­szélésekről. Egyúttal vázolta az olasz kommunisták tevé­kenységét, amelyet a demok­ratikus, békés és egységes Európa megteremtéséért folytatnak. A szovjet—olasz pártközi tárgyalások eredményét po­zitívnak értékelte, mert hoz­zájárult ahhoz, hogy az őszinte véleménycsere révén egyetértés alakuljon ki a két párt között fontos nem­zetközi kérdésekben. Hangsúlyozta: az olasz kommunistáknak a szovjet párthoz fűződő kapcsolatait az internacionalista együttmű­ködés, a kölcsönös és teljes egyenlőség, az önállóság, az egymás belső ügyeibe való be nem avatkozás elvei ve­zérlik. Az OKP utóbbi időben megélénkült nemzetközi te­vékenységéről szólva Berlin­guer kifejtette, hogy az európai színtéren pozitív változások lehetősége rajzo­lódott ki, majd elmondta, hogy az OKP az általános kérdésekben együttműkö­désre törekszik Európa va­lamennyi kommunista párt­jával, népi erejével, más kérdések pedig a nyugat­európai tőkésországok kom­munista és munkáspártjai­val való külön együttműkö­dést igénylik. Az általános célkitűzések: a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtése, a fegyver­zetcsökkentés, a Kelet- és Nyugat-Európa közötti együttműködés előmozdítá­sa minden téren. „Arról van szó — hangoztatta — hogy a kölcsönös bizalom és bizto­sítékok olyan rendszerét te­remtsük meg, amely lehető­vé teszi a katonai tömbök fokozatos leépítését és vé­gül felszámolását.” Panamában folytatja illését a Biztonsági Tanács. A Biztonsági Tanács Pa­namába kihelyezett üléssza­kán Panama és Peru kül­döttsége együttes határozati javaslatot terjesztett elő a Panama-csatorna övezeté­nek kérdésében. A határoza ti javaslat indítványozza: — Hatálytalanítsák a pa namai földszorosra vonatko­zóan 1903-ban megkötőt: egyezményt és kössenek új szerződést; — tartsák tiszteletben Pa­namának a köztársaság égési területén való szuverenitá­sát; — a csatornaövezetet csa­tolják vissza a Panamai Köz­társasághoz és szüntessék meg az Egyesült Államok jogi fennhatóságát a jelzett térségre; — ruházzák a Panamai Köztársaságra a felelősséget az óceán-közi csatorna ha­tékony üzemeltetéséért. A Biztonsági Tanács a ja­vaslat szerint felszólítja az Amerikai Egyesült Államok és a Panamai Köztársaság kormányát, hogy a kölcsönös tisztelet és az együttműkö­dés szellemében újítsák fel a tárgyalásokat. A S70C a lista egészségügyért, a békéért! J---­A Ra^var Vörö§kere§zt nemzetközi tevékenysége Vöröskeresztes kongresszusi számvetés (I.) TOKIO Kéthetes szünet után hét­főn délelőtt ismét nyitottak a japán és nyugat-európai de­vizabörzék. (Csak a spanyol és az olasz börze volt kivétel.) Az első meglepetést az okoz­ta, hogy a március 2-i zárás­hoz viszonyítva a dollár ma­gasan kezdett és a délelőtt fo­lyamán aránylag szilárd ma­radt. A szabad pénzpiacon a nyugat-európai valuták felér­tékelődtek. Malaysia és Sin­gapore hivatalosan is felérté­kelte valutáját 9,79 százalék­kal. HANOI Hétfőn Hanoiban közös közleményt adtak ki az NDK Willi Stoph vezette párt- és kormányküldöttségének hanoi látogatásáról. A felek eszerint határozottan követelték az amerikai és saigoni kormány­tól, hogy haladéktalanul szün­tessék be a párizsi megálla­podást sértő összes cselek­ményeket és teljes egészében tartsák tiszteletben és hajtsák végre az egyezményt. A tár­gyalások légkörét a szolida­ritás és barátság jellemezte. A VDK párt- és kormánykül­döttsége kifejezte őszinte kö­szönetét a Német Szocialista Egységpártnak, az NDK kor­mányának és népének azért a forró támogatásért és segít­ségért, amelyet a vietnami népnek nyújtott. A megvita­tott kérdésekben kifejezésre jutott a felek teljes nézetazo­nossága. ANKARA A török parlament héti'’, ülésén sem sikerült megvá­lasztani az új köztársasági el nököt. Nem gyűlt össze ugyanis elég szavazat sem egy új elnök megválasztásához, sem pedig az alkotmány olyan módosításához, amelynek alapján Sunay elnök mandá­tumát két évre meghosszab­bíthatnák. Az elnökválasztás következő fordulójára szer­dán kerül sor. ALGÍR Hétfőn a’ — ibanoni megbeszélések kezdődtek Al­gírban. Az algériai delegációt Huari Bumedien, a forradal­mi tanács elnöke, a libanoni küldöttséget pedig Szaeb Szá­lam miniszterelnök vezeti, a tárgyalásokon részt vesz Bu- teflika algériai külügyminisz­ter és Naglb Szadaka libanoni külügyminisztértumi főtitkár is. Április végén összeül a Ma­gyar Vöröskereszt IV. kong­resszusa. Csaknem 10 500 alapszervezet egymillió-hat- vanezer felnőtt és ifjú vörös­keresztese nevében ötszáz küldött vonja meg a hazai vö­röskeresztes tevékenység négyesztendős mérlegét, s szabja meg a következő évek legfontosabb céljait, felada­tait. Nem vállalkozhatunk ar­ra, hogv a lakosság egészsé­gét, kulturáltabb életét segítő, a családok, a bajba jutottak védelmét szolgáló hatalmas tömegszervezet rendkívül sokágú munkásságát minden oldaláról megvilágítsuk. Ez alkalommal csupán néhány fontos területét szeretnénk bemutatni, azzal a nem tit­kolt céllal, hogy a vöröske- resztes munkához minél szé­lesebb körben megnyerjük az egész lakosság támogatását. 110 éves múlt — negyedmilliárdos tagság A nemzetközi vöröskereszt- mozgalom nagy családjában — 116 tagszervezet csaknem 250 millió vöröskeresztest tö­mörít soraiba — a Magyar Vöröskereszt azok közé a nemzeti társaságok közé tar­tozik, amely mögött sok évti­zedes műit. gazdag tannszta- lat áll. Jövőre ünnepli fenn­állásának 95. évfordulóiét. s tagjai joggal büszkélkedhet­nek azzal, hogy megalakulása óta tevékeny, aktív osztaga a nagy nemzetközi mozgalom­nak. Ha — természetesen esak egészen vázlatosan — Jelez­ni akarjuk a nemzetközi vö- > -röskeresztes mozgalom —- £ 0 esztendős útját, nem mellőz­hetjük az alapító, a svájci Henri Dunant nevének emlí­tését. ö volt az, aki véletlen szemtanúja lévén az 1859. jú­niusi solferinói véres ütközet­nek, nem tudott puszta szem­lélője maradni a megrázó eseményeknek: a környékbeli nőkből ápolószemélyzetet to­borzott, összeszedte velük a csatatéren még élő sebesülte­ket, saját és svájci barátai költségén kötszereket szerzett be, s maga is részt vett több, mint ezer sebesült ápolásá­ban, gondozásában. Az emlékezetes élmény ha­tására könyvet irt, amelyben konkrét javaslatot is tett: az egyes országokban már béke idején hozzanak létre olyan segélyszervezeteket, amelyek háború esetén — önkéntesek segítségével — gondoskodnak a sebesültek és betegek ápo­lásáról, nemzetiségükre való tekintet nélkül. E gondolat nyomán alakult meg Genf­ijén egy bizottság, amely 1863-ban felvette a „Nemzet­közi bizottság a sebesültek ápolására” elnevezést; innen számítjuk a vöröskeresztes mozgalom születését. A kö­vetkező évben (1864-ben) 12 ország meghatalmazottja alá­írta „A hadra kelt seregek se­besült katonái sorsának meg­javításáról szóló egyezményt”, amely — az értekezlet szír he­lyéről — a későbbiekben genfi egyezmény néven vált ismeretessé. Ez az okmány először ik­tatta a nemzetközi jogi egyez­mények közé, hogy a védtelen sebesült és beteg katonát nemzetiségre való tekintet nélkül kíméletben és ápolás­ban kell részesíteni; ennek Szovjet—amerikai tudományos együttműködés — A Szovjetunió fejlesz­teni szándékszik a szovjet— amerikai tudományos-mű­szaki együttműködést — je­lentette ki Vagyim Trapez- nyikov akadémikus. A szov­jet tudományos és műszaki államközi bizottság elnöke vezeti azt a küldöttséget, amely vasárnap utazott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a tudományos- műszaki együttműködéssel foglalkozó vegyes bizottság első ülésszakán. A bizottsá­got a tavaly májusi moszk­vai csúcstalálkozón elért megállapodás keretében hoz­ták létre. érdekében az egészségügyi in­tézmények és azok személy­zete bizonyos védettséget él­veznek. Nemcsak háborúra gondolni! Az a körülmény, hogy a Vöröskereszt-mozgalom tu­lajdonképpen a háború áldo­zatainak védelmére alakult, hosszú időre rányomta bé­lyegét tevékenységére. Igaz, évtizedeken keresztül általá­nosan elfogadott elv volt, hogy a háborúk az emberiség törté­netének elkerülhetetlen vele­járói, tehát a vöröskereszt­társaságoknak is a háborúra való felkészülést, a háborús segítségnyújtást kellett első­rendű feladatuknak tekinte­niük. Az első világháború utáni helyzet azonban a Vöröske­reszt-mozgalmat válaszút elé állította, és szinte halasztha­tatlan feladatává tette a bé­kében végzendő tevékenysé­get. Az októberi forradalom gyökeres változást hozott az orosz Vöröskereszt életében is: a szervezet legfontosabb fel­adata a békás, mindennapi munka, a nép egészségügyi szolgálatához való hozzájá­rulás lett. Hosszú évek ta­pasztalatai nyomán alakult ki végül az az álláspont, hogy a Vöröskereszt nemzetközi bizottsága mellett a békében végzendő feladatok összefo­gására és irányítására a moz­galomnak egy második köz­pontja is létesüljön Genfben. Az első világháború után, 1919. májusában alakult meg a Vöröskereszt Társaságok Ligája, amelybe fokozatosan valamennyi működő társaság belépett. Ezzel a liga tulaj­donképpen az egyes nemzeti ■társaságok szövetsége, föde­ratív kö_zpontja lett. Program­jában arra irányította a fi­gyelmet, hogy a nemzeti tár­saságok békeidőben elsősor­ban egészségügyi feladatok­kal foglalkozzanak: a köz­egészségügyi viszonyok javí­tásával, a tbc, a malária és egyéb fertőző betegségek el­leni küzdelemmel, beteg­ápolással, stb. Megnyílt tehát az út a bé­kés tevékenység felé. Az em­berek egészsége, a bajba jutot­tak segítése érdekében vég­zett munka világszerte rpeg­növelte a Vöröskereszt tekin­télyét. Megváltozik a jelszó Természetesen folyamato­san végezte tevékenységét a Vöröskereszt nemzetközi bi­zottsága is, amely ösztönzője, később letéteményese lett a háború áldozatainak mind hathatósabb védelmet nyújtó nemzetközi egyezményeknek, azok bővítésének. Mivel a ko­rábbi megállapodások — kü­lönösen a háborúk totálissá válása következteben — már nem feleltek meg a követel­ményeknek. újra és újra ki­egészítették az első genfi egyezményt. Az elmúlt évek­ben az 1949. évi négy egyez­ményhez két, úgynevezett ki­egészítő jegyzőkönyv ké­szült el, elsősorban a polgári lakosság, az egészségügyi sze­mélyzet. a fegyveres konflik­tusokban részt vevők stb. ■fo­kozottabb védelmére. Egyre Inkább előtérbe ke­rülnek az egészségügyi kér­dések; az egész emberiség jö­vője szempontjából oly fon­tos környezetvédelem, a tu­dományos-technikai forrada­lommal jelentkező problé­mák. Ezért a régi vöröske­resztes jelszót: „Inter arma caritas!” (Könyörületesség a háborúban!) mindinkább az új váltja fel: „Per humanita­téin ad pácén!” (Humanitás­sal a békéért!) A Magyar Vöröskereszt is — lépést tartva a fejlődéssel — alkalmazkodik az új hely­zethez, az abból adódó új fel­adatokhoz. A széles körű egészségügyi tevékenység mellett részt vesz a nemzet­közi segélyakciókban. Az elmúlt évben például 200 ezer forint értékű élelmiszert juttatott el Felső-Volta éhező lakosságának; nagyobb meny- nyiségű gyógyszert és fteféb segítséget küldött Guir&nak, Szíriának, Kenyának. Részt vesz a liga akcióiban, éven­te átlag 3 millió forint értékű segítséget nyújt az elemi csa­pások vagy fegyveres konflik­tusok áldozatainak. A vöröskeresztes tevékeny­ség nagyszerű fejezete a vi­etnamiak megsegítésére szer­vezett véradóakciók soroza­ta, amelyből a lakosság min­den rétege kivette a részét KOMMENTÁR Repülj hajóm Éppen úgy, mint a válasz­tási kampány idején, most vasárnap is, amikor nagy választási győzelem utáni el­ső próbabeszédét elmondta Daccában Mudzsibur Rah­man sejk, fehér drapéria fedte a hajókiképzésű szóno­ki emelvényt. Pártjának, az Avami Ligának a hajó a jelképe, amelyen a függet­lenség és szabadság vizein akarnak tovább hajózni, s ehhez most a nép túlnyomó többségének hozzájárulását kapták meg: a 300 mandá­tumból mindössze 9 jutott az ellenzéki pártoknak, 291-et Rahman sejk Avami Ligája szerzett meg. „Nem tudtam nektek napi két teljes étkezést nyújtani, néha megesett, hogy még na­pi egyet sem, mégis: egyet­len ember sem halt éhen, amióta független Bangla Desh” — mondotta a vá­lasztások előtti utolsó beszé­dében Mudzsibur Rahman. S valóban, bár a 75 milliós új, független államnak rend­kívüli gazdasági nehézségek­kel kellett — és kell még — megküzdenie, éhínség, amit az „ellendrukkerek” jósol­tak, nem tört ki. India s a világ többi részének segítsé­gével, de a termelés lendüle­tes megindításával a maguk erejéből Is, a függetlenségi háborújuk óta előrehaladt a Bengáli Népi Köztársaság milliós lakossága. Vasárnapi programbeszé­dében Rahman sejk bejelen­tette: kidolgozás alatt áll már az új ötéves terv, az el­ső az országban, amelynek legfontosabb feladata, hogy az ország a legrövidebb időn belül saját terméséből biz­tosítsa kenyérgabona-szük­ségletét. Nyilvánvaló, hogy Bangla Desh legfontosabb exporttermékének, a jutá­nak a termelését is olyan mértékben fejlesztik fel, hogy érte a lakosság számá­ra szükséges árucikkeket kapjanak. Nem kétséges, hogy a 1 gáli Népi Köztársaság kü; po­litikája — amelyről szintén szólt Rahman sejk program­beszédében — továbbra is elősegíti a belpolitikai, pon­tosabban : a belső gazdasági helyzet erősödését. Bangla Desh az el nem kötelezett­ség és semlegesség irányvo­nalát kívánja követni, a szo­cializmus és a demokrácia elvein alapuló olyan társa­dalmat kíván létrehozni, amely jó viszonyt teremt minden néppel. Ez a jó viszony, a kölcsö­nösség alapján, azt is jelen­ti, hogy sok ország tőle tel­hetőén a jövőben is segíteni fogja Bangla Desh gazdasági fejlődését. Az Avami Liga elsöprő győzelmében meg­nyilvánuló politikai, társa­dalmi konszolidáció láttán valószínűleg még erőtelje­sebben, mint eddig.

Next

/
Thumbnails
Contents